Petőfi Népe, 1981. augusztus (36. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-15 / 191. szám

FELBECSÜLHETETLEN TARTALÉK A mezőgazdasági melléktermékek, hulladékok hasznosítása A mezőgazdasági termelésben — a legszakszerűbb körül­mények között is — jelentős tömegű melléktermék és hul­ladék képződik. A gabonaféléknél a szemterméssel együtt szalmát is betakarítanak, a kukoricaszár mennyisége két- háromszorosa a csőtermésnek. Minden számosállat — azaz 500 kilogramm élősúlyú jószág — évente 10—12 tonna szer­ves trágyát vagy ennél is több hígtrágyát termel. , A yenyige, a hullott gyümölcs, a szőlőtörköly, at előbb már említettek, valamint az összes többi melléktermék egy része jó ideig hulladéknak számított. A „hasznosítás” módja sok esetben az volt, hogy a szalmát felégették, a kukorica­szárat leszántották, megnehezítve ezzel a talajelmunkálást, a magágy-előkészítés további műveleteit. A szerves trágya he­lyett előtérbe került a műtrágyák alkalmazása, s eközben az állattartó telepek legnagyobb gondjává vált a hígtrágya el­helyezése. A hulladékok eltüntetése gyakorta akkora gondot okozott, mint magának a főnövénynek a betakarítása. Százötvenezer tonna szalma Az említett anyagok pedig je­lentős értéket képviselnek. Emel­lett tényleg nagy tömegben kép­ződnek. A megyében a legsze­rényebb számítások szerint éven­te 250 ezer tonna kukoricaszár, 150 ezer tonna szalma, 60 ezer tonna erdei hulladék, a szőlős gazdaságokban ugyanennyi tör­köly, a vágóhidakon legalább 20 ezer tonna belsőség, vér „terme­lődik”. Az alacsony szintű hasznosí­tásnak nem a fegyelmezetlenség, figyelmetlenség az oka (igaz, ese­tenként ez is előfordul), hanem elsősorban az, hogy hiányoztak, és még mindig hiányoznak azok az eljárások, módszerek és esz­közök, amelyek lehetővé tennék az összegyűjtést, a gazdaságos felhasználást. Hosszú távon pél­dául nem lehet megoldás, hogy a szalmát kiselejtezett 424-es gőzmozdony kazánjában égessék el, alakítsák át hőenergiává. Az a gazdaság, amely nagyon is pél­damutatóan újat akar, rákény­szerül erre a megoldásra, mert az ilyen célra gyártott berende­zés ára megközelíti a 20 millió forintot. A különféle technológiák ki­dolgozása, a megvalósításukhoz szükséges források előteremtése sokszor meghaladja a gazdasá­gok pénzügyi és szakmai lehető­segeit. A bevált eljárások széle­sebb körű alkalmazásához min­denekelőtt hazai eszközök gyár­tására, forgalmazására lenne szükség. Jó kezdeményezések Szerencsére ma már egyre több ilyen elgondolással, törekvéssel találkozhatunk a mezőgazdasági nagyüzemekben. Az. általános pénzügyi helyzet egyfajta gazda­sági kényszert teremtett. ' Mind több figyelmet fordítanak a mel­léktermékek hasznosítására, több­ségükben nem tekintik hulladék­nak azokat, hanem értékes, hasz­nosítható anyagoknak tartják. Ez derült ki azon a megbeszé­lésen is, amelyet a megyei párt- bizottság gazdaságpolitikai osztá­lya. valamint a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztálya kezdeményezésére tar­tottak a közelmúltban a keceli S/.ölőfürt Szakszövetkezetben. A tanácskozáson az Országos Terv- hivatal képviselője, valamint jó néhány mezőgazdasági nagyüzem, élelmiszeripari vállalat vezetője vett részt. A helyszín megválasztása nem volt véletlen, mert a szö­vetkezet . területén négy lezárt gázkút található, melyek helyi hasznosítását tervezik. Bár e cikk témája a mezőgaz­dasági melléktermékek felhasz­nálása, mégis érdemes szót ejte­ni az energiafelhasználásról. A melléktermék és energia manap­ság együtt kerül szóba. A keceli gázkutak készletének feltárása, megnyitása, a kutak összekötése meghaladja a szakszö­vetkezet erejét. Hasznosításuk el­mulasztása azonban vétek lenne. Az országos hálózatba való be­kötésükről nem lehet szó, de a helyi felhasználás szinte kínál­ja magát a szárítóüzemnél, a gépműhelynél, a szociális létesít­ményeknél. Külön vizsgálódást érdemel a lezárt hévízkutak ügye. Ezekből is több található a,megyében. A halasi Vörös Október Termelő- szövetkezet azt tervezi, hogy a területén levő, magas hozamú meleg vizet adó kutat haszno­sítja. A tőzeg mint tüzelőanyag Császártöltés, illetve Kecel kör­zetében jelentősnek mondható - tőzegvagyon található. Ma már ez utóbbi nemcsak talajjavító anyagként jöhet -számításba, ha­nem tüzelőként is. Csak hát meg kellene oldani a kitermelésén túl a szárítását, forgalmazását, így lehetővé válna a térségben törté­nő felhasználása, amely a számí­tások szerint gazdaságosabb a je­lenleg alkalmazott szilárd és fo­lyékony tüzelőanyagoknál. A szükséges fejlesztéseken a csá­szártöltési Kossuth Szakszövet­kezetben máris munkálkodnak. Visszatérve a mezőgazdasági melléktermékekre, a venyige, a nyesedék és az érdéi vágástéri hulladék összegyűjtésének, aprí­tásának technológiáját a Kiskun- /h;lasi Állami Gazdaságban a szekszárdi MEZŐGÉP Vállalattal közösen fejlesztik ki. A Hosszú- hegvi Állami Gazdaságban ha­sonló munkát végeznek. A szerves tárgya megfelelő be­rendezéssel, magas energiatartal­mú biogázzá alakítható át. Ezen gondolkodnak a Bajai Mezőgaz­dasági Kombinátban. Túl azon, hogy a dokumentációk szerint évente ezzel a megoldással mint­egy 10 millió köbméter földgázt helyettesítő biogázt nyerhetné­nek, megoldódna a szakosított sertéstelep legnagyobb gondja, a híg trágya elhelyezése is. A visz- szamaradó komposzt talajerő- pótlásra alkalmas anyag. A be­rendezés azonban 300 millió fo-­rintba kerül. Ekkora beruházás­ra önerőből egyetlen üzem sem képes. A Bácskai Húsipari Közös Vál­lalatnál szintén a mezőgazdasági kombináttal együttműködve meg­oldották a vágóhídi melléktermé­kek gyors hasznosítását. Az ere­deti elgondolások szerint a közös vállalatnál húslisztüzemet ter­veztek a melléktermékek feldol­gozására. A bajaiak örömére (is­merve a hasonló típusú kecske­méti berendezés működtetésének szomorú tapasztalatait) az elgon­dolás nem valósult meg. Helyette a vágóhídi anyagokat a mező- gazdasági kombinát sertéstelepé­re szállítják el, ott felfőzik, hús­péppé alakítják, és az állatok takarmányába keverik. Ez a megoldás sokkal olcsóbb, étren- dileg hatásosabb, jobban kíméli a környezetet, mint a húslisztté történő alakítás. Érdemes lenne megvizsgálni, hogy a solti állati- fchérje-feldolgozó üzem kapaci­tását miként lehetne átalakítani, vagy továbbfejleszteni húspép gyártására. A környező üzemek ez utóbbit hasznosítani tudnák sertéstelepeiken. Ma már az állategészségügyi előírások lehetővé teszik az el­hullott jószágok helyszínen tör­ténő hasznosítását, főzését, ter­mészetesen igen szigorú higiéniai előírások mellett. A vaskúti Bácska Termelőszövetkezetben a ínyúlvágóhíd melléktermékeinek hasznosítására nyérctelepet léte­sítettek. . Pályázati felhívás Rengeteg lehetőség kínálkozik tehát, kezdve az olyan egysze­rűektől, hogy a szalmát nem ége­tik el, hanem kiosztják a háztá­ji, kisegítő gazdaságokba, az olyan bonyolultakig, hogy a szer­ves trágyát biogázzá, a szőlőtör­kölyt borkősavvá dolgozzák fel. Az ilyen tervek megvalósításá­hoz nagy beruházások szüksége­sek. amelyek jelentősen megha­ladják a gazdaságok pénzügyi le­hetőségeit. Ezért a Magyar Nem­zeti Bank és az Állami Fejlesz­tési Bank, a Pénzügyi Közlöny 9-i számában pályázati felhívást adott közre, melynek értelmé­ben az üzemek — és ezen nem» csak a mezőgazdaságiakat, ha­nem ipariakat, építőipariakat is kell érteni — a hulladékok, a másodlagos nyersanyagok hasz­nosítására külső pénzügyi forrá­sok megszerzése érdekében pá­lyázatot nyújthatnak be. Fejlesz­tési hitelt, állami támogatást, kölcsönt, sőt állami alapjuttatást is kaphatnak. Attól függetlenül, hogy sok üzemi ötlettel, törek­véssel találkozhatunk, sajnos, az a tapasztalat, hogy vállalataink, üzemeink nemigen élnek ezzel a pályázati lehetőséggel. Dr. Horváth Gyula, a megyei pártbizottság munkatársa A GAMF felé igyekeztem, tud­tam, hogy az ottani kollégium­ban szállásolták el őket. Csapa­tostul jöttek velem szembe a lá­nyok, egyik szebben volt öltözve, mint a másik. Igyekeztek a vá­rosba. Nem volt szívem megállítani őket a kérdéssel „Hogyan telt az első nap a gyárban?”' Talán talá­lok közülük olyat is, aki itthon marad.w”?[0?. ,9f A kollégiumban a hangszórók­ból épp Hofi szapulta a táncdal­fesztivált. A szobák még mindig árasztották magukból a lakókat. Pászti Zsuzsa csak azért nem ment a többiekkel, mert rosszul érezte magát. — Még csak tegnap érkeztünk, tehát frissek az élményeink — mesélte. — Tetszik a szálláshe­lyünk, kényelmesek a szobák. Ma már dolgoztunk is a Kecske­méti Konzervgyárban. Az üve­gekbe csomagolt uborkát címkéz­zük, aztán papírdobozba rakjuk, így, elmondva, nem tűnik nehéz­nek, de azért alaposan el lehet fáradni. Szeretnénk jó teljesít­ményt elérni a brigádverseny­ben. — Honnan és kik jöttek ide? — Szolnok megye egész terü­letéről, sokféle középiskolából ér­keztünk. Én például Szolnokról, a Kereskedelmi Szakközépből. Néhányan viszont csak most jár­ták ki a nyolcadikat. — Milyen a tábori napirend? — Hajnalok hajnalán, negyed 6-kor van ébresztő, ha a délelőt­tös műszakban dolgozunk. Este fél 10-kor nell(ene) ágyba búj­nunk. A szabad időt színes tábo­ri programokkal töltjük ki. Nagy Rózsa, a táborvezetö el­mondta, hogy csak 163-an van­nak, pedig a gyár 200 lányt várt. Nem volt több jelentkező. — De szerencsére nagyon lelkes a társaság, nemcsak a munká­ban, hanem a kulturális progra­mok szervezésében is. Máris any- nyi ötletük van, hogy előre lá­tom, kevés lesz a két hét. Ha a lányok kezdeti lelkese­dése nem lankad, meglehet, hogy a várt 200 ember munkáját is él tudják végezni. Sáfrán Edina hoz es vidám bűvészmutatványok­hoz. De miféle tüzes víz, ha iha­tó? Ha sörhöz keverik, a sörnek nem lesz habja! Magam iszom meg... És iszom is. Iszom nap­pal. Iszom éjjel. Az. imént oda­mentem a tükörhöz, és megijed­tem ... Odanézek — uram, se­gíts! — mivé lett Kabani atya?! Polip, tengeri vadállat, színes fol­tokkal elborítva. Kabani atya az asztalra köpött, és lábával cBosszantott a pad alatt, hogy szétkenje. Aztán hir­telen ezt kérdezte: — Milyen nap van ma? — Igaz életű Káta napjának előestéje — felelte Rumata. — És miért nem süt a nap? — Mert éjszaka van. — Megint éjszaka ... mondta bánatosan Kabani atya, és az étel­maradékra borult. Rumata kis ideig a fogai kö­zött fütyöreszve nézte. Majd a .kamrába ment. Ott, a karórépa- halom és a fűrészporkupac mö­gött, Kabani atya ormótlan szesz- lepárló-berendezésének üvegcsö­vei villogtak. Rumata kétszer is körüljárta a „pokolgépet”, az­után a sötétben kitapogatta a fe­szítővasat, és többször lesújtott vele. A kamrában csörömpölés, bugyogás támadt. Moslék undo­rító szaga csapott az orrába. Rumata a túlsó sarokba ment, talpa alatt recsegett az üvegcse­rép — és bekapcsolta a kis vil­lanylámpát. Ott, a limlomkupac alatt, páncélszekrényben, egy kis méretű tábori * szintetizátor állt. Rumata széthányta a limlomot, a tárcsán beállí­totta a számkombinációt, és felemelte a páncélszekrény tete­jét. Rumata néhány lapát fű­részport dobott a tölcsérbe, a szintetizátor halkan felzümmö­gött, a kivezető csatornához tolta a rozsdás vödröt. És nyomban hullani kezdtek a horpadt bádog- fenékre a Hatodik Pitz arkanari király arisztokratikus arcélével ékesített arany karikák. Rumata átvitte Kabani atyát a nyikorgó priccsre, és valami ré­gen kihalt állat bőrével betakarta. Eközben Kabani atya egy percre felébredt. Mozogni sem tudott, gondolkodni sem. Hamarosan hor­kolni kezdett. Rumata leszedte az asztalt, fel­seperte a padlót. Az ütött-kopott kályha mögött talált egy szeszes hordót, kiürítette a patkánylyuk­ba. Hatodik esztendje élte ezt a furcsa, kettős életet, látszólag egészen megszokta, időnként azonban hirtelen eszébe jutott, hogy valójában nincs is semmifé­le szervezett brutalitás és szo­rongató szürkeség, hanem fura színielőadás folyik, amelyben ő a főszereplő. Hogy mindjárt, egy •különösen sikeres végszava után felcsattan a taps, és a Kísérleti Történettudományi Intézet műér­tői elragadtatással kiáltanak fel a páholyokból: „Adekvát, An­ton! Adekvát! Derék fiú vagy, Táska!” 4. Az udvarban halkan nyerített és topogott a hamahari csődör. Mély, egyenletes búgás hallat­szott. Rumata fülelt. A búgás megszakadt, a mécs lángnyelve ■imbolyogni kezdett és fényesen lobbant fel. Rumata feltápászko- dott, s ugyanabban a pillanatban az éjszakai sötétből belépett a szobába dón Kondor, a kereskedő Szoan Köztársaság Főbírája és a Nagy Állami Pecsétek őre, a Ti­zenkét Nagykereskedő Konferen­ciájának alelnöke és a birodalmi Irgalmas Jobb Rendjének lovag- ja. Rumata felpattant. Legszíve­sebben odaugrott volna, hogy át­ölelje, mindkét orcáját megcsó­kolja;-lába azonban az etikettet követve, magától meghajolt térd­ben, sarkantyúja ünnepélyesen megcsörrent, jobb keze széles félkört írt le a szívétől oldalra, fejét pedig annyira lehajtotta, hogy álla belesüppedt a nyakfo­dorba. Don Kondor letépte bár­sonysapkáját, sietve meglebben- tette Rumata felé, azután az asz­talra dobta, s kikapcsolta köpe­nyét a nyakán. Kicsiny, sovány ember volt, sápadt arcú, dülledt szemű. Fekete haját ugyanolyan tömör aranyabroncs szorította le, mint Rumatáét, orrnyerge fölött nagy zöld kő díszítette. — Egyedül van, dón Rumata? — kérdezte szaggatottan. — Igen, nemes dón — válaszol­ta szomorúan Rumata. Kabani atya hirtelen hangosan, józanul így szólt: „Nemes dón Reba! ön hiéna, és punktum!” Don Kondor nem fordult meg. — Iderepültem — mondta. — Reméljük — jegyezte meg Rumata —, hogy nem látták önt. — Egy legendával több vagy kevesebb — felelte ingerülten dón Kondor. — Nincs időm a ló­háton való utazgatásra. Mi tör­tént Budahhal? Üljön már le, dón Rumata. Rumata engedelmesen leeresz­kedett a padra. — Budah eltűnt — válaszolta. — Vártam rá a Nehéz Kardok Va­donéban. De csak egy félszemű ágrólszakadt jelent meg, meg-' mondta a jelszót, és átadott egy zsák könyvet. Még két napig vár­tam, azután érintkezésbe léptem dón Guggal, és ő közölte, hogy Búdahot egészen a határig vitte, és Budahot egy bizonyos nemes dón kíséri, akiiben meg lehet bíz­ni. Budah valahol itt, Arkanar- ban tűnt el. Ez minden, amit tu­dok. — -Nem sok — jegyezte meg dón Kondor. — Nem Budah a legfontosabb — ellenkezett Rumata. — Ha él, akkor megtalálom és kimentem. Ehhez értek. Nem erről akartam beszélni önnel. Újra meg újra ar­ra akaróm felhívni a figyelmét, hogy az arkanari helyzet túlha­ladta a báziselmélet határát... Kérem, hallgasson végig 1— szólt határozottan Rumata. — Ügy ér­zem, rádión sohasem tudok szót érteni önnel. Arkanarban min­den megváltozott. Valami új, rendszeresen ható tényező kelet­kezett, És a dolog úgy fest, mint­ha dón Reba szándékosan ráuszí­taná a tudósokra a királyság egész szürke népségét. Mindazt, ami akár csak egy kissé a szürke átlagszínvonal' fölé emelkedik, veszély fenyegeti. Ha valaki okos és művelt, ha kételkedik, veszély fenyegeti. Bármely szatócsnak jo­ga van akár halálba üldözni. Sok száz és ezer embert törvényen kívül állónak nyilvánítottak. Ro- hamosztagosok vadásznak rájuk, felaggatják őket az utak mentén. Tegnap az én utcámban agyon­tapostak egy öregembert, mert megtudták, hogy ismeri a betűt. Egyszóval Arkanarban hamaro­san egyetlen írástudó sem marad. Don Kondor figyelmesen ráné­zett. — Nem tetszel nekem, Anton — mpndta oroszul. —Nekem sem tetszik sok min­den, Alekszandr Vasziljevics fe­lelte Rumata. — Nem tetszik, hogy a probléma puszta felvetése által megkötöttük kezünket-lábun- kat. Nem tetszik, hogy a Vértelen Ráhatás Problémájának nevezik. Mert az én körülményeim között ez tudpmányosan megalapozott tétlenség ... Ismerem valameny- nyi ellenvetését! És ismerem az elméletet. Itt azonban nincs sem­milyen elmélet, itt jellegzetesen fasiszta gyakorlat van,' itt min­den percben vadállatok embe­reket ölnek! — Anton — szólt dón Kondor —, ne heveskedjél. Elhiszem, hogy az arkanari helyzet kivéte­les, de meggyőződésem, hogy egyetlen konstruktív javaslatod sincs. — Igen — ismerte el Rumata —, konstruktív javaslatom nincs. De nagyon nehéz féken tartanom magam. — Anton — mondta' dón Kon­dor. — Mi kétszázötvenen va­gyunk itt, az egész bolygón. Min­denki féken tartja magát, és ez mindenkinek nagyon nehezére esik. A legtapasztaltabbak már huszonkét éve élnek itt. Kere­ken megtiltották nekik, hogy bármit is tegyenek. Még ahhoz sem volna joguk, hogy megment­sék Budahot. Még akkor sem, ha a szemük láttára tipornák össze. — Ne beszéljen úgy velem, mint egy gyerekkel — mondta Rumata. — Maga olyan türelmetlen, mint egy gyerek — magyarázta dón1 Kondor. — Holott nagyon türelmesnek kell lénni. Rumata búsan elmosolyodott. — Amíg mi várakozunk — fe­lelte —, készülődünk, meg cé- lo/.gatuhk, ezek a vadállatok minden percben embereket ölnek. — Anton — mondta Kondor —, a világmindenségben sok ezer bolygó van, ahová még nem jutottunk el, és ahol a történe­lem megy a maga útján. — De ide már eljutottunk! — Igen. eljutottunk. De azért, hogy segítsünk ennek az embe­riségnek. Ha gyenge vagy, menj el. Térj haza. Rumata hallgatott. Doh Kon­dor végigsétált az asztal mellett,' és búsan bólogatott. — Mindent értek — mondta. Hiszen mindezt átéltem. Volt idő, amikor a tehetetlenség és a tu­lajdon aljasságom érzése látszott számomra a legszörnyűbbnek. (Folytatjuk.) A. SZTRUGACKU - B. SZTRUGACKU miim I ' §1« • Nehez istennek lenni (4.)—Tüzes víz! Máglyák szításá­Szolnoki építotáborozók Kecskeméten • Dobosokba csomagolják , os ötkilós üvegeket. <Stro«er András felvételei) '"enitü- ; ■' táborozok 1 verik. Wáé cinkéket.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom