Petőfi Népe, 1981. augusztus (36. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-16 / 192. szám

A 0 PETŐFI NÉPE 0 1981. augusztus 16. A TÁRGYALÓTEREMBŐL: Halálos közúti balesetek Az alábbiakban három olyan halálos végű közlekedési balesetet próbálunk ,.bemutatni”, amelyekben a'közelmúltban hozott ítéletet a Kecskeméti Járásbíróság dr. Sándor László tanácsa. Az csupán vélet­len, hogy a három vádlott közül egyik sem ital hatása alatt vezette Járművét, magyarul, mindhárman józanok voltak. Ez pedig — ismer­ve az ittas járművezetés meglehetős gyakoriságát és azt, hogy a bale­setek döntő hányada éppen emiatt történik — mindéképpen figye­lemre méltó. A tény azért Is szót érdemel, mert bizonyítja, hogy még a józan gépjárművezetőkkel is megtörténhet az, ami a részegeknél szinte törvényszerűen bekövetkezik: a karambol. Gondatlanul okozott halálos közúti balesetet például Vakulya .Sándor (Kiskunfélegyháza, X. kerület 111.) ötvennégy éves gép­kocsivezető, a kiskunfélegyházi Petőfi Termelőszövetkezet IFA pótkocsis teherautójával 1981. február 6-án az esti órákban. Ek­kor Kiskőrösről Izsák felé ha­ladt, körülbelül hatvan kilomé­teres óránkénti sebességgel, tom­pított világítással. Éppen ez je­lentette a gondatlanságot. A hatvan kilométerhez ugyanis ke­vés volt a tompított világítás, s ezért már későn vette észre a vele azonos irányban, kivilágítat- lan kerékpárral közlekedő Tóth Mihály kiskőrösi lakost, aki a szilárd úton, annak szélétől szá­mított egy méteres sávban ment. A teherautó elütötte a férfit, aki olyan súlyosan megsérült — he­veny hasűri vérzés lépett fel ná­la —, hogy a kórházba szállítás közben életét vesztette. Vakulya Sándort a bíróság tíz hónapi szabadságvesztésre ítélte, és egy évre eltiltotta a jármű- vezetéstől. A szabadságvesztés végrehajtását azonban három évi próbaidőre feltételesen felfüg­gesztette. Az ítélet indoklásában kifejtette a büntetőtanács, hogy enyhítő körülményként vette fi­gyelembe a vádlott javára bűnös­ségére is kiterjedő, beismerő val­lomását, büntetlen előéletét, jó munkavégzését, eddigi rendkívül hosszú ideje — pontosan húsz éve — tartó és példamutató köz­lekedési magatartását, valamint a jelentős sértetti közrehatást. 01 Súlyosabb megítélés alá esett az a baleset, amelyet Kovács Sándor, Kecskemét, Irinyi utca 23—25. szám alatti lakos okozott 1981. március 15-én a déli órák­ban Jánoshalma külterületén. Kovács Sándor, aki tíz hónappal korábban szerzett gépjármű- vezetői engedélyt, személygépko­csiját nyolcvan kilométeres se­bességgel vezette, noha a gumi­abroncsok gyakorlatilag simára voltak kopva, az utat eső ned­vesítette. E körülmények miatt aztán egy jobbra ívelő kanyar­ban — ahol sebességét nem csökkentette — a jármű meg­csúszott. átváeódott a bal oldal­ra. ahol nekiütközött a szemben szabályosan közlekedő, Turda Antal tataházi lakos személygép­kocsijának. Az ütközés után — a rosszul megválasztott követési távolság miatt — Turda jármű­vébe beleszaladt a mögötte hala­dó gépkocsi, amelyet Szili János- né jánoshalmi lakos vezetett. Turda Antal mellett ült fele­sége, aki a biztonsági övét nem kapcsolta be. Emiatt — az első ütközést kővetően — súlyos sé­rüléseket szenvedett, és a kór­házba szállítás után néhány nap múlva meghalt. Súlyosan meg­sérült Turda Antal is, akinek műtéti úton el kellett távolítani a lépét. s emiatt maradandó testi fogyatékossággal gyógyult csak meg három hét alatt. Kovács Sándort a bíróság egy év hat hónapi, fogházban letöl­tendő szabadságvesztésre ítélte, két és fél évre pedig eltiltotta a járművezetéstől. Súlyosbító té­nyező volt a kétszeres szabály­szegés. Enyhítő körülményként vette viszont figyelembe a bün­tetőtanács a vádlott beismerő val­lomását, büntetlen előéletét, és azt a sértetti közrehatást, hogy Turda Antalné nem használta a biztonsági övét. Ha ugyanis a biztonsági öv be van kapcsolva — ami egyébként köztudottan kö­telező — akkor az asszony nem vesztette volna életét. • Egy húszéves fiatalember ha­lálát követelte Dutka Gábor, Ke­rekegyháza, Dózsa út 154. szám alatti lakos felelőtlen autózása 1981. május 14-én a késő délutá­ni órákban. Dutka — aki alig több, mint egy évvel korábban szerzett jogosítványt, Kecskemét felől Solt irányába vezette Ford típusú autóját. A vezető melletti ülésen foglalt helyet utasként Baksi Eleonóra, a jobb oldali hátsó ülésen pedig Gulyás János ült. Dutka kilencven kilométeres sebességgel megelőzött egy Zsi­gulit, s az előzés befejezése után visszatért a menetirány szerinti jobb oldalra. Ezt a manővert azonban figyelmetlenül hajtotta végre, mert az autó jobb oldali kerekével leszaladt a szilárd bur­kolatról az útpadkára — a kettő között körülbelül tíz centiméter szintkülönbség volt — elvesztet­te uralmát a jármű fölött, hir­telen balra rántotta a volánt, át­vágódott az út túlsó oldalára, ahol egy fának ütközve megállt. A baleset következtében Gulyás János — Dutka Gábor gyermek­kori jóbarátja — olyan súlyos fej- éis agysérüléseket szenvedett, hogy nem sokkal a baleset után meghalt. A vádlott és a mellette ülő lány nyolc napon belüli sé­rülésekkel úszták meg a balesetet. Dutka Gábort a bíróság ha­lálos közúti baleset gondatlan okozása miatt egy év és két hó­napi szabadságvesztésre ítélte, amit fogházban kell letöltenie. Ugyanakkorákét évre eltiltotta a járművezetéstől. A büntetés ki­szabása körében enyhítő körül­ményként értékelte a bíróság Dutka Gábor fiatal felnőtt korát — -mindössze húsz éves — bűnös­ségére is kiterjedő, beismerő val­lomását, megbánást tanúsító ma­gatartását. s azt, hogy a baleset során gyermekkori barátját vesz­tette el. Súlyosbító tényező volt viszont a többszörös szabálysze­gés, és az, hogy az elhalt sér­tetten kívül még egy személy életét, testi épségét is veszélyez­tette. Az ítéletet a megyei bíró­ság helybenhagyta, így az jogerős és végrehajtható. • Amint az olvasó tapasztalhat­ta, mindhárom közlekedési bal­eset még a tavasz folyamán tör­tént, tehát nem lehet azt mon­dani, hogy túlzsúfoltak voltak az utak. Dutka Gábor például egy hét méter széles, száraz úton — a solti-betonon — okozott halá­los tragédiát, ahol az általa meg­előzött Zsigulin kívül más jármű még a közelben sem volt. Mind­ezt azért mondjuk, mert a bíró­ságokon a közeli hetekben, hó­napokban tárgyalják azokat a baleseteket, amelyek már a nagy nyári csúcsforgalom szomorú kö­vetkezményei voltak. Sajnos, sok baleset történt. G. S. GYOMIRTÁS GÉPPEL • A Jelentős szőlőtermesztő Jászszentlászlói Mezőgazdasági Tsz-ben az' üzemi ültetvényt vegyszerrel mentesítik a gyomoktól. A szőlősorok között könnyen mozgó traktoros permetezővel tökéletes munkát tud végezni a közös gazdaság növénytermesztő gépésze. (Tóth Sándor felvétele) t Az ország kenyere Sok mindent tanultunk az államalapításról, ismerjük al­kotmányunkat, de vajon ele­get tudunk-e a kenyérről, pontosabban szólva ennek alapányagáról, a búzáról? Az ünnep alkalmat ad arra is, hogy e fontos gazdasági té­nyezőről beszéljünk. Ami az „anyakönyvi” részt illeti, a búza hazánkban az összes vetésterület több mint 26 százalékán terem. Legutób­bi hektáronkénti termésátla­ga meghaladta a 4 tonnát. Ez a 4 tonnás termésátlag persze nem a jó, illetve nem­csak a jó időjárásnak volt köszönhető. Sőt, több évben olyan rossz időjárás jött a búzára, hogy elméletileg meg sem tudott volna nőni, mégis magas hozamokat takaríthat­tak be a kombájnok. Hogy a búza ennyire „függetleníteni” tudta magát az időjárástól, az az intenzív fajtáknak, a nagy mennyiségű és okszerűen ada­golt műtrágyának, a termelés komplex gépesítésének, s mindemellett a termelési té­nyezők tudatos összhangjának köszönhető. A búzatermesztés tudomány lett. S bár az aratás nem az a minden épkézláb embert mozgósító, éjt nappallá tevő lázas erőfeszítést kívánó mun­ka, ami még néhány évtizede volt, a búza betakarítása nap­jainkban is országos ügy. Hi­szen az ország kenyeréről van szó, még akkor is, ha tulaj­donképpen nem a másnapi ke­nyérsütés függ az aratás si­kerétől. Az évi kb. 5 millió tonnás búzatermésnek ugyan­is még az egyharmadából sem őrölnek lisztet. Bármennyire is kedves étek a ropogós kenyér, fogyasztása évről évre csökken. Azért, mert élelmiszer-fogyasztá­sunkban a kenyér „csak” kí­sérő élelmiszer. Nem ezzel kell már jóllakni. A lakossá­gi fogyasztás szerkezete egyre inkább megváltozott, mégpe­dig az élettanilag értékesebb és drágább élelmiszerek ja­vára. Amíg például 1975-ben még több mint 96 kg kenyeret fo­gyasztott egy lakos, 1980-ban csak 88,4 kg-ot. Ténylegesen ennél jóval kevesebbet eszünk. A statisztika ugyanis képtelen kimutatni, hogy valóban mennyi kenyeret eszünk meg, és mennyi az, amit eladatla­nul, tulajdonképpen kényszer­ből takarmányozásra használ­nak. Ha a kenyérfogyasztás csök­kenése az életszínvonal emel­kedését jelenti, akkor mi a 88,4 kg-mal szorosan .nyomá­ban vagyunk az USA-nak, az NSZK-nak, vagy Svédország­nak, ahol a fejenkénti kenyér- fogyasztás évi 63—70 kg kö­zött mozog. Az emelkedő terméshoza­mok és a csökkenő fogyasz­tás eredményeként egyre több búza jut takarmányozásra, és nem utolsósorban exportra. Az elmúlt évben például 1,5 millió tonna búzát sikerült eladni. Sajnos, úgyszólván a kombájnok mellől. Azért a sajnálkozás, mert a búzának éppen az aratáskor a legala­csonyabb a tőzsdei -ára. Ha néhány hónapot tudnánk vár­ni az exporttal; akkor jobb áron lehetne eladni. Ehhez vi­szont tárolók kellenének, ami­nek a beruházási költségei milliárdos nagyságrendű ösz- szegeket kívánnak. Éttől füg­getlenül persze a külkereske­dőknek van lehetőségük, hogy a búza korai eladásából szár­mazó árveszteségét másutt be­hozzák. Mégpedig a nemzet­közi terménytőzsdén, ahol a tőzsdéi szakkifejezéssel élve „hedge”-et, magyarul árbiz­tosító fedezeti ügyletet lehet kötni. Az ebből származó nye­reség fedezheti, esetleg meg is haladhatja a búza korai el­adásából származó veszteséget. A búzaexporttal aztán el is jutottunk egy gazdasági alap­kérdéshez, ami arra keres vá­laszt, hogy miként érdeme­sebb a búzát, és egyáltalán a gabonát exportálni: zsákban vagy bőrben. Tehát gabonát adjunk el, vagy az állatot, amely a gabonát takarmány­ként hasznosítja? Az Agrárgazdasági Kutató- intézet elemzése szerint a ga­bonaágazat szemestermény- exportja mellett szól, hogy a gabona stratégiai jelentősége nő, és kedvező a devizaklho- zatala. Nem hagyhatjuk ter­mészetesen figyelmen kívül, hogy a nagy tömegű gabona szállítása, raktározása óriási összegeket köt le. A húsexport fokozása mel­lett pedig az érvel, hogy a devizabevétel nagyobb, a rá­fordításoknak hosszabb távon kisebb az importhányada, ala­csonyabb az energiaszükség­lete. Időben tehát a gabonaex­port számára jelenleg kiala­kult feltételek e feladatok megoldását előbbre hozzák, míg a versenyképes húster­melés exportbázisának meg­erősítése a nyolcvanas évek tervszerű munkáját követeli. Hosszú távon a hústerme­lés fejlesztése csak akkor ész­szerű, ha a piaci viszonyok kedvezően alakulnak. Ver­senyképességünket azonban csakis a -lényegesen és folya­matosan javított' termékminő­ségekkel tarthatjuk meg, illet­ve fokozhatjuk. Egyszóval, a piacképes hús és húskészít­mények termelését kell szor­galmazni, például olyanokét, amelyek jelenleg a „delika- tesz” kategóriába tartoznak. Csakis így törekedhetünk na­gyobb külpiaci állóképességre. A magyar élelmiszer-gazda­ság exporstratégiájának mind­amellett alapvető tényezője marad a gabonatermelés bő­vítése, akár végtermékként, akár takarmányalapként vesz- szük számításba. A gabona élelmiszer-stratégiai cikk, s piacán tartós keresletre szá­míthatunk. A tőkés gabona- export kiemelkedő gazdasá­gossága tartós tendenciának ígérkezik. Bőven van tehát okunk ar­ra, hogy mindennapi kenye­rünk alapanyagát, a búzát — s általában a gabonát — meg­becsüljük. Mert nemcsak ke­nyeret sütnek belőle, tágabb értelemben is élelmez ben­nünket. % B P. A kistermelésben is szükség a technikai fejlesztésre A háztáji és a kisegítő gazdasá­gok 1980. december 31~i teljes kö­rű összeírása kiterjedt a tulajdo­nukban levő motoros gépekre és gépi meghajtású szállító eszkö* zökre is. Összesen 10 ezer 450 gép került nyilvántartásba. Az lEl?2. évi általános mezőgaz­dasági összeírás óta a kisgazdasá* gok műszaki felszerelése bővült. Számottevően emelkedett a moto­ros kapák és a szállító eszközök száma. Több mint négyszeresére nőtt a kisebb teljesítményű két­tengelyes traktorok, az egytenge­lyes kerti erőgépek és a motoros háti permetezők mennyisége. Annak ellenére; hogy az utób­bi években a kisgazdaságokban is észlelhető a technikai fejlődés, mégis csekély hányaduk, összesen 7 százalékuk volt motoros gépek* kel és szállítóeszközökkel felsze­relve az elmúlt év végén. Gazda* ságtípusonként igen nagy eltérés mutatkozott a gépállományban. A mezőgazdasági termelőszövetke­zetek háztáji gazdaságainak csak 4 százalékában volt az összeírt géptípusok valamelyike. Ezekben a gazdaságokban a talaj- és szál­lítási munkákat zömében a közös végzi. A kisegítő és egyéni gazda* ságok 5 százaléka rendelkezett motoros gépekkel.' Az előbbiek­kel összehasonlítva lényegesen kedvezőbb a helyzet a szakszövet­kezetek tagi gazdaságaiban. Ezek 19 százalékában található valame­lyik géptípus. Legtöbb a kétten­gelyes traktor és a motoros per­metező. Érthető, hiszen ezek a háztáji, a kisegítő gazdaságok méreteit meghaladó földterületen folytatnak termelést- Általában szőlővel és gyümölccsel foglalkoz­nak. A kedvezőbb arány ellenére ezek a szakszövetkezeti tagok sem rendelkeznek olyan mennyiségű és összetételű gépparkkal, amely alkalmas az igények kielégítésére. A megye különböző vidékein számottevő az eltérés. A bácskai és a Duna melléki termelési kör­van • Kisgépek az idei AGROMAS- EXPO-n. zetben a kisgazdaságok 3 száza­léka rendelkezett az összeírás időpontjában motoros gépekkel. A Homokhátságon — ahol a kerté­szeti kultúra meghatározza a ter­melési szerkezetet — a kisgazda­ságok 8 százalékában volt gép. Ahol szakszövetkezetek vannak, ott természetesen más az arány. Kiskőrös város és járásban a gazdaságok egyötödében megfele­lő a műszaki felszerelés. Soltvad* kerten 37, Kaskantyún 24, Tabdin és Csengődön 23, Bócsán 22 és Tázláron 21 százalékos volt az arány. Az általános jellemzőktől eltérően Fülöpszálláson és Imre- hegyen a kisgazdaságok 5 százalé­ka gépesített. Nem kétséges, hogy a kisterme­lésben is szükséges a technikai fejlesztés. Gépesítésének segítése annál is inkább kívánatos, mert forrása — a népgazdaság más te­rületein megvalósuló beruházá­sokkal ellentétben — teljes egé­szében a személyi jövedelmekből történő megtakarítás. Érdemes tehát odafigyelni az említett ada­tokra és további lépéseket tenni annak érdekében, hogy a kisgaz­daságok termelésének műszaki színvonala emelkedjen. Dr. Nagy Lajosné, a KSH megyei igazgatóságának csoportvezetője K«*I*X*X*>X*2*á*>X*i KV.W.VÄV^ A. SZTRUGACKIJ - B. SZTRUGACKU ■ a w Nehez istennek lenni (5.) Egyesek, a gyengébbek bele­őrültek, őket visszaküldték a Föld­re és most gyógyítják. Tizenöt évre volt szükségem ahhoz, hogy meg-, értsem, mi a legszörnyübb. Az emberi arculatot elveszíteni ször­nyű, Anton. Bemocskolni a lel­ket, elkeseredni. Mi itt Istenek vagyunk, Anton, és okosabbak­nak kell lennünk a legendák is­teneinél, akiket az itteni nép valahogy a saját képére és ha­sonlatosságára alkot. Én tizenöt éve vagyok itt. Én már nem is álmodom a Földről. Egyszer, az irataim között kutatva, rábuk­kantam egy nő fényképére, és sokáig nem tudtam rájönni, hogy kicsoda. Néha ijedten eszmélek rá, hogy én már régóta nem az Intézet munkatársa vagyok, ha­nem az Intézet múzeumának ki­állítási tárgya. Hát ez a leg­szörnyűbb: beleélni magunkat a szerepünkbe. Mindegyikünkben a nemes söpredék küzd a kom- münárral. A Föld innen ezer év­re, és ezer parszekre esik. Kom- münárok maradunk. ö nem érti meg. De hogyan is érthetné? Szerencséje volt, ő nem tudja, mi a szürke terror, kicsoda dón Reba. Mindaz, ami­nek a bolygón végzett tizenöt éves munkája alatt tanúja volt, így vagy amúgy beleillik a bázisel­méletbe. S amikor én a fasiz­musról, a szürke rohamosztago- sokról beszélek neki, ő ezt érzel­mi kitörésnek tekinti: „Ne tré­fáljon a terminológiával, Anton! A terminológiai zűrzavar veszé­lyes következményekkel jár.” Se­hogyan sem tudja megérteni, hogy a középkori brutalitás normális színvonala — Arkanar boldog tegnapja. Don Reba az ő számá­ra holmi Richelieu, okos és elő­relátó politikus, aki az abszolu­tizmust védelmezi a feudális be- tyársággal szemben. Az egész bolygón egyedül én látom az or­szágra rákúszó szörnyűséges ár­nyat, de éppen én nem tudom megérteni, kinek az árnyéka ez, és miért... — Hogy van a tiszteletre mél­tó Szinda? — kérdezte. Don Kondor már nem nézett a veséjébe. — Köszönöm, jól — dörmögte. Azután így szólt: — Végtére is meg kell érteni, hogy sem te, sem- én, egyikünk sem láthatja meg munkájának reálisan érzékelhető gyümölcseit. Mi nem fizikusok vagyunk, ha­nem történészek. Számunkra az időegység nem a másodperc, ha­nem az évszázad, mi csupán elő­készítjük a talajt a vetéshez. Egyébként a Földről jönnek né­ha holmi ... rajongók, hogy az ördög vinné őket... Kurta léleg­zetű vágtázók... Rumata erőltetetten- mosolygott, és húzogatni kezdte lovaglócsiz­mája szárát. Vágtázók. Igen, voltak ilyenek. Tíz évvel ezelőtt Stefan Or- lowski, más néven dón Kapada, ő császári felsége íjász-századá­nak parancsnoka, tizennyolc esz- tori boszorkány nyilvános meg- kinzatása alatt katonáival tüzet nyittatott a hóhérokra, lekasza­bolta a birodalmi bírót, de a lándzsás palotaőrség felkoncolta. Miközben haláltusában vonaglott, így kiabált: „Hiszen emberek vagytok! Üssétek őket, üssétek!” — de nemigen hallották a szavát. Körülbelül ugyanabban az idő­ben, a másik féltekén, Karl Ro­senbaum, a németországi és fran­ciaországi parasztháborúk egyik legkiválóbb szakértője, más né­ven Pani-Pa gyapjúkereskedő, felkelést szított a murlszi parasz­tok között, rohammal elfoglalt két várost, és egy nyílvesszőtől pusztult el, amikor a fosztogatás­nak próbált véget vetni. Még élt, amikor helikopteren érte jöttek, de beszélni nem tudott, s csak bűntudatosan és értetlenül bá­mult. Nemsokára Rumata érkezése előtt pedig a kajszani zsarnok re­mekül álcázott, bizalmas barát­ja (Jeremy Touhnut, földreform­szakértő) hirtelen palotaforradal­mat hajtott végre, magához ra­gadta a hatalmat, és két hónapon át próbálta megteremteni az Aranykort, makacsul válasz nél­kül hagyta szomszédai és a Föld dühödt felelősségre vonását. Nyolc merényletet szerencsésen átvészelt, s végül az Intézet mun­katársainak mentőosztaga rabol­ta el, tengeralattjárón a Déli­sark melletti szigetbázisra szállí­totta ... — Ha meggondoljuk — düny­nyögte Rumata —, hogy az egész Föld mindmáig azt képzeli, hogy a legbonyolultabb Droblémákkal a nulla-fizika foglalkozik... ' Don Kondor felemelte a fej-ét. — No, végre! — mondta hal­kan. Lódobogás, majd erős irukan akcentusú, heves, szitkozódás hal­latszott. Az ajtóban megjelent Don Gug, az irukani herceg fő háló­szoba-felügyelője, kövér, piros­pozsgás férfi hetykén kipödört bajusszal. S Rumata megint olyan mozdulatot tett, mintha oda akar­na rohanni, hogy átölelje, mert hiszen ez Paska volt, dón Gug azonban hirtelen összeszedte ma­gát, pufók ábrázatán mézesmá­zosság jelent meg, könnyedén meghajolt, kalapját melléhez szo­rította. Rumata futó pillantást ve­tett Alekszandr Vasziljevicsre. De Alekszandr Vaszlljevics eltűnt. A pádon a Főbíró és a Nagy Pecsé­tek Ore ült szétvetett lábbal. — Nagyon elkésett, dón Gug! — mondta szemrehányón. (Folytatjuk.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom