Petőfi Népe, 1981. május (36. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-12 / 109. szám

1981. május 12. • PETŐFI NEPE • 3 Lakók „Drága a telek. Az építőanyag. Az ember fél élete rámegy, mire kedvére való családi házban élhet” — hallottam a minap valakitől. Ha viszont tanácsi bérlakásról van szó. az egészen más. Hogy kinek, mi jut az eszébe erről a lakásintézményről, ami a szükség hozta hajdani lakáskiutalásokat illeti, azt az olvasóra bízom. Szükségről beszélek, hiszen megesett vagy harminc esztendeje: az illető házigazdához, fö­lösleges lakrészébe beköltözni úgy tudott egy igényjogosult család, hogy zárt kapu lévén, azon át „küldte előre” kevés holmiját. Nehéz idők voltak — elmúltak —, de a lakásgondok maradtak. Sőt! Újabbal tetéződtek: a lakáshasználat és az együttélés néha ma is ag­gasztó gondjaival. „Már az is gond, ha lakni kell?!” Alighanem sokan felcsattannának így, ha hallanák, ha látnák: az, méghozzá nem is kicsi, • Az alsópályaudvari út—vasúti kereszteződésnél tarka látványt nyújt a tanácsi bérlakás. • Gőzhajó utca 4.: a lakók vigyáznak a házra. (Méhesi Éva felvételei.) Felújítás milliókért Panaszlevelek özöne érkezük havonta a Kecskeméti Ingatlan- kezelő és Távfűtő Vállalathoz. Minden hónapban, legalább két­ezer. A legtöbb így kezdődik: „Igazgató eWtárs! Hasson oda,. és mentsen meg bennünket, mert...” De ki, vagy mi ellen kell meg­védeni a lakásokat és bérlőiket? Batthyány utca 2: A szobában a parkettán, baltaél nyomai láb- hatóik. Amíg egy család ott la­kott, tőkének -használta a padlót. A gyűjtést azon aprították. A csa­lád elköltözött — itt az alkalom, hogy az IKV a helyiséget rendibe hozza. Nem kevés pénzzel és mun­kával, hiszen a szoba földjét is — a lakók által okozott minősít­hetetlen szennyezés miatt — egy méter mélyen ki kell cserélni. Azután jöhet a felújítás, a kar­bantartás. Ilyen célra a vállalat évi 35—40 millió forintot költ, hogy a hozzá tartozó több ezer ingatlan épségét megőrizze. Sokat tehetnének azonban ma­guk a lakók is otthonuk, házuk védelmében. Tesznek is, már azok, akik — Csibrány Pál igazgató szerint — „ megértek a kultúrált lakáshasz­nálatra”.­• A Csongrádi utca 33. számú ház egyilk lakását a 81 éves Tóth And- • rás és 75 éves felesége harminc esztendeje bérli. Ügy vigyáznak rá, mint a sajátjukra. Kilenc gyerek mellett nem telik Zs. Kovács IAszlóné otthon le­vő kilenc gyermekével a Vasút utca 4. számú háziban -két szoba- konyihás — egy ideje fürdőszobá­val bővített — lakást bérel az ingatlankezelő vállalattól. Népes családjára tekintettel, ingyen. — Nem vagyok könnyű sor­iban. Gyermekeimet egyedül ne­velem, mióta a férjem meghalt — mondja az asszony. — A gyes áprilisban letelt és most az M'HSZ-ihez járok hajnalban taka­rítani. Így, a 4 órás munka mel­lett, el tudom látni a családomat. Annyira haladtunk, hogy a taná­csi bérlakásunkban egy kis. ol- d-alhelydséget kialakítottunk für­dőszobának. A vízmelegítőért 3600 forintot fizettünk. A vízvezeték­szerelő ezerötszázat kért. A vil­lanyszerelő ezernégyszázat. Most ott tartunk, hogy -még csempét kell venni, olcsót, háromforintosat, hogy legalább védje valami a fa­lat. Bizony, a lakásra is ráférne egy alapos festés, mert a fal ecse­tet nagyon rég nem látott. — Négyezerért jönne el a fes­tő! Ne haragudjon a világ, de azt én nem bírom fizetni — pa­naszolja az asszony. Zs. Kovácsné, aki tíz gyermeke közül kilencről maga gondoskodik, bár nem lalkbérfizető méltányosság­ból nem venné rossz néven, ha az IKV az éves festések alkalmá­val egyszer rájuk is sort- kerítene. Nem messze ide, az alsó-pá­lyaudvari útkereszteződés- szeg­letében, már vilharvertebb képet mutat az ottani' bérlakás. A szél á nyitott udvarból papírdarabo­kat sodor szerteszét. A szomszéd üzem, az Új-pesti Gépelemgyár keméti gyáregységének koo­perátora, Rózsa György szerint a tavasz elején a háziak ahhoz a kis fához kötötték a lovukat, me­lyet a dolgozók ültettek el társa­dalmi munkában. Szalai Gyula portás mégis bi­zakodó: i— Remélem, jó szomszédok le­szünk — mutat amoda, ahol a ke­rítésen most ruhák száradnak. — A lovat nem pányvázzák már a fához. -Láttam, a hulladékpapírt is szedegették a múltkor. Ide­jött hozzám az egyik -kisgyerek: „Gyula bácsi, összeszedtük ám a papírokat!" Mire én: „Ezt na­gyon jól tettétek!” Feszültség, nemcsak a hálózatban Míg a gondatlanság és a kar­bantartás elégtelensége pusztítja a parkettet, mállasztja a vakolatot, s a környezetnek se válik előnyé­re — a lakóközösség érdekeit, semmibe vevő. kirívó magatartás idegőrlő, sokak életét megkeseríti. Cs. Erzsébet, egy Trombita ut­cai háziból: . — Van úgy, hogy éjjel kettő­kor arra ébredek, hogy alattunk, a földszinten már megint hajci- hőznek. Szentségeinek, károm­kodnak. Este a tévé hangját alig hallom, annyira túlharsogják odalentrőL G. Áronná ugyanonnan): — Húsz éve lakunk a házban. Az a zsivaj, ami a szomszédból jön december óta, elviselhetetlen. A rendőrök háromszor jártak itt, hiába. Akkorra elhallgattak. — És a házmester?-— Az nekünk nincs.- Furcsa. Alig van olyan bérház, amelyben a házfelügyelő is ugyan­ott lakna. „Vigyázz! Nagyfeszült- ség-,!” — hirdeti figyelmeztetően a tábla a villanyórák mellett — ugyanakkor a kápufel-iratok el­igazítanak: a Csongrádi utca 33-as ház felügyelőjét a Villám István utca 14. szám alatt, a Kas zap ut­caiért« valahol a Bethlen körúton találom, és így tovább. Nem sze­rencsés megoldás, az biztos! A legtöbbet, legalább emberileg, mégis a lakók tehetnék egymás­ért. Mint a Széchenyivárosban, a Gőzhajó utca 4. szám alatt, ahol ötvenhat család él egy fedél alatt, békességben. Egy boldog ház Tizenkét éve lakják a házat. Az első beköltözők voltak a Széche­nyivárosban. Szeretik a szépet, a zöldet, a tiszta környezetet. Kar­dos Sándorné férje virágággyal örvendeztette meg lakótársait. Rózsát, szegfűt, árvácskát és ne­felejcset ültettek bele. — Nekünk szép, a lakóknak — mutat a kertjükbe Kiss József- né, aki kis történettel példázza összetartozásukat: — Látja, mint most is, ha jó idő van, kint üldögélünk. Míg -kilencen kint vagyunk, addig a tizedik odabent megsüti a süte­ményt. Aztán kihozza. Ferenczi Imréné szegedi. Nyolc­vanéves. Vendégségben van itt. — A családok nem civakodnak. A gyerekek is szeretik egymást. Mintha testvérek volnának, úgy cserélik egymás közt a játékaikat. Írházi Feretncné, fiatalasszony, csökkentlátó lakótársnőjét el szok­ta kísérni az orvoshoz. A Körösi urat meg, aki mozgássérült, ko­csijában kitolják a napra — buz­gón sorolja Ferenczi néni. Milyen, különbözőek az embe­rek! ' Ha már van "hol lakni ok, van­nak, akik hangoskodnak, rom­bolnak; a forró palacsintát egyi­kük nem azért vitte a szomszéd­jának, hogy megkínálja vele, ha­nem hogy az arcához vágja; akadt olyan zord férfi, aki ruhát­lanul nyitott ajtót a csótányirtók- nak, hogy a kártevő-szolgálatot ténykedésétől elriassza. A válo­gatott szidalmaktól: „Rák lepje be a tüdődet!”, addig, hogy a ha­ragos szennyvizét reggelente ud­vartársa lépcsőjére öntözi — hie- tetlenül találékonyak egyesek, amikor másoknak ártani akarnák. A vendég Ferenczi néni és az ismerős ötvenhat család, szeren­csére, nem közülük való. ök megtanultak lakni. Kohl Antal KUN AD ÁCS: Lépés az összkomfort felé Kunadacs sok mindent köszönhet annak, amit a szakem­berek új gazdasági mechanizmusnak neveznek, s ami végle­tekig leegyszerűsítve a lehetőségek megteremtését és ki­használását jelenti. A hatvanas évek végéig úgy tűnt, ez a falu is egy lesz a kecskeméti járás, lassan-lassan elnépte­lenedő községei közül, s nem lett volna meglepetés, ha ez I jóslat beteljesedik. Néhány ember a belterületen, a több­ség villany nélküli tanyákon: tipikus alapképlet. 1968-ban azonban megkezdődhetett valami más, valami olyan, amire ma már minden kunadacsi büszke. A fejlődést a jól gazdál­kodó termelőszövetkezet eredményeire alapozhatták; s ahol jól fizetnek, onnan nemigen kívánkoznak el. A hetvenes években a Magyar Hírlap még a „Százházas falu” címmel írt a kumda-csiakiról — aztán -már ez sem volt jellemző, öt év alatt 130 családi házat épí­tett a fiatalság. A tanács segít­ségével csaknem minden arra érdemes — tehát: a jövőben ds megmaradó — tanyát villamosí- tottaik. A belterületi utakat szi­lárd burkolattal látták el. Átad­tak egy új művelődési házat, épí­tettek hat tantermes iskolát; egy­szóval mindent, megtettek, ami­vel vonzóvá tehették a falut. A kunadacsiak sem tétlenkedtek: közhasznú társadalmi munkájuk­kal jó néhány értékes helyezés­hez juttatták falujukat a telepü­lésfejlesztési versenyben. Így érkezett el az a nap,' ami­kor elkezdhették törni a fejüket: miitől lenne „összkomfortos” a község. Munkaalkalom? A hintőpor- gyár — a KHV kunadacsi leány- vállalata — lehetőséget kínál azoknak, akik az ipart választ­ják. A háztájiban errefelé az ál­lattartás és a' dohánytermesztés a sláger — gond nincs vele. Lakás? Nemigen észlelik, hogy csökkent volna az építkezési kedv. Igaz, nem is ad erre okot a tanács. Négyzetméterenként 5 forintért (négyszögölenként 18 Ft) adják a telket, amelyek közül a legkisebb 245 négyszögöl. Ha azonban három- vagy több gye­rekes az építtető, egyforintos négyzetméterenkénti áron kapja a házhelyet, amire 1000 forint a villiainybevezetés díja és 1500 az útközmű ára. Csoda-e, ha jelen­leg ds 42 építkezés van folyamat­ban? Igaz, az OTP-kölcsönt ke­vésnek tartják, de segítenek ma­gukon: még a kőműves is típus­tervre építtet a plusz 10 száza­lékért. Magó Anna vezető óvónő hatvanezer forintos szülőd segít­séggel és 200 ezer forintos peda- góguskölcs önnel vágott neki az építkezésnek. Két szobás, több mint száz négyzetméteres háza lesz, annak rendje s módja sze­rint alápincézve. Eddig körülbe­lül 270 ezret költött, s van még 130 ezer forintnyi kiadás — azaz telekkel, miegyébbel együtt ke­rül összesen 400 ezer forintba az a ház, amiért Kecskeméten biztos elkérnék a dupláját. — Kicsit eltértünk a tárgytól, csak azt akartuk bizonyítani: a lakás sem megoldhatatlan gond. Halcsik Antal tanácselnök és Sipos Balázs vb-titkár mondja el, mire is k'észül az új ötéves tervben a község. — A belterületen, 280—300 házban körülbelül kilencszázan. élnek — a lakosok fele — s majd­nem mindenki Mrátott magának csőkutat. Azonban csak alig nyolcvan házban van hidrofór, azaz, a víz bevezetése megoldat­lan. Ezért gondoltunk arra, hogy községi vízmüvet építünk. — Nur. iijiS nagy Salat ez egy Hisközt.ágnéfc? — Az előzetes becslések szerint kell hozzá nyolc kilométer veze­ték, egy hádroglóbusz, egy kezelői épület és két kút, mindez tíz­millióba kerül. Évente 250—300 ezer forint a fejlesztési alapunk, ebből nemigen ugrálhatunk. A múlt ötéves tervben azonban tar­talékoltunk 700 ezer forintot — ezért már van is egy 170 méteres kiütünk — van 100 ezer forint maradványunk, meg ami évente összejön. — Ez eddig maximum két­millió. — Pontosan annyi. Telkenként illetve házanként 'tízezer forint­ba kerülne a vezeték — ezt öt év alatt féléves részleteikben kell fizetni — amiből hárommillió jönne össze. Az Országos Vízügyi Hivatal 20 százalékos támogatást — 2 milliót — és a megyei ta­nács is ugyanennyit ad, a mara­dék egymilliót az Észak Bács- Kiskun megyei Vízmű Vállalat állja. ; — Mikor valósul meg mind­ez? — Nyár végére elkészül a 'ki­viteli terv, az ősszel megalakít­hatjuk a vízműtársulatot, s jövő­re megkezdődhet a hm-niká. Ha minden úgy alakul, ahogy szeret­nénk, 1983 végére talán már ve­zetékes víz lesz mindenütt a fa­luban. Ez a község legnagyobb beruházása amióta csak fennáll — ezzel szeretnénk összkomfor­tossá tenni Kunadacs ót. B. J. Találkozás a természettel MEGJÖTT a jó idő, fellendült a turistaszezon. Az utazási 1 szervek közül talán az Express, .vagyis az ifjúsági utazási j iroda teszi a legtöbbet azért, hogy minél számosabban meg­ismerjék a megye kirándulási helyeit, lehetőségeit. Erre vall, hogy időnként füzeteket ad ki, amelyek turistautak, megyebeli kirándulások szervezésére buzdítanak, s éhhez se- j gítséget is nyújt az utazási iroda. Különösen hasznos a Kiskunsági Nemzeti Park turistaút­jai című füzet, amely az egyes területek — Tőserdő, szikes tavak, szikes puszta, izsáki homokbuckák, Kolon-tó, Bugac, Orgavány 'tájvédelmi 'körzet — természeti értékeinek, látni­valóinak rövid felsorolása után túraútvonalak leírásával se- gítí a szervezett kirándulókat. Néhány térképvázlat, s a leg­jellegzetesebb növények rajza szintén kedvcsináló az útra. TAGADHATATLAN, hogy propagandacélból készült a | Bács-Kiskun megyei kalauz című füzet, ami így kezdődik: Legyen vendégünk Bács-Kiskunban. — Bár .minél több eh- hez hasonló invitálást olvashatnánk szerte az országban. Ta- j Ián akkor pár ezren errefelé is ellátogatnának a ma még fő- I leg csak a Balaton felé tartó idegenek és hazánkfiai közül. Ez a füzet ajánlott programokat tartalmaz egyénileg és cso­portosan kirándulóknak, felsorolja az ajánlott étkezési le­hetőségeket, szálláshelyeket — bizony ebben nem bővel­kedünk! —, múzeumokat, egyéb látnivalókat, a nemzeti park | túraútvonalait. S azt sem lehet a füzet készítőinek a sze­mére vetni, hogy hazánk más tájaira is ajánlanak útvona­lakat, két- és háromnapos kirándulásokat, természetesen in- M nen a megyéből, autóbusszal, az irányárak megjelölésével. A megyei ajánlott programok között szerepel külön-külön a bonbáspusztai, bugaci, laijosmizsei — lovasbemutatókkal —, helvéciai, érsekhalmi, vaskúfi, hajósi — borkóstolókkal —, nagybaracskai — halászlé bajai módra! —, kalocsai kirán­dulás, városnéző Kecskeméten, Kalocsán és Baján. Csak két kiragadott példa a nemzeti park túrái közül: Kecskemét vá­rosnézés, fülöpházi homokbuckák, ebéd az izsáki pásztor­csárdában, Füilöpszállás, Kelemenszék madárrezervátum. A másik útvonal: Kecskemét, ócsai láperdő ('tájvédelmi 'kör­zet). román kori templom, műemlék falu. kopjafás temető. Apajpuszta, KNP-múzeum. ŐSZINTÉN SZÓLVA még az igen szűkszavú, minden ha­tásvadászatot nélkülöző szerény kis füzet elolvasása is ked­vet ébreszt az emberben a hazulról való kimozdulásra. El­képzelhető, hogy csekély munkát igénylő üzemi, munka­helyi szervezéssel figyelemfelkeltéssel máris lehetne egy- egy csoportot összevenbuválni. Hát még, ha a néhol szokásos vállalati támogatás is csökkentené a sétautakig, célállomásig elvivé autóbusz költségeit.1 Az Express tehát jó ügyet szolgál az ismertetőkkel, az utak lebonyolításával. Kérdés csak az, mennyire ismertek ezek a megyében? Főleg a városokban, a megyeszékhelyen, lakótelepeken. (Természetesen a szűkebb pátria megismerése Yj egyaránt fontos a falusi és városi ember számára, hiba len­ne mindezt csak városi ügynek felfogni!) Ha az 1979-ben kiadott — Rota-gépen nyomott — kis füzet csak most került — buzdításként — e sorok írójához, s hasonlóan a „megyei kalauz” is, feltehető, hogy még nagyon sokan vannak, akik, bár szívesen vállalkoznának ilyen utakra, semmit sem tud­nak ezekről a lehetőségekről. Főleg azok számára lenne hasz­nos, akik maguk is szervezőként léphetnének fel, legyen szó az iskolák tanárairól, vagy egy-egy vállalat, intézmény sport- ős kulturális felelőseiről, a KISZ. a szakszervezet megbízót, 'tatról: Jó lenne ezenkívül, ha csoportok szerveződhetnének a munkahelyen kívül is, például a nyugdíjasok vagy mozgásra vágyó egyéb lakótelepi emberek számára. Érdekes kezdemé­nyezés a kecskeméti műsorfüzetben hirdetett városkörnyéki kerékpártúra, amire.bárki jelentkezhet május 16-án reggel nyolc óráig a szédhenyivárosi parkerdőben. A megyei Természetbarát Szövetség is gyakrabban hallat­hatna magáról. Ideje volna ehhez felajánlani lapunk sport­rovatának hathatósabb támogatását, s egyáltalán a szabad idő hasznos eltöltését segítő — egyelőre még nem létező — ro­vatban a tanácsadás mielőbbi megkezdését. MINDENESETRE az Express-füzetek bizonyítják, téves az a nézet, hogy a turisztika viszonylagos vagy tényleges el­maradása nálunk a vidék egyhangúságával függ össze. Igaz, nincsenek hegyeink, de két nagy folyó is határolja a megyét, s a természeti ritkaságok, tájvédelmi körzetek mellett a me­gyehatáron kívüli „kalandozások” — szarvasi, tíszakürti ar­borétum, Csongrád, Tolna, Pest, Szolnok megyei látnivalók is Itt vannak egészen elérhető közelségben. Gondolná kell természetesen az egyes korosztályok igé­nyeire, fizikai teherbíró 'képességére, a gyermekek és idősek V sajátos életkori, nem utolsósorban anyagi helyzetére. Olcsó és pihentető lehet például a még meglévő — sajnos, egyre fogyó — kisvasutak, szárnyvonalak, erdei szállítójáratok igénybevétele, netán ilyen célokkal való kiépítése — ahogy Tiszakécskén történt. DE MINDEZ csak gondolatébresztő. Úgy hírlik, hogy a megyei Testnevelési és Sporthivatal illetékesei is hasonló­ban törik a fejüket, de konkrét elképzelések is vannak a- megye turisztikai életének megszervezésére, ébresztésére. Lapunk szerkesztősége szívesen ad helyet a megyei sajtó­ban minden ezzel kapcsolatos kezdeményezés, ötlet, javaslat felkarolásához. Azért is. hogy a várható, illetve életbe lépő ötnapos munkahét bevezetése után a vele járó szabad idő minél hasznosabb eltöltéséhez a választási lehetőségek is megteremtődjenek. T. P. A MÉM ÖSSZESÍTÉSE Helytelen tárolás - félmilliárdos veszteség Pályázat olcsóbb tárolóházak tervezésére öt év alatt egynegyedére csök­kent a helytelen tárolásból eredő műtrágyaveszteség, a vegyianyag- raktározásra nagyobb gondot for­dítanak a mezőgazdasági üze­mekben — állapították meg a MÉM-ben a megyei növényvédel­mi állomásokon most elkészült ellenőrzési összesítésekből. Az állami gazdaságok, a szövetkeze­tek a földek mellett körültekin­tőbben választják ki a tárolás he­lyét, és már általános, hogy fó­liával borítják a műtrágyát. Sok helyen betonalapot készítenek a Veszteségek csökkentésére, és mű­trágyatárolók sora épül. Ahhoz, hogy a helytelen, szak­szerűtlen tárolásiból adódó, még mindig évi 500 millió forint táro­lási veszteség tovább csökkenjen, újabb intézkedésekre van szük­ség. Hamarosan megérkeznek az import karbamid műtrágya- szállítmányok, s e milliárdos ér­ték raktározása külön gondot okoz, mert a vízben jól oldódó, a nedvességre érzékeny karba­mid fokozott védelmet igényel. Az üzemek az ipar segítségével fel­készülnek a szakszerű tárolásra. Az AGRCTRÖSZT megrendelésé­re a Tiszai Vegyikombinát 50 százalékkal növeli a fóliagyártást, külön műszakot szerveznek, hogy a mezőgazdasági üzemek igényét kielégíthessék. A megyei növény­védő állomások szaktanáccsal szolgálnak a legmegfelelőbb tá­rolási módok megválasztásához. A műtrágyák egy része már tárházakba kerül. Jelenleg 23, egyenként ezer tonna kapacitású műtrágyaraktár működik az or­szágban, az idén Lakitelekien, Nagydorogon és Lentiben újab­bakat adnak át. Az egyenként 30—40 millió forintba kerülő tá­rolók 'többsége a mezőgazdasági üzemek összefogásával, társulás­ban, közös anyagi ráfordítással épül. Az olcsóbb tárolóházak típus­tervének kidolgozására a MÉM pályázatot tett közzé. Az egyik nyertes alkotás már a gyakorlat­ban is sikerrel vizsgázott, Albán elkészült az első sátortető-borí­tású műtrágyatároló. A követke­ző években ehhez hasonló táro­lók sora épül, felváltva a jelen­leg még meglévő ideiglenes tá­rolóikat. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom