Petőfi Népe, 1981. július (36. évfolyam, 152-178. szám)
1981-07-16 / 165. szám
1 • PETŐFI NEPE • 1981. július 16. TUDOMÁNY—TECHNIKA Szórakoztató elektronika ELŐNYÖS A MEZŐGAZDASÁG, AZ IPAR SZÁMÁRA MR egészít ki a melléktevékenység? A szabad idő megnövekedésével egyre több ember érdeklődése a hasznos időtöltéshez oly alkalmas szórakoztató elektronikai készülékek felé fordul. Ezt bizonyítja az a világszerte évente eladott több millió rádió-, televízió-, magnó-, lemezjátszó és erősítőkészülék is, amelyek egyre több új típus megjelentetésére késztetik a tervezőket és a gyártókat. A szórakoztató elektronika készülékeinek használata már majdnem gyermekkorban megkezdődik. amikor a 10—12 éves tinédzserek megkapják első zsebrádiójukat vagy kazettás magnójukat. A hordozható, kisméretű kazettás magnókat ma már szinte kizárólag a fiatalok használják, főként nyelvtanulásra vagy kirándulás közbeni zenehallgatásra. A fiatalok igényét messzemenően kielégíti a bolgár Elektro- acoustics cég egyik legújabb kazettás magnója, amely méreteinél fogva jól kielégíti a hordozható kismagnók iránti igényeket. 220 voltos hálózatról vagy 6 voltos telepfeszültségről egyaránt üzemeltethető. Kiválóan takarékos telepfogyasztása lehetővé teszi, hogy a 4 darab 1,5 voltos baby- elemmel akár 48 órán át üzemeltethető lejátszós üzemmódban. A lakásban használt hangközvetítő és visszaadó készülékek minőségi színvonala igen sokat javult az utóbbi években. A Hi- Fi hangközlés mozgalma pedig kifejezetten kedvezett az élethű hangvisszaadásra gyártott készülékek iránti érdeklődésnek. Ez a magyarázata annak is, hogy jelenleg legtöbben nem egy-egy készüléket. hanem házi hangstúdiókomplexumot vásárolnak. Ezt a célt szolgálják a nagy teljesítményű sztereoerősítőkkel felszerelt Hi-Fi kompakt készülékek és konzolok. A hetvenes évtizedben számos olyan műszaki eljárás született, amely lényegesen megváltoztatta a népszerű elektroakusztika műszaki színvonalát. A hivatásos stúdiótechnika céljaira gyártott készülékekhez és berendezésekhez képest korábban még igen szerény volt a közhasználatú készülékek minősége és hangvisszaadása. Képünkön: a bolgár kazettát magnó gyári ellenőrzése. „Világrekorder” túrasátor Tévhit, hogy a kempingezés az autósok kiváltsága. Aim ahhoz, hogy a vonaton, autóbuszon, netán „az apostolok lován” vándorló turista magával vihesse a tú- rafátrat, annak mindenekelőtt könnyűnek kell lennie. Persze több más követelménynek is meg kell felelnie: gyorsan felállíthatónak, jól rögzíthetőnek, vízimentesnek, a széllel, viharral szemben ellenállónak kell lennie. Különösebb kényelemről aligha lehet beszélni a túrasátraknál — annál inkább a legkülönfélébb, sokszor már luxus kivitelű lakó- sátraknáil —! hiszen sokszor csupán 50—70 cm széles fekvőhelyei kell megelégedniük a bennük alvóknak. A nehéz ponyvaanyagból készülő sátor már a múlté, a műszálak megjelenése jelentősen megkönnyítette a sátorkészítők helyzetét. Ámde hiába tökéletesen vízhatlan a sátorszövet, ha a varrások mentén beázik. Hasonlóan kellemetlen, ha a tető- és oldallapok nem egyenletesen feszesek, ha az eresz és a fúszegély nem elegendő. A jelenleg hazánkban forgalomban levő túrasátrak súlya 5—16 kg között van (nagyságuk és a „kényelmi fokozatok” függvényben). Alighanem „világrekordnak” számit a képen láitható angol gyártmányú, mindössze 2,5 kg súlyú túrasátor, amely két személyt, és jelentős számú csomagot foglalhat magában. Tulajdonképpen a sziklacsúcsok meghódítására induló expedíciók tagjai számára állították elő az első ilyen sátrakat. A sátor légáteresztő nylonból készül; megfigyelhető, hogy a háromszögű tetőpanel nagyobb belső teret ad, mint a hagyományos vázas sátrak. A sátor fala erős, vízálló anyagból van. A cip- záras bejárat és a sátor hátsó részében elhelyezett páramentesítő szellőzés a fokozott kényelem érdekében született megoldások. A könnyű sátor felállításához legfeljebb 10—15 perore van szükség. (KS) TUDOMÁNYOS HÍREK Áramtermelő „kacsa” A világtengerek szüntelen hullámzása hatalmas energiaforrást ■ jelent. A tenger hullámzást energiájának kiaknázására Salter angol mérnök különleges berendezést szerkesztett, mely tekintettel a sajátságos működésmódjára, a „duck" (kacsa) nevet kapta. Ez a berendezés, a hullámok közé helyezve hintázó mozgást végez, a vízben úszó kacsa látványára emlékeztet. Az átmérője körülbelül 10 méter. A készülék dinamóként szolgál, villamos energiát termel. Minden „kacsához” jelentős hosszúságú vezetékeket (huzalokat vagy kábeleket) kellene, építeni, ami viszont az így szerzett villamos energiát jelentősen drágítja. Harc a malária ellen l»55-ben az Egészségügyi Világszer- vezet Mexikóban tartott VIII. kongresszusán határozták el, hogy világméretű hadjáratot indítanak a malária ellen. A mintegy 25 éve tartó kereszteshadjárat a legnagyobb szabású egészségügyi vállalkozás, amelyet ez idáig az emberiség elindított. A győzelem még mindig bizonytalan. Egyes országokban a kezdeti biztató eredmények után a betegség újra felütötte a fejét. A legutóbbi évtizedekben pedig már szinte járványszer flen jelentkezett a malária. Valószínűleg a fertőzést továbbvivő szúnyogok ellenállókká lettek a kémiai rovarirtó szerekkel szemben. Az „ezüstvíz” Az ezüstviz csodálatos képességű. A Donyeckl Energetikai Gyár Ionizátora nemcsak a vizet fertőtleníti és tartósítja — vagyis ezüstössé változtatja —, hanem a tartály dezlnfek- cióját Is biztosítja. A 90 watt teljesítményű, 92 x 50 x 35 milliméteres, mindössze 30 dekagramm súlyü műszer percenként 0,4 milligramm ezüst- iont állít elő, amely bőségesen elegendő a szükséges műveletek elvégzéséhez. Sok szó esik mostanában a mezőgazdasági szövetkezetek ipari ágazatairól, egyéb kiegészítő tevékenységeiről. Bár, az ebből származó jövedelem csökkenti az időjárástól is erősen függő mezőgazdasági termelés kockázatát, nem minden gazdaságban van lehetőség berendezkedni ipari vagy szolgáltató vállalkozásokra. A számítások szerint, azokban a nagyüzemekben, ahol a kiegészítő tevékenység árbevétele 30 százaléknál magasabb, ott gyakorlatilag a gazdaság nem veszteséges. Bács-Kiskun megyében a Homokhátságon gazdálkodó szövetkezetek kiegészítő tevékenysége a legjelentősebb. A lajosmizsei Almavirág Szakszövetkezet elnökének alább között írása még inkább kiemeli ennek az ágazatnak a szerepét, hiszen a kedvezőtlen adottságú szövetkezetekben a termelés többletráfordításai sem hozzák meg a gazdaságosság szempontjából elvárt hozamnövekedést. 1968 óta törvényes lehetőség • Paprikát szeletelnek a kunszállási asszonyok az Alkotmány Tsz kiegészítő ágazatában. A mezőgazdasági szövetkezeteknek hatásuk van környezetűik fejlődésére, a településeik lakói életszínvonalának alakulására. Ebből következik, hogy nemcsak a gazdasági, hanem a társadalmi tényezők is indokolják a szövetkezetek tevékenységi körének a ibővításét. Az 1968-iban életbe lépett szövetkezeti törvény adott erre először lehetőséget. Az azóta eltelt tizenkét év alatt bebizonyosodott a kiegészítő tevékenység számos előnye, hatása. A szóban forgó területen élő és más népgazdasági ágban kevéssé foglalkoztatható lakosság számára mindenekelőtt a szövetkezeték kiegészítő ágazatai 'teremthetnek munkaalkalmat, a mezőgazdaságban időszakosan szabaddá váló dolgozók egész éven át tartó, folyamatos foglalkoztatását. A mezőgazdasági termékek helyi feldolgozásával csökkenthető a veszteség, a minőségi romlás elkerülhető, s kevesebbe kerül a szállítás. A szövetkezetekben olyan ipari termékek állíthatóik elő, amelyeknek gyártása a kisebb sorozat, vagy a megrendelések időszakos- sága pnigU, íMPgylP3^0Í*?TO$fe,„ ben nem gazdaságos; „A. szociális.-, ta ipar számárai is kedvező tehát, hogy ha a munkaigényes, de különösebb szakiképzettséget nem kívánó termelési feladatokat átengedi a mezőgazdasági szövetkezeteknek. A szövetkezetek pénzgazdálkodásában is előpyös a kiegészítői tevékenység hatása. Nagyobb a bevétel, magasabb nyereség képződik, amiből bővíthetők a fejlesztési források, emelhető a személyi jövedelem. A gazdálkodás idényszerűségét mérsékli a folyamatos bevétel, s ez az ágazat biztos fejlesztési forrás lehet kedvezőtlen időjárású években is. Mindebből következik, hogy a népgazdaságnak, a mezőgazdasági Üzemeknek egyaránt érdeke a kiegészítő tevékenység. • A MÁV miskolci Járműjavító Vállalatának megrendelésére, a vasúti kocsik karbantartásához iitközőtányérokat gyártanak a szank-móricgáti szövetkezet vasipari részlegében. voU Hgyórsafíb, ami azt mutatja, hogy a gyengébb adottságú gazdaságokban erősödött jelentősebb mértékben. A kiegészítő ágazat árbevételének csaknem 75 százaléka a mezőgazdasági alaptevékenységhez kapcsolódó élelmi- szeripari, faipari termelés, valamint forgalmazási munka. Az élelmiszeriparon belül legnagyobb arányú a húsfeldolgozás és a borászat, amelynek fellendítéséhez a legutóbbi öt évben a népgazdaság is jelentős támogatást nyújtott. Bár a jövedelmezőség a háztáji és kisegítő gazdaságok termékeinek felvásárlásánál, értékesítésénél a legszerényebb, a kereskedelmi tevékenységen belül éppen ez a legjelentősebb. Nem volt töretlen és zavartalan az előrehaladás az elmúlt tizenkét év alatt. A kiegészítő tevékenységet támogató rendeletek mellett olyan jogszabályok is megjelentek, amelyeknek helytelen értelmezése lefékezte a fejlődést. A Kiskunságban már az V. ötéves terv kezdetén is magas volt a kiegészítő tevékenység aránya: a tsz-ekben 48 százalék, a szak- szövetkezetekben 65 százalék volt. öt év aiatt ez az arány 53, illetve 68 százalékra nőtt. A növekedés a szakszövetkezetekben Állami támogatás 1975 óta A mezőgazdasági termeléshez közvetlenül nem kapcsolódó ipari ágazat, gyakran váltott ki vitákat az elmúlt évtizedben. Leginkább a nagyvárosokban és azok közvetlen környékén fejlődött ki a szövetkezetek ipari tevékenysége, nem ott, ahol kezdettől fogva leginkább szükség lett volna rá. A népgazdaság 1975-ig nem is nyújtott támogatást ennek a tevékenységnek a fejlesztésére. Azó• Az Alföldi Cipőgyárral együttműködve, cipőfelsőrészt varrnak a dunapataji Petőfi Tsz kiegészítő ágazatának dolgozói, (Méhesi Éva felvételei) . ta mód van rá, hogy olyan ipari ágazat megteremtéséhez, működésének bővítéséihez, amely után termelési adót kell fizetni, közvetlenül az adóból lehessen törleszteni a fejlesztési támogatást. A kedvezőtlen adottságú szövetkezetek számára előny az is, hogy az ipari ágazat árbevétele után fizetendő termelési adó jelentős részét üzemviteli vagy termelés- fejlesztési célra visszatarthatják a gazdaságok. Személyi és szakmai feltételek Rendkívül nagy fontosságú az a múlt évben megjelent minisztertanácsi rendelet, amely leegyszerűsítette a kiegészítő tevékenység engedélyezését, valamint az a rendelet, amely a termelési adó 30 százalékának visszatartását engedélyezi a gyenge adottságú szövetkezetek számára. A jövőben elsősorban a szövetkezeteknek azok a kiegészítő tevékenységed lesznek működőképesek, amelyekben korszerűsíteni tudják a munkafolyamatokat, s az ott dolgozók számára megfelelő szociális ellátásról tudnak gondoskodni. Az ezután szervezendő tevékenységek legfontosabb feltételei személyi, és szakmai jellegűek. Mindenekelőtt szükséges felmérni az eszközbővítés lehetőségeit, valamint azt, hogy hosszabb távon mire lehet alapozni, s mikor időszerű a termékváltás. Célszerű azt is kiszámítani, hogy az adott kiegészítő tevékenység mennyi nyereséget hoz a közös gazdaságnak. További egyszerűsítésekre is szükség lenne, hiszen ma már indokolatlan az úgynevezett mezőgazdasági-ipari és ipari-mezőgazdasági szövetkezeti besorolás. Ez csaik a hatóságoknak ad többlet- munkát. A szövetkezetek kiegészítő tevékenységének helyes megítélését mozdítaná elő, ha ezen belül az egyes ágazatokat egységes szempontok szerint lehetne csoportosítani. A jelenlegi számviteli és statisztikai értékelés ugyanis eltér az érvényben levő jogi szabályozástól. A VI. ötéves terv idején a mezőgazdasági nagyüzemek kiegészítő tevékenységének szövetkezeten belüli fejlesztése mellett szükség van az érdekelt vállalatokkal kölcsönös érdekeltség alapján álló beruházásra, termelésfejlesztésre is. Nagy János a lajosmizsei Almavirág Szakszövetkezet elnöke Egyeü megoldás hasznos Mai árajcon számolva körülbelül 30 millió forintos beruházástól szabadult meg a hunyai termelőszövetkezet. Pontosabban szólva az évi 15 ezer hízót kibocsátó sertéstelepe ennyivel került kevesebbe azáltal, hogy a hízóalapanyagot, magyarán a malacokat a háztáji gazdaságokban hizlaltat- j&k. A szövetkezet a tenyészállatokat hízóáron, egyéves törlesztésre adja el a vállalkozóknak. Ezer kocáról lévén szó, ez mintegy 3 \millió forinttal csökkenti a nagyüzem forgóeszközigényét. A termelési szerződésben rögzítik ' az átvett állatok száméit, súlyát, átvételi átlagárát, és más, a gazdákat terhelő egyéb technikai feltételeket. A hízóalapanyagot a szövetkezet szállítja el, és biztosítja a tenyészállomány különleges fa* karmányellátását is. Mivel ezt napi piaci áron adják, a vállalkozó gazdák inkább maguk gondoskodnak az állomány ellátásáról. Az eddigi tapasztalatok szerint egy koca után, éves átlagban 20 malacot lehet a szövetkezetnek — kilogrammonként 40—45 forintos — áron átadni. Számítások szerint, ha nagyüzemben nevelik a malacot, annak kilogrammonkénti termelési ára ennél 20—25 százalékkal magasabb. Ha a sertéstelep csak hi2ilaldá- ból áll, akkor egy férőhely feleannyiba kerül, mintha tenyésztőrészleget is építenek hozzá. Az 1 kg sertéshúsra jutó feleannyi amortizációs költség a hunyai szövetkezetben újabb 2 százalékkal csökkentette a sertéshús ellátási költségét. Mivel az 1 kg élősúlyra jutó Önköltség és az átviteli ár közötti különbség kb. 8 százalék, ez azt jelenti, hogy a tsz sertéshizlalásának nyereségét gyakorlatilag a háztáji kooperáció révén éri el, másképpen fogalmazva: bár a gazdaság az prszá- gos átlagnál kevesebb abrakot használt fel a? azonos mértékű súlygyarapodáshoz, az újszerű együttműködés nélkül nem lenne nyereséges a sertéshústermelés. A sertéshústermelésben kialakult együttműködésnek ez a megszokottól eltérő formája meglehetősen egyedi megoldás. Ez mindenekelőtt a tartástechnológiai és szervezési kérdésekre vonatkozik. Például a háztáji malacnevelésnek a nagyüzemi hizlalási rotációhoz kell igazodnia. Elméletileg ez programozható, de a megüresedő h! zóférőhelyek fel töltéséhez gyakorlatilag nagy tartalékkal kell tervezni, ami időnként óhatatlanul azzal jár, hogy malacból a szükségesnél több van. A „fölösleges” jószágokat a tsz eddig vagy a szabadpiacon értékesítette, vagy — a nagyüzemi hízókapacitáshoz képest tartós túltermelési veszély esetén — felbontotta a termelési szerződéseket. Mindkét módszer csak esetleges intézkedés, egyik sem ad rendszerbe illeszthető megoldást. Ezért a sertéstenyésztési integrációt összekapcsolják a sertéshizlalási együttműködéssel, tehát a háztájiban felnevelt, de a nagyüzemi hizlaldákba már be nem férő malacokat a szövetkezet kiadja bérhizlalásra. S mivel a hizlalás nem kíván olyan szakértelmet, mint a tenyésztés, a bérhizlalásra bárki vállalkozhat. Annál is inkább, mert szükség esetén a szövetkezet építi és szerszámozza fel a ház körüli hizlaldákat is. Ez a módszer teilet amellett, hogy úgyszólván anyagi befektet tés nélkül állandó szinten tartja a sertéshústermelés biztonságát jelentő tenyésztői érdekeltséget, a hizlalásban is megteremti a gazdaságos fejlesztés lehétőségét. B. P.
