Petőfi Népe, 1981. június (36. évfolyam, 127-151. szám)

1981-06-19 / 142. szám

1981. június 19. • PETŐFI NÉPE • 5 A kiscsoportos tanulás előnyei Annak idején hírt adtunk róla, hogy az SZMT Kulturális, Agitációs és Propaganda Osztálya, valamint a Megyei Szakszervezeti Iskola pályázatot hirdetett olyan dolgozat, tanulmány írására, amelyben a tagság és az alapszervezeti tisztségviselők oktatását végző propagandisták összegzik munkájuk tapasz­talatait, feltárják a bevált módszereket. Be­számoltunk az eredményhirdetésről is, amely szerint a megyéből érkezett 7 pályázat kö­zül az I. díjat Iványi Jánosnak, a BÁCSÉP szakszervezeti bizottsága oktatási' felelősé­nek munkája érdemelte ki. Iványi János „civil” foglalkozása szerint üzemmérnök — épületgépész —, termelés­előkészítési csoportvezető beosztásban. A BÁCSÉP-nél 1964 óta dolgozik. Szakszerve­zeti társadalmi tisztségét tekintve pontosít- sunk még azzal, hogy 1977 óta az SZB mel­lett működő kulturális-agitprop. munkabi­zottság vezetője. Ezúttal az első helyezést elért tanulmá­nyáról beszélgetünk Iványi Jánossal. — Pályamunkájának alap- gondolata az oktatási kis­csoport. Azt bizonyít ja, hogy jól összeválogatott kis lét­számú csoportban milyen eredményes szemináriumi munkát lehet végezni. Hall­■ hatnánk erről kicsit töb­bet? I. J.: — Ügy vélem, hatéko­nyabb munKát lehet végezni egy- egy szocialista brigádból, vagy műhelyközösségből alakított — te­hát már meglevő és összeszokott — tanfolyami kollektíván belül, mint egy heterogén, alkalmilag — esetleg más < szükségszerű megol­dás figyelembevételével — szer­vezett csoportban. Azonkívül, hogy egy más vonatkozásban is való­ságos közösség körében köny- nyebb politizálásra, szeminárium­szerű oktatásra alkalmas légkört teremteni, egyben jelentékeny fel­adatot is oldunk meg az adott kollektíva politikai, munkahelyi életének formálásával. — Fontos feltétel tehát a megfelelő légkör megterem­tése is. I. J.: — Csak olyan légkörben lehet megfelelően és hatékonyan oktatni és politikai készséget for­málni, ahol érvényesül az őszin­teség, a hozzáértés, a pozitív irá­nyú politikuSság, azaz a tárgyalt téma és a problémák helyes meg­oldásának keresése. E kis közös­ségekben könnyebben alakul ki olyan légkör, amelyben nyíltan, kendőzetlenül vetődhet fel és tár­gyalható meg .még a legkritiku- sabbnak tűnő kérdés is. — Természetesen — a propagandistán is múlik mindez. I. J.: — Igen, a tanfolyamot vezető propagandistának is céltu­datosan törekednie kell a kiscso­portos forma említett hatásának . . hasznosítására, erősítésére. Sőt — már a szervezésnél tudatosítani szükséges a csoport tagjainak mo­rális érdekeltségét. Hogy tudni­illik a munkahelynek, szakszerve­zetnek szüksége van tudásukra, meglevő készségeikre, s maguk­nak is közvetlen érdekük fűződik ahhoz, hogy ismereteiket, készsé­geiket magasabb fokra emeljék. — A bíráló bizottság sze­rint a pályamű jól ötvözi a szerző pedagógia-módszer­tani ismereteit a gyakorlati tapasztalatokkal. Nyilván — ezért is kiemelkedő része a dolgozatnak „Az ismeretek alkalmazása" című téma­rész. I. J.: — Törekednünk kell arra, hogy a tanfolyamokon is lehető­séget teremtsünk a szerzett is­meretek és készségek alkalmazá­sára. Magyarán: a gyarapított tu­dás hasznosulására. Ennek számos formája lehetséges. A viták, a gondolkodásra serkentő kérdés- felvetések, egyes problémák kü­lönböző szituációkba helyezése — mind-mind alkalmasak erre. Olyan feladatokat is megbeszél­hetünk és kioszthatunk, amelye­ket a munkahelyen, a mindenna­pi életben kell teljesíteni. Ezek gyakorlatát és eredményeit a cso­port többi tagja is ellenőrizheti és értékelheti. Időnként az ismeretek elmélyí­tésére és gyakoroltatására ki kell használni a felnőttekben is két­ségtelenül meglevő játékos ked­vet. Az ilyen formák oldottabbá, hangulatosabbá teszek összejöve­teleinket. Az ügy komolyságát nem kell félteni a módszerek já­tékosságától, könnyedségétől, vagy sokszínűségétől. — Egy-két konkrét pél­dát említsen, Iványi elvtárs. I. . J.: — Célszerű különböző élethelyzeteket teremteni. Mond­juk — szerepeket osztunk ki cso­portúnk tagjai között: Mit tenne, ha ' igazgató, építésvezető, szak- szervezeti titkár lenne? Ezek a formák alkalmasak egy- egy probléma, feladatkör többol­dalú megvilágítására, rákénysze­rítik a hallgatókat az érem „má­sodik, sőt harmadik oldalának” vizsgálatára. Serkentenek az aktivitás növe­lésére az — esetenként vagy akár rendszeresen — alkalmazott prob­lémafelvető tízpercek. Például: mi a bizalmi feladata új munkás fel­vételénél?; a vállalati tervhez való hozzászólás lehetősége; mi az életszínvonal, a szocialista er­kölcs?; munkaügyi kérdésekben hova fordulhatnak az emberek? — és így tovább. A szakszervezeti tömegpolitikai oktatás tematikai tartalmától füg­gően alkalmazható, s az aktivitást ugyancsak rendkívül fokozhatja az anyaghoz tartozó gyűjtőmun­ka... Summázva: teret kell en­gedni a cselekedtétésnek, a vitá­nak, szituációk, élethelyzetek meg­teremtésének — így adunk mó­dot a tanultak mind értelmi, mind érzelmi oldalról való megközelí­tésére, az olvasottak, hallottak személyes üggyé tételére. — Mindezek ismét előtér­be hozzák, milyen jelentő­sége van a propagandista személyének, elméleti fel- készültségének, élet- és po­litikai tapasztalatának. I. J.: — De mennyire. A pro­pagandista emberismerete, belátó bölcsessége szükséges ahhoz is, hogy a foglalkozásokon a csoport valamennyi tagja aktivizálódjon, ne csak a mindig szereplő típu­súak, hanem a zárkózottabb egyé- niségűek, a kifejezéskészség alacso­nyabb szintjén levők is. Éppen azért, mert ezzel az oktatással ezt a készséget is fejleszteni akar­juk ... Távolabbi összefüggésben így teremtjük meg szervezett dol­gozóinkban azt a politikai-ideoló­giai tudatot, meggyőződést, politi­zálás! készséget, ami a közügyek­ben való részvételre is kifejleszti a szükséges jártasságot. — Ami elengedhetetlenül szükséges a szocialista de­mokratizmus további elmé­lyítéséhez; hiszen ezen nap mint nap munkálkodunk. I. J.: — Még egy hozzáfűzés: tanulmányom megírásához ;— sa­ját búvárkodásaim mellett —pro­pagandistáink 'SOk éves tapaszta­latai, tanácsai segítettek. Meg az, hogy igyekszem minél több tan­folyami foglalkozást meghallgat­ni, s tanulni, konzekvenciákat le­vonni a propagandisták feljegyzé­seiből. — A. közel hatezer fős létszámú BÁCSÉP-nél mennyien vesznek részt szakszervezeti tömegpoliti­kai oktatásban? I. J.: — Ügy ezer ember körül tanulnak így, a tisztségviselők kö­zül mintegy hatszáz bizalmi, il­letve bizalmihelyettes. — Hány tanfolyam van, s azokból mennyi a „kis­csoportos”? I. J.: — Negyvenhét csoportból hatvanszázaléknyi a „kicsi”. Tóth István £ ÚTTÖRŐÉLET^ Tudósítóink jelentik SZŐTTESEK SZÉCSÉNYBŐL • Szécsényben. a Palóc Háziipari Szövetkezetnek közei hatszázhar­minc bedolgozó tagja van, akik különböző népművészeti terméke­ket készítenek évente kb. har­minc millió forint értékben. A termékek nagy részét a Népmű­vészeti Vállalat és a Kiskereske­delmi vállalatok értékesítik, mintegy tíz százalékát pedig ex­portálják. (MTI-fotó: Tóth Bálint felvétele — KS) Színházi hírek Ismét a fővárosban. Több sikeres fellépés után i is­mét i Budapesten ! láthat­ják az érdeklődők a kecs­keméti társulat tagjait. Ez­úttal — június 23—24—25- én ia Fehér házasság kerül színre, a Magyar Néphad­sereg Művelődési Házában. Színészképző stúdió. A következő évadban a Ka­tona József Színház \ be­indítja a színészképző stú­diót, a fiatal tehetségek felkutatására és képzésé­re. Szereplés a televízióban. Kovács Titusz„ a társulat új tagja lesz a főszerep­lője annak a hatrészes té­véjátéknak, amelynek cí­me: Mint hullott kéve. A forgatást az ősszel kezdik el. • Megkezdődtek a próbák. A kisiskolások részére ké­szül Tor dón Ákos: Skatu- lyácska < királykisasszony című darabja. Sándor Já- noss rendezésében már , el­kezdődtek a ,próbák. A be­mutatóra szeptember ele­jén kerül sor. Első alkalommal jelentkezett beszámolójával a lászlófalvi út­törőcsapat tanácstitkár-helyette­se, ökrész Kati. Levelében a moz­galmi esztendő kisdobosokat, út­törőket érintő eseményeiről írt. „Amióta elkészült szép új is- koíánk, és csak délelőtt jártunk iskolába, nyomban könnyebben ment a tanulás, dé a feltételek javulásával jobb lett úttörő- és sporttevékenységünk is. Szíve­sen emlékezünk a mozgalom szü­letésnapja, tiszteletére rende­zett kérékpánps stafétára, amid­kor a Lajosmizséről érkezett pajtásokkal találkozhattunk. Jól szerepeltünk a járási jubileumi úttörőszemlén, tánccsoportunk megérdemelt sikert aratott. Büsz­kék vagyunk arra, hogy a helyi művelődési házban Űttörőmozi működik, s arra, hogy az úttö­rő-mezőgazdászok járási ver­senyen, Tiszakécskén csapatunk első lett! És elsők lettek a sak­kozó lányok is, csapatverseny­ben arany-, egyéniben ezüst- és bronzérmet kaptak. Az esztendő folyamán dolgoz­tunk a helyi Egyetértés Termelő- szövetkezetben, és sok-sok segít­séget kaptunk munkánkért cse­rébe. Szeretünk mi is kirándulni, tá­borozni. A kisdobosok Budapest­tel, az úttörők a Mecsekkel is­merkedtek az idén, országjáró kirándulás keretében. Nyáron Bakonybélre készülünk. A mozgalmi esztendő befeje­zéseként felejthetetlen kétna­pos ünnepet tartottunk. Az első napon az avatást, majd a műve­lődési házban nagy sikerű gyer­mekműsort mutattunk be, több száz néző előtt. Másnap ugyan­csak sokan mentünk el a közsé­gi sportnapra. Ügyességi erő­próbák, körmérkőzések, kispá­lyás fociimeccsek között válo­gathattak a résztvevők és a né­zők. Rendeztünk — rajonként — főzőversenyt is.” * Kecskemétről ugyancsak „első­leveles” tudósító jelentkezett: Kiss Anna, a Zrínyi Ilona úttö­rőcsapattól. Már szeptember óta készülünk a születésnapi kavalkádra —, szól a beszámoló, — hiszen min­den hónapban megkaptuk az ez­zel kapcsolatos feladatot. A vár­va várt vetélkedőt végül a csa­pat pinceklubjában rendeztük meg, a rajokat hat-hat úttörő képviselte. Volt totó, amit közö­sen töltöttünk ki, de pontozták a rajnaplókat is. A csatakiáltá­sok írásánál bizony egy kicsit lemaradtunk, csak kettőt tudtunk összehozni. Végül úttörődalokat énekeltünk, jelvényeket rajzol­tunk. Első a 6. C csapata lelt. Nagyon hasznos vetélkedő volt valamennyiünk számára. • Jól sikerült a keceli pajtások budapesti kirándulása, erről írt levelet Kriston Éva. „A helyi Szölőfürt Szakszövet­kezet autóbusza szállított ben­nünket Kiskőrösre, a gyorsvo­nathoz. Budapesten első utunk a Kerepesi temetőbe vezetett, megkoszorúztuk iskolánk név­adójának, Arany Jánosnak a sír­emlékét. Az Országházba metró­val mentünk, és nagyon sok fon­tos dolgot tudtunk meg idegen- vezetőnktől. A Vidámparkban is töltöttünk rövid időt.” • Kunfehértóról a Kállai Éva raj tagjai küldtek beszámolót. A le­vélíró B. E. (?) a hetedikes paj- . tások nevében nagyszerű dolog­ról tudósít. „Az idén januárban az örsve- zető-ben egy pályázatra bukkan­tunk. Kőszeg városa közölt fel­hívást, Jurisics Miklós és társai hősi győzelmének emlékére őrsi akadályversenyt kellett tervez­ni. Mi ezt elkészítettük és el­küldtük a szerkesztőség címére. Pár hét rtiúlva értesítést kap­tunk, hogy elnyertük a Kőszeg Csillaga elnevezésű kitüntetést, amelyért az őrs vezetője szemé­lyesen utazik majd Kőszegre. A gyermeknapon tQvábbi öröm ért bennünket: elnyertük a Ki­váló Örs — címet. Hurrá”' Örömről tudósít bennünket Villányi Andrea is, Császártöl­tésről. „Június 9-én kilenc . császár- töltési pajtásnak nagy élmény­ben volt része: Meghívást kap­tak Pécsre, a rádió német nyel­vű szerkesztőségétől, mert az esz­tendő folyamán ők írták a leg­több és legtartalmasabb levelet. Pécsett a Leöwey Klára Gimná­ziumban összesen kilgncvenen voltunk, valamennyien dicséretet kaptunk munkánkért. Mi, csá­szártöltésiek, egy kis pedagógus-' napi köszöntővel is kedvesked­tünk a szerkesztőknek. Munkánk jutalmaként német nyelvű könyveket, lemezeket kap­tunk. A legnagyobb jutalomnak azt éreztük, hogy ott lehettünk Pécsen, a gyönyörű Mecsek-alji városban.” • Bensőséges.ünnep színhelye volt az elmúlt napokban Kecskemé­ten a Megyei Gyermekvédő Ott­hon. Kissné Csányi Anikó, a me­gye úttörőelnöke avatta fel az első kecskeméti úttörőcsapat megalakulására emlékeztető már­ványtáblát, amelyet Halász Fer­dinand és Halász János kőfara­gók társadalmi munkában ké­szítettek el. mii ISI X « nib t KM SKÍ ^f n * A/tlV:V»TH«’X*“ATAr i Xt t i i ÖROMí*/Wt 11 Sí si •*' F 3S f yrt-wr» u? nm.nl! II Í « «-'«»* | §2 - i A kecskeméti Petőfi-iskola egyik raja rövid műsorral em­lékezett meg az első csapatról, akik zászlajukat 1946-ban bon­tották ki. Várjuk további leveleiteket, beszámolóitokat. Selmeci Katalin SUMONYI ZOLTÁN: /Nagy Lajos emlékének/ (20.) Öltözködése is ilyen rafinál tan egyszerű és természetes. Férjével még az egyetem első évfolyamán ismerkedett meg, s össze is há­zasodtak az egyetemi évek alatt. Diplomaosztáskor már óriási po­cakkal tolatott ki a díszemel­vényhez, hogy kezet fogjon a dé­kánnal : Gergő még abban az év­ben megszületett. Szép család — szokták róluk mondani, s nyil­ván most is fölfigyelnének rájuk, ha nem lenne itt ekkor nyüzsgés és ennyi szokatlan látnivaló. Zöld egyenruhás ifjúgárdisták cikáznak a járókelők között, hó­nuk alatt egy-egy köteg szóró­lappal és műsorfüzettel. Az egyik megáll Gergő előtt, és a kezébe nyom néhány papírlapot. — Tessék öcsike, olvasd! A gyerek zavartan és megha- tottan köszöni még, de főleg at­tól jön zavarba, hogy ez az egyen­ruhás azt hiszi róla, hogy ő már tud olvasni. S miután egy ideig félig grimaszra, félig mosolyra húzott szájjal mered a papírla­pokra, felnyújtja őket szüleinek. — Olvassátok el! Egy neked, egy neked! Éppen a Népművelési Propa­ganda Iroda feliratú pavilon előtt állnak, s ekkor a pult mögül ki­jön egy formaruhás lány, és le­guggol a kisfiú mellé. — Szeretnéd te is osztogatni? Tessék! Add oda a néniknek és a bácsiknak! S egy félkilónyi rózsaszín la­pot nyom a gyerek kezébe, CJergő izgalmában a szájába harap, de felcsillanó szemmel néz hol a szü­leire, hol meg a lányra. Látszik rajta, hogy nagyon szeretné szét­osztani ezeket a papírokat, ugyanakkor a feladattól is fél. Az anyja biztatására aztán elindul, és szokatlanul illedelmesen lép­kedve, félénken állít .meg egy- egy járókelőt. Minden kiosztott lap után hátranéz, hogy látták-e szülei, akik némi távolságot tart­va lassan követik. A tanár átka­rolja felesége vállát, és moso­lyogva nézi fiának meg-megfe- szülő kis lábizmait, amint sze­mérmes és illedelmes rikkancs­ként felágaskodik egy rózsaszínű cédulával. Ennek a szórólapnak a bal sar­kában egy hétfejű sárkány gub­baszt, a két felső feje pedig jobb- ra-balra lángokat fúj. A rajz mellett különböző nagyságú és tí­pusú betűkkel a következő szö­veg: „A KISZ XIII. kér. Bizott­sága az angyalföldi ifjúsági na­pok keretében 1979. szeptember 16-án, 10.00 órától ELVARÁ­ZSOLT MESEORSZÁG címmel gyermekműsort rendez. Helyszín: Árpád-híd pesti hídfő—Váci út sarok. Móka Miki, bábműsor, bűvész, rajzverseny, kerékpárver­seny. Közreműködik: Levente Péter, ‘Muszti—Dohai duó, Sán­dor Ágnes és még sokán mások. Mindenkit szeretettel vár a KISZ XIII. kér. Bizottsága.” A szórólap másik oldala üres, viszont egy leporellószerű, kisméretűre haj­togatott műsorfüzet mind a i tíz napról tájékoztat. Ebből értesül a tanár arról is, hogy ma este va­lószínűleg sokáig nem tudnak aludni a szélső ház lakói. Mert ma, 14-én, pénteken, a megnyitó napján 19 órakor fáklyás felvo­nulás lesz, 20 órakor ünnepi be­széd, 20.15-kor pedig „Egy ágon, egy kenyéren” címmel a Kormo- rán együttes szabadtéri hangver­senye és utcabál. Az pedig igen zajos mulatság, és a konyákból összesereglett tizen- és huszon­évesek nem engedik el egyhamar a zenészeket. És holnap már reggel nyolc órától változatos programot ígér a műsorfüzet. Szombaton lesz az Edzett ifjúság napja, vasárnap a Gyermekek napja, hétfőn az Ifjú­munkások napja, kedden a Mű­velt ifjúságért nap, szerda a Pro­pagandisták napja, csütörtök az Internacionalizmus napja, mához egy hétre Űttörők napja és szom­baton a Zárónap. De még vasár­nap is lesz egy Ráadásnap, ami­kor pl. kispályás teremfoci-baj­nokságot rendeznek. Erről is kü­lön rajzos meghívó tájékoztatja az érdeklődőket. A bal felső sa­rokban a koronás Lear király és egy agg díjibinkózó kocog egymás mellett, mindkettejük lábán stoplis csuka, közöttük nagy pettyes labda. A szöveg pedig a ■következő: 1979. szept. 23-án 10.30-rtól SZÍNÉSZEK—ÖREGFI- ÜK közreműködésével váloga­tott négyestornát, rendezünk. Helyszín: Vasas S.C. sportcsar­nok (XIII. Fáy u. 58.) Részt vevő csapatok: Vasas S.C. öregfiúk lab­darúgócsapata—József Attila Színház „válogatottja”—Vígszín­ház „válogatottja”—KISZ XIII. kér. Biz. „válogatottja”. Miközben a tanár ezeket a kü­lönböző színű cédulákat böngé­szi, s azon tűnődik, hogy szép, szép, de túlságosan zsúfolt ez a program, túl sokat ígérnek, s meg tudják-e valósítani, bírják-e szuf­léval, egyáltalán lehetséges-e tíz ■napon át egyenletes szinten tar­tani az érdeklődést — míg ezen tűnődik, váratlanul megszólal a felesége. — Te, most jut eszembe! Amíg a kórházban voltál, felszólt Kar- dosné, hogy te meghívtad őket estére, mert a sítúrát akarjátok megbeszélni. Meg hogy Annáék is jönnek. A tanár először nem érti, rö­vid gondolkodás után mondja. — Hát, hogy meghívtam, ez ta­lán túlzás, de tényleg volt róla szó. Reggel mondta, hogy össze kellene jönnünk és én ráhagy­tam. De mintha arról lett volna szó, hogy mi menjünk fel egy teára. És akkor Annáéknak is szól. Persze! Én azokkal nem ta­lálkoztam, nem hívhattam meg őket. — Na mindegy, hát vagy ők jönnek, vagy mi megyünk, ezt még meg tudjuk beszélni. Most mindenesetre menjünk a közért­be, mert vacsorához fánkot akar csinálni a dédi. És annak még kelni is kell. 21. ÁBRAHÁM ISTVÁN ÖTVEN­KÉT ÉVES LÁNG-GYÁRI ÜZEMVEZETŐ öt óra előtt öt perccel szélesen gesztikulálva számol be lakásszerző akciójá­ról a panelház autós közönsége előtt. ZB-s sárga Wartburgjával alig tíz perce állt be a parkoló­ba, s most már éppen azt meséli, hogy mit szólt a gyár párttitká- ra, amikor ő elmondta a lakás­ügyi hivatalnok és felesége kö­zött lezajlott párbeszédet. — Hohó, barátom, hát nem ad­dig van az! — mondja diadal­masan Ábrahám —, hát tudtam én, hogyha ezt elmondom a mi függetlenített párttitkárunknak, akkor az nagy balhét fog csinál­ni ! Akkor még valaki nagyon meg fogja ütni a bokáját! Hát hol élünk? Mindjárt tudtam én, hogy ezt csak párttitkámak kell elmondani. Mert az már élég nagy ember abban a kerületben! Hohó, barátom! A Láng Gép­gyár! Azért az mégis csak vala­mi! Nem igaz? — Na és?! Mondja már! Mit szólt a párttitkár? — Hát csak összehúzta a sze­mét, pedig fiatal ember, talán még negyvenéves sincs, aztán fölemelte a telefonkagylót, és mindjárt a kerüieti tanácselnö­köt kérte! Annak aztán elma­gyarázta, hogy ki vagyok én, hogy hány éve dolgozom a gyár­ban, ilyen meg ilyen beosztások­ban, hány éve vagyok párttag — meg azt is, hogy kikkel szó­rakozzon a lakásügyi osztály! Azt mondja: Ide figyelj, elnök elv­társ! Szeretnék én találkozni az­zal a te lakásügyi előadóddal! Megnézném én azt magamnak! — Aztán- azit mondja: Na jól van, ezt majd megbeszéljük máskor. Itt van nálam Ábrahám elvtárs. Most csak azt mondd meg, hogy van-e nektek ilyen meg ilyen la­kásotok. Rendben van, akkor azt mi kapjuk meg. De még ma! Odamegyek és megnézem. És küldd oda vélem az osztályveze­tőt is! Ezt a mondatot már a tanár házaspár is hallja, s mert a dé­di színes előadásában értesültek az előzményekről, most érdek­lődve állnak a hallgatóság közé. — Akkor aztán beültünk a párttitkár kocsijába, egy ilyen új Volgába, és egyenesen a ta­nácshoz hajtottunk. Ott már a lépcsőn várt bennünket a tanács­elnök is meg az osztályvezető is, mind a,ketten velünk jöttek. Ide a Pozsonyi útra. De az osztály­vezető olyan kisfiú volt, hogy meg se mert mukkanni. Elöl ült a sofőr mellett, de hátra se for­dult. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom