Petőfi Népe, 1981. június (36. évfolyam, 127-151. szám)

1981-06-06 / 131. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1981. június 6. DÍJKIOSZTÁS JÚLIUSBAN Wm Gondolatok a megyei borversenyről Nagy várakozással tekintettünk az idei — májusban tartott — megyei borverseny elé, az 1980-as rossz évjárat miatt, s kellemes meglepetés ért bennünket. Egyrészt a részt vevő borok nagy száma azt igazolta, hogy a gazdaságok továbbra is szívügyüknek tekin­tik a továbblépést, ügyelnek a minőségre, a borászati technológia sokat fejlődött. A versenyben részt vevő 425 minta között arányosan szerepel, tek a megye forgalmi, termelői és muzeális borai, tovább növe­kedett a pezsgő aránya és ver­mutok. konyakok egészítették ki a sort. Asztali minőséget, keveset találtunk., magas volt a pecsenye- és minőségi borok részvétele. Az 1980-as gyengébb évjáratnak tu­lajdonítható, hogy növekedett az óborok mintaszáma. Elsősorban a kékszőlő fajták italai tűntek ki. mind színanyag­ban, mind íz- és illatgazdagság­ban. bizonyítva a korábbi állítá­sokat. hogy a megye, de elsősor­ban annak déli része ma már a vörös bort termő tájak közé so­rolható. Ezt a fejlődő technoló­gia mellett a fajtaváltás is elő­segíti. mert korábbi érésű, szín­anyagban gazdagabb szőlők ke­rültek az utóbbi időben telepí­tésre. Nem valószínű, hogy a sop­roni Kékfrankost a megyei ver­seny bírálói többre értékelték volna, mint a megyében termett Cabernet vagy Oportó borainkat. A fehér borok minőségén je­lentkezett elsősorban a rossz év­járat. Sok jellegtelen, tipizált fe­• A bor tiszta­ságát gyertya­fénynél Is el­lenőrzik. hér borral találkoztunk. Kel. lemes meglepetés volt viszont ' pezsgőink javulása, ez különösen a fehér italok technológiájára mondható. A vermutok közül em­lítést érdemel a Szőlészeti és Borászati Kutató Intézet száraz Ampelosa. vagy a Kecskemét- Szikrai Állami Gazdaság vörös Ámorja. A párlatoknál is továb­bi minőségjavulás tapasztalható. Az idei versenyre 29 üzem ne­vezett be. Az összes mintából 358 volt a bor — 98 vörös és 260 fe­hér —, 35 pezsgő, 17 vermut, II a párlat és 4 üdítő. Ha a kate­gória megoszlását tekintjük, ak­kor 145 forgalmi bor, 181 terme­lői. 53 kísérleti. 46 muzeális min. ta volt. A beküldött, italokból 305 lett érmes. Csupán 54 bor kapott aranyérmet — ez a korábbi évekénél alacsonyabb arány — 127 lett ezüst- és 124 bronzérmes. A legtöbb aranyérmet az álla­mi gazdaságok közül a kiskunha­lasi kapta, összesen tízet. A kecs- kemét-szikrai öt, Hosszúhegy. Izsák. Helvécia négy-négy arany­éremmel követi. A mezőgazdasá­gi szövetkezetek közül a tabdi Szőlőskert kettő, a keceli Szőlő­fürt Szakszövetkezet szintén ket­tő aranyérmet kapott. Tekintve, hegy igen szigorúan dolgoztak a bíráló bizottságok, nagyon sok aranyhatáros, ezüst­érmes díjazás született. A borverseny ünnepélyes díj­kiosztását előreláthatóan július hónapban tartjuk. Pfenning Gyula a megyei tanács osztályvezető­helyettese BNV után az Április 4. Gépipari Művekben 0 A BNV-ről visszaérkezett atomerőművi berendezés végső ellenőrzés után útnak indul a Szovjetunióba, A május végén tartott nemzet­közi ipari seregszemléről, a Bu­dapesti Nemzetközi Vásárról szó­ló tudósításokban beszámoltunk arról, hogy több más megyebeli üzemmel együtt a kiskunfélegy­házi Április 4. Gépipari Művek is bemutatta néhány termékét. A napokban Kruppa Gyula keres­kedelmi főosztályvezetővel a vá­sár tapasztalatairól beszélgettünk. — Hosszú évek óta résztve- szünk ezeken a bemujatpkQnv illetve vásárokon — mondta a főosztályvezető —. Gyárunk fő termékei az atomerőművi beren­dezések. ezekre természetesen ál­lami, illetve a nemzetközi egyez­mények alapján fogadunk el megrendeléseket. Az volt a cé­lunk, hogy a őcserélő berende­zéssel. amelynek a súlya 26 ton­na. valamint a bepárló berende­zéssel reprezentáljuk, hogy ho­gyan veszünk részt az atomerő­művek létesítésében. örményesi gyárunk bemutat egy új termékét, a hordozható termo- generátort, amely kiválóan alkal­mas például fóliasátrak fűtésére is. Nemcsak az üzemek, vállalatok, hanem a kistermelők között is igen nagy volt az érdeklődés le gyártmányunk iránt. A fővárosi energetikai gépgyárunk hagyo­mányos erőművi berendezéseit mutatta be. míg a nagykanizsai gépgyárunk kisméretű vízelőké­szítő berendezéseket állított ki. A vásár szinte legforgalmasabb helyén rendezett bemutatónkat igen sokan megtekintették. Több külföldi cég képviselője a termé­keinket gyártás közben is szeret­te volna látni. Közülük többen el­látogattak Kiskunfélegyházára. Központi gyárunkat illetően egy jelentős üzletkötés is történt. Már korábban kaptunk megren­delést egy NSZK cégtől 8 külön­böző méretű tartály készítésére. Most, a vásáron újabb 10-re je­lentették be az igényüket. Meg­kötöttük a szerződést, s azon igyekszünk, hogy a viszonylag rövid határidőt betartva szep­tember végéig teljesíteni tudjuk kötelezettségünket. (Opauszky László) KÖZÖS KOCKÁZATVÁLLALÁS, KÖLCSÖNÖS ELŐNY Exportalma-társaság alakult Nemcsak elvben, a gyakorlatban is legha- jiff tékonyabb termelési-forgalmazási módszer az, hogy aki előállítja a terméket, az érde­kelt az eladásban, sőt az találkozik a vásár­lóval is. Napjaink majdnem tökéletesen sza­kosodott mezőgazdaságában a termelő gyak­ran küszködik,, szitkozódik, kockáztat, kém­leli az eget, s mondja: Jó a felvásárlónak, mert az zsebeli be a hasznot.- ö A felvásárló sem ülhet ölbe tett kézzel, hi- -fc szén rajta csattan a közvélemény ostora, mert a fogyasztó jártában-keltében nézelő­dik, ha nem is szakértő, de véleménye van. I 0 Szabó Imre: minőségi fejlő- iM dés az export­alma-társaság megalakulása. 0 A ZÖLDÉRT kecskeméti telepén jéggel töltik fel a hűtőkocsit az exportszállítmány indítása előtt. Ki ne emlékeznék a tavalyi kajsziszezonra. A fákon látták a termést gyakran kárba veszni, az -üzletben pedig papírpénzzel kel­lett fizetni kilójáért. A Bács- Kiskun megyei ZÖLDÉRT Vál­lalat' igazgatójának 1980-as no­teszében vonalak ' sorakoznak, amelyek az elmarasztaló, vagy dicsérő cikkeket, tv-, rádiónyi­latkozatokat jelölik. Mégis ki a hibás? — tehetik fel jogosan a kérdést a póruljárt fogyasztók. A belföldi friss zöldség-gyü- . mölcsellátásban az idén próba­évet zárnak a termelők, a felvá­sárlók és azok is, akik az árut megveszik. De mi a helyzet a külkereskedelemmel ? A kajszi példáján. Az elmúlt évben, amikor már körvonala­zódtak az eredmények, szidtuk a ZÖLDÉRT-et. Másrészről pe­dig a megyei vállalat közremű­ködése nélkül az exportáló HUN- GAROFRUCT nem kaphatott volna dicséretet a szovjet, part­nertől. A forgalmazók — gyak­ran emberfeletti munka árán — úgy tudtak eleget tenni export­vállalásuknak, hogy ezt a bel­földi piac nem érezte meg. A szövetkezeti külkereskedel­mi vállalat friss zöldség, és gyü­mölcsexportjának . háromnegyed része alma. Ennek 70 százaléka a Szovjetunióba megy. Ennek a csaknem 300 ezer tonna gyü­mölcsnek a megfelelő minőségű szüretelése, csomagolása, szállí­tása alig néhány hónap alatt történik. Nem mindegy tehát, ho­gyan szervezik meg. Eddig a legnagyobb baj az volt. hogy a termelő, miután az almát leszed­te a fáról, nem sokat törődött a gyümölcsévet.%-A „megy#* vagy or. szágggj j hatáskör tÍelvá^árlpk út- nák indítottak, maja á szovjet partner minősítette. Az államközi szerződések alapján történő szál­lításánál nem mindegy, hogy mennyi az első, másod- vagy har­madosztályú áru részesedése. A kockázat a HUNGAROFRUCT-é volt. Már régi terv — ami az idén március végén valósult meg —, hogy létrehozzanak egy olyan irodát, amely a külpiacon elért árak utáni részesedéssel társulás formájában érdekeltté teszi a ter­melőt. Erről beszélgettünk Szabó Imrével, a külkereskedelmi vál­lalat áruforgalmi főosztályvezető­jével. — ... miért is alakult az al­mairoda? — Amíg nem alakult meg az iroda, valóban ez á név terjedt el a köztudatban — említette a főosztályvezető —, a szerződés­ben viszont az exportalma-társa­ság név szerepel. Az eddigi fel- vásárlási árrendszer miatt ,csak a HUNGAROFRUCT vállalta a kockázatot, ha jó \40lt a piac, ak­kor nyertünk, ha nem, akkor mínuszjelet tettünk az év végén a főkönyvbe. Már régóta éreztük szükségét annak,'hogy t mégin- kább érdekéltté tegyük a térrrie- lőket a külpiac értékítéletében. Ezért indokolt az, hogy közösen viseljük a kockázat terhét. A fel- vásárlási áron kívül, év végén, ha jó volt az áru, és nyereséggel adtunk túl rajta, akkor vissza­térítünk. ha nem, akkor együtt viseljük a bukás anyagi terhét. — Kik léphetnek be az export­ál ma- társaságba ? — Gyakorlatilag mindenki, aki valamilyen módon kapcsolódik az almához. A gyakorlati lebonyo­lítás nem változik, továbbra is a HUGAROFRUCT fennhatósága alatt történik. Viszont a termelők jobban érdekeltek a jó minőségű áru előállításában, amit az érték- arányos visszatérítéssel kapnak meg munkájuk elismeréséül. Szeretnénk, ha minél többen csatlakoznának a társasághoz. Ebben az állami gazdaságokat az ÁGKER Kft képviseli, a szövet­kezeteket pedig a felvásárló part­nerük ; a gyümölcstermesztési rendszerek, a megyei ZÖLDÉRT, AFÉSZ-ek, esetenként a HUN­GAROFRUCT. — Az egyértelműnek tűnik, hogy elvben mindenki jól jár, aki belép. Mi lesz azokkal,_ akik nem csatlakoznak a társasághoz? AzorikfVül mi a"'biztosíték' árra,’ hogy a gyors információáramlás létrejön? ■ — A forgalomszervezők, a tár­saság és a HUNGAROFRUCT is másként bírálja el azokat, akik nem csatlakoznak, őket hagyo­mányosan a felvásárlási ár ille­ti. valamint az elmúlt esztendő­höz hasonlóan értékarányos visszatérítést kapnak, amikor egy bizonyos mennyiségű áru jó mi­nőségét honoráljuk. Tavaly pél­dául kilogrammonként 52 fillért térítettünk vissza a termelők­nek. A kérdés második részére vá­laszolva elmondhatom, az aláírók a társasági szerződésben kötelez­ték magukat arra. hogy partnere­iknek azonnal továbbítják a szükséges információt Cz. P. SUMONYI ZOLTÁN: /Nagy Lajos emlékének/ (9.) az 1870-es években már itt mű­ködik az Unió, az Árpád, a Pan­nónia, az Erzsébet és a Viktória gőzmalom; a Királyi Serfőzde, az Első Szeszfinomító, az Első Magyar Gépgyár és az Első Juh- mosoda. Úgyhogy 1871-ben bizo­nyos területrendezésre kénysze­rül itt a főváros. Angyalföld első téglaépületeit az Osztrák—Ma­gyar Vasúttársaság építette a Váci út és a Lehel utca mentén. Kiszélesítik az egyre forgalma­sabbá és fontosabbá váló Váci utat. Ezért vágják ki Erdőtelek utolsó fáit is, és helyére, az Első Magyar Gépgyárral szemben, még ez év végén felépül Angyal­föld első iskolája. A kiszélesített és mind hoszabban elnyúló Váci út mentén pedig Í880-ig újabb és korszerűbb gyárak is épülnek: a Láng Gépgyár, a Gyufagyár, a Danubius Hajógyár és a Cikó­riagyár. ­Tehát valószínűleg ezt a fo­lyamatot jelöli az Űj Magyar Le­xikon szűkszavú megállapítása emígyen: „A századforduló után rohamos ipari fejlődés színhe­lye volt.” — De láthatjuk, hogy a rohamos ipari fejlődés már a múlt század utolsó harmadát is jellemezte. „A felszabadulás előtt hírhedt volt nyomorúságos lakásviszo­nyairól ...” — összegez tovább a lexikon olyan tényeket, ame­lyeken érdemes lenne néhány percig még elgondolkodni. Mert persze, ezek a hirhedt lakásvi­szonyok is a múlt század hetve­nes éveitől kezdve alakultak ki a rohamos ipari fejlődés ered­ményeként. És nyilván ezek iz­gatták fel romantikus íróink bor- zongó képzeletét annyira, hogy sötét titkokat és bűnbarlango­kat véltek azokban a viskókban és sikátorokban, amelyeket pa­raszti környezetben éppen hogy idillikusra festettek. De azt hi­szem, hogy a jóravaló Tolnai Lajosnak és Nagy Ignácnak vagy az aranyos Jókai bácsinak és a bonviván Bródy Sándornak az lett volna a legrejtélyesebb ti­tok, ha egyszer kiutaznak An­gyalföldre, és azt látják, hogy az ott élő emberek ugyanúgy él­nek és laknak, mint falun, mint odahaza. Hol? Odahaza?! — Le­hetséges, hogy ebben az elszó­lásban rejlik a „titok” kulcsa is. Az a néhányszáz földművelő, halász vagy hajóscsalád, akik Angyalföld őslakóinak számíta­nak, nemigen tucQa biztosítani a Duna-parton és a Váci úton so­rakozó ipari vállalkozások mun­kásigényét. De talán még egyet­len gyárét sem! így aztán az ál­landó munkalehetőség és a biz­tos kereset tömegesen csábítja Angyalföld gyáraiba a falusi szegényeket. Itt telepednek le a munkahelyek közelében, és ez a hely kétszeresen is kedvező szá­mukra. Először is, mert nem kell sokat gyalogolniuk a .gyárakba, gőzmalmokba vagy a vasúttársa­sághoz; másodszor pedig ez a falusias környezet, a földszintes házak, erdők, rétek, patak kö­zelsége enyhítette az otthontól való elszakadás fájdalmát. Ez a vidék még jobbára be­építetlen; a telepesek maguk húzzák fel a falakat vályogtég­lából, éppen úgy, mint odahaza. Vir.ágos kiskert van a ház előtt, mögötte konyhakert, felfutó pe­túniák díszítik a kerítést, az ab­lakokat. Az üres telkeket bevet­hetik krumplival, kukoricával, nevelhetnek baromfit, hizlalhat­nak disznót, sőt tarthatnak kecs­két és tehenet is. Az asszonyok szomszédolnak, kölcsönre jár­nak egymáshoz, vasárnap kiül­nek a kapu elé, és a fiatalok fel- alá sétálgatnak az utcán. És per­sze jaj annak a legénynek, aki a szomszéd utcából udvarol va­lakinek. Mert azt ugye elcsalják a kocsmába, és ott már csak megszokásból is, vagy valami atavisztikus ösztön kényszeré­ből rendesen összeverik. Esetleg meg is késelik. Ha mindezt csiz­mában, fehér ingben, lajbiban, bokrétás kalapban teszik: ma­gyar virtus; ha netán kopottas zakóban, siltes sapkában: alvi­lági vagányok garázdálkodása: — a proletariátus úgy él tehát a gyártelepek tövében, akárcsak odahaza, falun. A férfiak már gyári munkások, „proletárok”, munka után. „politizálnak” a kocsmákban, de a család még nemigen vesz erről tudomást. (Egy 1899-ből származó új­ságcikk így számol be az an­gyalföldi munkások társashe­lyéről: „A kocsma? Füstös . fa­lak, törött gázlámpák, piszkos székek, asztalok a rongyos-pisz­kos asztalterítőkkel, háttérben a markos csapos legény ... Es­te kilenc óra tájt a munkások kipihenik a munka fáradalmait, á létért való küzdelem képezi itt a beszélgetés fő tárgyát. Csa­ládi perpatvarok, a gyáros és a munkavezetők zsarnoksága, a lakás, az élelmiszerek drágasá­ga, a nagy adók ...”) Aztán a fiatalokból újabb családok lesznek, a falvak is fo­lyamatosan ontják azokat, akiket a föld már nem tud eltartani — és húsz—harminc év alatt, az I. világháború kitöréséig An­gyalföld teljesen beépül. Java­részt földszintesen és zsúfoltan. Eltűnnek a krumpli- és kuko­ricaföldek, a kiskertek össze­zsugorodnak, és egyre több az ún. udvari lakás. Ezek az utcai fronton hosszú, földszintes há­zak, amelyek mögött párhuza­mosan, esetleg zárt négyszöget alkotva sorakoznak a kiadó la­kások. Mindegyik szoba-kony- hás, az ajtó és az ablak is az ud­varra néz. A tető meredek, fél­oldalas; ezek az építmények a mögöttük álló házaknak tá­maszkodnak, ahogy „odahaza” a fészer, a nyúlketrec, a budi. Van ilyen emeletesen is, az ilyen ház csupa gang. De a szoba- konyhás lakások bérbeadói — noha még maguk is itt laknak, hiszen ugyanígy indultak — gaz­dagodni kezdenek. Az idő mú­lásával néhány nagyobb ház­csoportot vagy a ragasztás dia­dalaként teleppé terebélyesedő udvari lakásokat külön névvel tiszteli meg a népi lelemény. Legnevezetesebb ’ és nyilván a legtöbb legenda szülője a máig ismert Hétház, a Tizenhárom­ház és a Tripolisz. Persze, azért a felszabadulás előtti Angyalföldet is badarság lenne a Tripolisz-telekkel azo­nosítani. Ha az ellentétek — ahogy mondani szokták — nem is voltak itt kiáltóak, hiszen az an­gyalföldi gyárak tulajdonosai, vezető tisztviselői soha nem lak­tak Angyalföldön, de azért so­hasem csak proletárok laktak itt. Szép számmal kisiparosok, kistisztviselők, kiskereskedők, al­tisztek, lakást bérbeadók is, akik a polgári jólétre törekedve min­dig többet és többet akartak ki- .felé mutatni, mint amennyit va­lós helyzetük — akár gazdasági, akár társadalmi — hitelesíthe­tett volna. Egyszóval az ún. kis­polgári réteg. Ez pedig a felüle­tes szemlélő számára az an­gyalföldi házak és utcák eklek- tikusságában mutatkozik meg leginkább. Az itt élő kispolgárokat talán még az Angyalföld elnevezés is sérthette. Merthogy az olyan rosz- szul cseng a belvárosban és a hi­vatalaikban! És amikor 1930-ban a korábbi VI. kerületből — ki­egészítve az V. és VII. kerület egyes részeivel — XIII. kerület lesz, a névváltoztatási szándéknak már hivatalosan is hangot lehet adni. Hiszen a XIII. kerület már nem csupán Angyalföld; ide tar­tozik az elegánsan modern újgaz­dag Űj-Lipótváros, a főváros, ékessége: a Margitsziget, de még a Terézvárosból is olyan régi és romantikus nevű részeket csatol­tak Angyalföldhöz, mint Felső- Bikarét, az Erdőtelek, a Lőportár­dűlő! Mi indokolná hát ennek a „resszhírű” névnek a kiterjeszté­sét ezekre is?! Parvenü lelkűk mennyivel jobban örülne a jó­módra utaló Űj-Lipótvárosnak, vagy a zöldövezetet sejtető Erdő­teleknek! És mit ad isten, a 34. Eucha­risztikus Világkongresszus és a Szent István jubileumi év tiszte­letére 1938. június 1-én a XIII. közigazgatási kerületet Magdolna- városnak nevezik el! Nyilván a Bűnbánó Magdolnáról. De sem a Magdolnavárost. sem a lexiko­nokban itt-ott föllelhető Napföld elnevezést élő ember szájából nem hallani! (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom