Petőfi Népe, 1981. június (36. évfolyam, 127-151. szám)
1981-06-04 / 129. szám
1981. június 4. • PETŐFI NÉPE • 3 „DOLGOZTUNK MINDÉG ELEGET...” Ünnepnap az iskolában Akiknek van, s akiknek lesz lakások • Német Mihály idehaza is gazda. • A legtávolabbi jövő Ákosé. • Az új ház. és mellette a régi. (Méhes! Éva (elvételei) — Milyen szép, fehér ez a veranda! Tanyán járva a szürkébb városi falakhoz szokott szem hamar észreveszi az ilyesmit. — Ne tessék mán mondani! Piszkos az — fogja vissza a dicséretet a háziasszony, az 55 éves Német Mihályné, miközben borsót fejt az ebédhez. — Meszelő kéne már annak. Mert tetszik ' tudni, az egészségre mi sokat ai^unk. Hideg hajnalon A szőlővel futtatott kis, fehér épület a jobb idővel konyha; főzésre, mosásra, borsófejtésre, miegymásra. A paraszti élet mindenesháza. Mellette az új, a nagy ház magasodik, amely most húszéves a Városföld, III. kerület 47. szám alatt. Fiatal hajlék — két meglett korú ember közös szerzeménye. — Hogyan jutottak el idáig? — érdeklődöm, merthogy a ház igencsak szemrevaló. — S azóta? ... — Dolgoztunk és dolgozunk is mindég eleget válaszolja az asszony. — Ketten kerestük a rávalót. De a többit elmondja majd az uram. . Kimegy a ház végéhez: — Miska! Hallod?! Gyere be egy pillanatra! — kiált a férjének Németné\ A pillanatot komolyan kell venni. Minden perc számít most, hogy arra a kíméletlen május eleji reggelre, amiről szívesebben nem beszélnének, egy jobb nyár következzék. Akkor, előtte hajnalban, már érezték, hogy erősen hűl a levegő. A vége az lett, hogy a vályúban kopogósra keményeden a víz. De nemcsak a víz — a gyümölcsösben a saszla, a cseresznye, a meggy, a barack, s még a dió is „összébb húzta" magát. A fagy dézsmált a fákon. így „motyog’* egy nyugdíjas Német Mihály keménykötésű ember, (ősz óta nyugdíjas. Volt féregirtó Kecskeméten, szőlészeti brigádvezető, majd növényvé- dőszer-raktáros a helvéciai Petőfi Termelőszövetkezetben.) Rádolgozik, vagyis többet vállal, hogy ha már a házravalót megkeresték együtt, tudjanak benne jól lakni és élni. Kisgazdaságában hizlal sertéseket is. Szomszédjával, Csenki Istvánnal, közösen évente húszat adnak át a vágóhídon. — Az ilyen nyugdíjasféle, mint én is, elmotyog egész nap a ház körül — ül le Német Mihály egy kevés időre a fehér verandán, hogy kifújja magát. — Reggel négykor kelek. Első a jószág. Délig teszek-veszek — úgy a módja szerint. Ebéd után ledü- lök. Aztán estig, amíg látok, befejezem a gyümölcsösben, amit délelőtt elkezdtem Csőkútból öntözök. Van köztes babunk is. Nézze meg, milyen szépen sorol odakint! A látvány a ház mögötti gyümölcsösben valóban pompás. A nyugdíjas szövetkezeti gazda — akárcsak korábban a közösben — idehaza is jó gazda. Nem messze, a kunszállási vasúti megállónál hetente kétszer mozgóboltból lehet vásárolni. Hétfőn és csütörtökön 14 óra a beszerzés ideje. Ekkor jut friss kenyérhez, tejhez, tejfölhöz, kávéhoz és még sok mindenhez a külterület lakossága. A napi fogyasztás (ellátás) különben sem gond. Két kilométerrel arrébb ott a kunszállási fűszerbolt. Németék szeretnek itt élni. És a fiatalok ? Czombos Béláék fiatalok. A tanyai élettől nem idegenkednek. Elhatározták, hogy házat építenek maguknak, és letelepednek a faluban. Két gyermekükkel — a hétéves Ákossal és az egyéves Angélával — átmenetileg az asszony szüleinél, Vakulya Imrééknél laknak Kunszállás és Kiskunfélegyháza között. Aki azt gondolja, hogy a fiatalok csupán ki akarják húzni, ki akarják böjtölni ifjú éveiket, téved. Négyszáznyolcvan libát nevelnek a kecskeméti Magyar— Szovjet Barátság Tsz részére szerződésre. Amíg a férj Kecskeméten dolgozik, Emma napközben a gyermeknevelés és a szülőkkel közös házimunka mellett ezeket gondozza. — Még két év a gyes — mondja. — Ha ez a libanevelés sikerül, jól járunk. Lesz pénzünk, amiből majd. telket, s talán valamennyi építőanyagot is vehetünk. Ha belebukunk? Beüt valami betegség? Akkor bizony fuccs az egésznek! Azért most már reménykedhetünk. A nehézén túl vagyunk — teszi hozzá kis sóhajjal. — Azt hiszem, egészségesen, négy kilogramm feletti súlyban átadhatjuk a libákat tömésre a termelőszövetkezetnek. ők már többet akarnak csületes munka — esetenként valamilyen közhasznú vállalkozás is — feltétlenül hozzá tartozik. — Nem kívánkozunk mindenáron a tizedik emeletre. Jó nekünk itt is. Helyes, ahogy Czombosné családjával a helybeli megtelepedés lehetőségével élni kíván. Jóllehet kedvezőbb helyzetben, egyelőre a szülőknél lakva, de már saját erőből alapozva folytatják az életet ezután. A szakközép-, illetve középiskolát végzett házaspár szabad idejében azonban nemcsak libákat nevel. A fiatalok, színházbérlettel a zsebben, kocsival, autóbusszal, vagy vonattal bejárnak Kecskemétre, egy-egy színelőadásra. Ezen és a tévén kívül pedig esemény a Czombos családnak, ha ismert előadóművészektől hallhatnak valami jót. Ez a jó rendszerint irodalmi élmény. Az idén — legutóbb — Bitskey Tibor és Koncz Gábor jött el •Kunszállásra, hogy előadóest keretében fellépjen. — Kevesen voltunk — mondja, beszélgetésünk közben először lehangoltan Czombos Béláné. — Olyan kevesen, hogy elég volt a községi tanácstermet kinyitni. Nem rossz előjel; ha a falusi fészekrakók némelyikének már gond az is, ha egy irodalmi estet ma még nem sikerül jól tető alá hozni. Kohl Antal • Családi vállalkozás. Libából házravaló? Czombosné bizakodik, s talán nem hiába ... Ákos, az első osztályos fiú a határban kerékpárjával rója a köröket. Visszatérve, egy kis. borsófejtéssel ő is hozzájárul az aznapi ebédhez. Jó neki a friss levegőn. A nap már megfogta az arcát. — Nem öncélú vállalkozás a miénk. Saját munkánkkal szeretnénk a házravalót előteremteni. Nem harácsolunk: gazdálkodunk, félreteszünk. Telekre, házra, bútorra. A jobb életre. Ez, azt hiszem, természetes. Vagy nem? — kérdi ebédfőzéshez készülve a fiatalasszony. De igen. Természetes, hogy a mai fiatalok városon és falun egyaránt boldogulni akarnak. Ám a fészekrakáshoz sok kitartás kell. S talán egyre nagyobb, egyre több. amihez a szorgos, beA nyárfapihék egy-egy szélrohamra fölkavarodnak, de a -fák árnyékában kellemesen hűvös van. A Kecel-szilosi cigányiskola épülete is szinte belehúzódik az enyhelybe, A gyerekek azonban mit sem törődnek a meleggel, kergetőznek, játszanak, olykorolykor civakodnak. Félszemmel azonban a kaput figyelik, mikor érkeznek a vendégek? Mert ezen a napon, melyet ország-világ gyermeknapként tart számon, látogatókat várnak: a Kiskőrösi Aüami Gazdaság Kecel-szilosi kerületében dolgozó Mathiász János szocialista brigádot. Hamarosan felciripelnek a Ba- Let.ták, majd két hatalmas sporttáskával a kezében a vidám asz- sznnycsapat-élén Benyák Ferenc- íi(* brigádvezető lép be a kapun. A gyerekek sorakoznak, olyan fe- grelmezetten. aminőt ritkán láthat manapság az ember. Az egyik osztályterem már készen áll a találkozóra, a tanítói asztal körül székeken a brigád tagjai, a padokban hármasával, négyesével a lurkók foglalnak helyet. A várakozás pillanatainak feszültségét senki nem leplezi. Most az egyik fiú áll fel. Hangja kamaszosan rekedt. — Köszönjük a néniknek, hogy az idei gyermeknapon is gondoltak ránk. Hallgassák meg műsorunkat, amelyet az év közben tanult versekből, dalokból állítottunk össze. Egymás után hangzanak el az ismert gyermekversek, Petőfi. Arany költeményei. A tanulók érzékelhetően birkóznak a magyar nyelvvel, kiejtésük olyan, akárha egy nyelvtanfolyamon hallgatnánk a felmondott leckét. A pöttömnyi lány lelkesen skandálja a Mehetned és a tehenek közismert történetét: a bakin, miszerint „én vagyok a tehened” senki sem kacag. Az asszonyok ugyanúgy követik a verselő gyermekeket, mint valamikor saját csimotájukat, izgulnak, sikerüljön a produkció, dehogy is figyelnek a hibákra. Szemmel láthatóan élvezi a verset a gyerek is, s a bölcs intelem kinyilatkoztatása után: ,,meg ne fogd a tehén farkát” — maga is jóízűen kacag. Virágcsokrok kerülnek elő. tö- rükszekfűk, rózsák. Cserébe a labdákért, ugrálókötelekért, társasjátékért, amiket ajándékba kaptak. A műsor véget ér, a gyerekek kifuthatnak az udvarra, immár az új játékszerekkel a kezükben. Barnapiros az arcuk, a karjuk az asszonyoknak. Kora tavasztól cserzi bőrüket a nap. a szél. Metszenek, kötöznek, csinálják a szőlőkben szokásos kemény munkát. A Mathiász János brigád 1974 óta munkáját példásan végzi. Kétszer érték el a versenyben az aranyfokozatot, tavalyi munkájuk értékelése után a kiváló brigád címet is másodszor szerezték meg. Soraikban a már nyugdíjasok is ott vannak, aki egyszer a brigádban dolgozott, még ha tiszteletbeli tagként is, de a kollektívában marad. így azután létszámuk 25, de a szőlőben 15 tagú a csapat. Közöttük legfiatalabb Schárer Józsefné, aki a KISZ X. kongresszusán a Bács-Kiskun megyei küldöttség tagja volt. Az élmények' még frissek, s elfogódottan beszél az országos tanácskozásról. Benyák Józsefné a korelnök, de az 58 év meg sem látszik fiatalos, derűs arcán. S ráadásul még’ rokoni szálak is fűzik a brigádve- zctőhöz, akinek ő az anyósa. Gyorsan összeszámláljuk, a jelenlevő tizenegy asszony harminc gyereket nevelt föl, illetve nevel. A „brigádgyerekekből” is kitelne egy osztály. S az anyák, akik jól tudják, hogy a gyermekek vállalása nemcsak öröm, hanem gond, törődés, fáradtság is, megértő szeretettel vették pártfogásba — már régen nem „brigádvállalásból” — a cigányiskola kis „hátrányosait”. Schárerné veszi át a szót. — Az egyik cigánycsaládnak, akik házat építettek, a férjem készítette el a fürdőszoba felszerelését. Fatüzelésű vízmelegítőt szerelt be. Egy hét után jött a házigazda, mégiscsak jobb lenne a palackos gáz, át kellene alakítani. A másik megrendelő hatezer forinttal a zsebében kopogtatott a mesternél. Vegyen már neki meg mindent, ami a fürdőszobához kell, csak jobban ért hozzá a szakember... Nem szeretném túlbecsülni a Kecel-szilosi cigányság életében nyilvánvalóan bekövetkezett óriási változásokat. Az asszonyok is reálisan ítélik meg a fejlődést: akiben van igény az emberibb életkörülmények megteremtésére, az megküzd a felemelkedésért. És ehhez segítséget kapnak minden jó érzésű embertől is. A „jutni valamire” életszemléletű embert megbecsülik errefelé, hiszen mindegyikük egyformán, kemény munkával keresi kenyerét. Dél van. Az asszonyok elköszönnek, miután a brigádnapló számára elkészült a csoportkép. A kismotorok csomagtartójába kerülnek a virágcsokrok, s már csak az elülő por szállingózása jelzi ittjártukat. Meg a gyerekek önfeledt játszadozása. Az új labdák magasra röpülnek,' az ugrókötelek a nyárfa- pihéket kavarják. Ma a gyermeknapot, ünnepelték az iskola tanulói. De holnaptól minden új versszakkal, minden tisztán kiejtett szóval a jövőjüket építik.. Nagy Mária A vizek minősége Bács-Kiskunban AMIRŐL SOKAN BESZ£lMKi-% Szalmonellajárvány a megyei kórházban Néhány napja az a hír terjedt el Kecskeméten, hogy a megyei kórház Izsáki úti tömbjében szalmonellajárvány ütötte fel a fejét. Egymásnak ellentmondó hírek keringenek ma is. ezért tartottuk szükségesnek, hogy a részletekről — még a vizsgálat lezárása előtt — a KÖJÁL-nál tájékozódjunk. Informátorunk dr. Tzmpfli Ágnes igazgató főorvos és rir. Takács Anikó járványügyi osztályvezető. — Május 23-án, szombaton, laboratóriumunk közölte, hogy az egyik újszülött vizsgálati anyagából szalmonella baktérium tenyészett ki — kezdte az előzmények ismertetését dr. Takács Anikó. — Ezért a megyei kórház szülészeti-nőgyógyászati osztályán, az újszülött- és koraszülött, osztályon azonnali járványügyi vizsgálatot kezdtünk. Mindenkitől székletmintát vettünk, tekintve, hogy a szalmonella széklet útján terjed. Az első vizsgálati eredmények május 26-án születtek meg. Ezek szerint 8 újszülött és 8 koraszülött volt fertőzött. Ekkorra kiderült az is, hogy a szalmonella panama elnevezésű baktériummal van dolgunk. — Mit kell erről tudni? Dr. Tempfli Ágnesé a szó: — Á szalmonella panama felnőtteknél nem okoz súlyos tüneteket. Enyhe hasmenéssel, néha hasfájással, hőemelkedéssel, fejfájással jár. A felnőttek nem ritkán betegség nélkül hordozzák a kórokozót. A gyerekek — az újszülöttek még inkább — azonban súlyosan is megbetegedhetnek. — Mi történt május 26-án? — Megtettük mindazokat az intézkedéseket, amelyek szükségesek a járvány továbbterjedésének megakadályozására, és megszüntetésére. Azonnali hatállyal felvételi és kiadási zárlatot rendeltünk el az érintett osztályokon. Gondoskodnunk kellett az újszülöttekről és a koraszülöttekről. A fertőződöttek elhelyezésére a kiskunhalasi, továbbá a kiskunfélegyházi kórház fertőzőosztálya látszott a legalkalmasabbnak. A koraszülöttek közül az inkubátorban lévőket elkülö- nítőbe helyeztük, majd innen mentőhelikopteren a budapesti László-kónházba szállíttattuk őket. Egyidejűleg a szokásosnál szigorúbb fertőtlenítést rendeltünk el, a betegek figyelmét is felhívtuk az egyéni higiénés szabályok fokozott betartására — csak így lehetett megakadályozni az esetleges újabb fertőzéseket — foglalta össze az intézkedéseket dr. Takács Anikó. — Ezzel egy időben — vette át a szót az igazgató főorvos — megkezdődött mindazok szűrése, akik május elseje után távoztak a kórházból. Összesen négyszáz személynél végeztünk járványügyi vizsgálatot. Itt kell megemlítenem, hogy a járvány felszámolásában mindenki — az egészségügyi dolgozóktól a betegekig — a legmesszebbmenőbb támogatást nyújtotta. Május 23-tól idáig 14 koraszülött és 13 újszülött betegedett meg. Egy újszülött még a járványügyi vizsgálat megkezdése előtt meghalt. Arra a kérdésre,, hogy az eset hogyan függ össze a járvánnyal, biztos választ csak a vizsgálatok befejezése után adhatunk. — Mi a mostani helyzet? — A koraszülött-osztályon jelenleg heten vannak, egyikük sem fertőzött. Ugyanez vonatkozik a többi osztályra is. A járvány befejeződését akkor mondhatjuk ki, ha az összes fertőzésre gyanús betegtől egymás után kétszer nyertünk negatív' eredményt, tehát, ha duplán megbizonyosodunk arról, hogy nem fertőződtek, és nem is fertőzhetnék. — Mikor oldják fel a felvételi és kiadási zárlatot? — A kiadási zárlat feloldása a már említett kétszeri negatív vizsgálati eredmény függvénye. Ez szerdán (tegnap) meg is történt. Ha azonban a kórházban lévők állapota indokolja, további gyógykezelésre még bent maradnak. A felvételi zárlat elrendeléséhez annak biztosítása szükséges, hogy a bentlévők semmiképpen se érintkezhessenek az újonnan jövőkkel. Ezért folyamatban van az 1-es számú szülészeti-nőgyógyászati - osztályon fekvők felköltöztetése a másodikról a harmadik emeletre, illetve a második emelet fertőtlenítése. Hamarosan tehát mindenki hazatérhet, ha egyéb okok nem teszik szükségessé az ápolást, a gyógykezelést. Információink szerint minden Kiskunhalasra, Kiskunfélegyházára, illetve Pestre szállított új- és koraszülött jó állapotban van. — Milyen vizsgálatok vannak még hátra? — Azt kell kiderítenünk, hogy mi okozta a fertőzést. Az már most kijelenthető, hogy a szalmonella panama kívülről került be a kórházba. A járvány további részletéről teljes biztonsággal csak a vizsgálatok végleges — remélhetőleg mihamarabbi — lezárása után adhatunk felvilágosítást — fejezte be a kecskeméti szalmonellajárványról szóló tájékoztatóját dr. Tempfli Ágnes és dr. Takács Anikó. B. J. Tegnap Kecskeméten tartotta újjáalakuló ülését a Hazafis Népfront megyei elnöksége mellett dolgozó környezetvédelmi munkabizottsága. Polgár István, a népfront megyei titkárhelyettese köszöntötte a jelenlevőket, köztük Ivicz Vilmost, a megye! pártbizottság munkatársát, és Kántor Sándort, a HNF Országos Tanácsa képviselőjét. Ezután Kontra László, a bizottság elnöke — aki korábban is betöltötte ezt a funkciót — a megkezdett munka folytatásának a fontosságát hangsúlyozta, majd ismertette a környezetvédelmi társadalmi őrség tagjainak névsorát. A június 5-i környezetvédelmi világnapról Retkes László emlékezett meg, majd Vukováry Attila adott tájékoztatót Bács-Kiskun megye vizeinek minőségéről. Abból a tényből kell kiindulni — hangzott el az előadás kezdetén —, hogy a földi vízkészletek, ha nem is csökkennek, de semmiképp sem növekednek. Az emberiségnek ebből a rendelkezésre álló mennyiségből kell gazdálkodni, jóllehet, a vízigény fokozatosan növekszik. S még a természet mindig kialakítja az egyensúlyt, a vízháztartásban is, az emberi beavatkozás hihetetlen mértékben szeny- nyezi a vizeket. Már-már nem is meglepő az arány, mármint hogy hazai készleteink 80—90 százaléka közepesen szennyezett. Bács-Kiskun megye helyzete azonban valamivel kedvezőbb, mint az országé. A felszíni vizek döntő többsége minőségileg megfelelő, a romlás lelassult, néhol meg is állt. A Duna és a Tisza vize — m>ndkettő főként külföldön, a felső szakaszokon szennyeződik — elfogadható. A Bács-Kiskun megyei területen a Duna a második, a Tisza pedig az első osztályba sorolható. Hasonló a helyzet a megyénkben található csatornákkal is, bár meg kell jegyezni, hogy ezek vizének minősége változó. A talajvíz a lakossági és mezőgazdasági szennyeződések hatására teljesen telítődött, a mélyebben fekvő rétegvizeket azonban még nem érte károsodás. Azért, hogy ez utóbbi állapot fennmaradjon, . a talajvízé pedig javuljon. tovább kell folytatni a tervszerű munkát, a szennyvízcsatornák, tisztítók építését. Szólni kell^a hétvégi pihenést, üdülést szolgáló szikes tavak állapotáról is. Kunfehértó, a Szeli- di- és a Vadkerti-tó is egyre nagyobb veszélybe kerül. Az apróra felparcellázott területeken a házilagos szikkasztók nem jók, a szennyeződés beszivárog a talajvízbe, ami végső soron a tavak vizét is károsítja. A védekezés alapkérdése a gyors ütemű csatornázás. Ez azonban nemcsak az üdülőkörzetekre érvényes, hanem a megye településeire is. Ezenkívül gondoskodni kell az állattartó telepek hígtrágyájának hasznosításáról, a műtrágyázás technológiai fegyelmének betartásáról. V. T.
