Petőfi Népe, 1981. július (36. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-24 / 172. szám

1981. július 24. • PETŐFI NEPE • 5 S A MOSZKVAI FILMFESZTIVÁL UTÁN A téma: a háború „A filmművészet a humaniz­musért, a békéért, a népek ba­rátságáért’’ — ez volt a napok­ban véget ért XII. Moszkvai Nem­zetközi Filmfesztivál jelmondata. — „Ha békéért akarsz küzdeni a művészetben, számolj le a hábo­rúval" — ezt a gondolatot szűr­hettük le a nagyszabású, sereg­szemle legjelentősebb alkotásai­ból. Hogy napjainkban még min­dig a II. világháború az egyik legfontosabb témája a nemzetkö­zi filmművészetnek, annak oka nemcsak az, hogy a háborúnak máig eleven következményei van­nak az emberek életében, és a vi­lágpolitikában egyaránt, hanem az is, hogy napjainkban sok a nemzetközi feszültség, fegyveres harc folyik több helyütt a vilá­gon, s egyre fenyegetőbb rém a terrorizmus. Ezeket az összefüg­géseket egyébként — furcsa mó­don — egy meglehetősen közepes jugoszláv film világította meg a legjobban. A címe: Békeidő Pá­rizsban. Az osztrákok filmje, a Bockerer a fekete humor eszközeivel él, megpróbál nevetve és nevettetve búcsúzni a háborútól. . A magyar versenyfilm rende­zője, Kovács András szerelmi tör­ténetet elevenít meg Ideiglenes paradicsom című ezüst díjas film­jében — 1943—46-ból. Egy fran­cia hadifogoly és egy magyar- zsidó fiatalasszony szeret egymás­ba, S háború azonban irgalmat­lan, a tragédia elkerülhetetlen. A film megkísérli fölmutatni a há­ború társadalmi méretű tragiku­mát a magánélet, szférájában. Két szovjet rendező — Alexandr Alov és Vlagyimir Naumov neve . — jegyzi a Tehran—43 című, szovjet—svájci—francia koopro- dvkdóban készült, 2 óra 10 per­ces, arany díjjal jutalmazott fil­met. 1943-ban Churchill, Roosewelt és Sztálin teheráni találkozója­kor a németek merényletet ter­veztek a három államférfi ellen — ez a történet egyik szála: a másik: 1960-ban véres harc fo­lyik az egykori terv írásos és film­dokumentumaiért. Az idő tehát szinte jelenetről jólétiéire változik, s a he\yszi- hek — London, Teherán, Moszk­va, Párizs — még gyakrabban váltják egymást. A szálak olykor túlságosan kuszán bonyolódnak, de az Igor Kosztolevszkij, Nata- lija Jelosvosztyikova, Armen Dzsigarhanjan, valamint Alain Delon és Curd Jürgens közremű­ködésével készült film, amelyet hamarosan Magyarországon is' be­mutatnak, bizonyára sokakat ér­dekel majd. M. I. Lehet választani Időnként mintha a bőség zava~ ra érződne országosan a nyári kulturális műsorok szervezésé­ben. Egymást követik a különbö­ző ünnepi hetek, az ilyen-olyan napoik és esték, zenei megmozdu­lások, találkozók. . Győrtől Gyuláig Területileg természetesen meg­oszlik ez a sokféle esemény, de azért aki nemcsak a saját váró- isálhoz,' megyéjéhez kötődik — s igénye, járműve, pénze is van hozzá —, ugyancsak eltöpreng­het: hova, merre is induljon él* ményszerzésre, szellemi felfris­sülésre. Győrben július elejétől kezdve a tizenhatodszori zenei nyár ren­dezvényein szinte az énekes és hangszeres műfajok mindegyi­két felvonultatták a hallgatóság megnyerésére. A huszonnegyed­szer sorra kerülő soproni ünnepi heteken —, mert mindenütt büsz­kén jegyzik az esemény sokadik mivoltát — zenei és színpadi mű­vek tömegét vonultatták fel, nyil­ván számítva az ausztriai néző­sereg részvételére is, külön lát­ványosságként kihasználva a bar­langszínház adta lehetőségeket. Egerben az Agria játékszín, né­ven meghirdetett előadások még mindig tartanak, Kisfaludy Ká­roly Csalódások című vígjáté­kéban például a kecskeméti szín­házból ismert Reviczky Gábor főszereplésével. A zenei esemé­nyek pedig még augusztusra is áthúzódnak, 8-án este például a székesegyházban a nemzetközi gi­tárfesztivál résztvevőinek hang­versenyét rendezik meg. ötletek­ben, látványosságban, hangulat­ban nehéz túltenni ezeken. Várja önt Debrecen! — olva­som a nem túlságosan lelemé­nyes hirdetést, de azért a nagy­erdei színpadon szívesen megnéz­tem volna a Tahitiból érkezett népi együttes előadását, s bizto­san hatalmas közönsége lesz az augusztus 20-i virágkarnevál — el ne felejtsem: tizennegyedik! — látnivalóinak és a művész- együttesek műsorának. lEgy kicsit félreérthető a zala­egerszegiek „Egervári esték” címmel — immáron hetedik al­kalommal — meghirdetett prog­ramja, mert mindenki Eger vá­rosára gondol először. Csak ke­vesen tudják, hogy egy Mátyás király idejéből maradt' vár is' ta­lálható Zalaegerszegtől nyolc ki­lométerre, s .az ódon várkastély ad helyet a nyári színházi elő­adásoknak. Szorosan kötődik egy város történelmi emlékeihez, adottsá­gaihoz a nem könnyen kivívott és elismertetett gyulai Várszín­ház nyári előadássorozata, amely az idén egy igen gazdag Bar- tók-emlékmüsorral is kiegészül. A Duna mentén A már említett és még fel nem sorolt jeles napok, ünnepi estek mellett szinte szerényen húzódik meg a Bács-Kiskunból elindult, majd a nevében is szereplő nagy víz túlsó oldalán is gyökeret eresztett Duna menti folklór­fesztivál, hadd írjuk le mi is büszkén: már a hetedik alka­lommal megrendezett esemény- sorozata. Ami talán abban külön­bözik az előbbiektől, hogy sokkal egyöntetűbb, talán nem túlzás azt mondani, hogy — a szegedit és gyulait kivéve — karaktere­sebb. Egy bizonyos témára, mű­velődési ágra összpontosít, s igyekszik elmélyíteni' annak ha­gyományőrző vonásait; s ugyan­akkor kibontani a népek barát­ságát is hirdető sokszínűségét. Ha van is abban elfogultság, aho­gyan mi nézzük ezt-a folyton gazdagodó, gyarapodó és a hatá­rainkon túl is /egyre vonzóbbá váló eseményt, ezért nyugodt szívvel állapíthatjuk meg, hogy a szívós munka, a szellemi erők összefogása és a szűkösebb idők­ben sem nélkülözést mutató anya­gi támogatás nálunk is meghoz­ta gyümölcsét. A bőség zavarát említettem be­vezetőként. Most azért talán, ha Kalocsától Bajáig, Szekszárdtól Kecskemétig szélesülő eseménysor sehol sem okoz majd gondokat a rendezőknek és a részt venni szándékozóknak. S azt is szeretnénk remélni, hogy nem késett meg a nagyon is szükséges tájékoztatás, amiben a szomszédaink mintha előttünk járnának, főként az írásos anya­gokra, ízléses prospektusokra gondolva. Mindenesetre a nyári műsorok gazdag választékában most már örömmel olvashatjuk Bács-Kiskun megye nagy esemé­nyét is, remélve, hogy a közön­ség figyelme méltán irányul je­les városainkra, a fesztivál ese­ményeire. Szegedi program A hét végére változatos prog­ramot kínál vendégeinek az egy hete tartó szegedi fesztivál. Ma, pénteken és vasárnap es­te a Dóm téri színpadon ismét Glinka: Ivan Szuszanyin című háromrészes operáját tűzik mű­sorra. Szombaton pedig elsősor­ban arzéné könnyedébh műfaját kedvelőhitnbirtoka ’lesz-'a hat~*'iés fél ezres nézőtér, amely előtt es­te 9-kor felcsendülnek A cigány­báró kezdő dallamai. Strauss há- romlelvonásos daljátékára már elővételben minden jegy elkelt. A könnyed, dallamos muzsika mellett élményt ígér a rangos sze­reposztás is: elsősorban Ilosfal- vy Róbert, Melis György, Mé­szöly Katalin és mások hangja, játéka. A daljátékot Horváth Zoltán rendezte, vezényel Pál • Fesztiválteremmé alakították át a kalocsai I. számú Általános Iskola egyik termét is. A Nagy­kunság népművészete című kiál­lítás, a Tisza, a Körösök és a Hortobágy—Berettyó folyók állal határolt terület népművészeti ha­gyományait reprezentálja. Ké­pünkön: lakásbelsők berendezési tárgyai. Tamás. A szombat esti bemuta­tó után A cigánybárót még négy alkalommal, augusztus 1-én, 2-án 7- éh és 9-én. tűzik műsorra — szintén telt házak előtt. A négy és fél hetes szegedi fesztivál eseménysorozatának egyik kiemelkedő programjára e hét végén kerül sor. A Tisza-par- ti városban ugyanis ma kezdődik a XV. szegedi ifjúsági napok ese­ménysorozata. A rendezvényt a délelőtti órákban nyitják meg, majd az esti operaelőadás után jazzfesztivált, éjszakai koncertet tartanak, melyre — s egyáltalán az ifjúsági napokra — mintegy 8— 10 ezer fiatalt várnak. Szom­baton a Tisza partján jazz- és rockkoncerttel folytatódik a prog­ram. Vasárnap népművészeti vá­sárt, utcabálat, diszkóprogramot és több vetélkedőt tartanak a fia­taloknak. Délelőttönként és délután is van, illetve lesz néznivaló — pél­dául a Szegedi Nyári Tárlat, Orr Lajos, és Markolt György szob­rászművészek kiállításai, Vinkler László grafikái, a Fotóklubok Szegedi Szalonjának bemutatója, vagy a sportrendezvények közül 25-én és 2£-án az országos kajak­kenu verseny. S, hogy végezetül a szegedi ételspecialitások iránt,, érdeklő­dőkről se feledkezzünk meg,’ e ^','.t‘nűfaj‘M,rs 'kéllő átigdt'1' ftápott. Elsősorban a Hágiban, a Szeged étteremben, az új Nagyáruház ét­teremben, a Szőke Tisza hajó ét­termében, az újszegedi Vigadó­ban érdemes meggyőződni róla. S ha már Újszegedet "említettük, szóljunk arról is, hogy az elmúlt napokban a Tisza-parti Liget für­dő négymedencés fedett uszodá-’ val gazdagodott. T. P.—T. L. Dániel József AZ ATOMBOMBA REGÉNYE 6. Az Einstein-levél Az utolsó lehetőség lezárult, Szilárd módot keres arra, hogy az Elnök figyelmét felhívja a né­met atomkutatások megindulásá­ból származó felmérhetetlen fe­nyegetésre. Egyrészt kapcsolatba láp az Elnök személyes barátjá­val, a közgazdász Alexander Sachs-szal, másrészt világhírű hon­fitársát, Wigner Jenőt keresi meg. Wigner és Einstein jó barátsá­gát használja fel arra, hogy a nagy tekintélyű Einsteint egy Roosewelthez címzett levél meg­írására késztesse. A levél utal a német atomkutatások veszélyére, és javasolja: az USA, felhasznál­va nagy tudományos ás ipari po­tenciálját, előzze meg a nácikat. Einstein levelével és Szilárd igen logikus okfejtésű memoran­dumával felfegyverkezve keresi fel Sachs Rooseweltet. Az Elnö­köt borús hangulatban találja. Hány neves .szenátor örült, ami­kor Hitler kioktatta az USA el­nökét a birodalmi rádióban. Az amerikai vezető rétegek magára hagyták a fasiszta veszély köze­ledését felismerő vezért. Roose­welt levertsége azonban az első mondatok elolvasása után el­szállt. Tüzetesen áttanulmányoz­za az iratokat — és kiutal 6000 dollárt. A Columbia Egyetemnek jut­tatott támogatás azonban csak az első csepp. Fél év múlva már 40 000 dollárt fordítanak kutatá­sokra, egy év múlva 300 ezret. Az elnöki döntéssel egyidőben létre­hozott Uránium Bizottság szem­mel tart és bőkezűen finanszíroz tizenihat kutatási programot, me­lyeken az Unió legrangosabb tu­dományos intézményei dolgoz­nak. Egyelőre a láncreakció bé­kés, és robbanásszerű létrehozá­sának elvi lehetőségét tisztázzák; lényegesen túlhaladva a Hahn- fále alapkísérleten. Minden rész­letkérdés kísérleti vizsgálatára vagy elméleti kutatására kitér­nek. Egyelőre azonban még mikrosz­kopikus anyagmennyiségekkel dolgoznak: nem is tehetnek mást, hiszen a máglya, a bomba anya­gának előállításához szükséges gigantikus méretű eszközök még nem is léteznek. A munkát a California Egye­temen Seaborg, New-Yórkban Fermi és Szilárd, Los Angeles egyetemén Oppenheimer, Chicha- geban Artur Compton irányítja, Berkeley-ben egy fanatikus meg­szállottságával harmadszor sze­di szét és építi át ciklotronját (melyért 1932-ben Nobel-díjat kapott) Lawrance. Jó nyomon jár: ez a hatalmas eszköz lesz az első urániumbomba anyagát elő­állító gépek •prototípusa. A nagy verseny megindul A munkacsoportok vezetői mind elsőrangú koponyák. Nevü­ket — ha még eddig nem hord­ta szárnyán — övezni fogja a vi­lághírnév. Időnként mégis kishi­tűség fogja el őket, félelem, hogy a versenyben alulmaradnak. Fő­leg az európai származású fizi­kusok —, akik alaposan ismerik német kollégáikat — táplálnak igen jó véleményt képességeik felől. Vélekedésük — a kor szín­vonaláról nézve — nem is alap nélküli. 1920' és 1933 között Ber­lin a világ természettudományos központjának számít. Kürti pro­fesszor meséli el (kár, hogy a kí­sérleti fizika kézikönyve Kürti­ként örökíti meg az abszolút zé­ruspont világrekorder magyar megközelítőjét), hogy a reggelen­ként megtartott elméleti fizikai kollokviumokon a két első szék­sort a teremben Nobel-díjas pro­fesszorok töltötték meg: Wigner- nök és Teller Edének csak a har­madik sorban jutott hely. Jogo­san tartottak attól, hogy a Har­madik Birodalomban felhalmo­zott szellemi potenciál döntő hely­zeti előnyhöz juttatja a nácikat. Nem veszik észre azt, hogy a német laboratóriumok 1939-ben felszereltségüknél fogva elma­radnak az atomfizika élvonalá­tól. A német elméleti fizikusok felkészültsége kiváló, de a kísér­leti berendezések építése sem a hazai eredményekkel, sem a vi­lágszínvonallal nem tud lépést tartani. A nácik tudománypoli­tikája mellőzi több alapkutatás megfelelő finanszírozását. 1932 után az atomfizikai kutatás nél* külözhetelen segédeszközévé vá­lik a nagy méretű részecskegyor­sító, a ciklotron. 1939-<ben az USA-iban több mint egy tucat üzemel ezekből a kolosszusokból, melyek méreteikkel és energia­éhségükkel messze túlnőnek a laboratóriumok megszokott nagy­ságrendjén. A nácik élcelődnek az amerikai, mammutfizikán, és a ciklotronokba beépítendő acél­ból (egy 1939-ben korszerűnek számító ciklotron mágnese kb. 2500 tonna tömegű) csillogó fegy­vereket kovácsolnak Germániá­nak. A korszerű eszközökkel el nem látott atomfizikusok erőfe­szítései már ekkor reménytelen­né válnak; az amerikai konkur­ensek azonban erről mit sem tudnak. A későbbiek során a németek megkaparintják a kontinens egyetlen ciklotronját, mely a Col­lege de France-ban üzemel. A la­boratórium igazgatója Joliot Cu­rie, aki a megszállás alatt sem hagyta el Párizst, és folytatta ku­tatásait. A nácik — egészen meg­lepő udvariassággal — kérik Jo­liot hozzájárulását, hogy német atomfizikusok az eszközzel vizs­gálatokat végezhessenek. Joliot érzi a helyzet fonákságát: ugye­bár nehéz lenne kitiltani a Col­lege de France-ból azokat az el­lenállhatatlanul "kíváncsiskodó vendégeket, akik még a Maginot- vonalba is bekéredzkedtek. A ná­cik viszont — természetüktől egészen elütő módon — gátlásos tisztelettel pillantanak a világhí­res tudós nimbuszára. Kompro­misszum születik: a németek ki­jelentik, hogy nem katonai vo­natkozású kutatásokat végeznek, Joliot pedig rendelkezésükre bo­csátja a ciklotront. , A meglehetősen feszélyezett tu­dós vélhetőleg gyanakodva fi­gyelhette szeme sarkából a bo- ohe-okat. A különben kifogásta­lanul viselkedő német kollégák alaposan megzavarták a labora­tórium munkás hétköznapjait. A kommunista professzor ugyanis tevékenyen részt vett a francia földalatti mozgalomban. Az el­lenállók részére primitív, de igen hatásos bombákat gyártott labo­ratóriumában, bizalmas munka­társai szives közreműködésével. A németek jelenléte ezt a mun­kát szerfelett zavarta, és az óva­tos tudós csak nagy nehézségek árán tudta biztosítani a maquis-k ellenálláshoz szükséges szabotőr- anyagot. Hogy a Gestapo sem csalhatalan, annak ékes bizonyíté­kául szolgáltak a Párizs közép­pontjában gyártott, megbízható szerkezetű „Joliot-féle bonbonok”, melyek vidáman explodáltak vá­rosszerte' 1944 augusztusáig. Az SS sikertelen razziákat rendezett, a bombák Cyrano-arcélű konst­ruktőre pedig — a politikától tar­tózkodó tudós hétköznapjai mö­gé rejtve igazi életét — ártatlan derűvel' üdvözölte reggelenként munkatársait, hamisítatlan fran­cia charmé-mal biccentve még a szorgalmas német vendégpro­fesszoroknak is. (Folytatjuk) ÚTTÖRŐÉLET Pályázat szeptemberre Pajtások! Még javában tart a vakáció, élvezhetitek a tanítási szünet minden örömét. Sokap tá­boroztok, nyaraltok a szüléitek­kel, vagy éppen rokonoknál, is­merősöknél. És számtalan mulat­ságos kalandot éltek át! Szep­temberben azután együtt mosor lyogtok a jól sikerült tábori ria­dókon, a tábortüzeknél előadott — közösen írt — jeleneteken, a kirándulások félreértésein. Most arra kérünk benneteket, írjátok meg ezeket a történeteket, és küldjétek el az Úttörőélet címé­re: — Petőfi Népe' Szerkesztősé­ge, Kecskemét 6001, Pf. 76. A borítékra pedig írjátok rá: Úttörő- humor-pályázat! leveleiteket szeptember 10-ig postázzátok! Minden sikerült Írást könyvvel jutalmazunk, a legsikerültebbe­ket közöljük is! Ízelítőül a kecs­keméti Tinódi Lantos Sebestyén úttörőcsapat tagjának, a nyolca­dikos Kecskés Györgynek írását olvashatjátok. (Jutalomkönyvét postáztuk.) Farsangi történet Farsang idején nálunk is volt karnevál! Úgy döntöttünk, hogy megadjuk a módját, lesz jelmez, lesz zene és tánc, de mindenek­előtt lesz ennivaló! Ubul bácsi, 'az osztályfőnök, azt mondta: a szendvicshez pedig mindenki azt hoz, amit akar! Így hát tényleg azt hozott mindenki, amit akart. De azért volt meglepetés, ugyan­is mindenki uborkát hozott! Volt ott kis uborka, nagy ubor­ka, vizes uborka, ecetes uborka, csemege uborka, magyar uborka, bolgár uborka, üveges uborka. Egy egész asztallal. A meglepetés csendjét az okos Kovács törte meg: — Jé, mindenki uborkát ho­zott! — állapította meg bölcsen. Azután — mit is tehettünk vol­na mást? — hozzáfogtunk az uborka felfalásához. Mi ugyanis felséges uzsonnára számítottunk. És sokra! Ezért már két napja mindenki koplalt. Az uborka pe­dig nagyon sok volt... de felsé­ges nem. Végül nagy nehezen, de az utolsó darabot is megettük. Másnap, hétfőn, ha uborkáról esett szó, apró rángások futottak végig gyomrunk tájékán. És ak­kor jött még egy meglepetés. A mi rajunkban mindenki a men­zán ebédel. Aznap pompás kaja volt: sült csirke krumplival és .. .uborkával... Van-e már hobbid? Mindenek­előtt tisztáz­zuk : ha tíz süteményt egy­szerre befalsz, az nem hobbi, az falánkság. Ha a vakáció idejét heveré- széssel töltőd, az sem hobbi, az lustaság. A hobbi, az kedv­vel űzött hasz­nos ténykedés. Annyi érdekes dologgal lehet foglalkozni a tanulás mel­lett — tehát szabad idő­ben ! — hogy talán nem , is hiszitek ei. Közismert hobbi a gyűj­tés. Sok min­dent lehet gyűjteni: bélyeget, kár­tyanaptárt, képeslapot, gyufa­címkét, szalvétát, ceruzát, kavi­csot. Ismerek olyan fiút, aki nö­vényeket gyűjt és prései le egy­re nagyobb sikerrel, majd pon­tosan meghatározza a növény ne­vét könyvei segítségével. Isme­rek lányt, aki tenyérnyi kézi­munkákat csinál, hazánk min­den tájegységének motívumával. Nagyon kedvelt hobbi a fotó­zás. Jó bizonyítványért már sza­bad kérni kisebb fényképezőgé­pet — az ára viszont össze is gyűjthető egy esztendő alatt a MÉH-be vitt újságpapír árából. Ha pedig a csapatnál, vagy az úttörőházban fotószakkör mű­ködik, akkor oda feltétlenül ér­demes elmenni. Az egyre sike­rültebb képek igazolják a tanu­lásra fordított időt. Nagyon hasznos hobbi a bar­kácsolás. A fafaragás, a könyv­kötés, a festés, a rajzolás, a ki­rándulásokon gyűjtött virágok­ból az intarziakészítés. A sport a leghasznosabb hob­bik egyike. Ez lehet természet- járás, úszás, horgászás, kocogás, vagy télen a korcsolyázás, szán­kózás. Kedvelt a kisállattartás. A kutya — különösen, ha nagy tes­tű, nehezen tartható városi la­kásban — földszintes családi há­zakba való. Az emeleten lakó" gyerekek papagájt, aranyhör­csögöt, díszhalat tarthatnak. Eze­ket az élőlényeket mindenképpen maguk gondozzák, ne várják el a tartós helyettesítést környeze­tük egyik tagjától sem. Aki a zenét kedveli, annak ne abban teljék öröme, hogy minél nagyobb hangerőt produkál a magnójával, lemez játszó jávaL próbálja inkább megérteni és rendszerezni a hallottakat, gyűj­teni a lemezeket, kazettákat. Természetesen nem lehet, fel­sorolni valamennyi lehetőséget, a szabad idő hasznos eltöltésé­re. A hangsúly a hasznoson van, mert nincs szomorúbb látvány a ténfergő, magával mit kezdeni nem tudó gyerekeknél. Válasszatok tehát magatoknak valami hasznos, jó időtöltést, amiben örömötöket lelitek. Az pedig semmiképpen nem baj, ha a társaitok közül egynek vagy né­hánynak már hasonló hobbija van. Annál jobb! Megbeszélhe­titek a gyűjtéssel, fotózással stb. kapcsolatos dolgokat. És Végül: soha ne feledjétek: a könyv jó barát! Olvassatok min­dennap. A Diákkönyvtár és az Olcsó Könyvtár kötetei — árban is — a fiataloknak készülnek. S. K. VAKÁCIÓ AZ ERDŐBEN # A Dana-kanyarban, a dömösi Szőke forrás völgyében sátortábort ütöttek fel az úttörők. Az ország különböző vidékeiről érkező pajtá­sok csoportjai tiznaponként váltják egymást.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom