Petőfi Népe, 1981. március (36. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-05 / 54. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1981. március S. TUDOMÁNY - TECHNIKA Sw® sew A szén becsülete A szén százalékos aránya év­századunk kezdete óta állandóan csökkent a világ csaknem minden országának energiamérlegében. Ennek okai sokrétűek: 1973-ig a szén többnyire drágább volt, mint a többi tüzelőanyag; a szenet, ha­csak nem felszíni módszerekkel bányásszák, a föld mélyéből kell előhozni. Szállítása, elosztása és eltüzelése lényegesen körülmé­nyesebb, mint az olajé és a gázé. Továbbá a világ ismert szénkész­letének nagy része viszonylag sok ként tartalmaz és tetemes meny- nyiségű hamut hagy az elégetése után. Így, különös tekintettel a környezetvédelemre, eltüzelése együtt kell hogy járjon a hulla­dékgázok tisztításával, ami vi­szont a széntüzeléses erőművek gazdaságosságát csökkenti vagy veszélyezteti. Ennek ellenére tisz­tában kell lennünk azzal, hogy a szénkitermelést és -felhasználást minden eddiginél nagyobb mér­tékben kell növelni. Mindenek­előtt a külszíni fejtéssel hozzá­férhető szeneket kell kiaknázni, viszonylag ez a legolcsóbb bányá­szási mód, mivel jól gépesíthető. Sokan úgy vélik, hogy csupán a szénnek a föld mélyéből való kitermelése az „igazi” bányászat. Pedig a külszíni szénfejtés leg­alább olyan érdekes és izgalmas, mint a mélyben folyó munka. Igazi holdbéli tájhoz hasonlít a külfejtés, ahol ötemeletnyi ma­gas óriásgépek falják a köbmé­tereket. A hatalmas monstrumo­kat csupán néhány ember keze­li, szolgálja ki. A kotrómester fülkéjéből gombnyomással irá­nyítja a munkát. A gépóriások marótárcsái előbb lefejtik az ér­tékes rétegről a meddőt, majd kitermelik a szenet, s szállítósza­lag-rendszerek segítségével jár­művekbe — vagonokba, teherau­tókba, dömperekbe — rakják. Képünkön a szovjet bányagép- iipar egyik büszkeségét,, az órán­ként 2—3 ezer tonna szén kiter­melésére alkalmas marókerekes kotrót láthatjuk. Megjegyzendő, hogy ma már ennél nagyobb, napi 200 ezer tonna teljesítményű kot­rógépek is készülnek a világon. A vegyipar mindenese • Oj propiléngyár részlete. (MTI Külföldi Képszolgálat — KS) A petrolkémiai ipar egyik leg­fontosabb terméke a propilén. Mi­vel elsősorban kőolajtermékek­ből lehet előállítani, szorosan kap­csolódik a vegyiparon kívül az energetikához is. Ma a világon a kőolajnak csu­pán 6—8 százalékát veszi igény­be a vegyipar. Sajnálatos, hogy korábban a szénhidrogén-gazdál­kodásban a világon sehol sem érvényesítették kellőképpen azt az ésszerű elvet, hogy a szénhid­rogénkincset — mint a vegyipar egyre nehezebben helyettesíthető nyersanyagát — utódainknak is át kell menteni, vagyis azt, hCRy a lehető legkevesebbet pazarolja­nak belőlük energetikai célra. A propilén három szénatomos, egy kettőskötést tartalmazó szén- hidrogén. Normál körülmények között színtelen, kémiailag erő­sen reakcióképes, éghető gáz. Kokszkemence gázaiban, a kőolaj­finomítók krakkgázaiban és a pirolizisgázokban fordul elő. Az első ipari petrolkémiai eljárást 1920-ban éppen a kőolajfinomí­tókban keletkező gázok propilén­tartalmának, izopropilalkohollá való átalakítására dolgozták ki. Az azóta eltelt 60 év alatt a pro­pilén „felnőtté” válik. Ma számos műanyagnak, műszálnak, műkau- csuknak, növényvédő szernek és gyógyszernek nélkülözhetetlen nyersanyaga. Fontosságát jelzi, hogy a propiléntermelés már a 60-as évek közepén a harmadik helyen állt az etilén és benzol mögött, napjainkra pedig az eti­lén után a másodikra zárkózott fel. A propilénből számos átalaku­lási termék nyerhető, ezek közül a legfontosabb a polipropilén, az akrilnitril, izopropilalkohol, pro- ipilénoxid, kumol és oxoszárma- zékok stb. Ezek a termékek je­lentik a közvetlen nyersanyagát azoknak a gyártmányoknak, ame­lyeket fentebb felsoroltunk. Gépesített úszómedence Svéd mérnökök elkészítették egy olyan 7,3 méter hosszú, 3,1 méter széles és 3,3 méter magas úszómedence tervét — a hozzá tartozó berendezésekkel együtt — amelyben két szivattyú szabá­lyozható sebességgel áramoltatja a vizet A víz sebessége 0,02 m másodpercenkénti fokozatban 0- tól 2 m/mp-ig szabályozható. Az úszó egy helyiben úszhat a meden­cében, s a mozgása egy 2,5x1,5 méteres üvegablakon át megfi­gyelhető és fényképezhető. Az áramlással szemben úszóra rá- szerelhetők az egyébként csak a laboratóriumokban használt mé­rőműszerek, például egy maszk, amelyen át a levegőt veszi, jmi- közben a medence melletti he­lyiségben műszerek rögzitik a szív működését és az izmai által termelt áram görbéjét. Mérni le­het az ízületek elhasználódását is. A berendezést biztonsági háló­val és vészkapcsolóval is ellátták. A medencét az úszás tanulmányo­zására és tanítására, gyógyítási célokra, vízijármű-modellek és búvárkészülékek kipróbálására szánták. TAGGYŰLÉS BIRKAPÖRKÖLttEL I Öreg KISZ-es nem vén KISZ-es Mikor is kezdődött? A hír szerint három éve; csak­nem negyven bajai mozgalmár akkor alakította meg a veteránok KISZ-alapszervezetét. Mi azon­ban ne azt az időpontot tekintsük kiindulópontnak, mert sok.'min­den érthetetlen lenne. -Az' előz­mények ismerete nélkül nemigen érthetnénk például Gácsér Jenőt, aki minden valószínűség szerint az ország legidősebb KISZ-tagja a maga 61 esztendejével Cseppet sem általános, hogy az ifjúsági szövetségnek nyugdijai tagja le­gyen, meg vagy féltutat ötven- valahány éves ember, továbbá negyvenesek, harmincasok. , Gácsér Jenő azonban nem teg­nap, de nem is három évé kézdte a mozgalmi munkát, hanem va­lamikor a felszabadulás irtán, amire elégséges bizonyítok két adat: 1949-től tagja a pártnak, s három évtizede a várósi pártbi­zottság tagja. Ebből is kitetszik tehát, hogy valami nagyon régi dologra alapoztak az alapítók, valami olyanra, ami képes' volt arra, hogy összetartson égy csu- pa-csupa veteránból álló '„ifjúsá­gi” alapszervezetet. Pongrácz Sándor, a, FértVPari és Javító Vállalat első KlSZ-tit- kára volt, ötvenéves, művezető. — 1959-ben volt az élső ipari- tanuló-eresztés a cégnél. Rendes gyerekek jöttek, érdekelte őket a szakma, és forrt bennük‘.Valami mérhetetlen vágy a közösség iránt. Megszerveztük a; KlSZ-t. — Hangja nosztalgikusba vált: — • Nincsics Sándor, á párttitkár. Régi szép idők ... ! Nem azt kér­dettük, mit kdpunk, ha megcsi­nálunk valamit. A munkát néz­tük, amit meg kellett csinálnunk. Lehetőségek? «Szeminárium az esztergapadok között.. ji§ Király Lajos, a hldegüzem egy­kori művezetője, ma a bácsbor- sódi szociális otthon igazgatója: — Az a lényeg, hogy az akkori emberek nem vesztek el, nyolc- van-kilencven százalékuk a szak- mábán maradt, mind komoly sza­kik. Alig talál olyat, aki nem párttag, aki ne érderílelt volna ki valamilyen közösségi megbízatást. — Miért kellett a KISZ? Gácsér Jenő Válaszol. . — A régi társasági a'fehér asz­tal melett mindig összejön: jókat beszélgetünk, iszunk pár pohár bort, játszunk egy-két ultipartit. Egyszer arról beszélgettünk, hogy ha úgyis mindenfélét csinálunk, mért ne csinálnánk szervezetten? • A taggyűlés vége — a birkapörkölttel. ’' 9 Gácsér Jenő, a legöregebb. t Milánkovlcs József, a titkár. Egyikünk sem érzi magát öreg­nek, KISZ-es múltja mindenki­nek van, a szervezeti szabályzat nem emel fölső korhatárt — hát KISZ-alapszér vezetet; alapítot­tunk. s ' fi *1, .# a I -i Nem mondják szó szérint így, de utalnak rá, hogy még egy ala­pos indokuk volt a szervezkedés­re: megmutatni a „mai fiatalok­nak”, hogyan is kellene csinálni a dolgokat. Megválasztották titkárnak Mi- lánkovics Józsefet, akii hat évig állt a gyári KlSZ-bizottság élén. Hallgatnak rá, noha harmincnégy évével nem a legöregebb ... Hajiunk arra a meggyőződésre, hogy önmagában az alapszervezet megalapításával úgymond „meg­mutatták” a fiatalabb generáciÓ7 nak, amit meg kelj mutatni, azt tudniillik, hogy közösségre igenis szükség van, hogy a közös tettet az egyéni cselekedet nem pótolja. Nincs közöttük olyan, akinek ne lenne egyéb társadalmi megbíza­tása : alapszervezeti párftitkár, üzemi szakszervezeti titkár tagja a KISZ-nek. Elfpglaltjijcsaládos emberek, havonta egyszer mégis találkoznak hivatalosan is: a tag­gyűlés után közös vacsorán vesz­nek részt. A szakács — egyéni feladatvál­lalás, közösségi megbízás alapján — Gácsér Jenő. Az esedékes bir_ kapörkölt olyan, mintha borjú­húsból volna, dicsérik is az öre­get. A vacsorázgatás, a nagy ul- tipartik fölemlítése azonban alig­hanem tévútra vinné az érdeklő­dőt; ez ugyanis mellékes. Hát nézzük sorjában! Szervezeti élet — folyamatos, rendszeres. Ak­ciók: teljes erőbedobással. Tavaly például voltak lövészversenyen, kispályás .focibajnokságon, egye-., beken.,Társadalmi munkay dicsé-i < retes. . Példát?'■ A'« , kismotorosok . óvodáját segítettél? két ház le­bontásával, munkájuk értékét hatjegyű szám fejezi ki.: Mindennek Jelentenie kell va­lamit, a^t méghozzá, hogy a ve- . teránok aligha önmutogatásból szerveződtek KlSZ-alapszerve­zetté,' hanem nagyon Is komolyan dolgoznak, ■ , Kár lenne csodát keresni e ve­terán KlSZ-szepvezet létében. Csinálják, mert nélküle nem éreznék magukat jól. Téved az is, aki az ifjúsági szövetség egyfajta — rossz szóval — paródiájának vélné a szervezkedést, a megvaló­sult vállalások világosan meg­cáfolják e rosszindulatú feltétéle­zést. Hát akkor — kérdezheti az olvasó, mert, valljuk be, túlontúl meglepő, hitetlenkedésre késztető a veterán • alapszervezet léte. A válasz a tagok személyiségében rejlik. * Nincsics Sándoréban, például. A tavalyi árvíznél —* mert ott is jelen volt az alapszervezet —, hogy példát mutasson, fogadott, hogy ezer homokzsákot visz a partra. Nevettek rajta, de állták a'fogadást. Az elején nevetve dol­gozott, a közepén már verítéke- zett, a végén pedig lila arccal ro­gyadozott, s olyasmit hajtogatott, hogy „meg kell csinálnom!” És sikerült! Amikor az ezredik zsá­kot is odaborította, magasba ug­rott — már amennyire ereje en­gedte — elnevette magát, s csak annyit mondott: „Megcsináltam!” E szóban több volt a munkásvir­tus, a betyárbecsület egyszerű és egyszeri büszkeségéből, s talán nem túlzunk, ha egy élet alap- eívét. véljük fölfedezni benne. Hát, ilyen egy KISZ-tag, vagy, ha úgy jobban tetszik: ilyen egy párttitkár, Nincsics ugyanis a Kismotor- és Gépgyár pártveze­tőségének titkára. Szóval, ilyen egy KISZ-tag, általában pedig — ilyfeiiek''ők, vetetfáh' WózgaTmá'rök' Bdjätt,'-^ fittyet hányva a ktorca, mivel, mondjákV' öreg KISZ-es nem vén KISZ-es. B. J. NÉPSZERÜEMBEREK | Elnök - a saját falujában Írás tanúsítja, hogy Ólpér, azaz Alipár, legújabban Tiszaalpár ki- lencszáz évesnél régéből telepü­lés. Több más dologról is neve­zetes a község. Például árról, ■hogy évtizedeken át szinte egyet­len vezetőt sem nevelt lei'.' A fia­talok fölcseperedtek, szakmái ta­nultak, középiskolát végéztek, fő­iskolára, egyetemre járták -— vá­rosban, közeliben és távoliban. S a városból nem jöttek vissza. Csak mostanában kezd- változni ez a kép. — Mi, alpáriak tegyünk vala­mit a szülőfalunkért! Ezzel agi­tált Lajos, hogy jöjjek haza — mondja Varga Ferenc,1 aki (na a helyi kosárfonó háziipari' szövet­kezet elnöke. Akit említ, Novak Lajos, a nagyközségi tanács el­nöke, szintén „visszatért” fia Tiszaalpárnak. N ■■■'.■ Varga Ferenc esztergályos szakmát tanult Budapesten. ' Ké­sőbb közelebb, Kiskunfélegyhá­zán választott munkahelyet. Gé­pésztechnikusi oklevelet szerzett, majd párttagként elvégezte a marxista—leninista esti, egyete­met és a szakosító politikai gaz­daságtan szakát. Legutóbb : még közelebb dolgozott; Lakiteleken, a tsz gumiüzemében Volt tmk- vezető. Jó képességű entbéi* hí­rében állt, azért hívták haza. — Nem félt a szólásmondástól: a saját „hazájában” senki sem lehet próféta? — Próféta lenni néni Is • akar­tam. Amikor beleegyeztem, hogy jelöljenek Ide elnöknek«.csak ar­ra gondoltam: becsülettel dolgoz­ni. m • ■ í" í­— Hogyan fogadta a tagság akkor, 1979 nyarán? ■ *' ;V — Ki nem. mondták, dé fönn­tartásokkal. Nem bíztak; az Intéz­kedéseimben. Olyan vádak’ értek, hogy én a háziipari szövetkezetét úgy akarom irányítani, mint egy állami vállalatot. — És ez igaz? — Az igaz, hogy bár kicsi a szövetkezet, mégis csak része a népgazdaságnak, és az abban ér­vényesülő hatások bennünket sem kerülnek el. Az*az elvem, hogy ne az események után kul­logjunk, hanem menjünk eléjük, és befolyásoljuk őket. a számunk­ra kedvező módon. El kellett dön­teni: csak úgy lebegjen a szövet­kezet, vagy legyenek határozott céljai a kollektívának, amikért küzdünk, ha kell. Gyökeres szem­léletváltozásra , volt szükség. — Ügy tűnik,. sikerült meg­győzni a tagságot. ,Ön ma nép­szerű ember a kosárfonók köré­ben, és a jó bileményüket szét­viszik az egész községben. Azt beszélik, hogy soha ilyen jól nem állt még anyagitag a szövetkezet. — Ez így vart, de nem minden­kinek jó a Véleménye rólam. Akiket a közös tulajdonú vesz- szőből való „fékétézés” miatt el­tanácsoltunk a szövetkezetből, azok haragszáhak rám. Nem ér­tették meg, hogy annak az időnek vége, amikor a közös tulajdont csákiszalmájaként lehetett kezel­ni. De engem az olcsó népszerű­ség nem érdekel. Az egészséges gondolkodású emberek álláspont­ja számít, és ők, a többség a ve­zetőség mellett állnak. Mert amit elértünk, az csapatmunka ered­ménye, egy fecske nem csinál nyarat. Farkas Karcsi', a párttit­kárunk és Palatlnusz Laci, a köz­ponti telep vezetője ra fő segítő­társam. De közéjük sorolhatom Gémes Gyurit, a gépkocsivezetőt is, aki mindent vállai,.-csak a ter­melés ne akadjon v m§g. Olyan társak, akikkel öröm a munka, nem pedig az infarktus előidé­zője. — Szép summájú jutalmakat fizettek ki az év elején. — A tavalyi jó gazdálkodás tette lehetővé. Volt, aki ötezer fo­rintot kapott, volt aki semmit. Differenciáltunk, u párthatároza­tok szellemében, következetesen. 1980-ban tizenhárom százalékkal emelkedtek nálunk a bérek, de a bérszínvonal még mindig ala­csony a szövetkezetnél. • — Most kétszáznegyven embef és azok családjának jelenéért és jövőjéért felelős. Mik a törekvé­sei? — Régen a legszegényebbek lettek kosárfonók. Ma a szorgal­masabb asszonyok' itt kétszer any- nyit is megkeresnék — igaz, nem nyolc őrá alatt —i, mint amenyi- nyit például a varrodában lehet. Mégsem vonzó dolog kosárkötő­nek lenni, talán a múlt miatt. Vonzóvá akarjuk tenni a szövet­kezetünket, és társadalmilag job­ban el akarjuk ismertetni a mes­terséget. Márciusban panorámás autóbuszt vásárolunk. A vidéki vesszőtelepeinkre azzal szállítjuk majd a dolgozókat, a hétvégeken pedig kirándulni, meg színiházbá. Azt akarjuk, hogy korszerű, szo­cialista üzemmé váljon a szövet­kezet minden tekintetben. A tiszaalpári háziipari szövet­kezet szinte kizárólag ’ tőkés ex­portra termel. Tavaly a 20,5 mil­lió forint árbevételből 18,3 mil­lió dollárral fizető vevőktől szár­mazott. S bárcsak minden hazai üzem ilyen gazdaságosan „ter­melné” a dollárokat! ■— Nem félünk tőle, hogy te­lítődik a piac, és >hem tudjuk el­adni a fűzvesszőből font termé­keinket — állítja az elnök. — Utánozzák a kosarainkat mű- anyagifonással, de ezek a giccsek Nyugaton senkinek sem.kellenek. A negyvenéves elnök elmélyedt az „eredménycentrikus” gazdál­kodás módszereinek tanulmányo­zásában. — Az ismereteket mindig újab­bakkal, korszerűbbekkel keli fris­síteni — vallja Varga Ferenc, aki hazatalált a falujába, és ott jó vezető lett. A. Tóth Sándor j Üj érckészletck A Szerbiái Boszilegrad köreié­ben jelentős mennyiségű foszfát- készleteket találtak nemrég. A szaftemberek véleménye szerint mintegy százmillió tonnányi mennyiség kinyerésére van itt le­hetőség. Ezenkívül cinket, ara­nyat, wolframot és más ritka ér­ceket is rejt ezen a vidéken a föld mélye. Ugyancsak Szerbiában, egy Val- jevo-környékii falucska, Pocut közelében jelentős bauxitkészle- tekre bukkantak. Az előzetes számítások szerint félmillió ton­nányi — 48 százalékos alumí­nium-tartalmú — bauxit található itt, de a kutatások még folynak. Az ország természeti kincseinek kiaknázására több üzemet létesí­tenek. így — a kísérleti, próba­üzem után — nemrég kezdte meg az üzemszerű termelést a kralje- vói MAGNOHROM magnézium­gyár az Ibar folyó partján. A négyezer tonnás kapacitású üzem termelésének felét exportra szán­ják, osztrák, lengyel, olasz és ja­pán megrendelőknek. (BUDA- PRESS — TANJUG) MEGNYÍLT a Bács-Kiskun megyei Ruházati Kereskedelmi Vállalat és az Alföld Cipőgyár közös boltja KECSKEMÉTEN Rákóczi íl ZZ sz. alatt. Felnőtt- és gyermekcipők nagy választékban. 493

Next

/
Oldalképek
Tartalom