Petőfi Népe, 1981. június (36. évfolyam, 127-151. szám)
1981-06-04 / 129. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1981. június 4. TUDOMÁNY—TECHNIKA Vigyázzunk a fákra! A városok fejlesztésének a faállomány egyre nagyobb hányada esik áldozatául. A települések rohamos növekedésével fokozódik a közlekedés helyigénye is, sajnos főként a faállomány, illetve a növényzet rovására. Sokan úgy vélik, hogy a fa csak díszítőelem, amely nyáron ugyan árnyékot ad. de alapjában véve értékes helyet foglal el. Vannak, akik a fákat veszélyforrásoknak tekintik, és ha egy ittas vezető a fának rohan. a fát okolják a balesetért. Parkolóhelyek hiányában az autók beállnak a fák mellé; ke- . ményre tapossák annak környékét, elzárják a gyökérzetet a természetes légcserétől, és a folyadékáramlástól, s gyakran olajszennyeződéssel is veszélyeztetik életerejét. Az útmenti fák fejlődésükben idővel visz- szamaradnak, sőt gyakran pusztulásra vannak ítélve. A városi lakosság oxigénszükségletének fedezésére lakosonként 30—40 négyzetméter, zöldfelület szükséges. Ez kevés városban van meg, tehát csak a legindokoltabb esetben szabad élő fát feláldozni. Tapasztalati tény, hogy a városban fenntartott fák, a zöldterületék lélektanilag messze fölülmúlnak bármely köítséges technikai alkotást. és a természettől már erősen eltávolodó városi környezetben megfizethetetlen jelentőségűek. A fák melegmérsék- lő hatása sem elhanyagolható szempont. A lombos fákkal övezett utak és parkfelületek hőmérséklete 3—5 C-fokkal alacsonyabb. Egy 50—100 méter széles fásított zöld sáv 3,5—4 C-fokkal mérsékli a meleget. Az aszfalttal, betonnal burkolt terület és a zöldövezet közt a hőmérsékletkülönbség folytán légcsere áll elő, ami felfrissülést visz az átmelegedett utcákba és lakásokba. Ugyanakkor az útmenti fák szélfogó, porszűrő és zajcsökkentő hatásúak. A közlekedés zaját és szennyét a lakóterületeken legjobban a , széles fa- és bokorsávok csökkentik. Képünk tanúsága szerint a svájci autósok is nagy előszeretettel választják ezt a fákra nézve igen veszélyes parkolási módot (a kép egyébként akár nálunk is készülhetett volna). Pedig a kis alpesi országban igen szigorú természetvédelmi törvények vannak. Áram napsugárból Üzembe helyezték az „Eurelios”-t, az első kísérleti naperőművet. amelynek áramát közvetlenül a nyilvános hálózatba vezetik. Teljesítménye ugyan csekély, mindössze 1000 kilowatt: mintegy 300 háztartás vagy 2000 villanyvasaló energiaszükségletét képes kielégíteni. Jelentősége azonban óriási: kezdete egy lehetséges új erőforrás rendszerbe fogott felhasználásának. A naperőművet a szicíliai Ad- reno közelébe, az Etna tövében fekvő pusztaságra telepítették. Olasz—francia—nyugatnémet koprodukció. Építése 25 millió márkába került. Egy labdarúgó- pálya nagyságú területet tükrökkel borítottak. A terület felén 110 lapos, a másik felén 74, enyhén parabolikus tükröt helyeztek el. A 184 tükör a Nap sugarait egy 54 méter magas acéltoronyhoz közvetíti. Az így nyert hő egy erősen szigetelt csőrendszer vizét 510 fokos gőzzé- hevíti, A keletkezett gőzzel egy szokványos turbinát hajtatnak. A tükrök mindegyikébe egy kis komputert építettek be, amely követi a napsugarak útját, és a tükröt minden 10. másodpercben elektromotor segítségével a Nap állásához igazítja. , Ha felhő takarja el a Napot, egy 500 fokos hőtároló forró sóval fél órán át a szükséges hőfokon tartja a gőzt. Érdekesség, hogy a külső hőmérséklet alig befolyásolja az erőmű működését. Télen is csupán annyiban, hogy a Nap sugarai ferdébben érkeznek. Biztonságos A biztónsági technika egyszerű: ha valamely hiba következtében a gőz túlhevülne, leállnak a tükrök. A felhevült csöveken nagy nyomással hideg víz áramlik keresztül. Tíz perc múlva a berendezés automatikusan kikapcsol, a Nap továbbhaladt, de a tükrök leálltak. ötven kilométeres szélsebességig a tükrök sugarai még célba találnak. Vihar esetén a tükröket vízszintes helyzetbe eresztik le. Ha mindez ilyen egyszerű, felmerül a kérdés, miért nem hasznosítottuk eddig a napsugarakat. A válasz többrétű: egyrészt a Nap éjszaka nem süt, másrészt a napsugarakban gazdag országok energiaigénye általában alacsony. És a harmadik ok: a napsugarakból nyert áram jelenleg még túl drága. Mégis, a világ napsütötte tájain egymás után épülnek a különböző rendszerű kísérleti naperőművek. Növekvő energia Így a Szovjetunió közép-ázsiai pusztaságain, a spanyol tengerparton, a Pireneusokban, Dél- Franciaországban, Japánban. Előreláthatólag kétszer akkora, 2000 kilowattos teljesítményűek lesznek, mint a most üzembe lépett adrenoi erőmű. A napsugár közvetett, tornyos felhasználása mellett más módszerekkel is kísérleteznek. így az Egyesült Államokban, Arizonában olyan erőművet terveztek, amely a fényt a napcellákban közvetle. nül árammá alakítja át. Megjegyzendő: jelenleg ez a legdrágább módszer. A szicliai naperőműben előállított áram ára mintegy húszszorosa egy átlagos atomerőműben termelt energiáénak. A kísérletezők azonban meg vannak győződve. hogy nagyobb méretekkel és technikai fejlesztéssel a költségek jelentősen csökkenthetők. És a Nap sugárzása — a szénnel, olajjal és- az uránnal szemben — örök időkre szól — mondják, s hozzáteszik: „Kezdetben az atomenergiával termelt áram is sok- kal-sokkal többe került.” G. I. • Napsugár-erőmű Szicíliában. Egy nagy gazdaság árnyékában • A melléküzemág 1,2 millió forint nyereséget hozott. (S. A.) A homokon élő ember keményebb. . Az évszázadok hozzászoktatták az állandó küzdelemhez. Jóllehet a szocialista átszervezés javított a helyzeten, de ők ott, Ágasegyházán a Mathiász Szakszövetkezetben a 2046 hektáron dolgozó gazdaságban most sincsenek könnyű helyzetben. Á szakszövetkezet elnökének mérlegbeszámolójából vettük a következő bekezdést némi rövidítéssel : Egy évvel ezelőtt, amikor a miniszter elvtárs levelét felolvastam, ,,közhírré tétetett”, hogy 1980-ban a kedvezőtlen adottság miatti támogatás 50 százalékkal csökkent, hogy 1981-ben teljesen megszűnjön. Ez adja az okot és a lehetőséget arra, hogy Hostyánszki György elnökkel és Hévízi Bélá- né főkönyvelővel szót váltsunk az elmúlt év eredményeiről, a várható feladatokról. Más gazdaságoknál elenyészőnek tűnő beruházások itt alapvető funkciót töltenek be. A két RCW műtrágyaszóró, a két pótkocsi, az egy nehéztárcsa vagy a kis teherautó, mind az ott dolgozók munkáját könnyíti. A beruházás összege sem túlontúl nagy, nem éri el az 1,4 millió forintot. Mégis arról ad tanúbizonyságot, hogy a kis egység, ha gondokkal küzdve is, de szépen, lassan halad előre. A főkönyvelőnő biztosít, nem panasznak szánja az elmondottakat, de igaztalan lenne, ha kis gazdaságukban annak eredményességében jelentős nyomot hagyó pincegazdaságnak megítélt 900 ezer forintos kártérítésről nem esne szó. Valamikor, még 1973-ban, szerződést kötöttek a Közép-magyarországi Pincegazdasággal. Az akkori viszonyok között úgy tűnt, mindkét fél számára kedvező volt az egyezség. Azóta viszont a „megcsontosodott" árak végett kilátástalan helyzetbe kerültek. . Konkrétan: Maligand-fokoni ként 1 forint 15 fillért ígér a vállalat. Hosszúhegy elviszi 1,40-ért, de nem ritka az a vevő sem, a Dunántúlról, aki (amely) 1,50-et ígér a homokon termett jó minőségű borért. Ember legyen hát a talpán, aki ekkora csábításnak nem enged. A másik vélemény: Kovács Mihály, a pincegazdaság igazgatóhelyettese szerint, ők semmi mást nem tesznek, mint ragaszkodnak egy élő szerződéshez, Igaz, nehéz helyzetben lehet a szakszövetkezet elnöke, amikor meg - kell magyaráznia, hogy a bakhát egyik oldalán miért fizetnek 9 forint felett a sárfehérért — a szójáték végett — az izsáki Sárfehér Tszr-nek, és miért kapnak alig több mint 7 forintot, ha az a fürt az ágasegyházi homokon terem. A teljes igazsághoz tartozik, hogy a Sárfehér Tsz-szel a pincegazdaság 2004-ig szóló hosszú távú szerződést kötött, az ágasegyházi szakszövetkezettel pedig úgy állnak, hogy mondhatni — akaratuk ellenére — „széttépik a babaruhát”. Ennyit a kölcsönös panasz rögzítéséhez. A tény viszont, hogy az Izsáki-Állami Gazdaság közvetítésével, a MONIMPEX támogatásával új, közös telepítést terveznek a szakszövetkezetben. A 10 ezer forint hektáronkénti hozzájárulás csökkenti a költséget. A végtermék értékesítését követő nyereségmegosztás pedig kimondottan kedvező. Különösen akkor, ha az meghaladja az alapár 20 százalékát. Sorolja az elnök a nagy gazdaság árnyékában dolgozó kis közösség lehetőségeit, annak kiaknázását. Többek között azt, hogy a 211 hektáros legelőjükön 400 húshasznú marha legel, amely az Izsáki Állami Gazdaság tulajdonában van. Ezért. ők tisztességes 400 ezer forintos plusz jövedelemhez jutnak, mondhatni rizikó nélkül. Tervezik a 30 hektár szilva telepítését is úgy, hogy 1982-ben már gyümölcsöt szeretnének szedni. Á konzervgyárral kötendő szerződés lesz az egyik, biztosíték. Az ágasegyházi határt sem kerülte el, sajnos, a húsvéti fagy. A biztosító értékelése szerint a kár 90—95 százalékos. Az ottaniak szerint efölött már keseregni kár. Nem először fordul elő, hogy hiába dolgoztak a sívó homokon. Amit elvett a természet, majd jövőre, két év múlva visz- szaadja. Persze, addig sem tétlenkednek, hisz melléküzemáguk, alíol százan női fehérneműket gyártanak, tavaly is 1,2 millió forint tiszta nyereséget hozott. A plusz pénzen felül, s ez sem mellékes szempont; ezzel megoldották a községben dolgozó nők egyik alapvető gondját. Nem kell kilométereket utazni, ott helyben meglelik a munkalehetőséget. A címben egy' kis gazdaság gondjait, eredményeit ismertető írást ígértünk, amely egy nagy gazdaság árnyékában él és dolgozik. Egy nagy gazdaságnak az árnyékában, ahol a lehetőségek sokkal nagyobbak, mint Ágasegyházán ... Szabó Pál Miklós ARCOK AZ ÜZEMEKBŐL Vannak asz- szonyok, akik mesterien bánnak a horgolóA főbizalmi es a kötőtűvel, s jogos büszkeseggel mutatják meg barátnőiknek a lakást díszítő térítőkét,' az új mellényt, egyebeket. Mások arról beszélnek szívesen, hogy a kert-, jükben mi mindent termesztenek sikeresen a családjuknak, A dolgozó nők sokféleképpen adnak tartalmat azoknak az óráknak, amelyek felett a napi' munka után> még rendelkeznek. Tükreiß'qirAxie-, nek, a Kecskeméti Baromfifeldolgozó Vállalatnál a húscsomagok súlyának ellenőrzése a feladata. De azt hiszem, gondolatait, érzéseit munkaidőben is — és ezt bocsássák meg neki a főnökei — sokkal inkább megmozgatják, lekötik azok az emberi problémák, amelyekkel szakszervezeti főbizalmiként nap mint nap szemben- találja magát. Ő erről a témáról szeret beszélgetni. — Érdekes dolog ez nálunk. Itt dolgozott a vállalatnál az anyósom és a férjem is, és szintén bizalmiak voltak. Hogy miért? Annyi bizonyos, hogy nem anyagi előnyökért csinálták — mondja Türeiné. — Régen dolgozik itt a vállalatnál? — Még negyvenhatban jöttem ide. Ideiglenesen létesített szovjet katonai vágóhíd működött akkor ezen a helyen, ahol a gyár áll. Lencsét, szappant, ilyesmiket adtak a munkáért. Amikor később a Hangya Szövetkezet megkezdte itt a baromfivágást, odakerültem. Emlékszem, 800—900 milliárd pengőt kerestem az inflációs világban. Baromfiosztályozó lettem. Aztán jöttek a sztahanovista idők. Kihívtuk egymást páros versenyre: ki tud több csirkét becsomagolni ? Türei Istvánnét 1951-ben megválasztották szakszervezeti bizalminak, s azóta egyvégtében betölti ezt a tisztségét. Főbizalmiként az alapszervezetek működését megváltoztató új szabályok életbelépése óta ténykedik. Huszonnégy bizalmi munkáját koordinálja, ami annyit jelent, hogy ő a kapocs közöttük, s a szakszervezeti bizottság között. Viszi-hozza az információkat. Van egy rendkívül felelősségteljes, külön feladata is a szakszervezetben: — A lakásbizottság tagja vagyok, amivel együttjár, hogy a városnál én képviselem a vállalatot a lakáselosztó bizottságban. Nagyon sok gondunk van. Itt nálunk például a vállalatnak megvan rá a pénze, de sajnos, a város nem rendelkezik elegendő munkáslakással. A tanács arra ösztönöz bennünket, hogy a társas építkezésbe kapcsolódjunk be. Ezzel csökkentenénk a város terheit. a vállalatét és az érdekelt dolgozók sem járnának rosszul. — Mire hivatott ez a bizottságuk? — Kecskeméten az üzemek, munkahelyek dolgozóiból összesen huszonöt olyan, öttagú lakásbizottság tevékenykedik, mint amilyen a miénk. Társadalmi testületként foglalkoznak az emberek lakásproblémáival. Hetente egy- egy csoport kedden és szombaton fogadónapon vesz részt. Meghallgatjuk a lakásigénylők gondjait, # Sokkal több öröm ért, mint csalódás — mondja Türei Imréné. és továbbítjuk. Sajnos, az igénylő sok. a lakás kevés ahhoz, hogy mindenkinek gyorsan adhassunk. Gyakran jönnek hozzák türelmetlen emberek, van, aki az asztalt veri. Mi próbáljuk velük megértetni a helyzetet, és ha van rá mód, segíteni. — Hálás dolog bizalminak lenni? — Szeretek az emberek gondjaival foglalkozni. Általában szeretem az embereket, a munkatársaimat. — Csalódás érte-e már? — Régen történt. Egyszer közzétették. hogy áttérünk a négy- órai műszakkezdésre. Az asszonyok zúgolódtak, hogy túl korán van. hivatkoztak a gyerekekre, a családra, aminek az ellátása miatt nekik így is korán kell fölkelniük. Én mellettük álltam, mint bizalmi. Kihívták az üzembe az igazgató elvtársat, hogy elmondják neki a véleményüket. De csak egy asszony szólt, a többi hallgatott. Ügy festett a dolog, hogy kisebbségi érdek szószólója vagyok. Ez csalódás volt. — Öröm? — Sokkalta több öröm ért, mint csalódás a bizalmi tisztségben. A férjem halála előtt egy ideig nem dolgoztam, otthon voltam vele. De a tanácshoz bejártam, hogy a vállalat dolgozóinak az érdekeit képviseljem, nehogy esetleg hátrányba kerüljenek. Dunai Imréik népes családja szűk kis lakásban élt. Akkor tudtam meg, hogy megkapják a tágasabb otthont. Futottam hozzájuk a tanácstól a jó hírrel. A bizalminak ilyen örömök is jutnak osztályrészül. Király Margit, a Kecskeméti Baromfifeldolgozó Vállalat szak- szervezeti bizottságának titkára sok szépet mond el Türeinéről. Azt is ő említi, hogy a jó gazdasági munkájáért megkapta már az Élelmiszeripar Kiváló Dolgozója címet, s többször volt a vállalat kiváló dolgozója. A szakszervezetbeli szorgoskodásáért az idén május 1-én Budapesten Balogh Károlyné, az Élelmezésipari Dolgozók Szakszervezetének főtitkára a Szakszervezeti Munkáért kitüntetés ezüst fokozatát adta fát a kecskeméti munkásasszonynak. A. Tóth Sándor Fiatal agrárszakemberek A kecske- találkozója Izsákon méti járás ** mezőgazdasági nagyüzemeiben több mint félezer felsőfokú végzettségű szakember dojgozik. Közülük százötvenen a közelmúltban fejezték be egyetemi, főiskolai tanulmányaikat, pályakezdők, agrár-,, kertész- és gépészmérnökök, valamint üzemmérnökök, közgazdászok, pénzügyi számviteli vezetők, állatorvosok. Megvan a munkahelyük, beosztásuk.- Friss isnoeretek,kel.' , pejHjoJkeznek, vtjw egyáltalán nem mindegy séfn az'“ egyénnek, sem az alkalmázó gaz- , daságnak, tágabb értelemben a népgazdaságnak, hogy újonnan szerzett tudásukat miként kamatoztatják, hasznosítják. Az is lényeges, hogy munkába állásukat, beilleszkedésüket milyen körülmények segítik, vagy éppen gátolják. Megkapják-e a kellő támogatást, és saját maguk mennyi készséget mutatnak az alkalmazkodáshoz. Ezeknek a kérdéseknek a megismerése vezérelte a kecskeméti járási pártbizottságot, amikor a nagyüzemek pályakezdő fiataljait véleménycserére hívta össze az Izsáki Állami Gazdaságba. Szükséges az utánpótlás A helyszín megválasztása nem véletlen, mert a gazdaságban te-: vékenykedő szakembergárda fele harminc éven aluli. Több mint hatvan felső végzettségű vezető közül harminchatén az utóbbi öt évben érkeztek Izsákra. Horváth István, az állami gazdaság igazgatója elmondta, hogy egyesek soknak tartják a szakemberek, főleg á pályakezdő fiatalok számát. Nékik azonban az a véleményük, hogy a korszerű gazdálkodás, vezetés megkívánja a megfelelő utánpótlást. Legyen mindig tartalék. Elvük az, hogy ha valaki eltávozik a gazdaságból, helyét azonnal el tudja foglalni más, megfelelő vezető. Évente — előre meghatározott ötéves terv alapján — hat-nyolc végzős hallgatót vesznek fel. Ez jórészt úgy valósulhat meg, hogy a felső oktatású intézményben lévő tanulóknak — mindenek előtt saját dolgozóik gyermekeiknek — idejekorán tanulmányi- ösztöndíj-szerződést ajánlanak. Az utóbbi öt évben felvett harminchat fiatal közül huszonötnek volt szerződése a gazdasággal. Az ösztöndíj biztosíték a vállalatnak és a végzős hallgatót nak, de nem minden. Ennél több kell, törődés, foglalkozás a pályakezdőkkel. Fél év próbaidő Ez a törődés Izsákon azzal kezdődik, hogy a fiatal szakembereknek először Is bemutatják a gazdaságot, a munkahelyeket, megismertetik velük a legfontosabb célokat és saját feladataikat. Aztán fél éves gyakornokképzés indul, felelős vezető irányításával, előre meghatározott munkaterv alapján. Ez idő alatt gyakornoki fizetést kapnak, de iskolázottságuk fokától és főként a diploma eredményétől függően differenciáltan. A jeles és elégséges diploma „értéke” között 400 forint a különbözet a havi fizetésben. A fél év, eltelte után •értékelik - munkájukat, , önálló 'neosztast kapnak; ’de * tevékenységüket a gazdaság vezetése továbbra is ellenőrzi. Az új ötleteket, gondolatokat — ha kimutatható gazdasági hasznuk van — újításnak fogadják el, és megfelelő módon honorálják. Az állami gazdaság segítséget ad a pályakezdők letelepedéséhez. A gyakornokok részére kollégiumi szállást tartanak fenn. Szinte egyedülálló példa, hogy az Izsáki Állami Gazdaságban egy ifjúsági lakásépítő szövetkezet működik. A magánerős építkezések ügyeit szervezi a szövetkezet. Ezen felül az üzem évente nyolc-tíz dolgozónak, köztük fiatal szakembernek, nyújt fejenként 50 ezer forint lakásépítési kölcsönt. Az is fpntos, hogy a nagyobb közösség, a település milyen szórakozást ad különösen akkor, ha a fiatalember nem a helység szülötte, hanem idegen. Klubélet Erről j beszélt dr. Kozó László, az állami gazdaság állatorvosa. Elmondta, hogy a nagyüzem a fiataloknak — a KISZ közreműködésével — klubot szervezett. Véleménye szerint, az egyetemeken sincs olyan kulturális- és sportélet, mint Izsákon. Sajnos, nem mindenütt van ez így. Sokszor hallottam már magam is panaszkodni vezetőket: nincs szakemberünk, nem jönnek hozzánk a fiatalok. Érthető ez, hiszen pályázatot még egyetlen alkalommal sem adtak be az agrár-felsőoktatási intézmények valamelyikébe, ösztöndíj-szerződést még soha sem ajánlottak senkinek, még saját dolgozójuk gyermekének sem. A pályakezdés nem könnyű időszak. Különösen akkor nehéz, ha az üzembe való érkezés után két héttel szólnak először a belépő fiatalhoz, mint ahogy a tanácskozás egyik résztvevője elmondta. Ezután több hónap telt el ismét, míg a személyzeti vezető megkérdezte tőle: — Hogy érzi magát, nincs-e valamire ‘szüksége ? Pedig — ahogy Horváth István igazgató mondta a tanácskozáson — a fiatalok lelkesek, tettre készek, türelmetlenek. Ezt ki nem használni, vétek. Sok energiát köt le Irányításuk, de megéri, mert a jövő szakemberei, irányítói lesznek. Horváth Gyula a megyei pártbizottság munkatársa
