Petőfi Népe, 1981. június (36. évfolyam, 127-151. szám)

1981-06-03 / 128. szám

1981. június 3. • PETŐFI NEPE • S FELVÉTELI ELŐZETES SZEGEDRŐL (II.) Jelentkezők, változó eséllyel Pillanatkép az orvosképzésről és a főiskolákról Előbb-utóbb elnőiesedik vajon az orvosi pálya? Jogos a kérdés, amire az idei jelentkezők nemek szerinti megoszlását tekintve igenlő a válasz — legalábbis a Szegedi Orvostudományi Egyetem ezzel kapcsolatos adatait elemez­ve. Az idén a szegedi egyetem általános orvosi, fogorvosi és gyógyszerész karára 574-en jelentkeztek. A lányok ará­nya lényegesen magásabb, szám szerint 383-an szeretnének élni az orvosi hivatásnak. Mozduló arányok Mi lehet ennek az arányeltoló­dásnak az oka? kérdeztük be­szélgetésünk elején dr. Cserháti István egyetemi tanárt, a Szegedi Orvostudományi Egyetem okta­tási rektorhelyettesét. » —, Pontos választ nem tudok adni, legfeljebb azzal tudom ezt magyarázni, hogy a középisko­lákban is tqbb a lány, mint a fiú. A, felvételiknél tapasztalható arányeltolódásnak tartalmi oka nincs, mert a fizika és a biológia nemcsak a lányokhoz állhat kö­zel. így maradnunk kell a té­nyéknél, vagyis annál, hogy a jö­vőben egyre több női orvos gyó­gyítja majd a betegeket. De meg kell mondani őszintén azt, is hogy a nemek szerinti megoszlásban célszerű lenne bizonyos arányokat tartani. Ez azért lényeges, mert vannak olyan területek, mint pél­dául a sebészet, szülészet, trauma­tológia, amelyek ellátására in­kább a férfiak alkalmasak. S ez meglátszik a szakmai érdeklődésen is, hiszen az orvostanhallgató nő­ket általában a bel- az ideg- és a gyermekgyógyászat érdekli. — Ez azt jelentheti, hogy a jö­vőben hiány lesz sebészből, szü­lészből, vagy traumatológusból? — No, nem ennyire veszélyes a helyzet, hiszen bármelyik év­ben változhat, módosulhat a ne­mek aránya. — Hányszoros az idei túljelent­kezés? — Az általános orvosi karon háromszoros, a fogorvosi karon két és félszeres, a gyógyszerész­karon közel másfélszeres. A ko­rábbi évekhez viszonyítva csök­kent a pályázók száma, mert pél- dául 1975-ben körülbelül ugyan­ennyi helyre nyolcszázan jelent­keztek; — Most jobbak a fiatalok esé­lyei? — Igen, de nemcsak amiatt, mert kevesebben jelentkeztek az orvosi pályára. Tapasztalataink azt bizonyítják, hogy a felvételi előkészítőink jól beváltak, nagy segítséget adnak. Több éve rend­szeresen előkészítjük a fizikai dolgozók gyermekeit. Ebbe az in­tenzív oktatásba az ország min­den tájáról bekapcsolódhatnak, egy-egy tanfolyamra általában százan jelentkeznek. Az Ady End­re kollégiumban helyezzük el őket, s reggel 8-tól este 8-ig tar­tanak az előadások. Nem kirán­dulásról térnek haza. Az ostrom és hiánya Tizenhat — illetve a román és szlovák nemzetiségi nyelyekkel együtt tizennyolc — szakpár vár­ja a hallgatókat a szeptemberi csengőszóra a Juhász Gyula Ta­nárképző Főiskolán. Pontosan 410-en kezdhetik meg ekkor a ta­nulmányaikat — a 856 jelentkező­hői. Változatlanul vannak erősen ostromlott szakok és olyanok, amelyek iránt a szükséges érdek­lődés sem nyilvánul meg. Össze­sen 119-en szeretnének például magyar—történelem tanárok len­ni. A lehetőség viszont csak har­minc beiratkozásra szól. A ma­gyar—népműveléshez vonzódó 72 fiatalból is csak egy tanulócso­portot — tizennyolcas létszám­mal — tudnak indítani. Ezekben az esetekben legalább 18,5—19 pontra lesz szükség az elérhető húszból. Most még gyakori a fogadkozás, miszerint a legeldu­gottabb falu művelődési házába is szívesen elmenne dolgozni a pályázó. A képzés négy éve alatt viszont elég sokszor másfelé tere­lődnek az elhelyezkedési igények, s így a kisebb települések a kez­deti nagy érdeklődés ellenére sem jutnak végzett szakemberekhéz. Bőven válogathat a földrajz— testnevelési felvételi bizottság is: 81-en igyekeznek bejutni 20 hely­re. A 84-ből 36-nak a földrajz— rajz, 82-ből 30-nak pedig bioló­gia—testnevelés szakra sikerül majd beiratkoznia. Kedvezőbb a magyar—oroszosok esélye: az idén „csak” 26-tal jelentkeztek többen az ötvenes keretszámnál. Egészen más képet mutat min­den, a matematikával kapcsola­tos szak, kivéve a matematika— testnevelést (60:21). Akik a fizi­kát (29:24), kémiát (20:16), a raj­zot (27:25) vagy a technikát (22: 20) választották kiegészítésül, vi­szonylag kevés ponttal is beke­rülhetnek az intézménybe. Sőt, akad olyan párosítás is (fizika— technika), amelynél több a hely (10), mint a jelentkező (7). Ilyen esetekben az átirányítás segít, ami nem csupán egyes szakok, hanem intézetek között is létre­jön. A levelező tagozat 160 helyére 266-an pályáznak. A leginkább szorító általános iskolai igények jöhetnek számításba, hiszen pél­dául a földrajz—népművelés sza­kot 117-en választanák a 24 hely- lyel szemben Megállják a helyüket Vajon hányán választják az or­szág legnagyobb mezőgazdasági területű, élelmiszer-feldolgozásá­ról híres megyéjéből hazánk egyetlen — Szegeden lévő — Élel­miszeripari Főiskoláját? Az igaz­ság az, hogy nem túl sokan. A nappali tagozatra tizenheten, a levelezőre pedig heten küldték el kérelmüket Bács-Kiskunból. Az esélyek persze korántsem egyen­lők. A korábbi három-négyszeres túljelentkezés alig másfélszeresé­re csökkent a nappali tagozaton. Mérséklődés következett be a levelezőknél is, de ott még min­dig 184-en pályáznak az elérhető harminc helyre. Ide főleg azokat várják akik legalább hat-tíz évet töltöttek a termelésben, szakmai- szervezési-vezetési gyakorlatot szereztek és bírják a munka mel­letti tanulás nehézségeit. Mint Huszka Tibor főigazgató­helyettes elmondta, jó a kapcso­latuk a szomszédos Duna—Tisza közi megye vállalataival, szövet­kezeteivel. Számottevően hozzá­járultak például, hogy felkészült szakemberekkel kezdhette meg a munkát a bajai húsipari kombi­nát: évente nyolc-kilenc társa­dalmi ösztöndíjas hallgató kötő­dött a Sugovica-parti város új létesítményéhez. De ennek a fő­iskolának a diplomájával dolgoz­nak többen a Kecskeméti Kon­zervgyárban, a baromfi- és ga­bonafeldolgozó, sütő- és tejüze­mekben ... Van, aki a szakdolgo­zat-készítéshez ad konzultációs segítséget Kecskemétről, s szak­mai gyakorlatra is küldenek ide diákokat. A végzett hallgatók jól megállják a helyüket a tapasz­talatok szerint — akár a hús-, baromfi-, tej-, konzerv, és egyéb iparági technológiára; akár a gé­pészeti szakismeretek* alkalma­zására készítik fel őket. A bizalom tehát kölcsönösen megvan egymás iránt. Ezek után a felvételi sikerén múlik, hogy ezt be is válthassák mindkét rész­ről. A bizottságban egyébként a szaktárgyak kérdezői, az elnök és a KISZ képviselője mellett egy- egy középiskolai tanár is helyet foglal, aki azt ellenőrzi, nehogy többet kívánjanak a pályázótól, mint amit eddig tanulhatott T. L. — H. F. ÜNNEPI KÖNYVHÉT - 1981 A Szép versek világa Kevés népszerűbb kiadványa van az ismétlő­dő könyvheteknek, mint az az antológia, amely a Szép versek címet viseli, a mindenkori év­számjelöléssel. Ebben a szerkesztő — Bata Imre — egyéni ízlése, látása szerint válogat az adott (elmúlt) év versterméséből. Ám az egyéni ízlés általában nem akadálya annak, hogy a valós értékek kerüljenek felszínre, s annak sem, hogy líránk java termését érzékeltesse a kötet. Ezúttal hetvenhét költő van jelen a szokásos­nál vaskosabb antológiában. Csak dicsérni tud­juk a szerkesztőt, amiért kerülte a hamis utak­ra terelő egyenlősdit. Van, akitől egy, s van olyan, akitől tíznél is több költemény olvasható. (Más kérdés, és ez egyéni ízlés dolga is, hogy olykor egy-egy költő esetében soknak, máskor viszont nagyon is kevésnek érezzük a versek számát.) Két dolog hamar a szemünkbe tűnik a Szép versek lapozgatásakor. Elsősorban az, hogy mai költészetünk szinte valamennyi nem­zedéke. csoportja stílusiránya jelen van a könyvben. A kezdőnek számító alkotóktól a már életében klasszikusnak tartott költőkig. A másik: nyilvánvaló a költők többségénél József Attila és Nagy László hatása. S hat persze még. jól láthatóan Weöres és Illyés is. (S ezt nem kifo­gásként említjük.) Mint ahogyan azt is csupán tényként könyvel­jük él, hogy az antológiában .olvasható költemé­nyek tanúsága szerint sok a fájdalmas, kiábrán­dult, pesszimisztikus életérzés, gyakori az elvá­gyódás, az idegenség-tudat, a félelem, a magány, egyedüllét érzése. A sóvárgás a nyugalomért, va­lamint ezzel összefüggésben az elvonulás vágya, s az elmúlással, a halállal való foglalkozás újra és újra elénk villan a lapokon. Népdalszerű, balladisztikus. elégikus. szatiri­kus versek éppen úgy gazdagítják a kötetet, mint az epigrammák, a prózaversek és leíró köl­temények. A lírikus! leplezetlen kitárulkozás, a hitvallás azonban ritkán szorul háttérbe. A ma­gam részéről elsősorban az úgynevezett életkö­zeli verseket olvastam és olvasom a legszíve­sebben. Azokat a műveket, amelyekben a költő nemcsak önmagáról, de népéről-nemzetéről, ko­ráról, tágabb világáról is vall. Amelyek állás- foglalást sugallnak, s valamiféleképpen a jobbí­tást sürgetik. Ágh István, Csanádi Imre, Fodor András és Csoóri Sándor nevét említem első­sorban. Az antológia külön értékei közé tartoznak Illyés Gyula, Weöres Sándor és Zelk Zoltán re­mekül kiérlelt, bölcsességet és emberséget sok­rétűen kifejező versei. (Zelk Zoltán ugyan nem élhette meg a kötet megjelenését, amelyben tö­mör versei mintegy előre jelzik az elmúlás, a halál bekövetkezését.) Amennyire hidegen hagynak az elsősorban formai „zsonglőrködésre”, ügyes játékosságra alapozott, eléggé át nem élt költemények, any- nyira magukkal ragadnak a mélyen megszen­vedett, keményen őszinte versek. Varga Mihály Két egyfelvonásos opera Kecskeméten • Médea: Terebessy Éva — Kreon: Kenessey Gábor. A Szegedi Operatársulat két huszadik századi művel búcsú­zott az évad végén kecskeméti közönségétől. Puccini remekmű­vű vígoperája, a Gianni Schicchi gúnyolódó szellemét és hangzását tekintve is a korai XX. század jellegzetes terméke, bár szerzőjét a kései romantika képviselője­ként tartják számon. Kovách An­dor, az évtizedek óta külföldön: Svájcban és Amerikában dolgozó alkotó a Kodály-iskola neveltje. Az Anouilh szövegére készült Mé­dea című színpadi művében az operai hagyományok mérsékel­ten modem hangvételű folytató­jának mutatkozik. Az itt-ott fellelhető magyar gyökerek mellett sokkal inkább bizonyos francia, esetleg német hatások nyomai fedezhetők fel stílusában. Mindez azonban önál­lóan használt és mindenképpen gazdaságosan, de hatásosan a drámai mű szolgálatába állított zenei nyelvet eredményezett. Né­hány. feszült hangulatú,' vissza­fogott, éppen 'essfóQztelíenségével, egyszerűségével feszült hangula­tot teremtő részlet, máskor indu­latos kitörések, lassan csúcspont­ra juttatott drámai fokozások te­szik művét meggyőzővé és vonzó­vá. Értékes darab megszólaltatá­sába fektetett sok energiát a sze­gedi színház művészgárdája, a szerző jelenlétében színvonalas előadásnak tapsolhatott a kecs­keméti közönség. A Cser Miklós által irányított előadásnak nemcsak színlap, ha­nem a művészi helytállás szem­pontjából is főhőse a Médeát éneklő-alakító Terebessy Éva volt, akinek elsősorban hangi és zenei helytállását kell dicsérnünk. Méltó partnerei voltak Kenessey Gábor Kreon, Szabady József Ja­son, Bárdy Sándor a Hírnök és Lengyel Ildikó a Dajka szerepé­ben. Dicséret illeti az énekeseket, a szinte minden pillanatban kifo­gástalanul érthető szövegmondá­sért, mely a mű sokszor valóban nehéz dallamait tekintve külö­nösen méltánylandó eredmény. A rövidsége ellenére a „nagy” vígoperák közé sorolt Puccini- darab színpadi és zenei megvaló­sításában is kellemes perceket szerzett a közönségnek. A Vá- radi Zoltán vezette előadás fő érdeme a megbízható együttes munka, mely ebben a darabban különösen fontos és nagy felada­tot ró az énekes-színészekre. A kitárulkozó, jellegzetesen „Pucci­nis” lírai pillanatok kicsit talán haloványabbra sikerültek a kel­leténél. A derű, a csúfondáros elem jobban érvényre jutott. A címszerepet Gyimesi Kálmán énekelte megnyerőén formálva meg a reneszánsz komédiából és huszadik századi ironikus játék­ból elénklépő ravasz parasztpol­gár alakját. —s —ly mmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmarnrn SUMONYI ZOLTÁN: /Nagy Lajos emlékének/ (6.j Piros Porschhe volánjánál ül egy narancsfa alatt, s karja tele arany karkötőkkel. A fényképek hátlapján pedig az alábbi feliratú pecsét olvasható: This paper ma­nufactured by Kodak. Tel-Aviv. Hét évig gyűjtögetett szorgal­masan, amikor valami súlyos be­tegséget kapott, s a kórházi keze­lés minden értékét fölemésztette. „Több mint fél évig voltam a kórházban, dédike aranyos, de akkör én megesküdtem mindenre, amiben még hinni tudtam, a gye­rekem, meg még a születendő gyermekeim életére is, hogy ha egyszer innen élve kikerülök, so­ha kórházba be nem megyek!” Testileg, lelkileg is teljesen tönk­rement, mire elhagyta a klinikát, s akkor kérte a magyar hatósá­gokat, hogy visszatérhessen Buda­pestté. „Ügy jöttem haza, ahogy elnientem, dédike. két pár cipő, egy gyöngyház-retikül meg az a ruha volt minden vagyonom, ami­ben leszálltam a repülőgépről.” Itthon ismét kávét főzött egy étteremben, s megismerkedett Hankóczy Andrással, a nála jó tíz évvel fiatalabb pincérrel, aki végül feleségül vette. Itt laknak a pincér szüleinél a két félszobá­ban — és alig elviselhető össze­zártságban, hiszen a szülők máig sent tértek napirendre afölött, hogy a fiuk egy ilyen vén, satöb­bi-satöbbit vett feleségül. Pedig már két unokája is van; az öt­éves András és a kétéves Andrea, aki most szinte élettelenül kóka- dozik Hankóczyné karján, ami­kor a tanár kilép a folyosóra. — Fölébredt már a dédike? — kérdezi sírva az asszony. — Föl, de írni baj van, miért sír? Én nem segíthetek? — Csak telefonálni szeretnék a körzeti orvosnak, mert. Anrea nagyon rosszul van. Nagyon ful­lad, pedig egész éjjel kamillateát párologtattunk. — Persze, telefonáljon csak! De be is zöröghetett volna! Emiatt akár éjszaka is! Nem kell ezzel a dédire várni. Menjen csak be, ott a telefon! A kapun kilépve a tanár ismét felgyorsítja lépteit, menet közben kotorja elő zsebéből a slusszkul­csot, ezzel se menjen az idő, ha­nem a zárat messziről megcéloz­va egy pillanat alatt nyithassa ki UI-s Trabantja ajtaját. Beugrik a vezetőülésbe, könyvekkel megpa­kolt nehéz táskáját hátra dobja, még ugyanezzel a lendülettel ha­jol le, hogy elfordítsa a benzin­csapot, s miközben kihúzza a szí­vató gombját, kinéz a szélvédő üvegen. Kocsija pontosan a lift­aknával szemben áll, így jól lát­ja, hogy a ház két kapuján szinte egyszerre lép ki két fiatalasz- szony. Alkatra még hasonlítanak is egymásra, magas, vékony, har­minc körüli csinos nők, s mind­kettő egy-egy iskolás gyereket ve­zet. 7. A jobboldali kapun kekiszinű farmerszoknyában, dzsekiben, kockás blúzban a doktornő lép ki, mozgásában, egész megjelené­sében, rövid, sportos frizurájában van valami friss kamaszosság. Ahogy felzúg az UI-s Trabant, a hang irányába fordítja a fejét, s kicsit hunyorogva a napsütésben, biccent a tanár felé. — Jó reggelt! — Kezicsókolom! — mondja a tanár, ehhez a fejét is meghajtja, mert hallani úgysem lehet a kö­szönését. A doktornőt mindenki ismeri a házban, pontosabban mindenki tudja, hogy kicsoda. Tudják, hogy körülbelül hat éve özvegy, férje az akkori 26—27 éves mérnök, va­lami ostoba orvosi műhiba követ­keztében váratlanul meghalt, majd egy-két évre rá meghalt a velük elő nagymama is — azóta a fiatal gyermekorvosnő egyedül neveli kisfiát; a hatodik emeleti egy plusz két félszobás lakásban. Pontosan a Hankóczyék lakása alatt. Többet nemigen tudnak ró­la, bár a ház felépülése óta itt la­kik; előbb a szüleivel, majd férj- hezmenetele után a szülők men­tek másik lakásba, és a nagyma­ma költözött ide az ifjú párhoz —, de közelebbi kapcsolatba vagy barátságba a ház lakói közül sen­kivel nem kerültek. Nem mintha barátságtalan lenne, csak házas­ságának rövid ideje alatt tökéle­tesen megelégedett a férje társa­ságával — azután meg a tragikus események —, de főleg, hogy ne kelljen a sajnálkozásokat hall­gatnia — tartózkodóvá is tették. És őt is valami tisztelettel és saj­nálattal vagy együttérzéssel ve­gyes tartózkodás veszi körül. IL-es Simcáját amit még a férjével vet. tek, s egy évig használtak közö­sen, nem hajlandó másik, újabb kocsira kicserélni, és mivel amúgy sincs más Simca a ház előtt, leg­többször csak úgy emlegetik, hogy a Simca tulajdonosa. Hiszen az özvegyasszony elnevezés nemigen illik rá; ehhez a szóhoz valahogy éltesebb, terebélyesebb asszonyság képzete társul — ő pedig még túlságosan csinos és fiatal. Amikor a tanár utánanéz, s az orvosnő néhány lépését még kö­veti a szemével — „egy kicsit görbén tartja magát” állapítja meg tárgyilagoskodva —, a másik fiatal nő is akkor lép ki a ház előtti járdára. — Szilvia, szaladj Dánielék után! Dániel anyukája téged is átkísér az úttesten. Nekem már nagyon kell sietnem, mert elhúz­tad az időt és elkések. Na! Mondataiban van egy kis kel­lemetlen és éles felhang, mintha a dallamív, s az ehhez tapadó; hangszín egy csöppnyi ingerült­ségből, türelmetlenségből, panasz­ból és affektálásból lenne kike­verve, s ettől az egész a termé­szetesnél felsrófoltabban hangzik. Szilvia a doktornő mellett lép­kedő Dániel után szalad, megfog­ja a kezét, az anyja pedig meg­nyugodva indul az autó felé. A tanár Trabantja melletti PC-s La­dához. A két nő tulajdonképpen csak messziről, s testalkatukat tekint-, ve hasonlít egymásra. Ez itt szem­üveget visel, ami mellesleg na­gyon jól áll neki, vörösesbarna haja — valószínűleg festett, de legalábbis festékkel rásegített szín — a legutolsó divat szerint fris­sen föd rászólva. Magas sarkú, pántos, hegyes körömcipő van rajta, málnaszínű midiszoknya, fehér zsabós blúz, vállán a szok­nya anyagából készült rövid ka­bátka. Épp csak a vállára terítve, s ettől olyan egyensúlyozva kell lépkednie, mint a kötéltáncosok­nak a levegőben. Arcára, szemé­re, szájára egy fokkal több festé­ket. krémet, púdert és rúzst ken, mint amennyit bőre, vonásai, s egyáltalán életkora indokolttá tenne. Amíg az orvosnő megjele­nésében, tartásában, mozgásában van valami kamaszos frisseség, ami életkoránál fiatalabbnak mu­tatja — addig ennek az ugyanúgy fiatal és kétségkívül feltűnően csiros nőnek éppen feltűnésre számító, kimódolt eleganciája, va­lamint az ezzel együttjáró feszé- lyezetebb, szögletesebb viselkedé­se az egész jelenséget egy kicsit anakronisztikussá t«zi. Testtartá­sát. járását figyelve akár nyolc- tíz évvel idősebb úriasszony is le­hetne. — Szia! — köszön be a tanár­nak, amint a két kocsi közé ér, s minthogy olyan mozdulatot tesz, mint aki akar még valamit mon­dani, a tanár lecsavarja az abla­kot. — Szia! Milyen csinos vagy ma! — Mi az, hogy ma? Nem min­dig? Különben is, csak egy kis brüsszeli rongy — s mosolyogva karakírozza ő is az affektáló, pes­ti mondatot —, most hozta az apukám Belgiumból. De úgy lá­tom, hogy te inkább a szép öz­vegyet figyeled! — Ugyan már! — tiltakozik a fiatalember, de úgy "érzi, hogy egy kicsit elpirul, mintha rajta­kapták volna valamin. — Te — húzza el, s kanyaritja éneklőre ezt az egyetlen szótagot is a nő —, csak azt akartam mon­dani, hogy írtam annak a bizo­nyos Kamzikovának, tudod Cseh­szlovákiába, a téli szállásunk ügyében. De a te nevedet és cí­meteket adtam meg, mert tudod, mi holnapután elutazunk Görög­országba, egy kis utónyaralásra. És hát biztosan nem leszünk még itthon, amikor válaszol. Én január első hetét írtam neki, mert úgy emlékeztem, hogy nektek is meg az Annáéknak is az a jó időpont, de még majd megbeszéljük. Nem akartok este feljönni egy teára? Mert akkor Annáéknak is szólok, és megtárgyalhatjuk részletesen. Vagy mi megyünk le hozzátok, jó? — Jó, majd megbeszéljük — hagyja rá a tanár, s most már igazán indulna, de vesztére meg­ereszt még egy kérdést. — Mi az, hogy te mész a kocsi­val? Csak nem beteg Jánosom? Vagy kitört rajta a nagylelkűség? — O, nem, nem! Az én kis uracskám ma a BNV-re megy, háromnegyed nyolcra jön érte a kis világosítója az állami kocsi­val. Hát tudod, báró alsó- és fel- sődabadi Foto-Kardos — alias Kufsteined — nem maradhat le a vásármegnyitóról, ahol gondolom, némi fogadások is lesznek. ö pe­dig ugye nem köpi ki a konya­kot, ha már egyszer a szájába vette, így aztán ma nagylelkűen felajánlotta a kocsit. Mert nézd,, hát legfeljebb életlenek lesznek azok a fotók a nyugat-albán se- lvemhernyó-keltető gép haránt- bizgentyűiről, de az még nem olyan nagy baj, mintha mondjuk a görög utunk előtt összetöri a kocsit A tanár ekkor már —, s főleg az idő múlása miatt — kezdi nyugtalanítani odavetett kérdésé­nek ez a kimódoltan jópofa, hosz- szadalmaskodó megválaszolása, ezért mintegy türelmetlenségét jelezve felbőgeti a motort ki­nyomja a kuplungot és sebességbe teszi a kocsit. Itt már a szerencse sem segíthet egész biztosan el fog késni! Még jó, hogy a feleségé­nek ma csak tizenegykor kezdő­dik az első órái a, így legalább azt a kis kitérőt sem kell meg­tennie, ami a két gimnázium kö­zött van! — Szia! Majd este megbeszél­jük a sielést! — Szia! Jelentkezünk! Vagy je­lentkezzetek! Jó? (Folytatjuk.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom