Petőfi Népe, 1981. június (36. évfolyam, 127-151. szám)

1981-06-26 / 148. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 198). június 26. Fejlesztik a borászatot • A Kiskunhalasi Állami Gazdaság folyamatosan fejleszti a tajói kerületben lévő borkombinátját. Az óránként ötezer üveg töltésére alkalmas palackozó-gépsorhoz, kiegészítő berendezéseket vásároltak, amelyek csökkentették a fizikai munkát. Ilyenek többek között a pezsgőspalackok fóliarögzítését végző, valamint a címkéző gép, amelyeket képünkön láthatunk. Mivel az idén tovább növelik az exportot, ííiaMi palackozót sze­reznek be, amely óránként tízezer üveg megtöltésére alkalmas. Ez lehetővé teszi, hogy évi 12 millió üveg bort és pezsgőt hozzanak forgalomba. Ebből 4—5 millió palack, megy exportra, főként a _ Né­met Demokratikus Köztársaságba, de szállítanak a Szovjetunióba, Lengyelországba és Csehszlovákiába is. (Tóth Sándor felvétele.) HÁZUNK TÁJA Sokasodik a munka A párás, esős időben egyre többet kell permetezni, véde­ni a növényeket a gyomoktól, a gomba- és a rovarkárte­vőktől. Már sok nyári gyümölcs érik, és a zöldségnövénye­ket is szedik a Bács-Kiskun megyei kiskertekben. • Nemcsak a talajmunkáknál, de a fizikai erőt igénylő permetezéseknél is segítenek az egy-két lóerős kisgépek. A GYÜMÖLCSÖSKERTEK­BEN változatlanul gondot jelent a csapadékszegény májusi időjárás okozta el­maradás pótlása. Ezért ami­kor a legintenzívebben fej­lődnek a fák, gondoskod­junk a folyamatos vízutón- pótlásról. Ha ritkábban is, de bőven locsoljuk a gyü­mölcsfákat. Nyugodtan ad­hatunk egy-egynek 50— 80 liter vizet is. Érdemes öntözni a késői cseresz­nyét, meggyet. Ezzel gyor­síthatjuk az érését. Továb- ra is ügyeljünk arra, hogy az exportra szánt gyümöl­csöt korábban kell leszed­nünk, mint ahogy megérett, hiszen a növénynek majd egyhetes utazást kell va­gonban „kibírnia”. Végezzük el a szükséges gyü­mölcsritkítást azokon az almás­termésű fákon, amelyeket a ta­vaszi fagy megkímélt. Így jobb minőségű termést kapunk. Ha egymáshoz érnek a gyümölcskez­demények, akkor mindig az ap­róbbakat csípjük ki. Ezt a mun­kát szakszerűen végezve a váz­ágak is jól fejlődnek, és a koro­naforma a kívántnak megfelelően alakul. Gondoskodjunk a gyümölcsös gyommentességéről: kapáljunk vagy használjunk gyomirtó szere­ket. A SZŐLŐBEN továbbra is leg­fontosabb munka legyen a kötö­zés. Olyan kötözőanyagot válasz- szunk, amely nem csúszik le, nem dörzsöli a rügyeket és nem sérti a hajtást. Az újonnan telepített szőlőben gondoskodjunk a tőkék ápolásá­ról. Folyamatosan bonthatjuk a földhalmokat. Az elfagyott tő­kéknél is a két-három legerősebb hajtást hagyjuk meg, többre nincs szükség, hiszen ezek csak a tőkét gyengítenék. Akkor is vágjuk le / a hajtást, ha esetleg egy-egy fürtkezdeményt találunk rajta. A hónaljhajtásokat ne törjük ki, mert ezek növelik a fotoszin­tetizáló felületet, inkább — a nö­vekedésük lassításáért — két-há­rom levélre csípjük vissza. A ZÖLDSÉGES KERTBEN még ültethetünk bimbós kelt, de kel-, vörös- és fejes káposzta palántá­kat is, félméteres kötésben. Ezt a tenyészterületet meg kell hagy­nunk a növények számára, mert a gazdálkodók hajlamosak arra, hogy sűrűbben ültetik, így a ká­posztafélék legyengülnek, és nem hozzák a várt termést. Másodvetésként a felszabadult területekre ültethetünk bokor- és karós babot, valamint csemegeku­koricát. Gondoskodjunk a vízigényes > dinnyefélék és az uborka rendsze­res vízellátásáról, Az indákat csípjük vissza, ezzel gyorsíthat­juk a terméshozamot. A DlSZKERTBEN továbbra is nyírjuk a gyepet. Ha nem tudunk locsolni, egy-két napon belül távolítsuk el a kaszálékot. A vízigényes növényeket rend­szeresén locsoljuk, az öntözésre inkább a hajnali órákat válasz- szűk, mert éjjel a talaj lehűlhet és a most kelő egynyáriakat visz- szaveti fejlődésükben. ' Ha ritkábban, három-négy na­ponta öntözzük a szobanövényeket akkor tegyünk a vízbe lombtrá- ' gyát. (Peretrixet, Volldüngert vagy Wuxált). Ha ezeket perme­tezzük, ügyeljünk arra, hogy ne lépjük túl a megfelelő koncent­rációt, mert növényeink egészsé­gét károsíthatjuk. A NÖVÉNYVÉDELMI MUN­KÁK során jó tudni, hogy a piros gyümölcsfa-takácsatkák szaporo­dása június elején veszélyes mér­tékűvé vált. Fellépésük esetén feltétlenül permetezzük speciá­lis átkaölő szerekkel. Ugyanígy védekezzünk az őszibarackot ve­szélyeztető keleti gyümölcsmoly hernyója ellen Ditrifon 50 WP, vagy Sevin 85 WP, 0,2 százalékos oldátával. Ha a kaliforniai pajzs- tetűvel is találkozunk a gyümöl­csösben, akkor Bi 58 EC-t, vagy Sinoratox 40 EC-t használhatjuk 0,1 százalékos töménységben. Ismét növekszik a körtelevél- bolhák egyedsZáma. Védekez­zünk ezek ellen is akkor, amikor a fiatal lárvák kelnek. Az Uni- fosz 50 EC, 0,1 százalékos olda­ta hatásos ellenük. Annak ellenére, hogy a kajszi nem sok termést ígér, érdemes Orthociddal vagy Ditrifon 50 PW- vel keverni az Unitron 40 EC-t és 0,2 százalékos oldattal védekez­ni a gnomónia ellen is. Ne fe­lejtsük el, hogy a kártevők nem­csak a leveleket, ágakat, egyszó­val a koronát károsítják, hanem a törzsön is megtalálhatók. •Igaz, hogy a gyümölcsökön még csak szórványosan jelentek meg az almafa-varasodás tünetei, de a leveleken már mindenütt megta­lálhatók. Ezért gondoskodjunk a megfelelő védelemről. Nemcsak a gyümölcsösben, de a szőlőben is védekezzünk a lisztharmat ellen a Thiovit 80, 0,3 százalékos és Karathane FN— 57, 0,1 százalékos oldatával. A zöldséges kertben visszavet­heti a növények fejlődését a íe- véltetű. Ezért permetezzünk rend­szeresen Unifosz 50 EC-vel vagy Bt 58 EC-vel. A késői vetésű pillangósokban több helyen megfigyelhető a ba- golylepke-hernyok kártétele. Unit- ron 40 EC-vel védekezzünk elle­nük. Cz. P. Egy mázsa ribiszke eladó? Levél a szerkesztőséghez, némi rövidítéssel: Ha lehetőség van, kérném a szíves segítséget... Egy mázsa körüli piros ribiszkém lesz, e hőnap végén szed­hető. Felajánlottam a ZÖLDÉRT Vál­lalat Izsáki telepének és a Kecskeméti Konzervgyárnak. A házamnál átvehet­nék, mert rokkantságom miatt piacra nem tudom vinni, pedig az ára júl Jönne szerény nyugdijam pótlására. Máskülönben Itt megy tönkre .., Nem bizom (abban), hogy akiknek felajánlottam, felkeresnek érte .., pe­dig az üzletekben télen befőttként ér­tékesíthető. Erre vonatkozóan szives segítségét kérve, hálás köszönettel... Téglás Ibolya. FUlöpszállás. A kerítés tövében ott a közel egy mázsa termést adó ribiszke- bokor. A levélíró köszöni az in­formációt követő gyors megjele­nést. — Irt a ZÖLDÉRT-nek, írt a konzervgyárnak, írt a szerkesztő­ségünknek ... — ... mégpedig egyidőben, hogy ne legyen gondom az érté­kesítéssel ... A község tanácselnöke, Faze­kas János: — Téglás Ibolyát is­merjük. A két állami gondozott gyérek, akik nála vannak, nem szenvednek hiányt. Tehát a 'gon­dozásért járó pénz jó helyre ke­rül. Hogy mi indokolta a kon­zervgyárnak, a ZÖLDÉRT-nek és a lapnak küldött levél megírását? Nem tudom. Talán elhamarko­dott lépés volt. Ha van kedve, járjon utána ... Varga János, a ZÖLDÉRT izsá- ki telepének vezetője. Nyugodt, amikor Téglás Ibolya nevét em­lítem. — Igen, kérem, tegnap kaptuk tőle a levelet. De ne higgye, hogy azért intézkedtem, mintha rá- éreztem volna a jöttükre. Nem is csak a rokkantak éve kötele­zett bennünket a válaszadásra, postafordultával. Természetes, hogy ha lehetőségünk van (már­pedig van), törődünk a megter­melt áruval. Egyeztetés után ko­csit küldünk a portékáért... Zárszó helyett. e A . kellőképpen . adminisztrált egy mázsa ribiszke minden való­színűség Szeflnt'jó kezekbe 'fut; És jó lenne minél többször ta­pasztalni, hogy a kereskedelem olyannyira szívén viseli a meg­termelt javak kilóit is, mint a vagonos tételek sorsát. Akár a túlzott termelői érzékenység leve­lei nélkül is. Szabó Pál Miklós FOGYASZTÓI ÁRPOLITIKA, 1981 n Ár és fogyasztás Bizonyos esetekben az ország, a vállalatok és a lakosság érdeke kevésbé a kötött árhoz, sokkal inkább a kiegyensúlyozott ellátás­hoz fűződik. A „legdrágább" az az áru, amit nem lehet - kapni. (Gondoljunk csak a filléres pótalkatrészek hiányára!) A „legolcsóbb” viszont az, amit — egyebek közt az ösztönző lirhatásokra — önként megtakarítunk. Végül is a mindennapi. élet azt bizonyította: mind az árufelesleg, mind az áruhiány -i következésképpen a merev ár­rendszer — társadalmi méretű pazarlással jár. Az árváltozások hatására, általában ésszerűbb arányok alakulnak ki a termelésben és a fogyasztásban. A fogyasztás szerkezeti vál­tozásai hosszabb távon, mégsem pusztán az áralakulást, hanem a társadalmi-gazdasági fejlődést tükrözik. Az ármozgás fékezi vagy felerősíti ezt az objektiv folyamatot. Az életszínronal tükre Nézzük például az élelmiszer- fogyasztás alakulását. Rendkívül gyorsan növekedett a fogyasztás — és változott az összetétele — az utóbbi negyedszázadban, — de nem föltétlenül az áralakulás hatására. Ebben az életszínvonal emelkedése tükröződik. A liszt, a kenyér vagy a burgonya ára las­sabban nőtt, mint a búsé, mégis az előbbiek fogyasztása csökkent, míg az utóbbié gyorsan növeke­dett. 1 Az egy főre jutó élelmiszer­fogyasztás a jelzett években: Megnevezés: 1934—48. 1950. 1960. 1978. 1979. 1980. Hús és húskészítmények, hal, kg. 34 35 . 49 74 73 73 Tej és tejtermékek, kg. 102 99 114 153 160,4 162 Cukor, kg. 11 16 27 34 , 34,1 35 Liszt, lisztes áru, kg. ' 145 141 133 114 113,3 112,5 Burgonya, kg. 130 109 98 63 61,3 62 Élelmiszer-fogyasztásunk nem­zetközi összehasonlításban is ki­állja a próbát; kalóriaértéke ele­gendő, s egyre korszerűbb táp­lálkozást tesz lehetővé. Az egy főre jutó napi kalóriafogyasztás meghaladja a 3200-at (kilőjoul- ban 13 300). Az utóbbi években az egy főre jutó húsfogyasztás több mint kétszeresét tette ki a 'há­ború előttinek. A tojásfogyasztás megháromszorozódott, a cukoré 3,5-szeresére nőtt. Napjainkban, amikor a lakos­ság fogyasztóként is érzékeli az ország nehezebb gazdasági hely­zetét, az eddig elért magas élet- színvonal megtartása a feladat. Az esetleges áremelésnek több­nyire nem célja, hogy a fogyasz­tás abszolút szintje csökkenjen, csupán az, hogy a növekedés ed­digi üteme mérséklődjék, s a ter­melési kedv, valamint az áruel­látás kialakult színvonala fenn­maradjon. Magyarországé az egy főre jutó összes fogyasztás évi átlagos nö­vekedésbe felszabadulást köve­tően meghaladta a négy száza­lékot'. A társadalom széles rétegei rendesen táplálkozhatnak és ru- házkodhatnak. A háztartások többsége tartós fogyasztási ja­vakkal felszerelt. A kulturális javakat és értékeket a 'lakosság széles rétegei megszerezhetik; je­lentősen javultak a lakásviszo­nyok. A különböző társadalmi ré­tegek fogyasztásának összetétele közeledik egymáshoz. Az összes fogyasztáson belül folyamatosan csökken az élelmiszer-, gyorsan nő viszont a tartós és egyéb iparcikkek részaránya. A válto­zásban kifejeződnek az életszín­vonal általános emelkedését jel­ző tényezők: .növekszik a háztar­tások gépesítettsége, korszerűsö­dik energiastruktúrája, emelke­dik a lakáskultúra színvonala, egyre több a szabad idő. (Világ- jelenség, de nem tekinthető prog- resszívnek az élvezeti cikkek fo­gyasztásának növekvő részará­nya.) Hosszabb táron Mindebben — elsősorban a fo­gyasztási szerkezet ésszerűsítése révén — szerepet kap az árpo­litika, de ezt nem szabad túlér­tékelni. Az árszínvonal és az ár­mozgások befolyásolják ugyan a fogyasztás szerkezetének válto­zását, de a hatásuk nem kizáró­lagos. A fogyasztás egy fész^, ugyanis merev. Másik része azon-, ban rugalmas, így az árak emel-1 kedése és csökkenése a keresle­tet meghatározott irányba terel­heti. Az ésszerű árváltozásoktól hosszú távon a fogyasztási szer­kezet kedvező alakulása és a jobb áruellátás egyaránt várható. 1 Minden család és minden la­kos fogyasztása másként oszlik még a különböző áruk és szol­gáltatások között. Döntő fogyasz­tási szerkezetet formáló tényező az egy főre jutó jövedelem, a család és az egyén vagyoni hely­zete. De a fogyasztás alakulását szubjektív tényezők is befolyá­solhatják: a szokás, az ízlés, a be­osztókészség. A vásárlási és invesztációs le­hetőségek befolyásolják a fogyasz­tói döntéseket. Fontos, hogy a ter­melőket, a fogyasztókat olyan hosszú távú célok elérésében te­gyék érdekeltté, amelyekért ér­demes többet és jobban dolgozni; amelyek az országnak és az egyénnek is a legelőnyösebbek, a leghasznosabbak. Köztük első he­lyen szerepelnek a lakásépítések és a kiegészítő gazdaságok ma­gánerős befektetései. Minden le­hetséges megoldás közül pedig a legrosszabb az egyébként megta­karítható jövedelmek pazarló fel­élése. Családi kosár A fogyasztói szerkezet ésszerű­sítésében napjainkban különösen nagy lehetőségek rejlenek. Az áremelések negatív hatása az ésszerű fogyasztói magatartással részben mérsékelhető: ha fo­gyasztásunkat úgy alakítjuk, hogy csökkenjen a dráguló és növe­kedjen a viszonylag olcsó cikkek és szolgáltatások aránya a csalá­di fogyasztói kosárban. A gazdasághoz hasonlóan per­sze a magánéletben is nehéz al­kalmazkodni a megváltozott fel­tételekhez. A szokás hatalma, a kényelem, a beidegződés —' lega­lábbis átmenetileg — a gazdasá­gi kényszernél is erőteljesebben hat. Hosszabb távon azonban el­kerülhetetlenül utat tör magának az ésszerűség. Nem mindegy pél­dául, hogy három forintba, avagy 13,30-ba kerül a 86-os oktánszá­mú normálbenzin literje. A kel­lemetlen benzináremelések sora sok más intézkedéssel együtt se­gített megállítani a rohamosan dráguló nyersolaj behozatalának növekedését. A takarékosság, a beosztás leg­többször mégsem arra való, hogy a fel nem használt javak a nép­gazdaságot gyarapítsák. Hiszen a lakosság megtakarított jövedel­meit is elkölti ijjőveL, A takaré- > kosság végeredményben ésszerű fogyasztói magatartás,'^sajátos op-'■ timalizálás az igények minél tel­jesebb és lehetőleg napi gondok­tól, feszültségektől mentes kielé­gítése érdekében. Az árváltozá­sokra való ésszerű reagálás az egyén javát és a közösség hasznát egyaránt szolgálja. — Vége — K. J. SUMONYI ZOLTÁN: /Nagy Lajos emlékének/ 26. (26.) — Dániel háromhetes volt, amikor meghalt a férjem. Tud­tad? — Igen. Ezt tudom. A barátnőd még első este elmondta rólad a legfontosabbakat. Ezt már az el­ső mondatban. Valami ostoba műhiba volt. Egy injekció. — Igen ... Persze, nem egészen ilyen egyszerű a dolog, de hát lényegében igen. Egy injekció. Elfelejtette megmondani az ügye­letes orvosnak, hogy Algopyrin- érzékeny. Már egy fél fecsken­dővel belenyomtak, amikor meg­kérdezte, hogy ugye nem Algo- pyrin, mert arra érzékeny va­gyok? Akkor aztán elkezdtek kapkodni, mindenféle ellen­anyaggal kísérleteztek, de nem tudták már megmenteni. Tíz perc múlva meghalt. — Szörnyű ... Hány éves volt? — Huszonnyolc. —- Borzas'ztó! — és a férfi va­lóban összeborzad, ahogy ezt ki­mondja. — Hogy lehet huszon­nyolc évesen meghalni?! És ilyen hülyeség miatt. — Rettenetes volt az egész... — A nő összehúzza a szemét, s erősen az ajkába harapva, a fi­zikai' fájdalomtól .is eltorzuló arccal mondja ki ismét: — Rette­netes volt az egész! — Reggel fél hát körül elment a munkahelyére, én meg nem dolgoztaim még, szülési szabadsá­gon voltam, nem is keltem fel... Ügy. kilenc órakor csörög a tele­fon, nagymama vette fel, és be­szól, hogy engem keresnek a kórházból. Jelentkezik egy isme­retlen orvos, mert a férjemet már kezelték ott, de nem ez volt az orvosa, és kérdi, hogy fel tudok-e kelni a gyerektől, és be tudnék-e menni a kórházba? Egy kis komplikáció támadt, beadtak a férjemnek egy Algopyrin-injek- ciót... És akkor én teljesen ösz­tönösen rákérdeztem: Ugye meg­halt? ... Aztán a taxiban, ahogy mentem a kórház felé, elkezdtem magammal alkudozni. Nem hal­hatott meg, mert akkor ez az or­vos hogy tudott volna felhívni? A telefon anyámék nevén volt. És nem tudhatná, hogy újszülött gyerekünk van, akit szoptatok. Ezt csak a férjemtől tudhatja!... De amikor megérkeztem, és az orvos csak annyit mondott, hogy jöjjön velem, kollegina, akkor már tudtam, hogy nincs alku... Hogy meghalt. És érthetetlenül nyugodt voltam. Megnéztem, el­intéztük a formaságokat... A végén még megkérdezték, hogy tudok-e most vezetni, el tud­nám-e vinni a férjem kocsiját? Persze, 'miért ne?! És hazajöttem a Simcával... Aztán csak itthon fogtam fel ezt az egész szörnyű­séget. Amikor megláttam a vá­zában a gesztenyeágakat... Elő­ző napon, vasárnap, Zsámbékon voltunk. A szülés után akkor mozdultam ki először a lakásból. Péter mondta, hogy menjünk el valahova levegőzni. Szép téli nap volt, mentünk az M—1-esen, és letértünk Zsámbék felé. Ott a ro­mok körül sétáltunk, és meglát­tuk azt a rügyező gesztenyefát. Februárban! Letörtünk néhány ágat és hazahoztuk ... A doktornő, akiből mindeddig folyamatosan buzogtak fel a több mint hatéves emlékek, most el­hallgat, behunyja a szemét, és bal öklét olyan görcsösen szorítja össze, hogy egész felsőteste meg­remeg. S csak percek múlva, amikor oldódik ez a görcsös szo­rítás és az ujjal fáradtan er- nyednek el a térdén, akkor szó­lal meg ismét. — Egy hét múlva a rügyek ki­nyíltak a vázában, és én azokat az ágakat vittem el hozzá a te­metésre ... Nagyon szerettem. Borzasztóan szerettem! Előrehajolva megrázza a fejét, és összehúzott szemmel, mintha egy nagyon mély kútba nézne, s ő mindenképpen szeretne ott a mélyén meglátni1 valamit, úgy is­métli meg: — Borzasztóan szerettem! Olyan tiszta, becsületes ember volt, amilyennel még soha nem találkoztam! Képtelen volt a leg­kisebb hazugságra vagy becste­lenségre is. És mellette nem le­hetett nem becsületesnek lenni. Érted? Nem lehetett! En miatta lettem olyan, amilyen vagyok. Teljesen megváltoztam: mellette. Teljesen! — Meddig voltatok házasok? — Csak másfél évig. Ez is olyan szörnyű, hogy csak másfél évig, és már több mint ihat éve ha­lott. |Ez is ilyen hihetetlen! És tudop, mi a legszörnyűbb az egészben? Hogy .milyen gyorsan elfelejtenek egy embert! Hogy milyen könnyen kihullik az idő rostáján! Hihetetlen ... 27. A férfi egyre kényelmetleneb-; •bül érzi magát, mintha fázna is kicsit, és nyúl a zakójáért. Ettől a mozdulattól aztán olyan érzése támad, hogy legjobb lenne most elmennie, kilencig a kapu is nyit­va van, úgyse lesz ebből az esté­ből már semmi. A kezdeti feszült­ség és idegesség azóta sem enge­dett föl, ökölnyi csomót érez a torkában és a gyomrában > is, és ez a történet sem volt kifejezet­ten alkalmas az oldódásra. Föl­áll, megropogtatja a derekát, és kedvetlenül az ablakhoz megy. •Lent még folyik a szabadtéri diszkózás, az emberek csapatok­ban jönnek-mennek a két panel­ház közötti parkon át, és a SZOT- székház üvegfala szeszélyes rit­musban villogtatja a vörös-sárga fényeket. — Meddig tart még nálatok ez a cirkusz? Alig tudtam behajtani; Hogy a parkolásról ne is beszél­jek! . — Meddig? Csak ma kezdődött! Még egy hétig így megy. — Óriási! Más gondunk nincs, mint utcabált rendezni! Ez most a legfontosabb! — Hát most mit dühöngsz ezen? Rosszkedvű vagy? — Hm, nem különösebben. — Nem innál inkább valamit?! Jaj, olyan hülye vagyok, már ré­gen elő kellett volna vennem va­lami piát! Mit kérsz? Whisky, konyak, pezsgő? Miit szólsz, mi­lyen választékom van?! ■ — Nem, köszönöm, kocsival jöttem. — Hm, kár! A nő erre föláll, kedves bohóc­kodással ugrál az italszekrényhez, és kivesz egy üveg Johnny Wal- kert, meg — a biztonság kedvé­ért — két poharat. — Nekem . most muszáj vala­mit innom, mert olyan gombóc van a torkomban, mióta telefo­náltál, hogy már nyelni sem bí­rok! — vallja be kis zavart'ne­vetéssel, és megint kilátszik a fogsora. A férfi elneveti magát: — Neked is? — Aha! Egyszerűen nem isme­ret magamra. Nem szoktam én ennyire hülye lenni! Tölt a whiskyből az egyik po­hárba és beleriyal. A férfi is gondol egyet, és tölt magának. — Á, iszom veled egy kortyot! Ahogy elnézem, úgysem tudok innen még egy darabig kihajtani. Meg most jut estembe, hogy nem is ittunk még pertut. Csak úgy letegeztelek. — Én kezdtem. — Ez igaz. Akkor is! Szervusz! Miután szabályosan megisszák a pertut, és a szabályosnál vala­mivel hevesebben csókolóznak össze, ,a doktornő megkérdezi: — Haragszol rám? — Miért haragudnék? (Folytatása következik.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom