Petőfi Népe, 1981. március (36. évfolyam, 51-76. szám)
1981-03-05 / 54. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYSEStJLJETEK! AZ MSZMP BÁCS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XXXYI. évi. 54. szám Ára: 1,40 Ft 1981. március 5. csütörtök Hazaindult Moszkvából a magyar pártkiüdöttség Kádár Jánosnak, az MSZMP KB első titkárának vezetésével szerdán hazaindult Moszkvából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának küldöttsége, amely részt vett a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXVI. kongresszusán. A magyar pártküldöttséget a szovjet főváros Kijevi pályaudvarán Viktor Grisin, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, az SZKP moszkvai Városi Bizottságának első titkára, Leonyid Szmimov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökhelyettese, az SZKP KB tagja, Vlagyimir Pavlov, a Szovjetunió magyarországi nagykövete, Borisz Gosztyev, az SZKP KB osztályvezetője, Oleg Rahmanyin, az SZKP KB osztály- vezetőjének első helyettese, Ivan Pavlovszkij közlekedési miniszter, az SZKP KB tagjai búcsúztatták. Jelen volt Szűrös Mátyás, az MSZMP KB tagja, a Magyar Népköztársaság moszkvai nagykövete is. (MTI) Ülést tartott a Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága A megyei pártbizottság 1981. március 4-én Romány Pál, az MSZMP KB tagja, a megyei pártbizottság első titkárának elnökletével kibővített ülést tartott, amelyen részt vett és felszólalt Ballai László, a Központi Bizottság gazdaságpolitikai osztályának vezetője. Az ülésen — a második napirendi pont tárgyalásán, a pártbizottság tagjain kívül — részt vettek a pártbizottság osztályvezetői, a városi, járási pártbizottságok első titkárai, az állami, a társadalmi és tömegszervezetek megyei vezetői, valamint a jelentősebb megyei üzemek, vállalatok, intézmények gazdasági és társadalmi vezetői. A megyei pártbizottság megvitatta és elfogadta: 1. Romány Pál előterjesztésében a pártbizottság 1981. évi üléseinek napirendjeire tett javaslatot; 2. Erdélyi Ignác, a megyei párt- bizottság titkárának előterjesztésében Bács-Kjskun megye 1981— 85. évi gazdasági és területfejlesztési irányelveire vonatkozó javaslatot; 3. Terbe Dezső, a megyei párt- bizottság titkárának előterjesztésében a végrehajtó bizottság 1980. második félévi munkájáról szóló jelentést. A megyei pártbizottság döntött a hatáskörébe tartozó személyi kérdésekről. A pártbizottság Németh Ferencet — érdemei elismerése mellett — felmentette a pártbizottsági és végrehajtó bizottsági tagsága alól, mert más fontos beosztásba kerül. A megyei pártbizottság dí. Filfus Istvánt. a pártbizottság tagját, tanszékvezető főiskolai tanárt, a Kertészeti Egyetem kecskeméti karának igazgatóját a végrehajtó bizottság tagjává választotta. A megyei pártbizottság határozatáról részletes közlemény jelenik meg. A holland kulturális miniszter Kecskeméten Az országos döntőre készülnek • A vendégek a Kodály-intézet könyvtárában. (Tóth Sándor felvétele) és neveltje. Fábián Éva. (Opauszky Pozsgay Imre művelődési miniszter meghívására vasárnap óta — Mathilde Gardeniers-Berend- sen kulturális miniszter vezetésével — holland kulturális küldöttség tartózkodik hazánkban. A miniszterasszony tárgyalásokat folytat a kulturális kapcsolatok szélesítésének lehetőségeiről, meglátogat több intézményt, s találkozik a magyar kulturális élet számos vezető személyiségével. A miniszter és kísérete tegnap Kecskemétre látogatott. Vidéki ' útjára elkísérte Frits Kupers, Hollandia magyarországi nagykövete, és Tóth Dezső kulturális miniszterhelyettes is. A vendégeket délelőtt dr. Major Imre, a Bács-Kiskun megyei Tanács elnökhelyettese fogadta a megyei tanács vb-termében, majd a megye életéről, fejlődéséről tájékoztatta őket. Röviden, szólt a közigazgatási terület gazdasági szerepéről, majd bővebben ismertette az oktatásügy, a közművelődés, á képzőművészeti élet fejlesztésére való törekvéseket és azok eredményeit. Ezt követően a holland miniszter kérdéseire válaszolt. A beszélgetés során kiderült például, hogy — akárcsak Magyarországon — Hollandiában is keresik a komplex nevelési központok kialakításának a lehetőségeit. A vendégek ezután a megye- székhely több rangos intézményébe látogattak el. A Magyar Naiv Művészek Múzeumában Bánszky Pál megyei múzeumigazgató tartott tárlatvezetést. Elmondta, többek között, hogy az ország egyetlen naiv művészeti gyűjteménye a kecskeméti, amely már ezerötszáz alkotásból áll, s ezek közül százhúsz szerepel a mostani, állandó jellegű tárlaton. A Kodály Zpltán Zenepedagógiai Intézetben P Erdei Péter igazgató fogadta a vendégeket, majd bemutatta a világviszonylatban is számon tartott intézményt. A program a Kerámia Stúdióban fejeződött be. Itt Prábstner János, a kísérletező művészeti műhely vezetője tájékoztatta a vendégeket. R. M. Megkezdték a közutak javítását 3. oldal Néhány nap múlva, a jövő hét közepén megkezdődnek a Szakma kiváló tanulója versenysorozat országos döntői. — Aki az idén eljut az országos vetélkedőre — emlékszem vissza Serege Gábornak, a kiskunfélegyházi 608. számú Szakmunkásképző igazgatójának szavaira — az igazán megérdemli. A korábbi gyakorlattól eltérően, az idén csak a megyei elsők mérhetik össze tudásukat, s bizonyíthatják, hogy alaposan felkészültek a szakmunkás életre. Intézetünket a közelmúltban tartott megyei döntőkön 73 fiú és lány képviselte, közülük tizenhatan első helyezést szereztek... A Habselyem Kötöttárugyár kiskunfélegyházi 5. számú gyárának tanműhelyében kerestük a férfiszabók győztesét, Zvertyel Tibort, aki Görög László szakoktató irányításával egy zakó elkészítésén dolgozott. — Nagyon kevés időnk van a felkészüléssé — mondja a szakoktató. Csak most kaptuk meg a vizsga anyagát. Nem lesz köny- nyű feladat, de nem féltem Tibit. — Én sem félek — mondja szerényen a versenyző. — Azt hiszem, a megyei versenyen is az volt a szerencsém, hogy nem nagyon izgultam. Őszintén szólva azt azért nem hittem volna, hogy én leszek az első. Remélem, a jövő héten Kaposváron is nyugodtan, úgy, ahogyan megtanultam, végzem majd a zakó készítését. — Szereti is a szakmáját? — Ha nem szeretném, akkor Tompáról nem jöttem volna el ide szakmát tanulni, lettem volna villanyszerelő, mint édesapám, vagy választottam volna mást. Kiskorom óta vonzott ez a szakma, nem is bántam meg, hogy ezt választottam. Szeretnék majd ittmaradni a gyárban, s ősszel megkezdeni a tanulást a szakközépiskolában. A szakoktató közben alaposan átnézi a félkész zakót, majd magyarázatba kezd... • Nánási Lajosné szakoktató László felvételei) Hamarosan a „szomszédban”, az Alföldi Cipőgyárban keresem az ottani győztest. Nánási Lajosné szakoktató és Fábián Éva ’meglepődve fogadják a kíváncsiskodó újságírót. — Nagyon sürget az idő — mondja Nánásiné a férfiszabó szakoktatóhoz hasonlóan. — Csak most kaptuk meg a vizsga anyagát és minden percet ki kell használnunk. Egy férfi derby szabású cipőt kell majd Összeállítani a versenyzőknek, s most ezt gyakoroljuk. Nem könnyű feladat, nem egy felnőttnek is díszére válna a tökéletes munka. Mit várunk? A megyei döntőn hét versenyző vett részt, az első öt helyezést mi hoztuk el. Persze, Debrecenben majd igen széles lesz a mezőny, de bízunk a tudásban, és egy kicsit a szerencsében is. Mindenesetre Éviből igen jó szakmunkás lesz. Fábián Éva kissé elpirul a dicséretre, s szerényen mondja: — Nem számítottam első helyezésre, de természetesen nagyon megörültem, amikor a zsűri kihirdette a döntést. Remélem, Debrecenben sem leszek az utolsók között. Igyekszem nagyon nyugodtan, meggondoltan végezni majd a feladat megoldását. Egyszer már jártam Debrecenben, zeneiskolás koromban egy versenyen. Akkor még nem gondoltam, hogy az énekverseny után évek múlva mint cipőfelsőrész-készítő is vetélkedhetek a többiekkel. — Ha meglesz a szakmunkásbizonyítványod ? — Természetesen maradok — mondja magabiztosan. — Ősszel megkezdtem a tanulást a szakközépiskolában is... O. L. A VI. ötéves terv előirányzata, szerint évente 2,7—3,2 százalékkal nő az élelmiszeripar termelése; ezzel elegendő árukészlet áll majd a lakosság rendelkezésére, és az export is fokozódhat — mondotta Kovács Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes az élelmiszeripari vállalatok, gazdaságok, intézmények vezetőinek értekezletén, • amelyet szerdán rendeztek meg a Technika Házában. A miniszterhelyettes a vásárlókat érintő kérdésekkel kapcsolatban megállapította: az ipar jelenleg mintegy 4500-féle terméket állít elő, az elmúlt öt évben 530 új termékkel bővült a választék, viszont nem ilyen kedvező a helyzet a jellegében teljesen új termékek gyártásánál. 1976—1980 között mindössze hét ilyen termék kibocsátására futotta á vállalatok erejéből. (Például a bébiétel, a kukoricaőrlemény, és a szójabab alapon készített konzer- vek.) Ezzel az eredménnyel az üzemek nem lehetnek elégedettek, több kezdeményezésre van szükség. Kitért arra, hogy az élelmiszer- ipari termékek minősége fokozatosan javul. Mind kevesebb panasz érkezik a vásárlók részéről, és a laboratóriumi vizsgálatok is azt tanúsítják, hogy az üzemekben kellőképpen megszigorították a belső ellenőrzést. Az átlagosnál rosszabb viszont a helyzet a tanácsi és a szövetkezeti kezelésben működő üzemekben, itt a reklamációk száma kétszer annyi, mint a minisztériumi iparbán, ezért a következő időszakban nagyobb gondot fordítanak a kisebb üzemek ellenőrzésére és a felelősségre vonásra. Elmondta, hogy az élelmiszerek jelölése még mindig kifogásolható, a jól azonosítható és egységes feliratok nemegyszer hiányoznak, amit nem lehet elfogadni, és — amint hangsúlyozta — nincsen helye a további türelmi időnek. Valamennyi iparágra nézve érvényes és fontos feladat a lakosság széles rétegét érintő diétás készítmények termelésének fokozása. Jelentőségét mutatja, hogy mintegy 300 ezer cukorbeteg és négymillió energiaszegény és zsírszegény diétát tartó ember igényeinek kielégítéséről kell gondoskodni a következő időszakban, a jelenleginél lényegesen jobb színvonalon. Az ipar problémái is szóba kerültek az értekezleten. Egyebek között az, hogy nem javult kellő mértékben a termelőkapacitások kihasználása, viszonylag magas az állásidő, mert nem elég hatékony az üzem- és munkaszervezés és a karbantartás sem eléggé szervezett. Nemcsak a régi berendezések kihasználása vontatott, az új építmények, új üzemek, valamint a kapacitást bővítő rekonstrukciók gépei is gyakran veszteglésre kényszerülnek. Bebizonyosodott, hogy esetenként a nyersanyaghiány, máskor pedig munkaerőgondok miatt állnak a gépek olyan üzemekben, ahol nagy összegű beruházásokkal fokozták a névleges teljesítményt. Nagyobb körültekintésre van szükség tehát a beruházások előkészítésénél. (MTI) Ha egy mai könyvtáros megidézhetné akárcsak évszázaddal ezelőtti ősét, rövid eszmecsere után kiderülne, hogy alig értik egymást, az életmód, a munka oly mértékben megváltozott. Évszázadok hosszú sora nem hozott annyi újat ezen a pályán, mint a legutóbbi negyedszázad. Régen eliziumi hely volt a bibliotéka: csöndes szobáiban lábujjhegyen járt a ritka olvasó, a könyvtáros pedig — bár a kérdésekre készséggel válaszolt — ráért saját tudományos munkájával foglalkozni. Ám a kérdés sem volt sok, meg olvasó sem, hiszen még a legsikeresebb folyóirat, a Nyugat is csak kétezer példányban jelent meg, fénykora idején. Nemcsak tudományos könyvtárak létezték persze. A közművelődést több jól szervezett közületi könyvtár szolgálta: szakszervezeti, gazdaköri, iskolai könyvtárak; egyesületek, hivatásbeli csoportok kisebb - nagyobb gyűjteményei: A „tudós" jelző azonban, ha önművelő szinten, de ott is érvényes volt. Olvasni szerető, tájékozott, pedagógus hajlandóságú emberek vállalták, hogy munkaidő után, rendszerint anyagi ellenszolgáltatás nélkül kezelik a közösség gyűjteményét, beszerzik az összeadott pénzekből az új könyveket, és ellátják olvasnivalóval munkatársaikat. A mai könyvtáros csak szabad idején ,lehet „tudós”, mert a könyvtárban minden pillanatát kitölti a munka, dolgozzék bármely részlegben. A könyvtár sem elszigetelt, magányos végvára többé a tudásnak: beletartozik valamilyen hálózatba, s az olvasónak az egész hálózat rendelkezésére áll, ha a 'kért mű helyben nem lelhető fel, könyvtárközi kölcsönzéssel teremtik elő számára. Mi több, a mai könyvtár elébe megy megsokasodott olvasóinak: feltáró munkájával (bibliográfiákkal, adott témák irodalmát figyelő referáló lapokkal, új szerzeményeket ismertető füzetekkel stb.) szinte készen tálalja kutatónak, olvasónak mindazt, amit egykor keresgélni kellett. A kisebb könyvtárakban tevékenykedő közművelődési könyvtáros napi munkája talán jobban hasonlít az egykori kollégákéhoz, ám lényeges különbségekkel, ö talán csak hírből ismeri a gépeket, de a forgalom nála is megnövekedett, olyannyira, hogy elfásu- lássál fenyegetheti, s úgy érezheti magát, mint az élelmiszer-eladó, miközben gépiesen méri a felvágottat. Csakhogy a boltban a vevő megmondja, mit is óhajt, míg a könyvtároshoz gyakorta intézik úgy a kérést: „adjon valami jó izgalmasat, szerelmesei”, stb. — s ez a helyzet megnöveli felelősségét, hiszen ahhoz, hogy tudja, kinek mi jó, ismernie kell a könyveket is, de az embert is. Embereket ismerni: ez szüntelen figyelmet, minden apróságra kiterjedő megfigyelőképességet, nyíltságot, empátiát jelent, és persze azt is, hogy a könyvek és az emberek közé lépve épp úgy el kell feledni a magánélet minden gondját, ahogy a színész felejti el a színpadon. A jó könyvtáros tudja, hogy Rozi néninek rossz a szeme s ezért nagy betűvel nyomtatott könyv kell neki; hogy Julíka kismama lesz, ideje ismerkednie a gyermek- ápolás irodalmával; hogy Jancsi autót vett, s most a motorok érdeklik; hogy Pista bácsi nyugdíjba készül, a jövőben kertészkedni óhajt, szak- könyvekre van szüksége, különben pedig a történelmi életrajzokra specializálta magát, s ha ezek közül új jelenik meg, fel kell hívni rá a figyelmét. A régi könyvtárost az a gondolat hevítette, hogy „a tudás hatalom"; a mait a tapasztalás, hogy a tudás élet, a könyv pedig barát, nélküle sok emberi élet elsötétedne. A mai könyvtáros nemcsak a közművelődés munkása, hanem nevelő is, jövendő felnőtt olvasóit maga formálja a gyermekkönyvtárban, mely ötletes-játékos foglalkozásaival, csinos berendezésével, bőséges olvasnivalójával sok gyermek számára inkább „otthon”, mint az iskolai napközi, s nemegyszer otthont ad az iskolai óráknak is. A mai könyvtáros összekötő nemcsak író és olvasó között, de kis és nagy könyvtár között is, hogy ma, az információrobbanás korában mindenki rátalálhasson a számára szükséges ismeretekre. Munkálója azonban a szükséglet, az igény ébresztésének is, hogy a kérdés egyáltalán megszólaljon, és minden kérdésből sok új, másik fakadjon. Nehezebb lett a hivatás? Változott, mint maga a világ. B. É. Javul az élelmiszerek minősége
