Petőfi Népe, 1981. március (36. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-13 / 61. szám

1981. március 13. • PETŐFI NÉPE • 5 KÍSÉRLET DUNAPATAJON ________________________________________________________ O ktatás és közművelődés — együtt • A Kodály Zoltán Művelődési Központ színpadán készülnek az álta­lános iskola színjátszói a járási kulturális seregszemlére. (Méhesi Éva (elvétele) Nem minden előzmény nélkül jutott el a nevelési központ ügye a Dunapatajon addig a pontig, hogy értékelhetővé vált a kezde­ményezés. Pedig szinte nyilván­való volt, önmagát kínálta az öt­let ... ' /Ezen a Duna menti települé­sen ugyanis jóformán együtt van mindaz, amit másutt együvé kell építeni, s valóban nevelési köz-- pontot eredményez. Két és fél hektáros központi, összefüggő te­rületen helyezkedik el az iskola, a művelődési ház, a könyvtár, gya­korlókért és a sportpályák sora. A kérdés az, hogyan erősíthetik fel kölcsönösen egymás nevelő hatá­sát. Határozat született Bármilyen kézzelfoghatónak, sőt kívülről közelítve nyilvánva­lónak látszik a dolog, az élet min­dennapi tényezői fénytöréseket okozhatnak néha. Patajon sem úgy követték egymást a fordula­tok, ahogy az a nagykönyvben megíratott. Erről tanúskodnak az előzmények. A nagyközségi tanács végrehaj­tó bizottsága már 1977 júniusá­ban foglalkozott a közművelődési egyesülés létrehozásával. Másfél esztendő múlva megszületett a szervezési és működési javaslat is. Aztán 'újabb terv készült a komplex művelődési intézmény irányításáról. Majd ismét előter­jesztés formáját öltötte az elkép­zelés a helyi tanács vb-ülésén. Tavaly ilyenkor végül tanácsi ha­tározat mondta ki, hogy kezdőd­het az érdemi munka. A döntés szentesítette a kísérle­tet. A végső mérleghez még két év hátra van. De a tapasztalatok már akadnak, s ezek az életké­pesség mellett szólnak — mint ahogy kiderült azon a beszélgeté­sen, amelyen Solti János, a nagy­községi pártvezetőség titkára, Schramm Gábor tanácselnök és Nagy Gyula, a nevelési központ igazgatója fejtette ki véleményét. Az eszmecsere első fél órájá­nak és a helyszíni szemlének a tanulsága: a tartalmi munkában lényegesen előbbre járnak, mint amit a gazdasági, pénzügyi és tár­gyi feltételek formálisan lehetővé tettek volna. Az iskola például az utóbbi húsz évben nem kapott ta­tarozást, felújítást állami költség- vetésből, pedig kívül-belül ráfér­ne. Ami történt, az társadalmi összefogásból valósult meg. A Ko­dály Zoltán nevét viselő szomszé­dos művelődési Központ épületé­ben ugyanakkor mennyezeti tér­képek rajzolják ki a tetőbeázások helyét... Érdemes folytatni Szóval, akadnak kérdőjelek. De - ezek legkevésbé az együttes mun­ka szükségességét és értelemsze­rűségét érintik. Sőt, arról győznek meg, hogy érdemes folytatni azt, amit elkezdtek. Mit ad például a húszezer kötetes könyvtár az öt­száz tanulóról gondoskodó iskolá­nak? Nyitva az ajtaja, egyebek kö­zött, a tantervi foglalkozások előtt is. Mindössze két-három perc az út oda az osztálytermekből, s a szaktanárnak bármikor módja és alkalma van arra, hogy ott tart­sa meg az óráit, ha úgy látja hasznosnak. A könyvtáros mun­kaköri kötelezettségként is segíti az oktató-nevelő munkát. Emel­lett gyermekfoglalkozásokat, ve­télkedőket szervez, oktatási nap­lót vezet minden közösségről, amivel megismerési támpontot nyújt az osztályfőnöknek. Viszonzásként, ha ezt egyálta­lán, belehelyezhetjük az adok-ka- pok sémába, felkészültebb, a pol­cok között otthonosabban mozgó, tudatosabb olvasókhoz jut a könyvtár. Oda-vissza jó És mi a helyzet a művelődési házzal? A legszembetűnőbb ered­mény az, hogy .többszöröséreemel­kedett a kis csoportok korábbi száma. Közülük csak azok, tart­ják összejöveteleiket az iskola fa­lai között, amelyek közvelenül kapcsolódnak a szaktárgyakhoz. A közművelődési intézmény ad ott­hont például a színjátszóknak, bá­bosoknak, táncosoknak, citerások- nak, s a felnőttekkel együtt a bé­lyeggyűjtő- és fotószakkör tagjai­nak. A közös igazgatásnak köszön­hető az is, hogy a csoportok zö­mét pedagógusok vezetik. A prog­ramok azóta jobban alkalmazkod­nak a tanulók igényeihez: az el­múlt évben nem kevesebb, mint tizenöt gyermekműsor vonzotta a közönséget. A 4300 lakosú Duna­patajon bemutatta produkcióit az Állami Bábszínház, a Népszínház, a Megyei Művelődési Központ több együttese. Megfordítva az irányt: a Kpdály Zoltán Művelő­dési Központ pedig népszerűsítési segítséget kap az iskolától, a lá­nyok és fiúk meghívókat juttat­nak el a címzettekhez, s ami a legfontosabb: tudják — mert köz­vetlenül átélik —, hogy mire va­ló egy köziművelődési intézmény. Bárhogy nézzük, az igazi együtt­működés olyan gyakorlatot képes kialakítani, amely oda-vissza ka- matozódik. Közösen a községgel A dunapataji példa az úgyne­vezett integrált intézmények szükségességét és fontosságát ta­núsítja. Ennél van tudatosabban tervezett, sokoldalúbb és maga­sabb szervezettségű nevelési köz­pont is. Ilyennek ígérkezik a ke­celi létesítmény. Természetesen Patajon is akad továbbfejleszteni való. A bővíté­si tervek között szerepel a kony­ha és egy napközi otthon, négy tanteremmel. Az iskola elhanyagolt alagsorában fém- és famegmunká­ló, valamint vegyes rendeltetésű műhelyeket alakítanak ki, ahol mód nyílik az olyannyira fontos manuális készségek tökéletesíté­sére, s az úgynevezett népi kis­mesterségek — kosárfonás, játék- készítés, gyékényezés — gyakor­lására is. Az elképzelések alighanem meg­érik a támogatást. Annál inkább, mert a nevelési központ — hatá­sában — túlmutat az iskolás kor­osztályon. Máris érinti a nagy­község közművelődésének egé­szét, illetve olyan, fiatalokat bo­csát ki, akik az együtt .töltött évek után felnőttekként is otthonosan térhetnek vissza az iskolával ösz- szetartozó könyvtárba és művelő­dési házba. Okuk van arra, hogy higyjünk benne: így is lesz. Halász Ferenc Korniss Péter fotói _ Az először fotóriporterként megismert, majd fotómű­vészként is számontartott Korniss Péternek a műveit jelenleg Baján láthatja az ér­deklődő közönség. A TK1 Ga­lériában néhány nap óta fi­gyelmesen szemlélhetik a nézők a valósághű képeket. A Fotó című folyóiratban olvashattuk a művészről az alábbi mondatokat: „Már a megnyitás pillana­tától indulatok kereszttüzébe került~Korniss Péter három évvel ezelőtti műcsarnokbeli kiállítása. A paraszti élet múltbeli és még meglevő vo­násairól, a • népszokások em­beri oldaláról készült higgadt fotósorok, képi fejtegetések persze inkább csak apropó­ját adták a vitáknak, hisz múltunk mindig aktuális po­litikai kérdés. Az ő újítása, hogy nem azt fényképezi, amit lát, hanem azt, ami hiányzik neki, ami megítélé­se szerint mindánnyiunknak hiányzik ebből az elgépiese- dő világból,” „Korniss azt fénykénezi, amit lát, amit lát­ni kell kulturális kincsekre és történelmi valóságra egy­formán érzékeny szemű mű­vésznek. • A kerítésnél. 0 öregember. A fotóriporter Korniss után ez a nagyszerű, azóta is az országot járó kiállítás volt a fotóművész Korniss belépője, s követte a népszo­kásokat albummá rendező Elindultam világ útján. Utóbb pétiig a Magyar Fotó­művészek Szövetsége pályá­zatán újabb fotóskönyvter- vével, a Múlt idővel vitte haza a megosztott második díjat. Cirill-Metód enciklopédia A bolgár írásbeliség megalapí­tóinak: Cirillnek és Metódnak az emlékére enciklopédiát szerkeszt a Bolgár Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézete. A háromkötetes mű — amely­nek első kötete már sajtó alatt van — 1200 gépelt oldal terjedel­mű anyagot tartalmaz, és a maga nemében egyedülálló munka a szlávisztika sorában. Az ábécé- sorrendbe szedett 800 cikk a tu­domány különböző területeit — többek között az irodalmat, a tör­ténelmet, a földrajzt, a nyelvé­szetet — öleli fel, gazdag életrajzi anyaggal. Az elkészült első kötet 250 cik­ket, valamint 160 színes és fekete­fehér képillusztrációt tartalmaz. Természetesen biblográfiai függe­léke is van. A szerkesztő bizottság vezetője neves tudós: Petre Dine- kov akadémikus, aki hazai és kül­földi tudósok közreműködésével azon fáradozik, hogy a két nagy szláv nevelő és tanítványai életét, munkásságát, az ősi bolgár kuP túra IX—X. századbeli terjedését — különös tekintettel a bolgár ál­lamalapítás 1300. évfordulójára — bemutassa a mai olvasónak és adalékot szolgáltasson a tudósok­nak a további kutatómunkához. Pályázati falhívás A Bács-Kiskun megyei Élelmiszer Kereskedelmi Vállalat (BÉK) 1981. májusától 1984. májusáig terjedő időre szerződéses üzemeltetésre átadja a következő üzleteket: 1121. élelmiszer Kecskemét, Felsőszéktó 169. 1124. élelmiszer Kecskemét, Szalvai M. krt. 2. 1139. élelmiszer Kecskemét, ösvény u. 19. 1150. élelmiszer Kecskemét, Csóka u. 42. 1202. tej Kecskemét, Wesselényi u. 2108. élelmiszer Kiskunfélegyháza, Bercsényi u. 41. 2303. hús Kiskunfélegyháza, Engels u. 19. 5107. élelmiszer Kalocsa, Sallai út 27. 3118. élelmiszer Baja, Kálvária u. 55. 3125. élelmiszer Baja, Poch N. u. 8. 3310. hús Baja, Dimitrov u. A pályázatokat 1981. ÁPRILIS 6-IG kell benyújtani a vállalat központjában (Kecskemét, Csongrádi út 4. 6000). A kecskeméti boltok versenytárgyalása 1981. április 13-án, a többieké 14-én de. 9 órai kezdettel lesz Kecskeméten a Czollner téri pártház kultúrtermében. A pályázati feltételekről részletes írásbeli tájékoz­tatót küldünk, valamint kedd—csütörtök délelőtt szóbeli felvilágosítást adunk a vállalat központjában. 410 ÚTTÖRŐÉLET Tudósítóink jelentik Pajtások! A hozzánk érkezett levelekből készítettünk összeállí­tást. Tudósítóink adnak számot arról aimi az elmúlt hetek, napok során foglalkoztatta őket. Olvas­sátok figyelemmel, és észre veszi­tek, hogy a megyénkben élő kis­dobosok és úttörők gondjai, cse­lekedetei mennyire összehangol­tak, céltudatosak. A kecskeméti Jókai Mór úttö­rőcsapattól Jakubek Zoltán, az úttörőtanács titkára küldött leve­let. Mint írja, március folyamán a csapat csaknem ötszáz tagja nagy szabású (papírgyűjtést ren­dez. A papírért kapott pénz egy részét, hozzávetőlegesen három­ezer-ötszáz forintot a Halason a mozgássérültek részére épülő otthon céljaira ajánlják fel. Már­cius két szabad szombatján, 7-én és 21-én a Kecskeméti Konzerv­gyárba indulnak a pajtások, hat­van szülővel, dolgozni. Az ott ke­resett pénzt részint a halasi épít­kezésre, részint rajkirándulások céljárai fordítják. * Király Brigitta a kiskunhalasi Ady Endre úttörőcsapat titkára, nagyon rövid levelet küldött; csa­patának tagjai vállalták, hulladé­kot gyűjtenek, összesen 15 ezer forint értékben, hogy a városuk­ba épülő otthon mihamarabb el­készüljön. A felajánlásnak három hét alatt tettek eleget. Az akciót ezzel nem tekintik befejezettnek, tovább dolgoznak valamennyien. „Csapatunk csatlakozik a kecs­keméti Petőfi iskola felhívásához, mi is gyűjtünk papírt, hasznos­anyagot és átadjuk a MiÉH-nek. Nevelőink egynapi keresetüket ajánlották fel a nemes célra” — olvasható Kovács Judit hetény- egyházi csapattudósítónk beszá­molójában. * Első tudósítását küldte el a kecskeméti máriavárosi iskola csapatától az ötödikes Szabó Sán­dor. Köszöntjük őt, az útitörőtu­dósítók sorában! Az alig kétszáz kisdobost és úttörőt számláló csa­patnak igencsak színes, mozgal­mas az élete. Február utolsó nap­jaiban egy nagyszabású karnevált rendeztek, kisdobosoknak. Meg­érdemelt sikert arattak a másodi­kosok népijáték-bemutatójuk- kal. Néhány nap elteltével az út­törők farsangjára került sor, er­re meghívták az iskola nyugdíjas pedagógusait is. Az úttörőtanács nagy szabású papírgyűjtést 'hirdetett, a iMÉH- től kétezer-kétszázötven forintot kaptak — ezt a mozgássérült gyermekek üdültetésére fizették be. * Jól sikerült a farsangi karne­vál a helvécia-feketeerdei úttö­rőcsapatnál is. A pajtások jelme­zei a mozgalom harmincötödik évfordulójának jegyében készül­tek — olvassuk Cseh Erzsébet le­velében. A karnevál bevételét — csaknem húszezer forintot — év végi jutalmazásokra valamint a nyári táborozásra használják fel. Ezer forintot a mozgássérült gyer­mekek üdültetésére, ezer forintot pedig a helvéciai idősek találkozó­jára ajánlottak fél. * Vidáman telt az idő a kecske­méti Forradalom utcai iskola út­törőinek karneválján is — írja Kócsó Emília csapattudósító. Ä farsangi délután teljes bevételét, hatezer forintot, már befizették a mozgássérültek központi csekk­számlájára! * Farsangi karneválról tudósított Villányi Andrea is, Császár,töltés- rőL A jelmezeket a pajtások ma­guk tervezték, készítették. A kis­dobosokból és úttörőkből álló bí­ráló bizottság tagjai az első he­lyezést a nyolcadikosok „Pdramis- együttes”-ének ítélték oda. „Rajfoglalkozásainkat a farsang jegyében tartjuk — írja Szecs- kó Anita soltvadkerti úttörőtudó­sítónk. — Először rajonként, majd március elején a művelődési ház­ban jelmezes csapat-discót tar­tunk! Az izgalommal, készülődés­sel teli napok idejére jut már program is: most rendezzük meg a kulturális szemlét.” * A kecskeméti leninvárosi isko­la csapatának titkára Meleg Erika is írt tudósítást. Amint leveléből kiderül februárban két alkalom­mal rendeztek farsangi mulatsá­got, egyszer a kisdobosoknak, a következő alkalommal pedig az úttörőknek. Valamennyien büsz­kék a csapat tagjainak sportered­ményeire, hiszen a legutóbbi vá­rosi futóverseny alkalmával is sok leninvárosi úttörő állhatott dobogón... Készülnek már a há­rom tavaszi ünnepre is. Ügy ter­vezik, hogy március 15-én és 21- én rajkeretben, hazánk felszaba­dulásának ünnepét csapatszinten fogják megrendezni. Az utóbbira az irodalmi színpad tagjai készí­tenek műsor. * A kecskemét-méheslaposi paj- ■ tások korcsolyapályája második esztendeje zárta szép sikerrel, összesen huszonnégy napig gya­korolhattak rajta a csapat tagjai, — írja Rásó Mária raj krónikás. A korcsolyapálya bevételét — Má­ria nyilván a belépődíjakra gon­dol — nyolcezer-háromszáz fo­rintot, a szülői munkaközösség kiegészítette több mint hatezer forinttal. Az összes pénzt korcso­lyavásárlásra fordították, ilyen­formán most már ötvennyolc pár korcsolyájuk van. A korcsolyapálya társadalmi munkával készült, a csapatot pat­ronáló szocialista brigádok, és a kertvárosi KISZ-fiatalok közre­működésével. A szervezés, kar­bantartás és korcsolyázni tanítás munkájában múlhatatlan érdemé van Kis Peter testnevelő tanárnak: « Három kiskőrösi úttörő Mele- icher Éva, Moravcsik Adél és Mát­rai Anikó — írt a Petőfi csapat Bárdos Lajos rajának nevében. Mint levelükből kiderül, csapa­tuknál hagyomány már a nagy tavaszi hulladékgyűjtés. Tavaly 63 (!) ezer forint értékű hasznos­anyagot adtak át a MÉH-nek. és fizették be táboruk építésére. Most március 7-én fogtak mun­kához. Papírt, rongyot és vasat gyűjtött a csapat minden tagja. A helyi MÉH kommunista szomba­tot tartott, hogy átvegyék a paj­tások gyűjtötte holmit. Átadtak 84 mázsa vasat, 50 mázsa papírt. * Az akciót március 28-án fejezik be — a MÉH-nél kapott pénzt ismét a kisoroszi táborra költik,, azt fejlesztik, korszerűsítik. Selmeci Katalin • Elhagyott, megrozsdásodott autókarosszériát leltek a kiskőrösi fém- gyűjtők. Ezt is a MÉH - telepre szállították. Tv-műsorok — halláskárosultaknak Az a 'tény, hogy 1981-et az ENSZ a rokkantak nemzetközi évének nyilvánította, élénk visz- hangot keltett Csehszlovákiában is, ahol — szocialista ország lévén — a sérültekről, rokkantakról va­ló gondoskodás egyébként is el­választhatatlan része az állam egészségügyi és szociálpolitikájá­nak. Az egészségileg károsult állam­polgárok segítségére siet számos kezdeményezéssel a Csehszlovák Televízió is, amely ebben az év­ben — egyelőre kísérletként — új programmal jelentkezik siketek és nagyothallók számára. Az „Echo” című adás — a Rokkantak Szö­vetségének közreműködésével ké­szülő magazinszerű műsor — a fonetikus kommentárt feliratok és jelbeszédet alkalmazó „tolmácsok” segítségével teszi érthetővé a hal­láskárosult nézők számára. Ezen­kívül újabb két adást is előkészí­tenek, az egyik tájékoztató jelle­gű, a másik szórakoztató program, lesz.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom