Petőfi Népe, 1981. március (36. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-31 / 76. szám

1981. március 31. # PETŐFI NÉPE # 5 Egy géniusz életű tj a Miroszláv Krlézsa ismeretlen jegyzetei Bartók Béláról Ujfalussy József, tudós zenekri­tikus a Bartók-centenárium alkal­mából a modern magyar klasz- szlkus muzsika megteremtőjének, géniuszának életéről, munkájáról, és az egész világon elismert cso­dálatos műveiről ír „Bartók Bé­la szintézise” címmel az újvidé­ki Magyar Szó március 21—i szá­mának KILÁTÓ elnevezésű heti irodalmi mellékletében csaknem egy teljes oldalon. A valóságos tanulmány forrásanyaga azonban Miroszláv Krlézsa horvát író- és drámaíró költő nálunk aligha is­mert jegyzeteiből való. Nagy a va­lószínűsége tehát annak, hogy a szerb-horvát irodalom nagy egyénisége nemcsak kapcsolat­ban volt Bartók Bélával, hanem annál sokkal több: szoros barát­ságban is — a nagy művészlelkek találkozásának, csodálatos vonzó­dásának erejében, tisztaságában voltak egyek. A cikk írója voltaképpen nem idéz Krlézsa jegyzeteiből, ám an­nál inkább érzékelteti a Bartókkal való találkozások „légkörében” fogant eszmecserék témáit: sej­teti az egymás őszinte megbecsü­lését, humanizmusának nagysá­gát, szépségét, s egyben szilárdsá­gát. Ujifalussy József Bartókra való emlékezését — mint mondottam fentebb: még inkább tanulmá­nyát — egy idézettel kezdi, amely- lyel mintegy jellemzi is Bartók világszemléletét, s éppen a kör­nyező szomszéd népekkel szüksé­ges összefogást a népdal és nép­zene erejével, összecsengésáben, s mégis egyszerűségével is hidat építhető szépségében. íme az idézet: „Kodály és én a Kelet és a Nyugat szintézisét akartuk 'megteremteni...” — mondotta Bartók a többi közt egy nyilatkozatában Párizsban (1939 március!!, a rue Boissy d’ Amg- . lais egyik szállodai elő csarnoké- SunraS Seré®' Mőreuy-nek, a'párizsi művészeiét híres-neves képviselő­jének. Bartókék akkor Párizsban hangversenyeztek, s ugyanakkor játszotta el Bartóknak Székely Zoltán hegedűművész a néki aján­dékozott és ajánlott Hegedűver­seny szólórészét, s akkor beszél­ték meg a szólam, az előadás, az értelmezés utolsó részleteit... A Hegedűverseny után Bartók Eu­rópában már csak két művet kom­ponált: a Divertimentót és a VI. vonósnégyest. Az életmű és benné egy zenetörténeti korszak sajátos alkotó szintézise tehát ekkor már zömében és 'lényegében, készen volt. Eszmei, ideológiai oldaláról, Bartók emberi példaadásáról, tör­hetetlen humanizmusáról már so­kan és sokat írtak... És ismert az életút is, amely a magyar nép­nek és szomszédainak zenéjében végzett tudományos kutatásán át e népek életiének, közös sorsának megértéséhez vezette.” Csodálatosan szép és felemelő a párhuzamos út, amelyen a két géniusz, a művészetben, alkotás­ban összetalálkozott két lélek együtt haladt térben, időben — gondolatban és mondanivalóban, tudásban és alkotásban, mindig látva és érezve egymást: a nagy, horvát humanista költő ugyano­lyan égő gyűlölettel állt szemben az embertelenséggel, a brutalitás­sal, a fasizmussal és annak hábo­rújával, hóditó politikájával, ugyanúgy dolgozott, alkotott, s egyúttal küzdött a világbéke meg­valósításáért, az ember tiszta em­berségéért, mint Bartók Béla a maga utolérhetetlen műveiben, s a nagyon sokunkban csak a XX. század utolsó negyedében teljes megértésre találó zenéjében ... Igen: amelynek minden akkordja együtt és külön külön is fegyver és pajzs a barbárság ellen, a vér­ontás ellen, az orgyilkosságok és orgyilkosok ellen, vagy éppen ki­bontva lobogó háromszínű zászló a fejünk felett — miniden színé­ben embernek szabadságáért! Vass Imre BÁCS-KISKUN MEGYE MŰEMLÉKEI A dunavecsei református templom Az első dunavecsei templom a hősi emlékmű helyén állt. A katolikusok és a reformátusok közösen használták a mohácsi vész utáni időkben. „A vérrel buzgó években” ezt is földúl­ták, köveik egy részével a csákvári várat erősítették a hódí­tók. A pótlására készített „ideiglenes” sártemplomot_103 esztendeig hasz­nálták. (A földbe vert karók közötti 'sövénnyel összefogott eret sárral tapasztották ki.j 1743-ban helyezték el a mindmáig működő, 1100 ülőhelyes templom alapkövét. Viszonylag gyorsan haladtak az építéssel, hétszáz nap alatt fölhúzták a falakat, befedték a tetőzetet. A valamivel későbbi, homlok- zat előtti toronyba beépítették a római korinak vélt falmaradványokat is. Engedélyt kértek és kaptak óra elhelyezésére is. Orgonakarzatán 12 regiszteres orgona. Megvásárlását a Petőfi-versek- ből ismert Nagy Zsuzsika édesapja kezdeményezte nagyobb összegű adománnyal. A boltozatos hajós épületet többször tatarozták. 1809-ben bővítették is. Erős falainak köszönhette, hogy átvészelte az 1838-as és az 1940-es nagy dunai árvizeket. Utoljára két-három esztendeje renoválták. Híres harangja a budai Zechenter Antal műhelyéből került ki 1744- ben. Értékesek az egyházi szertartásokhoz használt XVI—XVII. századi ón és vörösréz ötvösmunkák (kelyhek, tányérok, kancsók), szép belső bútorzata is. *8 ä'Sfeji tö ’'Hate<vymisai9d e jtötijöiöl Történetét Molnár Bajos"'fftax,meg.'J 0:* ‘ ' ür“ Zene és matematika A MEGSZOKOTTÓL eltérő, a más, a valamiben kiváró, a job­bért az érdekeltektől némi erőfe­szítést kívánó, a mércét akarva akaratlan mások számára is föl­csavaró ügyek, kezdeményezések, magatartások . elkényelmesedő társadalmunkban sok embert za­varnak, ingerelnek. Olykor tuda­tos, olykor szándéktalan. néha nyílt, néha burkolt kellemetlen­kedésekkel, ellenállással próbál­ják az eltérőt az átlagba szűkíte­ni, lejáratni, a más ritmusút a mindennapi ütemre visszazök­kenteni. Mi mindent összehordtak az el­ső ének-zenei létjogosultságának, eredményeinek megkérdőjelezé­sére! Máig hallható: a reáltudo­mányoké az új világ, csak a jó matematikusok, fizikusok kémi­kusok vihetik előre, boldogulhat­nak. Kár a muzsikálásra, a dalo­lásra fordított időért, következés­képp fölösleges ez az iskolatípus. Hiába bizonyította százszor is a tudomány, hogy a zenei hajlam és az elvont gondolkodás képessé­gének együttes jelentkezése meg­lehetősen gyakori. (A matemati­katörténet bőséges példatárral szolgál.) MARADJUNK a kecskeméti is­kolánál: jó néhány kitűnő muzsi­kus és egyúttal jó tanuló csak hosszas töprengés után dönthette el, hogy mérnöki, orvosi pályára menjen, vagy művészeti főiskolá­ra kérje fölvételét. Ki így, ki úgy választott: mindegyikük megáll­ta helyét. Az itt érettségizettek 60—80 százalékát vették fel felső- oktatási . intézménybe. NEHOGY A KAPU nagyobb legyen a városnál elmondom: Szerdahelyi Andor általános isko­lás diák lelkes — lapunkban ol­vasható — szavai nemcsak a cik­kemet bevezető gondolatmenetet indították el. Kíváncsivá tett: ho­gyan szerepelnek az ének-zenei- sek a reáltárgyakból hirdetett versenyeken. Mások is az úttörő­matematikusok ' megyei verse­nyén aranyoklevelet szerzett nyolcadikoshoz hasonlóan véle­kednek? („Hatodikos korom óta, amikor az ének-zenei általánosba kerültem, folyton fizikai és mate­matikai összefüggéseken töröm a fejem... A Kodály iskolában ma­radok, mérnöknek készülök.”) A következőket tudtam meg: Az ének-zenei rendezte meg — jól — már másodszor a kecske­méti általános iskolák matemati­kai versenyét. Szerdahelyi Andor végzett az'élső helyen. A megyei döntőben is jól szerepelt máso­dik lett. A tudományos-technikai úttö­rőszemlén remekelt a Kodály .is­kola csapata. Brenyó Míhályné koordinálta a munkát. A fizika, biológia, kémia tárgyakban kü­lönösen erős, leleményes gyere­kekből állították össze a végül is győztes együttest. Herényi Zzőlt- nak nagyon tetszett'az atomkuta­tásról vetített francia filmsoro­zat. Forgatja az Elet és Tudo­mányt, kedveli a földrajzi leírá­sokat, útikönyveket. Rácz Zsolt érdeklődését az élővilág keltette föl. Ha minden jól megy, jó or­vos lesz belőle és jó muzsikus. Tehetséges zongorista. Nagy Ist­ván — a csapat harmadik tagjá geológusként képzeli el az éle­tét. Az ismeretterjesztő műsorok kitartó nézője, ügyes hegedűs. A középiskolások megyei ma­tematikai versenyén jól helyt­álltak a Kodály iskola tanulói. Dofjkay Frigyes megyei máso­dikként jutott az országos dön­tőbe, A Pelsőczi Józsefné vezetésé­vel készülő úttörő társadalomku­tatók végig versenyben voltak az első helyért. Az Ittzés Tamás, Bielik Andrea, Kovács Beatrix összetételű csapat második helye dicséretes teljesítmény. Most a megyei vetélkedőre készülnek, hasonlóan az ifjú természetkuta­tókhoz. ÖNMAGAÉRT BESZÉL ez a szép lista. A szorgalmas tanulás mellett jut idő az iskola jellegé­ből adódóan különösen fontos kulturális tevékenységre. A váro­si diáknapok 33 műsorszáma kö­zül 11-et a Kodály iskola diák­jai adtak. A bíráló bizottság 3 arany és 4 ezüst fokozatú minő­sítéssel méltányolta a színvonalas bemutatókat. A megyeiről eddig 5 aranyat (női kar, vegyeskar, kamarakó­rus, kamaraegyüttes, Gerhát László hangszerszóló) hoztak el. (Felkészítők Rozgonyi Éva, Kele­men Józsefné, Ordasi Péter.) Országos versenyen vesz részt a vonós-, a fúvószenekar és két versmondó. Az aranyokleveles irodalmi színpad megyei bemu­tatóra készül. ROSSZUL TESZI TEHÁT, aki így kérdez: muzsika vagy mate­matika. Közelebb jár az igaz­sághoz, aki így mondja: muzsika és matematika. A sokoldalú em­bereké a jövő. —I —r MŰKEDVELŐ CSOPORT „A SEMMIBŐL” Jól csinálja a Tamburici! őt fiú testvér, öt citerás Találnának kivetnivalót műso­rukban szigorú kritikusok? Bizo­nyára. Próbálkoznak kétes sikerű hangszer-összeállításokkal? Elő­fordul! Működnek jobb népi együttesek Bács-Kiskunban? Tí­zet is mondhatnék! Vezetőj ükhöz mégis iskolára küldeném a népművelőket, noha Terhes Sándor MÁV főellenőrt sohasem hívták ötletvásárra, több­nyire (ál-) továbbképzésre. Azt sem tanulta meg, hogy divatos szakmai zsargonból szőtt jelenté­sekkel miként takarja el a tehetet­lenséget, az igénytelenséget, ho­gyan tupírozza „eredménnyé” az alibiszöszmötölést. (Az igazi, szív­szerinti közművelők kivételek per­sze; őket sújtja, hátráltatja leg­inkább az elburjámzó kényel­metlenség. a hivatalnokszemlélet térhódítása.) Az, élete hatodik évtizedébe lé­pett férfi fiatalos energiája, szer­vezőkészsége, ambíciója teremtet­te meg a Tamburicit. Nélküle nem szórakozhatna, művelődhetne hetente egyszer-kétszer az együt­tes tagsága. Vasutasok, diákok, nyugdíjas szakmunkások, rend­őrök érzik, hogy számítanak rá eb­ben a muzsikás közösségben. Adnak valamit a társadalom­nak. Hangulatos műsorokat a szo­ciális otthonok lakóinak! Aki járt a minden jószándék ellenére szo­morú intézményekben, az tudja, mit jelentenek lakóik számára lá­togatásaik. Mind sűrűbben hívják őket társadalmi Ünnepségek színe­sítésére. Találkozhattunk velük jótékony célú összejöveteleken és a különféle népművészeti sereglé­seken is számítanak a Tamburi- cira. Ahogyan mondják, magam is régi motoros vagyok, de nem em­lékszem arra, hogy egy öntevé­keny csoport százötven terítékes vacsorával ünnepelte kéteszten- dős évfordulóját. Mindenki maga állta a cehhet. Ott voltak a muzsi­kás együttessel kapcsolatba került intézmények, szervezetek, testüle­-&ZL a dc*/U.40igcfok. nét/soro 7&hfc€.S Sónctot-, 3 ~&ctédyc Mcdűnc/a («•» Lf. — í!otwjves £ctc6&.t ' ■ “Bujefosi Qéxsef­Sounjact- ‘ ( , „ *7 — Otfatem* Qm. 'PotjcLcuf Scinch?****. «S& 9- Ojvcr-C Tünete do — Qlofrb TánccáF. dl - <9mag ****&• tek képviselői. Alig fértek el egy hosszú asztalnál. Belépőt kérték és kaptak a tagok rokonai, isme­rősei: lássák, milyen környezet­ben, társaságban tölti el szabad idejének egy részét az édesapa, az az édesanya, a nagypapa, nagy­mama, a testvér, a férj, a féleség, a vőlegény. Derűs arcú népzene­kedvelők is szereztek meghívót: tudták, jól érzik magukat ebben a társaságban. Nem csalódtak! Bocsánat az elcsépelt kifejezé­sért, de így igaz: mindenki ólmé­Maqada ka dórának (teő/a JStcc,tetetik-áti&nár | ^ JUjtqrueC—4/cinedoctécc — _ ; ICgzfán&taé* kejetenMé moSoL fCeCSKVMfT! TAwm*mcj (Straszer András _—— felvételei) n yékben gazdagodva ment haza, Megint, újra, ismét, mint mindig! Íme a titkuk! Jó néhány „Tamburici” telne ki csupán Kecskeméten a rendsze­res foglalatosságot, kedvtelésük­höz alkalmas formákat keresőik­ből. Legyen aki összehozza őket, aki ért a nyelvükön, aki új és új ötletekkel színesíti az együttlét óráit, aki apró figyelmességekkel tartja fönn a kezdeti lendületet, aki sikerélményekhez segíti a cso­portot, aki fáradhatatlanul ügy­• Kolompár István, Terhes Sándor és Mátraiék. , ködik a lehető legjobb feltétetek megtermeléséért. A Tamburici alapító tagságát régen elgyűrűzte a citeraszó, a népdal. Hazulról hozták magukkal jókedvüket, a 'gyönyörű dallamo­kat.' Pogányék például. Hét testvér nőtt föl — mint a mesében — egy talfáji tanyán. öt fiú és két lány. Megszámlálhatatlanul sok népdallal vigasztalták magukat; bajukban, fejezték ki örömüket jobb napokon. Jutott ebből is, ab­ból is. A rosszból nagyobb lapáttal mérte a sors. Édesapjukat korán elvitte az első világháború. A Sa­nyi gyereknek hamar kereset után kellett néznie, hiába biztatta a híres katonatelepi tanító .tovább­tanulásra. A vasúti fűtisztítás adó­dott. A főnökök hamar kifigyelték mozgékony, eszes fiú ... Főrafctá- rosként ment nyugdíjba. Közéleti tevékenysége, alkotó embersége külön cikket érdemel. Húsz esz­tendeig képviselte a voetkertele- pieket a tanácsban. Ogy mondják: „a Pogány Sándor hozta be a vi­zet, meg a villanyt”.' Tagja a Ha­zafias Népfront városi elnökségé­nek. A Terhes főintézőt még alacso­nyabb sarzsi koráitól ismerte, de csak 1978 május elsejétől találkoz­nak sűrűbben. A vasútkertben hallották a főtiszt korábbi együt­tesét. Akkor határozták el. hogy be­állnak maguk is, ha beveszik őket Marika, a felesége szépen énekel. A maguk gyönyörűségére is cite- ráznak, dalolnak naponta. A nagyállomás tájékoztató iro­dáján dolgozó Kolompár István hosszú évekig a szegedi MÁV szimfonikus zenekarban játszott: képzett nagybőgős. A Tamburici egyik legmegbízhatóbb tagja. Csendes, alkalmazkodó, kitűnő muzsikus. Kedvelik, a fiatalab­bak tisztelik. A pálmonostorai illetőségű Mát­rai György élete regénybe kíván­kozna. Most csak annyit. A Pető­fi nyomda nyugdíjasa, jóhírű esz­tergályos, munkásőr. Kömpöci ke­resztapja, a padkaporos bálok fe­ledhetetlen jókedvcsiholója, a je­les vőfény addig szutyongatita a hétesztendős Gyurit, amíg né­hány egyszerűbb dallamot nem ügyeskedett ki a citerából. Etuska Kiskecskeméti, mária- városi rokonságú felesége is hí­res citerás családtaggal büszkél­kedhet. Kis Pistát, nagybátyját a város túlsó felébe, a nagy kecske­méti határ távoli pusztáira is meg-meghívták. Ment és mivel nagyon szerette a citeraszót, el­nézte, ha a rokon kislány „stiká- han” leemelte néha-néha a csikó­fejes muzsikát Iyen emberekből áll a Tambu­rici! Joggal remélhetjük: a jövő­ben még tisztábban, még vonzób­ban adják tovább gyönyörű örök­ségüket. Heltai Nándor I m

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom