Petőfi Népe, 1981. június (36. évfolyam, 127-151. szám)

1981-06-17 / 140. szám

4 0 PETŐFI NÉPE • 1981. június 17. A PÉLDA EREJÉVEL Párttagok lesznek A hatékonyság.- a minőség a pártmunkától sem Idegen fogal­mak. A pártélet belső tartalékai pedig — hasonlóan az élet más területeihez — elsősorban a szubjektív tényezők, az emberi ké­pességek jobb hasznosításában rejlenek. Ezért a párttagság létszáma, összetétele mindig fontos politikai tényező. Egyre inkább meghatározó jelentőségű, bogy milyen a tagság politikai szilárdsága, műveltsége, aktivitása, példamuta­tása, milyen hatást vált ki a munka- és lakóhelyi környezetben. Mindez nem független a pártépítési, fölkészítő-nevelő tevékeny­ségtől. A legjobbakat tömöríti Az értékelő és további felada­tokat kijelölő fórumok fontossá­gának megfelelően foglalkoztak a kérdéssel. A megyei pártérte­kezlet kiemelte: „tervszerű párt­építő munkával tovább kell ja­vítani a párttagság társadalmi összetételét.” Minőségi követel­ményt fogalmazott meg a XII. kongresszus határozata: „Pár­tunk erejének egyik nagy forrá­sa, hogy soraiban tömöríti a tár­sadalom különböző nemzedékei­nek. legjobbjait.” A célkitűzések eredményesen valósulnak meg Bács-Kiskun megyében. A pártszervek és -szervezetek döntő többsége fele­lősséggel, folyamatosan és követ­kezetesen végzi a munkáját. Va­lamennyi mozzanatában növeke­dett a nevelés, felkészítés tuda­tossága, erősödött a tervszerűsé­ge. A munkában élenjáró, maga­tartásukkal elismerést kiváltó jelentkezőkkel gyarapodtak az MSZMP sorai. Ezt tekintjük a párttaggá nevelés alapvető haté­konysági fokmérőjének. A feltételek kedvezőek: a tár­sadalmi viszonyok szocialista jel­legének erősödése, a marxista— leninista eszmék növekvő befo­lyása, a megye sokoldalú fejlő­dése fokozta a párt iránti bizal­mat, a közügyek iránti érdeklő­dést a dolgozók széles körében. A taglétszám egészségesen fejlő­dik. Bács-Kiskunban nem keve­sebben, mint ezerötszázan léptek a kommunisták soraiba a XII. kongresszus óta. A felvettek fele munkás. Megyénkre jellemző, hogy a munkásosztály mellett jelentős a szövetkezeti paraszt­ság szerepe a termelésben és a társadalmi-politikai életben. Ezt a körülményt szem előtt tartva, megfelelő számban kerültek a pártba mezőgazdasági dolgozók is. A munkásokon és a szövetke­zeti parasztokon kívül elsősorban értelmiségiekkel és szellemi fog- lalkozásúakkal egészült ki a párt­tagság : műszakiakkal, agrár- szakemberekkel és pedagógusok­kal, de nem hiányoznak az ál­lamigazgatás, az igazság- és egészségügy képviselői sem. A nők politikai, közéleti tevékeny­ségének fejlődését, ugyanakkor az MSZMP vonzásának erősödését jelzi, hogy az új párttagok több mint egyharmada lány és asz- szony. Lenin igaza A korösszetételt vizsgálva, egé­szen nyilvánvaló a különböző nemzedékek forradalmi egysége. Pártunk mindig nagy bizalom­mal fordult a fiatalokhoz, jórészt az ifjúságban kereste és keresi az utánpótlást. A klasszikus ta­nítások között emlékezetesek Le­nin sorai az egyik, 1905-ben Pé- tervárra• címzett leveléből: „Fia­tal erők kellenek. Szélesebb kör­ben és bátrabban ... kell tobo­rozni az ifjúságot... A pártszer­vezetek háromszor annyi fiatalt vegyenek fel, menjenek a fiata­lok közé”. Mennyire igaza .van ma is! A Kommunista Ifjúsági Szö­vetség alapvető hivatása, hogy kommunistává formálja a tag­jait, s ennek az sem mond ellent, hogy a fiatalok egy része a ké­sőbbiek során sem lesz tagja a pártnak. A legtöbb helyen jól ér­tik ezt megyénk KlSZ-szerveze- tei, s több vonatkozásban elis­merésre, méltó az alapszerveze­tek nevelőmunkája. Az újonnan felvettek 60 száza­léka került ki a ICISZ-korosztály- ból az elmúlt másfél évben, több mint háromnegyed részük tagja a Kommunista Ifjúsági Szövet­ségnek. A tudatos felkészítő, ne­velő munkát minősíti: csaknem minden esetben a KlSZ-alap- szervezet volt az egyik ajánló, és ezeket az ifjúkommunistákat a pártszervezetek is alkalmas­nak találják a korábbinál na­gyobb feladatokra. De a kedve­ző tapasztalatokkal együtt gon­dok is jelentkeznek. Kevés a pártba felvett 25 év alatti fia­tal, és a jelenleginél érzékelhe­tőbb politikai befolyásra van szükség a mezőgazdasági foglal- koztatottságúak körében. Felelősség az utánpótlásért Számottevően hozzájárult a párttaggá nevelés munkájához, a — jogok és kötelességek — meg­ismeréséhez a konzulensi gya­korlat megerősödése. A jelöltek még a felkészítés idején megis­merkedtek a marxista—leninista párt alapvető eszméivel, céljai-' val, a szervezeti szabályzattal, a párt programjával. Sikerült ket- «téválasztani és pontosítani a kon­zulens és az ajánló szerepét, ami a felelősség növekedéséhez vezetett, tartalmasabbá váltak az eszmecserék. Örvendetes, hogy — különösen az idősebb, tapasz­taltabb elvtársak — mind gyak­rabban térnek ki a helyi politi­kai kérdésekre. A párt vezető szerepének helyi érvényesítése, a politika helyi alakítása ily mó­don érthetőbb, megvalósítható feladattá válik a jelentkezők szá­mára is. Még tovább emelné a munka színvonalát, ha a konzu­lensek és az ajánlók jobban összehangolnák a munkájukat, menet közben egyeztetnék a vé­leményüket. A jövőben a felké­szítéssel foglalkozók számának növelésével is javítani kell a párttaggá nevelést. Az újonnan jelentkezők döntő többsége már a szocialista rend­szerünkben született, többnyire szocialisita hatások érték őket. Azonbain azzal is számolnunk kell, hogy nem élték át a párt történelmi harcait, az osztályharc emberpróbáló fordulatait. Nin­csenek -ilyen élményeik. Sajátos helyzetükből adódóan kritikusabban értékelik a társa­dalmunkat, érzékenyebben rea­gálnak az ellentmondásokra. így a pártról alkotott véleményük is kritikusabb, s azt alapvetően a közvetlen környezetükben dolgo- - zó pártszervezetek, kommunisták munkája határozza meg. Éppen ezért a -helyi - feladatok sikeres megoldásával, a párttagok sze­mélyes példamutatásával, a párt- élet nyitottabbá tételével, köz­vetlen, kölcsönös eszmecserékkel is elő kell segíteni a párthoz való közeledést. Igen gyakori kérdés, hogy ki­nek a dolga a párttaggá neve­lés, vajon lehetséges-e valami­lyen munkamegosztás? Az a va­lóság, hogy az MSZMP az osz­tatlan 'felelősséget, valameny- nyiünk személyes feladatválla­lásának, példamutatásának a szükségességét hangsúlyozza, ami természetesen nem menti fel a (tömegszervezetekben, szocialista brigádokban, munkahelyi -közös­ségekben dolgozó kommunistá­kat a hatványozott felelősségük, az eddiginél is céltudatosabb te­vékenységük alól. Különösen fontos ez a KISZ-szervezetekben és a szakszervezeti mozgalom­ban. A kommunista nevelés, immár magasabb minőségi színvonalon, a párton belül folytatódik. A tar­talmi feladatok mellett nagy sze­repet kap az új emberi, elvtársi kapcsolatok kiépítése, a szerve­zeti életbe való bekapcsolódás. Elsősorban a pártcsoportok ké­pesek arra, hogy barátságos, bensőséges jellegükkel olyan lég­kört teremtsenek, amely hozzá­tartozik az eredményes munká­hoz, az alkotó kedv kibontakoz­tatásához. A létszám és összetétel alakí­tását a XII. kongresszus és az arra épülő megyei határozatok alapján folytatjuk a jövőben is: ez alapvető biztosítéka a párttagsá­gon belüli arányok egészséges fejlődésének, Hegedűs István a megyei pártbizottság párt- és tömegszervezetek osztályának vezetője A mezőgazdasági üzemek keresetszabályozásának időszerű kérdései A Petőfi Népe március 31-i számában megjelent Bértömeg Nvagy bérszínvonal című interjúban Kiskunfélegyháza egyik termelőszövet­kezetének szakvezetője fejtette ki a véleményét ebben a témakörben. Arra a kérdésre, hogy a bértömeg- vagy a bérszínvonal-szabályozás szolgálja-e jobban a népgazdasági és az üzemi célokat, nem egyszerű a válasz. Elsőként a kézimunka-igényes ágazatokat kell megemlíteni, mivel ezek a bértömeg-szabályozásnál .fekete bárányokká" válnának. A bérszínvonal-növelés módja ugyanis a munkaerő és a munkabér csökkentése lenne. A megoldás talán a gépesítés, de tudjuk, hogy a munkaerő ilyen mó­don való helyettesítése általában növeli a költségeket. Arra a kérdésre sem tudunk válaszolni, hogy mi lenne a népgazdaság szempontjából lényeges üzemi fejlesztéssel, amelyhez a munkaerő növelésé szüksé­ges. A jelenlegi keresetszabályozás Időszerűnek ítélt néhány kérdésére szeretnénk éppen ezért a figyelmet felhívni. Átlagbér és differenciált bérezés A mezőgazdasági üzemekben lényegében a bérszínvonal-szabá­lyozás érvényesül. A bérszínvonal éves, vagy havi, egy főre számí­tott munkabért jelent. Ez üzemi ■átlag, vagyis ágazatonként, tele­penként és személyek szerint is függ a végzett múnka mennyisé­gétől, minőségétől, valamint a munkakörülményektől. Az átlag­bér sokszínűséget takar. Az egyes ágazatok, tevékenységek, üzemen belüli fejlesztése vagy éppen visz- szafejlesztése hatással van a mun. kaszervezetre, a bérezés módjára, mértékére, így az egyének és a termelési egységek bérszínvona­lára is.. Ez a gyakorlatban azt je­lenti, hogy a gazdaság tárgyévi bérfejlesztését nem egyenlő mér­tékben kell megkapniok a külön­böző ágazatoknak, és az egyes dolgozóknak, hanem az előbbi szempontok szerint differenciál­tan, a munka mennyiségével és minőségével, arányosan. A kere­setszabályozás rendszere lehetővé teszi, hogy az éves bérnövekmény ne azonos mértékű növekedést jelentsen mindenki számára, ha­nem a gazdaság termelési és fej­lesztési tevékenységének eredmé­nyességét legjobban szolgáló mó­don osszák szét. A tapasztalatok szerint, az .üze­mek nagyobb része keveset fog­lalkozik az éves bérnövekmény ilyen szempontok szerinti szétosz­tásával, az üzemi tervvel össz­hangba hozott megtervezésével, végrehajtásával. A gyakorlatban ezért nem érvényesül a bérszín­vonal-szabályozás olyan mértékű ösztönző hatása, mint amilyent a jogszabályi rendszere lehetővé tenne. Tiszta átlagbér-szabályozás ? A mezőgazdaságban nem be­szélhetünk tiszta átlagbér-szabá- lyozásról, mivel a keresetszabá­lyozás rendszere több támogatási elemet is tartalmaz. így a kézi­munka-igényes ágazatokban — a zöldség- és bogyós gyümölcster­melésben, a gyümölcs- és szőlő- telepítésben —, a bérszínvonal­növekedés adómentes. A háztáji gazdaságokba kihelyezett nagy­üzemi állatállomány gondozásá­nak munkadíja szintén adómen­tes. Az egész évben más ágaza­tokban foglalkoztattak (részvételé­vel megszervezett alma- körte- és őszibarack-betakarítás munkadíja nem számít be az adóalapba. Az új termelőberuházások — állat­férőhelyek, keverőüzemek, trakto­rok és önjáró betakarító gépek stb. — üzembe helyezésével meg­határozott kedvezmény jár a többletmunkadíjak adómentesíté­sére. Ezeknek a kedvezményeknek az igénybevétele az említett prob­lémák megoldására megnyugta­tóan alkalmas. Ezért is érthetet­len, hogy a mezőgazdasági üze­mek nem eléggé ismerik, és több esetben nem is' veszik igénybe. Racionális létszám- és bérgazdálkodás A keresetszabályozós külön kedvezménnyel segíti a racio­0 Az új termelő beruházások, állatférőhelyek, traktorok, üzembe helyezésével járó többletmunkadíjak adómentesítésére kedvezmény jár. Képünkön a tabdi Szőlőskert Tsz kiegészítő tevékenységének egyik részlege. (Straszer András felvétele) nális létszám- és bérgazdálkodást. A mezőgazdasági üzem, amely az előző évi bértömegen belül gaz­dálkodik, a jogszabályi növeke­dés felett adómentesen, további 3 százalékkal emelheti bérszínvona­lát. Ez a. kedvezmény nem a lét­szám minden áron való megtar­tására ösztönöz, hanem a felsza­badítható munkaerő átirányításá­ra, az előző évi bértömegen belüli- gazdálkodásra. A munkahelyen megmaradt létszám nagyobb faj­lagos teljesítményét előmozdító foglalkoztatása következtében megemelkedett bérre fedezetet nyújt a fent említett 3 százalékos többletbérszínvonal-növelési lehe­tőség. A bértömegen belüli gazdálko­dás ilyen támogatása ösztönzi az üzemeket arra is, hogy az egyes munkákat jól készítsék elő, gon­dosan szervezzék, mivel ellenke­ző esetben az el nem végzett munka után is bért kell fizetniük. Ez pedig úgy növeli a bértömeget, hogy nincs mögötte valóságos munkateljesítmény. Dr. Fekete Ferenc pénzügyminisztériumi osztályvezető (Folytatjuk.) Mire való az ígéret? 1 Lapunk tavaly október 1-i szá­mában foglalkoztunk először a félegyházi Petőfi-lakótelepen és annak környékén élő .több száz család panaszával, nevezetesen, hogy az ottani- „Kiskunfélegyházi gépállomás” elnevezésű vasúti megállóhélyen nincs fedett váró­terem, következésképp az utasok nap mint nap kénytelenek elvi­selni az időjárás okozta kellemet­lenségeket. E sorainkra a szege­di vasútigazgató, Lovász Lázár válaszolt levélben, melynek lé­nyegét október 29-én közöltük le. Eszerint célszerű lenne, ha a vá­ros'e térsége és a központi vasút­állomás között autóbuszok szál­lítanák az utasokat, ettől függet­lenül megvizsgálja az igazgatóság annak lehetőségét, hogyan le­het kialakítani 1981-ben — mint­egy 15—20 ezer forint ráferdítás- sal — a kért várót. Nos, az érdekeltek azóta ár­gus szemekkel figyelték, mikor történik valami a megállóban, ám hiába. Űjra a tanácstagjuk­hoz, Kovács Sándorhoz fordul­tak tehát — korábbi írásunk is az ő bejelentése nyomán szüle­tett —, aki az ügyet a városi ta­nácstitkárhoz, ő pedig a Szegedi Vasútigazgatósághoz továbbítot­ta. Innen, pontosabban a tervgaz­dasági és műszaki fejlesztési osz­tályról röviddel ezelőtt érkezett meg a hivatalos reagálás, mely­ből kiderült, a beruházási lehe­tőségeit továbbra is szűkösek, az építésről ezért szó sem lehet, kü­lönben effélére senki sem tett ígéretet. Elképzelhető: az említett osz­tály — írja lapunkhoz küldött le­velében a tanácstag — máig sem tud arról, hogy a vasútigazgató- ság vezetője e tárgykörben ta­valy ősszel miről tájékoztatta a Petőfi tlépét? Ha így van, ideje lenne mielőbb változtatni az ilyen „nem tudja a jobb kéz, mit csinál a bal" helyzeten, mely je­len esetben feltehetően akadályo­zója ennek az egyszerű technikai megoldást és kis költséget igény­lő kivitelezésnek. Mert erre szük­ség van, ugyanis a javasolt busz­járatok csak bonyolítanák az er­refelé lakók közlekedését, akik csak körülményesen és Sok időt elvesztvén juthatnának el úticél­jukig, a munkahelyükre, vagy on­nan haza. Eme ésszerűtlen és rá­adásul jelentős többletráfordí­tással járó szállítási szolgáltatás­ra természetesen a Volán sem vállalkozik. Választóim, vagyis a nagy forgalmú gépállomási vasúti megállóhelyen naponta megfor­duló útasok nevében ezúton ké­rem az illetékeseket, vizsgálják felül utóbbi döntésüket, s a vas­útigazgató tavalyi álláspontja alapján teljesítsék a jogos ké­relmet'. Ehhez csak annyit tehetünk hozzá: az ígéret tényleg arra va­ló, hogy megtartsák! Példás esetek — segítségadásról, emberségről Május 27-i Sajtóposta rovatunkban egyebek között olyan története­ket adtunk közre, melyek a közösségi élet szép példáival szolgáltak. Megírtuk, hogy az egyik távolsági buszon elvesztett pénztárcáját — a benne levő pénzzel együtt — két. nap múltával visszakapta a lajos- mizsei tulajdonos, s szóltunk a dunántúli megyébe autóval igyekvő ha­lasi házaspárról, aki útját megszakítota Kecskeméten, hogy az or­szágút mentén buszra várakozó, idős — számukra ismeretlen — nénit elfuvarozza az orvoshoz, majd onnan haza. Sorainkat így fejeztük be: őszintén kívánjuk, hogy a rászorulók, a bajbajutottak a jövőben is sok hasonló segítőre találjanak! Azóta számos hozzánk érkezett levél, s a szerkesztőségünkben sze­mélyesen .elmondott eset bizonyítja, az egymás iránti tisztelet, megbe­csülés, szerető gondoskodás, tehát az emberség egyre több helyütt ré­szét képezi a lótás-futással. s nemegyszer az idegeket őrlő izgalommal is járó mindennapoknak. Az ebbéli, örömteli tényekről mindig szívesen számolunk be. tehát most is: A vasúti bemondásra is szükség volt Kiskunhalason nyugdíjas tanár Regős József, aki nemrégen a he­lyi gimnázium előtt sétálgatott, amikor megpillantotta az épület, kerítése mentén árválkodó, jó ál­lapotú műanyag táskát. Mint­hogy gazdátlannak tűnt, gondol­ta, magához veszi, s ha a benne levő holmi között netán ott len­ne a tulajdonos neve, címe, ak­kor felkeresi őt a lakásán. A meglelt személyi viszont tudatta, kiskőrösi lakosról van szó. Azonnal siettem a tanácsházá­ra — közli olvasónk —, de már 12 körül járt az idő, ezért java­soltam a táskát megőrzésre átve­vő ügyintézőnek, menjen ő is ebédelni, s majd délután vissza­jövök az ilyenkor szokásos jegy­zőkönyv elkészítése céljából. Megegyeztünk. Mégis fölöslege­sen találkoztunk újból, mert köz­ben lezajlott egy s más. E tanácsi dolgozó alig hagyta' el irodáját, máris visszatért kol­léganője, aki azonnal hozzáfogott a munkához, mikor kopogtatás után két elkeseredett asszony lé­pett be hozzá. Elvesztett táskájuk után érdeklődtek, melyben pénz volt, meg az egyikük személyije. Sírva panaszolták, annyi forint­juk sincs, hogy Kiskőrösre haza­utazzanak. A tisztviselőnő persze nem sejtette, hogy a munkatár­sához nem sokkal előbb én bevit­tem a keresett holmit, ezért az adatok feljegyzése után úgy segí­tett a szerencsétleneken, hogy sa­ját pénzéből adott nekik száz fo­rintot, akik rögtön távoztak is. Utána jött vissza ebédről a kollé­ga, s derült fény mindenre. Az ügyintézők hamar átgondolták teendőiket, s már hívták is tele­fonon a városi MÁV-'állomást, s kérték az illetékeseket, közöltes­sék párszor a hangosbemondón, hogy hol találhatók a legfrisseb­ben talált tárgyak, vagyis a tás­ka stb. Az ötlet bevált, s a két asszony hamarosan ismét megje­lent a tanácsnál... Ügyes-bajos dolgaink intézése közben még összefutunk olyan ügyintézőkkel, akik túlságosan hivatalnoki módon kezelnek ben­nünket, s nemhogy az érdemi se­gítséggel maradnak adósak, de a megértő, biztató szót sem paza­rolják ránk, A Kiskunhalasi váro­si Tanács talált tárgyak osztályán jómagam — s gondolom, osztja e véleményemet a két kiskőrösi asszony is — olyan előzékenysé­get, segítőkészséget tapasztaltam, mely követésre méltó, meg arra is, hogy a nyilvánosság előtt be­széljünk róla... *— fejeződnek be a sorok. Egyetértünk önnel, tanár úr! Gondoskodó diáklányok Azon a hétköznapi délutánon rettenetesen sokan voltak a bajai áruházban, ahol üdítő italt vásá­rolt a műlábbal, illetve sétálóbot­tal közlekedő H. J. Az idős fér­fi verejtékezve lépett ki az üzlet­ből, ám alig tett néhány lépést a tűző napon, mikor hirtelen szé­dülni kezdett és elesett. A kezé­ből kihulló két literes üveg da­rabokra törött a betonjárdán, s a márka is szerteszét folyt. Látta e tehetetlenségemet — meséli a részleteket olvasónk — három fiatal lány, akik azonnal hozzám léptek és segítettek talp­ra állni. Egyikük valahonnan po­hár Vizet is hozott, ketten pedig izzadó homlokomat, arcomat tö­rölhették. Egy közeli pádhoz kí­sértek, ahol negyedórányit pihen­tem, 5 közben megtudtam, a me­gye más részéből valók, éppen kirándulnak e Duna-parti város­ban, s hogy egészségügyet tanul­nak, ápolónők lesznek. Mikor erőt éreztem, lassacskán elindul­tam hazafelé, ők azonban észre­vették, hogy üdítőért nem megyek vissza. Erre rá is kérdeztek, s el­mondtam, kevéske nyugdíjból élek, s belőle hetenként csak 1—2 nagyüveg márkára futja. ' A lányok ekkor összesúgtak, majd ketten eltávoztak, a harma­dik velem maradt. Kisvártva utolértek bennüket, s együtt kí­sértek otthonomig. Búcsúzáskor nem kis meglepetés ért, ágiikor két nagy üveg márkát adtak át nekem, mondirim, közösen vették a részemre, s fogyasszam el egészséggel. Gesztusuk olyany- nyira meghatott, hogy úgy érzem, itt, a sajtó •hasábjain kötelessé­gem megköszönni, amit értem, tettek ezek a kedves, rokonszen­ves diáklányok. Jóleső érzés arról meggyőződni, hogy vannak kö­zöttünk iú/en meleg érzésű fiata­lok, s hiszem, hogy nem keve-/ sen.., Sajnos, nem sikerült megtud­nunk, melyik intézmény tanulói­ról van szó, ennek ellenére na­gyon szívesen beszámoltunk az emberbaráti cselekedetről, mely­re nemcsak a lányok lehetnek méltán büszkék, de a tanáraik és szüleik is! ‘ Összeállította: Vei kei Árpád

Next

/
Oldalképek
Tartalom