Petőfi Népe, 1981. július (36. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-07 / 157. szám

V 1981. július 7. • PETŐFI NÉPE • 3 TELEPÜLÉSFEJLESZTÉS Kapjon többet a falu Beszélgetés Jantner Antal miniszterhelyettessel A Minisztertanács egyik legutóbbi ülésén elfogadták a településfejle|ztési koncepció módosításáról szóló előtefesztést. Arról, hogy miért volt szükácg a változtatásra —1 Jantner Antal építésügyi és városfejlesztési miniszterhelyettestől kértünk nyilatkozatot: — Tíz éve lépett életbe településfejlesztési koncep-> ció. Mi indokolta a felülvizs-, gálatát? < *j í — Egy évtized^ alatt sók mindéit jl változott, igen nagyot fejlődött az }' ország. Ezekben az években lé-';\i nyegében befejeződött a szociális- ff. ta iparosítás extenzív szakasza;!!'!, a vele együttjáró ipartelepítés;' !| aminek viszont óriási hatása volt ;l a településfejlesztésre. Korábban! i teljesen vagy nagyobb részben íj;! mezőgazdasági jellegű helységek!;! iparosodtak, s ez sok tekintetben'! új helyzetet jelent. Ugyancsak ha-1’'» tással volt a településfejlesztésre)'; a mezőgazdasági nagyüzemek ki-j!; alakulása,; a korábbi kis szövet-Wí kezetek egyesülése. összegezve'! tehát; egy évtized alatt a makro-1]] szerkezet stabilizálódott, át kel-L lett tehát "tekinteni á településhá-;' lózat-fejlesztési elképzeléseket á's« í teendőket. — Igazolta-e az élet a tíz ; év előtti elképzeléseket? ‘ — Éppen ezt vizsgáltuk, mi-j előtt a Minisztertanács elé ter­jesztettük a módosításokat. Tér mészetes, hogy hosszú távra csál! _ nagy vonalakban lehet tervezni)!’; a részletekbe nagyon is beleszól ai, mindennapi gyakorlat. Nagyon] j fontos célja volt a településháló-|j; zat-fejlesztési koncepciónak a váj; { ros és falu közti különbségeki) csökkentése. Most megállapíthat-»,!; tűk, hogy ezek a különbségek vaj; lóban csökkentek — ami az átla-t got illeti. Voltak és vannak azbh-1 ban helyek, ahol a különbség töj .■ vább nőtt. Célul tűztük azt isiPl ,,hogy Budapest ,,egyeduralkodó,Mi (szerepét mind jobban ellensúlyozlíljí jzák az ország más nagyvárosaiéi; elsősorban az úgynevezett , kiffir emelt felsőfokig központok, a mej; j" gyei városakSjJsz nagyrészt való-;',1 ra vált, bafewaj1 szellemi élet mégj;; mindig túlságosan centralizálódik. j a fővárosban. Hozzá tehetem; ezjÜÍ zel szinte egyedül állunk Európa- j ban, minden más országban nat'f gyobb súlyuk van a szellemi élet- j ben is a vidéki városoknak. lií — Mennyiben hatott a te­lepülésfejlesztési koncepció az apró falvak elnéptelenedé­sére? — Divatos téma! lett ez mosta­nában; sokat olvasunk, hallunk róla, méghozzá úgy$ mintha vala­mi magyar sajátosság lenne. Pe­dig ilyen mindenütt volt, a leg­több európai országban korábban zajlott le. Ügy is mondhatjuk: ez törvényszerű, de nálunk késett. Magával hozza ezt; az iparosítás, ami nálunk a mezőgazdaság át­szervezésével . nagyjából egy idő­ben zajlott le. A fiatalabb korosz­tályok városba költözésének első­rendű oka az, hogy ott több és jobb munkaalkalmat lehet talál­ni, s -fegyáltalán nem a település­fejlesztési koncepció hatott így. Annál kevésbé, mért a koncepoió gyakorlatilag- az ötödik _ ötéves terv időszakában kezdett hktni, a falusiak iVágy mértékű városba költözése pedig ennél jóval ko­rábban elkezdődött. — Mégis, gyakori és jogos panasz: a kis községek nem­csak, hogy nem. kapnak, ha­nem szinte „mindent elvisz­nek” tőlük. — A tendencia kétségtelenül az, hogy a városoknak,* nagyobb te­lepüléseknek többet *ell. részesed­niük a központi és-megyei erőfor­rásokból is. A koncepció módosí­tásában azonban szerepei, hogy a jövőben többet kell kapnia a falunak, de anélkül, hogy az arányt megfordítanánk. Gyakor­latilag ez azt jelenti, hogy az alapvető ellátási szintet a legki­sebb falvakban is biztosítani kell. Tehát legyen mindenütt villany, víz, a ■ napi áruszükségleteket ki­elégítő bolt, továbbá az alapellá­tást adó egészségügyi, oktatási in­tézmény, és megfelelő út, olyan közlekedési lehetőséggel, hogy a további igényeik kielégítéséhez könnyen elérhessék a kis falvak lakói a legközelebbi nagyközséget, várost. Hiba volt gddig, hogy a településfejlesztési!‘ koncepcióban szereplő „központi szerepkör nél­küli település” meghatározásból sok helyen önkényesen elhagyták a „központi” szót, tehát egysze­rűen „szerepkör nélküli telepü- lés”-nek tekintettek egyes közsé­geket. Ebből kiindulva elvonták tőlük a helyben képződött eszkö­zöket, egy részüket városfejleszté­si célokra használva fel, ami vi­szont a falú és város közti kü­lönbségek növekedéséhez vezetett. — Milyen változások vár­hatók a módosítás nyomán? — Például a magasabb telepü­léshálózati szerepkör eléréséért mesterségesen duzzasztották fel egyes városok népességszámát, és ezért nem tudott lépést tartani a városok népességnövekedésével az infrastruktúra fejlesztése. Ezentúl nem orientálhat a népes- ságszám ilyen fejlesztésekre, vár­hatóan gyorsabban javul majd a városok ellátottsága. Változás az is, hogy a jövőben a települése­ket nem önmagukban vizsgáljuk és tervezzük, hanem településcso­portonként, ha úgy tetszik: a von­zásközpontot ' vonzáskörzetével együtt. Ismét nemzetközi tenden­ciára hivatkozom: sok város szá­mára; előnyös lehet, ha nem saját területén, hanem a szomszédos, közelii községekben lesznek az új lakóépületek. , — Ugyancsak a kormány által elfogadott módosításban olvasható, hogy „az agglome­rációk összefüggő városias térségekként fejlesztendők”. Mi tette ezt szükségessé? — Egyre erősebben — csakúgy, mint világszerte — az agglomerá- lódási tendencia, vagyis a külön­böző településekről, kis falvakból elköltözők mindinkább a nagyvá­rosok, elsősorban Budapest köz­vetlen Környékén telepszenek le. Ez teljmen érthető, hiszen ott még mHtarthatják bizonyos mér­tékig flgisi szokásaikat, kevésbé kell megváltoztatniuk életmódju­kat', mint a városokban, esetleg lakótelepeken. Emiatt egyes nagy­város környéki települések. lélek- száma sokká! gyorsabban nő, mint a városoké, ezzel pedig nem tud lépést tartani az infrastruk­túra. A településfejlesztési kon­cepció módosítása most ezen a helyzeten kíván változtatni azy agglomerációk fokozottabb, váro­sihoz hasonló fejlesztésével a köz­művesítésben, szociális-kulturá­lis ellátásban, általában az infra­struktúrában. Az összefüggő vá­rosias térség azt is jelenti, hogy az agglomerációba tartozó telepü­léseket összefüggő, nagy fejleszté­si egységnek kell tekinteni, áhol a regionális létesítmények létre­hozását kell az egyedi megoldá­sokkal szemben előtérbe helyez­ni. A közös létesítmények kiala­kítása, fenntartása megköveteli az agglomerációba tartozó tartácsok szoros együttműködését. — A határozat hangsúlyoz­za, hogy nagyobb mértékben kell törekedni „az egyes te­lepülések természeti, de­mográfiai, gazdasági erőfor­rásainak ' alapul vételével az öntevékenység kibontakozta­tására, 'a helyi kezdeménye­zések támogatására”. — Sok olyan lehetőség akad még, amelyeket nem aknáznak ki kellően a helyi lakosok, csak a központi támogatásra várnak. Például: a balatoni idegenforga­lomba bekapcsolódhatnának za­lai, bakonyi falvak is, s ez ugyan­úgy áll más vidékek községeinek ma még kihasználatlan lehetősé­geire. Ilyen helyeken a megyei eszközöket annak arányában fog­ják szétosztani, amennyire maguk a helybeliek mozgósítják erőiket. Vonatkozik ez a helyi erőből tör­ténő kisebb építésekre éppúgy, mint a társadalmi munka igénybe vételére. Másrészt: mindenütt szükség van nyílt településpoliti­kára, a lakosság bevonására a tervek elkészítésébe és jóváha­gyásába. Ahol így készítik el a terveket, ahol a lakosságot bevon­ják a tervezésbe és a kivitelezés­be egyaránt — ott a helybeliek jobban vigyáznak a megteremtett értékekre, mert valóban a saját­juknak érzik. V. E. LWKW.V. Fogadónap % bfel. — Kétszer akartam öngyilkos lenni... Nem sikerült... — fa kad sírva Sz.-né. — Majd.. harmadszor... — hüppögi re1; ménytelenül. ; t Szoba-konyha, részeges ' fér }j szerelmi (szerelmi???) három! szög. A férfi egy szép napon; megunja nejét, négy gyerekét, a kövérkés asszony helyett fiaté szeretőt kerít.; vele zárkózik b^ esténként a szobába. A feleség gj:l gyerekekkel a 3x3-as konyháb, szorul. — Mi lesz velem? — töri könnyeit egy papírzsebkendőb| — Ki segít? Ezerszer hallott történet ez kecskeméti Városi’ Tanács lakáj ügyi társadalmi bizottságánál fogadónapján. Ezredszerre is tel rokszorító. Adnak jogi tanácsa biztatást. Nem tudnak adni pénj (Sz.-né háromezret keres, ennyi bői élnek öten!), nyugodalmí boldogságot. De — lakást sem.l juk. miked jukról. K.; pirenden i da?), mert? Székely János, a bizottság ej! nökhelyettese kiakasztja meg szokott helyére a fekete táblái LAKÁSÜGYI TÁRSADALMI BIZOTTSÁG FOGADÓNK KEDDEN ÉS SZOMBATON'. Sorra jönnek az ügyfelei) Jegyzeteim híven tükrözik hí nyomásaimat. A negyedik ha sonló eseten még megrendül áSfl ember. A nyolcadiknál még szjaS-i ' nakozik. A tizenvalahanyadikpíjm már csák a tényekre összpontjw sít. Igyekszik tárgyilagos maradíj ni. ha egyáltalán lehetséges.];1.* Az ember nem számítógép. ; jl —— m K.-né á lakótelepről. A regisft teres füzetbe az adatokon kívB ez! a megjegyzés kerül: cserekéi; vélem, A többire nincs rubrikaA ... Nyolcvanegy éves anyjára egyre inkább elhatalmasodik jijz agyér-elmeszesedés, ecettel, szíljj vapáliríkával kenegeti magira*' nyolcason égeti a gázkbnVektor|!|' az ablakot nem engedi kinyitni» A másfél szobás lakás félszobáj] jában két unokájával (egy flúA vaí és égy lánnyal) él, nerc? kei színes képzelőerő, hogy kitaljá-1!: bndolnak nagvanv- és férje között na- ieszekedések (cso- Fűggetlenül minden­től. a férj anyja isJfezerelne hoz. zájuk költözni.. ■ M — Dugjam be szocuAf otthon­ba? Az anyámat? — kérdezi K.-né. — Aki a Világtalan férje mellett öt gyereket nevelt fel? Szövetkezeti lakását nagyobb­ra cserélné, de iygyg'n ki cserél nagyobbat kisebbre.^ különösen, hogy a nagyabb a negyedik eme­leten van Az ajtó kivágódik, beront O. és felesége. Kezdik, s folytatják a magas cén. E nap ők az elsők reprezentánsai a követelők sere­gének. Tizenegyesztendős igény, lésük végére lakáskiutaló hatá­rozat tett pontot: emeleti otthont kaptak a Buday-fasorban. Nos, nem úgy tűnnek, mint akik re­pesnek a boldogságtól. Mért nem az Árpádvárosban? De legalább­is a Széchenyiben! Ráadásul használt lakás. Pláne, hogy eme­leten van! Hogyan^ vigye föl a felesé, gem a tüzelőt? — ordít szemre­hányóan O-.imajd megragadja nejét, és az ajtó felé húzza. — No, gyere asszony, tankolunk 300-ért, irány Pest, a minisztéri­um. majd onnan leszólnak ... ömlik a panasz P.-néből is, nyelvel, mintha győztes szeret­ne lenni egy versenyen, ahol, azt mérik: egy szuszra ki tud több szót mondani. Az öt perc alatt előadott regényfolyam kivonata: jegy szoba-konyhában négy, csa- ,lád lakik, a tarthatatlan helyzet csgk azonnali lakáskiutalással Szüntethető meg: e .kiutalásnak természetesen bérlakás a tárgya. ■ Székely "egy találó kérdéssel ; berekeszti1 a szózuhatagot. — lön hol is dolgozik? — Hogy-,.én? — hebeg a fiatal- J asszony. -t-/,jßn sehol. Háztartás- j beli vagyok-^ emeli föl a végén a hangját, büszkésítve. — És. a férje?- — Ö kisiparos. ' Használtcikk- , kereskedő. i—_ Menhyit I keres havonta? — Hát.,. Nem tudom ponto­san ... Ügy tíz-tizenkétezer fo­rintot? így valahogy ... P.-né gyors távozása: egy sér­tődött nagyhercegnő kivonulása valamelyik- közepesen kommersz filmből. A bizottság azonban in­kább a valóságot figyeli. S esze­rint P.-né diplomatikusan elhall­gatta, hogy csak papíron lakik anyjával, valójában egy kényel­mes bérleményben él. Nem szívesen készít statisztikát az ember, de néha muszáj. Te­hát, véleményem szerint az ügy­felek egyharmada követelőző, fe­nyegetőző. És — kiválóan tájéko­zott. Kívülről fújja a paragrafust, befolyásos összeköttetésre hi­vatkozik, panaszos levelet intéz a legkülönbözőbb címekre. De nemcsak a „követelőző” címkével jelölhető egyharmád a jellemző. A másik hányad a tár­sadalom nagy egészében legföl-^ jebb pár százalékkal vanf jelen, s épp emiatt a szokásosnál kevesebb fény hullik rá, ám tu­lajdonképpen nem is olyan fényes életű pár százalék ez. Lányanyák, akiknek az élettársa nem forgat házasodási tervet a fejében. Kar­jukon ül sírva a maszatos, nagy szemű gyerek, csodálkozva nézi a világot, amelyre nem akaratá­ból jött.- Képtelen történetek? Dehogy. M.-né kilincsel, például. Két gye­reke van, két különböző partner­től. A harmadik élettárs -2 év 3 hónapos börtönbüntetését tölti. Vagy T„ a segédmunkás; ujjaim vastag, aranynak látszó köves réz­gyűrűvel, magasított sarkú cipő­ben. Innen van még a. nagykorú­ságon, a szó jogi értelmében vé­ve. Amúgy már több gyerpiek atyja, a legidősebb négyéves. T. különben még nem nősült meg, csak tervezi. Hiba lenne azt hinni, hogy a lakásra várók zöme lumpen elem. De hiba lenne elhallgatni, hogy a lakásért kilincselők között vi­szonylag nagy a1 számuk. Az ő adataik regiszteres füzetbe kerül­nek,, a bizottság alkalomadtán környezettanulmányt készít hely­zetükről. De — és erről nem szól­ni is hiba lenne — zömében nem jön fogadónapra a nagyon nagy többség: aki forintot forintra rakva, dolgozik a jövendő ottho­nért. Mint ahogy az sem fordul, , bizottsághoz, aki telefonokkal, ilyen-olyan összeköttetésekkel 0 A szalkszentmártoni emlékház. „ÉRTELMES CÉLT ÉS JÓ GAZDÁT” Műemléki kiadványok Bács-Kiskunról ,,A megmentés csak akkor igazán sikeres, ha egyidejűleg értelm.es célt és jó gazdát lehet találni, adni a műemléknek. Nagyon egysíkú, ha azon csak múzeumi hasznosításra gon­dolunk. Ezért a második nagy feladat, a megmentett műem­lék értelmes hasznosításának az ügye.” A Műemlékvédelem napokban megjelent Bács-Kiskun megyei számának beveze­tő írásából vett idézetet szinte mindegyik cikk fölé írhat­nánk mottóként. Szerzője, Romány Pál és a többi közremű­ködő azonos fölfogásban látja a műemlékekkel adott értéke­ket, hasznosításuk tennivalóit. próbál boldogulni (a döntési me­chanizmus ismeretében nyugod­tan kijelenthetem: sikertelenül próbálkozik — szerencsére). A tények. Tíz éve 2900 igénylő volt Kecs­keméten. 1970 és 1975 között 4600 lakás épült. Mégis, az otthonra várók száma 1975. december 31-re 6300-ra gyarapodott. 1975 és 1980 között éppen ennyi lakást építi- — közben további 8085 igénuÍB je­lentkezett. A jelenlegi íBlyzet: 5939 kecskeméti lakásigénylő. 1985-ig a középtávú terv szerint 4600 otthon épül. A lehetőségek — 1981-ben. 411 célcsoportos és 480 OTP be­ruházású lakás épül. Ez látszólag 891 új igény kielégítését teszi le­hetővé. De! A 411 célcsoportos lakásból .183-at vehetnek névjegyzékre, a többi 228-at azok kapják, akik­nek a házát szanálják; akiknek a munkájára fontos közérdekből van szüksége a városnak. Marad a 480 OTP-lakás. Helye­sebben : maradna ... Az, hogy miért nem marad, külön téma lehetne. Az elején kezdve: orszá­gosan 5 százalék az úgynevezett szabadkeretes lakás. Ezekhez azok jutnak hozzá, akik a leg­többet ajánlják'értük (300 ezer forinttal már nem sokrasrnegy az igénylő). Kecskeméten ez az 5 százalék 1981-ig 10 százalék volt. Január elsején 30 százalékra .emelkedett. Az OTP szempontjá­ból jogos volt az (intézkedés. Kis­kunfélegyházán például az 5 szá­zalékot sincs kinek eladni, Kecs­keméten valószínűleg akár 100 százalékra is lenne fizetőképes kereslet, itt a legnagyobb a la­káshiány. A 30 százalékos sza­badkerethez 20 százalék csereke­ret csatlakozik. 10 százalékét _— példás demokratizmussal — a KISZ oszt el az ifjúsági takarék­betétesek között. A maradékból 100 lakás a garzonháziak végle­ges lakáshoz jutását szolgálja, ezt azonban ne vonjuk le, mért a ki­költözők' helyét újabb családok népesítik be. Végeredményben a 891 lakás­ból 475 kerül be a körülményeket mérlegelő, a jogosultságot, szociá­lis helyzetet is figyelembe vevő döntés hatókörébe. Ritka öröm, amikor politikai, tanácsi vezetők, szakemberek ilyen termékeny együttműködés­ben dolgoznak, amikor az orszá­gos és helyi érdekek ennyire har­monikusan illeszkedve érvénye­sülnek, mint ez' a Magyar Építő­művészek Szövetsége Műemléki Bizottsága, a Tudományos Isme­retterjesztő Társulat Művészeti Országos Választmánya és az Or­szágos Műemléki Felügyelőség ki­adványából is tapasztalható. A megyei pártbizottság első titkárá­nak a soraival rímel dr. Gajdócsi István megállapítása: „Ügy vé­deni a műemlékeket, hogy azok­ban a mai élet lüktessen, miköz­ben a múlt hiteles szépségeivel gyönyörködtetünk.» így alakíthat­juk át szellemi hatóerővé elődeink hagyományt teremtő erőfeszíté­seit.” Éltető hagyományainkkal a po­litikai döntéseknél is számoló kor­mányzati gyakorlat teremtette meg a fenti idézetekben is kifeje­zett korszerű műemlékvédelem elvi alapjait. Sokat tettek a ható­sági és a lakossági szemlélet el­veinkkel egyező formálásáért-, a mindennapos műemlékvédele­mért a most Kecskeméten ta­nácskozó albizottságok, írók, új­ságírók. Nekik is köszönhető: 1981-ben csak elvétve fordul elő, hogy bárhol elpusztíthatnak meg­levő értékeket. Szervezett ásatással tárják fel, mentik a középkori bátmonostori emlékeket. (Másfél évtizede or­szágos felháborodást keltett a pó­tolhatatlan leletek „eldózerolása”.) Biczó Piroska kecskeméti régész a Műemlékvédelem 1981 2. szá­mában közölt cikke szerint a XII—XIII. századi nemzetségi- családi monostorainkra vonatko­zó ismereteinket gyarapítja a ba­jai járási hivatal támogatásával végzett ásatás. A ladánybenei Ár­pád kori templomról V. Székely György tudósít. A volt kalocsai nagyszeminárium hasznosításá­ról Kerényi József, a Baja-tbelvá- rosi templom felújításáról Kom­játhy Attila, a BÁCSTERV-nél kezdeményezett, eléggé nem mél­tányolható kutatásokról Markolt László és Vas Tibor ad szemléle­tes képet. Juhász István a tőle szokott alapossággal, több tisztázatlan kérdést megnyugtatóan eldöntve, foglalja össze a kecskeméti Szent­háromság-szoborral kapcsolatos vizsgálódásait. Egy adata kíván csupán módosítást,, apróbb kiegé­szítést. Területszerzés! szándékkal — és nem az új örökösödési rend elismertetését — indította meg második török hadjáratát III. Ká­roly. A szobor áthelyezésének gondolata már a múlt század vé­gén felvetődött. 1903-ban pedig a mostani Komszomol térre akarták szállíttatni egyházi körök. Jól érzékelteti átfogó témájá­nak csomópontjait, pontosan kap- csiflja a gazdasági törekvőiket és lehetőségeket Kecskemét század- fordulói építkezésében az általa is kimutatott jellegzetességekhez Sümegi György. Elsőként rögzít!: „A századforduló építészete a fa­lusias övezetben is jelentős mó­dosulásokat hoz létre.” Joggal utal Lechner meghatározó szerepére, csupán azt tenném hozzá, hogy már a városháza építése előtt is kapcsolatban volt a tanáccsal, ter­vezett Kecskemétnek és szemé­lyesen is ismerte Kada Eleket. Az Építészeti törekvések Kecskemé­ten a századfordulón című cikk szerzője finoman megkülönbözte­ti, jellemzi a nagy építkezések szakaszait. A társadalmi-gazdasá­gi háttér felvillantása kisebb pon­tosításra szorul. Igaz, a múlt szá­zad utolsó évtizedében létesült Helvécia, a szikrai telep, fordult termőre több ezer újonnan par­cellázott kisbirtok, mégis már az 1880-as évektől „kiterjedtnek” mondható az itteni szőlő- és gyü­mölcstermesztés. A közvetlen veszélynek legin­kább kitett agrártörténeti emlé­kek műemléki védelméről Ker­ner Gábor úgy tájékoztatja olva­sóit, hogy egyúttal további tenni­valókra ösztönzi őket. A kecskeméti országos tanács­kozás alkalmából a megyei ta­nács műemléki, albizottsága Bor­bély Lajos ‘szerkesztésében — Sándor Béla, Heltai Nándor, dr. Tamás Ferencné, Sági Károly és Tóth Sándor közreműködésével — az itt hasznosított műemlékekről készített kiadványt. A szép kiállí­tású kötetből is nyilvánvaló, hogy egyre tervszerűbben fognak össze építészek, néprajzkutatók, törté­nészek, kecskeméti, bajai, buda­pesti szakemberek. A MAB 81. társadalmi munká­ban készült. Különösen sokat fá­radoztak a Bács-Kiskun megyei Tervező Vállalat és a Mikrofilm­technikai Központ dolgozói. Vál­lalásuk bizonyítja, hogy milyen szellemi tartalékok várják az al­kalmas feladatokat. A kiadványt Walter Péter egy­szerre tudományos hitelű és mű­vészi hatású gazdagítják. fényképfelvételéi —í —r Ballai József 9 Hasznosítják a kalocsai gabonatárolót is. (Pásztor Zoltán felvételei.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom