Petőfi Népe, 1981. július (36. évfolyam, 152-178. szám)
1981-07-21 / 169. szám
1981. Július 21. • PETŐFI NEPE • 3 „NEKEM IS VAN KÉT GYERMEKEM| . ' Az öt oklevél mellé egy hatodik — Jó étvágyat,, gyerekek! Amíg a tanév tartott, a Kiskecskeméti Általános Iskolában hét közben naponta, elhangzott ez a jókívánság a közeli Hullám vendéglő szakácsaitól, felszolgálóitól, miután a forgalmas Izsáki úton átkelve, tízórait, ebédet és uzsonnát hoztak a számukra. ötödik éve tart már ez a kapcsolat. A vendéglátók kezdetben negyven iskolást láttak el kedvezményesen. A júniusban véget ért tanévben már százhúszat — szeptembertől pedig hatvannal több, azaz száznyolcvan gyerek számára főznek, oly jól bevált az iskolai étkeztetésnek ez a formája. — Hogyan gazdálkodnak? — Nagyon egyszerű a képlet — feleli Fertig Ferenc üzletvezető.— Tizenhárom forint 90 fillérért vesszük a hozzávalókat a napi háromszori étkezéshez, s ebből „kiállítjuk” a tízórait, az ebédet és az uzsonnát, amit — körülbelül 500 méterre — mi viszünk át az iskolásoknak. Ez így naponként egy tanulónak 18 forint 20 fillérbe kerül. Ez valóban jó dolog, tegyük hozzá. Azért is, mert a gyerekek, amíg iskolába jártak, kívánságaikat tálaláskor viszontláthatták egy kedvenc gyümöllcsleves, máskor meg szilvás gombóc, túrós csusza, rántott hús, vagy valamilyen sütemény formájában. Napirenden volt, hogy- ki mit^izeret? — alapon maguk a tanulók állították össze az étrendet. ,— Nekem is van két gyermekem — folytatja az üzletvezető. — Ök is napköziben esznek. Ahogy ők megkívánják a friss gyümölcsöt, a meggylevest, vagy a krémest, nincs ez másként a mi, kiskecskeméti iskolásainknál som. A gyermekétkeztetés mindössze egy azok közül a szolgáltatások közül, amelyek a Hullám vendéglő fogyasztóinak változatos, egyenletesen jó ellátását lehetővé teszik. A megyei vendéglátó vállalat ötszörösen kiváló vendéglőjéből naponta húszán ételhordóban viszik haza az ételt, míg negyvenen-ötvenen az asztaloknál étkeznek. A hatféle készétel, a nyolcféle frissensült és a naponta kiszolgált öttven kilogramm fagylalt híven mutatja, mennyire nő az igény a vendéglátóipar ételkínálata iránt. Tanúság erre az az oklevél is, melyet az utolsó tanítási napon Hordós Károlyné iskolavezető adott át Fertig Ferencnek és munkatársainak a * tanév során kapott jó ellátásért. Az oklevél, rajta százhúsz gyerek aláírásával, jobban esett a vendéglátóknak bármiféle borravalónál. öt kiváló oklevelük már van, de ilyen csak — egy! Ritka elislmerés. Érdemes megőrizni. A következő tanévben talán majd másutt is adományoznak ilyet. K—1 HAA/va. p ] 1 Kjpc&L W'-h fXVJ S-dürry H<ü. ryr'ZW.í Ur**' OKLEVÉL A Hullom Vendéglő valamennyi dolgozójának köszönjük a gondos, figyelmes ellátást K*&kcc$kemeti Ált lak Napközisei tiJ: I -MűrwJic. ****** * .06 Él IxysrzJjy' QoUorw k»ü*> .MjJLuAxLql-ÖX CJLt z~rzZa> 2trQa>-<v ** »Sa ritka elismerés. A gyerekek oklevele. (Méhesi Éva felvétele!) ZjjjJ.&J- í.rv \C l iX^t> JGSi-CrS ^sKo WjboO'■'Ljt.r'c SoiuO’ • Délfelé a Hullám konyhájában. A vendéglővezető Szabó Lajoiné szakácsnak segít a hús előkészítésében. > I T\ TÚL A MEGYEHATÁRON Egyedülálló bivalyrezervátum Aki netán több napon keresztül is megmártózott a híres-nevezetes zalakarosi fürdőtelep termálmedencéjében, s mozgásszervi és reumatikus bántalmai szűn- tével ideges panaszai is elmúltak, ne restellje' a fáradságot egy kis kirándulástól. De ha kigyönyörködte már .magát a legjobb zalai borokat adó dombhát pincéiben, •az országutak menti gyümölcsösligetekben, az istenért! — ki ne hagyja a kápolnapusztai bivalyrezervátumot. A zalakomári leágazásnál észak felé fordulva el se lehet téveszteni a helyszínt. • Bozsó József bivalycsordás is nyugdíjba készül. Kutyája, a „Gömbi” 7 évet húzott le eddig a bivalyok mellett. » A kies zalai táj valóságos bivalyparadicsom. Gondolják el, — ez az ország egyetlen — de Európában is egyedülálló — bivalyrezervátuma. Az ötven darabból álló fcsordát a Nagykanizsai Állami Gazdaság a budapesti állukért számára tartja fenn. Mégpedig — Bozsó József bivalypásztor magyarázata szerint — úgy, hogy 40 darab a feltétlen fix állomány, 10 pedig a tartalék. Nos, hogy ez a létszám- szint állandósuljon, az utánpótlás biztosítása, valamint a csorda fel- frissítése végett Bulgáriából négyévenként 2 bivalybikát hoznak. Azok teszik is a dolgukat, mert évente általában 30 darab körüli szaporulatról gondoskodnak. így jut ebből értékesítésre, más állatkertek bivalyellátottsága céljára is. A rezervátumot az állami gazdaság 1953-ban — tizenkét bivaly megvásárlásával alapozta mgg. Azóta — az időközben a fentebbi módon is stabilizált állomány itt él természetes körülmények közöjt, a Kisbalaton lá- pos, mocsaras vidékén — és szaporodik. Mint egyik felvételünkön láthatják, idén is tervszerűen jöttek a bivalyutódok. A múlt hónapban világrajött 8 borjú egyike az a szétálló fülű, fényes orrú „kislány”. Az ellésről szólván jegyezte meg Bozsó József, hogy az egyébként nyugodt, s eredeti természete szerint gyáva jószág roppant ingerült a kisborjúvárás időszakában. Két-három hétig senkit se enged a maga közelébe ilyenkor,. és annyira önérzetes, hogy elutasít minden segítséget. No nem kell azért félni, mert a fezervátum jó úton közelíthe• Csoportkép a rezervátum bivalypéldányairól. „Arckifejezcsük- ből” is kiolvashatjuk, hogy hajdani mesterségüket, az igavonást „nehezen tanulták”. (Tóth-Sándor felvételei) tő meg; védőkorlát és magas kilátó segíti a csorda kényelmes, biztonságos megtekintését. Mindenesetre — a félszáz sötét jószág kordában tartásához jól jön a csordás Gömbi kutyája, amely hét esztendeje szolgálja hűségesen gazdáját. De hogy főszereplőink múltjáról is mondjunk valamit: őseik Indiából származnak. Ahhoz képest, hogy a bivalyelődök milyen régen kerültek Európába — Magyarországra —, egészen közeli még az az idő, amikor mint igás és tejelő marhát helyenként a közönséges szarvasmarhánál is többre becsülték. Elsősorban olyan vidékeken, ahol a rettentő útviszonyokkal, mint igavonó, jószerivel csak a bivaly birkózott meg. Vonóereje 50 százalékkal meghaladja a szarvasmarháét. Teje — nagy vajtartalma miatt rendkívül sűrű és ízletes. Ám — miként a húsának szaga — tejének is van enyhe pézsmaillata, ami „elidegeníti” a fogyasztókat Na meg aztán az igában is rendkívül lassú volt, és nehezen tanítható. Alkalmazásuk csökkenésével számuk is rohamosan fogyatkozott. Hogy mennyire? Csak inkább az arányok érzékeltetése kedvéért említjük — régi .lexikonadat. alapján —, hogy '1909-ben Magyarországon (persze a kora- belin) 182 138 darab bivaly volt, s az 1895-ös állománnyal szemben 50 000 db szaporulat niutat- kozott. A régi dicsőségből mára már csak egy rezervátumra való maradt; a bivalyok zoológiái értéke azonban „töretlen”. T. I. Fiatalok a községért Lapunk a megyei tanács legutóbbi üléséről szóló beszámolójában csak néhány sorban tért ki az elmúlt ötéves terv és a tavalyi településfejlesztési verseny eredményhirdetésére. A győztesek sorában ismerős neveket olvashattunk: Dunavecse, Tiszakécske, Harta, hogy csak a nagyközségek közül említsünk néhányat. Dunavecsén járva Toponári Gáborral, a községi KISZ-bizottság titkárával arról beszélgettünk, hogy az ifjúság miként veszi ki részét az évről évre nagyszerű eredményeket produkáló településfejlesztő munkából, ^ — Azzal a nagy változással kezdem, ami a nagyközségi vezetőtestületek újraválasztásánál 19.80- ban történt. Az előző választási ciklusban csak két KISZ-es tanácstagunk volt, 1980-tól viszont tizenkilencre emelkedett a számuk, s a nagyközségi tanács végrehajtó bizottságába is beválasztottak egy főt. Hasonlóan alakultak az arányok a Hazafias Népfront és a Szakmaközi Bizottság vezetői fórumainak újraválasztásánál is. Szerintem ezek a változások a lakosság ifjúság iránti bizalmát fejezik ki, azt, hogy számítanak az aktivitásukra. Ezekben a testületekben ugyanis közvetlenül is megismerhetjük a település gondjait, fölmérhetjük lehetőségeit. Így egészen természetes, hogy a községfejlesztő erőfeszítéseket nem kívülről figyeljük, hahem önként akár társadalmi munkát is végzünk. — Mi ebben az ifjúsági szervezet szerepe? . — KISZ-bizottságunk lényegében szervez. Hadd említsem például a sportcsarnok építését. A hárommillió forint értékű társadalmi munka egyharmadát a KISZ-tagság végezte el. A napokban készült el a szeméttelep kerítése is, amelyhez csak az anyagot adta a nagyközségi tanács, mert a tervezést és a kivitelezést — csaknem hetvenezer forint értékben — a mi társadalmi aktivistáink végezték el. — ösztönözte-e a fiatalokat az a rang, amelyet Dunavecse kivívott magának a településfejlesztési versenyek folyamán? — Nem hiszem, hogy ez lényeges szempont volt"... A verseny helyezettjeinek járó jutalmak jelentéktelennek tűnnek azok előtt, akik örömmel figyelhetik: gyermekeik jól érzik magukat a KISZ-esek által épített hangulatos játszótéren, sporttelepen, vagy ha kulturált környezetű és jól fölszerelt az óvoda vagy az iskola. — Ügy tudom, különleges kapcsolat van a KISZ és a Petőfi Emlékmúzeum között. — Igen. Tavaly ősszel megbetegedett a múzeum igazgatója, s azóta mi gondozzuk az intézményt. Az egykori múzeumbarát köri tagok vállalták a csoportok- fogadását és az idegenvezetést. Mások a kertjét gondozzák, kimeszelték a falakat, s rendszeresen takarítják az épületet. Ehhez hasonló kapcsolatban állunk a nagyközség más intézményeivel, az óvodával, az iskolával, a művelődési házzal, valamint a mozival is. — Azt szeretnénk, hogy méltán megszolgáljuk a nagyközség lakosságának megtisztelő bizalmát, fejezte be a beszélgetést Toponári Gábor. r. p. j. Magyar—amerikai folklórkonferencia Magyar—amerikai folklórkMn- ferencia kezdődött hétfőn Budapesten, a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetében. A magyar és az amerikai néprajzkutatás neves személyiségei megvitatják a folklórhagyományok jelentőségét a mai magyar és amerikai társadalomban. Bodrogi Tibor, az- MTA néprajzi kutatócsoportjának igazgatója és Köpeczi Béla akadémikus nyitotta meg a kétnapos tanácskozást, amelynek befejezése után a magyar és az amerikai néprajz képviselői részt vesznek a Dunamenti Folklór Fesztiválon és az ahhoz kapcsolódó nemzetközi tudományos tanácskozáson, melyet Kecskeméten rendeznek meg. KÉPERNYŐ Fegyverletétel Konok következetességgel vallatja történelmünket Hajdufy Miklós. Üjra és újra azt sugallja, hogy felejtsük el. amit mi idősebbek tanultunk: nézzünk szembe történelmünkkel. Leegyszerűsített meséket kaptunk évtizedeken át. Túlhabzó érzelmek, zászlós lobogósok takarták el az események valódi menetét, valódi hibáinkat, valódi érdemeinket. Fekete-fehéren képzeltük el a történéseket, egy jelzővel minősítettük a szereplőket, az általános európai helyzettől elvonatkoztatva vizsgáltuk ügyeinket. Eléggé nem méltányolható erőfeszítéseket tesz tudományunk azért, hogy a história az élet tanítómestere lehessen. Az, egyszerre újság, egyszerre művészi műhely televízió, múlt csütörtökön a Fegyverletétel bemutatásával hökkentette meg az 1848/49-es szabadságharcról szokványosán gondolkodókat. Kiderült, hogy egy se magyar, se horvát fiatal forradalmár a legjobb magyar, a legjobb horvát és a legjobb osztrák, mert szinte egyedül ő érti pontosan a törtéjem korparancsát. Elfogultságoktól mentesen szemlélve a viszonyokat figyelhet föl mindkét oldal magatartásának ellentmondásaira, képtelen reagálásaira. Klenéz tisztnövendéket ugyanolyan eljárással, ugyanazoknak a paragrafusoknak alapján, ugyanolyan külsőségekkel ! ítélik halálra a császáriak éá a honvéd-bírák. A rögtönítélő tanácsot itt is, ott is az adott feladat izgatja. Az elvektől függetlenül hatnak a megszokott ingerek, alkalmazzák a „bevált” módszereket. Félelmetes a Jan- csó • Miklóst és Hernádi Gyulát idéző két tárgyalás, ök is írhatták, fotografálhatták volna a Forradalmat fenntartás nélkül szolgáló ifjú elítéltetését- A létrehozót, a meghonosítót túlélő Mechanizmus győzedelmeskedett a bírák ifiozdulataiban, észjárásában. viselkedésében.' Görgey sem szabadulhatott az egyénisége és neveltetése által beprogramozott szemlélettől, szokásoktól, hiába állt egy felkelő, egy forradalmi célokért, toborzott sereg élén. Nincs ezen mit Csodálkozni, hiszen néhány hónap alatt senki sem bújhat ki a bőréből — mindig, mindenkor az adott emberek sorakoznak a front két oldalán —. még kevésbé változtathatók meg egyik napról a másikra a szervezetek, intézmények létezési formái. Mit tehet az újért elkötelezett ember a mindig korlátozott lehetőségek között? Fenntartás nélküli szolgálat, vagy gondolkodó, mérlegelő forradalmárok viszik előre a világot? A századunkban is időszerű kérdésföltevésből, a pompás alaphelyzet ellenére — elsősorban az irodalmi alapanyag vázlatossága miatt- nem kerekedett megvilágosító erejű, fölkavaró dráma. Hús-vér emberek helyett címkézett szereplőket láttunk- hallottunk. ami a tévéjáték pszichologizáló jeleneteinél árulkodott bántóan. Néhány kitűnő színésznek (Sinkó László, Tordy Géza, Hetényi Pál, Mikó István) sikerült életet lehelni a történelmi klisékbe, így a históriai képlet végülis érzékelhetően kirajzolódott. Ha hozzászámítjuk a rendező jó értelemben említett rutinját, akjtor a Fegyverletételt semmiképpen sem sorolhatjuk a sikertelen vállalkozások közé. HAZ-tartás Ízlések és pofonok különböznek. sejteti címével is a tévé egyik időről időre visszatérő műsora. A vendégek most is abban állapodtak meg, hogy egy- egy műtárgy és a valóság viszonya, egy-egy alkotás valóságtartalma a döntő a minősítésben. A gügyögő, a hamis, az édeskés, a hazug szemlélet a giccs alfája és ómegája. A jóízű, az okos, az elgondolkodtató Parabola után mintha ötven-hatvan évet mentünk volna vissza az időben, mintha a nemjóemlékű Színházi Élet elevenedett volna meg a HÁZ- tartás műsorán szombaton. Hát • ezt^jól kifőzték! Majd elolvadta szerkesztő-műsorvezető a rózsadombi (?) környezetben! A pipiskedő, magamutogató ille- getések, kicsinált véletlenek, a negédes bókolások, a jajdecuki beállítások mintha egy szatirikus műsorból kerültek volna a képernyőre. A családi magazin készítői azonban komolyan gondolták mindezt Sajnos. Heltai Nándor 4
