Petőfi Népe, 1981. április (36. évfolyam, 77-100. szám)
1981-04-29 / 99. szám
1981. április 29. • PETŐFI NÉPE • 3 Közétkeztetés a megyeszékhelyen Május 1-én megnyílik a négyezer adagos gyermekélelmezési konyha A nők széles körű foglalkoztatása mellett aligha kell bizonygatni, mit jelentenek az üzemi, a gyermekintézményi konyhák, mekkora terhet, gondot vesz le a nők, a családanyák válláról a közétkeztetés. Ennek különböző formáiban, napjainkban negyvenezren részesülnek Kecskeméten. Ez a szám önmagában is jelzi, hogy a 4—5 évvel ezelőttihez képest figyelemreméltóan fejlődött a tömegétkeztetés. A város valamennyi nagyobb üzemében, intézményében korszerű, az igényeket kielégítő konyha és étterem működik. Ez utóbbiak közül az MMG Automatika Művek és a Kossuth Tsz konyhája az elmúlt tervidőszakban jött létre nem egy helyen pedig — az erre vonatkozó korábbi döntéseket végrehajtva — f fejlesztették, korszerűsítették a dolgozók étkeztetésének lehetőségét. A kisebb létszámú gazdasági egységekben, intézményekben dolgozók számára is adott a lehetősége annak, hogy aki igényli, részt vehessen a közétkeztetésben. Tizenkilencezer felnőttnek A felnőttétkeztetésben részesülők közül a legtöbb — nyolcezer — ember ellátását a Dunavidéki Vendéglátó Vállalat biztosítja. Az sem mellékes, hogy az egészséges étkezés érdekében folyamatosan törekszik hasznosítani a táplálkozástudomány eredményeit. Ilyen például a levesek — kívánság szerint — tejjel vagy gyümölcslével való helyettesítése, amely kedvező fogadtatásra talált. A Bács-Kiskun megyei Vendéglátó Vállalat egységeiben mintegy három és fél ezer felnőtt étkezik előfizetéses alapon. Saját kezelésű munkahelyi konyhát 19 gazdasági egység — állami gazdaságok, tsz-ek, kon- zervr és baromfiipari vállalatok és néhány további, alapanyaggal rendelkező vállalat — tart fenn. E konyhákról együttesen mintegy hétezren érkeznekFigyelembe véve a megyeszékhelyen foglalkoztatottak mintegy ötvenézres számát, nem lebecsülendő eredmény, hogy az imént említett konyhák megközelítően 19 ezer felnőtt étkeztetését oldják meg mind az ellátás minőségét, mind annak körülményeit tekintve, általában jó, kielégítő színvonalon. S tegyük hozzál: tisztelet ezért a tömegétkeztetés dolgozóinak, hiszen nem egy helyen konyhai létszámhiánnyal küzdenek az üzemeltető vállalatok. Kivéve az általános iskolai ellátást, megfelelőnek minősíthető az elmúlt években ugyancsak sokat fejlődött gyermek- és diák- étkeztetés is. Maradéktalanul megoldott például a bölcsődés és óvodás gyermekek ellátása, akik az ebéd mellett tízórait és uzsonnát is kapnak. Más lapra tartozik, hogy nem egy gyermekintéz-' menyiben a túlzsúfoltság okoz gondot; az étkeztetést lebonyolító gondozónőkre, óvónőkre, dajkákra hárít nem kis többletmunkát. Kevés az iskolai ebédlő Megoldott a középfokú intézmények, a szakmunkásképző intézetek, s a középiskolai diákotthonok tanulóinak ellátása. Ebben nagy a szerepe a Nyíri úti Táncsics Mihály Kollégiumban létrehozott konyhának csakúgy, mint a leninvárosi Toronyház Étterem kollégiumi ellátásba való bevonásának. Mindamellett, hogy a Minisztertanács erre vonatkozó határozata által az V. ötéves tervidőszak végére előirányzott 50 százalékkal szemben a város általános iskolásainak 58,4 százaléka — hatezer gyerek — részesül étkeztetésben, napjainkban e területen van a legnagyobb gond. Nem a konyhai kapacitás hiánya miatt. E tekintetben a szükséglettel folyamatosan összhangban volt a fejlesztés. Megújult például a Bács-Kiskun megyei Vendéglátó Vállalat Katona József utcai konyhája, a Dunavidéki Vendéglátó Vállalat Széchényivárosban létrehozott 4 ezer adagos konyhája — s mellette a 270 négyzet- méter alapterületű Akadémia Étterem is — május 1-én kezdi meg működését. 'Az előbb említett gondot részint a megnövekedett gyermeklétszám miatt az étkezőhelyiségek hiánya, illetve kis befogadóképessége okozza. Emiatt a napközis, illetve csak menzai ellátásiban részesülő tanulók csaknem 20 százaléka iskolán kívül, gyakran attól távol eső vendéglátóhelyeken ebédel. Az étkeztetés körülményei tehát korántsem mondhatók kielégítőnek. A résztvevők számának további növeléséhez, a kulturált körülmények megteremtéséhez az étkeztetés lehetőségének bővítésére van szükség. Több tejet a gyerekeknek A gyermek- és diákétkeztetésről szólva, említésre kívánkozik az iskolatej-ellátásban bekövetkezett, a korábbi évekhez képest szintén jelentős előrelépés. Kecskemétén naponta 6200—6800 pohár tejet, illetve kakaót szállít ki a tejüzem. Ebből a mennyiségből mintegy 5 ezer pohár tej a Dunavidéki Vendéglátó Vállalat kilenc konyhájára jut el. A város kilenc iskolája együttesen 700— 800 pohár tejet, kakaót igényel naponta. S itt érdemes megjegyezni: az iménti mennyiség a város általános iskolás tanulói számához képest kevés. Kellő odafigyelés és ügyszeretet mellett ennél lényegesen többnek is keletje lenne, s ez általában az iskolák szervezésén múlik. A .tejüzem ugyanis igény esetén akár egyik napról a másikra az említett mennyiség , két-háromszorosát is szállítja. Politikai kérdésként A megyeszékhely közétkeztetéséről a fentiekben közreadott helyzetképet, egyben annak fejlesztésére, továbbjavítására vonatkozó törekvéseket a városi párt-végrehajtóbizottság vette szemügyre a közelmúlt napokiban, amikor a városi tanács általános elnökhelyettesének jelentése alapján e nagyon is sokakat érintő, végeredményben politikai kérdésről tárgyalt. Egyetértéssel nyugtázta a párttestület a további feladatokra vonatkozó törekvéseket. Ezek egyike a tervidőszak végén újabb báziskonyha építésének megkezdését célozza. További, az E5-ös út és a Március 15. utca sarkán étterem, az árpádvárosi ifjúsági garzonház földszintjén — az idegenforgalmi ellátási feladatok mellett, a közétkeztetést is javító — melegkonyhás söröző építését, illetve kialakítását irányozta elő. Az iskolatej-ellátás bővítésének szorgalmazása mellett helyeslőén és hasonló kezdeményezésre biztatóan fogadta a párt-végrehajtóbizottság a ZÖLDÉRT Vállalat ama törekvését, amely szerint egyelőre próbaként bevezeti — előre csomagoltan — az iskolai gyümölcsellátást. Az általános iskolai étkeztetés színvonalának javítása érdekében a megyei vendéglátó vállalat üzleteinek jobb kihasználására, a tanulók étkeztetésébe való fokozottabb bevonására hívta fel a figyelmet a párt-végrehajtóbizottság. Egyben arra is, hogy ha egy-egy iskolából két-bárom napközis csoportot tud fogadni a vendéglő, e lehetőségről tudjon a szülő is. Egyébként az ilyen megoldáshoz felkínálta segítségét a vendéglátó vállalat. A diákétkeztetés választékát, minőségét illetően pedig észrevételezte a párttestület, hogy a szükséges — és előírt! — kalória- mennyiség biztosítására a jövőben fokozottabb figyelmet kell fordítaniuk a konyháknak. A városi párt-végrehajtóbizottság a tanács általános elnökhelyettesét, valamint a művelődési és kereskedelmi osztálya vezetőit bízta meg; az illetékes vállalatok- . kai elemezzék, egyeztessék, hogy az adottságokon belül miként elégíthetők ki az igények, s annak alapján intézkedjenek. P. I. Életünk és az építészet Kérdések Granasztói Pálhoz — Hetvenkét évéből ön csaknem fél évszázadot az építészetnek szentelt. Jó ismerője városaink sorsának. Milyennek látja településeink arcát a mai építkezési eljárások, a modern technológia és a tervszerű fejlesztés tükrében? — Roppant felemásnak — és ez érthető is. A városok egy részét alapították, zömük viszont irányító akarat nélkül keletkezett. Az egyik esetben tudatosan, a másikban csak esetlegesen játszott szerepet a tervszerűség. Városaink sorsa című könyvemben is kifejtettem, mennyire más a hangulata és emberekhez igazíHÁZFALAK tott léptéke például a művészi értékű épületegységekből álló történelmi városmagoknak, mint az újabb keletű negyedeknek. Ez utóbbiakat ugyanis a tömeges lakásigény kielégítésére, mennyiségi szempontokat szem előtt tartva hozzák létre. Városépítés helyett modern „házgyártás” alakítja településeink, városrészeink arculatát. — És ennek örülhetünk? — A tervszerűség és modernség számos előnye mellett kikü- szöbölhetetlen hátrány az egyhangúság; az Újpalotához hasonló monolitikus házrengetegben nem lehet kialakítani a lakóhelyen szerveződő hagyományos kapcsolatokat, a paneltechnológia jobbára sivár, esztétikailag szegény városképet eredményez. Jellemző, hogy az ott élők lakótelepeknek hívják ezeket az új negyedeket. —> A hatvanas években felvirágzó urbanisztika — amelynek ön i esztétikai-társadalmi kérdéseivel foglalkozik — nem véletlenül helyezte nagyitó alá korunk (városépítészetének ellentmondásait, elsősorban a gazdaságosság és emberközpontúság ‘ összefüggéseit vizsgálva. E két alapkövetelmény (Straszer András felvételei.) közül vajon melyik a fontosabb? Amikor még a Fővárosi Tanács városrendezési ügyosztályán dolgoztam, közvetlenül is érzékelhettem, mennyire nehéz gazdasági mutatókkal és építésügyi előírásokkal bírókra kelve úgy építkeznünk, hogy az elkészült házakban, lakásokban jól is érezzük magunkat. Az ennek érdekében megfogalmazott javaslatok lassan érnek meg, türelmesnek kell lennünk, mert egyik napról a másikra nem várható eredmény. A tervezőkben, az építészekben megvan az igyekezet — az egyhangúság feloldására például csaknem egy évtizede próbálkoznak a külső felületek díszítésével és a homlokzati elemek variálásával — csakhogy egy-egy elképzelés megvalósítása sokszor az építőiparon múlik. Azt mondják, a tízemeletes épület gazdaságosabb, mint az öt-hat szintes. Ez a nézet valamilyen rossz beidegződés vagy felületes számítás eredménye lehet, de mert még mindig tartja magát, városrészek egész sora formálódott tíz emelet magasságúra. — ön, aki városépítészeti esztétikát tanít a műegyetemen és doktori értekezését látvány- ember-város-építészet kapcsolatáról írta, hogyan vélekedik az építészetnek mindennapi életünkre gyakorolt hatásáról? — Nagyon jelentősnek tartom azt a változást, amelyet az új lakónegyedek lakásai életünk minőségében, százezrek lakáskultúrájában és higiéniai szokásaiban kialakítottak. Csakhogy a városépítészet nem csupán belső terek kialakítását, hanem az épületek külső tömegének megformálását és a tömegek által alkotott terek arányainak létrehozását is jelenti. Ez a környezet — zártságérzetet keltő szögletes formáival, ’ szürke színeivel, rideg anyagszerűségével — olyan várostudatot alakít M, amelynek pszichológiai, szociológiai következményei gyakran károsak. Hogy a kényelem és a lakáshoz jutás árán szükségszerű-e feláldozni közösségünket és közérzetünket — ezt tartom most az urbanisztika legizgalmasabb kérdésének. A válasz megkeresése azonban már nemcsak tervezők és városépítészek feladata. N. J. • A három idős asszony és a három fiatalember az udvaron. Fiatalok az idősekért • Ezután már nem ázik be a régi tető. Ritka helyzet, hogy több idős asszony lakik együtt, egy házban, férfiember nélkül. Nemköny- nyű így élni; a legapróbb ház körüli javításokra is szakembert kell hívni. Hát még ha, nagyobb a baj, ha komolyabb, pénzesebb munkáról van szó! Ilyenkor esik igazán jól a segítség. Ha van, aki segít. Mi találkoztunk a napokban az önzetlen pártfogás egy szép példájával, mely elsősorban azért érdemel figyelmet, mert a párfogók, a segítők fiatalok. A pártfogoltak özvegy Kovács Jánosné nyolcvanhárom éves, Balázs Ilona, a húga nyolcvankét éves. Kovács Magdolna, özvegy Kovácsné lánya hatvanegy éves. Ök hárman élnek együtt abban a kecskeméti, komfort nélküli házikóban, mely a Losonczi és a Munkácsy utca-párhuzamost lezárja. Délután három óra. A házikó tetején fiatalemberek dolgoznak, javítják az idő emésztette tetőt. A ház lakói barátságosan, kedvesen fogadnak, s szinte kérdés nélkül beszélnek helyzetükről, jótevőikről: — Beázik ez a rossz tető. Kimondhatatlanul szép dolog, hogy megcsinálják ezek a fiatalok. — Ingyen csinálják, csupán szívességből, s ez nekünk nagyon- nagyon sokat jelent. — Könny nélkül nem lehet beszélni róla. • A 83 éves özvegy Kovács Jánosné ágyból kelt fel, hogy lefényképezzék. (Méhesi Éva felvételei.) Ilyeneket mondanak egyebek között: hála árad minden sza- vukbóL A segítők A fiatalokat lecsalogatjuk a tetőről. A kecskeméti Alföld Szakszövetkezet tizenhárom tagú „Május 1.” ifjúsági szocialista brigádjának a tagjai: Gubacsi László KISZ-titkár, Míg József és Nagy Imre. Meglehetősen szűkszavúak. Olyanok, akik inkább dolgozni szeretnek, mint beszélni: — Szabad időnkben rendszeresen végzünk társadalmi munkát. Most megcsinálgatjuk ezt a tetőt, s megcsinálunk mást is, amit a nénik mondanak. — Emberi dolog ez. Az is jó nekünk, hogy örömet szerzünk az időseknek. — Szívességből csináljuk, senki nem erőlteti. A brigád tagjai — a többiek is — másutt is végeztek már társadalmi munkát. Egy idős asszonynak például ebédet hordtunk, míg be nem ment a szociális otthonba. Segítettük a szakszövetkezetben a spárga betakarítását, a szarkási iskolában csőkutat fúrtunk, játszóteret készítettünk, s más szükséges munkákat is elvégeztünk, s elvégzőnk ezután is, ha szólnak, ha szükség lesz ránk, pedig nem is oda járnak a gyerekeink. Őszinte szavak ezek. — így igaz. Ilyen ez az ifjúsági brigád, ilyenek ezek a fiatalok. — Ezt már Domokos Zoltán, a szakszövetkezet ugyancsak fiatal, harminchat éves elnöke mondja, s hozzáfűzi: — ők jöttek hozzám, s közölték, hogy nemcsak a nőbizottság tud tenni az öregekért valamit, hanem ők, a KISZ-tagok is tudnak. így jött össze azután ez a találkozás az idős asszonyokkal. Talán csak annyit tehetünk hozzá: tőlük aztán igazán tanulhatnak emberszeretetet mások is. Rapi Miklós A soltvadkerti Szőlőskert Mg. Szakszövetkezet 1981. június hó 1-től 1985. december hó 31-ig terjedő időre szerződéses üzemeltetésre átadja AZ „ARANYHOMOK” BISZTRÓT, (III. osztályú üzlet), Soltvadkert, Bócsai út 27. szám. A pályázatokat 1981. május hó 19-ig kell benyújtani a szövetkezet központjában Soltvadkert, Tanács u. 1. szám. A versenytárgyalás 1981. május hó 27-én de. 9 órakor lesz megtartva a szakszövetkezet kultúrtermében, Soltvadkert, Tanács u. 1. szám. Tájékoztató adatokat és bővebb felvilágosítást Hódos József kér. üzemágvezető ad, Soltvadkert, Tanács u. 1. szám alatt. 800
