Petőfi Népe, 1981. május (36. évfolyam, 101-126. szám)
1981-05-01 / 101. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1981. május 1. Olajbányászok szakmai csúcson Nalvság lenne azt hinni, hogy a munkaközösség, amelyet magas kitüntetésekre találtak érettnek, az valamiféle „szocialista angyalokból” áll. Szó sincs róla. Tagjai itt ülnek köriben, munkaruhájuk fakózöld, akár a katonák zubonya, nadrágja. Nem akarják elhitetni magukról, hogy bennük csakis nagyot-tenni-aka- rás lakozik. Hogy a cselekedeteikben, a munkahelyen és a magánéletben mégis különbek az átlagnál, annak forrása a kötelességtudat, amit' évtizednél régebben méíyltgetnek kollektíván. Akikről szó van: a Kőolaj- és Földgázbányászati Vállalat szan- ki üzemében dolgozó Forradalmi brigád tagjai. Május 1.- alkalmából megkapták a Szakma (Ágazati Kiváló Brigádja címet és áz MSZMP Központi Bizottságának Kongresszusi Oklevelét. Gyere haza olajosnak Csaknem mennyezetig érő műszerfal, sok kis ablakkal, amelyek mögött finoman rezgő mutatókat látni. A társalgás szüneteiben kereplő hangon „bebeszélnek’' a terembe az udvari berendezések. A földgázüzemben vagyunk, ez a Forradalmi brigád munkahelye. — Feladatunk a gázkutak biztonságos üzemeltetése, a kitermelt földgáz előkészítése a távvezetéki szállításihoz, valamint a belőle kiválasztott kondenzátum továbbítása az algyői feldolgozó üzembe, az etántól való mentesítés után — tájékoztat Fülöip László, akit brigádtitkári tisztséggel ruháztak föl a többiek. Harmincegy tagja van a közösségnek — Kiss Lászlóné anyagelőkészítő, naplóvezető az egyetlen nő a gárdában —, folyamatos munkarendben, három műszakban és három csoportban dolgoznak, vagyis Szakács József brigádvezető nincs mindig jelen, ezért látták jónak egy titkár választását is. — Hatvannyolcban kezdődött meg Szánkon a gáztermelés, a brigád akkor alakult meg — meséli Szakács József. — Voltak köztünk, akik előzőleg is az olajiparban dolgoztak. Rábai Sándor, Fehér István, Karó László és még néhányan a szénbányából jöttek haza. Hívták egymást: gyere haza olajosnak! Mások a mezőgazdaságból kerültek ide. Vegyes társaság voltunk. Szocialista módon A szanki üzem fennállása óta a távvezetékben folyadékkiválás, dugulás vagy másféle üzemzavar nem fordult elő — ami arra vall, hogy a Forradalmi brigád szigorúan betartja a technológiai előírásokat, és a szállításra előkészített gáz mindig kifogástalan minőségű. Az V. ötéves tervben csaknem 3 milliárd köbméter földgázt tápláltak be az országos vezetékhálózatba, többet a tervezett mennyiségnél. Vagyis: a „vegyes társaság” lassanként összekovácsolódott, a munkaversenyben megtanulta, hogyan kell szocialista módon dolgozni. — Azért nem ment minden úgy, mint a karikacsapás — szól közbe Provics István. — A hetvenes évek elején egyszer válság- helyzet alakult ki a brigádban, emlékeztek? Fölvetődött a kérdés.; legyünk a mozgalom aktív résztvevői, vagy ne? Aztán úgy döntöttünk, hogy igen. Fáik .Miklós üzemvezető mérnöktől hallottam, hogy a Forradalmi brigád nagy figyelmet fordít a takarékosságra és a munka alapos megszervezésére. Hetven óta az üzem éves tmk-jára tervezett Időiből 76 napot takarítottak meg, s ezáltal, a rövddebb állásidő révén 154 millió köbméter többletföldgázt adtak át a népgazdaságnak. Az V. ötéves terviben minimálisra mérsékelték a technológiai veszteséget, s 9 millió köbméter földgázt takarítottak meg ezzel. Millióban fejezhető ki az a pénzösszeg, amelyet a gllkolfelhasználás jól megválasztott módszerével, a használt alkatrészek felújításával és az újításaikkal takarítottak meg. A Forradalmi brigád jó gazdaként óvja a rábízott technikát, részt vesz a karbantartó munkában — bár ez nem feladata —, az üzemi kísérletek sikere érdekében komplex feladatokra vállalkozik. Tagjai részesei voltak legutóbb az örvénykamrás földgázszeparálás első hazai kísérleteinek és az ipari hasznosításra alkalmas készülék méreteinek meghatározásába is .besegítettek. Honnan vették a tudást — Brigádtagként huszonnégyen szerezték meg közülünk az óla j ip ári szak írni nkás- képesí tés t, kötük én is — mondja Dékány Sándor, aki arról Ismert, hogy szá‘z meg száz fényképen örökíti meg az üzem és az ő közösségük életének érdekes eseményeit. Tanulás nélkül hogyan is jutottak volna a szakmai csúcsra? Jelenleg az alapképzettség a minimum náluk!, de vannak két- szakmás emberek is köztük. Négyen olajipari technikussá képezték magukat. Besesek Béla itt sem állt meg, üzemmérnöki oklevelet szerzett. Ha az üzem érdeke azt kívánta, a Forradalmi brigád tagjai új ismereteket szereztek tanfolyamokon, vagy továbbképzésen. A Szakma Ifjú Mestere versenyeken sok babért arattak a fiatalabbak. És a tanulásnak nincs vége, most éppen a műszerész szakma alapjaival ismerkednek néhányan. A brigád egyharmada végzett már marxista—leninista középiskolát, illetve egyetemet. Egymásért, a faluért — Legalább húsz családi házat segítettünk egymásnak fölépíteni — számol Harnóczi Zoltán, aki a kaláka lelkes híve. .De a Forradalmi brigád tagjai nemcsak lakóházat építettek már Szánkon. Ott voltak a sportcsarnok építésénél, köveztek járdát, ástak árkot a gázvezetéknek, metszettek szőlőt a tsz-ben, társadalmi munkában. Érdemes Társadalmi Munkások valamennyien. Agitálni közérdekű munkára már régen senkit sem kell. Ha a falunak szüksége van valamire, azt elkészíteni szinte ugyanolyan kötelesség, minit a családi teendő. A közéletben többen pártvezetőségi tagként, népfroptaktivis- taként, tanácstagként tevékenykednek a kitüntetett közösségből. — Elég hozzá egy eldobott csikk, és levegőbe repül az üzem — jegyzi meg Fülöp László. — Ezért a fegyelem nálunk elsőrendű követelmény. Lemorzsolódtak emiatt tőlünk sokan az évek során. Felelősek vagyunk egymásért, az életünkért és a közvagyonért is. Ha néhanapján valaki kiérdemli, annak megmossuk a fejét, nem is túl puha kézzel. Ez is benne van az eredményeinkben. Egyszer elromlott az egyik berendezés. Hamar híre ment a faluban.. Fülöp László éppen a szőlőjében volt, onnan rohant az üzembe. Délután öttől éjfélig dolgoztak a hiba elhárításán. Szinte mindenki beszaladt, és senki sem ment haza, míg el nem készültek. Segítettek a műszakban lévő elvtársaknak. Azt hiszem, ez a — tipikus — eset egymagában is sokat elmond a szanki Forradalmi brigádról. A. Tóth Sándor Helytállás és tisztességtudat A MÁV kecskeméti Uzemfőnökség „Árpád" szocialista brigádja — a munkaversenyben elért kimagasló sikereiért — a múlt szombaton kapta meg az MSZMP Bács-Kiskun megyei Bizottsága által adományozott Kongresszusi Oklevél kitüntetést, valamint a „Vállalat Kiváló Brigádja” oklevelet. Ezenkívül a brigádot a „Szakma Kiváló Brigádja” címmel is kitüntette a KPM. A brigád 1961-ben alakult, tagjainak száma 12, név szerint: Nagy Sándor brigádvezető, Bosnyák János, Busl Gábor, Bugyi Pál, Góbor Tibor, Patyi Imre, Kiss Ferenc,, Krasnyánszki Sándor, Kunszabó József, Szabó Gáspár, Gyovai Ferenc, Varga János. A kollektívának mintegy fele alapító tag, az átlagéletkor 35- év körüli. Az üzemfőnökség kecskeméti vontatási szakaszán dolgoznak, 1980- ban termelési feladataik megnövekedtek, mivel vonalbővítés folytán Lajosmizse is hozzájuk került. Jó szervezéssel, létszámnövelés nélkül sikerült megoldani felszaporodott tennivalóikat. Tevékenységükkel, ami elsősorban a vasúti kocsik — személy- és tehervonatok — karbantartására terjed ki, hozzájárultak területükön a kocsiállásidők csökkentéséhez, a személyszállítás kulturáltságának emeléséhez. Társadalmi munkában több mint 4500 vasúti teherkocsi súrlódófelület-kenését és 200 exportkocsi felkészítését végezték el. A kongresszusi, felszabadulási versenyben tett felajánlásokat maradéktalanul teljesítették. A múlt esztendőben 1500 óra társadalmi munkát végeztek. Ennyi a tömör ismertető a kiváló brigádról — Nagy Sándor szavai alapján. Tegyük még hozzá, hogy a most .május elseje alkalmából kiérdemelt magas kitüntetésekkel eddigi rangos or- dóik számát gyarapították. Hiszen megalakulásuk óta minden évben elnyerték a szocialista, közte 1978-ban a „Szakma Kiváló Brigádja" címet — először —, s 1978-iban az „Ifjúsági Díj”-at. — Miért az „Árpád” nevet választották? A jócskán deresedő hajú brigádvezető büppöget egy párat angol pipájából, kék szeme mosolygó pillantásával követi az illatos dohányfüstöt. — Nagy tisztelője vagyok a történettudománynak. Mindig szerettem a történelmet... Ezért. — Tehát magáé volt az ötlet? Nagy Sándor szinte tűzbe jön. Űj, népszerű történeti munkák — mint Dümmerth Dezső: „Az Árpádok nyomában”, Zolnay László: „A budai vár” — kerülnek szóba. Diskurálunk egy sort, mielőtt ismét a „tárgyra” térnénk. Aztán a brigád jellemzés egy- egy részletére kérdezek rá. — Hogyan értelmezzem „társadalmi munkának” annyi teherkocsi súrlódófelület-kenését és az exportkocsik felkészítését? — Értem, mire gondol. Hosszú éveken át — a mi nyelvünkön szólva — vonatmentes időben végeztük ezt, meg amikor a szükség úgy kívánta. Az „utasítás” szerint ez nem a mi dolgunk volt. De képzelje el, milyen helyzetek adódtak például az exportkocsik előkészítésével kapcsolatban. Szigorú feltételek vannak arra, mikor alkalmas exportszállításra a vagon. Adódnak olyan hibák, amelyek kijavítására Szegedre kellene küldeni a kocsit. De hogy ne kelljen három-négy napot kivárni, míg visszakapjuk — esetleg nem is jön vissza —, inkább helyrehoztuk mi a hibát. Hiszen itt várt a rengeteg fuvarozni való áru; termék, minden óra nyereség volt, s több száz kocsinál népgazdasági szempontból is különösen fontos. Hasonlóképpen kezeltük az isment „Intertrigo” hűtőkocsikat. A svájciak a megmondhatói, hány olyan üzemfőnökség volt, ahonnét olyan kevés vagont küldtek volna el javításra, mint tőlünk. Nincs műszaki rajzunk bonyolult szerkezetükhöz, de „kitapogattuk”, hol a baj. Hála főként Góbor Tibor brigádtag nagy szakértelmének, aki ná- lamnál is jobban ért a motorokhoz ... Egyszerűen nem volt szívünk máshova küldeni reparálásra az „Interfrigó”-kat, mikor tudtuk, hogy óriási értékű libamáj vagy primőrgyümölcs vár szállításra, s úgy kellett a vagon, mint a cukor... Ez az, amit nem lehet forintértékben felszámolni. Hogy hány esetben határozott a brigád ilyenkor: „Fiúk, most nem lesz hazamenetel, bármilyen program is várna estére ...” — Azért sose merült fel valakinél, hogy „ez nincs úgy megfizetve"? — Elmondtam, milyen kitüntetések, jutalmak gyűltek fel vitrinünkben. Igazán őszintén beszélek: ezek jó pénzekkel is jártak, s mindannyiszor „földobták” a brigádot, erkölcsileg is, anyagilag is ... Ha azokat az összegeket összeadnánk! De ezt csak pénzért úgy sem lehet csinálni. — összetartó brigád, biztosan helybeliek. Nagy Sándor előbb a pipájával osztja meg bazsalygását. — Dehogy, dehogy. Csak ketten • Véletlen eset, hogy egyszerre ennyien vannak együtt a brigádból. Jobbról balra: Nagy Sándor, Varga János, Busi Gábor, Patyi Imre, Gó. bor Tibor, Gyovai Ferenc, Kiss Ferenc. kecskemétiek, a többiek: Alpár- ról, Kistelekről, Nagykőrösről, Lakitelekről, Bugáéról járnak be, soroljam-e tovább? ... Amellett elég szétszórtságban dolgoznak; három itt, négy Kiskunfélegyházán, megint három Lajosmizsén, — együtt nagy ritkán van mind a tizenkettő. Ennyi felől pontosan megjelenni munkakezdésre, akár éjszakai sürgős feladatra — maga is feszes fegyelmet feltételez. Amellett egy emberként segítettek felépíteni egyik brigádtag összedőlt házát, másik vasutas kollégájuknak jobbat csináltak a régi primitív viskónál. S 1972 óta tart a szoros barátság az Ifjúságvédő Intézettel, amelynek kerítést játszóteret, klubot építettek, szereltek fel esztendők során, tatarozták épületüket. — Két nagy ünnepünk van. évente velük, augusztus 20-a és a farsang ... Amikor ott vagyunk feleségestül, s a gyerekek ugranak az ölünkbe, csimpaszkodnak a nyakunkba — „Ugye, hazaviszel, ugye anyukám, apukám leszel?” — no ... ezt a szeretetet rimánkodó, keserű élményt se lehet pénzül kifejezni... • Gyovai Ferenc „kopogtat” a hosszú nyelű kalapáccsal. (Pásztor Zoltán felvételei) • Szállítás során kilazulnak, kiugrálnak sínjükből a tehervagonok tolóajtói, Busi Gábor és Patyi Imre ilyen hibát javít. — Milyen a bérezés? Lehet differenciálni? — vágom el mégis „anyagiakkal” a közös megin- dultságot. — Van differenciálás. Kell is. Lehet, ha más vezetők olvassák, némelyek sokallják azt a demokratizmust, amit bérfejlesztésnél, jutalmak elosztásánál meghonosítottunk. Elvem az, hogy szóljanak bele minél ,többen. A két bizalmi — Kunszabó József és Bugyi Pál mellett — mindenki ott van olyankor, aki ráér. Ott szemtől szembe mondunk véleményt, ki mennyit érdemel, s miért. Van eset, hogy módosítunk, hiszen a brigádtagok ismerik pontosabban egymás munkáját... — Mi az az erény, amit az elmondottakon túl különösen értékel a brigádban? — A tisztességtudat — vágja rá egyből Nagy Sándor. — Hogy tőlem, egymástól távol is, ellenőrzés nélkül is tuctíák kötelességüket ... Nem véletlenül hallom sokszor: Neked jó, mert ilyen munkatársaid vannak ... Tóth István Vörös zászlós Iszövetkezet V A hartai Erdei Ferenc Termelőszövetkezet tizenkétszer kapott jó termelési eredményei alapján különböző kitüntetést, hatszor lett kiváló. Tavalyi sikerei pedig arra érdemesítették, hogy elnyerje a Minisztertanács vörös zászlóját. A közös gazdaság csaknem 5500 hektár területének nagyobb része szántó. Ez egyúttal azt is jelzi, hogy főként gabonafélék és ipari növények, valamint takarmányok termesztésével foglalkozik.hm? Erre alapozza állattenyésztését.. Ezerkétszázhetven tagja van, az aktívan dolgozók száma meghaladja a nyolcszázat. Érdemes megjegyezni, hogy ez utóbbiak átlagéletkora nem éri el a negyven évet. Leiter János termelési elnök- helyettes. meg is jegyzi kissé tréfásan: — Ahogy múlnak az évek, úgy fiatalodik szövetkezetünk. A tagság átlagéletkora például 1979- től 1960-ig a statisztikai adatok szerint tovább csökkent. Az alkalmazottak még fiatalabbak, életkoruk nem éri el a harminc évet. Nálunk ugyanis hagyomány, hogy a jelentkezőket először nem tagnak vesszük fel. Fél évi próbaidőre alkalmazottként tartjuk nyilván. Ha a tagság úgy dönt, hogy megérdemli a taggá történő minősítést, akkor vesszük fel. Sajátos gyakorlat ez, de megvan az eredménye, mert így nagyobb becsülete van a termelőszövetkezeti tagságnak. Fodor Rácz Mihály üzemgazdász is bekapcsolódik a beszélgetésibe, amikor arról érdeklődöm, hogy milyen eredményeket értek el az elmúlt esztendőben? — Termelőszövetkezetünk megalakulása óta eltelt 22 esztendő alatt 1980-iban értük el a legnagyobb sikereket. A mérleg szerinti eredmény csaknem 65 millió forint volt, az előző évi 49 millióval szemben. Bátran elmondhatjuk, hogy minden ágazatban számottevő fejlődés volt. Természetesen a sikerért meg kellett küzdeni. Ésszerűen változtattunk a termésszerkezeten, emeltük a hozamokat, csökkentettük a költségeket, korszerűsítettük a tedhnikát és a legfontosabb, hogy dolgozóink tudatosan igyekeztek túlteljesíteni az előirányzatokat. Ez utóbbihoz hozzájárult a szocialista brigádmozgalom. Ismét az elnökihelyettesé a szó: — Növényeink közül a búzát, a kukoricát, a Bajai Mezőgazdasági Kombinát által kezdeményezett termesztési rendszerben, a szójababot, a napraforgót a Bo- lyi-Babarci Termelési Rendszer keretében növeljük. A rendszer- gazdák sok segítséget adnak a hozamok növeléséhez. Alkalmazzuk a legkorszerűbb módszereket a talaj termőképességének fokozása érdekében. Az állattenyésztés legfőbb ágazata a pecsenyecsirke-nevelés. Áz elmúlt esztendőben több mint 2700 tonna baromfihúst értékesítettünk. Sertésből ezer tonnányit. Büszkék vagyunk arra, ihogy egy hektár közösen művelt szántóterületre jutó hústermelésünk meghaladta a.z ezer kilogrammot. A szarvasmarha-tenyésztésben is előbbre léptünk. Ä tejértékesítés 1979-hez viszonyítva 21 százalékkal nőtt. Igyekeztünk csökkenteni az energiafelhasználást az állattenyésztésben is. Többek között mi is alkalmazzuk a kukorica nedvesen történő tárolását. a baromii-alomdarát — amely magas fehérje tartalmú — feletetjük, saját keverésű tápot állítunk elő. Húscsirke-ágazatunk- kal a HUNNNIAHIBRID, a szarvasmarha-tenyésztésünkkel pedig az AGROCOOP Termelési Rendszernek vagyunk tagjai. Az üzemgazdász nagy jelentőséget tulajdonít a melléküzemági tevékenységnek. — Három tésztaüzemünk, egy húsüzemünk van. Ez utóbbiban évente mintegy 3 ezer hízott sertést dolgozunk fel. Tésztaüzemeinkben kézi gyártású — a piacokon közkedvelt — száraztésztát készítünk, tavaly 1185 tonna árut értékesítettünk. Egyéb ipari tevékenységünk a cipőfelsőrészkészítés. Együttműködünk a Duna és az Alföldi cipőgyárral. Száznyolcvan asszonyt és lányt foglalkoztatunk. A melléktevékenység nemcsak jövedelmező a termelőszövetkezetnek. hanem munkaerő-tartalékot is jelent. Amikor sok a tennivaló, az ipari üzemek leállításával át tudjuk hidalni a hiányt. Egyúttal megoldjuk, hogy mindenkit folyamatosan tudunk foglalkoztatni. Gondoskodtunk a nődolgozók háztartási terheinek csökkentéséről, üzemi konyhánk van, anyagi hozzájárulással megteremtettük a szükséges bölcsődei és óvodai elhelyezés feltételeit. Megoldottuk a kismamák egyműszakos foglalkoztatását. A dolgozók utaztatása autóbusszal történik, mindenütt bevezettük a 8 órás munkaidőt. Már ez év január 1-től kezdődően a nődolgozók részére 5 napos a munkahét, a munkaidő- alap csökkenése nélkül. Nyugdíjasaink, járadékosaink jövedelmét kiegészítjük. Szociális, kulturális célra tavaly 1,7 millió forintot költöttünk — mondta végezetül Fodor Rácz Mihály. A hartai Erdei Ferenc Termelőszövetkezetben a nehezebb gazdasági körülmények ellenére és az esetenként rosszabb természeti viszonyok mellett 1976-hoz viszonyítva a mérleg szerinti eredmény az elmúlt évig bezárólag két és félszeresére nőtt, az áru- kiibocsátás 78 százalékkal, a bruttó jövedelem 86 százalékkal emelkedett. K. S.
