Petőfi Népe, 1981. augusztus (36. évfolyam, 179-203. szám)
1981-08-25 / 198. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1981. augusztus 25. SZOCIALISTA EGYÜTTMŰKÖDÉS Magyar berendezés szovjet repülőtereken Kitűnően vizsgázott a Moszkva vnukovói repülőterén felszerelt magyar elektronikus utastájékoztató rendszer, amelyet az Elektroimpex és a FOK-GYEM Szövetkezet készített. A 2,2 millió rubel értékű Visinform információs rendszer 106 táblából, két Videoton mikroszámítógépből és tablóvezérlő elektronikai egységből áll. Amint a próbaüzemelés tanúsítja, jelentősen meggyorsította az utasok tájékoztatását, az információközlés megbízhatóságát, az utaskiszolgálást Az Aeroflot vagyis a megrendelő elégedett a magyar berendezéssel, s ilyet rendel a korszerűsítés alatt álló leningrádi pulkovói és az alma- atai légikikötő számára is. Az integráció tíz lépcsőfoka Az együttműködés további elmélyítését és tökéletesítését, valamint a KGST-tagországok szocialista gazdasági integrációjának fejlesztését célzó Komplex Program megvalósításának tíz éve — mondhatni — tíz fölfelé vezető lépcsőfokot jelent a szocialista közösség fejlődésében. Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke Kijevben, május 9-én mondott beszédében világosan megmondta, hogy elszámítják magukat azok, akik fenyegetéssel, gazdasági blokáddal vagy katonai agresszióval akarják zavarni a szocialista országok fejlődését . •. A hetvenes éveknek, a szocialista gazdasági integráció tíz évének a tapasztalatai meggyőzően bizonyítják, hogy az imperializmus ismételt gazdasági zsarolási kísérletei egyáltalán nem tudtak jelentékeny kárt okozni a szocialista közösségnek. A szocializmus ellenségei hiába próbálták elhinteni a bizalmatlanság, a viszály magvát a testvéri országok kölcsönös kapcsolataiban, hiába próbálták „erodálni” a szocializmust. A szocialista közösség fejlődik és erősödik, a hetvenes években már újabb tagokkal bővült, csatlakozott a szervezethez Kuba és a Vietnami Szocialista Köztársaság. A tőkés országokban a tömegtájékoztatási eszközök több ízben a szocializmus gazdasági összeomlását híresztelték. Az adatok azonban mást mutatnak. 1970— 1980 között a nemzeti jövedelem a KGST-országok egészében 66 százalékkal gyarapodott, ami lényegesen meghaladja a fejlett tőkés országok azonos mutatóit. Az elmúlt évtizedben a szocialista államokban folyamatosan bővültek a beruházások, volumenük 1980-ban az 1970. évi szinthez viszonyítva 73 százalékkal nőtt. A hetvenes években a KGST-orszá- gok bruttó termőre egészében véve 84 százalékkal bővült. A tagállamok ipari termelésének évi átlagos növekedési üteme mintegy kétszerte gyorsabb volt & fejlett tőkés országokénál. A tagországok 1980- évi külkereskedelmi forgalma csaknem négyszerese volt az 1970-es szintnek. A KGST- tagállamok a hetvenes években a világ legdinamikusabban fejlőd dő. a teljes foglalkoztatottságot biztosító térsége volt. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a szocialista közösség egész gazdasága problémamentesen fejlődik. A fejlődés extenzív tényezőinek kimerülésével az intenzív gazdasági fejlődésre való áttérés, a nagyszabású szociális programok, a tőkés világpiaci helyzet bonyolultabbá válása problémákat szül a szocialista gazdaság számára is. Ám ezek a problémák megoldhatók. A szocialista országok közössége azonos típusú gazdasági alapra, a termelési eszközök társadalmi tulajdonára, azonos társadalmi rendszerre, a munkásosztály vezette néphatalomra, egységes ideológiára a marxizmus—lenin- izmusra épül. Minden egyes szocialista ország sokrétű fejlődése és megerősödése az egész szocialista világrendszer előrehaladásának döntő feltétele. A szocializmus közös ügyének érdekeit szolgálja a népgazdaságok sikeres fejlődése és a társadalmi viszonyok tökéletesedése. Ezeket az alapelveket tíz évvel ezelőtt a szocialista gazdasági integráció Komplex Programja fektette le. Az elvek kiállták az idő próbáját, következetes megvalósításuk a testvéri szocialista országok további sikereinek záloga. (APN—MTI) A- D. Gépek a mezőgazdaságnak A mezőgazdaság három nagy ágazatának, a zöldségtermesztésnek, gyümölcstermelésnek és a szőlőtermelésnek a gépesítésével foglalkozik az Agromas nemzetközi társulás, amelynek tagjai közé Bulgária, Magyarország, az NDK, Lengyelország, a Szovjetunió és Csehszlovákia tartozik. A szervezet fejlesztői alkotó közösségben hoznak létre és próbálnak ki korszerű gépkomplexumakat, amelyek gépesítik a zöldség- és gyümölcsbetakaritást, valamint a termékek betakarítás utáni feldolgozását. Az Agromas tevékenysége az országoknak az egyes gépfajtákra való specializációjára, valamint kooperációjára épül. Évről évre bővül a kölcsönös szállítások volumene a társulás keretében. 1981-ben az Agromas 75-féle gép szállításáról írt alá megállapodást. Többek között új paradicsombetakarító kombájnról is szerződést kötöttek, amely naponta 50 hektárról tudja betakarítani a termést. Magyar János főmolnárt kértem meg, legyen segítségünkre a képaláírások megszövegezésében. A garat nem jár üresen 1949 óta dolgozik a vállalatnál, tehát megélt néhány fordulópontot a malom történetében. Egyik-másik felvételhez fűződő rövid kommentárja bizonyára utal a fejlődés néhány stádiumára. Jól sejtettem. 0 A Kecskeméti Gazdasági Malom feliratú rész volt egykor a Kecskeméti Gazdasági Gőzmalom — magyarázza a főmolnár. — A kiegyezés évében, 1867-ben épült. Napi teljesítménye ma 660 mázsa. A komplexum túlsó része, ahol a teherautó áll, a gabonasiló. Miként a kapu alatti emléktáblán is olvasható, ezt a „vasból és betonból épült gabonaraktárt’’ 1922-ben készítették. Kapacitása ISO vagon. 0 Ez aztán szép felvétel. Panoráma a siló tetejéről. Ez a „ferde fúrónak” látszó cső táplálja gabonával a malmot — a silóból. 0 Zsákos liszt a FŰSZERT és a Sütőipar számára. Deák József a legújabb „adaggal". 0 A Zrínyi Ilona szocialista brigád, a vállalat kiváló brigádja az 1—2 kilogrammos lisztet csomagolja az úgynevezett kiszerelőben. 0 Ez itt a szitapadlás. Bakos János a daragépeket ellenőrzi. 0 A laborató• riumban Dúl Józsefné a búza minősítését végzi. 0 A siló belülről — a két serleges felvonóval. Nagy Antal a felvonók működését ellenőrzi. 0 Beöntik a búzát a garatba, ezen keresztül meg a silót töltik fel. a •á A nélkül, hogy naponként gondolnánk az energiaválságra, egyre takarékosabban gazdálkodunk a különféle energiahordozókkal. Az ok nyilvánvaló: a növekvő energiaárak. Ennek hatására a lakosság fogyasztásában új szemlélet alakult íd. Ennek jelei: mintha a korábbinál nagyobb lenne a kereslet az energiatakarékos készülékek iránt. Egyre többen keresik a jó hőszigetelő építőanyagokat, a nyílászáró szerkezeteket. Jelentősen nőtt az ablakszigetelő szalagok forgalma is. A használt gépkocsik piacán pedig a „mennyit fogyaszt" egyre fontosabb kérdésnek számít. Lakásonként — folyó árakon számítva — évente 6000—10 000 forintot költünk energiára (nem számítva a benzinköltséget). Ez az energiaköltség sajnos egyre nagyobb lesz, minden érv tehát a takarékosság mellett szól. A jövőben épülő lakások már jobb hőszigeteléssel készülnek, ennek révén évente több mint ezerfo- rimtnyi költséget lehet megtakarítani. S aki még nem jött volna rá: az olajkályhák és a hozzá tartozó kémények karbantartásának, a készülékek beszabályozásának kézzelfogható eredményé van. Ez azt jelenti, hogy a fogyasztás 15—20 százalékkal csökkenthető. (A karbantartó hálózat fejlesztésére a VI. ötéves tervben 400 millió forintot költenek.) Kevesebb Minden lakosnak érdeke tehát, hogy több figyelmet fordítson háztartásának energiafogyasztására. Ezért hasznos lehet az alábbi néhány jótanács: Egy teljesen tranzisztorizált televízió évente 400—500 kWh-val kevesebb energiát fogyaszt, mint a csöves készülék, aminek eredményeként vidéken évente 800— 1000 forinttal kisebb a villany- számla. A különféle hűtőszekrények napi energiafelhasználása 0,8 és 2,5 kWh között változhat. Nem mindegy tehát, hogy vásárláskor milyen hűtőszekrény mellett döntünk, lehet, hogy a drágább olcsóbb! Akárcsak azok az automata mosógépek, melyek „hagyományos” elődjeiknél ugyan ezer forinttal drágábbak, ám energiatakarékos programjaik miatt ez a befektetés pár év alatt megtérül. A lakosság energiafogyasztása — bár nem elhanyagolható — mégis csak egy része az ország összes energiafelhasználásának. Az energiagazdálkodásnak — ami egyet jelent az ésszerű fel- használással — tehát rendkívül tág tere van. Ezt fogalmazza meg az elkövetkező öt évre szóló energiagazdálkodási program. S hogy miért volt erre szükség egyáltais elég Ián? Nézzünk egy pillanatra a közelmúltba. 1973 és 1980 között a világpiacon a szén ára mintegy négyszeresére, a koksz és az urán ára pedig tízszeresére emelkedett. Az energiahordozók árnövekedése részint ázt eredményezte, hogy az importőr országok fizetési mérlege deficitessé vált, másrészt, sok országban a gazdaság növekedési' üteme lelassult vagy visszaesett, s csökkent az életszínvonal. A kőolaj jelenlegi árának fenntartása — ami természetesen az exportáló országoknak, busás hasznot hoz —, vagy emelése (ami az olajmonopóliumok közös érdeke), elgondolkodtatta az importőröket. Már csak azért is, mert a prognózisok szerint a kőolaj 1990-ig gazdaságosan nem helyettesíthető, s addig megduplázódhat az ára. Marad tehát az egyetlen megoldás: takarékoskodni kell az energiával! A jelentős importra szoruló országok — hozzánk hasonlóan — nehézségekkel terhes évtizednek néznek elébe, s védekezésül új energia- stratégiát dolgoztak ki. Ennek lényege, hogy a szükségletek növekedését lassítják, a hazai forrásokat fokozottabban hasznosítják, új eljárásokat, kutatásokat kezdenek mind az energiatermelésben. mind a felhasználásban. Magyarország — talán felesleges is mondani —kénytelen lemondani az új eljárásokról, s önellátásra sem rendezkedhetünk be. (2000-re a hazai energiahordozók részaránya legfeljebb 65 százalék lesz.) Az energiaszükségletek növekedési ütemének csökkentését alátámasztja az előttünk álló időszak lassúbb gazdasági növekedése, a termelési szerkezet kevésbé energiaigényes fejlesztése és az energiahordozók termelői és fogyasztói áremelésének hatására kibontakozó takarékosság. A hazai energiagazdálkodási program célja, hogy az energia- szükséglet — az elmúlt öt év mintegy 20 százalékos növekedésével szemben — legfeljebb 10 százalékkal növekedjen a VI. ötéves terv során. A program szerint a felhasználás 2—3 százalékának megfelelő import energia- hordozót (kőolajtermékeket és kokszot) olcsóbb tüzelőanyagokkal (földgázzal, szénnel, hulladékokkal, geotermikus energiával, stb.) kell helyettesíteni. A cél az, hogy a kőolaj és kőolajtermékek részaránya csökkenjen. A takarékosság persze magától nem valósul meg. A vállalatokat, a lakosságot az energia ésszerű felhasználására kell ösztönözni. A nehéz esztendőket csak így tudjuk átvészelni. N. Gy. • A lisztraktárban Szél Ferencné és Koncz Béláné kötözi, címkézi a zsákokat. — Ml változott ebben a malomban 1949 óta? — Ezerkilencszázötvennégyben villamosítottuk. 1957-ben történt az őrlőüzem rekonstrukciója. Legutóbb a kiszerelő üzem korszerűsítését végeztük el. — Hányadik évét tölti a szakmában, Magyar elvtárs? — A harminckilencediket. — Nyilván — innen megy már nyugdíjba is? — Azt ugyan száz öregasszony se tudná megmondani. Szeretném én is, de egyre inkább azt tapasztalom, hogy az én generá- ciómbeliekkel olyan hirtelen megeshet már sok minden. Azt veszem észre, hogy mindig kevesebb a kortárs barát, ismerős, valamikori osztálytárs... Minket alaposan elnyűttek a háborús évek. A mesterségben is keményen meg kellett küzdeni • kenyérért... Sokfelé dolgoztam. Abból lesz jó molnár, aki többféle malmot," technológiát, technikát megismer... Szép szakma ez, ha újra kezdhetném, csak ezt választanám. — Fia, lánya van-e? — Három fiam, két lányom■ van — a legkisebbiknek a fényképe az — mutat az íróasztal melletti falra. — No és hét unokám. — Van-e a fiúk közt molnár? — Nincs. Más szakmát választottak ... A feleségem viszont szintén itt dolgozik — a malomban. (t) (Pásztor Zoltán képriportja)
