Petőfi Népe, 1981. június (36. évfolyam, 127-151. szám)

1981-06-20 / 143. szám

1981. június 20. • PETŐFI NÉPE • 3 MONDJA MEG ŐSZINTÉN... Ismeri a jogszabályokat? Az országgyűlés rendre alkotja és módosítja a legmagasabb szintű jogszabályokat, vagyis a törvényeket — bár a tervek sze­rint csökken az eddigi ütem —, a Népköztársaság Elnöki Tanácsa által hozott törvényerejű rendeletekből sincs hiány, s szinté nap mint nap jelennek meg az alacsonyabb szintű jogszabályok, a ren­deletek, utasítások, körlevelek, állásfoglalások, s mindezek mó­dosításai. Az embernek sokszor már az az érzése, hogy Dunát, Tiszát le­hetne rekeszteni a jogszabály-anyaggal. A paragrafusokban való eligazodás különösen akkor okozhat gondot, ha ügyes-bajos dol­gaink intézésekor szükség van az embernek rájuk. A héten megkérdeztünk három Bács-Kiskun megyei állampol­gárt — egy fizikai dolgozót, egy diáklányt, s egy vezető jogászt — hogyan vélekednek e kérdésről. Sándor Ist­ván, a Fém­munkás Válla­lat kecskeméti gyárának szer­számkészítő csoportvezető­je: — Nem is­merem a jog­szabályokat. De gondolom, ezzel nem vagyok egyedül, ugyan­is véleményem szerint, aki ismeri a jogszabá­lyokat, és nem jogász, az pályát tévesztett ember. A bírósággal még nem volt dolgom, tehát tá­jékozatlanságom nem izgat. S kü­lönben is, ha fegyelmezetten él az ember, akkor el tudja dönteni, hogy mit szabad csinálni, és mi a jogszabályellenes. Az más kérdés, hogy sokan csak akkor gondolnak erre, amikor bajba jutnak. — Persze a munkámmal, illet­ve a munkahelyi jogaimmal és kötelezettségeimmel tisztában va­gyok. Ismerem a gyár kollektív szerződését, s mivel a gyár lakás­ügyi bizottságának tagja vagyok, a konkrét ügyek elbírálása előtt a lakásügyi jogszabályoknak utá­nanézek. — S még egy kapcsolatom van a joggal: rendszeresen nézem a televízióban a Jogi eseteket. Né­ha felkavarnak az ott látott, hal­lott dolgok, amelyeket igazságta­lannak tartok. Nem értettem egyet például azzal, hogy amikor egy idős férfi eltartási szerződést kötött, s egy idő múlva meghalt, vagyontárgyait nem az eltartója, hanem a leszármazója kapta meg. De a helyes döntésekről általában bejönnek a tippjeim. Dr. Hideg Ferenc, a Kecs­keméti Megyei Bíróság elnök- helyettese: Különösen a mai viszonyok között a jog­szabályok egyik fő feladata, hogy a társa­dalmi, gazdasá­gi fejlődést megfelelően se­gítse. Ehhez szorosan hozzátartozik az állam­polgárok jogtudatának fejlesztése. De van egy másik megközelítése is a kérdésnek, a megismerhető­ség szempontjából. Nevezetesen az a jogszabályokkal 'szembeni el­várás, hogy egyszerűek, áttekint­hetőek és lehetőleg stabilak le­gyenek. — Az emberek jogtudatának fejlesztéséhez szükséges, hogy az alapvető jogszabályokat megis­merjék. Ehhez megvan a lehető­ségük. Jó segítséget adnak egye­bek között a sajtótermékekben megjelenő jogszabály-ismertetők, a televízió, a jogpropaganda-elő­adások stb. Jelentős előrelépést és lehetőséget látok a fiatalok jogi ismereteinek fejlesztésében. — Igaz, hogy a jogban bizonyos túlszabályozás van, s ez elsősor­ban az alacsonyabb szintű jog­szabályokra vonatkozik. Nagyon sok a közlemény, a körlevél, az állásfoglalás. A több ezernyi jog­szabályt az állampolgárok képte­lenek megismerni. De erre nincs is szükség, hiszen a jogászoktól sem kívánja meg senki, hogy va­lamennyi jogszabályt ismerjenek. Az állompolgároktól az az elvá­rás, hogy ha valamilyen jogilag szabályozott tevékenységbe kezde­nek, akkor az arra vonatkozó jog­szabályokkal legyenek tisztában. A jogászoknak pedig egyebek kö­zött az a feladata, hogy ehhez segítséget adjanak. — Véleményem szerint az embe- rekilek két területen lenne szük­sége nagyobb jogszabályi ismeret­re. Az egyik a családi jog. Isme­retes, hogy a házasságok felbon­tásában világviszonylatban is elő­kelő helyen állunk. Természete­sen nem arra gondolok, hogy ha az emberek jobban ismernék a családi jogot, akkor feltétlenül ke­vesebb lenne a válás, de a jog tudatformáló szerepe {közvetetten talán eredményhez vezetne. A má_ sík a munkajog területe. Ennek jobb megismerése a gazdasági ne­hézségeink megoldása miatt is_ fontos, mert ez a munkavállalók-* kai és munkaadókkal szemben egyaránt fokozott követelménye­ket támaszt. Dobó Ildikó, a Kiskunmaisai Általános Isko­la nyolcadik osztályos ta­nulója: Tudom azt, hogy a legna­gyobb ■ jogsza­bály a törvény, amelyet az or­szággyűlés hoz, a legsúlyosabb büntetés a ha­lálbüntetés, hallottam arról, tő Törvénykönyv, meg Polgári Törvénykönyv. Aztán rendszere­sen nézem a Jogi eseteket és a Kék fényt. Ennyit tudok monda­ni erről. Nálunk az iskolában nincs olyan tantárgy, hogy jogi, vagy állampolgári ismeretek. Persze azt enélkül is meg lehet tanulni az iskolában, otthon, hogy egy embernek mit szabad tenni és mi az, ami törvénybe ütközhet. Ügy érzem, ha tisztességesen élek, több jogi ismeretre nincs is szük­ségem. Lejegyezte: Tanul Lásaló hogy van Bünte­Gyorsítják a kézbesítést Újabb lépés Baján az együttműködés tartalékainak kihasználásáért Árusítóhelyek a községekben 0 Intézkedések a hírlapterjesztés javítására Az évi egymilliárd 320 millió példányos hírlapforgalom továb­bi növelése érdekében a posta bővíti, szélesíti szolgáltatásait. Arra törekszik, hogy minél több helyre eljussanak a sajtótermé­kek, amelyek választékát is bővíti egy-egy árusítóhelyen. Az új élel­miszer-áruházakban — az ABC- áruházak 25—30 százalékában — már árusítanak hírlapokat, s ezt széles körbe kívánják bevezetni az éttermekben, a cukrászdák­ban, a presszókban, a trafikok­ban, s az üzemekben is. Terve­zik, hogy minden olyan lakott településen, ahol a lélekszám meghaladja a 2000-et, a postahi­vatalokon kívül legalább egy — választékos kínálatot nyújtó — árusítóhelyet állítanak fel. Az árusítás jobbítását ösztönzi a posta azzal is, hogy a jutalékot egységesen felemelte, állványo­kat ad az árusítóhelyekre, ahova kiszállítják a lapokat. Premizál­ják az árusokat, a kézbesítőket. Akinek munkája ellen semmilyen kifogás nem merül fel, az kü­lön jutalmat kap. Intézkedtek a hírlapkézbesítés javítására is. A panaszok meg­szüntetésére, megelőzésére az év elején minden postahivatalban felülvizsgálták, egyeztették a nyilvántartásokat, a kézbesítő járásokat, amelyekre egyenlete­sebben osztották el az előfizető­ket. Korábban a létszámhiány miatt éves átlagban több mint 3000 kézbesítő területére csak az úgy­nevezett másodjáratban jutott el az újság az előfizetőkhöz, a la­poknak csupán a 37,6 százalékát kapták meg nyolc óráig, 25,6 százalékát 10 óráig, s a 36,8 szá­zalékát délig. Az utóbbi időben javult a helyzet. Korábban ér­keznek a lapok at elosztó posta- hivatalokhoz, így gyorsítani tud­ják a kiosztást. A létszámhiány is enyhült, egy-egy hivatalban „sorban állnak” a jelentkezők, így nem egy helyen már elküldik a késlekedő, a hanyag kézbesí­tőket. Megteremtették a feltéte­leket ahhoz, hogy az idén Buda­pesten és az öt kiemelt városban — Győrben, Szegeden, Debrecen­ben, Miskolcon és Pécsett — reg­gel nyolc óráig befejezik a kéz­besítést. (MTI) A szervezetlenség és a haté­konyság egymást kizáró fogalmak a gazdaság „szókincsében”. Te­hát kézenfekvő, hogy ha több eredménnyel akarjuk hasznosíta­ni az erőforrásainkat, akkor fel kell számolnunk a szervezetlen­séget, amivel sajnos egyelőre még kicsiben és nagyban egy­aránt lehet találkozni. Azt is mondhatjuk, hogy ki kell hasz­nálni a szervezésben rejlő tarta­lékokat. Jó szervezésre nem csak egy műhelyen, üzemen, gyáron vagy vállalaton belül van szükség, ha­nem például egy gazdasági kör­zetben is. Baján így látják, sőt a felismerésen túl lépéseket is tettek és tesznek a helyes elvek gyakorlati megvalósításáért. Az elmúlt években a város ipari üzemei közötti együttműködés ki­bontakoztatását szorgalmazták. Létrehozták az igazgatói és a fő­mérnöki .tanácsot, amelyek első­sorban a hasznos tapasztalatok .forgalmazására”, az üzemek kö­zötti „hidak” építésére hivatot­tak. Az együttműködés gyakor­lati ügyintézéséhez koordinációs irodát nyitottak. Ez az iroda el­fekvő anyagkészletek értékesíté­sében működik közre, segít a szállítások összehangolásában, az üresjáratok kiküszöbölésében, s gépi kapacitások kihasználásá­ban. Most tovább léptek Baján a tágabb értelemben vett szerve­zettség színvonalának emelése érdekében. A városi és a járási pártbizottság kezdeményezésére nemrégiben értekezletet tartottak a helyi vállalatok, üzemek és a helyi téesz-szövetség vezetőinek részvételével. A téma a kooperá­ció volt. Ezúttal annak lehetősé­geit keresték, hogy a tsz-mellék- üzemeket miként kapcsolhatják be a helyi együttműködési rend­szerbe, az állami vállalatoknál, ipari szövetkezeteknél hiányzó kapacitások pótlására. Az össze­jövetelre minden résztvevő konkrét ajánlattal jött el: ilyen és ilyen kapacitásra lenne szük­sége, illetve azt mondták el, hogy mit tudnának vállalni a kis üze­mek. A ‘helyi gazdaságpolitika irányítóinak az volt a céljuk, hogy hosszú távra szóló megál­lapodásokhoz teremtsék meg az alkalmat. Továbbá az, hogy a já­rási kis üzemeket „felhozzák” a városiak színvonalára, szakmai és technikai segítséggel, megte­remtve ezzel a hatékony terme­lés alapjait. Nem utolsósorban azt is kifejezésre juttatták az ér­tekezleten, hogy a térségen, illet­ve a megyén kívüli kooperáció­ban részt vevő kis üzemeket gaz­dasági megfontolásból, népgazda­sági érdekből „közelebbre” kell hozni. Az ország zsebe érzi meg. ha valaki a jelenlegi szállítási költségek mellett a Duna—Tisza közéről dunántúli partnerekkel működik együtt a termelésben. Az elképzelt együttműködés elősegítheti a helyi szellemi és anyagi erők hatékonyabb kihasz­nálását az egyes gazdaságok, üze­mek, az egész népgazdaság ja­vára. A melléküzemek bekap­csolása sokat jelenthet a város gyárainak a rugalmasság, a kö­rülményekhez való gyorsabb al­kalmazkodás szempontjából, s a határidőre való termelést és a minőséget illetően is. A tsz-üze- mek előtt a szakmai fejlődés ka­puja nyílhat meg általa, s fo­kozódhat a termelési biztonsá­guk. Vagyis a javasolt együtt­működés kölcsönösen előnyös. A szóbanforgó megbeszélés után konkrét célú tárgyalások kezdődtek több járási kis üzem és a város nagyobb ipari egysé­gei között. Mint hallottuk, a já­ráson kívül eső termelőszövetke­zetek is érdeklődnek a tervezett bajai együttműködési rendszer iránt, amely által bizonyára ha­tékonyabb lesz az ipari tevé­kenység ebben a gazdasági kör­zetben. A. T. S. Városépítés A Városépítési Tudományos és Tervező Intézetben kiállí­tás látható a városrendezési, település- és műemléktervezési munkájukról. A tömeges lakásépítésre is alkalmas, többszintes hagyomá­nyos és paneltechnológiával felépíthető családiház-típusok. (Molnár Attila és tervező kollektívájának munkája.) A kiállításon látható Velence és környékének rendezési terve is. (MTI-fotók: Balaton József felvételei — KS) Füstölgő kémény, füstölgő lakók Dr. Szabó Tibor levele a kecskeméti Akadémia körút 6. szám alól. Kelt. 1981. június 4-én: „Tisztelt Városi Tanács! A Kecskeméti Baromfifeldolgozó Vállalat bűztelenítőjéről: a bűztelenítő nem bűztelenít. Én a Széchenyivárosban lakom és a Kiskunsági Nemzeti Parknál dolgozom. Az utat kerék­párral teszem meg és a bűzt — a széliránytól függően — naponta érzem. Állítom, épp olyan kellemetlen, sőt kibírha- tatlán, mint tavaly volt.” Nem légből kapott állítás! A tanács műszaki osztályán szinte el sem olvasták ezt a le­velet — már bontották Bonts* Lászlóét, amelyben a Czollner köz 20—26. és 28—34. szám alól Bozsik Istvánná, Gyulai Pálné, Balogh AntaIné, Váczi Pálné és Tóth Gyula lakótársaival együtt jelezte: május 26-án 16 óra 30 perctől két óra hosszat, 27-én reg­gel 6—7 óra között, 29-én 15 óra 30 perctől 18 óra 30 percig és 30-án reggel fél 7 tájban újra érezték a belsőségégető kémény bűzét. A műszaki osztályon Szabó Mihály, akinek egyik feladata a húslisztüzemmel kapcsolatos pa- naszvizsgálat, megerősíti, amiről a lakosok beszámoltak: — Egyik nap, 11 órakor a Táncsics Mihály utca sarkán magam is éreztem a húslisztüzem felől lengedező kellemetlen szagot. Június 16-a, .kedd délelőtt; a húslisztüzem közelében. Két fiatalasszony vásárolni in­dul a Liszt Ferenc utcából. Meg­szólítom és a kéményről kérde­zem őket: — Kapnak-e még „illatot” oda- átról? — Csak lakna itt! Majd meg­tudná! „...azon gondolkodom: bemegyek a tanácshoz*’ Idősebb asszonyt kérdezek: öz­vegy Paksi Ferencnét, aki egy Liszt Fe'enc utcai kertben kapál: neki mi a véleménye? — Igen, szoktam érezni, főleg délelőtt. Én nem lakom itt, csak a kert miatt járok ide; kérdezze meg inkább az idevalósiakat. Mezei Ferenc né: — Reggel, délben, délután ér­zem az égett toll szagát. Higgye el, öklendezem egész nap. Bende Józsefné két gyermeké­vel a Liszt Ferenc utca 35. szám alatt lakik: — Az ablakomat nem tudom olyan szorosan becsukni, hogy ne érezzem, amit a húslisztüzem kéményéből „kapunk”. Pedig már megpróbáltam mindenféle szige­telést. Hasztalan. Azon gondol­kodom : bemegyek a tanácshoz, hogy csináljanak már valamit. Van, aki az utcánkban árulja a házát, mert már elege van az egészből... Eszményi környezet — légfrissítővel? György iné Mesterházi Teréz két gyermeket nevel ugyanebben az utcában, a 27-es házban. La­kásuk az emeleten tiszta, kelle­mes — lent az udvarban zöld park, árnyas fák. Rózsák illatoz­nak. — Eszményi környezet egy családnak. Ilyen helyen jó lak­ni — nem tehetem, hogy a szép udvart, amely az itt élők termé­szetszeretetéről tanúskodik, né­hány szóval meg ne dicsérjem. Györgyiné azonban bosszús, mert a négy és fél éves és hat­hónapos kislányával vajmi ke­veset tölthet a szabadban. Hi­szen, ha a szél úgy akarja, egyet legyint a kéményfüstön, és a bűz nyomban házhoz jön. Nincs mese: ilyenkor fel kell szalad­niuk az emeletre, a lakásba, aj­tót, ablakot csukni, elővenni a légfrissítőt (nem olcsó ellenszer!), és közömbösíteni az ablakon be­szökött toll- és csontszagot. Az emeletről lejövet, távozó­ban, 9 óra 28 perckor magam is ízelítőt kapok a Liszt Ferenc ut­caiak, a Daróczi köziek, a Czoll­ner köziek és a többiek, a gyár­közeiben lakók által joggal ki­fogásolt bűzből. — Kesernyés, savas bűz — ál­lapítom meg —, nem csoda hogy utálják. — A meleg szél mindig erre hozza a szagot — mondja Bon­tsd Lászióné, a Czollner köz 24. szám alatt. — De így van ez már évek óta. Ahogy a busz fordul be velünk, a varosból kifelé jö­vet, a Liszt Ferenc utcába, már érezzük. — Mögöttünk — mutat egy nagy BACSÉP-es darura — újabb és újabb házakat építe­nek. Mondja meg őszintén: le­het így élni, hogy parkjainkkal, rózsáinkkal, gyümölcsöseinkkel, a két kezünk által teremtett ja­vakkal egy bűzt terjesztő üzem, és a széljárás kénye-kedvének legyünk kiszolgáltatva most már mindörökre?! A szemét lerakása, az tilos... Bantsóékhoz érkezve, a Da­róczi közben egy gizes-gazos, gazdátlan telek mellett vezetett el az utam. Ott egy táblát lát­tam: „A szemét lerakása ható­ságilag tilos!" A levegőszennyezésnek táblá­val, azt hiszem, aligha lehet út­ját állni. A józan mérlegelés és a felelős döntés viszont a hús­lisztüzem további sorsáról, még segíthet. Dr. Szabó Józsefnét, a hunya­divárosi kilencvengyermekes böl­csőde helyettes vezetőjét hallgat­va, akinek meggyőződése: „A széláramlattól függő irányú és kiterjedésű bűzréteg kicsik és nagyok egészségére egyaránt ká­ros”, az a következtetés látszik megalapozottnak, hogy talán még nem késő cselekedni. Kohl Antal Sűrűbben járnak a „piroskák” a Balaton déli partján Sűrített járatokban közleked­nek a nyáron a Balaton déli partján „ingázó” helyközi sze­mélyvonatok, a népszerű „Piros­kák”. A kisebb üdülőhelyek és a nagyobb csomópontok közötti vasúti összeköttetés javítása vé­gett tavaly kísérletképpen állí­totta forgalomba a piros színű szerelvényeket a MÁV pécsi igaz­gatósága. A fürge kis motorvo­natok főként a reggeli és az esti gyorsvonatokhoz csatlakozva szállítottak sok utast. A kényel­mesebb utazást segítendő az idei nyári menetrend szerint a tava­lyinál néggyel több ilyen vonat közlekedik a magyar tenger so­mogyi oldalán. Siófok és Balaton- szentgyörgy között minden állo­mást és megállóhelyet érintve. A „Piroskák” csaknem óránként in­dulnak, hogy felvegyék a kisebb üdülőhelyek utasait, illetve hogy „házhoz szállítsák” a gyorsvonat­tal a nagyobb állomásokra érke­zőket. A sűrített járatok a kirán­dulók dolgát is megkönnyítik. Már szinte nem is kell a menet­rendhez alkalmazkodniuk, mert a két vonat indulása közötti vá­rakozási idő gyorsan eltelik. Ford-sorozat a televízióban Folytatja világhírű filmrende­zők életművét bemutató soroza­tát a televízió. Július 5-től — va­sárnap délutánonként — John Ford kilenc filmjével ismerked­hetnek meg a nézők. Az ír származású, hatszoros Qscar-díjas amerikai rendező 1917-től forgat filmeket, s ma már a tengerentúli filmgyártás immár klasszikusának számít. Stílusának jellegzetessége a drámai lüktetés, a valósághű környezet- és társadalomrajz. A negyvenes évektől készült film­jei közül a következő hetekben a Hosszú út hazáig, a Dohány­földek, az Apache-eröd, a Rut­ledge őrmester, az Aki megölte Liberty Valanee-ot, a Cheyen- ne-i ősz é§ Az egész város beszéli ciműeket ismerhetik meg a tv- nézők, képernyőre kerül továbbá a Hatosfogat és a Besúgó is.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom