Petőfi Népe, 1981. április (36. évfolyam, 77-100. szám)
1981-04-30 / 100. szám
1981. Április 30. • PETŐFI NÉPE V 5 A RÖPÜLJ PÁVA VERSENYZŐI VOLTAK Kalocsai éneklő lányok Most induló sorozatunkban azok közül a Bács-Kiskun megyei csoportok, énekesek közül mutatunk be néhányat, akik a Röpülj páva népdalverseny döntőiben sikerrel szerepeltek. Milyen élményeket, emlékeket őriznek a versenyről? Hogyan alakult azóta az életük? Milyen elképzeléseik vannak a népdaléneklés nemes hagyományának folytatására? A MÚZEUMOK, közgyűjtemények léte, közművelődési munkája kulturális életünk egyik leglátványosabb színtere. A kiállítások, állandó bemutatók, időszaki tárlatok, vándor- kiállítások színesítik napjainkat, — esztétikai élményt, eseményt kínálva. Csak tavaly 2073 kiállítás közül válogathattunk. 691 állandó, 794 időszaki és 588 vándorkiállítás várta a látogatókat országszerte. Az újonnan rendezett bemutatók száma: 69 állandó, 684 időszaki és 588 vándorkiállítás. Volt köztük képzőművészeti, ipar- és népművészeti, természettudományos. műszaki, munkásmozgalmi, régészeti és történelmi kiállítás. Volt csoportos és egyéni bemutató. Stílusokkal, művészeti, történelmi korszakokkal, egy-egy kiemelkedő művész alkotásával ismerkedhettünk. Évfordulók, események, a gyűjtemény gyarapodása adtak alkalmat kiállítások rendezésére. A múzeumi közművelődési munka legfőbb színterei a kiállítások. Tavaly a 487 hazai múzeumnak és kiállítóhelyiségnek ösz- szesen 16 216 593 látogatója volt. A fővároson kívül a Győr-Sopron megyei, a Heves, a Komárom, a Pest. a Veszprém megyei múzeumokat tekintették meg legtöbben. E megyékben egymillión felül volt a látogatók száma. (A korábbi adatokhoz hasonlítva, csökkent Magyarországon a múzeumok lá- gatottsága — 1980-ban 550 ezerrel kevesebben fordultak, meg a kiállításokon, mint 1979-ben, — s ez nyilván összefügg az idegenforgalom csökkenésével. Ezen nem kívánnak különösen akciókkal, rendezvényekkel változtatni. Ám a hazai nagyközönség és a múzeumok közül kialakult törzsközönség számára egyre változatosabb programok, a kiállítások mellett múzeumi foglalkozások, baráti körök. s más formák állnak rendel- kezesre SZERVEZETTEN illeszkedik a múzeumok közművelődési munkája a helyi — megyei, városi, községi — kulturális életbe. Gyakran rendeznek közös programot, művelődési házakkal, iskolákkal, munkahelyekkel, szocialista brigádokkal. A tárlatvezetés minden múzeum alapszolgáltatása — bejelentett csoportoknak, egyéni látogatóknak általában több idegen nyelven tartanak tárlatvezetést a legtöbb helyen. De kidolgoztak sajátos formákat is — Győrben, Szekszárdon, Szolnokon a szocialista brigádokat vagy a Munkás- mozgalmi Múzeumban a családos látogatókat speciális tárlatvezetéssel várják. A Magyar Nemzeti Múzeumban a szabad szombat, a szombathelyi múzeumokban a szocialista brigádnap még teljesebb ismeretet kínál. Segítséget nyújtanak a múzeumok vetélkedőkre, szellemi játékokra való felkészülésre. Se szeri, se száma a múzeumi előadásoknak, a hasonló témájú TIT-előadásoknak — amelyek, az intézményekben folyó tudományos tevékenységgel — például'restaurálás. műtárgymentés stb. — ismertették meg a közönséget. E témakörben rendezték meg az elmúlt év múzeumi hónapjában például a Magyar Nemzeti Galériában a Múzsák kertje közelről című kiállítást, a miskolci Hermann Ottó Múzeumban a néprajzi, Székesfehérváron a régészeti műtárgyvédelem volt a kiállítás tárgya. A MÚZEUMBARATOK, munkahelyi közösségek nem egy helyen bekapcsolódtak a múzeum tudományos munkájába, így a gyűjtésbe, kutatásba. Főleg ipari Iellegű megyékben — a Győr- Sopron megyei, Komárom. Nóg- rád megyei és a Magyar Munkás- mozgalmi Múzeum összekapcsolva a kutatási feladatokat — üzemtörténeti — munkásmozgalom-történeti — életmódkutatást — munkásművelődési feladatokkal, munkahelyi kollektívákat inspiráltak tárgyi dokumentumok összegyűjtésére. üzemtörténeti krónikák, dolgozatok megírására. Tatabányán és Salgótarjánban a bányászat és életmód. Simontor- nván a bőrgyár történetének tárgyi és írásos emlékeinek gyűjtésében működtek közre társadalmi segítők, Bács-Kiskun, Békés. Győr-Sopron, megyék munkáskollektívái helytörténeti, ipar- és üzemtörténeti gyűjtésben tevékenykednek. Gyöngyösön akció indult „Mindenki egy tárgyat a múzeumnak” címmel. A múzeumoktól nem idegenek a társművészetek sem. Gyakran színesíti a múzeumi programokat zene, tánc. irodalom, film. A Magyar Memzeti Galéria hangversenyei, a Magyar Munkásmozgalmi Múzeum kórushangversenyei, a Nemzeti Múzeum történeti zenés estjei, a szentendrei múzeumok zenés délutánjai eseményszámba mennek. A fővárosban a kiscelli múzeum kertje ad teret hangversenyeknek. Gorsiumban az antik romok közt. tartják a szabadtéri játékok színielőadásait. Tatán, az Antik Másolat Múzeum antik irodalmi estek színhelye. Versek, énekszámok hangzanak el kiállítások megnyitóin, táncosok, amatőr együttesek lépnek fel a kiállítási tárgyak körött. CSAKNEM MINDEN múzeumban van iskolai, vagy iskolán kívüli program gyermekeknek, tanulóknak szóló rendezvény, tanórák a múzeumban, óvodai foglalkozások. Különböző játékokat, versenyeket tartanak, alkotókészség-fejlesztő szakköröket működtetnek. Népszerűek a néprajzi, helytörténeti jellegű nyári táborok. amelyet fiataloknak szerveznek, például Tolna. Pest, Somogy, Fejér megyékben. Múzeumaink, kiállításaink fiataloknak és felnőtteknek, muná- soknak és értelmiségieknek, múzeumbarátoknak és a művészetekkel most ismerkedőknek egyaránt nyújtanak új ismereteket, élményt. szórakozást. K. M. „Ezek a lányok élik a népdalt. Lehet hogy azért, mert a szüleik és a nagyszüleik még maguk is hagyományőrző énekesek voltak” — mondta a kalocsai I. István Gimnázium KISZ KB különdíjá- val kitüntetett leánykórusáról egy jeles népzenész szakemberünk. A tizenkét érettségi előtt álló óvónőképző szakközépiskolás lány valóban emlékezetes sikert aratott a televízió Röpülj páva vetélkedőjén. S ami a legbiztatóbb: számukra a magyar népdal, a sok szép kalocsai, sárközi, moldvai, ormánsági dallam nem pusztán pódiumprodukció, hanem élet is, mely hamarosan része lesz óvodapedagógusi munkájuknak. A készülődésre és a verseny izgalmas pillanataira emlékezünk velük, és a csokrokat betanító Cserei Józseffel. A legbeszédesebbnek Horváth Gabriella bizonyult. — A selejtezők alkalmával arra gondoltunk, hogy jó lenne, ha legalább a rádiófelvételt kiérdemelnénk. Mikor már a rádiós elődöntőkön is túlestünk, az iskolatársaink elkezdték szorgalmasan gyűjteni a szavazatokat. Volt, aki táblát akasztott a hátára és a kalocsai utcákon járva- kelve kérte az aláírásokat. De ránk szavazott a dorogi óvónőképző valamennyi diákja, sőt a bajai III. Béla és Tóth Kálmán Gimnázium több osztálya is. A televíziós bemutatkozás után egy kedves, bátorító levelet is kaptak. Szurok Eszter veszi át a szót: — Nagyon meghatódtunk, amikor megérkezett Demény Ba- lázsné levele Törökbálintról, amelyben azt írta, hogy nagyon LAKÁSDÍSZÍTŐ KERÁMIÁK 9 Kovács Éva keramikusművész alkotásaiból kiállítás nyílt Békéscsabán a Mukácsy Mihály Teremben. Mintegy százötven népi ihletésű lakásdíszítő kerámiafigura látható a tárlaton. HAZAI TÁJAKON Budapest legmagasabb pontján 9 A terasz 9 Az impozáns kilátó tetejét most részlete. vörös csillag díszíti. 0 A kalocsai lányok az elődöntőn ... (Szvoboda István felvétele) szurkol nekünk és gratulál a produkciónkhoz. A néni maga is énekelj egy budafoki népdalkörben, mindemellett hobbiból népdalgyűjtő munkát végez. Az ilyen és hozzá hasonló emberek véleménye, biztatása nagyon fontos számunkra. Hogyan is vállalkozott érettségi előtt ez a tizenkét lány a komoly munkát, készülést igénylő versenyre? — próbálom faggatni a csendesen üldögélő Cserei József tanár urat. — Talán nem is volt annyira megterhelő számukra. Ezeknek a lányoknak természetes tevékenységi köre a népdaléneklés. A város, az iskola is ilyen hagyományokat őriz. Közismert például, hogy minden évben Kalocsán rendezik meg a megyei népdalversenyt, amelyben szinte minden alkalommal szerepel néhány szólista vagy énekescsoport ebből a gimnáziumból. A versenyre összeállított népdalokat nem az órán tanítottam. Ezt lényegesnek érzem, mert az iskolán kívüli tevékenység másképpen, jobban motiválja a diákokat. Arra is ügyeltem, hogy olyan dalokat válogassunk, amelyek valóban tetszenek nekik. A verseny izgalmában egymással örök barátságot kötött tizenkét dalos lány hamarosan elhagyja az intézmény padjait. Dolgoznak, tanulnak majd. Szétszóródnak az ország szinte Valamennyi tája felé. Egy alkalommal még láthatjuk; hallhatjuk őket együtt: a nyári Duna menti folklórfesztivál nyitóműsorában. P. E. Kecel monográfiája Beszélgetés Bárth János néprajzkutatóval (Nagyobb létszámú kutatócsoport írja Kecel nagyközség monográfiáját. A munkaközösség vezetője és a könyv szerkesztője Bárth János néprajzkutató, a Kalocsai Viski Károly Múzeum igazgatója. Vele beszélgettünk a Kecel-kutatás körülményeiről, módszereiről. — Tudomásunk szerint e vidéken ilyen alapos helytörténeti-néprajzi kutatásra még nem került sor. Miért éppen Kecélen történik ez most? — Két ok miatt Egyrészt mert ott komolyan kezdeményezték, másrészt pedig mert Kecel jellegzetes újkori település: nagy hely; tanyás község, ahol srölő- és gyümölcstermesztéssel foglalkoznak. Kiterjedt homokhatára van és gazdálkodása a szakszövetkezeti utat járja. Kecel vezetői úgy döntöttek néhány éve, hogy tudományos megalapozottságú monográfiát kell írni. Miután megbíztak a szervezéssel, szerkesztéssel, a megyéből és az ország minden részéből felkértem a legjobb szakembereket a részterületek feldolgozására. Több mint harminc kutató működik közre ebben. írásaik lényegében már együtt vannak. Következhet a szerkesztés. Egyébként a munka nagyságára, mélységére jellemző, hogy tekintélyes meny- nyiségű anyag gyűlt össze. Kétezer fényképfelvétel készült, több száz magnókazettát töltenék meg a felvett beszélgetések, visszaemlékezések, és sok ezer a lejegyzett interjúk szánna. A nyersanyagból Kecel-archívum lesz a Viski-múzeumban. — Mondana valamit röviden a kutatás módszeréről? — Kollektiven és egyénileg kutattunk. Háromszor egy hétig közösen végeztük a munkát Valósággal megszálltuk a települést s elmondhatom, hogy a helyi vezetők és a lakosok egyaránt mesz- szemenően támogattak, segítették bennünket. A kutatók figyelemmel kísérték az élet minden epizódját. Családok életével, üzemek, gazdaságok munkájával ismerkedtek meg, részt. vettek lakodalomban és más családi ünnepségen, s még a rózsafüzé- res asszonyok esti imádságára is kíváncsiak voltak. — Szerkezetileg milyen lesz Kecel monográfiája? — Alapvetően két résziből áll majd a könyv. Az egyik a történeti, a másik a néprajzi tanulmányokat tartalmazza. Szeretném elmondani, hogy a feldolgozás módszere eltér az eddigi monográfiákétól Újszerű lesz, amennyiben a történeti tanulmányokat is megpróbálják a szerzők „néprajzos! tani” oly módon, hogy az élet dolgaira is kitérnek. Arra például, hogy mi- Jyen volt a keceli hátsó szoba; hogyan csinálták a régi keceliek a bort, vagy • hogy milyen volt a hajdani pásztorszállás? Ez igen nehéz, időigényes munka, mert sok áttételes dokumentumról — így például az egykorú peres anyagokból — kellett és kell kibogozni az egészet. A néprajzi tanulmányokban az lesz az újítás, hogy megpróbálunk eljutni a máig. Vagyis: változásvizsgálatokat rögzítenek majd. A koncepció az, hogy a szerzők valahol a századfordulón felvázolható helyzetet írjanak le munkáikban, legalábbis felerészben. Véleményem szerint ugyanis ez az elfogadható időtávlat, melynek a körülményei ma még teljes hitelességgel feltárhatók. Az anyagok mintegy negyven százalékban a huszadik századi változásokkal, tíz százalékban pedig a jelenlegi helyzettel foglalkoznak majd. A készülő keceli monográfia alapvető célja az — hangsúlyozza Bárth János a kutatóknak írt körlevélben —, hogy képét adjon a keceli föld, és a keceli nép múltjáról és jelenéről. A könyv gazdaságtörténeti, társadalom- és művelődéstörténeti, valamint néprajzi jellegű monográfia lesz. A szerzők elsősorban a régi és a mai keceliek életformáját, illetve életforma-változásait igyekeznek feltárni és bemutatni. A könyvet úgy kell megírni, hogy egyszerre legyen krónika, tanulmány és sokszor előkerülő olvasmány. Legyen múltat mutató igaz tükör a falu népe számára és jelentsen fontos párhuzam- és adatlelőhelyet a magyar történeti tudományok művelőinek. A Kecel-monográfia készítésének fontos állomása lesz az a kétnapos helytörténeti tanácskozás, melyet a Magyar Népraja Társaság, a TIT Bács-Kiskun megyei szervezete, és a megyei múzeumigazgatóság rendez május 15-én és 16-án a nagyközségben. Rapi Miklós A főváros legmagasabb pont- ja, a széles panorámát kínáló János-hegy. A budapestiek és a turisták kedvelt kirándulóhelye. Különösen azóta keresik fel sokan a hegyet, s a tetején épült kilátót, amióta a népszerű libegővei is megközelíthető. Vezet a hegyre jól kiépített autóút, közlekedik autóbusz, elérhető az Űttörővasút egyik állomásáról, ám az igazi kikirándulók a gyalogutakat választják. Árnyas fák, virágos bokrok, erdei növények szegélyezik a turista jelzéssel ellátott utakat, amelyek jó levegőn, kisebb-na- gyobb erőfeszítést igényelve vezetnek a hegyre. Már a szelíd lejtők, vagy meredek kaptatók megmászása is megéri a fáradságot. De fokozza az élményt a János-hegyi kilátótól elénk táruló panoráma. A hegy legmagasabb pontján, 529 méter tengerszint feletti magasságban áll a Schulek Frigyes tervezte Erzsébet-kilátó körteraszos épülete. 1908-ig ezen a helyen csak fából épült egyszerű kilátó állt. Az új, díszesebb torony gondolatát a Nemzetközi Szállodások 1902-ben Budapesten tartott kongresszusán vetették fel. A cél megvalósításáért gyűjtést indítottak, össze is jött 51 ezer korona. Az építkezést. 1908 tavaszán kezdték meg Schulek Frigyes építész-tanár tervei szerint, aki kúpban végződő tornyot akart felállítani. Nem volt egyszerű feladat a hegy csúcsára feljuttatni a vizet, az építőanyagot Ez utóbbi szállítására a hegykúp tövében lévő teraszról sopronypályát létesítettek. A vizet, a Sváb-hegyről puttonyoskocsik szállították. Gondot okozott az alapozás, a porhanyós mészkőtalaj miatt. Időközben az eredeti elképzelést megváltoztatták, a torony kúpvégződéseit elhagyták. Így alakult ki a neoromán elemeket felhasználó 26 méter magas. 16,5 méter átmérőjű torony, körfolyosókkal. teraszokkal. A földszinti folyosó egyik fülkéjébe Stóbl Alajos, Erzsébet királynét ábrázoló carrarai márvány mellszobrát helyezték el, egy másik fülke a kilátó létesítésének emléktábláját őrzi. A haraszti és borosjenői mészkőtorony tervezésében Schulek mellett Klunczinger Pál és Hof- bau^r János mérnök is részt vett. Az akkori Európa egyik legimpozánsabb kilátójának ünnepélyes felavatására 1910 szeptemberében került sor. A máig kedvelt toronyból 60— 70 kilométeres körzet panorámája tárul a látogatók elé. Jó időben még ennél is messzebbre, egészen a csehszlovák határig lehet ellátni. A János-hegy tetején a megfáradt turistát vendéglők, büfék, sü- teméhyes, szendvicses pavilonok is várják. Az egyik étterem, söröző éppen a kilátó földszintjén kapott helyet. Tiszatáj-tárlat Szegeden a Gulácsy Lajos Teremben rendezik meg as Idén a hagyományos „Tiszatáj” elnevezésű csoport«» képzőművészeti i kiállítást. A kollektív tárlaton a Csongrád megyében élő — vagy B onnan elszármazott — művészek mutatkoznak be, összesen huszonhármán. Közülük többet Bács-Kiskunban is jól ismernek a művészbarátok. Fejér Csaba, Hézső Ferenc, Knrucz D. István Munkácsy-díjas, .kiváló művész és Szalay Ferenc Munkácsy -díjas festőművész műveivel ismerkedhet tneg többek között as érdeklődő közönség. A kiállítást csütörtökön délután öt órakor dr. Dömötör János múseumigasgató nyitja meg. Múzeumok a közművelődésért
