Petőfi Népe, 1981. április (36. évfolyam, 77-100. szám)

1981-04-17 / 90. szám

2 • PETŐFI NfiPE • 1981. április 11. AZ ORSZÁGGYŰLÉS TAVASZI ÜLÉSSZAKA (Folytatás az 1. oldalról.) kevesebb legyen e tevékenység idő- és költségráfordítása, s a ha­tósági ügyintézésben érintett ál­lampolgárok és állami, gazdálko­dó szervezetek zavarása. Minden^ nek megváltoztatásában sokat se­gíthet majd a most módosításra kerülő államigazgatási eljárási törvény, s azoknak a jogi előírá­soknak — például a hatósági en­gedélyezési rendszer szabályozá­sának — a felülvizsgálata is, me­lyek a hatósági ügyintézés mi­lyenségét, illetve minőségét jelen­tősen befolyásolhatják. Az államigazgatási eljárás alapelvei Az államigazgatási eljárás ál­talános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvényt csaknem negyed­századdal ezelőtt alkotta meg az országgyűlés. S hogy ez a törvény valóban milyen sikeres jogalkotás volt, a nagy nemzetközi érdeklődés és el­ismerés mellett mi sem bizonylt­ja jobban, mint az, hogy most, amikor 24 év után elhatároztuk megújítását, rendelkezéseinek je­lentős részét változatlanul hagy­hattuk, mivel a gyakorlat ezek helyességét maximálisan igazol­ta. Így nem kényszerültünk egy teljesen új törvény megalkotásá­ra, hanem csupán a hatályos sza­bályozás módosítására, illetve a régi és az új szabályozás egységes szerkezetbe foglalására. E módosítás természetesen a régihez képest lényeges újításo­kat is tartalmaz. Ez azonban ter­mészetes, hiszen e törvény meg­alkotása óta jelentős átalakulá­sok mentek végbe a társadalmi­gazdasági viszonyokban éppúgy, mint az államéletben. Emellett a módosítás során eleget kellett tenni az Időközben nemzetközi szerződésekben vállalt azon köte­lezettségeinknek is, amelyek az államigazgatási eljárásra kiha­tottak. A törvényjavaslat igyekszik meghatározni az államigazgatási eljárásnak azokat az alapelveit, amelyek érvényesítése döntő kö­vetelmény a közigazgatásban. Ilyenek például: — a szocialista demokratizmus, a törvényesség és a humanizmus érvényesítése, — az ügyifelek jogainak és jogos érdekeinek tiszteletben tartása és védelme, — a kötelezettségek teljesítésé­nek, az állampolgári fegyelem be­tartásának megkövetelése, — a társadalmi, a csoport- és egyéni érdekek összhangjának a biztosítása, — a feladatok ellátásában a la­kossági közreműködés igénylése, az ügyintézésben a hatóság és az ügyifél fokozott együttműködése, — a törvény előtti teljes egyen­lőség, a megkülönböztetés és rész­rehajlás nélküli ügyintézés, — és végül a gyors, egyszerű és színvonalas hatósági munka megvalósítása. A javaslat arra törekszik, hogy az államigazgatási eljárást — amennyire ez indokolt és lehetsé­ges — tovább egységesítse. Jelen­leg ugyanis — részben a hatályos törvény lehetőségeit is kihasznál­va — az államigazgatási ügyek­ben igen sok — több mint száz — jogszabály állapít meg az általá­nostól eltérő, különös eljárási szabályokat. Ez nem kis mérték­ben áttekinthetetlenné tette a jogrendszernek e területét, s igen bonyolult eljárások kialakulásá­hoz vezetett. Ezért a javaslat hatálya ezen­túl a szabálysértési eljárást ki­véve, valamennyi államigazgatá­si eljárásra kiterjed, és a törvény rendelkezéseitől csak ott lehet majd eltérni, ahol ezt ez a tör­vény 'kifejezetten megengedi. A javaslat valóban csak kivéte­les esetekben, a honvédelmi, a devizahatósági, a külkereskedelmi igazgatási, valamint a társada­lombiztosítási ügyekben látja in­dokoltnak az államigazgatási el­járás általános szabályaitól való részbeni eltérés lehetőségét biz­tosítani, itt is kimondja azonban, hogy ha eltérő szabályozás nincs: e törvény rendelkezéseit kell al­kalmazni. A Minisztertanács döntése alap­ján már folyamatban van e külö­nös eljárási szabályok felülvizs­gálata, s ez a törvény javasolt ha­tályba lépéséig, azaz 1982. január 1-ig befejeződik. A törvényjavaslat tükrözi azt a változást, hogy az államigaz­gatási eljárás ma már nemcsak hatósági jogalkalmazás, hanem ennél szélesebb körű tevékeny­ség. Ezért szabályozza többek kö­zött a hatósági ellenőrzéssel ösz- szefüggő feladatokat is. Külön is figyelmet érdemlőek azok a szakaszok, amelyek azt a követelményt támasztják, hogy nem elegendő csupán az ellenőr­zéseket lefolytatni, hanem ezt az intézkedések megtétele is kell, hogy kövesse, ideértve a figye­lemfelhívást, az illetékes szervek megkeresését, szükség esetén pe­dig a fegyelmi, a szabálysértési, polgári, büntető vagy egyéb eljá­rás kezdeményezését is. A javas­latnak e tevékenység hatékonyabb ellátását biztosítandó, van egy ga­ranciális rendelkezése is, mely szerint a megkeresett szerv köte­les az ügyet megvizsgálni, s intéz­kedéséről vagy mellőzésének oká­ról 30 napon belül tájékoztatást adni. A hallgatás—beleegyezés A törvénytervezet egyik fő célja — alapelveinek megfelelően —, hogy a hatósági eljárásokat egyszerűbbé, gyorsabbá és haté­konyabbá tegye. Ennek érdeké­ben a jellegüknél fogva egysze­rűbb ügyek elintézésére az álta­lánostól eltérő, egyszerűbb szabá­lyokat állapít meg. Ilyen egysze­rűbb eljárást vezet be például a hatósági bizonyítvány és a ható­sági igazolvány kiállításával, a hatósági nyilvántartások vezeté­sével kapcsolatban. Az egyszerűbb ügyekben csak a legszükségesebb törvényességi ga­ranciákat tartja fenn. Egyes ese­tekben például lehetőséget ad a határozatok indoklásának, sőt a határozat meghozatalának mel­lőzésére is, ha a hatóság „hallga­tása” az egyetértést — a kérelem teljesítését, az ellenzés hiányát — jelenti. Jelenleg az államigazgatási szervek sokféle nyilvántartást ve­zetnek. Ennek ellenére az ügyfe­leket gyakran olyan adatok iga­zolására szólítják fel, amelyeket ezek a nyilvántartások tartalmaz­nak. A javaslat most úgy rendel­kezik, hogy az ügyfelek felesleges zaklatása helyett az államigazga­tási szervek maguk szerezzék be azokat az adatokat, amelyeket a jogszabállyal rendszeresített nyil­vántartásaiknak tartalmazniuk kell. E rendelkezés érvényesülé­se természetesen feltételezi a ha­tósági nyilvántartások sürgős fe­lülvizsgálatát annak érdekében, hogy e nyilvántartások a jogsza­bályilag előírt adatokat valóban tartalmazzák is. A hatóságoknak az ügyfelek iránti bizalmát tanúsítja, de egy­ben az egyszerűsítést is szolgálja az a tervbe vett szabályozás is, amely az ügyfelek nyilatkozatai­nak az eddiginél nagyobb jelen­tőséget tulajdonít. Ugyanakkor az ügyfél rosszhiszemű magatartását, a bizalommal való visszaélést is erőteljesen szankcionálja. A hatósági ügyintézés törvé­nyességi színvonalának emelése érdekében a javaslat nemcsak alapelvi megfogalmazásban, ha­nem jó néhány konkrét rendelke­zésében is fokozott védelemben részesíti az ügyfelek jogait, s job­ban, szem előtt tartja az állami és az állampolgári fegyelem megszi­lárdításának követelményét is. Az ügyfelek jogainak fokozott védelme nyilvánul meg abban a rendelkezésben, mely szerint a jogszabályban meghatározott eset­ben az eljárás megindításáról az ügyfelet értesíteni kell, a nagy­számú érdekeltet érintő eljárást pedig — ilyenek lehetnek példá­ul a városrendezéssel, a terület- fejlesztéssel, az iparfejlesztéssel kapcsolatos hatósági rendezések — közhírré kell tenni. Ugyancsak az ügyfelek jogainak fokozott vé­delmét jelentik a jogorvoslati rendszer továbbfejlesztésével kap­csolatos rendelkezések is. A szocialista törvényesség biztosítása Az államigazgatási eljárásban a legáltalánosabb jogorvoslat a fellebbezés, amelynek alapján a felettes szerv bírálja felül az el­ső fokú döntést. A törvényesség eljárási garanciái között is elsőd­leges helye van a fellebbezési jog biztosításának. Ezért a törvény- javaslat minden első fokú hatá­rozat ellen biztosítja ezt a jogor­voslatot, kivéve a Minisztertanács vagy annak tagja által hozott el­ső fokú határozatot. Üj szabályozást vezet be a tör­vényjavaslat az államigazgatási határozatok bírósági felülvizsgá­latára. Az államigazgatási hatá­rozatok bírósági felülvizsgálata ugyanis a szocialista törvényes­ség biztosításának egyik igen ha­tékony, elismert eszköze. A jelenleg hatályos törvény fel­sorolja azokat az ügyfajtákat, ; amelyekben a bírói felülvizsgá­lat lehetséges. Mostani javasla­tunk a tételes felsorolás helyett egy általános szabályt tartalmaz, s ebben azt rögzíti, hogy az alkot­mányban biztosított és más alap­vető személyi, családi és vagyoni jogot megvonó vagy korlátozó, il­letve ilyen kötelezettséget megál­lapító államigazgatási határozat támadható meg bíróság előtt. Ami az állami és az állampol­gári fegyelem megszilárdításának követelményét illeti, a javaslat igyekszik ezt is az eddigieknél jobban szem előtt tartani. Ezért fejleszti tovább az államigazgatá­si szervek határozatainak végre­hajtására vonatkozó rendelkezé­seket. Így például elrendeli, hogy a jogerős határozatok mielőbbi végrehajtása érdekében az állam- igazgatási szerveknek a hivatal­ból indult eljárásban haladékta­lanul, a jogosult kérelmére pedig 15 napon belül intézkedniük kell a végrehajtás elrendeléséről. A pénzkövetelés behajtásánál a törvényjavaslat elsődlegesen azt veszi figyelembe, hogy társadal­munkban a legáltalánosabb és legfontosabb kereseti, jövedelmi forrás a munkabér, a munkából eredő szövetkezeti vagy egyéb járandóság, illetve a nyugellátás. Ezért a pénzösszeg behajtásának fő formájává a munkabérre vagy egyéb járandóságra vezetett vég­rehajtást teszi. Ezekben az ese­tekben az első fokon eljárt ál­lamigazgatási szerv közvetlenül hívja fel a kötelezett munkálta­tóját, hogy a letiltott összeget a munkabérből vonja le. Ez a sza­bályozás a végrehajtási eljárást egyben jelentősen egyszerűsíti és gyorsítja is. Megváltoztatja a törvényjavas­lat a végrehajtási bírság összegét. Azzal szemben, aki az államigaz­gatási szerv határozatának nem tesz eleget, a jelenlegi 1000, ille­tőleg 5000 forint helyett 10 000 fo­rint bírság szabható ki. A hatályos törvény hiányossá­gát pótolja a törvényjavaslat a végrehajtás elévülésének szabá­lyozásával, jelenleg a jogerős ha­tározat végrehajtását bármikor, akár 10 év múltával is, kérni le­het, illetőleg azt az államigazga­tási szerv hivatalból ilyen hosszú idő elteltével is elrendelheti. A határozatok gyors végrehajtása viszont elsődleges társadalmi érdek. A törvényjavaslat ezt kí­vánja elősegíteni azzal, hogy a végrehajtás elévülését három év­ben határozza meg. Dr. Markója Imre végül a kor­mány nevében az előterjesztett törvénytervezethez egy módosító indítványt tett. Mint mondotta, ez is bizonyítja, hogy a törvény- javaslatok az utolsó pillanatig a viták kereszttüzében állnak, s véglegessé csak a szavazást köve­tően válnak. A módosító indít­vány: a javaslatból hagyják el a 2. paragrafus (2) bekezdésének utolsó mondatát, amely azt fo­galmazza meg, hogy az államigaz­gatási szervek a meggyőzést és szükség esetén a hatósági kény­szert egyaránt alkalmazzák — ne­vezetesen annak érdekében, hogy e]ő tudják mozdítani a jogok ér­vényesülését és a kötelességek tel­jesítését, az állampolgári fegyelem megszilárdítását. A módosító in­dítványt a miniszter azzal indo­kolta, hogy e mondat felesleges ismétlésként hat, mivel az abban foglalt gondolatot a törvény alap­elvei és több konkrét. rendelke­zése is világosan kifejezésre jut­tatják. Dr« Gajdócsi István felszólalása Dr. Gajdócsi István Rács-Kis­kun megyei képviselő, a megyei tanács elnöke, a törvénytervezet bizottsági előadója utált arra, hogy a napirenden lévő javaslat fon­tos eszköze az államigazgatási munka eredményességének, s al­kalmas arra is, hogy erősítse az állampolgárokkal, az államigaz­gatási szervéknél több millió al­kalommal megforduló ügyfelek­kel a kapcsolatok demokratizmu­sát, rendijét, pontosságát, megbíz­hatóságát. A jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság törvényjavaslatot véle­ményező, gondozó munkájáról, minősítő észrevételeiről, javasla­tairól elmondta, hogy a testület két alkalommal is foglalkozott a napirenddel. Először Szolnok me­gyében, Törökszen Miklósom tájé­kozódott az államigazgatási mun­ka úttörő korszerűsítéseiről, tö­rekvéseiről, szembesítve a kísérlet szándékait a napi munka gyakor­latával. Második alkalommal a törvényjavaslatot tárgyalta meg a bizottság nagy felelősséggel, hozzáértéssel. A bizottsági tagok megállapították, hogy az jól kidol­gozott,. demokratikusan előkészí­tett jogszabályi. A testület véleménye szerint az 1957-ben született törvény módo­sítását mindenekelőtt a társadal­mi és a közigazgatási fejlődés vál­tozásai tették szükségessé. Ugyan­csak a módosítást indokolja, hogy az állámigazgatásl tevékenységi kör kiszélesedett, s erősödött a lakossági ellenőrzés és változott az állampolgárok igénye, igényes­sége is. A törvényjavaslatban figyelem­be kellett venni a hatáskörök de­centralizálását. Mamára tapaszta­latok igazolják, hogy a decentra­lizáció, a demokrácia édes gyer­meke akkor közhasznú, jó az ügyfélnek, és ügyintézőnek egy­aránt, ha hatékony a központi irányítás, s képes jó jogszabályt alkotni, s annak végrehajtását ellenőrizni. A bizottság mindkét ülésén szenvedélyesen szóltak a bürok­rácia elleni harcról, s számtalan javaslat hangzott el leküzdésére, visszaszorítására. A bürokrácia életünk úgyszólván minden terü­letén tetten érhető, és sajnos „gaz­dagon” megújuló jelenség, amely „játszik” az ügyfél idegeivel, megrántja közérzetét, más terüle­teken meg lélassít, megdrágít be­ruházásokat, fékezi az érdekeltség ösztönző hatását. A törvényjavas­lat szándéka, feladata e jelenségek, szemlélet, gyakorlat megszünteté­se, vagy legalábbis megszorítása. Mindez természetesen föltétele­zi, hogy — mint az élet minden más területén — e küzdelemben is érvényesüljön a társadalmi kontroll. Dr. Gajdócsi István szólt a bi­zottsági vitában elhangzott és a gyakorlati tapasztalatok alapján megfogalmazott egy-egy intézke­désről, törekvésről is. Tölbb kép­viselő is hangoztatta, hogy a kor­szerű közigazgatás jövője lehet a Törökszentmikilóson is megtekin­tett ügyfélszolgálati iroda. A kor­szerűség ugyanis emberközpon­túvá teszi az államigazgatást az­zal, hogy az állampolgár rendsze­rint egy megjelenéssel elintézheti ügyét, s ez a cél. A vitában meg­fogalmazták: 'bár az államigazga­tási munkában is — tölbb mint két évtizede — a stabilitás, a fo­lyamatosság és a töretienség a jel­lemző, e területen is szükségesek bizonyos változások. A gondok sorába tartozik, hogy a decentralizálás szándékai sze­rint viszonylag rövid idő alatt rengeteg hatáskört kaptak meg a községi tanácsok, azonban nem si­került a községi apparátust ehhez mérten kellően megerősíteni. En­nek egyik oka az anyagi elisme­résekben tapasztalható meglehe­tősen nagy szélsőség. Ezért a bi­zottság javasolja, hogy külső tá­mogatóssal, az erők (belső átcsopor­tosításával csökken tsék a községi tanácsi dolgozók, s más hasonló rétegek fizetései közötti különb­ségeket. Végül rámutatott: ma az egész nemzetnek alkotunk jogszabályo­kat, kötelességünk tehát milliók­nak könnyen, áttekinthetően, vi­lágosan, a nem jogász számára is érthetően fogalmazni, méghozzá tiszta, szép magyar szóval. A tör­vényjavaslatot a bizottság nevé­ben elfogadásra javasolta. t • • Az elfogadott napirendnek megfelelően ezután megkezdődött a törvényjavaslat vitája. A vitá­ban tízen szólaltak fel. Bóka Ml- hályné (Békés megye), Szentist- ványi Gyuláné (Baranya megye), Széles Lajos, (Szabolcs-Szatmár megye), Papp Lajos (Szolnok me­gye), Papp Lajos (államtitkár, a Minisztertanács Tanácsi Hivata­lának elnöke), Szilágyi Gábor (Hajdú-Bihar megye), Borbély Gábor (Budapest), Papp Gy. Lászlóné (Csongrád megye), Ru- isz József (Vas megye). A vitában szót kapott Bori Gyuláné, a Kecs­keméti Konzervgyár csoportveze­tője, Bács-Kiskun megyei képvi­selő Is. Bori Gyuláné felszólalása Az államigazgatási jog ugyan távol esik az én szakmámtól — a Kecskeméti Konzervgyár mun­kásnője vagyok —, de annál kö­zelebb vannak hozzám az állam­polgárok —, a törvényjavaslat szóhasználata szerint az „ügyfe­lek.” Ezért kértem szót, hogy gondolataimat elmondhassam. Egy törvény jelentőségét — egyebek között — az is megha­tározza, hogy az állampolgárok­nak mekkora körét érinti,. Az én szűkebb pátriámban. Kecskémé, ten a tanácsnál évente átlag 60 ezer ügyiratot iktatnak. De jó­val több esetben keresik fel az ügyfelek a tanácsot. A felnőtt la­kosság évente átlagosan kétszer, vannak, akik többször találkoz­nak, vagy kényszerülnek talál­kozni az államigazgatással. Or­szágosan a törvényjavaslat sze­rinti eljárásban körülbelül 40 millió ügyet intéznek. Ez önma­gában is erősíti, növeli mai vi­tánk és döntésünk jelentőségét. Nagyon egyetértek azzal, hogy a korábbi« az 1957. évi IV. tör­vény módosításáról és egységes szövegéről szóló törvényjavaslat került az országgyűlés elé, nem pedig alapjaiban új törvényszö­veg. Az állampolgárok többsége nem jogász, de van természetes emberi logikája, a szocialista élet­formához igazodó magatartása, általános jogi ismerete. Nem len­ne jó a gyakori, részletes változ­tatás. Ez bizalomerősítő tényező is. Egyetértek azzal is, hogy a tör­vényjavaslat nemcsak az állam­igazgatási szerveknek ad jogot és kötelezettséget az eljárásban, ha­nem az állampolgárnak, az ügy­félnek is. Az ügyféltől jóhiszemű közreműködést igényel. Örömmel tapasztaltam, hogy Bács-Kiskun megye Tanácsa, és annak nyomán a kecskeméti Vá­rosi Tanács Végrehajtó Bizottsá­ga az ügyintézésre adott végső határidőket belső intézkedésekkel lényegesen irövidebb, több eset­ben azonnalira határozta meg. Nagyon jó dolognak tartom, hogy a tanácsok ügyfélszolgálata sok új, a gyorsabb ügyintézést elősegítő intézkedést, az állam- igazgatást korszerűsítő kezdemé­nyezést tett. Konzervgyárunkból is kevesebben mennek el munka­időben azóta, amióta a kecske-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom