Petőfi Népe, 1981. május (36. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-31 / 126. szám

• PETŐFI NÉPE • 1981. május 31. KÁDÁR JÁNOS FELSZÓLALÁSA A KISZ X. KONGRESSZUSÁN (Folytatás az 1. oldalról.) szerű, ezt előbb-utóbb be is fogják látni. Az sem ártana, ha a nyugati világ vezetői jobban hasznosítanák a történelmi ta­pasztalatokat. Hiszen a második világháború óta az imperialisták többször meghirdették, hogy fel kell számolni, blokád alá kell venni a kommunista rendszere­ket, — de aztán mindig kényte­lenek voltak rájönni, hogy a va­lóságos viszonyokat nem lehet figyelmen kívül hagyni. Napjainkban —s ezt a magunk számára is mondanunk kell — a haladás, a béke minden hívének nagyobb aktivitására van szük­ség. Egyesítenünk kell erőinket, hogy az emberiséget megóvjuk a háborútól. Fontos, hogy a tőkés országok kormánykörei ugyanúgy politikai józanságot és felelősség- tudatot tanúsítsanak, mint a szo­cialista országok vezető tényezői. Ebben a helyzetben a mi poli­tikánk változatlan. Valljuk, hogy a nagy nemzetközi kérdések kö­zül az első és a legfontosabb, amelyben az egész emberiség, a világ összes népe érdekelt: a vi­lágháború elkerülése. Ennek le­hetősége adott, s ez nem más mint a béke megszilárdítása, az enyhülés elmélyítése és kiterjesz­tése. A konkrét feladat a fegy­verkezési verseny megfékezése, a békés egymás mellett élés és a kölcsönösén hasznos, gyümöl­csöző kapcsolatok fejlesztése. El kell érni, hogy a nemzetközi po­litika fő eszköze minden vitás kérdésben a tárgyalás, valamint az érintett felek érdekeinek meg­felelő megállapodás legyen. A szocialista országok becsüle­tes. korrekt politikát folytatnak. Azt vallják, hogy az államok egyenlő biztonságát a fegyverzet alacsonyabb szintién kell meg­valósítani. Ez volt politikánk lé­nyege eddig és ez lesz a további­akban. Nagyszerűen kifejezték ezt az SZKP XXVI. kongresszu­sán Brezsnyev elvtárs által elő­terjesztett széles körű tárgyalási javaslatok, s a legfontosabb nem­zetközi kérdésekkel, a háborús veszély elhárításával kapcsolatos szovjet állásfoglalások. A Varsói Szerződés többi tag­államának is vannak változatla­nul érvényes és tárgyalást igény­lő javaslataik. A széles közvéle­mény — nemcsak a szocialista, hanem a kapitalista országokban is — tudja, hogy az, emberiség alapvető érdekét, a békét érintő. kérdésekben' most az Egyesült Államokon, a NATO-országokon, a kapitalista világ vezető ténye­zőin van a sor, nekik kell a Szov­jetunió, a szocialista oszágok ja­vaslataira méltó választ adniuk. Pártunk, kormányunk, vala­mint országunk közvéleménye melegen üdvözölte és teljes mér­tékben támogatja a szovjet javas­latokat. Hazánk a Varsói Szer­ződés országaival, a haladás és a béke összes erőivel együtt dolgo­zik és küzd ezeknek a javasla­toknak a megvalósításáért. En­nek szellemében lépnek fel kép­viselőink az Egyesült Nemzetek Szervezetében, a madridi tanács­kozáson, a bécsi tárgyalásokon és a kétoldalú kapcsolatokban is. Pártunk, kormányunk e célo­kért. ebben a szellemben végzi nemzetközi tevékenységét. Jog­gal mondhatjuk, hogy népünk teljes mértékben támogatja eze­ket a külpolitikai célokat. Bízunk abban, hogy meg tudjuk akadá­lyozni az új világháborút, a nem­zetközi helyzetben folytatódik az enyhülés, és megőrizzük a békét. Legnagyobb erőnk a szocialista nemzeti egység Szólni szeretnék néhány hazai kérdésről is. Belpolitikai helyze­tünk kiegyensúlyozott, a párt és a nép összeforrott, együtt dolgo­zik, erősödik a szocialista nem­zeti egység, társadalmunk politi­kai, gazdasági alapjai szilárdak. A gazdasági, kulturális építő­munkában jelentős eredményeket értünk el. Ezek jellemzik belső helyzetünket, s ezt tudják bará­taink, sőt, bizonyos mértékben a velünk szembenállók is. Rendszerünk szilárdságát több nagy társadalmi megmozdulás is bizonyítja. Elsőként említem a XII. kongresszus kedvező fogad­tatását. Ezt követték az ország- gyűlési és tanácstagi választások, a szakszervezeti kongresszusok, a Hazafias Népfront kongresszusa, — és ez a mostani kongresszus is. Azt itt felszólaló fiúk és lányok — csakúgy, mint a korábbi fóru­mok résztvevői — a valóságos helyzetről és tennivalókról szól­tak, teljes felelőséggel és bizako­dással. Ahhoz, hogy eredménye­sen dolgozhassunk, sok minden­re, egyebek között anyagi esz­közökre is szükség van. De a legfontosabb és legnagyobb erőnk a szilárd belpolitikai hely­zet és a szocialista nemzeti egy­ség. A legutóbbi tapasztalatok is azt bizonyítják, hogy egy országban szocializmust építeni, sikerrel elő­rehaladni csak akkor lehet, ha a társadalom erőit olyan forradal­mi élcsapat vezeti, amelyet tudo­mányos elmélet irányít, s amely valódi programot tud adni az or­szág népének; ha van olyan szi­lárd népi hatalom, amely érvénye­síteni tudja a szocialista törvé­nyességet és képes önmagát meg­védeni; ha a tömegek támogat­ják a pártot és a népi hatalmat. S további fontos tényező, hogy dolgozni kell! Ez a fontos, s nem az elosztásra kell új szervezete­ket kitalálni. Az elosztást persze mindenki szívesen vállalja magá­ra, legyen az a párt Központi Bi­zottsága, a szakszervezet a KISZ, vagy egy vállalatvezető. De el­osztani csak azokat az anyagi és kulturális javakat lehet, amelye­ket a nép létrehozott. Tehát: erős, jól vezető párt, szilárd népi hata­lom, tömegtámogatás és munka. Ezek a tényezők a Magyar Nép- köztársaságban megvannak, mű­ködnek és tovább fognak erősöd­ni! Most ilyenek a viszonyok ná­lunk. Ennek ellenére az utóbbi években, részben „önerőből” rész­ben nemzetközi hatások alapján többfelé kicsit kritikusabb néze­tek is jelentkeznek. Ezzel kap­csolatban csatlakozom az előttem szólókhoz, Fejti elvtárshoz és a többiekhez, mert úgy igaz, hogy nekünk minden kendőzés és mel­lébeszélés nélkül a valódi problé­mákat kell napirendre tűznünk. És ha valami javításra szorul, akkor cselekednünk kell. Ez a mi viszonyunk a hibákhoz, a hiányosságokhoz, fejlődésünk gondjaihoz. S szívesen veszünk minden olyan bírálatot, vitát, amely előbbre viszi ügyünket. Az ilyen építő szándékú viták és bírálatok mellett különböző he­lyeken és területeken pesszimista nézetekkel is találkozunk. Nemrégiben kezembe került egy előadássorozat a halálról. Ez a probléma tudományos — orvos- tudományi, pszichológiai, vagy fi­lozófiai — szempontból érdekes. Szívesen hozzáírtam volna egy bekezdést arról, hogy én egész életemben az élet problémáival foglalkoztam. Tudom, vannak olyanok, akik állandóan a halál­ra készülnek. De az emberek többsége nem ilyen, hanem az élettel törődik, mint ahogy né­pünknek is az élet, az előrehala­dás a fontos. A helyenként jelentkező pesz- szimista hangulatok miatt nem fölösleges vívmányainkról is szólni. Ez nem a hiányosságok el­hallgatása. Azért beszélünk az eredményekről,' mert tudnunk kell, mit értünk el azon az úton, amelyen népünk évtizedek óta ha­lad. Hatalmas történelmi vívmá­nyaink vannak. Magyarországon, miután a szovjet hadsereg fel­szabadította hazánkat a hitleris­ta megszállás alól, népi hatalom jött létre. Leraktuk a szocializ­mus alapjait, eljutottunk a fej­lett szocialista társadalom építé­sének szakaszába. Ez azt jelenti, hogy felszámoltuk a feudalizmust,' a nagybirtokrendszert, a kapita­lizmust és mindent, ami azzal jár. Megszüntettük az embernek ember által való kizsákmányolá­sát. Népünk bebizonyította, hogy a köztulajdonban levő termelő- eszközökkel, a közös gazdálkodás­sal az iparban és a mezőgazda­ságban hatalmas alkotásokra ké­pes. Ugyanilyen történelmi vív­mány a volt uralkodó osztályok műveltségi monopóliumának meg­szüntetése. Köztudott, hogy Ma­gyarországon nagy volt az anal­fabétizmus, a gyermekek közül so­kan még az elemi iskola padjába sem jutottak el, a középiskoláról és a főiskoláról nem is beszélve. Azóta nemzetünk birtokba vette a kultúrát: műveltté vált a ma­gyar nép! A felszabadulásunk óta eltelt 36 évben történelmi elmaradott^ ságot küzdöttünk le. Bár ezék-^ ben az esztendőkben éles har­cot kellett vívnunk a hatalomért, azért, hogy kinek épüljön ez az ország, s nem kevés hibával kel­lett megküzdenünk, mégis el­mondhatjuk : évszázadnyi elma­radást hoztunk be, népünk elér­te mindazt, amit a kapitalizmus nem tett lehetővé. Sőt még ennél is többet: tovább ment a szocia­lista fejlődés útján. Történelmi vívmányunk az is, hogy a világban helyreállott a magyar nép és Magyarország be­csülete. Népünk felzárkózott az élen haladókhoz és biztos jöven­dőjét a szocialista társadalmi rend keretében építi. Ezek a mi törté­nelmi vívmányaink, amelyeket az idősebb nemzedék számon tart. A fiatalok azonban nem nagyon is­merik ezeket, de kérjük, hogy néha gondoljanak arra, hogy ami ma nekik a világ legtermészete­sebb dolga, az néhány évtizeddel ezelőtt a mi számunkra, akik ak­kor hasonló korú ifjúmunkások voltunk, még vágyálomnak tűnt. A párt távol áll attól, hogy a helyzetünket idealizálja. Nem állítjuk, hogy ami ma nálunk van, az már maga a tökéletesség, hogy nincsenek hibáink és gyengesé­geink. Ilyenek bőven vannak, s nyíltan szoktunk róla beszélni. Pártunk szembenéz a valósággal, s ennek alapján dönt arról, mit tegyen, s hogyan haladjon tovább. A párt XII. kongresszusa is tel­jes valóságukban tárta fel gyen­geségeinket és problémáinkat, va­lamint számba vette azt is, mi­lyen terveket tudunk most ma­gunk elé tűzni. Mind a kongresz- szus, mind a VI. ötéves terv szi­gorú programot hirdetett meg, mert a valóságos helyzetből in­dult ki. Mérsékeltebb növeke­dési ütem mellett óriási felada­tokat jelölt meg a termékszerke­zet korszerűsítésében, a gazdasá­gi munka és a kulturális tevé­kenység javításában, valamint az emberek alkotóképességének ki­bontakoztatásában. Nyíltan beszéltünk arról is, hogy az életszínvonallal kapcso­latban jelenleg felelősen és tisz­tességgel csak azt tudjuk az or­szág népének mondani, hogy most az elért szint tartása és meg­szilárdítása a központi feladat, s a legközelebbi években új erőt kéll gyűjtenünk az életszínvonal további emeléséhez. A következő esztendőkben tehát hatékonyabb gazdasági munkára, jobb tudo­mányos, közoktatási, kulturális tevékenységre van szükség és fo­kozottabban kell mozgósítani az emberi tényezőt, mert bonyolult világpolitikai helyzetben, szá­munkra kedvezőtlen nemzetközi körülmények között élünk. Erről is őszintén beszélünk, nem ideali­záljuk viszonyainkat, s a helyzet megkövetelte feladatokat tűzünk magunk elé. S amikor azt mond­juk, hogy szilárd nálunk a bel­politikai helyzet, akkor ebbe bele­tartozik az is, hogy nagyot lép­tünk előre helyzetünk reális meg­adta támogatását a XII. kong­resszuson kitűzött feladatok meg­ítélésében, népünk ismeri a való­ságos helyzetet és ennek alapján valósításához. Előrehaladásunkhoz még jobb munkára van szükség A valósághoz az is hozzátarto­zik, hogy a munka hatékonysága nem kielégítő. Ez egyaránt vonat­kozik a politikai, a gazdasági és a kulturális munkára, s a tudat fejlesztésére. Eredményeink el­maradnak mind a szükségletek, mind a lehetőségek mögött. A ve­zetésnek is vannak hiányosságai. Én ennek tartom döntési rend­szerünk nehézkességét, lassúsá­gát és a bürokratikus vonásokat, amelyekkel különböző területeken még találkozhatunk. Ilyen to­vábbá a felelősség elmosása, amelyből számos hiba adódhat, s ide sorolom a rendelkezésre álló eszközök . nem megfelelő kihasz­nálását. A vezetés e hibáiról szól­va nemcsak a Központi Bizott­ságra és a kormányra gondolok, hanem a legkisebb egység veze­tőire is. Mindenkinek meg kell tanulnia, hogyan küzdje le ezeket a hibákat. Kiváltképpen azért, mert 4P szocialista ' építés olyan szintet ért el Magyarországon, amelyről a további fejlődésért már nagyon meg kell dolgozni. Korábban, amikor az alapokról indultunk, tervezhettük az ipari termelés évenkénti 15 százalékos növelését, s ezt meg is lehetett valósítani. De amikor egy bizonyos fejlett­ségi szintet elérünk — és ez nem­csak az iparra vonatkozik —, ak­kor az eredményekért már na­gyobb erőfeszítéseket kell tenni. Önök nagyon jól tudják, hogy a sportolók eleinte könnyen javít­ják meg korábbi eredményeiket, de utána már a századmásodper­cekért is vért kell izzadni. Ez egy kicsit így van a társadalom fejlő­désében is. Világosan kell tehát látnunk, hogy mi is elértünk egy olyan fejlettségi szintet, amely után — a további előrehaladásért meg kell küzdeni. Talán keményebben és jobban, mint eddig. Ugyanígy tudatában kell lennünk annak is, hogy a bonyolult nemzetközi vi­szonyok és a kedvezőtlen világ- gazdasági körülmények között hiányosságaink és nehézségeink erőteljesebben éreztetik hatásu­kat.' Meg vagyok győződve arról, s pártunk központi bizottsága is azt vallja, hogy — miután az utóbbi két évben szigorúbb köve­telményeket állítottunk magunk elé — most kicsit jobban dolgo­zunk. Bizonyos eredmények már mutatkoznak, s ez azt bizonyítja, hogy erőfeszítéseinknek megvan az értelme. Továbbra is követ­nünk kell azt a gyakorlatot, hogy problémáinkkal szembenézzünk, új és korszerű megoldásokat ku­tatunk fel, keményen és fegyel­mezetten dolgozunk hibáink és hiányosságaink felszámolásáért, nagy terveink megvalósításáért. Ezek a tervek öltenek testet a párt programnyilatkozatában, a XII. kongresszus határozataiban és a VI. ötéves tervben. A VI. ötéves terv jó és fontos terv. Az eredmények még kezde­tiek, de azt már elmondhatjuk, hogy az indulás biztató volt. Sok területen mutatkoznak máris az ésszerű munka eredményei, s megvan a reményünk arra, hogy tovább tudunk haladni a fejlődés útján. Az eredményekről szólva gon­doljunk a mezőgazdasági dolgozók helytállására. Tavaly a mostoha időjárás miatt késett az érési fo­lyamat, összetorlódtak a munkák. Mindezek tetejébe szokatlanul ko­rán állt be a tél'. Amit az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek dolgozói a múlt év őszén és a keserves hosz- szú telet követő tavaszon végez­tek, azért minden elismerést meg­• Megyénk küldöttei az ülésteremben. érdemelnek. Le a kalappal előt­tük! Becsülettel, erőfeszítéssel az összes időbeli hátrányt leküzdüt. ték és most a mezőgazdasági munkák előbbre tartanak mint más években. Ebből is látható, hogy ha valami, rajtunk múlik, akkor az igyekezet és a szorga­lom meghozza az eredményét. Ér­vényes ez a termelésre és sok más területre is, így például a politikai munkára, a tudományra, az oktatásra, a kultúrára és min­den alkotó tevékenységre. A becsületes igyekvésnek is kö­szönhető, hogy bár a nemzetközi gazdasági körülmények tovább í omlottak az utóbbi másfél év­ben, az életszínvonalat eddig si­került tartanunk, s ha a jövőben kicsit még jobban dolgozunk, ak­kor tartani is tudjuk. Az életszín­vonal megőrzése és megszilárdí­tása nagyon komolyan vett prog­ramunk. Ezzel kapcsolatban hangsúlyoz­ni szeretném, hogy a jövőben job­ban kell érvényesíteni a teljesít­mény szerinti elosztás elvét. Né­pünk túlnyomó többsége becsület, tel, tisztességgel dolgozik az ipar­ban, a mezőgazdaságban, a közle­kedésben, a szolgáltatásban és más területeken. De még nem mindenki végzi így a munkáját. Ahogy ez a nagyobb menetelés­nél lenni szokott, vannak, akik húzzák és tolják a kocsit, és van­nak, akik közben fenn üldögélnek a vendégoldalon és vitetik magu­kat. Ez így nem megy! Az embe­reknek a teljesítmény alapján kell az anyagiakból részesedniük. Társadalmi méretekben jobban és hatékonyabban kell érvényt sze­rezni a szociális igazságnak és a szocialista erkölcsnek,1" amelynek legfőbb követelménye, hogy a mi társadalmunk a munka társadal­ma. itt dolgozni kell, ha valaki boldogulni akar, mert a nép is ezt teszi. Belpolitikai törekvéseinket il­letően jó prográmunk és helyes politikánk van: sikeresen épitjük a fejlett szocialista társadalmat és védelmezzük a békét. A mi programunk: a szocializ­mus és a béke — a haza felvirá­goztatása. Ebben bízni kell, ezért dolgozni kell, és az eredmények nem maradnak el. Kommunistát nevelni minél több fiatalból .A Kommunista .Ifjúsági. Szö­vetség - a párt ifjúsági szerveze­te, s e minőségében betölti'íűrik- cióját. Kereken 850 ezer tagja van, s ezen kívül — helyes, hogy itt erről szó esett — egymilliós az úttörők mozgalma. A KISZ az úttörőktől kapja az utánpótlást, a párt pedig a KISZ-től. A párt­nak más utánpótlási forrásai is vannak, gondolok a szocialista brigádmozgalomra, a munkásőr­ségre és a népfrontra, de jelenleg az új párttagok 75 százalékát fe­lelős KISZ-ajánlásra veszik fel a pártba. A KISZ mint az ifjúság tömeg­szervezete is betölti funkcióját. Magában foglalja a társadalmi­lag aktív ifjúság nagyobbik fe­lét, politizál velük, képviseli ér­dekeiket. Hogy hol és hogyan kell javítani a munkán, ezt a KISZ- esek nálam jobban tudják. A KISZ-nek természetesen minden ifjúsági rétegre nagy figyelmet kell fordítania, de különösen a munkás ifjúságra. Azért emelem ki ezt, mert pártunk — a forra­dalmi élcsapat — a munkásosz­tály programját hirdeti és való­sítja meg. Legfontosabb után­pótlási forrása a munkás ifjúság, minthogy a munkásosztály egésze az a bázis, amely nélkülözhetet­len a párt egészséges továbbépí­téséhez. Mint önök is tudják, a Magyar Szocialista Munkáspárt és a Kommunista Ifjúsági Szövetség elnevezésének történelmi előz­ményei vannak. Ebből egyes KISZ-isták, akikkel vitatkozunk kellett, arra a hibás következte­tésre jutottak, hogy szűk, elit if­júsági szövetséget kell szervezni­ük, és ezért alig akartak felvenni fiatalokat. Vitákban tisztáztuk ezeket a kérdéseket. Az ifjúság poraiból a jelenleginél szélesebb körű KISZ-tagságra van szük­ség. Az az egészséges, ha a' KISZ minél több fiatalt tömörít, hogy kommunistákat neveljen belő­lük. A szocialista építés kezdeti időszakában Magyarországon volt egy hibás felfogás, amit úgy ne­vezhetünk, hogy kommunista gőg. Voltak olyan párttagok, akik min­denkinél különbnek tartották ma­gukat. Ez hiba volt, és Ilyenre nincs szükség sem a pártban, sem a KISZ-ben. Meg kellett magya­rázni, hogy minden ember pár- tonkívülinek születik és azután lesz valamilyen úton-módon kom­munista. E tekintetben tehát az emberek egyformák. De amikor a KISZ a pártnak utánpótlást nevel, akkor gondol­jon arra, hogy mégis van. valami, ami csak a kommunistát jellem­zi. Ez pedig alapvetően az, hogy a kommunista a szocializmus, a kommunizmus eszméjére teszi fel az életét, és számára a közösség érdeke és boldogulása, a dőlgozó osztályok és a nagy közösség, a nemzet felemelkedése a legfonto­sabb. Hazánkban a szocialista. köz- gondolkodás tért hódít, erősödik a szocialista öntudat és áldozat- készség. Erről tanúskodnak a szo­cialista brigádmozgalom és mun­kaverseny eredményei is. De ez­zel egyidejűleg — aminek bizo­nyos társadalmi okai is lehetnek — erősödött az egyéni gyarapodás­ra való hajlam, az önzés. Ugyanaz az ember néha, a kollektívában szocialista mó­don, a saját szűkebb körében vi­szont egoista módon gondolkodik. Amikor társadalmi, közösségi cé­lokról és érdekekről van szó. bizony akadnak, akik megkérdezik: mit kapunk érte? Ez így nem jó! A kommunista számára az eszme és a közösség az elsődleges, és an­nak rendeli alá saját egyéni ér­dekeit, céljait, életmódját, élet­stílusát. Erre kell nevelni azt a fiatalt, akiből azt akarjuk, hogy valóban kommunista legyen. Re­mélem, hogy a KISZ a továbbiak­ban is ennek szellemében végzi munkáját. Az ifjúság életkörülményei és életszínvonala elválaszthatatlan a nép életkörülményeitől és élet- színvonalától. Magyarországon az életszínvonal nem .alacsony és az életkörülmények sem rosszak. Ezt állapítják meg a külföldiek is, akik szép számmal jönnek-men- nek, s egyöntetűen azt mondják, hogy nem élünk rosszul. Ez vo­natkozik a fiatalságra is, hiszen van ennivalója, tud öltözködni, van munkája. .?.<Nem akarom a. kapitalizmussal ijesztgetni 'az ifjúságot, mert hazánkban soha többé nem lesz kapitalizmus. De a fiatalok utaz­nak és látnak eleget, s nézzék meg, hogyan élnek kortársaik a tőkés világban. A munkanélküliek között igen magas a fiatalok ará­nya, s munka nélkül nincs igazi élet. A mi fiataljainknak biztosí­tott a munkalehetőség, és ha dol­goznak, akkor megfelelő bért kap­nak, amiért vásárolni is tudnak. A fiatalnál a műveltség meg­szerzése nem ugyanazt jelenti, mint a felnőtt embernél. Számára a tanulás egy életre szóló beruhá­zás, amellyel a saját jövendőjét építi. Hazánkban az általános is­kola nyolc osztályát az adott kor­osztály szinte teljes egészében el­végzi. Középfokú képzésben a megfelelő korosztály 96 százalé­ka részesül, amihez mindjárt hoz­záteszem, hogy a középiskolai ta­nulók száma most a hétszerese, az egyetemi és a főiskolai hall­gatóké pedig csaknem tízszerese annak, amennyien a Horthy-rend- szerben voltak. Ez is mutatja, hogy ifjúságunk birtokába veszi a műveltséget, a kultúrát. Ifjúságunk helyzete, jelene elfogadható, jövője szép és biztos Mint tudják, a pártkongresszus is foglalkozott az ifjúság problé­máival. Ezek közül kettőt emlí­tenék: az egyik a lakáskérdés, a másik a pályakezdés. Mindkettőt napirenden tartja a párt, a kor­mány és a társadalmi és mind­nyájan javítani szándékozunk a helyzeten. De a lakásgondokról szólva azért ne felejtsék el, hogy a ta­nácsi lakások 57 százalékát ifjú házasok, fiatal családok kapták. • Magyar! Béla a kongresszus szünetében, a küldöttek társaságában.

Next

/
Oldalképek
Tartalom