Petőfi Népe, 1981. június (36. évfolyam, 127-151. szám)
1981-06-16 / 139. szám
1981. Június 16. • PETŐFI NÉPE • 3 (Pásztor Zoltán felvételei) Építők juniálisa Szombaton, az építők napja alkalmából a Bács megyei Állami Építőipari Vállalat, a Bács-Kiskun megyei Építési és Szerelő- ipari Vállalat, valamint a Fémmunkás Vállalat kecskeméti gyárának szakszervezeti bizottságai nagyszabású juniálist rendeztek a csalánosi parkerdőben. A vidám hangulatú rendezvényre — amelyen sok ezer építőmunkás, építőanyag-ipari dolgozó családtagjaival együtt vett részt — eljött Wágner Lajosné. az ÉFÉDOSZ Központi Vezetőségének titkára is. Az építők jól szórakoztak ezen a napon. Rendeztek grundfocit, kötélhúzást, zsákbanfutást. a gyerekeknek lepényevést, sőt röplabdaversenyre is sor került. A szabadtéri színpadon fővárosi művészek léptek fel, majd néptáncegyüttesek, citera- és beatzenekarok adtak műsort. A vidám juniális az esti órákig tartott, amelynek új vonása volt, hogy több vállalat dolgozói ünnepelték együtt az építők napját. N. O. A MINISZTERTANÁCS MEGTÁRGYALTA Etika és érdekeltség Hosszú évek tapasztalata, hogy az írott szó és a körkörös pecsét, ha kötelez is, garanciát nem ad: a szerződéses fegyelem gyenge oldala a gazdasági életnek. Közgazdászok számításai szerint az' alapanyagok, alkatrészek és félkészáruk folyamatos és pontos, tehát az írott szónak megfelelő szállítása 15—‘20 százalékkal növelhetné a feldolgozó ipar termelékenységét. A szállítások késedelme, ütem- telensége, netán rossz minősége, vagy a szerződéstől való eltérés, a meghiúsulásról nem is beszélve, nemegyszer a legfőbb akadályává válik a ter-‘ melőmunkának. — Érvényt kell szerezni az Írott szónak, erre valók a jogi paragrafusok! Ha nem szállít idejében a vállalat, s ezzel tetemes kárt okoz szerződőpartnerének, s ezzel a népgazdaságnak, jól meg kell büntetni! — Valahogy így lehetne összefoglalni a közvélemény álláspontját a szerződésszegésekkel kapcsolatban. Nos, a vállalati szerződéses kapcsolatokra vannak jogszabályok, meg lehet nézni a 'Polgári Törvénykönyviben, vágy a régi közlönyökben, amelyekben a minisztertanácsi rendeleteket tették közzé. Teljesen felesleges elmerülni most abban. hogy elég jók-e. hatékonyak-e a jogszabályok, rendeletek. De végül is nem rendeleteken múlik a vállalatok megbízhatósága. Hiszen a legkitűnőbb jogi szabályozás sem változtathatja meg alapvetően a vállalatok közötti kapcsolatokat, ha azoknak nem érdekük a pontos szállítás. Vagy éppen nincs lehetőségük a pontos szállításra. Ilyenkor hiába minden paragrafus, a belső kényszer mást diktál, mint amit a jogszabály. A szerződésszegő anyagilag ugyan felelős a mulasztásért, de ha a büntetések, kötbérek összegét nézzük, elenyészőek- nek találjuk azokat az okozott kárhoz képest. A népgazdaságnak egyébként arra van szüksége, hogy anyag, termék, áru áramoljon a termelőegységek között, nem pedig számlajóváírás formájában fizetendő büntetésié, amely nem teremt új értéket. 1 Hivatkozhatunk a gazdasági élet etikájára is, pontosabban ennek hiányára. Ez a kifejezés ritkán szerepel nyomtatásban, s elég kevésszer kerül szóba. Pedig az etika fontos tényező a gazdálkodásban is. Az egyik vállalat szavát adja a másiknak, hogy az első negyedév végére szállítja a szükséges alkatrészmennyiséget, de aztán kap egy jobb megrendelést, és végül csak három hónappal később szállít. Persze, hogy a partner bajba jut, s még jó, ha csak a partner, nem pedig a vállalatok egész sora. Hiszen egy szerződésszegés, mint a láncreakció váltja ki a többi szerződésszegést, — tehát a késedelmes, pontatlan szállítást —, s bontja meg a termelés rendjét. Túl a gazdasági érdekeltségen, létezik, léteznie keld az etikának is. De hol vannak már azok az idők, amikor két vezető között a kézfogás és az adott szó elég garancia volt, nem kellett még pecsétes papír, szerződés sem. Ha egy vezető nem tartotta szavát, annak híre ment, bizalmatlanná vált vele szemben a szakma. Ma viszont a papír sem biztos garancia. — Nem jó a vállalatok közötti kapcsolat — hallhattuk mostanában több igazgató szájából. Valószínűleg igazuk van, valóban gyengült a vállalatok közötti megértés hajlama. Itt azonban aligha arról van szó, hogy a vállalatvezetők nem szeretik egymást. A vezetői posztokon emberek ülnek, akik közül sokan egy cipőben járnak, ismerik egymás gondjait. Esetenként, mint emberek, kisegítik egymást. Ismerjük a különféle jószándékú, kizárólag a vállalat érdekében tett engedményeket, szívességeket. De mint igazgatók, vezetők, tehát mint a vállalat képviselői, az intézmény megtestesítői, egy szerződéskötésnél, illetve teljesítésnél már úgy viselkednek, ahogy a vállalati belső kényszer diktálja. Végül is mindig vállalat áll vállalattal szemben. S az érdekeltség formálja az etikát is. Minden logika azt diktálja, hogy a szerződéses fegyelem nem más, mint az 'érdekeltségi rendszer működésének egyik — elég látványos — megnyilvánulási formája. Tükrözi azt, hogy milyen a viszonya a vállalatoknak egymáshoz, az Iparághoz, a népgazdaságihoz, tükrözi a piaci viszonyokat is. A népgazdaság most a változások korát éli. Versenyben állnak a vállalatok, igaz ez hónapok, évek múlva mutatja csak hatását, de feltétlen mutatni fogja. Ha a rosszul dolgozó, megbízhatatlan vállalatok valóban elhullnak majd a piaci versenyben, teljesen bizonyos, hogy a szerződéses fegyelem betartása felértékelődik a gazdasági életben. Ügy, mint a fejlett országokban, ahol élet-halál kérdés a jó hírnév kivívása, megőrzése, a pontosság, az adott szó hitelének érvényesítése. Érik a meggy, szedik a diákok Hétfőn a Siófoki Állami Gazdaságban megkezdődött a diákok elótáboro- zása: száznyolcvan budapesti középiskolás, továbbá a Villányi Szőlészeti és Gyümölcstermelő Szakközépiskola hetven diákja költözött be a gazdaság központi táborába. A gyerekek két héten át segítenek a meggy szedésében, válogatásában és csomagolásában. Az előtáborozást a várakozáson felüli mennyiségű háromszázötven-négyszáz tonnányi meggy korábbi érése tette szükségessé. Két hét múlva indul az „igazi” építőtábor, amikor is a gazdaság mindkét táborában: Siófokon és Alsótekeresen egyszerre több mint fél ezer középiskolás diák segíti majd a gyümölcsbetakarítást. Pályakezdő fiatalok! A BRG MAGNETOFON GYÁRA GÉPBEÁLLÍTÓTANFOLYAMOT SZERVEZ 1981. augusztustól műanyag-feldolgozó gépekre. Géplakatos, szerszám- készítő, és középfokú gépész fiatalok jelentkezését várjuk. A tanfolyam sikeres elvégzése után kiemelt váltóműszakos gépbeállító munkakört biztosítunk. Jelentkezés a gyár személyzeti osztályán. A Társadalmi Szemle t jubileuma CSÖNDES, egyszerű, mégis jelentős évfordulóhoz érkezett a Társadalmi Szemle, a Magyar Szocialista Munkáspárt elméleti és politikai folyóirata. Első megjelenésének fél évszázados jubileumát a folyóirat júniusi számában Kádár János, a párt Központi Bizottságának első titkára a szerkesztő bizottsághoz intézett levelében köszönti. A levél áttekintést ad az eltelt időszak küzdelmeiről, politikai, elméleti munkásságáról. A Társadalmi Szemlét 1931-ben, a tőkés világgazdaság válságának legnyomasztóbb szakaszában, az európai és hazai fasizmus előretörése idején hívta életre a Kommunisták Magyarországi Pártja. Az illegális párt legális orgánumaként — két évig, amíg be nem tiltották — bátran hirdette a tudományos szocializmus eszméit, tükrözve a korabeli munkásmozgalom helyzetét, belső vitáit is. Szembeszállva az agyonhallgatás és rágalmazás akkori gyakorlatával, a Szovjetunió iránt rokonszenvet keltve rendszeresen beszámolt az épülő szocializmus nagy eredményeiről. A FELSZABADULÁS után a Magyar Kommunista Párt ismét csatasorba állította a Társadalmi Szemlét — most már a népi demokráciáért, a munkáshatalomért, a szocializmusért. A lap első évfolyamai a koalíciós harcok közepette nélkülözhetetlen szellemi segítséget nyújtott a kommunistáknak, a haladó erőknek. A későbbi évek szocialista fejlődését gátló torzulások, főként az elméletben eluralkodott dogmatizmus és a politikában megnyilvánult szektarianizmus, azonban a folyóiratban is tükröződtek. Az 1956-os ellenforradalom után fél évvel ismét megjelenő Társadalmi Szemle, mint pártunk megújulásának egyik kifejezője és eszköze, a dogmatizmus és revizionizmus ellen vívott kétfrontos eszmei harcban segített megismertetni a Magyar Szocialista Munkáspárt politikájának elvi alapjait. Tudományos igényességgel törekedett feltárni társadalmi valóságunkat, megkeresni a szocializmus építésében jelentkező kérdésekre a gyakorlat számára használható válaszokat. Elmélkedő színvonalon képviselte és terjesztette eszméinket és pártunk politikáját. A Társadalmi Szemle pártunk szervezetei, aktivistái számára továbbra is fontos segítőtárs, és jelentős szerepet játszik társadalmunk szellemi-ideológiai életében. KÁDÁR JÁNOS levelében arra buzdítja a folyóirat szerkesztőit, hogy a Társadalmi Szemle legyen még kezdeményezőbb az új jelenségek, a fejlődést előrehajtó ellentmondások feltárásában; adjon több teret a megoldásukat szolgáló, alkotó eszmecseréknek és tudományos eredményeknek; nyújtson mélyrehatóbb eligazodást a nemzetközi politika bonyolult kérdéseiben; vállaljon nagyobb szerepet a marxizmus—leninizmus pozícióinak erősítésében. Igen tanulságos a mai olvasó számára, aki nem ismerte azt az időszakot, a Társadalmi Szemle 1931—33-as fogadtatásának dokumentumaiból adott válogatás. Például: Vádemelés a folyóirat kiadása miatt, a rendőrség ösz- foglaló jelentése a Társadalmi Szemléről, az olvasói levelek, amelyek házkutatás folytán kerültek a rendőrséghez, s a „bűnjelek” között maradtak meg. A SZERKESZTŐSÉGI gondolatok az ötvenedik évfordulón azt hangsúlyozzák, hogy a folyóirat írása, szerkesztése a szellemi szolgáltatás egy neme, amelyben figyelni kell az olvasóközönség igényeit, kérdéseit, reagálását. Egyben meg kell felelni a párt ideológiai, politikai igényeinek, és segíteni kell a pártot az új válaszok kiküzdésében, meg- érlelésében. Ezt a szolgálatot akartuk és akarjuk a jövőben továbbfejleszteni — írják a szerkesztők, mintegy tanulságul mindazok számára is, akik hasonló munkaterületen dolgoznak. A folyóirat júniusi számában olvashatjuk még Kozma Ferenc közgazdász cikkét Gazdaságpolitikai stílusváltás: mennyiség és minőség címmel. Az ország természeti erőforrásainak a megújíthatóságáról, a fejlesztés lehetőségeiről, a természeti adottságok védelméről, a genetikai kutatások kilátásairól szól Láng István akadémikus írása. HAMAROSAN negyedszázada lesz annak, hogy létrejött az MSZMP, s ez alatt az idő alatt korszakos változások mentek végbe hazánkban. A szerkesztőség új sorozatot indít, amelyben igyekszik képet adni majd a megtett útról és tanulságokról. Erényi Tibor: Történelem és politika című írása ehhez kíván kiindulási pontként szolgálni. Egy tudományos konferencián hangzott el Huszár István: A hátrányos helyzetűek Magyar- országon című előadása, melyet most közread a folyóirat. Ugyancsak közli a vita lényeges megállapításait -is. A Társadalmi Szemle júniusi száma tehát ismét igen gazdag tartalommal kerül az olvasók elé. T. P. KÉPERNYŐ Kinek a véleménye? Nincs olyan televíziós hírmagyarázó, aki ne kapott volna mérges levelet: ne írják elő nekünk, hogy mi legyen a véleményünk! Mindenkinél okosabb akar lenni? Naponta sürgetik a szerkesztőket : szerepeltessék többször ezt vagy azt, mert olyan jói elmagyarázza a dolgokat, pontosan- kimondja, amit mi csak kapis- kálunk. A kerekasztal-beszélgetések is megosztják a közvéleményt, öten sem tudnak egy ügyben dűlőre jutni, miihez tartsa magát az egyszerű tévénéző? „Köszönöm, hogy többféle szempontból megismerhettem ...” Eltérnek a vélemények arról, hogy ki, kik, hogyan nyilvánítsanak a képernyőn véleményt, így természetes, hiszen már a rómaiak is tudták, hogy ahány fej, ahnyi vélemény. Badarság lenne, ha azt kívánnék a sajtótól, a televíziós újságíróktól; minden kérdésben azonos állásfoglalás kialakítására törekedjenek. Felhatalmazásuk arra szólítja őket, hogy minél több tény, minél több befolyásoló körülmény ismeretében, minél alaposabb átgondolás után ütköztessék a véleményeket. A legfontosabb tanulság: nincsenek csalhatatlan módszerek. Akadnak a nézőket alaposan meggondolkoztató tévés személyiségek, akik mintegy összegezik a i különféle állásfoglalásokat, megítéléseket. Láttam, hallottam gondolatokiban szegény, egysíkú tömegfórumot. Minden a műsorvezető személyiségétől, felkészültségétől függ. A Hatvanhat például még javulhat, ha szerkesztő-riportere találékonyabb, céltudatosabb lesz. A — legutóbbi, műsor elején föltett — 'túlságosan leegyszerűsített kérdésekre csak felületes válaszok adhatók. A kell-e olyan felvételi rendszer, mint a mostani, vagy szükségtelen az előzetes válogatás között sokféle megoldás, elképzelhető. Éppen arról van szó, hogy nincs se az egyetemi, főiskolai továbbtanulásnak legésszerűbb (tehát legigazságosabb) módszere, se más gondunknak végleges megoldása. A körülmények változása azt követeli, hogy változó eszközökkel, változó formában szolgáljuk változatlan alapelveinket. Nos a Bán János-féle műsor azért lendült egy kicsit lassacskán a neki szánt pályára, mert az elv és a gyakorlat összemosódott. Világossá kellett volna tenni, hogy sohasem eshetnek teljesen egybe a valódi vagy vélt egyéni és a közérdekek. A hibaszázalék csökkentése, a kiválasztás javítása lehet legfőbb célunk. Elsősorban dr. Herman Józsefnek köszönhető, hogy megfelelő összefüggésekben láthassák a nézők a Hatvanhat pénteki adásának napirendjét. Eszerint: a világon mindenütt .tanakodnak azon, hogy miként lehetne a legalkalmasabbakat főiskolai,, egyetemi továbbtanuláshoz segíteni — és ami még ennél is fontosabb — a szerényebb képességűeket, a kevésbé rátermetteket úgy eltanácsolná, hogy ne érezzenek méltánytalanságot, ne torzuljon személyiségük. A meghívottak, a hatvanhatok és a Művelődési Minisztérium főosztályvezetőjének véleményéből egyaránt kiderül, hogy a mostani rendszer alkalmatlan, rossz, módosításra szorul. A többség azt szeretné, ha a valódi teljesítmények döntenék el a továbbtanulni szándékozók sorsát. Ez a műsor is azt bizonyítja, hogy a közvélemény az élet minden területén helyesli a „versenyt”, a jobb érvényesülését, és Igazságtalannak tartja, ha sokakat kizárnak a „pályára lé- pé^ől”. Ügy gondolom, hogy — mindent összevetve — az igen gombot nyomták volna meg a meghívottak, ha Bán János megkérdezte volna: jónak tartják-e, szükségesnek gondoliák-e az efféle műsorokat... H. N. M. G.
