Petőfi Népe, 1981. augusztus (36. évfolyam, 179-203. szám)
1981-08-26 / 199. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1981. augusztus 26. Óránként egy hektárnyit takarít be • A szekszárdi MEZŐGÉP Vállalat scpújdonságát, az önjáró cukorrépabetakarító-gépet a napokban működés közben ismerhették meg a szakemberek. Az új gép óránként .négy—hat kilométeres sebességgel haladva csaknem egy hektáron végez a munkával és különféle adapterekkel fölszerelve más mezőgazdasági munkákra is alkalmas. (MTI-fotó — Fehérváry Ferenc felvétele — KS) Van még mit tanulni JELT08 A MEGYEI testület annak a vizsgálatnak az alapján tárgyalt az üzemi demokráciával kapcsolatos „1018”-as MT—SZOT együttes határozat, valamint a vonatkozó egyéb központi jogszabályok végrehajtásának ellenőrzéséről, amelyet a megyei szerv — társszervek bevonásával — tucatnyi ipari vállalatnál, féltucat szövetkezetnél és 3 intézménynél végzett — több mint egy éven keresztül. A jelentés alaposságát, tárgy- szerűségét, sokrétűségét elismerő vélemények kísérőjeként többször is elhangzott ilyen megállapítási „Az üzemi demokrácia fejlesztése, jobbá tétele — folya; mat.” — „Tökéletesítése következetességet, türelmet igényel vezetőktől, dolgozóktól, szervektől egyaránt.” — Majd szinte sum- mázatként: „A jelentésben foglalt tények, tapasztalatok, következtetések is tükrözik: az üzemi demokrácia érvényesítését tanulnunk kell.” Egyik hozzászóló ilyet is mondott: „Nemcsak a szabályokat kell megtartani; ez önmagában még mindig csak formalitás. A szabályok szellemét megértve, átérezve adjunk gyakorlati tartalmat az üzemi demokráciának.” Tehát — ezt is tanulni kell még. Ezután is nyilván tartósan, hiszen mint mondották, folyamatról van szó. Pedig jó ideje „csináljuk, tárgyaljuk, elemezzük az üzemi demokráciát”, s mégis — ahogy ugyancsak elhangzott —: „Ezt nem lehet eleget tárgyalni." Van még mit tanulni. Mert mit is tapasztaltak a vizsgálatban résztvevők? Tudjuk, a tartalmi munka megjavításában, az aktivizálásban, véleményformálásban kulcsszerepe van a kölcsönös tájékoztatásnak. A GAZDASÁGI és társadalmi vezetők igénylik a dolgozók véleményét, s többségük igyekszik is megfelelő, rendszeres információt nyújtani. A fizikai dolgozók többsége azonban nem tartotta kielégítőnek informáltságát, jóllehet önmagát készséges befogadónak, érdeklődőnek ítélte meg. Elsősorban a középvezetők szakmai, politikai felkészültségét, s a tőlük származó útbaigazítások, felvilágosítások mélységét kifogásolták, illetve hiányolták ... Van tanulnivaló. Az üzemi demokrácia fórumaira készült írásbeli beszámolók színvonala sokat javult az elmúlt időszakban, mégis éppen a mélyebb összefüggések megismerését korlátozza, hogy azok terjengősek, adatokkal, a szükségesnél több műszaki-gazdasági szakkifejezéssel teletűzdeltek, vagy a közérthetőséget zavaróan bonyolult jogi megfogalmazá- súak. Az emberek véleménye szerint inkább a felügyeleti és egyéb külső szervek informálására szánják vezetőik ezeket a beszámolókat. Gyakori az is, hogy az írásos beszámolók késve jutnak el a dolgozókhoz, ezért nincs idő, s lehetőség azok alapos megismerésére. Elvétve bár, de előfordul az előterjesztés, beszámoló terjengős szóbeli kiegészítése. Mindez — társulva az 5—7 témát zsúfoló napirenddel — nehezíti, korlátozza az áttekintést, s így a döntések megalapozottságát is... Hányszor irtunk, beszéltünk ezekről a gyakorlati munka kibontakozását hátráltató jelenségekről —, és látjuk, még mindig nem eleget. Itt is van még mit tanulni. CSAK ÜGY, mint mondjuk, a fórumok jogkörének értelmezéséről. Néhány gazdálkodó szerv ugyanis ezt a jogkört a jogszabálytól eltérően határozta meg, s egyes fórumokat a hatáskörükbe nem tartozó jogokkal is felruházott. A Kiskőrösi Állami Gazdaságnak például a vezetők gazdasági tevékenységének véleményezését a termelési tanácskozáson tárgyalták meg. Holott — az „1018”-as szerint a bizalmiak testületé és a szakszervezeti tanács (ill. szb) együttes ülése véleményezi a középtávú és éves vállalati terveket és ehhez kapcsolódóan a vállalati gazdasági vezetők (az igazgató és helyettesei) éves tevékenységét. Tehát: a jogszabályokat is meg kell tanulni ahhoz, hogy helyesen értelmezzük, majd érvényesítsük előírásaikat. Mert mit mondjunk e tekintetben arról, hogy az Alföldi Cipőgyár Kiskunsági Gyáregységénél a vezetők véleményezését, a Bőripari Dolgozók Szakszervezetének utasítására hivatkozva „szigorúan titkos” anyagként kezelték, s szb-ülés napirendjeként, ám leszűkített létszám előtt ismertették ... Itt is van tehát mit bepótolni a határozat, a jogszabály megismerését illetően. Hogy azután kiérlelődjön annak helyes értelmezése, olyan mélységig például, hogy a vezetők munkájának véleményezése nem azonos a vezetők minősítésével. A kollektíva — együttes ülés — valós, alapos, sokoldalú véleményét természetesen figyelembe veszik a vezetők tevékenységének minősítésénél. S az okos, bölcs vezető csak erőt meríthet munkájához a közösség véleményéből, hisz’ ez is segít abban, hogy majd munkájának minősítése is minél pozitívabb lehessen. Viszont mindebből az is következik, hogy adott esetekben a középszintű vezetők, beosztottak se vegyék rossznéven, -ha a vezető az ő munkásságukat véleményezi. Tanulnivaló mindkét részről van. Tóth István • Oj termékkel jelentkezik az őszi BNV-n a bébicipőket gyártó Kecskeméti Cipőipari Szövetkezet: kicsik számára, 23—30-as méretben készítenek az Alföldihez hasonló papucsokat. Az újfajta lábbelit már 1982 első félévében boltokban találhatják a vásárlók. Képünkön Farkas De- zsőné, a modelléria vezetője bemutatja a BNV-re szánt bébicipőket. & Növekvő tejtermelés, korszerűbb szállítás A tej szállításában, az áru átmeneti készletezésében és terítésében egyaránt érezteti már a kedvező hatását a Tejipari Szállítási, Szolgáltató és Készletező Vállalat j árműparkj ána'k és műszaki felszereléseinek fejlesztése, rekonstrukciója. Az öt évvel ezelőtt megkezdett nagyobb arányú műszaki fejlesztés nyomán átszállító járművek egy részét kicserélték. A teherautók alvázára 130 nagy befoga- dókópességű, rozsdamentes tartályt szereltek fel. Az 5 ezer literes tankok mellett rendszeresítették a 10 ezer literes tartályokat, és több gépkocsi fut már 20—22 ezer literes tejtárolókkal. A termoszgépkocsik száma öt év alatt százról batszázra nőtt, és ez is hozzájárult ahhoz, hogy az áru jó minőségien érkezik meg utolsó állomására, a boltokba. A járműpark korszerűsítése jótékony hatással volt a szállítás gazdaságosságára is; az elmúlt öt évben 0,6—0,7 millió kilométerrel csökkent a tankautók által megtett út, a nagyobb tartályok ugyanis lehetővé tették a járatok gazdaságosabb kihasználását. A fuvarozással eltöltött órák száma is 200 ezerrel esett vissza, holott a vállalat által szállított áru meny- nyisége öt év alatt 40 ezer tonnával nőtt. A vállalat telepeit is korszerűsítették. öt év alatt mintegy 150 millió forintot fordítottak új létesítmények építésére. Oj kirendeltséget adtak át egyebek között Szegeden, Keszthelyen, Egerben, Balatonszárszón és Tamásiban. Ez a beruházási program a VI. ötéves terv időszakában folytatódik. Már épül a tejszállítók új jászberényi kirendeltsége, ezenkívül új létesítménnyel gazdagodik Dunaújváros, Sopron, Berety- tyóújfalu és Bácsbakod. Folyamatosan cserélik ki az elavult szóllítógéokocsikat is új korszerű járművekre. (MTI) A fákat elültették, ugye? Ne bántsuk a faültetőket, inkább azokat marasztaljuk el keményen, akik könnyelműen kivagdossák a fákat, vagy gondatlan vegyszerezéssel tönkreteszik azokat az utak mentén. Akik fát ültetnek, tulajdonképpen dicséretet érdemelnek. Különösen akkor, ha locsolják is a csemetéket, bár olykor elég furcsa látvány a lajtos kocsi, amiből sziszifuszi munkával vizet eresztenek a fák tövéhez- Hiszen ezzel a módszerrel tán soha nem érnek a végére, s különösen akkor értelmetlen ez, ha a közelben lévő házakban vízcsapról locsolnak más napokon, bár az ott lakók közül keveseknek jut eszébe, hogy a vizet a fák is megérdemelnék. (Amikor takarékosságra hívják fel a vízfogyasztókat, az Ilyesmit nem is engedné meg magának az ember.) Az utóbbi időben azt figyeltem meg, hogy az elültetett fák közül csak néhány fogta meg tavasszal, s megszámoltam száznál is több facsemetét — például Kecskeméten a Széchenyi- városi hőerőmű környékén —, amit hiába ültettek el, teljesen kiszáradtak, s alig van köztük négy-öt, ami megeredt és lombot hajtott. De így van ez másutt is, az újonnan létesített parkokban, köztereken. Ez bizony pazarlás az emberi munkával, úgy is mondhatnánk, becsapása önmagunknak. Nem nagy ügy, mondhatják, de hány hasonló dologgal vagyunk ilyenformán. Nekifogunk gőzerővel, aztán a munkának nincsen látszatja, vagyis az eredménye elmarad- Mindegy, de jelenthettük, hogy a feladatot elvégeztük, a többi már nem ránk tartozik. Abban biztos vagyok, hogy a faültetők nem így vélekednek, s Igen restellik maguk Is, hogy így sikerült a dolog, hiszen munkájuk eredménye ott van a „kirakatban”, látják a buszról leszállók, a sétáló kismamák, akik pedig mielőbb lombos fák alatt szeretnének sétálni városszerte. De a lombos fa egyre kevesebb. Illetve alig gyarapodik, ha ilyen lassú ütemben hajt rügyet, amit elültettek. Nem tudni, hogy milyen előkészület előzi meg az ilyen városi faültetést. Nem a szakértelemmel lehet baj, hiszen ezerszámra akad faültetésben jártas paraszt- ember, aki a maga módján ősidőktől és jól csinálja ezt a munkát a környéken. Az is tudja, hogy milyen nagy jelentősége van a fajta kiválasztásának, a talajhoz igazodó, életképes egyedek ültetésének. Apjától is tanulta, hogy a csemetéket lehetőleg közvetlen az elültetés előtt szedjük ki, mert a hajszálgyökerek, amelyekkel táplálkozik a csemete, hamar kiszáradnak, vagy hideg időben megfagynak, ezért általában gondosan csomagolva szállítják a kiültetés helyére. Meg kell adni a kiültetett csemetéknek az élethez és fejlődéshez nélkülözhetetlen vizet, mert a növény csak vízben oldott tápanyagot képes felvenni. Lehetőleg ősszel kell megmunkálni a talajt, s ugyancsak lehetőleg ősszel végezzük az ültetést is, hogy a tél folyamán elhelyezkedett csemete a tavaszi rügyfakadás- kor már készen álljon életfunkcióinak megkezdésére.-. De hiszen tudja ezt minden parasztember és „hobbitulajdonos” ezen a vidéken. Csak azok ne tudnák, akik a fatelepítést végzik és végeztetik? Mert hányszor láthattuk a kidobált elültetésre váró facsemetéket napokig a kiszáradt gödrök szélén, hogy egyéb fogyatékosságokról, a gyenge suhángok minőségéről most ne is beszéljünk. A fákat elültetik, ugye? De nem mindegy, hogyan. Nemcsak munkaeszköz és csemete kell hozzá, de a szakértelem mellett még szív is, jó szervezés és lelkiismeretesség. Csak így hajtanak lombot az elültetett fák, mindannyiunk örömére. S akkor a faültetőket is dicséret illeti majd... * T. PFOGYASZTÓ — KERESKEDELEM — IPAR Vásárlási szokásaink ma és holnap Beszélgetés dr. Berényi Józseffel, a Belkereskedelmi Kutató Intézet igazgatójával Mindnyájan fogyasztók vagyunk és valamennyiünknek vannak kialakult vásárlási-fogyasztási szokásaink. Többnyire magunk sem vesszük észre, amint ezek a szokások az idők folyamán alakulnak, változnak, módosulnak. Hogyan zajlik le ez társadalmi méretekben, s ennek milyen hatása tapasztalható — erről beszélgettünk dr. Berényi Józseffel, a Belkereskedelmi Kutató Intézet igazgatójával. — Milyennek látják a lakosság fogyasztási szokásait ma, és hogyan igyekeznek azokat befolyásolni? — Igen lassan változik a fogyasztói magatartás, s ennek egy sor szubjektív oka van. Ezek az okok azonban olyan erős gyöke- rűek, hogy még drasztikus eszközökkel sem szüntethetők meg, pedig nagyon is a köz érdeke, hogy változzanak a vásárlói szokások- Szomorú példa erre a hazai alkoholfogyasztás, amelyet a szeszes italok árának többszöri emelésével és adminisztratív intézkedésekkel is próbáltak csökkenteni. Ennek ellenére a múlt évben az egy főre számított szeszesital-fogyasztás tiszta szeszre átszámolva megközelítette a 12 litert, s tízszer többet költ ma hazánk lakossága alkoholra, mint kenyérre és többet, mint ruházkodásra. I — Hogyan változhat ez a jövőben? — Éppen az elmondottak bizonyítják, hogy aligha lehet pontos előrejelzést adni. Ami viszont általában a fogyasztói magatartás változásait illeti, intézetünk foglalkozik közép- és hosszú távú fogyasztói és áruforgalmi prognózisokkal is. Ezek alapját képezik a belkereskedelmi ágazat terveinek és az Országos Tervhivatal égisze alatti távlati tervezésnek. Itt a jövedelmek alakulását kell alapvetően figyelembe venni, hiszen ez meghatározóan hat a fogyasztás nagyságára és szerkezetére. — Milyen különbségek jellemzők ma a felmérések szerint a lakosság egyes rétegeinek fógyasztási szokásaira? — A legjellemzőbb talán az, hogy a társadalom rétegeinek fogyasztása egyre kiegyenlítettebb. Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy nincs teendő e téren. Elsősorban a legalacsonyabb jövedelmű rétegek fogyasztása marad el az átlagtól. Ugyancsak csökkennek a különbségek a Városi és a falusi lakosság fogyasztási magatartása között, ami természetes következménye többek között a falvak infrastrukturális fejlődésének. Bizonyos fogyasztási szokások viszont a mezőgazdaságban dolgozóknál megmaradtak és szinte biztos, hogy hosszú távon is maradnak- Itt elsősorban a háztáji gazdaságokban, házikertekben termesztett zöldség- és gyümölcs- félékre, valamint az állattenyésztésre gondolok, amik fedezik a család élelmiszer-szükségletének javarészét. — Ha már az élelmiszernél tartunk: milyen javaslataik. előrejezéseik vannak a nem mezőgazdasági lakosság számára? — Igyekszünk segíteni abban, hogy a lakosság élelmiszer-fogyasztását általában az egészséges táplálkozás irányába lehessen terelni. A táplálkozásban növekednie kell a vitaminok és az állati fehérjék szerepének, csökkennie a szénhidrátoknak,' vagyis a lisztesáruknak, a cukornak. Némi változás már tapasztalható, de több kellene. Elsősorban a tej és tejtermékfogyasztásnak kell növekednie, a húsfogyasztáson belül pedig a baromfi- és Italfélék javára kell billennie az arányoknak. Egészében elegendő húst fogyaszt ma a hazai lakosság, a legutóbbi áremelés hatására némileg csökkent a sertés- és marhahúsfogyasztás. Ami a halat illeti, bizonyára többet is vásárolnának, ha a kereskedelem ki tudná elégíteni az igényeket. — A kereskedelmet hogyan igyezkeznek befolyásolni a változó fogyasztási igények és szokások kielégítése érdekében? — Élelmiszerféléknél például úgy, hogy ne csak általában szélesedjen a választék, hanem egy- egy bolton belül is. Főleg azokból a cikkekből, amelyekből kívánatos növelni a fogyasztást. így például csak akkor van értelme többféle tejtermék forgalomba hozatalának, ha azokat a vásárló a szokott boltjában megkaphatja- Semmi esetre sem áruhiánnyal kell befolyásolni a keresletet; úgy nem lehet a vásárlót valamilyen árucikk megvételére rábírni, hogy nem kap mást. A kereskedelem a kínálattal nem csábíthat az ésszerűtlen, a pazarló fogyasztásra. Ide tartozik az is, hogy széles árskálával kell dolgozni, a vásárló olcsó árut is vehessen, mégpedig a tápértékben, illetve rendeltetésében, használati értékében megfelelőt. Ilyenek például a mostanában terjedő „fehér cikkek”, ahol csak a csomagolásban van különbség. Hasonló módon kell törekednie a kereskedelemnek általában is a költségmegtakarításra. Sajnos, a jelenlegi érdekeltségi rendszer nem ösztönöz kellően erre, sem a termelő, sem a kereskedő nem eléggé érdekelt abban, hogy olcsóbb cikkek kerüljenek forgalomba, mert a drágább cikkek forgalmazásán általában több a haszon illetve kevesebb munkával juthatnak ugyanannyi haszonhoz, mint több olcsó cikk eladásával. I — Mennyire sikerül befolyásolni az ipart a fogyasztási igények kielégítése érdekébenr — Többször is elhangzóit már párt- és kormánynyilatkozatokban, hogy az áruellátás nálunk jó. Ez igaz, mégis inkább a termelők piaca működik nálunk, mint a fogyasztóké. Sok területen az ipar nem termel annyit, amennyit a kereskedelem átvenne. Ha azonban az áruellátást veszélyeztetve látjuk, minden illetékeshez eljuttatjuk jelzéseinket, s ilyenkor miniszteri,, sőt kormányintézkedésre is sor kerül. Tény, hogy sok gond van a minőséggel, de a minőséggel arányos árakkal is. A népgazdaság és a fogyasztó érdeke egyaránt az, hogy a drága fogyasztási cikk tartós legyen, s ha nem áz, a pazarlás a népgazdaság érdekeit sérti. Például: a fogyasztó számára pénzkidobás, a népgazdaságnak anyag- és munkaerő-pazarlás az, ha egy fürdőszobai bojler két évi használat után kilyukad. Hasonló a helyzet a rossz minősége miatt idejekorán „elhasználódott" cipőkkel és más iparcikkekkel is. — Milyen hatással van ez a lakosság fogyasztására? — Igen erősen eltorzítja, hiszen az ilyen cikkből többet, illetve gyakrabban kell vennie a fogyasztónak, mint amennyire valójában szüksége volna. Hasonló hatása van az alkatrészek és apró cikkek hiányának. Ha egy-egy kis alkatrészt, lakásfelszerelési cikket, gépkocsihoz való apróságot magában nem lehet kapni, csak komplett szerelvényt — például vízcsapra való rózsát csak csapteleppel együtt —, az súlyos pazarlás. Mi az ilyesmit mindenfelé jelezzük, de sajnos, ennek a helyzetnek megváltoztatásához is az érdekeltségi rendszeren kellene finomítani. I — Hogyan alakulnak a fogyasztási szokások az egyes cikk-kategóriákban? — Ruházati cikkek vásárlásában évek óta stagnálás mutatkozott, az idén viszont jelentős az emelkedés. Az okokat most kutatjuk, feltehető, hogy összefüggnek az idegenforgalommal, Az egyéb iparcikkek és a kulturális cikkek forgalma dinamikusan fejlődik, az összfogyasztáson belüli részarányuk fokozatosan nő. Vonatkozik ez a könyvekre, hanglemezekre, színház- és hangversenyjegyekre is. Sajnálatos viszont, hogy az elemi kulturáltság szintjét bizonyos fokig jelző cikkek fogyasztása rendkívül alacsony. Szemléletes példa erre, hogy egy lakos átlagosan számítva 3,6 tubus fogpasztát vásárol egy évben. Más hasonló fejlettségű országok átlagos fogyasztása ebből a cikkből évente 12—15 tubus. — Végül: mit mutatnak az előrejelzések? — A hatodik ötéves tervidőszakban a hazai fogyasztás a korábbinál lassabban növekszik. Az emberek igyekeznek fenntartani eddigi fogyasztási színvonalukat, s erre meg is vannak a lehetőségek. Ami pedig az irányt illeti: az elmondottak szerint igyekszünk befolyásolni a továbbiak során is a fogyasztási szokások alakulását, a választékkal, a jó minőségű áruval és az árakkal. V. E.