Petőfi Népe, 1981. június (36. évfolyam, 127-151. szám)

1981-06-12 / 136. szám

1981. június 12. • PETŐFI NEPE • 5 KECEL ÜJ BÜSZKESÉGE ÚTTÖRŐÉLET A nevelési központ Több éves. sokoldalú és nagyon kemény munkával hozták létre Ke- celen azt a nevelési központot, amely iránt azóta országszerte meg­nőtt az érdeklődés. Tapasztalatcserére, Ismeretszerzésre, tanulságok­kal járó látogatásokra érkeznek Ide mindenfelől az emberek; leg­főképpen pedagógusok és közművelődési szakemberek. A látványos és sikeres megnyitóról nemrégiben tudósítottunk; ezúttal szóban és képben igyekszünk bemutatni olvasóinknak ezt a nem mindennapi, hasznos intézményt. 9 A máris közkedvelt, szép könyvtár. rül-e? És sikerült! Kevés volt a tanterem nagyon, szűkösen vol­tunk; kellett a változás. Még a padlásfeljáróban is tanítottunk! A művelődési ház, a könyvtár egy­aránt szűk volt, régimódi. Annak külön is örülünk, hogy a neve­lőink életére jótékonyan hat ez a pozitív irányú változás. Komp­lexebben, hatékonyabban, tehát korszerűbben tudunk majd ezen­túl dolgozni, mindannyiunk hasz­nára. Ezáltal, tartalmasabbá válik majd az életünk. — Harminckétezer kötet várja az olvasókat. Munkatársaimmal igyekszünk majd mindenben a kedvükben járni. Máris ezernél több a beiratkozott olvasók szá­ma, s ez a jelek szerint jóval több lesz az esztendő végére. A hat fiókkönyvtárunkban is meg­próbáljuk majd tovább javítani a munkát. Azt szeretnénk, ha a ke­celi emberek közül minél többen megszeretnék a könyvet, az olva­sást. den helybeli igényt kielégítő konyha és étterem, akkor látszik világosan, hogy Kecelen ez a komplex intézmény lesz egyértel­műen a jövőépítés műhelye. Régi vágya a művelődés irá­nyítóinak: legyen egy komplex, jól összefogott, együttes irányítás alatt működő intézmény, amely­nek falai között az óvodásoktól a nyugdíjasokig mindenki — ki-ki érdeklődésének, helyzetének meg­felelően — megtalálhatja a mű­velődési lehetőségeket. Nos, ez az álom, itt Kecelen megvalósulni látszik. Létrejött a nevelési köz­pont, sokaknak nagy-nagy örö­mére. Nézzük közelebbről. A nagy­község központjában, pontosab­ban a Szabadság tér és a József Attila utca között, megépült egy kívülről-belülről gyönyörű épület, melynek többek között az a leg­nagyobb értéke, hogy a minden­kori foglalkozási követelmények­nek megfelelően átalakíthatóak a berendezései. A kanadai bútorok erre jó lehetőséget nyújtanak. Ezzel az új létesítménnyel töb­bek között megoldódott a keceli iskolahálózat problémája: a tante­remhiány is, Sikerült elérniük ez­által, hogy immár mintegy negy­ven tanterem áll a nevelés szol­gálatában. S van most máir ifjú­sági és felnőttkönyvtár, valamint ismeretterjesztő előadásokat és hangversenyeket is lehet szervez­ni ezentúl a gyorsan átalakítható termekben. És sor kerülhet rend­szeresen képzőművészeti kiállítá­sok rendezésére is az új viszo­nyok közepette. A mozi — havi háromezer-öt­száz nézővel —, a diákotthon — hatvanöt diákkal falai között — és a régi, a hagyományos műve­lődési ház — többek között há­romszáz hangversenybérletessel — ugyancsak az új létesítmény ke­retében működik ezentúl. Ha ezekhez hozzászámítjuk, hogy az eddigiekhez csatlakozik majd a készülő tornacsarnok, meg a min­Udvarhelyi István a nevelési központ kinevezett igazgatója, ö ugyan bajai származású, ám nem tagadhatná le keceli mivoltjáit. Vagyis: „tősgyökeres” lokálpatrió­ta. Több mint negyedszázada él ebben a községben. Ebből hat esz­tendőt tanyán tanított Ez megle­hetősen jó előkészítés, igazi „ed­zés” volt a számára. A felesége is pedagógus; többszörösen kitün­tetett mint a férje. Érthető hát ha mindkét gyermekük pedagó­gus szeretne lenni. Ezt mondja: Egy álom valósult meg itt mi- nálunk. 1974-ben kezdtük, s azóta mindvégig izgatott a dolog: sike­És mit mond Látók Ede, a nagyközség tanácselnöke. aki ugyancsak megszállott lokálpat­rióta hírében áll? Mindenki tudja róla, hogy semmi nem hagyja hi­degen, ami Kecellel valamilyen formában kapcsolatos. így nyilat­kozott: — Öröm volt látni, hogy kez­dettől fogva szívesen és érdeklő­déssel kísérte a lakosság a neve­lési központ megszületését. Volt igény rá, ez adta a legnagyobb erőt, éveken át. Sokan faggattak: mikor lesz már készen az új in­tézmény? Nem győztem mondani: meglesz: meglátjátok! De hiszen érthető ez a nagy igyekezet: nem jöhetett a színház ide játszani, nem volt hová jönni.., Szűk. volt az iskola, az óvoda,- a könyv­tár stb. Képzeljék el, mit jelen­tett ez az új létesítmény azoknak a kecelieknek, akik szeretnek ta­nulni, művelődni, tartalmasán és kulturáltan szórakozni. És kép­zelje el bárki: mennyire keserű szájízzel beszéltünk mindenkor arról, hogy nálunk tulajdonkép­pen alig van igazi lehetőség a sokoldalú művelődésre. Nos, most* már van ilyen lehetőség, és ezt nem kevés örömmel mondjuk el, Persze, gondunk is van még: pél­dául erősen akadozik az egységes irányítást megkönnyítő jogszabá­lyok kidolgozása. De ez már nem a mi dolgunk; legfeljebb sürget­hetjük ezt. S legfeljebb várhatjuk a minél gyorsabb megoldást. Varga Mihály Megkérdeztük a könyvtár ve­zetőjét, Szedres Károlynét is: mondja él, hogy mit tart erről a sokakat érintő változásról? így kezdte: — Nagyon nagy az örömünk, amiért végre ilyen csodálatosan szép és ennyire korszerű körül­mények között végezhetjük a munkánkat. — Mekkora az állományuk? # Folyik a munka a rajzórán. (Pásztor Zoltán felvételei*) Ha végre itt a nyár., '. Mir csak napok választanak el ben­neteket a tanév végétől — és mi ta­gadás, várjátok is valamennyien az utolsó csengetést. JBn a nyár, a pihe­nés Ideje. No, meg a táborozásét Megyénk útidról közül sok ezren ké­szülnek képzó-, vándor-, váltó-, vagy éppen ónálló csapattáborba. Kik, mer­re mennek Ismerkedni új tájakkal, városokkal, hegyekkel, folyókkal, ta­vakkal? Hét kecskeméti úttörőcsapat Tatára készül, váltótáborba. Egy- egy csoportban százhúszan-száz- ötvenen lesznek. A helvéciai út­törőcsapat indul elsőként és a Molnár Erik iskola úttörői feje­zik be a tábort,, augusztus vé­gén. Vándortáborozni nyolc, önál­ló csapattáborba négy közösség készül. A kiskunfélegyháziak tizenöt csapata — tehát valamennyi — Kemencén, a Börzsönyben ver sátrat. Orsvezetőképző táboru­kat Balotaszálláson szervezték meg, s kilencvenen részesültek képzésben a tíznapos táborban. A kiskőrösi járás csapatai kö­zül a kaskantyúiak sátortábo­rozni mennek Gyöngyösre. A kiskőrösi Petőfi-iskolából Kis­orosziba, a Bem-iskolából Sió­fokra indulnak önálló csapattá­borba. A kisegítő iskolások Döm- södre, a tabdiak országos ván­dortúrára készülnek. Több csa­pat tervez országjáró és színház- látogató túrát. A bajai járás úttörői — á ne­mesnádudvariak, szeremleiek, a csátaljaiak, bácsalmásiak, bátmo- nostoriak, dávodiak, mátételkiek, — Káptalanfüredet választották táborhelyül. Parádfürdőre a sü- kösdiek, madarasiak, érsekcsaná- diak, garaiak készülnek. A csá- volyiak két, a bácsbokodiak egy csoportja vándortáborozni is megy. Országjárásra szinte va­lamennyi csapat készül, négy napra. A felsőszentivániak ked­velt és megszokott táborhelyük­re, Balatonberényre mennek az idén is. Várják jugoszláviai test­vériskolájukból, Kanizsáról a vendégúttörőket — és mennek huszonötén viszontlátogatásra, Splitbe, a kanizsaiak táborhe­lyére. A kalocsai járásból a tassiak- nak Ráckevén, valamint Agár- don lesz önálló csapattábora, a Soltiaknak pedig Gödöllőn. Gaz­dag programot készített a többi csapat is: a szalkszentmártoniak a Gerecsébe, a fajsziak Verőce­marosra, a bátyaiak Szobra, a hajósiak vándortáborba Somogy­ba, a Soltiak a kissoltiakkal kö­zösen mennek. Augusfföiban " a dunapatajiak Harkányban, a miskeiek Tasson, a hartaiak Sás­tón, a dunaegyháziak Pálkövén, a szakmáriak Tokajban vernek sátrat. A járási táborba. Öbányára. a tiartai, dusnoki és dunavecsei úttörők készülnek. Szelídre, a tóparti táborba a szalkszentmár- toni és uszódi csapat megy. A kecskeméti járás úttörői Ba- konybélen alakítottak ki sátortá­bort. Három csapat — két kécs- kei és egy alpári — vándortá­borba készük örsvezetökéoző tá­borukat az idén is Lajosmizsén szervezték meg. Az idén ők fo­gadták a Romániából érkező út­törőket. A halasi járásból öt csoport Kunfehértón táborozik. Sátortá­borba, Balatonakaliba és Király­rétre megy összesen hét csapat. A természetjáró úttörők táborá­ba, Kiliántelepre is készülnek. Kiskunhalasról két hétre húsz úttörő az Adriai-tenger partjá* ra. Bárba készül csereüdülésre, — ők Kunfehértón fogadják majd külföldi pajtásaikat. Valamennyi táborba induló kisdobos és úttörő ügyeljen ar­ra, hogy az orvosi igazolást — a szabványosait — vigye magá­val. Természetesen akkor is, ha külföldre megy. Az idén megyénk fogadja a Budapestről induló vízi-úttörőtá- borozókat. Ordason, Fajszon és Baján alakítottak ki számukra pihenőhelyet. Több úttörőcsapat jelentkezett a Kiskun túrára is, főként pesti úttörők kíváncsiak a Kiskunsági Nemzeti Park te­rületén levő gyalogos túrára. Kazinczy-anyanyelvi táborba Csillebércre, és hagyományőrző táborba Nyíregyházára is több úttörő mehet megyénkbőL Zánkáról, raj titkárképző tábor vezetőségétől örömhírt kap­tunk. A részt vevő háromszáz­nyolcvan úttörő közül tizenhá­rom megyénkbeli úttörő dicsé­retben részesült, tehát kiválóan dolgozott. Bolyó Judit dunave­csei, Váradi Hajnalka solti, Fe­hér Ildikó, Balanyi Attila, For­rni Erika, Gyulai Zita kecske­méti, Dobosi Lívia császártöltési Keringet Zoltán bácsbokodi, Ju­hász Katalin és Diós Edit jász- szentlászlói, Hegyi Sándor kis­kunfélegyházi, Rátvai Tamás ba­jai és Kiss Izabella lakiteleki pajtást köszöntjük tehát minden Bács-Kiskun megyei úttörő ne­vében. És köszöntjük a két kitünte­tett úttörővezetőt: Kisné Csányi Anikót, aki Űttörővezetői Érdem­érmet, valamint Farkas Feren­cet, minden sportoló pajtás Feri bácsiját, aki a pedagógusnapon a Gyermekekért érdemérmet ve­hette át! Valamennyiötöknek jó pihenést, va­kációzást kívánunk. Várjuk beszámo­lóitokat, s készülünk több táborhely felkeresésére, sok személyes találko­zásra Is a nyár folyamán. Selmed Katalin Bűvöskocka-bűvölők Kecskeméten a műszaki főiskola volt a színhelye az első megyei bü- vöskocka-versenynek az elmúlt na­pokban. A KISZ kecskeméti járási •bizottságának szervezésében zajló vetélkedőin három korcsoport vehe­tett részt: kisdobosok, úttörők és KISZ korosztályúak, összesen hat­vankettőn versenyeztek. A kisdobo­sok közül a kiskőrösi Tárgyik Gábor, a KISZ-ések sorából pedig a tisza- kécskei Kiss Tamás győzött. Abszo­lút győztes lett Fülöp Sándor, kecs­keméti versenyző, aki 62 másodperc alatt forgatta megfelelő állásba a kockát. Képünk a döntő pillanatait rögzítette. (Tóth Sándor felvétele) SUMONYI ZOLTÁN: / Nagy Lajos emlékének/ (14.) A folyosó üvegajtaja kitárva, a szemben lévő ablak is kifordítva áll, és ebben a gyenge huzatban ingázik Hankóczyné ablaktól aj­tóig. A tápár először azt gondol­ja. hogy még mindig a telefonra várnak, de a felesége, aki egy órával később ment el hazulról, s így hallotta a körzeti orvossal folytatott telefonbeszélgetést, meg ő maga is legalább negyedóráig győzködött az asszonnyal — most félig meglepetten, félig indulattal felkiált. — Jézusisten! Még mindig nem vitték kórházba ezt a kisgyere­ket?! Mire\ vár?! Azt akarja, hogy itt fulladjon meg a folyo­són?! Erről az utolsó mondatról azt hitte, hogy csak gondolja, de mi. titán rájött, hogy el is hangzott, zavartan szeretné visszaszívni, ezért aztán sokkal együttérzőbb hangon folytatja. i — Látta a gyerekorvos? Mit Imondott? Mit adott, neki? ■ Az asszony úgy válaszol, mint­ha eddig aludt volna. — Igen, kint - volt a doktor *úr... megvizsgálta Andreát... — És nem mondta, hogy be kel­lene vinni? — Nem engedem! A kórházba nem engedem! Oda nem! A tanárnő látja, hogy Han- kóczynéval úgysem lehet most ér­telmesen beszélni, vesz egy mély lélegzetet és miközben kifújja a levegőt, odaszól az értetlenül ál. ló férfinak. — Na gyere, hívd fel a kórhá­zat. aztán majd meglátjuk. A dédi nyit ajtót, Gergő már az asztalnál ülve ebédel, de a másik három teríték még érin­tetlenül áll. A tanár egyenesen a szobába megy, kikeresi a kór­ház telefonszámát, s miközben tárcsáz, és várja, hogy fölvegyék a kagylót, kiszól a feleségének. — Te. hogy is hívják azt a nőt itt a hatodikon? — Endrődi! — Ja igen, kösz! — Halló! Kór­ház? Jónapot kívánok. Endrődi doktornőt kérem a gyerekosztály, ról. Igen várok, köszönöm. Hosszas kapcsolgatások után egy ápolónő szól bele a kagyló­ba. s miután a tanár neki is el­mondja, hogy kit keres. Teréz nővér megkérdi, hogy mit mond­hat, ki keresi a doktornőt. Erre a tanár is bosszúsan bemutatko­zik. de hozzáteszi, hogy a doktor, nőnek valószínűleg semmit sem mond ez a név, csak egy házban laknak, mindenesetre küldje a te­lefonhoz. mert sürgős segítségre van szükség. Még behallatszik a telefonba, ahogy az ápolónő tá­volodva kiabált valakinek: Dok­tornő! Egy csinos barna férfihang keresi! — Halló tessék! Endrődi doktor! — Kezicsókolom... valószínű, leg nem tudja a nevemet, de... — Dehogynem! Gergő apukája és a dédi unokája — neveti el magát a nő — a hetedikről, nem? Csak nem történt Gergővel va-. lami?! — Nem, dehogy! Itt a folyó­són a Hankóczyék kislányáról van szó! Azt hiszem, elég rossz állapotban van. — Ja igen, akik fölöttünk lak­nak. Reggel fölmentem hozzájuk, mert teljesen beáztatták a háló­szobát. de azt mondta az asszony, hogy csak a teát öntötték .ki a gyerekek, és ne haragudjak. Azt, hogy valamelyik is beteg, egy szóval sem említette. — Hát igen. a tea, az lehet. Merthogy egész éjjel párologtat, ták. Fullad a kislány. — Fullad? — Igen. állítólag asztmás. — Orvos látta már? — Igen, úgy tudom, hogy sür­gősen kórházba utalta, de az any­ja. nem hajlandó bevinni. — Miért? — Isten tudja. — Most milyen állapotban van? A tanár elmondja, hogy ő mit tapasztal, milyennek látja, de ugye ebből ő következtetéseket nem vonhat le. — Na jó — dönt gyorsan a doktornő —. be tudja most hoz­ni? — Hát... megpróbálom... — Rendben van! Negyedóra múlva várom! Viszontlátásra! A tanár leteszi a kagylót és kimegy a konyhába. Zavartan áll meg a küszöbön, mert a nagy­anyja kimerte már a levesét, és mindkét asszony arra vár csak, hogy ő is asztalhoz üljön. — Na mi van, mit intéztél? — kérdezi a felesége, aki most már a kanalát is belemeriti a tányér, ba. — Te. be kéne vinnem most ezt az Andreát. Azt mondja a dok­tornő, hogy negyedóra múlva le­gyek ott vele... Megnézi, hogy mit tud rajta segíteni ... Persze dühös, hogy miért nem szóltak neki már reggel, amikor be is nézett hozzájuk, és beszélt Han- kóczynéval. — Miért, miért?! Mert az a Zsu­zsi nem egészen normális! — szól közbe a nagyanyja, aki most inkább azért mérges, hogy az unokája nem tud megebédelni. Aztán majd csak melegíthetik neki az ételt! ami már persze nem olyan les», mint most fris­sen. — Ez a fejébe vette, hogy a kórházban megölik a gyerekét, azért nem akarja. Én nem is ér­tem, hogy egy fiatal, világot járt pesti nő butább legyen, mint egy falusi öregasszony! — Na jó, hát akkor induljatok — szólal meg a tanárnő is. és miközben egy alig észrevehető fintorral elmosolyodik, egy pil­lanatig arra gondol, hogy talán azért ilyen szolgálatkész most a férje, mert így lovagias színben tüntetheti fel magát a fiatal öz­vegy előtt De máris elhessenti magától ezt a rosszindulatú fel- tételezést. feláll az asztaltól, és int a tanárnak. — Gyere, segítek bepakolni őket a kocsiba. Én most erélye. sebb lehetek Hankóczynéval, mint te. Aztán majd utána meg­ebédelsz. Csak siess haza. Az asszony most is a folyosón szaladgál a már teljesen áléit kislánnyal, és amikor meglátja a tanár házaspárt, mintha csak rájuk várt volna, segélykérőén áll meg előttük. — Jöjjön, Zsuzsika, most be­mennek szépen a kórházba —; , mondja neki határozottan a ta­nárnő. és Hankóczyné most ezt is békésen veszi tudomásul. Le­mennek a liften, a fiatalasszony még segédkezik a kocsi körül, megfogja a gyereket, amíg az anya is beszáll, aztán a Trabant hátramenetben kitolat a parko­lóból. Mielőtt rtfég kiérnének a bekötőútra. a tanár felnéz, és látja, hogy a felesége mozdulat­lanul áll azon a helyen. ahol Andreát beadta a kocsiba. s összehúzott szemmel ingatja a fejét. Ahogy a Váci útról balra for­dulva rátérnek a Róbert Károly körútra, akkor jut eszébe a ta­nárnak. hogy a doktornőt még nem is látta a kórházban, nem látta munka közben, és hogy ép­pen ma reggel gondolt rá. va­jon milyen lehet fehér köpeny­ben. magas szárú vászoncipőben, amint mondjuk injekciós tűt szúr valamelyik kisgyerekbe, ö irtó­zik a fényes csipeszektől, fogók­tól. tűktől, rosszul lesz a vér lát­tán —. s talán éppen ezért min­dig valami kiváncsi borzongással vonzódott az orvosnőkhöz. Hogy tudják csinálni? És a hullák, a boncolás! Nem is érti. A kórház udvarán különálló kis emeletes épület a gyerekosz­tály. A doktornő már a veranda­szerű bejárat lépcsőjén áll, ott várja őket, s amint feltűnnek a keskeny ösvényen, szélesen el­mosolyodik. Itt. szemben a kora­délutáni nappal, hunyorogva és szélesen mosolyogva, rövid fehér köpenyben még sokkal vékonyabb és kislányosabb. mint odahaza, a panelház környékén. Közeledve hozzá, a vékony köpeny mögül áttűnik a melltartó és a kis nad­rág körvonala Amint átveszi Hankóczynétől a gyereket, hirtelen elkomorodik, aztán még valami biztatásféle mosolyt erőltet az arcára besiet Andreával a folyosóra s onnan az üvegfallal elzárt belső helyi­ségbe. A tanár és Hankóczyné eddig követi, de itt bezárul előt­tük az üvegajtó, s a doktornő el­tűnik a szemük elől. Az asszony, aki mindeddig halkan nyögött vagy sóhhajtozott most hango­san felzokog, kiabálni kezd a kislány után, és egyre erősebben rángatja a zárt ajtó gombját (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom