Petőfi Népe, 1981. július (36. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-22 / 170. szám

1981. július 22. • PETŐFI NÉPE • 5

Mire jó a nyár?

Régi dolog, örökös téma: a diákok szeptembertől kezdve egyfolytában várják a nyári vakációt. Ha ez túlzásnak tűnik is: ki tagadhatná ennek az óhajnak a jogosságát? Hogyne, amikor a tanév ki- lenc-tíz hónapja során keményen meg kell dolgozniuk, küzdeniük — olykor szenvedniük — tanáraik, szüleik elismerő szavaiért; a jó jegyekért és a jutalmakért egyaránt. S azért is többek között, hogy júliusban—augusztusban nyugodtan elmondhassák a szép örömök idején: mi megtettük a magunkét, mi jogosan élvezzük a nyarat, a szünidőt. Igen ám: de mire kell, mire jó a nyár a diákoknak? Csak az önfeledt pihenésre, a kikapcsolódásra, s csupán

Mit csinálnak a kalocsaiak?

a játékra? Nem, nem csak erre jó a nyár. Hanem többek között a családi együttlétre, a munkára, a művelődésre, a kulturált szórakozásra is. Nagyjából minden olyasmire, amire a tanév során nem jutott elegendő idő sohasem. Olyasmire, amire vágytak ugyan, ám a napi kemény munka, az ismétlődő kötelesség nem tette azt a számiikra lehetővé. Jelen összeállításunkkal egyrészt arra szeretnénk rámutatni, hogy milyen sokirányú is lehet a szünidei elfoglaltság, másrészt mintákat, példákat is igyekszünk olvasóink — elsősorban a szülők, a nevelők és a diákok — elé tárni.

Barackvilág közepén

Kétszáznyolcvanhárom tizenéves fiatal — gimnazisták, szakközépiskolások, szakimunkástanulók — két héten keresztül Siófok határában, az állami gazdaságban. A legtöbben kiskunhalasiak; de vannak itt Félegyházáról, Jánoshalmáról, Kecskemétről, és Bajáról is. Többségük leány; csupán negyvenkettő a fiúk — ha a munka jellegét, keménységét nézzük, a férfiak — száma. S egy érdekesség: ennek a zászlóaljnyi seregnek csupa főiskolásokból áll a parancsnoksága. Jó alkalom annak bizonyitására, hogy a leendő pedagógusok máris jócskán felkészültek a jövőre, az életre: mások nevelésére, irányítására, segítésére.

Három mondat

„Ennyi barackfát, ennyi barackot életemben nem láttam még egy helyen. Itt barack ízű a levegő is.”

„Még ennyi csinos lányt! Megszépüli tőlük még a határ is! És az a kellemes meglepetés, hogy dolgozni is 'tudnak; némelyek nem is akárhogyan!”

„Nem tudom, mi lenne nélkülük. Bizony, a munkáskéz ilyenkor mindig kevésnek bizonyul. Lám, mire jók a diákok és diáklányok !”

Százezer fa

Eget a júliusi napfény. Igazi balatoni nyár. („Jó lenbe most a vízben lubickolni!”! A kísérőnk, a Siófoki Állami Gazdaság kertészeti ágazatvezetője, Lencse Vince nem győzi magyarázni-mutogatni a barackost, a régi és újabb fajtákat, a gyönyörű látnivalókat. — Hány fa terem itt? — kérdezzük érdeklődve. Gyorsan számol: tízezer osztva huszonnyolccal, szorozva kétszázhetvennéggyel, any- nyi mint... Szóval csaknem százezer!

— Hogyan dolgoznak a fiatalok?

— Teljes egészében elégedettek vagyunk velük. Versenyeznek egymás közt a brigádok. A pénzbeli jutalmat aszerint kapják azután.

Hatalmas csarnok a csomagoló. Exportra készülnek a gazdag tartalmú ládák. Fürge kezek telítik a göngyöleget. Rögtönzött interjú:

— Jó itt lennie?

Ván Péter, Kiskunhalas:

Bajorics Jenő, ugyancsak Halas:

— Igen, de lehetne jobb és több kaja.

Szabó László, a Szilády Gimnáziumból:

— A délelőtt (Lassan telik, a délután már gyorsabban, de a leggyorsabban az este. •

,Elsők vagyunk!”

kor is.

Nagyon jó. Eljövök másDélelőtt tíz óra van. Szedik, csak szedik egyre a gyümölcsöt a lányók és a fiúk. Nem bánják, hogy szakad róluk a víz, hogy perzseli őket a negyvenfokos meleg, Valaki közelít, kiabál: „Elsők vagyunk, elsők vagyunk!” Kiderül, hogy a 23. számú brigád vezetője örül ilyen nagy nyilvánosság előtt. Míg tízóraiztak, értékelték az addigi, aznapi eredményt. S odáig ők az elsők. Persze rájuk is fér: tegnap alulmaradtak áz átlagon. Akkor a hevesiek értek el kimagasló eredményt. („Ezt nem szabad hagyni!” — mondta az egyik Bács-Kiskun megyei gimnazista. Ügy látszik, nem Is hagyják.)

Három vélemény

Feltűnő, hogy milyen szívesen beszélgetnek velünk, ideérkezett idegenekkel a gyümölcsszedő-diá- kßk, akik a nyári örömöket , — fürdést, önfeledt, sétát olvasgatást — képesek öszeegyeztetni a derekas, kemény, úgymond „férfias” munkával, Ilyeneket mondanak a telt gyümölcsű barackfák alatt:

Bényi Erika, Jánoshalma:

— Tetszenek a délutáni és esti programok. Sportvetélkedő, focimeccs, disco, filmvetítés: van midben válogatnunk. De talán legjobb a Balaton vize.

Móczár Ildikó, Kiskunfélegyháza:

— Nagyszerű, hogy sokat a szabadban lehetünk. Én szeretek dolgozni, nem árt az nekünk. De valami bosszant. Ha nagyítóval kell keresni a barackokat. Akkor nehezebb teljesíteni a normát

Demeter Erzsébet főiskolai hallgató, a tábor egyik vezetője:-1— Nagyszerű ezekkel a gyerekekkel együtt lenni, közösen dolgozni. Szívesen vesznek részt a kulturális és a sportmunkában is.

Mit mond a vezető? _

Aligha hiszem, hogy van törékenyebb, fiatalosabb főnök, mir\t Csirkovits Erzsébet. Főiskolai

A tázlári tanulók

A tázlári iskolaudvaron a felső tagozatosok tavasszal vetettek, palántáztak, hogy a gyakorlókertjük júliusra kiviruljon. A kétszázharminc iskolás gyereknek, ' akik közül minden ötödik tanyai, nem új a kertészkedés. Odahaza, szüleik iháza táján már megismerték és megszerették a növényápolást. Így' aztán nem nevelői noszogatásra,'hanem az otthoni példa hatására fogtak kapát, gereblyét, és ápolják azóta is a két-három tanteremnél nem nagyobb közös kertet.

A veteményes a tanév végi utolsó csöngetés után sem maradt gazdátlanul. Hetente kétszer, hétfőn és csütörtökön tizenöt tanuló jár be néhány órára dolgozni. Cseppet sem fárasztó munka, inkább üdítő, jó értelemben vétt — hasznos — időtöltés. Kötetlenül gyomlálhatnak, öntözhetnek, s ha öten-hatan éppen nem érnek rá valami miatt, tetszés szerint pótolhatják az elmaradást a következő héten. Az a fontos, hogy a nyáron legalább négyszer mindenki sorra kerüljön.

Most ismét eleven az élet a tázlári iskolakertben. A végzett hatodikosok: Kazi Edit, Balasi Csilla, Földi Zoltán, Bán Róbert

hallgató Bajád, a tanítóképzőben. Már tavaly is — elsős korában — táborvezető volt Edericsen. De érthető: hisz KISZ-titkár, kongresszusi küldött volt, és tagja a megyei KlSZ-bizottságnak. Vérbeli mozgalmi ember. Aki másokért él, a közösségént lobog szinte örökké. Aki önnön gondját-baját képes félretenni a jó ügy érdekében. Ezt mondja:

— Én is voltam táborban azelőtt is, éveken keresztül. Azt tartam, hogy ilyenkor a legfontosabb a jó hangulat. Ez a munkakedvet is pozitívan befolyásolja. S ha ehhez tökéletes szervezettség, gazdag program is társul: nyert ügyünk van. Szerintem nagyon lényeges, hogy össze tudjuk egyeztetni a nevelési, szórakozási szempontokat a pihenéssel. S hogy a táborvezetés egységes legyen.

Egy kis séta

Kalocsát iskolavárosnak kell tekinteni, ha a település nagyságához, lakosságához viszonyítjuk alsó- és középfokú oktatási intézményeinek, szakiskoláinak a számát. E- zért is kopogtattunk be — nyári diákprog- raimok iránt érdeklődvén — a Duna menti város tanácsának művelődésügyi osztályára.

Kérdéseinkre Ternai Dezső tanulmányi felügyelő válaszolt:

— Véleménye szerint van-e unatkozó diák Kalocsán?

— Remélem, hogy nincsen. Hiszen az előre megtervezett családi programokon — közös hazai és külföldi kirándulásokon, üdüléseken — kívül rengeteg szervezett időtöltés, táborozás kínálkozik számukra helyben s az ország közeli és távoli tájain. Nyolc héten át mintegy ezerkétszáz általános iskolás kisdiák vesz részt a Csupó Imre Úttörő- házban szervezett nyári napközis táborban. Naponta érdekes és hasznos játszóházi foglalkozások, vetélkedők, filmvetítések, kirándulások szerepelnek egyebek között a programban. Sportversenyeket rendeznek, s a legjobbakat megjutalmazzák majd.

// M

• A játszóházban.

• Balra: fiúk főznek a kalocsai napközis táborban.

A pedagógusokon kívül egyébként a Nagy Lajos Könyvtár, valamint a Városi Művelődési Központ és Ifjúsági Ház is bekapcsolódott az úttörőház nyári programjába. A két közművelődési intézmény munkatársai irodalmi játékokkal, diavetítésekkel, mese- mondásokkal, játszóházi programokkal, a hajósi alkotótábor és a Szelidi-tó bemutatásával kedveskednek a gyerekeknek.

Említést érdemei, hogy tanárok és diákok egyaránt kitűnő segítői voltak a közelmúltban Kalocsán lebonyolított Országos Úttörő Népijáték és Néptáncfesztiválnak.

— Célzott árra, hogy sok iskolás üdül, táborozik, ök merre, s hányán vándorolnak?

Mielőtt elbúcsúznánk a diákok építőtáborától, köriUsétálunk — Cera Sándor. a megyei pártbizottság osztályvezetője is éppen most ismerkedik a fiatalok itteni életével — a szépen berendezett táborban. Hat-nyolcágyas szobák, mosdók, társalgók, sportolási lehetőségek: mindez együtt kellemes otthont nyújt a fiataloknak. A környezetesztétikai szempontokat felerősíti többek között a tisztasági verseny is. Mindent egybevetve: a Bács-Kiskunból érkezett fiúk és lányok remek hangulatban, szép környezetben, megbízható vezetés mellett dolgoznak, pihennek és szórakoznak itt együtt.

Majd eldöntik, hogy kik a legjobbak.

— A város általános iskolásai nyolc csoportban mintegy -négy- száznegyvenen vettek-vesznek részt üdülőtáborozásokon. Egyebek között Diósjenőn, a Börzsönyben, a Mátrában, Sátoraljaújhelyen, valamint a Szelidi-tónál fogadják őket a kisdobos- és úttörőtáborokban.

— És a középiskolásokat?

— Középiskolásaink tizenegy helyen több százan tá boroznak- üdülnek június végétől augusztus végéig. A Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakmunkásképző Intézet tizenöt tanulója dunai kajakozó táborozáson, az iskola ugyanennyi fiatalja pedig Szilvásváradon sátortáborozáson élvezi a. nyári heteket. Az egészségügyi szakközépiskolások közül tizennyolcán a balatonszemesi Expressz-táborban. heten a győri orosz nyelvű táborban tizenketten pedig a balatonszéplaki táborban töltenek egy és több hetet A 619- es Ipari Szakmunkásképző Intézet fiataljai összesen huszonötén hazai szaktáborban, illetve balaton- boglári és ajka-csingervölgyi üdültetésen, a Dózsa György Mezőgazdasági Szakközépiskola diákjai pedig tíznapos erdélyi körutazáson vesznek részt.

Építőtáborokban a város több mint ötszázötven középiskolás4 diákja dolgozik a nyáron, Zalaegerszegen, Bicskén, Biatorbágyon és Kecskeméten.

Mélykút, Görögország

Szőlő és makramé

A kecskeméti Zrínyi Ilona Általános Iskola két tanulóját arról faggattuk: mit csináltak azóta, hogy elérkezett a tanév vége, s .hogy mit terveznek még a hátralevő szünidei hetekre?

és a többiek, reggel hétre érkeztek, Tíz óráig, amíg nincs nagyon meleg, kigyomlálják a sorok közét. Jó látni, milyen otthonosan mozognak a kukorica, a bab, a paradicsom, a mák, az uborka, a sárgarépa, a,tök és a hagyma között.

— Tavasszal fóliáztunk. Volt retkünk! — újságolja örömmel az egyik kislány.

Szőlővel is foglalkoznak, és kedvenc gyümölcsük a meggy.

— Kapnak-e elismerést (megbecsülést) a gyerekek ezért a munkáért? — kérdem Balasi Fe- rencné igazgatóhelyettestől, aki tanítványaival most együtt van. — Szeptemberben gyakorlatból ezért mindenkinek jár egy ötös. Ez a fizetség.

— S hogyan telik a pedagógus nyara? — ez sem közömbös a júliusi—augusztusi erőgyűjtés idején.

— Szakszervezeti és rajvezetői továbbképzésen vettem részt. Utána elvállaltam ennek a gyakorlókertnek a felügyeletét, amelyet mi, tanárok felváltva végzünk. Az igazi pihenőm azonban majd csak ezután kezdődik, amikor, egy hétig Harkányban fogunk üdülni, SZOT^beutalóval.

FÜLÖP SÁNDOR:

— A nyolcadikat fejeztem be; elég jól sikerült, négy egész ötre. A Bányai Júlia Gimnáziumba megyek szeptemberben. Az évzáró utón dolgoztam a Magyar— Szovjet Tsz-ben, a Borbás-pusztai lótenyésztési telepen. Dolgunk végzése közben lovagoltunk is kedvünkre...

— Szeretsz lovagolni?

— A KTE lovas szakosztályában két éve lovagolok már, versenyekre is járok. A nyáron több helyen is ott leszünk, például a dunántúli Enyingen.

— Ezek szerint mozgalmas lesz a nyarad továbbra is.

— Sokat kell edzeni, gyakorolni, de megéri. Svájcba is elmehetek majd. S egy időig a tatai iskolai táborban leszek az iskolatársaimmal. Azt is nagyon várom,

— Az edzéseken, versenyeken, utazásokon kívül mit csinálsz még szívesen?

— Olvasni szeretnék, de arra nem jut idő... Pihenek majd, meg filmet nézek, s televíziót.

ZÁGONIZOLTÁN:

— Amikor a szünidő elkezdődött, a nagymamához mentem, Mélykútra. -Két hétig nagyon jó volt ott lenni. Szedtük a meggyet, cseresznyét. Olvastam, játszottam kedvemre.

— S azután?

— Kecskeméten megkerestem a barátaimat, és megbeszéltük, mit is csináljunk. Fociztunk, strandra mentünk. És én olvastam is közben sokat. Szeretem a Világjárók sorozatot, elolvastam Ignácz Rózsa legényét, amelynek a címe Róza leányasszony. Jókai Mór feleségének az életéről szól. A tévét is nézem, de ha nem tetszik, otthagyom. Nekem azok a műsorok kellenek, amelyekből lehet tanulni is. De a vidámság, a humor is kedvemre való.

— Valamilyen kirándulásra, utazásra is sorv kerül még a nyáron?

— Néhány napot a Balaton mellett töltünk el, majd az egész család — mind a négyen együtt leszünk — megy Görögországba, gépkocsival. Jó lesz majd sátorozni.

— Hetedikes voltál. Mit vársz a nyolcadiktól?

•— Hogy ne essek vissza a tanulásban. Most négy négyesem volt, a többi ötös. Szeretnék kiváló lenni. Ezért úgy határoztam, hogy egy hétig ismételem majd a régebbi anyagokat.

Jó volt hallgatni, olvasni azt az egyértelmű dicséretet, amit a ja- kabszállási építőtábor fiataljai érdemeltek ki munkájukért, az elmúlt napokban. A Helvéciái Állami Gazdaság jakaibszállási telepén dolgozó kilencvenöt székes- fehérvári, dunaújvárosi, pusztaszabolcsi középiskolás diák kéthetes mezőgazdasági munkával több mint hatvanegyezer forint termelési értéket hozott létre. A gazdaság vezetősége szerint példamutató két hét volt az övéké.

Mit történt ezekkel a fiatalokkal? — kérdeztem magamban gyanakvóan, hiszen a felnőtt tár- sadalorp egyes, szkeptikusahb tagjai szerint a mai ifjakat nein feltétlenül és elsősorban a napi rendszeres, kemény fizikai munka iránti lelkesedés fűti... Csodálkozásom csak nőtt, amikor ezekről az ízig-vérig mai tizenévesekről ilyen sorokat olvasok saját mozgalmi vezetőjük tollából: „A táborban szőlőkapálást végeztünk, 45 hektár területen. Nem volt könnyű munka, de diákjaink komolyan vették a feladataikat. A brigádok között egészséges versenyszellem alakult ki. A napi értékeléskor nem a pénz, hanem a pontszám, a százalékos eredmény érdekelte őket. Osztottak, szoroztak, összeadtak, kivontak, de a központi kérdés az volt: ki nyeri a kiváló címet...”

Már kezdtem gyanakodni Szűcs Károly táborvezető levele után: ezek valamennyien válogatott, jólnevelt, öntudattól duzzadó, törekvő, világéletükben eminens diákok, akik most megmutatják országnak-világnák, hogy milyen az igazi építőtábor, hogy igenis tudnak és akarnak dolgozni a mai fiatalok? Ekkor jutottam el a levél olvasásában a szabadidős tevékenység taglalásához. „Makra- més szaktábor” — ez áll az oldal elején, s máris felderengett bennem a „falanszteri” vízió: több órás gyümölcsszedés, kimerítő kapálás után kötelező, csöndes, programozott makramécsömóz- gatás, közel száz diáknak, a végkimerülésig ... Hanem az ezt követő sorok ismét megnyugtattak és újabb csodálkozásra késztettek:

„Már a tavaszi felkészítés alkalmával nagy sikert aratott a

makramés szaktábor ötlete ... Ügy látszik többen érdeklődnek iránta, mint gondoltuk. A tábor szabadidős tevékenységét tehát a 'makramézásra építettük, és kiderült, hogy ez nemcsak egyéni, de jó közösségi program is, hiszen munka közben a diákok beszélgethettek, tréfálkozhattak, elmondogatták egymásnak problémái- kat. De előfordult az is* hogy egyszerűen csak közösen énekelgettünk __”

Kö

tve tehát a kéz és a szellem. A kézimunkázás talán jobban feloldja a nyelvet és a szívet? A makramézással'nemcsak a közös tevékenység, de a lehetséges egymás közötti kommunikáció ideje is megnövekedett. ■ A gyerekek napról napra jobban megismerték egymást, s ez szinte kizárt minden atomizáltságot, az egyén közösségtől való akart-akaratlan elszigetelődését. S létrejött, ami mai életünkből nagyon hiányzik: egymás nyugodt meghallgatásának lehetősége,"légköre; az egyénre, itt speciálisan egy-egy tizenéves fiatal emberre való odafigyelés. És ami még fontos volt a tábor életében: semmiféle 'szabadidős tevékenység nem volt kötelező jellegű. A tábor vezetősége többféle programot, lehetőséget adott, ám leterhelni — mint azt levelükben is hangsúlyozták | — semmiképpen sem kívánták a fiatalokat.

Ki hinné, hogy mindez nagy hatással van a mégoly nehéz munkavégző minőségére, sikerére, és így egy egész tábor mindennapi életére, hangulatára is? A gyakorló pedagógusok tudják: nem kis dolog elérni azt, hogy a diáktársak munkavégzésről alkotott kritikai véleménye sokszor többet vagy legalább annyit jelentsen, mint a diákokkal valóban jó kapcsolatot kialakított táborvezetőségé.

A szöveget írta: Kohl Antal, Posváncz Etelka, Rapi Miklós és Varga Mihály. A fotókat készítette: Méhes! Éva.