Petőfi Népe, 1981. június (36. évfolyam, 127-151. szám)
1981-06-14 / 138. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1981. június 14 Zsarolás Bugacon Az erősen vadnyugati színezetű történet — pontosabban bűncselekmény — 1981. január 11-én kezdődött Budapesten, az autópiacon. Igaz, az eset négy résztvevője akkor még nem sejthette, hogy néhány hét múlva micsoda bonyodalom támad közöttük, amelynek következtében hárman a rendőrségen, majd a bíróságon kötnek ki, a negyedik, a sértett pedig súlyos sérüléssel kerül orvoshoz^ s öt hét kell ahhoz, hogy meggyógyuljon. Az említett napon Zombori László bugaci lakos egy erősen használt Fiat 124-es gépkocsit árult az autópiacon. Erre az autópiacra vitte el 850-es Fiat Cupéját Fataricza Sándor budapesti lakos, is, aki szakképzett autószerelő: A két ember egymásra talált, és megállapodtak abban, hogy autót cserélnek azzal a feltétellel, hogy Patcricza Sándor még • ráfizet nyolcezer forintot, mint értékkülönbözetet. Az üzlet létre is jött, szabályszerűen elrendezték az adás-vételt, ki-ki a maga nevére íratta a járművet, elköszöntek egymástól és hazamentek. TTéhány nap múlva Pataricza Sándor tüzetesebb vizsgálat alá vette a 124-es Fiatot, és az a meggyőződése alakult ki, hogy rossz cserét csinált, mert a gépkocsi igen elhanyagolt műszaki állapotban van. Magát a cserét, annak körülményeit, imajd az alaposabb vizsgálat eredményét Pataricza elmondta Gyergyói Péter- nek, és Nagy Alfrédnak (az egyik budapesti, a másik szigetszent- iniklósi lakos), akiket régebben ismer, akik barátai. Mindhárman úgy határoztak, hogy felkeresik Bugacon Zombori Lászlót, és megpróbálják valamilyen módon visz- szacsinálni az üzletet. A megállapodásnak megfelelően 1981. január 29-én —, az immár Paitaricza Sándor tulajdonát képező Fiat 124-es gépkocsival Bugacra utaztak. hogy megkeressék Zombori Lászlót. De mert nem voltak járatosak Bugacon, két Ottani lakost megkértek, hogy mutassák meg nekik az illető tanyát. Ilyen körülmé- . nyék között tehát öten érkeztek Zombori László tanyájába. (A két bugaci ember is beült a kocsiba.) Az udvarban találkozott a kis csoport Zomborival és Pataricza azonnal közölte is vele, miért jöt* tek, mit akarnak: azzal kezdte, hogy Zombori becsapta őt, adja vissza a nyolcezer forintot, és cseréljék vissza a kocsikat. Zombori ebbe nem egyezett bele. Kijelentette, hogy a szerződést ímegkötöt- iék, a gépkocsikat még a csere előtt megtekintették, részéről az ügy be van fejezve. Egyébként sincs nyolcezer forintja, de nincs meg a Fiat Cupé sem, mert eladta, és egy jobb állapotban levő Zsigulit vett. ami az udvaron áll... Ezt a Zsigulit meg is mutatta Patariczának és a többieknek. Ekkor Pataricza úgy módosította a követelését, hogy csak a nyolcezer forintot adja vissza Zombori. ö azonban erre sem volt hajlandó, de — amint már mondta —1 nincs is annyi pénze. A három, Budapestről érkezett barát ekkór más hangot ütött meg. Azt kezdték emlegetni, hogy nem' lehet valakit csak. így becsapni. Egyikőjük kijelentette, hogy ha nem fizet, elviszik a Zsigulit. Zombori tiltakozása ellenére Pataricza máris elindult a gépkocsi felé. A tulajdonos utána akart menni, de Nagy Alfréd — jelentős fizikai erőfölényét kihasználva — ebben megakadályozta: hátulról egyszerűen lefogta. Eközben Pataricza a Zsigulival a kijárati kapu felé indult, de Zombori — akit időközben elengedett támadója — és felesége becsukta a kaput. Gyergyói Péter és Nagy Alfréd azonban odalépett a kapuhoz, és azt erőszakkal kinyitotta. így Pataricza a Zsigulival kiállt a kapu elé. A tulajdonos és felesége odasietett és kérte, hogy adják vissza az autót, de Pataricza erre nem volt hajlandó, ellenben kiadta a kocsiból Zombori levéltárcáját és kabátját. Zombori viszont hirtelen benyúlt á kocsiba, és kirántotta az indító- kulcsot, s azt jó messze eldobta. A még' mindig ott-tartózkodó egyik tanú — akit a községben vettek fel Patariczáék — visszavitte a kulcsot az autóhoz. Időközben azonban Zombori a sebességváltó kart kapta ki a járműből. Ezt viszont Nagy Alfréd kicsavarta a kezéből. A vita után a három fiatalember — látszólag — beleegyezett abba, hogy Zombori Lászlót elviszik a rendőrségre, és ott tisztázni fogják az ügyet. A valóságban természetesen Patariczéknak nem állt szándékukban a rendőrségre menni. Mégis elindultak. A Zsigulit Gyergyói Péter vezette, mellette Zombori László ült. Mögöttük Pataricza és Nagy Alfréd. Egy földúton haladtak, s rövid idő után Nagy Alfréd kijelentette: minek cipeljük magunkkal ezt az embert? Dobjuk ki. Megálltak az autóval, s .felszólították Zömborit, hogy szálljon ki. Az erre nem volt hajlandó, belekapaszkodott a kormáhyba. Nagy Alfréd viszont kiszállt, kinyitotta az ajtót, és karjánál fogva kirángatta a járműből Zom- borit, akinek a másik kezét a kormányról Gyergyói Péter erőszakkal lefejtette. Zombori a földre esett, de, hogy az autó elvitelét megakadályozza, hirtelen a járó motorú Zsiguli elé állt. Gyergyói Péter — mitsem törődve az előtte álló emberrel — elindította a kocsit. Ennek következtében Zombori az autó motorházának a tetejére került, s hogy le ne essen, az ablaktörlőbe kapaszkodott. Gyergyói Péter — a gépkocsiban ülő társaival egyetértésben — sajátos módszerhez folyamodott, noha tisztában kellett lennie azzal, hogy nagyon veszélyes műveletbe kezd: jobbra-balra -rángatta az autó kormányát, hogy a kétségbeesetten kapaszkodó Zombori Lászlót .lerázza” a motorházról. Ez a művelet „sikerrel” járt, mert körülbelül tíz méter után Zombori elvesztette egyensúlyát, és a jobb oldali első kerék mellé zuhant a földre. Az esés következtében bal válla kificamodott. Ez a sérülése öt hét alatt gyógyult meg A három fiatalember a Zsigulival a községbe hájtott, a ahol már várta őket a Fiat 124-es, amelyet a két bugaci lakos — még korábban — odavezetett. Patariczáék’ érezhették, hogy nem éppen szabályosan cselekedtek, mert kis idő ütán visszahajtottak a tanyára a Zsigulival, és ismételten a nyolcezer forintot követelték. Zombori azonban — érthető módon — ekkor már nem állt szóba velük. A három zsaroló végül is a két autóval Budapestre utazott. A Zsiguli értéke egyébként 30 ezer forint volt. Másnap, 1981. január 30-án Zombori László mindhármójukat följelentette a rendőrségen, ahol — mivel Zombori tudta Pataricza nevét és lakcímét — gyorsan intézkedtek. és Patariczát január 30-án este már őrizetbe is vették. Ekkor esett pánikba Gyergyói Péter, és február 5-én újra megjelent Bugacon, Zombori László tanyájában. Arra akarta rávenni, hogy vonja vissza a feljelentést, mert akkor biztosan ki fogják engedni Pataricza Sándort. Arra is kérte, írattassa ki magát a táp- . pénzes állományból (a vállficam miatt ugyanis Zombori dolgozni nem tudott), mert akkor a sérülése csak nyolc napon belülinek fog minősülni. Zombori azonban ezekre nem volt hajlandó. Amikor február 19-én a rendőrségen tanúként kihallgatták, a valóságot tárta fel. A tanyaudvaron, majd a földúton nagy egyetértésben cselekvő három vádlott, a bíróság előtt már korántsem volt olyan magabiztos. Vallomásuk nem egyszer a józanságot' is meg akarta cáfolni. Például azt állította egyikőjük, hogy Zomborit nem is látta- a motorház tetején, továbbá, hog}' a tulajdonos bizonyára akkor sérült meg, amikor „utána ugrott” az autónak. Igaz viszont, hogy a vádlottaknak a bíróság előtt, vagy a nyomozati eljárás sorén az ilyen „védekezés” is megengedett. Más kérdés, hogy az őszinte, beismerő vallomás,’ az események életszerű és valóságos előadása enyhítő körülményként vehető figyelembe. A Kecskeméti Járásbíróság amely az ügyet tárgyalta — végül is Pataricza Sándort, halmazati büntetésként egy év kéthónapi. börtönben letöltendő szabadságvesztésre ítélte, egy évre eltiltotta a közüsvék- tőj, es mellékbüntetésként ötezer forint megfizetésére i--+oio7te. Gyergyói Péter büntetése egy év négy hónán börtön, egy év köznevektől eltiltás és háromezer forint pénz-mellékbüntetés. Nagy Alfréd nyolc- hónaoi börtönt kaoott, egy évre tiltották el a köz- ügvektől, és négyezer forint Dénz-mellékbüntetési m ráfizetésére kö+rlrztók. Az ítélet még nem jogerős. G. S. A magyar álattenyésztés a ma már többnyire csak idegenforgalmi prospektusokon látható szürkemarha, rackajuh és a mangalica sertés tenyésztésére alapozódott. Ezek az igénytelen, kis hozamú fajták a mai állattenyésztési feltételek között nem felelnek meg a nagyüzemi termelés követelményeinek. Előnyük azonban, hogy a betegségekkel szemben ellenállóak. A legutóbbi leltár szerint Magyarországon szürkemarhából 850 tehén és- 50 bika van. Az 50 darab mangalicát 7 év alatt sikerült meghatszorozni. A 42 bivaly 90-re gyarapodott és az 1200 rackajuh 2000-es nyájjá bővült. A nem éppen rekordszámba menő állománygyarapodás annak a következménye, hogy például nemcsak úgy általában rackájukra, hanem faitiszta rackaállo- mányra volt. illetve vart szükség. És az úgynevezett vtsszake- resztezés, a „rossz vér” kiszűrése nagyon aprólékos munkát igényel. A 7 éve tartó munka tovább folyik. A hortobágyi szürkemar- ha-gulya vértisztasága már kialakult, de az állomány tébécés. Eltelik 4 év is. mire — szaknvel- ven szólva — mentesíteni tudják a betegségtől az állományt. A rackának is kell még vagy 4—5 év, mire a mentesítéssel foglalkozó genetikusok munkához láthatnak. Ami már „bevethető”, az a mangalica. Ebből a faitából persze. nem a göndör szőrt hanem a csontszilárdságot akarják át- örökíttetni. ami a teljesen zárt, levegőt, fénvt mesterséges pótló istállók számára kilenyésztett . sertésfajtákból ugyancsak hiányzik. A téliszalámi-gyártásra )»«alkalmasabb sertésfajta „előállításához” is mangalicát kell felhasználni. A téliszalámi-gyártás eddigi minőségi gondjai ugyanis részben nyersanyagproblémákból adódtak. Néhány tsz-ben és a Magyar Tudományos Akadémia marton- vásári kísérleti gazdaságában a magyartarka szarvasmarha ke- resz.tezési kísérleteihez már használják a szürkemarhát. Ez a fajta ugyanis kitűnően örökíti tovább a termékenységet, a jó — napi 120n—1300 grammos — súlygyarapodást, az iaénvtelenséeet, a kitűnő takanmánvihasznosító készséget, más szóval mindazt, amit a mai mezőgazdaság egvik fontos feladatának tartott húsipart) a tartáshoz szükséges. Tovább sorolva a kínálkozó gazdasási lehetőségek listáját, az ugvancsak őshonosnak számító cigája juh kétszer annvi telet ad. mint a magyar juhállományt alkotó merinói fajta. A juhtej, illetve a belőle készült kaska- vál sajt iránt külföldön nagy és minden jel szerint tartós a kereslet. A gyapjas társaságnál maradva: a rackajuh bárányának prémje a perzsabundával azonos minőségű szőrmét ad. A nem őshonos. de Magvarors7ágon mintegy 200 éve élő juhfajtának, a ciktá- nak pedig olyan hosszú gyapja van. hogy évente kétszer lehet nyírni. Kül- és belgazdasági okokból egyaránt kedvező lenne e fajta gyors szaporítása. B. P. Rózsa Ferenc a példaképük Kockás, .simlis sapkát keressek. így igazítottak! el. Kiskunhalason a lakótelepi építkezésen, akkor. 1975-ben. Tegzei Józseffel akartam beszélni. Csak annyit tudtam róla. hogy a Bács megyei Állami Építőipari Vállalat, sajátnevelésű kőművese, s abban az esztendőben választották meg a Rózsa Ferenc kőműves brigád vezetőjévé. Azt is hallottam, hogy fiatal ember még. De kész, érett férfi, akit. szabad felelőséggel felruházni — ezt magam állapítottam meg. miután a kockás sapkás, magas, vállas, kőművest megtaláltam. Elmesélte, hogy nyápic gyerekként kezdte a Szakmatanulást, de mikorra végzett, megizmosodott. Első találkozásunkkor már világot járt ember volt. Tegzes József: 1972-ben a DÍVSZ szervezésében. résztvett Kubában egy ötszáz személyes iskola fölépítésébén. „Arany Diplomát” kapott helytállásáért az ottani ifjúsági szövetségtől. Jó munkáért — megbecsülés Most itt, a BÁCSÉP kecskeméti munkásszállójában ismét Tegzes Józsefet keresem a sókada- lomban. Építőknapi ünnepségre gyülekeznek kőművesek, ácsok, gépészék, lakatosok, házgyáriak, a cég számos üzemének képviselőd. A Rózsa Ferenc brigád tagjai közül is itt lesznek néhányan, egyenesen Budapestről érkeznek. Ugyanis a tizenkéttagú kollektíva körülbelül két hónapja ott dolgozik. — Határidőre, gyorsan be kell fejezni néhány munkát. Most ott van ránk szükség, — világosít föl a brigádvezető, amikor a jövésmenésben „elállóm” az útját. Mint hat éve, most is egyszerű, közvetlen. Történt vele egy és más azóta. öt választották meg a halasi generál építésvezetőség pártalapszervezetének titkárává. Hetvenötben a bronz brigádjelvénynél tartottak, az idén május elsején pedig megkapták a Magyar Népköztársaság Kiváló Brigádja címet. Persze, közben gyűjtöttek jó néhány egyéni és kollektív kitüntetést. — Nem dicsekvésképpen mondom, de amit ránk bíznak, azt mi pontosan, jól és gyorsan szeretjük megcsinálni — jegyzi meg a brigádvezető. — És a jó munkát megbecsüli a vállalat. Természetesen azok is, akiknek építünk. A kongresszus tiszteletére A vállalati munkaverseny-iro- dán úgy jellemezték a Rózsa Ferenc brigádot, hogy a munkája nagymértékben befolyásolja az egész halasi építésvezetőség teljesítményét. A kongresszusi és felszabadulási munkaversenyben tavaly 125 százalékos teljesít- ményszintet vállaltak, de még .ezt is túlteljesítették 10 százalékkal. — így, fejből nem tudom fölsorolni minden felajánlásunkat — mentegetőzik Tegzes József —, de talán néhány eszembe jut. A verseny tavalyi szakaszában vállaltuk, hogy Halason a Kossuth II. lakótelep 101-es épületének műszaki átadását a határidő előtt 18 nappal lehetővé tesszük. Végül még egy héttel ennél is hamarabb elvégeztük ott a munkánkat. A 104-es épületnél csak az eredeti határidőt tudtuk tartani, többet nem is vállaltunk. Egy másik lakóházban hat nappal végeztünk korábban. A fémmunkásgyári beruházásnál a festődé és az olajtároló kőművesmunkáit csináltuk meg tíz-.tizennégy nappal rövidebb idő alatt. Ami talán a gyorsaságnál is fontosabb: minőségi kifogást sehol sem emeltek a munkánk ellen. A vállalatnál rendkívül fontos az anyaggal és energiával való ésszerű takarékoskodás. A Rózsa Ferenc brigád a kongresszusi versenyben 80 ezer forint megtakarítást vállalt, amit több mint kétszeresére teljesített. Kezdeményező szerepben A BÁCSÉP-nél úgy ismerik a brigádot, hogy a munkában vailó fegyelmezettsége példamutató, a munkaidőt kihasználják — erre vall a magas teljesítményük — és a saját hibájukból hosszú évek óta (a brigád 1964-ben alakult meg) — egyetlen órát sem pazaroltak el. A közösség tagjai kitűnnek aktivitásukkal1 az üzemi demokrácia fórumain. Kezdeményezői és alkalmazói voltak a korszerű és biztonságos munka- szervezésnek, s élnek minden ésszerűsítési, 'újítási lehetősége gél. Mindezeket tudpi. kell ah)!9S»J hogy érthető legyen, miért mond-*' hatják el magukról a Rózsa Ferenc brigád tagjai: az ő hibájukból még részhatáridő-csúszás sem • fordult elő évekre visszamenőleg. A lakásépítésnél, s más beruházásoknál szükség esetén nyújtott műszakban dolgoztak. Sőt szombaton-vasárnap sem hagyták abba a munkát a határidő betartása, no és a munkaver- seny-vállalásaik teljesítése érdekében. Társak is kellenek Több vállalati ember véleményét ismerem Tegzes Józsefről, s mindannyian úgy látják, hogy az ő megnyerő emberi tulajdonságai, a szakmai tudása, a munkabírása jelentős szerepet játszott a jeles közösség kiformálódásában. — A sikerekhez társak kellenek — vélekedik ő maga az eredmények forrásáról —, olyanok, akik tudnak és akarnak is dolgozni. Mi elég jól összejöttünk. Említhetem a gárdából Tóth B. Sándort, aki az egyéni vállalásait mindig maximálisan teljesíti, párttaghoz méltóan. Öt a főbizalmi tisztsége is példamutatásra kötelezi. Muntyán Pista KISZ- titkár az építésvezetőségen. Sokoldalú a munkában. Péter Sz. Mihály, ő a helyettesem, s a társadalmi munkában kiemelkedik a többiek közül. Várkóczi Feri is átlagon felül hozzájárul jó felkészültségével a kollektíva kiemelkedő teljesítményéhez. Szol- láth Bálintot tavaly vettük fel a pártba KISZ-ajánlásra. Sztakó Mihály bármikor kész áldozatot vállalni a brigádért. Csömör Józsefről, Papdi Istvánról, Behány Józsefről, Kádár Antalról és Berta Istvánról, a többi brigádtagról is csak jót tudnék mondani. Tegzes Józsefék, Rózsa Ferencet választották névadóul, s ez úgy értelmezhető, hogy ő a példaképük, aki kőművesként kezdte pályáját és harcos kommunistaként halt mártírhalált. A munkásközösség méltó rá, hogy a nevét viselje. Miközben erre gondolok, a brigádvezető búcsúzik, kezdődik az ünnepség. Ez az alkalom sem múlik el számukra elismerés nélkül: most, építők napján a vállalati pártbizottság émlékplakettjét veszik át a kongresszusi verseny eredményeikért. A. Tóth Sándor SUMONYI ZOLTÁN: paimíDÉúÉi /Nagy Lajos emlékének/ Közben az IE-s Trabant a Dagály utca felé fordulva kikerüli az ifjúsági napok előkészületeinek tolongását, s az étterem mögül kanyarodva elő, megáll a panelház előtt. — Hát, meg is érkeztünk! Ne haragudjon, tanár úr, hogy ilyen zavaros mesével untattam. És kö_ szőnöm a fúvart! Viszontlátásra! — Ö, igazán semmiség! És nem untatott professzor úr. Viszontlátásra! Mindketten a bejárat felé indulnak. de minthogy már elbúcsúztak. szó nélkül utaznak egymással szemben a liftben. 17. A NEGYEDIK ÉS ÖTÖDIK EMELETI RÖVID FOLYOSÓKON, ahol a nagy lakások vannak, már tegnap este óta kint tornyosulnak a bútorok. Mindkét emeleten a Váci útra néző, szélső lakásokból pakolták ki őket; a negyediken parkettacsiszoláshoz és lakkozáshoz, az ötödiken tapétázáshoz készültek elő. Most látszik csak, hogy milyen szűk ez a folyosó, amely kétoldalt beépített szekrénysorával egy uszodai öltözőre emlékeztet. Ezek mögött a halványzöld ajtók mögött húzódnak a ház szolgáltatócsövei : a vízvezetéké. a fűtésé, a gázé, és lakásonként egy-egy felső szekrényben van a villanyóra. De a szekrények többsége a lakók rendelkezésére áll. s mindaz, ami már kiszorult a lakásból, itt tárolódik. Szánkó, sílécek. lecserélt, de még használható autógumik, takarítóeszközök; egyszóval minden, amit a pincében kellene / tárolni. Pince ugyanis nincs; egy-két közös helyiség kivételével az egészet bérbe vette valamelyik raktárhiánynyal küzdő vállalat, a bérleti díjból fedezik a ház karbantartási költségeinek felét. Dg a folyosót eltorlaszolé bútorok azt is elárulják, hogy milyen nagy az a négyszer öt. és fél méteres szoba. ha oda ennyi minden kényelmesen beférhet. Hiszen csak a nagyszobából hordták ki a bútorokat, a többi tapétázását egy következő hétvégére halasztják. Ezért van az, hogy az elmúlt nyolc-tíz évben talán nem is volt tavasztól őszig olyan hétvége, amikor valamelyik lakásban ne tapétáztak vagy festettek volna. És három-négy évenként elölről kell kezdeni az egészet. A professzor nem is lepődik meg, amikor az ötödik emeleten kiszáll a liftből, s látja a felfordulást. Még örül is, hogy az ő folyósójukon csak tapétázzák az egyik szomszédos lakást, ez legalább csöndes munka, nem úgy mint a parkettacsiszolás, és .nem csinálnak vele olyan mocskot a folyosón meg a szemétledobóban. Azt, hogy melyik szélső lakásból hordták ki a bútorokat, azt persze nem tudja megállapítani, ahhoz ismerni kellene .őket, a professzor pedig még soha nem járt egyik szomszédjánál sem. Csak azt látja, hogy a két szemben lévő lakás ajtaja nyitva van, s a folyosón egy hosz- szú ebédlőasztal mellett a filmrendező ragasztót kenceficéi a méretre vágott tapétacsíkra. És abban a pillanatban, amikor a hazatérő nyugdíjas orvosprofesz- szor becsukja a folyosó üvegajtaját, a Váci útra néző lakásból kilép a villanyszerelő, összehajtogatja a ragacsos tapétát, és visszamegy a lakásba. Ezek szerint pedig a villanyszerelőnél tapétáznak, az ő bútorai vannak a folyosón. A villanyszerelő és a filmrendező barátsága is. csak a mai napon s éppen a tapétázás'1 kapcsán erősödött meg annnyira, hogy most, délután fél három körül már tegező viszonyban vannak. Néha még mindketten eltévesztik a megszólítást, vagy beszéd közben a személyragot, hiszen nagy erő az évtizedes megszokás és beidegződés, s ők alig nríásfél- két órája tegeződtek össze. Amikor az egyik fal elkészült, és már volt mit nézni az új tapétán, leültek hát egy kicsit' megpihenni, s a villanyszerelő elővett a frizsiderből egy üveg cseresznyepálinkát. Persze korántsem az összete- geződés szándékával, hiszen a filmrendező mondta koccintás közben: — Ugyan, ne bolondozz már! Mi az, hogy egészségére, szomszéd úr?! Ha megengeded, én vagyok az öregebb! Szerbusz!, A villanyszerelő negyven körüli fiatalember, kisportolt, erős testalkatú. Dús, göndör hajával jóval fia-talabbnak látszik, mint az ötven körüli, gyűrt arcú filmrendező, de a tisztelet vagy tartózkodás nem annyira az életkor, miatt, hanem inkább abból a különbségből adódik, ami társadalmi és anyagi megbecsülés tekintetében egy gyári munkást elválaszt egy filmrendezőtől. Pedig ez a barátkozási szándék egy ideje már szóbeszéd tárgya volt. „Barátkozunk?” — szokta kérdezni a rendező felesége, amikor hazajőve t a szemben lakó szomszéd Zsigulija mellé állítják le a kocsijukat. „Aha! Lagalább a kocsik kezdjék el a barátkozást. Lesz Idejük egész éjjel elbeszélgetni a gazdáikról.” (Folytatjuk) § Régi fajták, új értékek
