Petőfi Népe, 1981. július (36. évfolyam, 152-178. szám)
1981-07-05 / 156. szám
4 • PETŐFI NEPE • 1981. július 5. Hatékonyságnövekedés, Hétköznapok Ordason automatizálás Félévi mérleg két kecskeméti üzemben A megye termelőegységeinél most készülnek a féléves termelésösszesítések, mérlegek, számvetések. A megyeszékhely két iparvállalatát, a BRG Magnetofongyárát, és a Kecskeméti Konzervgyárat kerestük fel azzal a céllal, hogy megtudjuk: miképpen teljesítették féléves termelési és exporttervüket, sikerült-e túlszárnyalniok a múlt év azonos időszakának eredményeit? KECSKEMÉTI KONZERVGYÁR. Faragó Sándor főkönyvelő arról tájékoztatott bennünket, hogy az első félévben előírt 545 millió forintos tervet 95 százalékra teljesítették. A lemaradás a zöldborsónál mutatkozik. Viszont ha a múlt év hasonló időszakát vesszük alapul, a termelés 30,4 százalékkal növekedett. A termelékenység a múlt év hasonló időszakához viszonyítva 35 százalékkal emelkedett. A termelékenység növekedését elsősorban jobb üzem- és munkaszervezéssel, hatékonyabb munkával érték el. A gyár értékesítési mutatói is jól alakultak. A tervet 8,7 százalékkal teljesítették túl. Az NSZK-ba, Angliába, Japánba és a Benelux-államokba 1800 tonna csemegekukoricát, 1100 tonna paradicsomot exportáltak. Az NDK- ba, a Szovjetunióba, Csehszlovákiába,'Lengyelországba, Romániába 8 ezer tonna befőtt, 4 ezer tonna savanyúság, 1100 tonna paradicsom és 3 ezer tonna főzelék konzervet szállítottak. A belföldi értékesítés is jónak mondható, hiszen 7253 tonna áru, főleg bébiétel, savanyúság és befőtt került az üzletekbe a gyár terméke' bői. BRG MAGNETOFONGYAR.' Járomi Gyula főkönyvelő azzal kezdte, hogy jól sikerült az első fél év, a termelés döntő részét, 85 • Szállítják a készárut a Kecskeméti Konzervgyárból. százalékát exportra küldték. Az éves tervet időarányosan, 48,1 százalékkal fejezték be, ez azonban jónak mondható, hiszen egyenletes volt a késztermék-kibocsátás. Belföldre 20 ezer MK— 27-es magnetofont szállítottak, ám az áruellátás javítása érdekében már a III. negyedévi megrendelésből is adtak át a kereskedelemnek. A székesfehérvári Elektronika gyárnak 24 ezer darab magnetofonmechanikát küldtek, teljesítve a gyár igényét. Az NDK-ba 20 ezer, a Szovjetunióba 173 ezer mechanikát, Csehszlovákiába pedig 25 ezer darab mag- netfont szállítottak, elsőrendű minőségben. Nem érdektelen -megemlíteni, hogy a szovjet megrendelő kívánságát' is teljesítették.01 ugyanis' ’sztereo-' es ’ mono- magnetofonfejből 550 ezer darab készült el. A gyár munkáslétszáma az első félévben nem változott, ennek ellenére négy százalékkal több mechanikát értékesítették. Globálisan 25 százalékkal több terméket állítottak elő, mint tavaly az első félévben. Mindezt úgy sikerült elérniük, hogy növelték a munka intenzitását, a célgépesítést és az automatizálást. G. G. — Milyenek a hétköznapok Ordason? , — Aki csak teheti, most a kétszázötven családból a korai burgonyát szedi — feleli jöttünk- re Bures Tibor vb-titkár. — Az idén több termett, mint tavaly. Hétszáznyolcvan mázsát már eladtunk. Bár sikerülne a gyümölcsöt és a többi zöldséget is ilyen könnyen értékesíteni! Hét éve 700 gyümölcsfát ültettünk el az utcákon. Szépek is, hasznosak is — úgy gondoltuk. De mire mentünk velük? Szilvát a múlt évben nem vásárolt se az áfész, se a ZÖLDÉRT. Az idén meg nem kell a meggy, mivel sok termett. Hát tehetünk mi erről? Bántotta a termelőket, s ha így haladunk, kedvüket szegi, hogy tavaly több vagon fejeskáposzta kinn maradt a földeken. Az hordta el a jószágának, aki csak akarta. Egy helyen 100 mázsa káposzta állt egy rakásban. Ez így nem mehet tovább. Az, hogy az ÁFÉSZ és a ZÖLDÉRT 'bizományosi alapon csak vásárolgat, nekünk is, meg a fogyasztóknak is rossz. Kevesebb zöldség és gyümölcs kerül a városokba, nem növekszik a felhozatal, vagy ingadozik, miközben az árak árak maradnak. Érdemes volna már ezen egyszer városon és falun alaposabban elgondolkozni ! Mi kezdeményezünk. Suhajda Péter, a népfrontbizottság elnöke Ordason kistermelői társulatot hoz létre, hogy ne kelljen nekünk csak így, derűre-bo- rúra termelni és1 kereskedni. Az anyagi biztonságra való törekvés, nevezhetjük egyfajta falusi hatékonyságnak, érthető szándék az országban bárhol. Akárcsak itt, a Duna menti kisközségben. O A község 650 lakosából többet napközben is idehaza találni. Dolgoznak a köz javára, vagy ha már nem tehetik, erejük fogytán, pihennek, beszélgetnek. Kovács Dénes bácsival a Kalocsa és Vidéke ÁFÉSZ egyszemélyes szódavízüzemében találkozunk. A felszabadulás előtti időből való töltőgéppel már 21. esztendeje hibátlanul dolgozik. Egyelőre két palackot használ. Kellene viszont egy harmadik is (május 29-én megrendeltei, mert ahogy számolja: a 3200 liter szódavíz, ami a múlt hónapban még elég volt, ekkora melegben, júliusra kevés lesz. O Már pedig a frissítőnek most van itt igazán az ideje. Legalábbis a Meggyes utcában, ahol Szohai Sándor harmadik napja teregeti a kohósalakot. Ez az igény természetesen megvan másutt is, nemcsak a japán birssel díszített Meggyes utcában. A tanács az uszódi Egyetértés Tsz-szel hathatósan együttműködik a település fejlesztéséért. Tavaly az Egyetértés vállalkozott rá, hogy elhozza Dunaújvárosból a kohósalakot, amit a kátyús, saras utcákon elterítettek. 1980-ban ilyen módon növelték egy kilométerrel Ordason a járható utcák hosszát. Egy négyzetméter útburkolás kohósalakkal nem kerül többe, mint 54 forintba. A munkában a lakosok is szépen részt vettek: 1200 tonna salakot kőtörő kalapácsokkal vertek és terítettek szét, A Zrínyi, a József Attila és az Ady Endre utcai feltöltés olyan jól sikerült, hogy a VI. ötéves tervi tennivalók között továbbra is fő helyen, ott az út- és járdaépítés. A Meggyes utca után az Erdősor utcában folytatják a munkát. O A kisközség fejlődésére jó fedezet a társadalmi munka, amelynek az értéke Ordason évente mintegy 600 ezer forint. Szükség is van minden segítő kézre, hogy 1983—1984-ig megvalósíthassák a csapadékvíz étvezetését, hiszen erre a célra — saját forrásból — mindössze 260 ezer forintot költhet a tanács. A többi szükséges, de hiányzó összeget a helybeliek majd saját munkájukkal pótolják. O Ahogy lehet, szerényen. Jusson is, maradjon is. Ezen a nézeten van a 650 lakosú kisközség, amelynek erejéből futja annyira, hogy idős lakóiról is képes illően gondoskodni. Huszonnyolcán töltik szabad idejüket abban a,napközi otthonban, amelynek fenntartásáért a termelőszövetkezet évente 30 ezer forintot fizet. Az egyik szakácsnő munkabérét ugyancsak a közös gazdaság állja. S, hogy nem hiábavaló a szövetkezet anyagi támogatása, arról a legtöbbet maguk az idősek beszéltek. A tágas társalgóban a délelőtti pihenés, kézimunkázás, olvasás és a konyhában készülő lekváros- és diósbukta bizonyára egyaránt jólesik. Kohl Antal # Kovács bácsi szódavizet tölt még ma is jól működő' géppel. • Szohai Sándor a Meggyes utcában teregeti a salakot. ÍT~T** ——t .1 rvr~*r Jrv í H'tSi •W' ;ft tt tt Ur"jr'Tf • Ordasi öregek pihenője a napközi otthonban. (Méhesi Éva felvételei) • Itt pedig már ízes- és diósbuktát süt és cukroz a déli tálaláshoz Árk Sándorné és Felnagy Sán- dorné szakácsnő. wmmmmmmgm® Az Országos Anyag- és Árhivatal közleményéből — polgártársaimhoz hasonlóan — én is megtudtam a legfontosabb adatokat a hús fogyasztói árának emeléséről. Tehát azt is, hogy például a fogyasztói árak 1979. júliusi rendezése óta.— az energia, az ipari anyagok, eszközök, takarmányok drágulása miatt — számottevően emelkedtek a mezőgazdasági termelés és az ipari feldolgozás költségei. Emiatt a húsfélék átlagosan 36 százalékos fogyasztói ártámogatással kerültek már forgalomba. Azaz — a húsfélék minden kilogrammjának vásárlásához átlag'17 forinttal járult hozzá a költségvetés. A mostani fogyasztói áremelkedéssel 23 százalékra mérséklődik a fogyasztói ártámogatás. Mivel hivatásomnál fogva „hivatalból” is kíváncsi vagyok, amellett árpolitikai kérdésekben erősen a laikus fogyasztók táborába tartozom, kicsit részletesebben kívántam tájékozódni az intézkedés hátteréről. Ezért az első adott alkalommal Bíró Imrét, a Bács-Kiskun megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat igazgatóját kérdeztem meg, hogy is „jön ki” ez a mostani húsár, mibe kerül 1 kilogramm hús előállítása? Ha „árán “ kellene vennünk a — Kérem, minél népszerűbben magyarázzon, Bíró elvtárs. Egyszerű, mindennapi húsfogyasztó érdeklődik most. Értse a „mindennapi" jelzőt tájékozottságom napilapi szintjére, ne pedig arra, hogy nap mint nap húst eszem. Bíró Imre mindjárt visszakérdezett. — Melyik húsféléből induljunk ki?... Már, hogy bele ne vesz- szünk a részletekbe. Drágábban vásárolják — Nem lehetne valami „átlaghúst” alapul venni? Mondjuk, amihez — mint fogyasztóknak — legtöbb közünk van. Az áralakulást azon is be lehet mutatni. — Akkor talán válasszuk a sertéshúst. Ebből eszünk legtöbbet: 80 százalékos a fogyasztási arány a többihez képest. Nézzük a félsertést, ahogy a boltokba kerül. — Valóban; azon fellelhető minden sertéshúsféleség. Együtt csakugyan az átlagot adják. —> Kezdjük talán azzal, hogy vállalatunk néhány hónapon belül kétszer is emelte a kistermelői sertéshús felvásárlási árát. Először tavaly szeptember elsejével, amikor is az úgynevezett több éves felárat újabb 1 forinttal növeltük. A második emelésre 1981. január l-ével került sor; ekkor pedig a sertésfelvásárlási alapárat növeltük 2 forinttal. Ezek alapján az addigi 30,50 forint kilogrammonkénti alapár megnőtt először 32,50 forintra, amire rátették előzőleg a több éves felárat, a 2,50 forintot, s jött még hozzá 1 forint mennyiségi felár. így az a termelő, aki legalább 3 éve szerződéses viszonyban van a vállalattal, összesen 36 forintot kap az élősúly kilójáért. A nagyüzemek hajított sertés után kapják meg a kedvezményeket. — Hogy jutunk el ebből a mostani fogyasztói árig? — Az utóbbi időkben — már az ötödik ötéves terv időszakában — előtérbe került az a fontos árpolitikai követelmény, hogy a fel- vásárlási, az ipari-termelői és a fogyasztói árak egymáshoz való viszonyában fel kell oldani a korábbi években felhalmozódott feszültségeket, meg kell teremteni az árak összhangját..'. Ebben az is tükröződik, hogy összefüggésükben szükséges őket vizsgálni... Visszatérve az élősertés felvásárlási árra. Hogy ezek emelésére viszonylag gyakrabban kerül sor, abból is következik, hogy az állattenyésztés költségnövekedése meghaladja a mezőgazdaság átlagát. Ez a mezőgazdaság leginkább eszközigényes területe ... Mennyibe kerül 1 kg hús előállítása? — Volt-e példa aránytévesztésre, hogy — teszem azt — emelték a felvásárlási árat, de nem olyan mértékben, mint ahogy a takarmány ára megszaladt? — Megtörtént bizony, s a következményei rövid időn belül megmutatkoztak. Gyorsan alábbhagyott a tenyésztési, hizlalási kedv, visszaesés következett a szerződéskötésben. Márpedig: kevesebb hús — zavar az ellátásban. S nem szabad sosem elfelejteni, hogy az a legdrágább cikk, ami nincs. Nagy igazság, hogy a termelők érdekeltsége itt is feltétele a termelés növekedésének. — Nyilván kihatott a felvásárlási árak növekedése az önök, az ipar termelési költségeire is. — Természetesen növelte a nálunk előállított, feldolgozott termékek, húsfélék, -készítmények önköltségét is. A ráfordítások túlnyomó részét a felvásárlási árak teszik ki. — Ehhez jönnek a feldolgozás, az energia, a technológia, a forgalmazás költségei... Feltett példánknál, a félsertésnél maradva — ezek után mibe került a vállalatnál egy kiló hús előállítása, tehát\ az ipari-termelői ár? — A felvásárlási ár, s a ráfordítások 69 forint 59 fillért tettek ki kilogrammonként az áremelés előtt. — Mennyi volt ugyanakkor ennek a húsnak a fogyasztói ára? — ötvenhat forint tizenkét fillér. — Eszerint — számoljuk csak ki mindjárt a különbözeiét — 13 forint 4? fillérrel olcsóbban kaptuk meg ennek az „átlagolt" félsertéshúsnak kilóját, mint amennyibe az iparnak került. — Ezt kapta meg fogyasztói árkiegészítésként az ipar az államtól, s kapja ezután is, hiszen a húsfélék árának mostani emelkedésével 'a régebbi 36 százalékos fogyasztói ártámogatás CSukarajt... pán mérséklődött átlag 23 százalékra. — A húsfélék fogyasztói ára tehát ezután is elmarad a ter- mélési, feldolgozási, forgalmazás- költségektől. (Jegyezzük még meg, hogy a példánk szerinti hús nagykereskedelmi ára az áremelés előtt 51,07 forint volt.) ... Bíró elvtárs — mikor térült volna meg a 80 forintos karaj költsége? Kis utánanézés. — Ha körülbelül 110 forint lett volna a fogyasztói ár. De még olyan árral sem jutott volna bevételhez a költségvetés. Ugyanakkor az állam a hústermelést — az egész élelmiszer-termelést; — juttatásokkal, kedvezményes hitelekkel támogatja. Ha ezek megtérülését is célul tűznénk ki a fogyasztói árakban, azokat legkevesebb 20—25 százalékos forgalmi adóval kellett volna megemelni. Azaz a 80 forintos karaj ára nem 110, 'hanem 135—140 forint körül alakult volna ... Ha kisebb is a fogyasztói ár dotációja, tehát "drágábban vesszük a húst, az imént feltételezett költségáthárításokkal komoly- érvágás érné életszínvonalunkat... Nyugodt átmenet, növekvő kedv Bíró Imre visszatér kiinduló pontunkhoz. A részükről — rövid időn belül két alkalommal véghezvitt felvásárlási áremelésekről még megjegyzi. — Ezt a .többletköltségünket nem érvényesítettük a fogyasztói árakon, nem drágítottuk vele a boltba került húst. Vállalati eredményünk terhére adtuk a felárat ... — Véleménye szerint, mi várható az áremelés után? Kevesebb húst vásárolunk-e? Milyen volt a mozgás az intézkedés hetében? Nem tartottak-e vissza húsárut, minthogy az áremelést előtte bejelentették? — Korábban is volt húsáremelés, a fogyasztás csak átmenetileg esett vissza, sőt később kisebb mérvű emelkedés is bekövetkezett. Most is ezzel számolunk. Bár lehetséges, hogy eleinte 80 dekákat vesznek, akik eddig egy kiló húsokhoz szoktak. Bizonyára megnövekszik a kereslet az olcsóbb húsok és -készítmények iránt... Ahogy eddig, ezután is a fogyasztók, a kereskedelem igényei szerint végezzük az ellátást. Az emelés előtt nem volt olyan mérvű felvásárlás, -mint elmúlt években más árváltozások előtt .volt tapasztalható. Nyugodt hetet bonyolítottunk le. Ügyeleti szolgálatot tartottunk. A kereskedelem elég jól „meg- saccolta” a szükségletet. Ahogy az igény jött, másnap már megkapták, amit kértek. — Látta-hallotta Bíró elvtárs a tévériportot az olcsó húsfélékkel, előredarabolással-csomago- lással kapcsolatban? — Igen... Az utóbbinak még csak perspektívája van. Egyelőre vitatkozik az ipar' s a kereskedelem, hogyan viseljék a költségeket. — Milyen a kistermelők, nagyüzemi termelők hangulata? — Mondhatom, hogy a tenyésztési, tartási kedv igen jó. Jók az árak, az anyakocatartók megtalálják számításukat. Ezt a szerződéskötések aránya is tükrözi. Ebben az évben 515 ezer sertésfelvásárlást tervezünk, május 31-ig már 502 ezerre megvolt a szerződés. Százötvenhat ezer sertésre a téeszekkel, 346 ezerre a kistermelőkkel. Tóth István
