Petőfi Népe, 1981. július (36. évfolyam, 152-178. szám)
1981-07-08 / 158. szám
1981. július 8. • PETŐFI IVEPE • 3 FUTNAK A PÉNZÜK UTÁN... Adós, fizess! Rideg felszólítás. Nem mi és nem most találtuk fel. Közhelyszerű, mégis van annyira kopásálló,' hogy nem fog rajta az idő. Időszerűségét az adja, sajnos, hogy a lankezelő és Távfűtő Vállalatnál, á szó futnak a pénzük után. Kecskeméti Ingat- szoros értelmében A lángokat csapkodják Az előzményekről: sokan évek óta vonakodnak lakbért fizetni az állami bérlakások használatáért. Az adósság nőttön nőtt. Tetézte a gondokat, hogy a vállalat ellenőrző munkája is sokat gyengült az utóbbi négy évben. A könyvelő- ségről jobb fizetésért és képzettebb szakemberek máshova mentek dolgozni. A helyzet — s ezze) együtt a bérlők fizetési készsége {fegyelme) — annyira romlott, hogy a múlt év végére a felhalmozódott lakbérhátralék, valamint a fűtésért és a meleg vízért felszámított tartozás hat és fél millió forintra rúgott. (Anekdotaként emlegetik, hogy mire kibogozták az egyik nem fizető, ide-oda költözködő bérlőjüknek címét, bottal üthették a nyomát, mert időközben azt a házat is lebontották, amelyben utoljára lakott.) Az év elején vezetőváltozás történt a vállalatnál, de az eltelt röpke idő alatt még csak a lángokat csapkodják a szinte futótűzként elhatalmasodott pénzügyi fegyelmezetlenség elleni küzdelemben. Igen, küzdelem ez a javából, hiszen mialatt napjainkig a múlt év végi hat és fél milliós tartozást, sikerült 400 ezer forinttal csökkenteni, az idei új adósság már 640 ezer forint. Ügy jártak hát, mint a hajótöröttek: amíg az egyik léket tömhették, másutt újaibb nyílást vágott a víz. A vállalatnál viszont most már semmiképp nem akardak elúszni ennyi, behajtatlan követeléstől. Kapni könnyebb, mint adni Márton Lajos igazgató tényszerűen említi: — A kecskeméti lakásoknak a 17 százaléka hozzánk tartozó állami bérlakás. Amíg Szolnokon 9 ezer, nálunk több mint 11 ezer távfűtött takós és egyéb — részben földszintes — bérlemény van együttvéve- . Ezeknek az ellátása, fenntartása sokba kerül.' A mostani ötéves tervre 93 millió forint az állami támogatás az IKV-há- zak kezelésére, karbantartására. Ha ehhez hozzáveszem, hogy a távfűtés költségét az állam 40 százalékban fedezi, egyes lakók szociális helyzetüknél fogva kedvezményt élveznek a lakbérfizetésnél, s hogy a földszintes házak udvaraiban legyen virágos kert, 60 öntözőcsövet megjavíttattunk — meggyőzően érzékelteti: nem jár rosszul az, aki ma állami bérlakásban' él. Valóban. Az ingatlankezelő és távfűtő vállalat rengeteget tesz azért, hogy a lakások használói a lehetőséghez képest jó körülmények közt lakjanak. A gáztűzhelyeket • hat-hét év után cserélik. Akinek a villamos vízmelegítője tízéves, megint újat kap. Kétszázötven leninvárosi lakás részére tavaly konyhabútort vásároltak. Ebben a városrészben, valamint a Hunyadivárosban és a Széchenyi- városban gyorsszolgálati kirendeltségeket létesítettek, hogy egy csatornadugulást, vagy elektromos hibát közvetlenebbül meg tudjanak szüntetni. Az Árpád- és a Le- ninvárosban ettől az évtől kisközösségi antennarendszer javítja a tévévételt az állami bérlakásokban. S ez még nem minden. A lakók egy része azonban azt hiszi: minden jó csak az államtól származhat. Kapni könnyebb, mint adni. Kétezer feljelentés — Pontosan ez a helyzet — lapoz bele az irataiba dr. Fornády Éva jogtanácsos. — Mindent elkövetünk, hogy hozzájussunk a pénzünkhöz. Harmincezer forint célprémiumot ajánlottunk fel a házkezelőségeken azoknak, akik segítik az 1977 óta folyton növekvő tartozások rendezését. De bizony még így is nagyon nehezen megy, hogy az adósokat jobb belátásra bírjuk. Felszólítás felszólítást ér. Az adósoknak címzett első levél azt tartalmazza, hogy nyolc napon belül jelentkezzenek. A második további nyolc nap haladékot ad, a lakáshasználati jogviszony felbontásának kilátásba helyezésével. A harmadik nyolc napon megszövegezik a felbontó határozatot, de a végrehajtást illetően ez még kezdetleges lépés. A döntő szó a bíróságé. Június végéig nem kevesebb, mint kétezer olyan tartozási ügyet adtak át a Kecskeméti Járásbíróságnaik, amelyet a vállalat saját hatáskörében már nem képes megoldani. Miért nem fizetnek ? — Ha csak fillérekről volna szó ... nem pereskednénk — kapcsolódik a beszélgetésbe Baksa Lászlóné főkönyvelő-helyettes. — ötszáz forinttól 25 ezer forintig terjednek a követeléseink. Jegyzéket vesz elő és így folytatja: — Barta Oszkár a homokbányái 7-es épületben 14 600, Kecskés László a Nagykőrösi utca 18. szám alatt 13 ezer 875, Berta István a Szimferopol tér 22. szám alatt 7 228, Bihali Mátyásné ugyanazon a téren, a 16-os számú házban 11 800, dr. Kozári Ottokár- né (Szimferopol tér 24.) 16 700, Kovács Jánosné a Halasi út 9. számú házának földszint 5-ös lakásában 9979 és Kemény Gergely a Homokbánya 1-es épületében 12 100 forinttal tartozik, de van olyan is, aki már 21 700 forinttal adósunk. — Mit mondanak a bérlők? Miért nem fizetnek? — Mindössze tíz százalékuk jelentkezett a felszólításra, hogy keressenek meg bennünket és tör- lesszenek. A többiek még csak nem is válaszoltak. Megszokták, hogy 3—4 éve ez így van (illetve: így volt) rendjén ... A lakás nem adomány A bíróság és az ingatlankezelő és távfűtő vállalat között megegyezés jött létre: a krónikus tartozási ügyek végére gyorsított eljárással tesznek pontot. Ami késik, nem múlik. Helyes, hogy a tanácsi vállalat nem hagyja veszni a pénzét. A tartozik- követel kálváriája azonban másról is meggyőzött bennünket. Arról, hogy az évről évre egyre nagyobb összegekért épített és fenntartott állami lakásokat sokan és sok helyen nem értékelik és becsülik kellőképpen. Adománynak fogják fel, amivel nemcsak, élnek, de ami rosszabb: vissza is élnek. Mint láttuk, nem is kevesen. Kohl Antal Bízom a hentesekben /jrömimel tapasztaltam a mi- nap, hogy „rólam” is írt az újság. Közölte, hogy» „felmérések szerint” a férfiak szívesen járnak bevásárolni. Nos, azért járta át meleg a szívemet, mert én is eme férfiak — még közelebbről, férjek — táborába tartozom. E fejlemény is ékes bizonyítéka annak, hogy a nőpolitikái határozat rajtunk» is fogott valamit. Részemről különösen a piacra járást karolom fel. Magunk közt szólva még nem egészen nőpolitikái meggondolásból, — spéciéi ebben a vonatkozásban van még repalálni való a szemléletemen —, hanem legalább annyira a piszkos anyagiak kedvéért. Az is igaz, hogy rendkívül élvezem a piaci kószálásokkal járó látványosságot. -De mégis az az igazság, hogy az asszony jóindulata ültette el bennem a piacolás pénzügyi. vonatkozásait. Több sikeres beszerző körutam után egyszercsak kijelentette. — Amiért ilyeh ügyes voltál, ezután tied lehet a visszajáró pénz. Ez volt az első igazi sikerélményem. A következő pedig az, hogy — sanda és eléggé el nem ítélhető gyanúmmal ellentétben — ezután sem szűkmarkúskodott az előzetes költségvetés eszközlésénél. Hogy tudniillik körülbelül mennyibe is fog kerülni a cédulára felírt cikktömeg. Rokonszenves ráhagyással számolta össze, hogy a krumpli cirka ennyi lesz, a fokhagyma, répa, zeller meg a többi — amennyi. Ugyanannyira, hogy a borravalóból, tehát -a vásárlás utáni maradék pénzből egész heti duplafekete-költségem kitelt. Említettem, , hogy szórakoztató volta miatt is szívesen rovom a kofasort, s standok sikátorait. Ezenközben arra is rájöttem, hogy ha megduplázom körutaimat, meglepő felfedezéseket tehetek az árak különbözősége szempontjából. így aztán ezen a réven is spóroltam némi pluszokat — saját zsebemre. Nőm e téren is tartja nagyvonalúságát. — Na látod, ha szemfüles vagy, még több pénzed marad. Lubickoltam hát hétről hétre, hónapról hónapra a családi elismerés nyújtotta melegfürdőben. Cajnos, a múlt szombaton ^ „kijött a dugó” a sikerélmények fürdőkádjából. Pedig minden úgy kezdődött, mint máskor, szombat reggeleken. . •- —í Akkor hát szedjük össze az eszünket: mit főzzek mára és vasárnapra? — Indult obiigát módon a közös fejtörésre való mozgósítás. — Nézzük csak: zöldpaprika, paradicsom van imár kibírható áron ... Mit szólnál a jó papri- kás-caftos marhaszelethez? Ügy is szeretsz tunkolni... Emlékszel, milyen jóízű a szaft, mikor a zöldpaprika, s paradicsom belefő? — Bravó! — csatlakoztam jó- váhagyóan az ötlethez. — Nos, akkor hozzál a „Jólét”- ből egy kiló marharostélyost. Mikor visszafelé jössz a piacról, útbaesik. — Mit, hogy én vegyek húst? Kimérve?! Tudod, hogy 'ezt emberemlékezet óta magadnak tartod fenn. Nem ismerem a húsokat, a végén kiszúrják a szemem valami mócsingos vén marhával. Szaladj csak le magad, miiit szoktál, ide a 60-asba. — Ugyan, ne légy már gyerek. Magad is meg tudod állapítani: olyan húst adnak-e, amiből szép szeleteket lehet vágni. Ha azt mondod, rostélyosnak kell, nem fognak becsapni, légy nyugodt... Hogy több kedved legyen, amit a százasból visszakapsz, szintén a tiéd lehet. Tudod mit? Hozzál csak nyolcvan dekát. Ügy kérd, hogy rostélyos lesz belőle, akkor sikerül jó paprikásszelletet is csinálnom. Mit kell azt neki tudni, hogy nem rostélyosnak készül... Rettegve jártam be a piacot, semmi örömöt nem leltem a kóricálásban. Árnyékot vetett kedélyemre a félsz: mi lesz, ha „rossz” húst adnak?! Memorizáltam többször is: „rostélyosnak, rostélyosnak ...” Mikor aztán a bolti hentes szigorúan nekem szegezte a kérdést: — Minek lesz? — ijedten és határozottan vágtam rá.- - Paprikásszeletnek ... Illetve, hogy is — rostélyosnak. ö pedig szelt, nyesett, bárdo- zott, csomagolt, mért, s mintegy mellékesen megjegyezte az ár felírása közben, hogy „ftét dekával tc-bb”. — Kosaraimba ejtve a húst, fordult az utánam következőhöz. rj dahaza zárt ajftó fogadott. Ja, persze, nőm most nem szabad szombatos! — esett le a tantusz nálam, és hozzáláttam a kicsomagoláshoz. A húsról lehán- tottam a zsírpapírt, s betettem a hűtőszekrénybe — egy tányéron. Mellesleg: rosszat sejtettem, mert nagykarii csontok övezték a szeleteket. Délután, keresztrejtvényfejtés közben nyitott rám nejem. Szegénynek az arca óriási csalódottságét tükrözött. Szomorúbb volt, mint a tányéron elém tartott mélyvörös-barna marhahúscsomó. — Először is: máskor ne vedd le róla a papírt, úgy tedd a hűtőbe, mert így „összeszárad-fagy”, alig lehet kiengesztelni. Másodszor: nézd csak, emeld meg csak ezt a húst! Egyhanmada csont. Ügy érzem, több is, mint nyolcvan deka ... Mire megfő a levágható pár nyiszlett szelet, úgy ösz- szemegy, hogy a gyerek egymagában megeszi... Azóta le vagyok törve... Egyedüli vigaszom a húsárak bekövetkezett emelkedése. Nem, nem vagyok bolond, csak hiszek az emberekben. Bízom a hentesek szemléletváltozásában, jóérzésében is. Hogy ezekután nem ejtik át a szemmelláthatóan tájékozatlan férjeket sem, felhagynak a „lehet egy kicsivel több?” köny- nyedséggel, a csont plusz-mínusz tűrési határt is a tisztességnek megfelelően tartják be. Azaz, a drága pénzért kézzel-lábbal igyekeznek majd kedvünkre tenni. Tóth István • A nagyenyedi kollégiumban most líceum működik, fa- f A •’égi kollégiumi épületen ma is Ián tábla őrzi az alapító, Bethlen GáJipr emlékét. harangocskák jelzik a szünetet. BARÁTAINK ÉLETÉBŐL Szomszédolás Álba Iuliában • A nagyenyedi vártemplom belsejét, barokk stílusban építették át a tűzvész után. 0 A bástyákat egy-egy céh védte annak idejen. A Bács-Kiskunnal “ testvéri viszonyt ápoló romániai Álba lulia megyének, több mint 650 települése, számtalan látnivalót kínál. A 628 ezer hektár területének (nem 228, ahogy az elmúlt cikkben írtam) 33 százaléka erdő. Lankáin jó bor terem, már Hunyadi János esküvőjére is innen vásárolták a kellemes zamatú nedűt. Gyulafehérvárról, ha észak felé Indulunk, előbb a híres- neves Nagyenyedre. onnan pedig a hegyek között kanyargó, szép úton jutunk el Torockóba. Ha délre megyünk, néhány perc alatt a Sebes-parti régi városba, Szászsebesbe jutunk. # Fent: Torockót már az 1200-as években kiváltságlevéllel ajándékozta meg a király. A felhőkbe vesző Székelykő alatt húzódik a ma is élénk település. • Virágdíszes házak, a népviseletéről is hires falu főutcáján. 0 Szászsebesre II. Géza telepítette a szászokat. A város élénk kereskedelmi és közlekedési csomópont. A főutcán az egymást érő kis boltokban, mindig nagy a forgalom. 0 Szép parkban, az öreg várfalak között emelkedik a XIII. században épült gyönyörű, gótikus, evangélikus templom, Szászsebesen. (Pásztor Zoltán felvételei.) Pereskedés milliókért