Petőfi Népe, 1981. július (36. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-02 / 153. szám

1981. július 2. • PETŐFI NÉPE • 5 FELVÉTELI DIPLOMA — PÁLYAKEZDÉS I OLVASTAM, LÁTTAM, HALLOTTAM A felsőoktatás komplex korszerűsítéséről Aligha akad ma már olyan település ha­zánkban, beleértve a legkisebb falvakat is, amelyiknek lakói el ne mondhatnák, hogy körükből, közösségükből eljutottak fiatalok az egyetemekre, főiskolákra, s diplomás ér­telmiségivé nevelkedtek. A középiskolába járó diákok többségének egyetemistává len­ni — ma is' az álmok netovábbja. Ám nagyon is földi, göröngyös út vezet odáig. Nem elég a 12 évi tanulás, az érdek­lődés, a szülői biztatás — az alma materek­be bebocsátás záloga: a sikeres felvételi vizsga. A felsőoktatás korszerűsítését előkészítő vizsgálatok során, amelyek már két éve folynak, egyre határozottabbá válik a megál­lapítás: a kelleténél nagyobb a szerepe a felvételinek. A felvételiztetés rövid ideje alatt kell átfogó jellemzést adni a jelentke­zőkről, s aki e felelős döntés után beülhet az egyetemi padokba, már-már automatiku­san diplomával távozhat onnan. Jól jellemzi ezt a helyzetet a diákok körében népszerű szólásmondás: ha el nem üt a villamos, dip­lomás leszek. Megnöveltednek az esélyek A középiskolai tanulmányok színvonalának különbözősége, s a tényleges, népgazdasági igé­nyektől eltérő társadalmi törek­vések egyaránt növelték a felvé­telik súlyát, s az idén is a fel­vételűken kell feloldani a társada­lomtudományi szakok iránti öt­hatszoros túljelentkezés, a .mű­szaki és természettudományi kép­zés iránti csekély érdeklődés okozta feszültséget. Részben a jövő évtől, általánosan 1983-tól módosul a felvételiztetés gyakor­lata, s az elmúlt évek fogyaté­kosságain okulva, általános mű­veltségük és kommunikációs készségük növelésére igyekszik késztetni az egyetemekre pályá­zó középiskolásokat. A továbbju­táshoz szükséges kátnhárom tan­tárgyra szűkült le eddig a közép- iskolások szorgalma, ezért a jö­vőben ihat tantárgy középiskolai eredményét számolják be a fel­vételi eredménybe. Ezzel a szak­középiskolások esélyeit is meg­növelték, reálisabbá tették. A szeptemberben kezdődő fakultá­ciós oktatás pedig abban segíti a diákokat, hogy kedvenc tárgyai­kat ne a többi rovására része­sítsék előnyben, hanem párhu­zamosan, de a kedveiteket na­gyobb óraszámban tanulhassák. E differenciáltabb tudásmérés kezdeti lépése a felvételizés kor­szerűsítésének. A jelenleginél szélesebb körben kell .majd al­kalmazni a képességvizsgálatokat, s a pályaalkalmasság, a ráter­mettség nagyobb súllyal kell, hogy latba essen. Ugyanígy, a későbbiekben kell megoldást ta­lálni arra, hogy ne a felvételi le­gyen a végső döntés a diploma- szerzésben, hanem a felsőoktatás a hallgatók kezdeti, első évek­beli beválását is vegye figyelembe. A társadalmi igényekhez igazodva A tanulmányi idő alatti pálya- módosítás, az átszakosodás a mai merev képzési keretek közt szin­te lehetetlen. Márpedig az egyre erősödő feszültségek a pályakez­désben legalább olyannyira érez­tetik szükségét, mint egyéni am­bícióik nyomán a hallgatók azt remélik. A felsőoktatás komp­lex korszerűsítéséről 1983-ig el­készülő terv előkészítése során már felmerült az a gondolat, hogy az egyetemeken és a főiskolákon szélesebb alapképzést kövessen a specializáció, s a kétféle intéz­mény képzési szintjei közt jobb összhang legyen. Ez kedvezően hatna a munkaerő-gazdálkodáson belül a szakember-utánpótlás reális tervezésére is. A felsőoktatás, — tehát — a hazai értelmiségnevelés egyedüli bázisa, s mint ilyen a távolabbi társadalmi érdekek szolgálatában is áll, nemcsak a pillanatnyi nép- gazdasági cselekvés támasza. A szakmai feladatokat alkotó módon megoldani képes diplomá­sok nevelése érdekében a felső- oktatás előtt álló legfontosabb feladat a minőségi szempontok érvényre juttatása a képzésben, a nevelésben. Mindez elképzelhe­tetlen egyéniségek és személyi­ségek nélkül, a kiváló tanárok presztízsének növelése, eredmé­nyes oktatási munkájuk feltéte­leinek javítása nélkül. A kiváló eredmény megszerzésében, tanu­lási készségük élénkítésében, úgy tetszik, a hallgatók körében is elkel némi ösztönzés. Tanulmányi idő, ösztöndíj Az egyetemi és főiskolai hall­gatókkal való törődés ki kell, hogy terjedjen a tanulási felté­teleik javítására is. A kötelező óraszámok fokozatos növelése oda vezetett, hogy ma sok egye­temista heti 37—40 órán vesz részt, s az egyéni tanulásra alig jut ideje. Az amúgy is előnyte­len, tanórákkal és más elfoglalt­sággal szétforgácsolt időbeosztá­suk a rövid szorgalmi idő után hosszú, s túl intenzív tanulással eltöltött vizsgaidőszakiba torkol­lik, s e szakaszos megterhelés nem teszi lehetővé a folyamatos, elmélyült munkát. A tanulmányi idő ésszerűbb beosztása, a folya­matosabb tanulmányi számon­kérés módszereinek kidolgozása a képző intézmények előtt álló, rövidtávú feladat, s már ősszel intézkedéseket kell kidolgozni erre az egyetemeken és főisko­lákon. A következő tanév a diákok szociális támogatásában is válto­zással jár, 1982 elejétől emelké- dik ösztöndíjaik összege, s az elosztás elveinek megvitatására is alkalmuk lesz az őszi hóna­pokban. Az intézmények demok­ratikus vonásainak erősítése a következő időszakban remélhe­tően azzal is együtt jár, hogy a hallgatók közéleti tevékenységre nevelésében szélesebb körű gya­korlat alakul ki. A diplomások egy része vezető beosztásban dol­gozik tanulmányai .befejezése után, s e felelősségben nem szű­kölködő munkakörök ellátására is fel kell készülniük. Útra valóul, a pályakezdéshez Az egyetmisták és főiskolások, miközben legszebb, önállóságot próbáló éveiket élik, a maguk gyarapításával nem pusztán szak­mai feladatok ellátására készül­nek. A munkahelyi helytálláson túl szolgálat vár rájuk a társa­dalmi élet más területein is, s akár pedagógusok, akár .mérnö­kök vagy agronómusók lesznek munkájuk szerint,'''közös* fölelős- ségük lesz környezetük alakítá­sában, a műveltség terjesztésé­ben. Ezért a diplomáig tartó öt­hat évben az önálló tudásgyara­pítás készségét is el kell sajátí­tanak. A diploma rövid idő alatt puszta bizonyító irattá válik, ha birtokosai a mögé kívánkozó al­kotókészséget, ismeretgyarapítást elveszítik, ha a szakma törvényei szerinti alkotás képességét meg­újítás nélkül is öröknek tekintik. ' S nem kevés tapasztalat iga­zolja, hogy az alkotókészség meg­őrzésére az egyetem és főiskola középszerű, lelkesedés nélküli el­végzése nem elég. Törekvésben, minőségben több kell — s ez az igény épp elég teret ad a felső- oktatás korszerűsítésének mai, kezdeti, és későbbi, nagyobb ívű lépéseihez. —s —n UNESCO-kiadvány a testi, szellemi fogyatékosokról 0 Milyen lehet a ló? • Soonie ősi japán orchidea­motívumokat fest, hiába fosztotta meg kegyetlen sorsa kezeitől. A 25 nyelven olvasható UNES­CO KURIER sűrűn ad ki tema­tikus számokat az egész emberi­séget szolgáló, valamennyiünket foglalkoztató ügyekről. Az épülő egyiptomi és szudáni víztárolók­tól fenyegetett piramisok, , ősi templomok, évezredes szobrok •megmentésére indított nemzet­közi akció sikeréről tudósító ösz- szeállítást lapunkban is méltat­tuk. „Az emberiség peremén”, ez lehetne legutóbbi számuk jelmon­data. Federico Mayor, az élet­vegytan híres spanyol tudósa, miniszterhelyettes és az Egyesült Nemzetek nevelésügyi, tudomá­nyos és művelődésügyi szerveze­tének vezető beosztású munka­társa így kezdi hasonló című írá­sát. „Fogadjuk el, hogy hozzá­vetőlegesen 450 millió ember, amely a világ népességének tíz százaléka testileg vagy szellemileg sérült. Az is le­hetséges, hogy ez az arány ’még rosszabb. Az Egészség- ügyi Világszervezet szerint 13 százalék körül mozog. Súlyos­bítja a helyzetet, hogy a sé­rültekkel kapcsolatos problé­mák sem mennyiségileg, sem minőségileg nincsenek feltár­va. Nemcsak ártalmas vírus, fertőzés, nemcsak a terhesség és a csecsemőkori tartós éhe­zés okoz élethossziglani fo­gyatékosságot, hanem az utób­bi időben egyre növekvő számban közlekedési és mun­kahelyi balesetek, valamint az alkoholizmus és a kábítószer- élveit is. Ha az ipari és a fejlődő államokban külön­böznek is a fogyatékosságot kiváltó okok, különféle okok­ból egyaránt borúsnak látszik a sérültek jövője. Gondoljunk a költséges helyi háború be­láthatatlan következményei­re: ismeretesek a modern fegyverek katasztrofális pusz­tításai. Ebből a szempontból nagyon sötét a kép. Meg kell tennünk mindent, ami embe­rileg lehetséges, hogy a fo­gyatékosságot és a rokkantsá­got megelőzzük. Ha fáradozá­saink ellenére mégis testi, lelki sérült lesz valaki, akkor a hatóságoknak, az egész tár­sadalomnak teljes erővel a fogyatékosok helyzetének ja­vításán, beilleszkedésük gyor­sításán kell fáradozni, gon­doskodni kell normális életvi­telük feltételeiről.” , Az UNESCO Kurier egyszer­re megindító és lelkesítő kör­képben mutatja be, hogy mit 0 Eszak-Kamerunban ingyenes tanfolyamokat rendeznek a moz­gássérült gyerekek szülei számá. ra, amelyen elsajátíthatják, hogy miként taníthatják meg állni, járni fogyatékos kisfiúkat, kislá­nyukat. tesznek szerte a világon a fo­gyatékosok gyógyítására, milyen bámulatos akaraterővel küzdik ki közülük sokan a teljes életet. A kezemmel látok című cikkben Olga Szkorodhova ukrán költő és tanulmányíró azt tudatja, hogy egy agyhártyagyulladás miatt megvakult és megsüketült, súlyos beszédzavarokkal küszködő kis­lány miként tanult meg látni, hallani, beszélni Szokoljanszkij professzor 1923-ban alapított harkovi intézetében. Csodálatos kitartással 45 évesen átvehette a pedagógiai tudományok doktora címet. (Ma a Szovjetunió Tudo­mányos Akadémiája fogyatéko­sokkal foglalkozó intézetének tu­dományos kutatója. Szkorodhova — ő a tragikus történet hőse. — Ahogy a világot észlelem, elkép­zelem és megértem című köny­vét több nyelvre lefordították. Közli: jó néhányan követték pél­dáját. A világtalan Georgij Ga- zenko az Állami Történettudomá­nyi Intézet tudományos dolgozó­ja. Jelenleg Itália történetéről ír könyvet. (A Szovjetunióban éven­te 400—500 vak fiatal kezdi fel­sőfokú tanulmányait.) A kiadvány különösen sokat foglalkozik a fejlődő országok­ban élő fogyatékosokkal. Ezek­ben még az egészségeseknek sem jut elegendő tanító, tanterem, taneszköz. A vakok, a némák, a süketek sérülésük börtönébe zár­va tengethetik napjaikat az em­beriség peremén. Nem segíthet mindenütt az UNESCO. A világ­talan gyerekeknek Banglades- ben iskolát szerveztek, a' latin- amerikai or^ágokban megelőző, a szembetegségeket idejekorán gyógyító akciót pénzelnek. Mi ez egyetlen háború pusztí­tásaihoz? Nagyon sokat tehetnénk az egészségügyileg káro­sultakért, ha mindenütt elhallgatnának a fegyverek, ha szétoszlanának az új háborúval fenyegető vihar­fellegek. Ez a havi kiadvány tematikus számának legfőbb üzenete. Ki ne értene egyet- a figyel­meztetéssel! Láttam, ma is látom, amíg élek látni fogom azt a dunai hajót, amely több száz vak katonát szállított a szülővárosomban föl­állított hadikórházba. Órákig tartott, amíg a billegő hajóhídon kiszálltak. Óvatosan lépegetett a diszkoszvető alkatú ifjú óriás, félénken mozdította lábait az egyetemi tanár kinézésű értelmi­ségi. Mintha könnyezett volna egyikük. Ma sem tudom, jól lát­tam-e, ma sem tudom, hogy re- pesztől sebzett szemű könnyez­het-e. A fogyatékosok évét há­nyán élték meg közülük, hogy alakúit sorsuk? Borzasztóbbat elképzelni is nehéz a két világháború között rendezett harcias, a magyar hon­védség elszántságát tükrözni óhajtó kecskeméti fölvonulásra odabolondított' rokkant fronthar­cosok meneténél. Ha kell, újra harcba megyünk — ezt hirdette rendezői szándéka szerint a csin- nadrattás katonai parádé. Legye­tek Ti is olyanok — sugallták — mint ők, a félkezűek. a féllábúak, a félszeműek, az ideg6okkosok, a lábatlanok, a féltüdejűek, a hor- pasztott agyúak, a mankósok, • a bicegők, a süketek, a levegőért kapkodok; a háború szerencsét­len áldozatai. Ezt olvastam az UNESCO-ki- adványban, ilyen emlékeket idéz­tek föl cikkei. Értjük az üzene­tet: segítünk és vigyázunk. H. N. SUMONYI ZOLTÁN: /Nagy Lajos emlékének/ (31.) Két-három hónapja, amikor az ikrek születtek, valamiért bekopo­gott hozzánk. A dédit kereste, hogy a Tériké üzent neki valamit a kórházból. Persze hát, behív­tuk, gratuláltunk neki, volt ott­hon egy üveg pezsgő is. Aztán úgy beszélgetés közijén elmesél, te, hogyan jött ő fel negyvenöt után a falujából, hogyan lett ipa­ri tanuló, szakmunkás, művezető, végül üzemmérnök. És az egész­ben volt valami furcsa, anakro­nisztikus lelkesedés vagy nosztal­gia. Ahogy a gyárról beszélt. És hogy ő már nem tapasztalja ezt a beosztottainál, a fiatalabbak- ban. Csak követelnek, meg elége­detlenkednek, de mikor le kéne valamit tenni az asztalra, akkor nem nagyon legénykednek. In­kább panaszkodnak a KISZ-ben meg a szakszervezetben, hogy az Ábrahám ilyen szigorú, meg o- lyan szigorú, nem engedem el ő- ket munkaidőben KISZ-gyűlésre vagy énekkarba, a népitáncba — csinálnának ezek mindent, csak dolgozni ne kelljen! Hát ezért ál­lunk így gazdaságilag, mert már minden fontosabb, mint a terme­lés ! Mi is jártunk annak idején a DISZ-be, meg szemináriumra, meg tagggyűlésre még többet' is, mint ezek, de munkaidő után. Hát hogyne! A dumából nem le­het megélni! Azt-1 mondja: múlt­kor is jönnek hozzám, hogy óra­béremelést kérnek. Na. az anyá­tok jóistenit, mondom nekik, jól van, az kaphat emelést, aki any- nyi idő alatt leesztergál egy munkadarabot és olyan pontosan, mint én! Fölvettem egy köpenyt, odaálltam a gép mellé, na hát csak néztek as’titánok! De aztán egyik sem jelentkezett, hogy utá­nam csinálja. — Hát igen, az ilyen a jó ve­zető — szól közbé Kardos —, aki maga is meg tudja csinálni, amit követel. Csak az ilyennek lehet tekintélye. — Egy frászt! Ez egy marha­ság! — torkolja le a mérnök.— Egy vezetőnek .nem kell min­denhez a legjobban értenie, az nem egy univerzális előmunkás! Ez az a régi, rossz szemlélet. A vezetés külön tudomány. Erről már elég sok komoly tanulmány is megjelent. Most olvastam pél­dául egy angol rendszerszervező tanulmányát, ahol... — Tanulmány?! — szólt közbe a tanár ingerülten. — A tanulmá­nyokkal már Dunát lehet rekesz- teni, aztán mondd meg, hogy mi változik meg tőlük?! Semmi! — Azért remélem, azt te is tu­dod, hogy ez nem egészen így van — védi meg Anna komolyan és váratlanul. — Mert azért ami színvonalas és hasznos tanulmány, azt nálunk megjelentetik, és azok el is jutnak az illetékesekhez. Ezt nekem elhiheted, ezt én jobban tudom — mondja magabiztos fen- sőbbséggel. Ezen még hosszan elvitatkoz­nak. A tanár már régóta nem kö­veti a vitát, egyre kényelmetle­nebbül érzi magát a mélyen süp­pedő szivacs-garnitúrán, s úgy érzi, minha homokot rágna; meg­fájdul tőle az állkapcsa is. Ö áll fel elsőnek, mire a társaság is szedelőzködik. Későre jár, elfo­gyott a konyak és már legalább három- főzet tea. Jó utat kíván­nak a Görögországba induló Kar- doséknak, s megegyeznek, hogy legközelebb már egy diavetítéses élménybeszámolón találkoznak, pontosan három hét múlva. És addigra talán Kamzikova válasza is megjön Nizna Bocáról. 32. HÁROMNEGYED TIZENKET­TŐKOR ül le a tanár az íróasz­talához, hogy elkészítse a holnapi óravázlatot. Megint hogy elment az idő, pedig semmit nem csinált, azóta, hogy hazajött a gimnázi­umból. S ha rendesen föl akar készülni az óráira, legalább haj­nali kettő lesz, mire ágyba ke­rül. Dühös magára, amiért ostoba és meddő fecsegésekkel tölti az idejét, ahelyett, hogy egyszer már rendesen kialudná magát. Mert ennek így nincs semmi értelme! Ezeknek a felszínes okoskodások­nak, politizálásoknak, jólértesült- ségeknek! Aztán megmagyarázhatatlan hi­ányérzete, torkot szorító, állkap­csot gyötrő ingerültsége átterjed személyekre és eseményekre. A Villányi úti autóparkoló sunyi őrére, aki rozoga lábaival ötven métert is képes loholni egy nem fizető kocsi után; Hankóczynéra, aki hülyeségből hagyja megful­ladni a gyerekét; a nyugdíjas pro­fesszorra, akinek nem tudott egy- jó szót se mondani; Ábrahámra; a papírról süketelő KISZ-titkárra, aki /forradalmi tettet lát a fák­lyás felvonulásban és az utcabál­nak álcázott huligántalálkozóban; a legalábbis biszexuális beat-ze- nészekre; a papírkorongot dobá­ló, izzadt, mosdatlan,' önhergelő teenagerekre. S ahogy így utál- kozva ül az íróasztalnál, szamár­füleket satírozva vázlatfüzetének sarkaira, hirtelen egy gyerekvád- li villan meg előtte: vékonyka lábain Gergő ágaskodik fel egy- egy járókelőhöz, szórólapokat osz­togat a délutáni napsütésben. Falrezzen, belelapoz a tanme­netbe. 1979. szeptember 15. szom­bat. Magyar irodalom: Ady Endre világháborús versei. Az első pa­pírjelnél kinyitja a könyvet, és magában értelmezve olvasni kez­di: Őrzők, vigyázzatok a strázsán, Csillag-szórók az éjszakák, Szent-János-bogarak a kertben, Emlékek elmúlt nyarakon, Flórene nyarán összekeverten Búcsúztató őszi Lidónak Emlékei a hajnali Párás, dísz-kócos tánc! termen. Történt szépek, éltek és voltak, Kik meg nem halhatna’»- soha. Őrzött elevenek és holtak, Szívek távoli mosolya, Reátok néz, aggódva, árván, őrzők, vigyázzatok a strázsán. A tanár itt megáll az olvasás­ban, és elképzeli a harminchét éves, beteg, aggastyán, ifjú-férj Adyt, amint a csúcsai kis kerti ház teraszáról szomorúan néz le a Kőrös felé. Lent a völgyben kat­tognak a katonavonatok, az or­szágúton meg batyukkal, fölpakolt szekerekkel menekülnek Nagyvá­rad felé a székelyek. ő is föláll, a könyvvel a kezé­ben kinéz az ablakon. A szemben lévő panelházban már csak hat ablak mögött ég a villany, s az Árpád-hídon átcsörömpöl egy teljesen üres, kivilágított villa­mos. De lent, a két ház közötti parkban két kutya bóklászik a szétszórt és ősszetépett transz­parensek, műsorfüzetek és fák­lyacsonkok között, egy fehérfol­tos bokszer meg egy háromlábú foxterrier. Gazdáik, az IM-es Tra- bantos és a filmrendező a park szélén beszélgetnek. Valószínűleg kutyáikról, az autóárakról vagy a holnapi időjárásról. Más közös té­májuk aligha lehet A tanár fönt a hetedik emeleti nyitott ablaknál, belenéz az Ady-kötetbe, és észre sem veszi, hogy már hangosan ol­vassa a második versszakot: Őrzők, vigyázzatok- a strázsán, Az Élet él és élni akar, Nem azért adott annyi szépet, Hogy átvádoljanak most rajta Véres s ostoba feneségek. Oly szomorú embernek lenni S szörnyűek az állat-hős igék S a csillag-szóró éjszakák Ma sem engedik feledtetni Az ember Szépbe-szőtt hitét S akik még fagytok őrzőn, árván, Őrzők: vigyázzatok a strázsán. — Vége — MAI TÉMÁNK: Megújul, megszépül az intézmény Több mint másfél évvel eze­lőtt kapott helyet a szakmaközi művelődési ház Baján abban az épületben, amelyben azóta összes­ségében figyelmet érdemlő mun­kát végzett. A mintegy kétszáz éves öreg ház valamikor a Lati­novi ts-csaLád tulajdona volt majd ebben kapott helyet a polgá­ri kaszinó. A szakszervezeti mű­velődés ház keretében jelenleg könyvtár és munkásklub találha­tó itt többek között. És ennek az öreg, elavult alaposan tönkre­ment épületnek a falai között fej­ti ki tevékenységét a Tóth Kál­mánról elnevezett irodalmi klub. Mivel a ház egy része való­sággal életveszélyessé vált mos­tanára. gondoskodni kellett a felújításáról, korszerűségéről. Az intézmény eddigi munkájával ki­érdemelte az ehhez szükséges tá­mogatást. Dr. Stang Jenöné igaz­gató elmondta, hogy a Szakszer­vezetek Megyei Tanácsa és a SZOT egyaránt megértette a gondjaikat. Ennek eredményeként mintegy egymillió-kétszázezer fo­rintot költhetnek az épület fel­újítására. szépítésére. A tervek szerint az ezzel kapcsolatos mun­kálatokat a jövő év végére elvég­zik majd. V. M. *

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom