Petőfi Népe, 1981. augusztus (36. évfolyam, 179-203. szám)
1981-08-09 / 186. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP BÁCS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XXXVI. évt. 186. szám AfftS 1,40 Ft 1981. augusztus 9. vasárnap Akadémia a Széchenyivárosban S. oldal Hőhullámok S. oldal Kezdeményezések Nagybaracskán I. oldal Égő nádfedél L oldal Rejtőzködő művészeti emlékek 5. Oldal Sport 7. oldal Ünnepség Vágó Béla szobránál A magyar forradalmi mozgalmak legkiemelkedőbb kecskeméti személyiségének, Vágó Bélának a va- sútkerti em- láksétányon elhelyezett szobránál tegnap délelőtt 10 óraikor kezdődő ünnepségen Békevári Sándor, az MSZMP Megyei Oktatási Igazgatóságának tanára méltatta a századfordulótól szociáldemokrata, 1918 őszétől kommunista értelmiségi életművét. Hangoztatta: a proletariátus iránti elkötelezett, ságe, tehetsége, hihetetlen munkabírása állította a hazai és a nemzetközi mozgalom kulcsfontosságú posztjára. Beszédét követően dr. Kőrös Gáspár, a megyei párt végrehajtó bizottság tagja, a kecskeméti városi pártbizottság első titkára, dr. Szalóki László, nyugalmazott megyei rendőrfőkapitány és dr. Weither Dániel, a Petőfi Népe főszerkesztője a megyei pártbizottság tagjai helyezték el a megyei és a városi pártbizottság ko• Koszorúzás a megyei és a városi pártbizottság nevében. (Pásztor Zoltán felvétele.) szorúját. Majd dr. Matos László, a megyei tanács és Fischer István, a városi tanács elnökhelyettese a két tanács nevében; dr. Dobos László, a Hazafias Népfront megyei bizottságának elnöke, Farkas József megyei titkár és Fehér Sándor városi elnök a Hazafias Népfront Bács-Kiskun megyei és kecskeméti bizottsága képviseletében koszorúzott. Vágó Vera, a száz éve született forradalmár Leningrádban élő unokája férje kíséretében vörös virágokkal fejezte ki a család kegyeletét, majd a kecskeméti Baromfifeldolgozó Vállalat Vágó Béla KISZ-bizottsága, a 623-as Szakmunkásképző Intézet, a forradalmár nevét viselő széchenyi- városi úttörőcsapat helyezett vi- rágpkat a portré talapzatához. A Internacionáléval zárult az emlékünnepség. H. N. Nem tudom meddig tart még ez a szaharai nyár, de érzem és látom: mekkora becsülete van ismét minden élőlény legfőbb éltető elemének, a víznek. Es hallom a tévéhíradóban az Országos Vízügyi Hivatal illetékesétől: ha így megy tovább, bajok lehetnek a vízszolgálta- . tással, leginkább a Balaton körül, Kecskeméten, Békéscsabán és Miskolcon. Gyerekkoromban a 300—400 méterre levő artézi kúthoz jártunk a kannákkal. Otthon lavórba öntöttük a szállítmányt; egy léből többen és többször is megmosdottunk. Bögréből ittuk, de csak módjával, kellett a főzéshez. Mosás előtt nyolcszor-tizszer fordulhattunk öcsémmel, míg tele nem lett a dézsa, a bődön, meg a nagyteknő. Nem volt angolvécénk. Az udvari veteményt és a virágokat gémeskútból locsoltuk, aki csinálta, s csinálja, igazolhat: nem könnyű mulatság. Mit mondjak hát: megdolgoztunk, megizzadtunk minden csepp vízért.'.. Most viszont mi sem természetesebb, hogy ötödik emeleti lakásom valamennyi csapjából folyik az ivóvíz, hideg is, meleg is, tetszés szerint. Csak egy csavarintás és csorog, vagy ömlik. És hovatovább fel sem tűnik, hogy valami nincs rendjén. Hogy miközben fogát mosok, eltűnik a . lefolyóban két-három liter tiszta víz, hogy szívesebben lubickolok fürdőkádban, mintsem fele-harmadannyi vízben tusolnék, hogy félóránként rángatjuk a mellékhelyiség tizliteres tartályának zsinórját, hogy az automata mosógép teljes programra állítva ötször öblít ki minden adag ruhát. Komfortos lakásban élek, viszonylagos kényelemtől eltelve. Felelőtlenül bánok egyebek között a vízzel is. Megtehetem. Néhány forintomba kerül csupán, s mint már említettem: szeszélyem szerint egy-egy csavarintásba. Cikkeztek róla az újságok eleget, megírtuk mi is többször: mibe kerül manapság egy köbméter ivóvíz. Kongattunk vészharangokat is: kimerülőben vannak készleteink (vagy legalább is a vízadó rétegek), egyre nehezebb, körülményesebb a felhozataluk, tisztításuk, tárolásuk. Legutóbb május végén jelent meg ezeken a hasábokon, hogy vidékünkön „tovább romlottak a természeti adottságok, csökkent a kutak vízadóképessége”. Kétségtelen . tény persze az is, hogy a lakásépítés jelenlegi ütemét képtelen követni a víztermelő kapacitás bővülése. Minden újabb bekötéssel a már ellátott háztartások helyzete romlik. Ha ennek az eszmefuttatásnak egyedüli célja és monda-. nivalója az lenne, hogy figyelmeztessen: ember vigyázz a vízre, takarékoskodj vele, talán papírra sem vétettem volna. Más gondolat is motivált ezúttal., Az aggodalom túlságosan is lezser életmódunk, értelmetlen, kontroll nélküli, bevett szokásaink miatt, melyeken előbb-utóbb változtatni kell. Vagy legalább is eljutni oda, hogy felülvizsgáljuk azokat. Ügy általában is, de konkrétan a vízfogyasztást illetően is. Kezdve mondjuk a technika, a házgyári technológia ilyen irányú korszerűsítésén. Hogy tudniillik a W. C.-kbe nyomókaros öblítőberendezést, a konyhákba, fürdőszobákba höfokszabályozós fo- tocellás csapokat építsenek be, a mosógépek pedig, csak a feltétlenül szükséges vízmennyiséget fogadják be. És folytatva saját stílusunk megnyirbálásával. Hogy például ne úsztassuk hétágú csillárt égetve fényárban a szobát, ha csak egy könyvet kívánunk olvasni a sarokban. Ne nyitott ablakkal hűtsük az irodákat, ahelyett, hogy kikapcsolnánk az egyik fűtőtestet. Vagy hogy ne vegyünk megszokásból egy kiló kenyeret, amikor fél is elég. Ne fussunk a boltba minden új holmiért, függetlenül attól, hogy jól festünk-e benne, csak azért, mert most és még két-három hónapig ez a divat. És várjuk meg és kérjük vissza a visszajárót az újságárusnál, a vendéglőben, a benzinkútnál. Nem folytatom, önmérsékletre, jövedelem- és szükséglet szerinti normális életvitelre felszólítani igen, kényszeríteni senkit nem lehet. Tilalmakkal, életszínvonal-csökkentéssel, mesterséges ellátási zavarokkal különösen nem. Szerencsére nincs is ilyesmiről szó. Józan belátásra, észszerű, okos felhasználásra és fogyasztásra sajnos csak hosz- szú idő alatt és fokról fokra vehető, szoktatható rá a társadalom minden tagja. Nem- kívánatos, de jó alkalom erre egy ilyen több hétig tartó, csapadékmentes, dühöngő kánikula, mely — egyelőre sajnos törvényszerűen rendkívüli állapotot előidézve — képes eszünkbe juttatni, hogy kevés a vizünk, jóllehet az ' valamennyi élőlény legfontosabb éltető eleme... K. F. ZÖLDSÉG-GYÜMÖLCS A kertészeti kultúrák termését általában nyáron, ősszel találhatjuk meg a piacokon és go, üzletek polcain. Az egyre növekvő felületű üvegházak és fóliasátrak alatt termett, korszerű, bő hozamú fajtákkal már — igaz, borsos áron — számolhatunk télen és kora tavasszal is. Bács-Kiskun megyében évről évre terjed a kifizetődő primőrtermesztés. Ezzel együtt nő az exportált mennyiség is. Idén, ahogy majdnem minden évben, a kertészke- dők ki voltak szolgáltatva az időjárás tréfáinak. A húsvéti jelentős lehűlést, fagyokat nyáreleji aszály követte. Ennek ellenére a friss zöldséget és gyümölcsöt exportáló HUN- GAROFRUCT Külkereskedelmi Vállalat Bács-Kiskun megyei kirendeltségének vezetője, Gyenes István tájékoztatása szerint túlteljesítették az első féléves tervet. A szocialista országokba 1220 tonna zöldség és gyümölcs szállítását tervezték, de 1937 tonna indult útnak. A tőkés országokba irányuló 2260 tonnás tervet pedig több. mint ezer tonnával teljesítették túl. Ebben szerepet játszott az is, hogy számos olyan zöldségféleséget is szállítottak mint például téli fejeskáposztát, vöröshagymát, valamint leves- zöldséget, amelyekből eddig csupán szórványosan tudtak külföldön értékesíteni. A várakozás szerint sikerült a kora tavaszi primőrszezon. Legjobban a retektermesztők jártak, mert ebből tudtak a legtöbbét és viszonylag jó áron eladni. Az utóbbi évek legrosszabb spárgatermését gyűjtötték a termelők az idén. Eddig évente, mintegy 500— 600 tonnát szoktak exportra felvásárolni. Ebben az évben jóval elmaradtak ettől a mennyiségtől. Az elkövetkezőkben szeretnék bővíteni, különösen Tomija környékén a fólia alatti paprikát, illetve a kínai kel termesztését, mert jó áron és biztos Diaoon tudják értékesíteni. A termelőket pedig parantált árakkal ösztönzik a koraiság fokozására. A legkellemesebb meglepetést 1981-ben a meggy okozta. Amellett. hogy a többi csonthéjast károsította a húsvéti fagy, a meggyfák az utóbbi évtized legnagyobb termését érlelték. Szerencsére a hűtővagonellátás jó volt, és az export indítása nem okozott problémát. Szép csöndben, nem úgy mint tavaly a kajszi, különösebb minőségi problémák nélkül vevőre talált a Bács-Kiskun megyei meggy. Idén először szállítottak raklapra pántolva a belga MAT- TERN konzervgyárnak 500 tonnát ebből a gyümölcsből. De ugyanígy első alkalommal sikerült eladni csumázott cigánymeggyet és meggylát hordóban. A külföldi piac értékítélete szerint változatlanul a Pándy üvegmeggy a legkeresettebb. Az új fajtáktól a konzervipari szakemberek véleménye szerint nem • A Magyar— Szovjet Barátság Termelőszövetkezetben az idén alig termett a kajszi, ezért féltő gonddal szedték a kevés termést • A korszerű válogatőgépsoron minden igényt kielégítő árut tudnak előkészíteni. (Tóth Sándor felvételét) várhatunk sokat. Ezek elsősorban friss fogyasztásra alkalmasak. Folyamatos a laskagomba szállítása is, amelyet a Borotai Termelőszövetkezetben termelnek. Ha a legrapszódikusabban termő kajszit nézzük, idén második minimum évet zártunk. Összesen 978 tonnát sikerült felvásárolni. Jelenleg az őszibarack felvásárlása folyik, eddig mintegy 900 tonnát indítottak útnak a Szovjet, unióba és az NDK-ba. Naponta 3—4 vagon paradicsomot raknak a ZÖLDÉRT—telepeken, amelyeket demokratikus országokba szállítanak. Az export mennyiségének 70 százalékát szeptemberben és októberben bonyolítják le, ilyenkor szedik a paradicsompaprikát és az almát. Ezt a munkacsúcsot csak megfelelő felkészültséggel és jó szervezéssel tudják lebonyolítani a termelők, a felvásárlókés a forgalmazók. Cz. P. Eredményes volt az első félév AZ ÜZEMEK VI. ÖTÉVES TERVÉBŐL nőktől mentes. Hónapokat vett igénybe a vagyonmegosztás, s az önállósággal együtt félmilliárd forintos renkonstrukció anyagi és beruházási gondjai is a gyár nyakába szakadtak. Eközben kellett a termelés és értékesítés zavartalanságáról gondoskodni, s emiatt természetesen az üzem VT. ötéves tervének kidolgozása sem volt könnyű feladat. Nem véletlen tehát, hogy a kecskeméti városi pártbizottság élénk figyelemmel kísérte a gyár önállóság útján tett lépéseit és igyekszik segítő kezet nyújtani a gondok megoldásához. A minap is a párt-végrehajtóbizottság ülésének napirendjére tűzte a Zománc- és Kádgyár első féléves gazdálkodási tapasztalatainak, valamint VI. ötéves feladatainak megtárgyalását. Segítő szándékának nyomatékot adva meghívta a napirend vitájára Gábor András ipari miniszterhelyettest, aki részt is vett a testület ülésén. A tanácskozás résztvevői a gyár kollektívájának sikeres első félévi erőfeszítéseiről kaptak részletes tájékoztatást. Többek között arról, hogy a fürdőkádgyártáshoz szükséges alap- és segédanyagok beszerzése igen nagy nehézségekbe ütközött. Mégis 103 671 kádat öntöttek, - kétezer darabbal többet, mint 1980 hasonló időszakában. Ezt az öntőgépsor kihasználtságának javításával, színvonalasabb karbantartással, egységesített munkarenddel, ösztönzőbb bérezéssel (Folytatás a 2. oldalon.) Az év elején önállóvá vált Kecskeméti Zománc- és Kádgyár nehéz — fordulatokban gazdag — első félévet tudhat maga mögött. A Lampart Zománcipari Művektől való leválás nem volt zökke• Rövidesen befejeződik a kádgyár rekonstrukciója. Szerelik az öntvénytisztító berendezéseket. Évi 250 ezer fürdőkád
