Petőfi Népe, 1981. június (36. évfolyam, 127-151. szám)

1981-06-05 / 130. szám

1981. június 5. • PETŐFI NÉPE • 5 FELVÉTELI ELŐZETES (IV.) Bács-Kiskunban a több is kevés Sorozatunk előző részében volt szó a Kertészeti Egyetem jelentkezési helyzetéről. A termesztési karra mindössze öten pályáznak Bács-Kiskun megyéből. Dr. Karai János dékán ezt azzal magyarázta, hogy az idevalósi diákok inkább az intézmény Kecskeméten működő, jó hírű főiskolai karát vá­lasztják. Országos körzetből Sőt, nem csak a Duna—Tisza kö­zére, hanem az egész országra ki­terjed ez a vonzási körzet. A fenn­állás tizedik évfordulója előtt Vas megye kivételével hazánk minden részéből — Bács-Kiskunból csak­nem ötvenen — jelentkeztek a kecskeméti kertészeti főiskolára gyümölcs-, szőlő-, zöldség- és disznövénytermesztőnek. A száz­húsz helyre az idén is mintegy ötven , százalékkal többen szeret­nének bekerülni. Legtöbben — főleg a lányok — a dísznövény­termesztési ágazatot célozták meg. Az összes pályázó 63 százaléka fiú. A jelentkezőknek valamivel több mint a fele pedig fizikai munkát végző szülők gyermeke. Ókét még a kémiai Írásbeli vizs­ga előtt háromnapos előkészítő foglalkozásra hívják be. hogy ez­zel a végső ismétléssel is segítse­nek tompítani a szociális indít­tatású hátrányokat. Ä tavalyinál valamivel jobb válogatási lehetőségről adhatott számot Szabó Béla, a Gépipari és Automatizálási Műszaki Főiskola főigazgató-helyettese: 252-en je­lentkeztek a nappali tagozat 210- es keretű első évfolyamára. Az arányból kitetszik, hogy már vi­szonylag alacsony pontszám elé­rése is garantálja szinte a biztos esélyeket. Az eddigi tapasztalatok szerint mégsem elég a pályázó: ismét átirányítások várhatók a gépész és villamos szakmacsopor­ton belül. A levelező tagozaton, ahová előre eldöntött keretszám nélkül veszik fel a megfelelteket, 175-en szeretnének magas.iDb szakmai képzettséget szerezni. Bács-Kiskun megyéből egyébként — mindkét kecskeméti tagozatra — nem kevesebben, mint 78-an írták meg az írásbeli dolgozatai­kat. Ezekkel az adatokkal az okta­tók változatlanul elégedetlenek. Népgazdasági szempontból va­lóban szélesebb választási lehető­ség „illetné meg” azt a főiskolát amelynek a végzős hallgatói iránt sokszoros igény jelentkezik a ter­melő üzemekből. Pedagógusok lesznek Kétszáz-kétszáz hallgatót vár a Kecskeméti Felsőfokú Óvónő­képző Intézet nappali és levele­ző tagozata dr. Krajcsovszki Jó­zsef igazgató tájékoztatója szerint. A jelentkezők megoszlása viszont korántsem ilyen kiegyensúlyo­zott: a nappali tagozatra 330-an, a tavalyinál valamivel nagyobb arányban fölvételiznek, s ameny- nyire jóslásokba lehet bocsátkoz­ni. azokat sem kell elutasítani, akik legalább tizenegy pontot összegyűjtenek. Ennél jóval dere- kasabb teljesítményt kell nyúj­taniuk azoknak, akik munka mel­lett kívánják felső fokon képez­ni magukat: az igények szerint ötven volt szakközépiskolás foly­atathatja levelező tanulmányait a 243 pályázóból, a fennmaradó 150 helyre pedig 400-an igyekeznek bejutni. Nyolc vizsgabizottság tájékozó­dik majd az ismeretekről, tudás­ról, Az alkalmassági vizsgát egyébként ugyanarra a napra szer­vezik testnevelésből, énekből, be­széd- és kifejezési képességből, színlátásból, mint amikor a ma­gyar- nyelvi, irodalmi és a / törté­nelmi szóbelire hívják a jelent­kezőket. Közöttük két férfi is akad: levelező oktatásban szeret­nének részesülni. A felvételi kör­zetbe tartozó hat megye közül legtöbben — nyolcvanheten — Bács-Kiskunból jelentkeztek a nappali tagozatra. A délszláv nemzetiségi képzést pedig össze­sen kilencen vállalnák. A tavalyinál többen érdeklőd­nek a Bajai Tanítóképző Főisko­la iránt is — mondta Gaszner István főigazgató, — A nappali tagozat 160 elsőéves helyére 271- en pályáznak, Bács-Kiskunból pontosan 155-en jelezték igényü­ket. További húsz-harminc diák átirányítással szokott ide kerül­ni, elsősorban Szegedről. Míg az elmúlt évben a minimális tizen­egy pont is elegendőnek bizo­nyult a tanulmányok folytatásá­hoz, az idén minden bizonnyal efölött fog kialakulni az úgyne­vezett relatív alsó határvonal. A június 24-től július 2-ig tartó szó­beli vizsgán kérdezik meg azt is, hogy ki milyen szakkollégiumot vá­lasztana, majd az adatok birtoká­ban szeptembertől kezdve dől el véglegesen, hogy az énekben, rajzban, technikában, oroszban, testnevelésben, népművelési vagy könyvtárosi ismeretekben mélyül­nek-e alaposabban a hallgatók. Számottevően — negyvenre — csökkent a levelező tagozat keret­száma 126 jelentkezőből minde­nekelőtt azok reménykedhetnek sikerben, akik a tanítói munká­jukhoz akarják megszerezni az elméleti. és gyakorlati képesítést vagy közművelődési feladatokat látnak el. Csökkenő vonzásban Az országos szakmai váloga­tási helyzethez hasonlóan elég­gé kedvezőtlen kép tárult fel a pécsi központú Pollack Mihály Műszaki Főiskola bajai vízgazdál­kodási intézetében. Korábban két doboz is kevés volt a futárpos­tával beérkezett matematika' és fizika írásbeli dolgozatok tárolá­sához, most egy is elegendő. A népesedési tényezők mellett a pá­lya vonzerejének a csökkenésére utal, hogy az idén fogyott elő­ször száz alá a jelentkezők száma, annak dacára, hogy a munkahe­lyek többször annyi pályakezdő fiatalt várnak, mint ahányan a Sugovica-parti felsőoktatási in­tézményben végeznek. A nyolc­vanöt pályázó szinte verseny nél­kül juthatna be a főiskolára, ha nem támasztana legalább némi konkurrenciát az átirányítás le­hetősége. De, amennyiben egy mód van rá — értékelve az el­hivatottságot — elsősorban az ide jelentkezőkre számítanak. A szak- középiskolákból szakirányban to­vábbtanulók összevont érettségi­felvételi vizsgát tesznek. Baján például 14-en jutnak túl egycsa- pásra a kettős próbatételen. A nappali tagozatosokat köve­tően, ugyancsak egy nap alatt szóbeliznek a leendő levelező ta­gozatosok. Mindenféle keretszám­tól függetlenül felveszik azokat, akik megfelelnek a" vizsgán a 77 pályázó közül. Talán az eddigiekből is kide­rült: nem mindenkinek okoz majd egyforma izgalmat, amíg hivata­losan is megtudja a felvételi vizsgaeredményét. Az értesítések egyébként a korábbinál hama­rább várhatók. Abból a megfon­tolásból hozta előbbre a minisz­térium az időpontot, hogy a fel­lebbezések elbírálásáról is hama­rabb kaphassanak választ az erre szorulók, mint ahogy eddig tör­tént. Halász Ferenc !sSét-i98i Cigány népballadák és keservesek A népköltészet és a népzene barátai bizonyára érdeklődéssel for­gatják majd a könyvhéten megjelent „Cigány népballadák és ke­servesek’’ című kötetét. Az Európa Könyvkiadó gondozásában, a Kner Nyomdában készült ízléses, szép kiállítású válogatás Csenki Imre és Csenki Sándor 1938 és 1944 közötti szorgos gyűjtőmunká­jának eredménye. (A fordításban segédkezett Tandori Dezső.) A kötetben közölt cigány népballadákat és keserveseket a testvérpár Erdélyben és Biharban gyűjtötte. A dalok szövegét a cigányul ki­tűnően tudó Csenki Sándor, a dallamokat zenetanár bátyja jegyez­te le. A hazai cigányfolklórban már csaknem teljesen ismeretlen a ballada-műfaj. A kötetben egyetlen egyet találunk — a „Folyóvíz­nek kies partján” kezdetűt —. amely magyarországi gyűjtés. Ezt sok helyen ma is éneklik, ismerik. A többi alkotás már jórészt halott anyag. A szerzőpáros az utolsó pillanatban rögzítette a dalokat fo­nográfra. A kötetben megtalálhatjuk az eredeti adatközlők nevét, korát, lakhelyét. Volt közöttük olyan idős „nótafa” is, aki a múlt század hetvenes éveiben a mű születésének időpontjában tanulta meg a balladát, feltehetően a szerzőtől. A fiatalabb adatközlőktől sok esetben már csak töredékes anyagot tudtak lejegyezni. Rendkívül érdekes az idegenmotívum-keveredés és a magyar nyelvű közvetítéssel megismert szépirodalmi alkotások — például az Andersen-mesék — hatása, keveredésé a cigáhy€olRIórbai>. j Tö­kéletesen felismerhető egy-egy alkotásban a rondán és az erdélyi magyar népköltészet motívumkincse,' kifejezéskészlete, ritmikája. Több balladában fellelhető például a szerelem próbájáról szóló, Magyarországon Sárig hasú kígyó címmel ismert történet. Mérges kígyó. Kicsi kígyó, piros kígyó” című balladák.) Hasonlóképpen át_ vették a román kolindák szarvasmotívumát is. Több műben előfor­dulnak teljes magyar vagy román nyelvű sorok, címek és nevek is. A történetek nagy része közismert. Valamilyen formában megta­lálható valamennyi kelet-európai népköltészeti anyagban. így pél­dául a gyermekgyilkos leányanya, a megcsalt férj drámája, az asszonyrablás, a nőgyilkosság. A csendőröktől való menekülés, a bezártságtól való félelem történetei érdekes módon bevonultak a mai magyar börtönlírába ... A többségükben nem túl egyszerű elöadású keservesek, hají­tásokkal, glisszandókkal teli andante, parlandó és rubato dalla­mok.erős román hatást mutatnak. Magyar hangkészletet, dallam­fordulatot nem találunk bennük, esetenként a keservesek ritmiká­ja utal erdélyi magyar átvételre.. P. E. SUMONYI ZOLTÁN: /Nagy Lajos emlékének/ (8.) Az 1875-ös Halácsy-féle térképen még nem is szerepel, mocsaras pusztaságnak ábrázol­ják, pedig a terület lakott, s ek­kor már valószínűleg így is em­legetik. Sőt, már jóval korábban is ismerhették a pestiek ezt az elnevezést; erre utal a régi Pest egyik utcaneve, az Engesfeld gasse, amely északi irányban ve­zetett ki a városból. Más forrá­sok szerint az 1840-es években még Ördögföldnek nevezték ezt a részt — a Rákos-patak mentén lévő híres Ördögmalomról —, de hogy az ördögből miért és mikor lett angyal, erről nincsenek ada­tok. Elmélet viszont annál több akad. Például: bizonyos Engel nevű kereskedőnek voltak itt bé­relt földjei, s innen az Engels­feld — majd nevét magyarosít­ván (Engel is meg a Feld is), Angyalföld lett belőle. Vagy egy másik, Nagy Ignácékat is igazoló feltételezés: a régi Pest dámái nagy titokban ide jártak a hír­hedt angyalcsináló bábákhoz, el- rekkentetni nem kívánt magza­taikat. Hát, lehet, lehet. Ám az el­méletek és a valóság viszonyá­nak ismeretében, valamint a névadások földhözragadó szem­léletéből következtetve mégis az a legvalószínűbb, hogy valamely majorsági épület falán tévedés­ből árválkodó angyalszoborról nevezte el a földet egy átutazó­ban lévő leleményes hajós vagy kereskedő. — Végül is jobb, ha beismerjük: a városrész nevének eredete ismeretlen. Hanem ismert az adományle­velekkel is bizonyítható tény, hogy Árpád-házi királyaink ide­jén három virágzó falu: Új-Bécs, Jenő és Üj-Jenő állt a mai An­gyalföld területén. A három falu királyi birtok, mígnem 1243 után IV. Béla áz éppen átellenben le­vő nyulak-szigeti domonkos­rendi apácáknak adományozza. (Lehet, hogy Margit hozománya­ként?) Az apácáktól később az esztergomi érsek birtokába ke­rül, tehát minden bizonnyal ér­tékes terület. A lakosság a halászat, a hajó­zás és a kereskedés me,llett sző­lőtermesztéssel Is foglalkozott; méghozzá nagyon jó bort termel­hettek, ha Zsigmond királynak rendeletileg kellett megtiltani az „angyalföldi borok" budai áru­sítását, mert rontották a gellért­hegyi és tabáni szőlősgazdák üz­letét. A török hódoltság idején még mindig nagy és gazdag te­lepülések lehettek itt, hiszen ko­rabeli leírások szerint „ser és gyertyatartó házak”, vagyis több kocsma volt mindegyik faluban. Azután a török hódoltság meg­szűntével, szinte egyik napról a másikra eltűntek a föld színéről, valószínűleg egy nagyobb dunai áradás sodorta el őket. Csak ter­mészeti csapás végezhet olyan alapos munkát, hogy mindössze tizenhét évvel Buda felszabadí­tása után, I. Lipót 1703-as kivált­ságlevele már meg sem említi a három középkori falut.. Abban már csak Szent László-puszta szerepel, mint Pest és Buda sza­bad királyi városok tulajdona. Szent László-puszta pedig az egykori Üj-Bécs és Űj-Jenő által közrefogott terület, amelynek egy része Szent László-major néven még az 1900-as évek elején is állott, a Frangepán utca és Hajdú utca kereszteződésénél. Mindezek ellenére Halácsy tér­képének nemcsak 1875-ben — amikor már jelentős iparvállala­tok: gőzmalmok, szeszfőzdék, egy gyapjúmosó és egy gépgyár mű­ködik Angyalföldön —, de az ezt megelőző százötven évre vonat­koztatva sem 'volt igaza. Mert Űj-Bécs, Jenő és Űj-Jenő elpusz­tult ugyan, de a hajósok, keres­kedők és halászok itt élnek az­után is. Mert a Duna azért még itt folyik, mert a kereskedőutak itt húzódnak észak felé, mert a patakokkal, árkokkal szabdalt folyami árterület biztos halász­zsákmányt jelent. Bolondok is lennének elmenni innen, hiszen közigazgatásilag szinte sehova sem tartoznak, s élnek a gyűj­tögető gazdálkodás szabadságá­ban. Vizafogónál a Fekete-ten­gerből felúszó vizákat fogják ki a Dunából, a Rákos-patakból rá­kot, pontyot, görgőcsét, kárászt, vörösszemű koncért, a Csík-árok­ból — amely a Teve utca kör­nyékén folyt — természetesen csíkot. Legföljebb az áradások jelenthettek némi veszélyt. Csak egy kis időre és fegyve­res erőszak hatására néptelene- dik el ez a halászparadicsom. 1705. július 1-én II. Rákóczi Fe­renc oíszággyűlést hívott össze Rákos mezejére, s ekkor a kör­nyék lakóit kitelepítik a kuru­cok, hogy a bevehetetlen Pest városát, az ellátatlan lakosságot kiéheztessék. De azután a hadak elvonultával, a portyázások meg­szűnésével több mint száz éven át ismét háborítatlan a félig- meddig törvényen kívüli halá­szok, hajósok, vásározók élete. Az 1838. március 15-i nagy ár­víz után elkezdődik a vidék las­sú átalakulása. Betémetik a Pes­tet körülfogó Rákos-árkot, meg­kezdik a gátak építését, s a le­csapolt földeken ismét megindul a majdnem százötven éve szü­netelő mezőgazdaság. Kertésze­tek, homoki szőlőtermesztés, a felső Bikaréten pompás legelők, szarvasmarhatartás. Közben a vizek lecsapolása elhomokositja a talajt, így 1877-ben már a ho­mok megkötésére egyes területe­ket fásítani kell. Ekkor keletke­zik az úgynevezett Erdőtelek. 10. Pest északi irányba való ter­jeszkedésével lassan Angyalföl­det is birtokba veszi; a telek­árak emelkedésével a gyártele­pek és ipari vállalatok a Váci útra és környékére húzódnák. (Folytatjuk.) ÚTTÖRŐÉLET A harmincötödik születésnap Ünnepi csapatgyűléseken, ava­tási ünnepélyeken, sok érdekes programot kínáló rendezvényeken emlékezhettek meg megyénk út­törői a jeleptős évfordulóról: har­mincöt esztendővel ezelőtt ala­kult meg a Magyar Úttörők Szö­vetsége. * •) Igazi jubileum ez, hiszen há­rom és fél évtized elegendő idő a visszatekintésre, számvetésre. Azt pedig, hogy van miről szá­mot vetni, senki sem vitathatja. A mozgalom megalakulásának időpontját meghatározzák a kora­beli dokumentumok: 1946. június 2. Alig egy esztendő telt el a II. világháború befejezése óta. ÍA gyerekek még nagyon pontosan emlékeztek a légitámadásokra, a félelmekre, éhezésekre. De már jártak iskolába. Igaz, a tanévet hosszú szénszünetek szakították meg, hiszen fűtőanyag nem volt. Ebben az időszakban bontott zászlót az úttörőmozgalom. Cél­jai még körvonalazottak voltak, a vezetőket is nyilvánvalóan gyor­san kellett kiképezni. Cseppet sem. véletlen, hogy a bizalmatlan, éhes gyerekek előtt nagyszerű le­hetőségnek mutatkozott minden­fajta táborozás, kirándulás, közös játék! Megyénkben alig több mint egy tucat gyermek és egy lelkes ta­nító alakította meg az első paj­táscsaládot, Vaskúton. Az igaz­sághoz hozzátartozik, hogy tár­saik nem fogadták őket egyértel­mű örömmel. De ez cseppet sem zavarta őket, büszkén viselték kék színű, piros szegélyes nyak­kendőjüket. Kecskeméten 1946. augusztus 2-án bontottak zászlót. Közös he­lyiséget — ma talán azt monda­nánk: úttörőszobát — is kaptak a Batthyány utca 13. számú épü­letben. A megerősödés esztendeje a kö­vetkező, az 1947-es volt. Kecske­méten már négyszázötvenen gyűl­tek össze közös fogadalomtételre. Csakhamar megalakul a Petőfi nevét viselő pajtáscsalád Kiskun- •f élegyházán, majd márciusban Kalocsán, Pécsi Sándor és Pécsi Erzsébet vezetésével úttörő-tánc- csoportot szerveznek! Baja egyre többet hallat magá­ról. A Tóth- Kálmán csapat, úttö­rői kulturális, jótanulási és sajtó- terjesztési versenyre hívták ki a város valamennyi úttörőcsapatát! Ebben az időben alakul- meg a bujaszentistváni iskolában az első nemzetiségi úttörőcsapat. 1948 októberében a megye út­törőmozgalmának irányítása Ká­dár Gyula kezébe kerül. Érdekes, újszerű akciót kezdeményez: a Zrínyi Ilona úttörőcsapat és az EPGSZ-lányok közösen, roham­munkával rendbehozzák a MINSZ — Munkás Ifjak Nemzeti Szö­vetsége — bajai székházát. Az első tábori emléket Várnagy Istvánná — a kecskeméti Buday Dezső úttörőcsapat jelenlegi veze­tője — így eleveníti fel: ..1948-ban indultunk először tá­borozni, Salgótarjánba. Egy va­gon gyereket és egy vagon en­nivalót vittünk magunkkal. A hagymát, a zsírt és a krumplit úgy hordták össze hazulról az út­törők. Jött velünk két érettségi­zett fiú, ők voltak az első ifive­zetők ... A tábor felejthetetlen v.olt, hiszen rendszeresen találkoz­tunk a tarjáni úttörőkkel is, egyik nap mi adtunk műsort, másik nap ők. A tábornak olyan híre lett, hogy a következő tanévben isko­lánk minden gyereke jelentkezett úttörőnek...” 1949...!! Megszervezték az első őrsvezetőképző tanfolyamokat, a kiválóan működő csapatok Ságvá- ri-zászlót, a tanulmányi versenye­ken jeleskedők Jótanulási érdem­érmeket adtak. Javában dolgoznak a bajaiak, megszervezik az egész járás őrs­vezetőinek képzését. Az első tan­folyamok egyikén ott sorakoznak a nemesnádudvari, bácsbokodi, bácsborsódi, bátmonostori, csátal- jai, nagybaracskai, csávolyi, fel- sószentiváni, érsekcsanádi, garai, hercegszántói, sükösdi, szeremlei csapatok küldöttei Januárban már „kihelyezett” képzést szerveznek, Bácsalmáson, Federet Ferenc és Juhász Ilona vezetésével. Ezután a jánoshalmi iskolában tartanak hétnapos tan­folyamot harmincöt jánoshalmi és tizenkilenc környékbeli, tanyai iskolából .érkezett leendő őrsve­zető részére. Ebben az időszakban egy érde­kes kezdeményezést is rögzítenek a dokumentumok: 1949 márciusá­ban Csikérián Úttörő Szövetkeze­tei alakít a helyi csapat, három- holdnyi földön gazdálkodnak. Az esztendő júniusában pedig az egész ország hallhatja a megye úttörőit: a bajai leányiskola száz­tagú kórusa a Magyar Rádióban szerepelt! Az 1949-es Világifjúsági Talál­kozón megyénk úttörőit bajai paj­tás: Budai Veronika képviselte! A táborozás még nem évenként megismétlődő esemény a csapa­toknál, de annál szorongatóbb a könyvek hiánya, az iskolai padok állapota... Az úttörpk már ekkor is cselekedtek. Magvakat, gyógy­növényeket gyűjtöttek, sőt meg­kezdték a vas és a papír rend­szeres gyűjtését is. Lantos Gyulá- né, bajai csapatvezető ebben az esztendőben már arról küldhetett beszámolót, hogy a múzeum fej­lesztése érdekében a csapat min­den tagja járja a várost, elkérik a padlásokon levő használaton kívüli tárgyakat a bajai csalá­doktól. A rémi úttörők pedig annyi hulladékvasat gyűjtenek, hogy annak árából akarják egész, csa­patuk nyári táborozását megoldá- rii! Az első levélbarátság is .1951- hez kapcsolódik: a kecskeméti Czollner téri úttörőcsapat tagjai­nak érkezik a levél a moszkvai 132. számú iskola úttörőitől. „Szívből köszöntünk benneteket draga magyar pajtásaink! — szól a levél. — Iskolánkban tizenöt úttörőrajban serényen tanulunk, mindenki jó osztályzatokat akar ...” * A kezdeti lépésektől az első öt esztendő megyei krónikájából me­rített részleteket közöltünk. Fe­kete Dezső, a kiskunhalasi könyv­tár vezetőjének munkája alapján. A Megyei Űttörőtörténeti Szakbi­zottság tagjaként a mozgalom iránti szeretetből készítette, a me­gye valamennyi úttörője és úttö­rővezetője részére. A soron következő esztendők fo­lyamán mind színesebbé, érdeke­sebbé lett a mozgalmi élet. A hajdani úttörők, első táborozok gyermekei az elmúlt napokban már á jubileumi avatóünnepségen vehettek részt! S. K. BÁCS-KISKUN MEGYE MŰEMLÉKEI A bajai Flórián-szobor A katolikusok és az újhitűek között kibon­takozott vallási harc következményeként he­lyezték el az első köz­téri szobrokat. Az el­lenreformációt népsze­rűsítették, a régi egyhá­zat elhagyottakra kí­vántak hatni. Később fogadalmi em­lékekként állítottak fel művészi alkotásukat. A polgárság így fejezte ki háláját különféle vé­szek megszűnésekor. Ilyen elhatározás nyo­mán bízták meg — pél­dául — Conti Lipót An­talt, a kecskeméti Szent­háromság-szobor elké­szítésével. Valamennyi felekezet hozzájárult a költségekhez. Olykor a fenyegető bajok megelőzését re­mélték az illetékes védőszent kul­tuszától. Legtöbbször hiába. A bajaiak is hiába bíztak Szent Flóriánban. Arnó György jómó­dú polgár adományozta a közös­ségnek kőbe vésett szobrát 1827- ben. Az úgynevezett Papok temp­lomának északi oldalán, a fő­homlokzattal egy vonalban emelt baldachin-szerű építményben vé­szelte át az 1840-es tűzvészt. Bi­zony, tétlenül szemlélte, amint a város nagy része leégett. Az olasz származású Domenico Ber­ti mester alkotását azonban elkerülték a lángok. Ma is eredeti helyén látható a másfélszáz éves, műemlékké nyilvánított Flórián-szobor. 1847-ben elhunyt alkotójáról, a jeles kőfaragóról keveset tu­dunk. (Heltai—Pásztor)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom