Petőfi Népe, 1981. május (36. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-05 / 103. szám

1981. május 5. • PETŐFI NEPE • 5 1909. május 5-én született a magyar költészet örök. életű, klasszikus lírikusa, Radnóti Miklós; tehát pon. tosan hetvenkét esztendővel ezelőtt. Az évforduló kapcsán tisztelgünk emléke előtt, a kecskeméti, illet* ve a Kecskeméthez kötődő alkotók vallomásaival, vele kapcsolatos műveivel. MELOCCO MIKLÓS SZOBRA A KÖLTŐ MEGIDÉZÉSE HhwBSmI! Radnóti koszorúja — ez a cí­me annak, a kötetnek, amely a Győr-Sopron megyei Tanács jó­voltából látott napvilágot, né­hány hónappal ezelőtt. A mint­egy kétszáz oldalas kiadvány Összesen nyolcvankét költeményt tartalmaz, csupa olyat; melynek mindegyike valamilyen formá­ban a mártírhalált halt lírikus­sal foglalkozik. Talán nem meglepő, ha ebben az antológiában szinte mindegyik vers legalább részben a halált, az értelmetlen elmúlást, pusztulást próbálja elénk tárni, a művészet eszközeivel. A „fertőzött haza”, a „tömegsír” stb, éppen úgy szere­pel ennek a könyvnek a lapjain, mint a magyar történelem sok­féle véres szimbóluma; Mohács, Szárszó, Döbling, Segesvár stb. Az a költő — Radnóti Miklós —, aki a „szabadság énekese volt”, s aki „küzdött nagy viha­rokkal”, az — amint hittek és hisznek ebben a költőtársak — utódok — nem szűnt meg soha­sem harcolni a boldogabb, a tisz­tább és emberibb jövőért. Nem hiába írta róla az egyik későbbi Utódja, hogy „benne zúg a vég­telen”, és hogy az ő hangja „az élet dallama”. Külön értéke a vallomásos kö­tetnek, hogy a ma élő és a kö­zelmúltban eltávozott irodalmá­rok egyformán tisztelettel és elis. méréssel szóltak róla, a könyv tanúsága szerint. Íme, erre is áll­jon itt néhány példa, az alábbiak­ban. Juhász Ferenc így vall róla, szép szavakkal; „Metamorfózisra kényszerítette létünket, az utána jövőkét.” És így szólott az — Vajtó Lász­ló — aki haláláig Kecskeméten élt: „Dalolok friss ritmusa bűvö­letében.” „Ogy tapadt a tollhoz, mint kéz a puskaporhoz” — mondta róla találóan és nagyon kifejezően Baranyi Ferenc költő. Es végül — a Kecskeméten élő — Pintér Lajos eképpen vall róla, az idő múlásával: ...... szívünket ólomcsodákkal megedzi.” T alán a fentiekből is kitetszik, hogy ez a „vidéken megjelenő”, ám cseppet sem „vidékies” kö. tét méltó emléket állít a mártír­halált halt klasszikus költőnk­nek — a feledhetetlen Radnóti Miklósnak. —a —y ANGYALI ZENE fehér virág a zápor zuhogva ejti szirmát hulló a szél és. ékkő tócsában mossa tollát szép zöld haját . lebontja a kukorica elszáll e sziromzuhogásból a tündöklő ökörnyál Fehér virág kezedben szétporló liliomszál szétporló tenyeredből szökkent e liliomszál szétporló zuhatagból ahogy a szirom elszáll eltűntél aki köztünk angyali zene voltál tát és történelmi, szociális ta­pasztalatát, a József Attila-it a számokról: „Bizony a számok is emberek ... / Vegyetek erőt ma­gatokon / És legelőször is / A leg­egyszerűbb dologhoz lássatok — / Adódjatok össze...” • Íme a rajz, ahogyan a szobrász annak idején, még Kecskeméten kezdett ráérezni későbbi művének legfőbb lényegére. • Melocco Miklós Radnóti Miklós-szobrának külö­nös értéke, hogy a roppant fájdalommal együtt az erő, s a határozottság is jelen van a műben. A város kö­zelében: a Győr, Ikrény és Abda határol­ta térségben, az Ml-es út mellett, a régi ro­zoga bécsi úton áll néhány hónap óta Melocco Miklós Radnóti- szobra. Emlékeztetőül és figyel­meztetésül. Hogy a ma embere és az ezután, élő ember ne feledje: milyen rossz volt, mennyire el- emberteLenedett a gonosz, a bű­nösségében fékezhetetlen egykori hatalom. Megyünk — mai emlékezek, a költő, a gyönyörű emlékű lírikus mai szerelmesei — lépegetünk a Kerényi József Ybl-díjas kecske­méti építész által kigondolt, szé­pen megálmodott szoborhoz ve­zető széles, kikövezett úton. Ad­dig, ahol már nincs tovább... Ahol nem megy tovább már a szenvedés rögös-keserves útja... Ahol a költő szobra — Melocco remeke — végképp lezárja az út­szakaszt ... Aztán csak állunk meghatottan, emlékezve. Emlékezve és dühün­ket, mérgünket, keserűségünket nem titkolva. Hogy ilyen lehe­tett; hogy a világ egyik leggyö­nyörűbben, legmélyebben érző, legtudatosabban gondolkodó al­kotóját szennyes gondolkodású, alantas érzelmű, sekélyesen élő „tökmag Jankók”, senkik a ha­lálba kínozhatták. De itt a mű. Itt az állandó és folyamatos emlékezés nagyszerű lehetősége. Itt a két kitűnő alkotó jól sikerült közös alkotása. Hogy ne feledjük: a legembertelenebb korban is az igaz ember szava sz^it hozzánk. És szól ma is... V. M. RADNÓTI MIKLÓS EMLÉKEZETE POLNER ZOLTÁN: Radnóti Didergő vállad elsodorja egy madár. Fölbuksz parányi göröngyben. Hajnalra talán már kilőtt jajokkal szögeznek a földre. Szádból feketén szivárog az ének. Reményed: mészárszék-alkonyok. Könyörtelen magány a menedéked. Ütött csontokkal vánszorogsz'.'' Kőszájú fák, üvöltő virágok között országos halálod járod. Védtelen vagy. Halott. Holnap kiássuk véres viharkabátod. Kátrány-éjekkel takarjátok le Abdát! A kutya szűköl, a ló nyerít. Odatartom arcomat a szélnek: szikkassza forró könnyeid VALLOMÁSOK A KÖLTŐRŐL Kormos István írta e verset, a Fehér virágot, 1948-ban, s ön­vallomásban hozzáteszi még a sokak számára különben is tu­dottat: Radnótiról írta, s a Vá­laszban jelent meg, annak utol­só számában. S egyik utolsó munkája lett a szerkesztő Kor­mos Istvánnak a Radnóti válo­gatott versei előkészítése, talán nem is véletlenül, nem jelképte­lenül, hisz hányszor elmondta baráti társaságban, mikor rövid kommentárjaival fiatal írók parttalan- érdeklődését Radnóti irányába terelte: „Radnóti meg­mentette azokban az években a, magyar költészet becsületét.” A képletein,, „ jnffllflott .^Kpypípsr ;egy$t£m”, -egyik °íyan tétele amelyet •; sosemvolt jegyzetfüze­temben most puha grafitceruzá­val többször aláhúzok. Pilinszky János jegyzetfüzeté­ből való egy másik, tételes gon­dolat, hogy Radnóti: számunkra az egyik legszebben csengő szó. Igen i szó, mint a „fehér”, a „vi­rág”, a „zápor”, egyértelmű, gaz­dag jelentéstartalmú, sötétbarna színű szó, egy élet és egy életmű súlyával és aranyfedezetével. Igaz lehet ez is, hisz — gondol­juk csak meg — Radnóti mű­vészete a szavak közhasználatú- ságának és magától értetődésé- nek törvénye szerint lett része kultúránknak. Ahogy egy-egy fontosabb szó: közhasználatú, tartalmakkal átjárt, gyöngyfor- más és magától értetődő szó ré­sze lesz köznapjaink egy-egy tő­mondatának. Magam is játszani kezdek a gondolattal — hisz oly természetes —, hogy A magyar nyelv értelmező szótárában ott találom, s mellette a magyará­zat: ékkő eszme és angyali ze­ne. „Ékkő eszme” részében korán, kamászkorom idején felfedez­tem; Radnóti immáron szobor­arca előtt, az ólomarc előtt úgy álltam meg,-hogy tudtam: ez az arc kötelez: Kötelez kínokon megemelt fővel általmenni. Em­iben, hát véges képességek és le­hetőségek pengéjét az öröklét kardformájaként forgatni. Köte­lez, hogy fondorlatok, aljasság? panoptikumok, gordiuszi csomók ?erigét&gében tévedés nélkül el­igazodjunk. Tudtam — s tudjuk —, hogy a magyar költészetnek a Halotti beszédtől máig vezető versútján fontos állomás az övé. Radnóti, akinek születése is halállal öve­zett, hisz édesanyja és ikertest­vére életét kéri megváltásul, s akit 1944 telén újkori történel­münk rettentő hóhullása borít be, harmincöt évesen, korszakának kiemelkedő költője. Életútja többször találkozik József Atti­láéval; jelképes értelemben, mintha történelmi téliben, süppe- dős. magas hóban rendre József Attila csizmanyomába, csizmája félholdjába lépne. Maga is Sze­geden talál egyetemi műhelyre, s Szeged rugói Párizsig röpítik. A szegedi fiatalok falukutató útjain gyűjti a szerelmek pogány kati­cabogarát, kuruckor virágharma­Talán titokban, barátian arra készül, hogy József Attila Tö­meg, Munkások, Külvárosi éj versét énekli továibb, de az idő új törvényt tesz, s a József Atti- la-i örökség másik hangja lesz messziható. A Hazám, Egy spa­nyol földmíves sírverse, Thomas Mann üdvözlése utáni klasszikus verscsendben fölhangzik a Tegnap és ma, a Himnusz a békéről, az Első ecloga veretes új himnusza. Ahogy fölhangzanak a szlovén, a lengyel, a cseh irodalom új him­nuszai is. A versek tehetnek-e többet, a történelmi jelen vastag barbárnyakára, medvenyakára micsoda közép-európai gyöngy­sort fűznek! S amíg e gyöngysor európai, világirodalmi lánca jj.^1 nem szakad; egy szem. rajta Radnóti művészete is. Nyelvünk elképzelt értelmező szótárában ott állt ez is: angyali zene. Ott állt ez is: harmonikus és tiszta világ. Ha keresel, ne itt keress törést. A Kis kácsa fürdik korai lepke-vers, népdal, de már­is a költészet sok évszázados, tört kőoszlopára száll rá. A Vihar után kamaszidill, de benne kilenc lány évszázadok rendje szerint paskolja vizes ingét. Huszonnyol­cadik évében, aki az istenhegyi kert gyümölcseire néz: a francia reneszánsz egét képzeli feje fö­lé. S aki az eclogát írja: az XX. századi vad medve-képzetet theokritoszá és vergiliusi antik verslábakon táncoltat. Remény csak egyetlen van, a legfőbb re­mény: nem táncolni akaró med­véké, hanem angyali zenészeké — ím itt előttünk — a kotta. Pintér Lajos „Radnóti eszmevilágának, szo­cialista rendet sóvárgó reményei­nek mi volt a legáhítottabb cél­ja? „Az emberhez méltó érte­lem”, a tisztafényű erkölcs és a hibátlan formai szépség.” (Ortutay Gyula) „Távol állt attól a művészettől, amelynek célja pusztán a gyö­nyörködtetés vagy éppen az ön­célú csillogás.” (Vas István) „ö volt a szelíd lázadó; a köl­tő, aki el tudja végezni a szép­ség varázslatát, de úgy, hogy rá­ébresszen a szépség tünékeny, csalóka látszatára.” (Keresztury Dezső) „Radnóti igazi hajlamai a for­mákban és a kifejezésekben búj- kálnak és nyilatkoznak meg.” (Bori Imre) „... hogy mit jelent e táj, ezt nála senki sem tudta jobban...” (Tasnádi Varga Éva) „Az antifasiszta harc nemzet­közi énekese.” (Simon István) „A kultúra és a szenvedés le­olvasztotta róla a lázadás felszí­nességeit.” (Komlós Aladár) „Radnóti magányossági érzése hasonló a József Attiláéhoz. Ha­sonló tényezők idézik elő a ma­gányt, váltják ki a rezignáltsá­got, az elkeseredést, és hasonló forrásokból táplálkozik mindket­tőjüknél az alkotás új fellendülé­se, az egyéni keserűség világából a közösség távlatai felé.” (Tolnai Gábor) „Talán senki sem fogalmazta meg oly művészi tömörséggel a fasiszta veszedelemre ráébredő népek közös aggodalmát, mintő.” (Koczkás Sándor) NEMZETISÉGIEK ELŐNYBEN? A nyelvtudás tartalékai A z idegen nyelvek tudása és tanulása országos üggyé válik. Ez tükröződik a nyilvánosság­nak szóló írásokban, műsorokban is. A televízió va­sárnapi Kalendáriuma például olyan felhívást su­gárzott, hogy a vállalatok szervezzenek nyelvokta­tást az üzemi óvodákban. Az ötleit nem nyerte meg a tetszését annak a kritikusnak, aki így írt: „Elke­serítő állapotban van-e az iskolai nyelvoktatás: Igen, négy, nyolc, sőt tizenkét (Íj esztendei nyűglő- dés Is többnyire siralmas makogést eredményez. Korrigáliható-e ekkora intézményes kudarc más,- de hasonló intézményes formákban? Nem, nem korri­gálható sem négy, sem negyvennégy esztendős ala­nyokkal”. Nyilvánvaló, hogy az intézményes forrnák között a jövőben sem mondhatunk le az iskolától. A ku­darcon könnyen tudnának segíteni a pedagógusok, ha a jelenleginél! jóval kisebb osztálylétszámmal, nagyobb óraszámban foglalkozhatnának a gyere­kekkel és lenne elég korszerű szemléltető,eszköz a munkájukhoz. Egy oróisz-, angol-, vagy némettanár „csak” ennyit kér manapság. A feltételek és a ja­vaslatok felsorolását természetesen sokáig lehetne — és kellene — folytatni. T"\e vannak tartalékaink is. Olvasom az egyik ^ tanulmányban, hogy Magyarországon „az idegennyelv-tudás ’jelentő® részét a nemzetiségi nyelvtudás adja: a német mellett a szlováké, a Szerb-horváté és a románé.” Tapasztalati tény, hogy a sváb hagyományokat ápoló bácskai telepü­lések szülöttei könyebbenn tanulnak meg németül, mint a Hevesből vagy Szalbolcs-Szatmárból szár­mazó társaik. Az idegennyelv-tudás szempontjá­ból összeállított megyei rangsor szintén a nemzeti­ségek súlyától függően alakult ki: Baranya, Nógrád, Győr, Pest, Fejér, Békés, Bács-Kiskun. A nemzeti­ségi nyelveket főleg az idősek beszélik. Gondoskod­ni kell róla, hogy a készségük, jártasságuk ne vesz- szen el az örökösök között. És erről minél előbb, már az óvodás korban érdemes gondoskodni. C zért örülünk azoknak a példáknak, amilyennel ■*“' Dunacgyházán is találkoztam. A szlovák itt sokaknak az anyanyelve: a tanulását már az óvodá­ban elkezdik a gyerekek, majd az általános iskolá­ban folytatják egészen a nyolcadik osztályig. A ta­nulók nyolcvanöt százaléka így naigyon korán átér- zi, hogy mit jelent az ember életéiben egy másik nyelv ismerete, ami elősegíti az orosz elsajátítását is. A kiskőrösi Bem-iskola sem mond le a szlovák előnyeiről: kétszázötvenen ismerkednek vele. Vas- kúton második idegen nyelvként a német és szerb- hcrrvát tanulását szorgalmazzák a magyar anya­nyelvű tanulók körében is. Bátyán harminckét lány és fiú választotta a szerb-horvátot, Mátételkén anyanyelvi oktatás formájában sajátítják el a gye­rekek ... Szabovlyev István tanító, nemzetiségi pedagó­gus levélben küldte el a véleményét: A hercegszán­tói szerb-horvát tanítási nyelvű általános iskolá­ban dolgozom több mint huszonöt éve — írja. — A diákjaink már az alsó tagozatban kétnyelvűekké válnak, szerb-horvátul és magyarul tanulnak, el­sajátítják a latin és cirill betűk írását. Harmadik­ként ismerkednek meg az orosszal, s szláv nyelvről lévén szó, ez nem okoz nekik különösebb gondot. Mire befejezi az általános iskola nyolcadik osztá­lyát, három nyelven beszélnek, írnak és olvasnak, amit mi, nemzetiségi nevelők természetesnek ve­szünk. De mi van a többi iskolákban? Sok olyan fiatalt ismerek, aki tizenkét évi tanulás után sem jutott tovább az alapfoknál. Baj lehet a módszerek­kel! Nézetem szerint idegen nyelvek tanulásánál és gyakorlásánál még mindig kísértenek a múlt tör­ténelmi beidegződései. Az egészen fiatalok szájából most is hallható: „Miért nem magyarul beszél az, aki Magyarországon él? Mintha nem tudnák, hogy hazánkban a magyarok mellett nemzetiségek is él­nek. Ezt, sajnos a tankönyveink sem tudatosítják eléggé. Pedig évről évre számos turista érkezik hoz­zánk, akik szívesen beszélnének az anyanyelvükön, ha lenne kivel. Jómagam, mint idegenvezető, gyak­ran megfordultam a környező szocialista országok­ban, s a horvát anyanyelvem segítségével nagyon jól boldogultam az orosz, cseh, szlovák és lengyel nyelvterületeken is. 1^ ilyen nagyszerű lenne, ha a határ menti tele- piilések általános iskoláiban bevezetnék a tantárgyak sorába a szomszédos, baráti ország nyel­vét! Jó volna elérni, hogy honifi társaink zöme ne csak valamiféle jelbeszéddel tudja kifejezni a kí­vánságait. ha külföldivel találkozik. Ehhez a több nyelven Beszélőknek nagyobb megbecsülést is kel­lene élvezniük. Ennyi a szerkesztőségünkbe érkezett levél lénye­ge. Igen érzékletesen támasztja alá, hogy az idegen nyelvi oktatásunk föllendítéséhez a nemzetiségi te­rületek magától értetődő előnyeit is föl kell hasz­nálni. Mert a nyelvtudás, a beszéd és megértés, a kifejezés képessége fontos része az emberi kapcso­latoknak, egész kultúránknak. S különösen fontos abban az országban, ahol erős a külkereskedelem, a turizmus hatása, s ahol létérdek bekapcsolódni a nemzetközi gazdasági és tudományos vérkeringés­be. Akik most koptatják az iskolapadokat, köny- nyebben szerezhetnének magabiztos jártasságot egy vagy akár két idegen nyelviben, mint akiknek , az lenne a dolguk, hogy az eddiginél jobban ösztönöz­zék, hasznosítsák, és ismerjék el az idegennyelv-tu- dást. Aki nem hiszi, próbálja meg. Halász Ferenc Országos amatőr pop-dzsessz-rock­találkozó A Magyar Rádió szórakoztatózenei osztálya, a Népművelési Intézet művészeti osztálya és a KISZ KB kulturális osztálya, országos ama­tőr pop—dzsessz—rocktalálkozót szervez. A találkozó felmenő rendszerű. A megyei találko­zót követően Orosházán tájegységi szemlére, Győ­rött pedig országos találkozóra kerül sor. A Bács- Kistoum megyei területi zsűrizés Orosházán lesz, elő­reláthatóan július közepén. A versenyre jelentkezhetnek azok a beat, rock; dzsessz és dzsessz-rock együttesek, énekesek és hangszeres szólisták, akik nem rendelkeznek hiva­tásos előadói működési engedéllyel. A megyei be­mutatóra váltják azoknak az együtteseknek a je­lentkezését is, akik a folk, vagy a country muzsika valamely változatét művelik. Az együttesek és elő­adók teljesítményét a Népművelési Intézet által felkért szakmai zsűri értékeli. Ezt követően szak­mai konzultációt is szerveznék. A tájegységi szemlékről és az országos döntőről rádiófelvétel készül, s a legjobb produkciókat az azt követő napokban sugározzák. A szereplők közül az értékelő bizottság által javasoltak részt vehetnek a salgóbányai rocktábor oktatási programjában, 1932 nyarán. Jelentkezni írásiban lehet a Megyei Művelődési Központnál (Kecskemét, Május 1. tér 1. Pf.: 79.) A jelentkezési határidő: 1981. május 15.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom