Petőfi Népe, 1981. április (36. évfolyam, 77-100. szám)

1981-04-29 / 99. szám

1981. április 29. • PETŐFI NCPE • 5 NÉMETEK, SZLOVÁKOK, DÉLSZLÁVOK NYELVŐR Nemzetiségiek a kalocsai járásban A kalocsai járásban az/elmúlt századok sajátos történései során hat nemzetiségi község, nem magyar anyanyelvű tele­pülés formálódott ki. Hajóson és Hartán németek, Dunaegy- házán és Miskén szlovákok, Bátyán és Dusnokon délszlávok telepedtek meg annak idején, a XVIII. század folyamán. A becslések szerint az említett hat község mintegy húszezer létszámú lakosságának valamivel több mint a fele nemzeti­ségi. Vagyis az itt élőknek több mint hatvan százaléka. A járás egészét tekintve nagyjából minden ötödik ember tar­tozik a három emlitett nemzetiségi csoporthoz. A nem ma­gyar anyanyelvű lakosság, ami az életformát, az életvitelt illeti, nem tér el a magyarokétól. Ez is hozzájárult, hogy a nemzetiségiek egyenjogúságának tökéletes megvalósítása nem ütközik akadályba. Állampolgári jogaikat hiánytalanul és csorbítás nélkül gyakorolhatják, őrizhetik anyanyelvűket, ápolhatják hagyományaikat. Részvétel a közéletben A legutóbbi választások alkal­mával a németek, szlovákok és délszlávok számarányuknak meg­felelően kerültek be a tanácsok­ba, a végrehajtó bizottságokba. Jórészt megvalósult a hivatalok­ban az anyanyelven történő ügy­intézés. Valamennyi tanácsnál akadnak dolgozók, akik beszélik az ott élő nemzetiségek nyelvét. Van olyan község, ahol az első számú vezetőik közül többen is a nemzetiségi lakosok sorából ke­rültek ki. A megyei tanács nem­zetiségi albizottsága a legutóbbi ülésén elégedetten állapíthatta meg azt is, hogy a kétnyelvű fel­iratok elhelyezése a magyar la­kosság körében nem okozott gon­dót. Amit a tanácsi vezetés összeté­teléről fentebb' elmondottunk, az vonatkozik a termelőszövetkeze­tekre, valamint a tömegszerveze­tekre is. Hajóson például a szö­vetkezet főágazat-vezetőinek száz százaléka, az ágazatvezetőknek háromnegyede nemzetiségi lakos. Eredmények a nyelvoktatásban A nemzetiségi albizottság ülésén a jelenlevők .alaposan és, , sokol­dalúan foglalkoztak a nyelvok­tatással. Egyértelműen nyilván­valóvá lett, hogy ezt a nem éppen könnyű, ám rendkívül fontos és nélkülözhetetlen munkát már az óyodás korban el kell kezdeni. El­hangzott az említett ülésen ezzel kapcsolatban egy nagyon biztató megállapítás. Míg 1970-ben Bács- Kiskunban egyáltalán nem folyt nemzetiségi nyelvoktatás a legki­sebbek intézményhálózatában, ad­dig ma már, egy évtized eltelté­vel a hat nemzetiségi községben tizennyolc óvodában tíz nemzeti­ségi nyelvet beszélő óvónő tanít rendszeresen félezernél több né­met, szlovák, illetve délszláv anyanyelvű kisgyereket. Jó pél­da Bátya község, ahol az ott mű­ködő öt óvónő közül négy beszéli a rác nyelvet. Az iskolai nyelvoktatást Mis­ke község kivételével mindenütt eredményesnek lehet mondani. Ilyen tekintetben legjobb a hely­zet a hajósi és a hartai németek között. A két helyen összesen tizenhat iskolai osztályban taní­tanak kétszázötven, illetve két- száznyolcvan gyereket a német nyelvre. Hasonlóan szép eredmé­nyekről számolhatnak be a dus- nóki délszlávok, illetve a duna- egyfházi szlovákok. Nehezíti a nyelvet tanító pedagógusok mun­káját, hogy az óvodában nem az irodalmi — német, szerb-horvát és szlovák — nyelvet tanítják, ha­nem azt .a. .sajátos . tájnyelvet, amely az elmúlt századok során a helyenként változó gazdasági, 9 Színpadon a hajósi tánccsoport. földrajzi, társadalmi körülmé­nyek között kialakult. Dunaegy- házán és Hajóson nyelvi szakkör működik. Ezekben nagyszerűen tudják segíteni a nemzetiségi nyelvoktatást. őrzik a hagyományokat A nemzetiségi lakosság vala­mennyi községben igyekszik meg­őrizni sajátos nyelvét, sajátos ha­gyományait. Igaz ugyan, hogy az olvasottság ezekben a helységek­ben nem mondható különösen eredményesnek, ami a könyvtá­rak forgalmát illeti. Ez elsősor­ban azzal magyarázható, hogy az öregek nem ismérik az irodalmi nyelvet, a fiatalok nagy részének viszont az iskolai tanulás mel­lett kevés ideje jut a nemzetisé­gi nyelvű művekkel való megis­merkedésre. A néprajzi és folk- lorisztikus hagyományok gyűj­tésében és közkinccsé tételében Hartán, Bátyán, Dusnokon és Ha­jóson különösen példát mutaitnak. Nagyszerű eredményeket mutatott fel a dunaegyházi szlovák népi együttes is, melyben a kisgyer­mekek, a KISZ-korosztályúak és az idősebb emberek egyaránt he­lyet kaipnak. A régebbihez képest sokát fejlődött a Hartai. együttes, ám ugyanékor a .vezető eltávozá­sa miatt az utóbbi időben vissza­esett a bátyai délszláv együttes. Ilyen tekintetben a legkimagas­lóbb eredményt a többszörösen kitüntetett hajósi német nemzeti­ségű együttes érte el. Barátságok, kapcsolatok A községi tanácsok gyümölcsö­ző kapcsolatot építettek ,ki egy­mással, valamint a nemzetiségi szövetségekkel. Hajóson például az elmúlt négy évben töhb alka­lommal szerveztek kulturális kör­utat nemzetiségi táncegyüttesek részére, a szövetség támogatásá­val. A Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szövetségével Dus- nók és Bátya alakított ki jó együttműködést az elmúlt évek­ben. Ennek alapján a dusnokiak tavaly ősszel egy dunántúli sze­replési körúton is részt vettek. A dunaegyházi szlovák anyanyelvű úttörők nyaranta táborozáson vesznek részt Szlovákiában. A ba­rátságok erősítését, a kapcsolatok sokoldalúbbá tételét mutatja, hogy a dusnoki táncosoknak évek óta kapcsolatuk van a jugoszláviai Vodinci községgel. A hartai Lenin Tsz német nemzetiségi tagjai vi­szont az NDK-beli Teutschheuthal községgel tartanak fenn kapcso­latot. □ □ □ A fentiekből egyrészt világosan látszik, hogy a kalocsai járás nemzetiségi településein sokol­dalúan kitapinthatóak nemzetisé­gi politikánk gyakorlati megva­lósításának eredményei. Igaz ugyan, hogy egyes helyeken — például Hartán, Miskén és Duna- egyházán — ma még anyagi gon­dok is nehezítik a nemzetiségi nyelvoktatás és hagyományőrzés szép munkáját. Több német, szlo­vák, illetve szerb-horvát nyelvű szemléltetőeszköz (diafilm, hang­lemez, falikép, tanári kézikönyv stb.) kellene, ám mindezek ellené­re nyugodtan elmondhatjuk: a nehézségek, gondok ellenére sok és sokféle előrelépés történt az elmúlt években, ami a kalocsai járásban élő nemzetiségi lakosság életének, életfeltételednek, életút­jának a rendszeres javulását il­leti. Varga Mihály Pályázati felhívás A Bács-Kiskun megyei Tanács V. B. Művelődésügyi Osztálya az 1981. évi téli tárlaton részt vevő mű­vészek számára pályázatot hirdet Bartók Béla és Kodály Zoltán szü­letésének 100. évfordulója alkalmá­val (1981. és 1982.), a nagy magyar ze­neszerzők művészeti vívmányainak képzőművészeti megjelenítésére. Olyan alkotások megszületését szor­galmazzák, amelyek Bartók és Ko­dály életművének teljese égigény évei szólnak a képzőművészet formanyel­vén a természetről, emberről, társa­dalomról. A pályázatra azoknak a Bács-Kis­kun megyében élő alkotóknak a rész­vételét várják, akik a Magyar Kép­ző- és Iparművészek Szövetségének, a Magyar Népköztársaság Művészeti Alapjának, illetve a Bács-Kiskun me­gyei Fiatal Alkotók Körének a tag­jai. A képző- és iparművészet min­den műfajából várják az alkotásokat, a beküldhető művek méretének és számának korlátozása nélkül. A be­küldés határideje és helye: 1981. ok­tóber 30. Kecskemét, Megyei Műve­lődési Központ. A téli tárlatra beküldhető olyan al­kotás is, amely nem kapcsolódik a Bartók—Kodály pályázathoz. A bíráló bizottság, fenntartva a változtatás le­hetőségének jogát, az alábbi díjakról dönt: I. díj 10 000 forint, n. díj 6 000 forint, m. díj 4 000 forint. A téli tárlat 1982. január 10-én nyí­lik a Megyei Művelődési Központban. A kiállítás rendezője a Katona Jó­zsef Múzeum és a Megyei Művelődési Központ. A kiállításra — pályázaton kívül — néhány megyénkhöz kötődő művészt is meghívnak, akik munkás­ságukkal a meghirdetett programhoz kapcsolódnak. Somlai bor és A földrajzi nevek melléknévi alakját -1 képzővel alkotjuk meg: Kecskemét — kecskeméti, Ba­ja — bajai. A szabály nem min­dig ilyen egyszerű, azért tárgyal­juk meg azokat az eseteket, ami­kor nem lehet egykönnyen meg­állapítani a melléknévi alakot. Kezdhetjük mindjárt az -i vé­gű helynevekkel! A helyesírási szabályzat szerint az -i mellék­névképzőt az egyelemű vagy egybeírt földrajzi nevek -i vég­ződésével írásiban és beszédben egyetlen -1 hanggá vonjuk ösz- sze. Tehát Budakeszi, Tamási, Zamárdi melléknévi származéka: budakeszi (szanatórium), tamási (iskola), zamárdi (házak). A ritkábban előforduló hely­nevek melléknévi alakját vagy körülírjuk, vagy kivételesen el­térünk a szabálytól. Pl. van Komjáit és Komjáti község. A komjáti melléknévből csak Rom­ját községre tudunk visszakövet­keztetni, azért Komjáti község melléknévi alakját komjátii-nak is írhatjuk. De körülírással is élhetünk (Komját község taná­csa, Komjáti község orvosa). Az olasz Bari város melléknévi alak­ja is bari, de írhatjuk barii-nak, sőt a Bariból való vagy a Bari­ban lévő körülírást is használhat­juk. Az y-ra végződő idegen hely­nevekben kiejtjük és írjuk is az -i képzőt. A francia Vichy (visi) mellékneve Viohyi (visii). Ilyen­kor az -i képzőt nem kötőjellel írjuk a földrajzi névhez, mint ahogy nemrég egy nyelvművelő cikk ajánlotta. A kételemű hely­nevekben a nagybetűket meg­tartjuk, de az -i képzőt kötőjel­lel írjuk. Pl. a Karlovy Vary-i gyógyforrások. Itt említjük meg, hogy a vietnami Ho-Si-Minh vá­ros melléknévi alakja is Ho-Si- Minh város-i, mert több elemű földrajzi név. Ha a név utolsó, tagját városi alakban írnánk, olyan esetre gondolhatnánk, mint pl. bajai, Baja városi. Ha a város neve Baja város lenne, ak­kor lehetne a neve Baja város-i. Az -6, -ő végű helynevek mel­léknévi alakjához a nyelvtörté­net folyamán kialakult tőválta­kozást figyelembe kell vennünk Az apró—apraja, idő—ideje, te­tő—tetéz, erdő—erdeje változás bizonyos megszorításokkal a föld­rajzi nevekre is érvényes. Pl. Liptó, Makó, -OUo, Brassó, Kalló helynevek -hagyományos alakjai ma már leginkább csak a nyelv­járásokban, az úgynevezett regio­nális köznyelvekben és az idő­sebbek nyelvhasználatában él­nek. A mai liptói (túró), makói (hagyma), brassói (aprópecsenye), (na.ay) káliói (születésű) mellék­névi alakok mellett a hagyomá­nyos liptai (túró), brossai (szilva), kállai (kettős) megszilárdult ki­fejezése ma is élnek. De a Somló hegy nevének hagyományos som­lai alakja ma általában csak az ottani bor jelzőié, a galuska azonban már csak somlói. Sok családnevünk is a hagyományos alakot őrzi: Ardai (Ardóból való), Gvergyai '(Gyengvnból való). Szikszói (Szikszó), Makai (makó), somlói galuska Szoboszlai (Szoboszlói), Lövet (Lövő), Szendrei (Szendrő). Külön érdemes foglalkozni a többes számiban használatos föld­rajzi nevek melléknévi alakjá­val. A Fülöp-szigetek Fülöp-szige- ti alakiban szokásos. Az Alpok töve a latinos többes szám (Al­pes); alpesi (levegő). Az Andok megtartja a többes alakot (an- dokbeli), az andesekbeli vagy az andesi kevésbé elfogadható. A Kárpátok jelzői alakját az egyes számból képezzük: kárpáti. A Dardanellák estében a ritkább dardanellákbeli helyett körül­írással élhetünk. Pl. közlekedés a Dardanellákban. Ezek csak Irányító példák, mindig gondo­san kell megszerkeszteni a mel­léknévi alakot. A személyragos helynevek is fi­gyelmet érdemelnek. Helyesírá­si szabályzatunk szerint az -a/e birtokos személyrag teljesen el­marad, a -ja/je ragból pedig csak a -j marad meg. Pl. Pálfalva — pálfalvi, Abafája — abafáji. A leggyakoribb birtokos személyra­gos utótagok: -alja, -fája,-falva, -földe, -halma, -háza, -hida, -laka, -télke, -tornya. Pl. Pálfölde — pálföldi, Jánoshalma — jánoshalmi, Bánhida — bán- hidi. Ugyanígy alkotjuk meg a kü­lönírt elemekből álló földrajzi nevek melléknevét is. Csak a melléknévi alakot közölve: Jáva szigeti, Balaton melléki. Félegy­háza környéki, Duna menti, Duna —Tisza közi. Ennek a csonka tő­nek az a magyarázata, hogy az -i képző előtt a névszókban ugyanilyen csonka tő van: szó eleji, év végi, húsvét heti, május elseji, április negyediki. A személyragos helynevek részletes tárgyalásakor nem mel­lőzhetjük azt sem, hogy az újabb nyelvhasználat, különösen a be­szélt nyelvben, megtartja a vál­tozatlan alapformát a -falva, -földe stb. típusú helynevek mel­léknévi alakjában is. Ennek az oka az a törekvés, hogy a hely­nevek teljes alakjára vissza tud­junk következtetni Pl: bánhidai, Jánoshalmái. A pálföldi alap­szava ugyanis Pálfölde, de a Szár­föld — szárföldi, Fokföld — fok­földi analógiájára Pálföld is le­hetne. Régen a -falvi, -házi for­ma megfelelt a pontos közlés kö­vetelményének, hiszen a helyne­vet a környékbeliek pontosan is­merték. De ma már kevésbé is­mert települések is sokat szere­pelnek a sajtóban, tévében, rádió­ban az ott levő tsz-ek, iskolák stb. révén, többnyire a helyne­vük melléknévi alakjával kezdő­dő hivatalos nevükön (Pl. a sza­badegyházi Dózsa Tsz, a Haj­dúhadházi Általános Iskola). De az elnevezésből nem lehet ponto­san visszakövetkeztetni a hely­név pontos alakjára. Az említett helynevek ugyanis egyaránt le­hetnének -háza vagy -Jióz vég­ződésű ek. mint ahogyan való­ban Szabadegyházáról, Hajdú- hadházról van szó. Ezért különö­sen a hivatalos használatban in­dokolt a helynév teljesebb alakja. Kiss István hartai falumúzeumból. Bátyai táncoslányok. | BÁCS-KISKUN MEGYE MŰEMLÉKEI A bajai ferences templom Nagy lélegzetekkel tért magához a töröktől fel­szabadított bácskai táj a XVHI. század elején. A központi kormányzat segítségével éledezett a gaz­dálkodás, a kereskedelem. A római katolikus egy­ház a Habsburgok igen erőteljes támogatásával próbálta Visszaszerezni elvesztett hatalmi helyzetét: pénzzel és más kedvezésekkel szorgalmazta új rend­házak, templomok létesítését. A protestánsokat korlátozó III. Károly uralkodá­sakor — 1732-ben — (tette le a kalocsai érsek a ba­jai ferences templom alapkövét is. Erről a Koszta— Kőhegyi szerzőpáros által kivonatosan közzétett háztörténet is beszámol, akarva-akaratlanul cáfolva az építés kezdetét a copf-kapuzaton látható 1728-as évszámhoz kötő feltételezést. Az említett följegyzé­sek szerint 1756. április 21-én készült el a templom. Pénzhiány és más bajok miaitt olykor több évig is szünetelt a munka. Az egyhajós, három boltszakaszos, öblös barokk belső teret íves homlokú pillérekre támaszkodó, erősen domborodó csehboltozat (kapuboltozatnak is nevezik: négyzet alaprajzra emelt gömbfelületű bol­tozat) feszíti. A szentély valamivel keskenyebb a 6 ba­rokk mellékolitárit is magában foglaló hajónál. Szó­székén a négy evangélista szobra. A szomszédos (volt) rendház tömegét jól ellensú­lyozza a főhomlokzat előtt kissé oldalt álló torony. Érdemes megtekinteni az 1771-ben vásárolt orgo­na előtt látható a szinte ugyanolyan korú két gyö­nyörű faragott padot. A szél, tűztyész, anyagkifáradás miatt pusztuló templom a többszöri felújítás, átalakítás, kapuza­tának füzérdíszei ellenére egységes hatást kelt, hí­ven 'képviseli korának egyházi építészetét. (Heltai — Pásztor) BUDAPESTI SZÍNHÁZLÁTOGATÁS 1981. május 2-án a Vígszínház „Harmincéves vagyok” c. délutáni előadására. Részvételi díj: 135 Ft/fő, mely tartalmazza a közlekedési költséget, ebédet, idegenvezetést a Várban, valamint a jegy árát. UTAZÁS A SZOVJETUNIÓBA 7 nap vonattal Kijevbe 1981. június 1—7. Irányár: 2870—3240 Ft. Verhovina — 5 nap autóbusszal 1981. május 12—16. Irányár: 1800—2030 Ft. Kijev—Szimferopol 11 nap vonattal 1981. augusztus 4—14. Irányár: 5140—5840 Ft 4 NAP POZSONY—BÉCS ÚTVONALON Időpont: 1981. július 2—5. Közlekedés: autóbusszal. Irányár: 2900 Ft/fó. Jelentkezni lehet: Kecskemét Rákóczi út 32. sz. alatt. ' ______________________________________________1482

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom