Petőfi Népe, 1981. március (36. évfolyam, 51-76. szám)
1981-03-05 / 54. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1981. március S. TUDOMÁNY - TECHNIKA Sw® sew A szén becsülete A szén százalékos aránya évszázadunk kezdete óta állandóan csökkent a világ csaknem minden országának energiamérlegében. Ennek okai sokrétűek: 1973-ig a szén többnyire drágább volt, mint a többi tüzelőanyag; a szenet, hacsak nem felszíni módszerekkel bányásszák, a föld mélyéből kell előhozni. Szállítása, elosztása és eltüzelése lényegesen körülményesebb, mint az olajé és a gázé. Továbbá a világ ismert szénkészletének nagy része viszonylag sok ként tartalmaz és tetemes meny- nyiségű hamut hagy az elégetése után. Így, különös tekintettel a környezetvédelemre, eltüzelése együtt kell hogy járjon a hulladékgázok tisztításával, ami viszont a széntüzeléses erőművek gazdaságosságát csökkenti vagy veszélyezteti. Ennek ellenére tisztában kell lennünk azzal, hogy a szénkitermelést és -felhasználást minden eddiginél nagyobb mértékben kell növelni. Mindenekelőtt a külszíni fejtéssel hozzáférhető szeneket kell kiaknázni, viszonylag ez a legolcsóbb bányászási mód, mivel jól gépesíthető. Sokan úgy vélik, hogy csupán a szénnek a föld mélyéből való kitermelése az „igazi” bányászat. Pedig a külszíni szénfejtés legalább olyan érdekes és izgalmas, mint a mélyben folyó munka. Igazi holdbéli tájhoz hasonlít a külfejtés, ahol ötemeletnyi magas óriásgépek falják a köbmétereket. A hatalmas monstrumokat csupán néhány ember kezeli, szolgálja ki. A kotrómester fülkéjéből gombnyomással irányítja a munkát. A gépóriások marótárcsái előbb lefejtik az értékes rétegről a meddőt, majd kitermelik a szenet, s szállítószalag-rendszerek segítségével járművekbe — vagonokba, teherautókba, dömperekbe — rakják. Képünkön a szovjet bányagép- iipar egyik büszkeségét,, az óránként 2—3 ezer tonna szén kitermelésére alkalmas marókerekes kotrót láthatjuk. Megjegyzendő, hogy ma már ennél nagyobb, napi 200 ezer tonna teljesítményű kotrógépek is készülnek a világon. A vegyipar mindenese • Oj propiléngyár részlete. (MTI Külföldi Képszolgálat — KS) A petrolkémiai ipar egyik legfontosabb terméke a propilén. Mivel elsősorban kőolajtermékekből lehet előállítani, szorosan kapcsolódik a vegyiparon kívül az energetikához is. Ma a világon a kőolajnak csupán 6—8 százalékát veszi igénybe a vegyipar. Sajnálatos, hogy korábban a szénhidrogén-gazdálkodásban a világon sehol sem érvényesítették kellőképpen azt az ésszerű elvet, hogy a szénhidrogénkincset — mint a vegyipar egyre nehezebben helyettesíthető nyersanyagát — utódainknak is át kell menteni, vagyis azt, hCRy a lehető legkevesebbet pazaroljanak belőlük energetikai célra. A propilén három szénatomos, egy kettőskötést tartalmazó szén- hidrogén. Normál körülmények között színtelen, kémiailag erősen reakcióképes, éghető gáz. Kokszkemence gázaiban, a kőolajfinomítók krakkgázaiban és a pirolizisgázokban fordul elő. Az első ipari petrolkémiai eljárást 1920-ban éppen a kőolajfinomítókban keletkező gázok propiléntartalmának, izopropilalkohollá való átalakítására dolgozták ki. Az azóta eltelt 60 év alatt a propilén „felnőtté” válik. Ma számos műanyagnak, műszálnak, műkau- csuknak, növényvédő szernek és gyógyszernek nélkülözhetetlen nyersanyaga. Fontosságát jelzi, hogy a propiléntermelés már a 60-as évek közepén a harmadik helyen állt az etilén és benzol mögött, napjainkra pedig az etilén után a másodikra zárkózott fel. A propilénből számos átalakulási termék nyerhető, ezek közül a legfontosabb a polipropilén, az akrilnitril, izopropilalkohol, pro- ipilénoxid, kumol és oxoszárma- zékok stb. Ezek a termékek jelentik a közvetlen nyersanyagát azoknak a gyártmányoknak, amelyeket fentebb felsoroltunk. Gépesített úszómedence Svéd mérnökök elkészítették egy olyan 7,3 méter hosszú, 3,1 méter széles és 3,3 méter magas úszómedence tervét — a hozzá tartozó berendezésekkel együtt — amelyben két szivattyú szabályozható sebességgel áramoltatja a vizet A víz sebessége 0,02 m másodpercenkénti fokozatban 0- tól 2 m/mp-ig szabályozható. Az úszó egy helyiben úszhat a medencében, s a mozgása egy 2,5x1,5 méteres üvegablakon át megfigyelhető és fényképezhető. Az áramlással szemben úszóra rá- szerelhetők az egyébként csak a laboratóriumokban használt mérőműszerek, például egy maszk, amelyen át a levegőt veszi, jmi- közben a medence melletti helyiségben műszerek rögzitik a szív működését és az izmai által termelt áram görbéjét. Mérni lehet az ízületek elhasználódását is. A berendezést biztonsági hálóval és vészkapcsolóval is ellátták. A medencét az úszás tanulmányozására és tanítására, gyógyítási célokra, vízijármű-modellek és búvárkészülékek kipróbálására szánták. TAGGYŰLÉS BIRKAPÖRKÖLttEL I Öreg KISZ-es nem vén KISZ-es Mikor is kezdődött? A hír szerint három éve; csaknem negyven bajai mozgalmár akkor alakította meg a veteránok KISZ-alapszervezetét. Mi azonban ne azt az időpontot tekintsük kiindulópontnak, mert sok.'minden érthetetlen lenne. -Az' előzmények ismerete nélkül nemigen érthetnénk például Gácsér Jenőt, aki minden valószínűség szerint az ország legidősebb KISZ-tagja a maga 61 esztendejével Cseppet sem általános, hogy az ifjúsági szövetségnek nyugdijai tagja legyen, meg vagy féltutat ötven- valahány éves ember, továbbá negyvenesek, harmincasok. , Gácsér Jenő azonban nem tegnap, de nem is három évé kézdte a mozgalmi munkát, hanem valamikor a felszabadulás irtán, amire elégséges bizonyítok két adat: 1949-től tagja a pártnak, s három évtizede a várósi pártbizottság tagja. Ebből is kitetszik tehát, hogy valami nagyon régi dologra alapoztak az alapítók, valami olyanra, ami képes' volt arra, hogy összetartson égy csu- pa-csupa veteránból álló '„ifjúsági” alapszervezetet. Pongrácz Sándor, a, FértVPari és Javító Vállalat első KlSZ-tit- kára volt, ötvenéves, művezető. — 1959-ben volt az élső ipari- tanuló-eresztés a cégnél. Rendes gyerekek jöttek, érdekelte őket a szakma, és forrt bennük‘.Valami mérhetetlen vágy a közösség iránt. Megszerveztük a; KlSZ-t. — Hangja nosztalgikusba vált: — • Nincsics Sándor, á párttitkár. Régi szép idők ... ! Nem azt kérdettük, mit kdpunk, ha megcsinálunk valamit. A munkát néztük, amit meg kellett csinálnunk. Lehetőségek? «Szeminárium az esztergapadok között.. ji§ Király Lajos, a hldegüzem egykori művezetője, ma a bácsbor- sódi szociális otthon igazgatója: — Az a lényeg, hogy az akkori emberek nem vesztek el, nyolc- van-kilencven százalékuk a szak- mábán maradt, mind komoly szakik. Alig talál olyat, aki nem párttag, aki ne érderílelt volna ki valamilyen közösségi megbízatást. — Miért kellett a KISZ? Gácsér Jenő Válaszol. . — A régi társasági a'fehér asztal melett mindig összejön: jókat beszélgetünk, iszunk pár pohár bort, játszunk egy-két ultipartit. Egyszer arról beszélgettünk, hogy ha úgyis mindenfélét csinálunk, mért ne csinálnánk szervezetten? • A taggyűlés vége — a birkapörkölttel. ’' 9 Gácsér Jenő, a legöregebb. t Milánkovlcs József, a titkár. Egyikünk sem érzi magát öregnek, KISZ-es múltja mindenkinek van, a szervezeti szabályzat nem emel fölső korhatárt — hát KISZ-alapszér vezetet; alapítottunk. s ' fi *1, .# a I -i Nem mondják szó szérint így, de utalnak rá, hogy még egy alapos indokuk volt a szervezkedésre: megmutatni a „mai fiataloknak”, hogyan is kellene csinálni a dolgokat. Megválasztották titkárnak Mi- lánkovics Józsefet, akii hat évig állt a gyári KlSZ-bizottság élén. Hallgatnak rá, noha harmincnégy évével nem a legöregebb ... Hajiunk arra a meggyőződésre, hogy önmagában az alapszervezet megalapításával úgymond „megmutatták” a fiatalabb generáciÓ7 nak, amit meg kelj mutatni, azt tudniillik, hogy közösségre igenis szükség van, hogy a közös tettet az egyéni cselekedet nem pótolja. Nincs közöttük olyan, akinek ne lenne egyéb társadalmi megbízatása : alapszervezeti párftitkár, üzemi szakszervezeti titkár tagja a KISZ-nek. Elfpglaltjijcsaládos emberek, havonta egyszer mégis találkoznak hivatalosan is: a taggyűlés után közös vacsorán vesznek részt. A szakács — egyéni feladatvállalás, közösségi megbízás alapján — Gácsér Jenő. Az esedékes bir_ kapörkölt olyan, mintha borjúhúsból volna, dicsérik is az öreget. A vacsorázgatás, a nagy ul- tipartik fölemlítése azonban alighanem tévútra vinné az érdeklődőt; ez ugyanis mellékes. Hát nézzük sorjában! Szervezeti élet — folyamatos, rendszeres. Akciók: teljes erőbedobással. Tavaly például voltak lövészversenyen, kispályás .focibajnokságon, egye-., beken.,Társadalmi munkay dicsé-i < retes. . Példát?'■ A'« , kismotorosok . óvodáját segítettél? két ház lebontásával, munkájuk értékét hatjegyű szám fejezi ki.: Mindennek Jelentenie kell valamit, a^t méghozzá, hogy a ve- . teránok aligha önmutogatásból szerveződtek KlSZ-alapszervezetté,' hanem nagyon Is komolyan dolgoznak, ■ , Kár lenne csodát keresni e veterán KlSZ-szepvezet létében. Csinálják, mert nélküle nem éreznék magukat jól. Téved az is, aki az ifjúsági szövetség egyfajta — rossz szóval — paródiájának vélné a szervezkedést, a megvalósult vállalások világosan megcáfolják e rosszindulatú feltétélezést. Hát akkor — kérdezheti az olvasó, mert, valljuk be, túlontúl meglepő, hitetlenkedésre késztető a veterán • alapszervezet léte. A válasz a tagok személyiségében rejlik. * Nincsics Sándoréban, például. A tavalyi árvíznél —* mert ott is jelen volt az alapszervezet —, hogy példát mutasson, fogadott, hogy ezer homokzsákot visz a partra. Nevettek rajta, de állták a'fogadást. Az elején nevetve dolgozott, a közepén már verítéke- zett, a végén pedig lila arccal rogyadozott, s olyasmit hajtogatott, hogy „meg kell csinálnom!” És sikerült! Amikor az ezredik zsákot is odaborította, magasba ugrott — már amennyire ereje engedte — elnevette magát, s csak annyit mondott: „Megcsináltam!” E szóban több volt a munkásvirtus, a betyárbecsület egyszerű és egyszeri büszkeségéből, s talán nem túlzunk, ha egy élet alap- eívét. véljük fölfedezni benne. Hát, ilyen egy KISZ-tag, vagy, ha úgy jobban tetszik: ilyen egy párttitkár, Nincsics ugyanis a Kismotor- és Gépgyár pártvezetőségének titkára. Szóval, ilyen egy KISZ-tag, általában pedig — ilyfeiiek''ők, vetetfáh' WózgaTmá'rök' Bdjätt,'-^ fittyet hányva a ktorca, mivel, mondjákV' öreg KISZ-es nem vén KISZ-es. B. J. NÉPSZERÜEMBEREK | Elnök - a saját falujában Írás tanúsítja, hogy Ólpér, azaz Alipár, legújabban Tiszaalpár ki- lencszáz évesnél régéből település. Több más dologról is nevezetes a község. Például árról, ■hogy évtizedeken át szinte egyetlen vezetőt sem nevelt lei'.' A fiatalok fölcseperedtek, szakmái tanultak, középiskolát végéztek, főiskolára, egyetemre járták -— városban, közeliben és távoliban. S a városból nem jöttek vissza. Csak mostanában kezd- változni ez a kép. — Mi, alpáriak tegyünk valamit a szülőfalunkért! Ezzel agitált Lajos, hogy jöjjek haza — mondja Varga Ferenc,1 aki (na a helyi kosárfonó háziipari' szövetkezet elnöke. Akit említ, Novak Lajos, a nagyközségi tanács elnöke, szintén „visszatért” fia Tiszaalpárnak. N ■■■'.■ Varga Ferenc esztergályos szakmát tanult Budapesten. ' Később közelebb, Kiskunfélegyházán választott munkahelyet. Gépésztechnikusi oklevelet szerzett, majd párttagként elvégezte a marxista—leninista esti, egyetemet és a szakosító politikai gazdaságtan szakát. Legutóbb : még közelebb dolgozott; Lakiteleken, a tsz gumiüzemében Volt tmk- vezető. Jó képességű entbéi* hírében állt, azért hívták haza. — Nem félt a szólásmondástól: a saját „hazájában” senki sem lehet próféta? — Próféta lenni néni Is • akartam. Amikor beleegyeztem, hogy jelöljenek Ide elnöknek«.csak arra gondoltam: becsülettel dolgozni. m • ■ í" í— Hogyan fogadta a tagság akkor, 1979 nyarán? ■ *' ;V — Ki nem. mondták, dé fönntartásokkal. Nem bíztak; az Intézkedéseimben. Olyan vádak’ értek, hogy én a háziipari szövetkezetét úgy akarom irányítani, mint egy állami vállalatot. — És ez igaz? — Az igaz, hogy bár kicsi a szövetkezet, mégis csak része a népgazdaságnak, és az abban érvényesülő hatások bennünket sem kerülnek el. Az*az elvem, hogy ne az események után kullogjunk, hanem menjünk eléjük, és befolyásoljuk őket. a számunkra kedvező módon. El kellett dönteni: csak úgy lebegjen a szövetkezet, vagy legyenek határozott céljai a kollektívának, amikért küzdünk, ha kell. Gyökeres szemléletváltozásra , volt szükség. — Ügy tűnik,. sikerült meggyőzni a tagságot. ,Ön ma népszerű ember a kosárfonók körében, és a jó bileményüket szétviszik az egész községben. Azt beszélik, hogy soha ilyen jól nem állt még anyagitag a szövetkezet. — Ez így vart, de nem mindenkinek jó a Véleménye rólam. Akiket a közös tulajdonú vesz- szőből való „fékétézés” miatt eltanácsoltunk a szövetkezetből, azok haragszáhak rám. Nem értették meg, hogy annak az időnek vége, amikor a közös tulajdont csákiszalmájaként lehetett kezelni. De engem az olcsó népszerűség nem érdekel. Az egészséges gondolkodású emberek álláspontja számít, és ők, a többség a vezetőség mellett állnak. Mert amit elértünk, az csapatmunka eredménye, egy fecske nem csinál nyarat. Farkas Karcsi', a párttitkárunk és Palatlnusz Laci, a központi telep vezetője ra fő segítőtársam. De közéjük sorolhatom Gémes Gyurit, a gépkocsivezetőt is, aki mindent vállai,.-csak a termelés ne akadjon v m§g. Olyan társak, akikkel öröm a munka, nem pedig az infarktus előidézője. — Szép summájú jutalmakat fizettek ki az év elején. — A tavalyi jó gazdálkodás tette lehetővé. Volt, aki ötezer forintot kapott, volt aki semmit. Differenciáltunk, u párthatározatok szellemében, következetesen. 1980-ban tizenhárom százalékkal emelkedtek nálunk a bérek, de a bérszínvonal még mindig alacsony a szövetkezetnél. • — Most kétszáznegyven embef és azok családjának jelenéért és jövőjéért felelős. Mik a törekvései? — Régen a legszegényebbek lettek kosárfonók. Ma a szorgalmasabb asszonyok' itt kétszer any- nyit is megkeresnék — igaz, nem nyolc őrá alatt —i, mint amenyi- nyit például a varrodában lehet. Mégsem vonzó dolog kosárkötőnek lenni, talán a múlt miatt. Vonzóvá akarjuk tenni a szövetkezetünket, és társadalmilag jobban el akarjuk ismertetni a mesterséget. Márciusban panorámás autóbuszt vásárolunk. A vidéki vesszőtelepeinkre azzal szállítjuk majd a dolgozókat, a hétvégeken pedig kirándulni, meg színiházbá. Azt akarjuk, hogy korszerű, szocialista üzemmé váljon a szövetkezet minden tekintetben. A tiszaalpári háziipari szövetkezet szinte kizárólag ’ tőkés exportra termel. Tavaly a 20,5 millió forint árbevételből 18,3 millió dollárral fizető vevőktől származott. S bárcsak minden hazai üzem ilyen gazdaságosan „termelné” a dollárokat! ■— Nem félünk tőle, hogy telítődik a piac, és >hem tudjuk eladni a fűzvesszőből font termékeinket — állítja az elnök. — Utánozzák a kosarainkat mű- anyagifonással, de ezek a giccsek Nyugaton senkinek sem.kellenek. A negyvenéves elnök elmélyedt az „eredménycentrikus” gazdálkodás módszereinek tanulmányozásában. — Az ismereteket mindig újabbakkal, korszerűbbekkel keli frissíteni — vallja Varga Ferenc, aki hazatalált a falujába, és ott jó vezető lett. A. Tóth Sándor j Üj érckészletck A Szerbiái Boszilegrad köreiében jelentős mennyiségű foszfát- készleteket találtak nemrég. A szaftemberek véleménye szerint mintegy százmillió tonnányi mennyiség kinyerésére van itt lehetőség. Ezenkívül cinket, aranyat, wolframot és más ritka érceket is rejt ezen a vidéken a föld mélye. Ugyancsak Szerbiában, egy Val- jevo-környékii falucska, Pocut közelében jelentős bauxitkészle- tekre bukkantak. Az előzetes számítások szerint félmillió tonnányi — 48 százalékos alumínium-tartalmú — bauxit található itt, de a kutatások még folynak. Az ország természeti kincseinek kiaknázására több üzemet létesítenek. így — a kísérleti, próbaüzem után — nemrég kezdte meg az üzemszerű termelést a kralje- vói MAGNOHROM magnéziumgyár az Ibar folyó partján. A négyezer tonnás kapacitású üzem termelésének felét exportra szánják, osztrák, lengyel, olasz és japán megrendelőknek. (BUDA- PRESS — TANJUG) MEGNYÍLT a Bács-Kiskun megyei Ruházati Kereskedelmi Vállalat és az Alföld Cipőgyár közös boltja KECSKEMÉTEN Rákóczi íl ZZ sz. alatt. Felnőtt- és gyermekcipők nagy választékban. 493