Petőfi Népe, 1981. március (36. évfolyam, 51-76. szám)
1981-03-27 / 73. szám
IDŐJÁRÁS Várható időjárás: Ismét csftkkenS felhőzet, élénk, Ménként erős szél, előbb délnyugati, majd a Dunántúlon mir északnyugati Irányból. A legalacsonyabb éjszakai hőmérsékleti S ée U. a legmagasabb nappali bonöéméklet: 1( és 21 fok között. A hét végén napos, száraz Idő várható. (MTI) AZ MSZMP BÁCS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XXXVI. évf. 73. szám Ára: 1,40 Ft 1981. március 27. péntek Ülést tartott az MSZMP Központi Bizottsága A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága 1981. március 26-án Kádár Jánosnak, a Központi Bizottság első titkárának elnökletével ülést tartott. A Központi Bizottság megvitatta és elfogadta a nemzetközi helyzetről szóló tájékoztatót és a belpolitikai élet időszerű kérdéseire vonatkozó előterjesztést. Az ülésről közlemény jelenik meg. (MTI) Az egészség érték 3. oldal Brávók 3. oldal Úttörőélet 5. oldal Tejtermelésről, feldolgozásról és a lakosság ellátásáról A Bács-Kiskun megyei Népi Ellenőrzési Bizottság ülése Tegnap a Kiskunhalasi Állami Gazdaságban Miklós Zoltán elnökletével ülést tartott a Bács-Kiskun megyei Népi Ellenőrzési Bizottság. A testület megvitatta a tejtermelés, feldolgozás és fogyasztás helyzetéről készített tájékoztató jelentést, amelyet Gál Gyula, a vizsgálat vezetője terjesztett elő. Nem először foglalkozott a megyei NEB ezzel a lényeges témával. Három évvel ezelőtt a népi ellenőrök úgynevezett alapvizsgálatot tartottak arról, hogy a megyében milyen a tejtermelés, a feldolgozás és a forgalmazás. Több hibát, hiányosságot tapasztaltak e téren, s ezért felhívták a termelőszövetkezetek, tejüzemek, kereskedelmi vállalatok figyelmét ezek kijavítására, illetve pótlására. Tekintettel arra, hogy mindenkit közvetlenül érintő, tehát közérdekű dologról van szó, a megyei NEB folyamatosan figyelte, hogy a tejtermelésben, feldolgozásban és a forgalmazásban tör- ténik-e pozitív változás. A két évvel ezelőtt megtartott utóvizsgálatuk után a megyei NEB most ismét napirendre tűzte ezt a kérdést. Lényegében arra a megállapításra jutottak, hogy van ugyan javulás, de sokhelyütt még nem tesznek meg mindent azért, hogy megfelelő mennyiségű és minőségű tej, illetve tejtermékhez juthasson a lakosság. A megyei NEB megállapítását mindennapi életünkből vett példák sorozatával is alá lehet támasztani, például azzal, hogy itt is, ott is már a délutáni órákban elfogy a tej, vagy egyes helyekre, peremkerületekre, iskolákba meg sem érkezik a szállítmány. Az is bosszúságot okoz, hogy gyakran ihatatlanul savanyú a tej, sajtból, túróból és egyéb tejtermékből nincs kellő választék, és sorolhatnánk tovább. De maradjunk az egyéni tapasztalatoknál nyilván átfogóbb megállapításoknál, amelyeket a megyei NEB e kérdésben tett. Örvendetes az, hogy Bács-Kiskun megyében jelentős mértékben növekedett a tejtermelés, amely az elmúlt középtávú tervidőszak előirányzatához viszonyítva 20 millió literrel több. A tej minőségének javításában viszont nem tapasztaltak a népi ellenőrök ilyen jó eredményt. A csíraszegény tej előállítására a megyében1 meghirdetett akció nem vezetett kellő eredményhez. Ennek egyebek között az volt az oka. hogy a termelés higiéniáján lényegesen nem változtattak, a fejőberendezések és tej kezeld eszközök megfelelő tisztántartását, fertőtlenítését nem végezték el, és az is lényeges szempont, hogy nincs kellő anyagi ösztönzés a minőségi tejtermelésre. A tej felvásárlást alapvetően meghatározza az a tény, ' hogy Bács-Kiskun megyében nincs önálló tejipari vállalat. A közép-magyarországi és a Csongrád megyei vállalatok üzemei zsúfoltak, korszerűtlenek. Az átvett tej jelentős részét többletfuvarköltség- gel más megyék feldolgozó üzemeibe szállítják. Az itteni, például a kalocsai, bácsbokodi üzemek állapota korszerűtlen, technológiája is kifogásolható. A kiskunhalasi tejüzem lényegében csak a tej összegyűjtését és pasztőrözését tudja megoldani. Mindebből az következik, hogy a szűkös feldolgozókapacitás miatt sokszor hiányos a választék. % Sck kivetnivaló van a tej forgalmazását illetően is. Csak egyetlen példát erre: az iskolák ellátása továbbra is rapszódikus. A tanácsok művelődési és kereskedelmi osztályainak együttes fellépése sem vezetett számottevő eredményhez, pedig nagyon fontos kérdésről van szó. A megyei NEB határozatba foglalta azokat a javaslatait, amelyek megvalósításával előbb- relépés történne a tejtermelésben, a feldolgozásban és az ellátásban. Ezt pedig valamennyi Bács- Kiskun megyei lakos várja. A megyei NEB ülése egyéb kérdések megtárgyalásával és bejelentésekkel fejeződött be. T. L. TUDATOS SZEMLÉLETFORMÁLÁSSAL Településeink tisztaságáért Űj formában, a megyei tanács mellett dolgozó bizottságként tevékenykedik a jövőben a környezet- és természetvédelmi bizottság. Az újonnan megválasztott testület Tohai László elnök, a megyei tanács általános elnökhelyettese vezetésével megtartott legutóbbi ülésén elfogadta a bizottság működési szabályzatát, valamint az 1981-es évi munkatervét. Ezt követően, második napirendi pontként a megye településeinek — főként a városoknak és az üdülőterületeknek — tisztaságáról készített beszámolót vitatták meg a jelenlévők. Az írásos anyag megállapította, hogy az elmúlt három esztendőben megyénkben előrelépés történt a településtisztaság terén. A környezetvédelem 1979 végére szervezettebbé vált, 1980-ban pedig a megyei tanács ötmillió forintos támogatósával a helyi tanácsok is többet fordíthattak kommunális célokra, elsősorban szemétlerakó helyek létesítésére. A tanácsok közül azonban mind ez idáig csak 67 rendelkezik a közterület fenntartásáról, a köz- tisztasági feladatok szabályozásáról szóló tanácsrendelettel. Ennek hiányában viszont nem lehet követelni, nem lehet fellépni a szemetelők, a környezet rongálói ellen. A köztisztaságért felelős vállalatok munkaerő-gondokkal küzdenek, így a további előrelépéshez múlhatatlanul szükség van az üzemekkel, intézményekkel, a lakossággal való jobb együttműködésre, az összefogás kiszélesítésére, és annak tudatosítására, hogy a környezet védelme közö6 ügy. A jelenlegi helyzetet részletesen elemzi a beszámoló. A megye hat városából ötben megoldott a szervezett szemétszállítás és 22 községben is gondoskodnak a felgyülemlett hulladék elhordásá- ról. A lerakás és az „ártalmatlanítás” szeméttelepeken történik, s Bács-Kiskun összes, településéből Bócsa az egyetlen, ahol nincs még erre a célra kijelölt terület. A híg-folyékony hulladékok fele a csatornahálózatba kerül, a másik felét pedig helyi szikkasztás után elszállítják. Figyelmeztető adat, hogy a keletkező nagy mennyiségű szennyvíz négyötöde tisztítás nélkül kerül vissza a talajba. Ez nemcsak környezetvédelmi szempontból káros. A megyei KÖJÁL felmérést készített az üdülőkörzetek közegészségügyi állapotáról. Az általános tapasztalat az, hogy az ivóvízellátás és a szemétszállítás mindenütt megoldott. Ugyanez nem mondható el a szennyvízkezelésről. A természetes strandok vize — bár fürdésre még alkalmas — egyre jobban szennyeződik. Különösen a Vadkerti tó van rossz állapotban, de az egyre terebélyesedő üdülőkörzetek környezet- és természetkárosító hatását mindenképpen és mindenütt figyelembe kell venni. A vizek gondozása időnként megköveteli a kotrást is. A tős- erdei Holt-Tiszára vonatkozó tervek még az idén elkészülnek, s jövőre — az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal anyagi támogatásával — sor kerül a medermélyítésre, tisztításra is. A kiegészítések és a vita utáni összefoglaló summázata: a fejlődés ellenére is igaz marad a megállapítás, mely szerint . környezetünk, településeink még mindig szemetesek. De a beszámolóból világosak a további teendők is. Legfontosabb, mondhatni alapvető a szemléletformálás, de — ha másként nem megy — akkor szigorúbb számonkérésnek kell követni a környezet károsítását. A tanácskozás következő napirendi pontjaként a Bács-Kiskun megyei Kommunális és Szolgáltató Vállalat tájékoztatója hangzott el a folyékony hulladékok elszállításáról. kezeléséről. A cég a megye egész területén eleget tesz e feladatának, és a szolgáltatáson kívül kísérleteket is folytat a szennyvíz-elhelyezés., kezelés különféle megoldásaira. A vállalatnak lehetősége van a megye- székhelyen egy központi támogatással megvalósuló természetes, nyárfás szennyvíztisztító létesítésére. Alpáriról még mindig árad a Tisza A tiszaalpári 12 kilométer hosz- szúságú nyári gát 6 ezer méteres szakaszán 20—öO centiméter magas nyúlgát fogja meg a hatalmas tömegű vizet. A tiszai áradás legkritikusabb szakasza ez, ami Bács-Kiskun megyében található.' — Csütörtökön délelőtt 9 órakor 788 centiméter volt a vízmagasság — mondja Bíró Ferenc a nyári gát védelemvezetője a kiskunfélegyházi Tisza-kunsági Vízgazdálkodási Társulat tiszaalpári telepén berendezett árvízvédelmi központban. Itt, csakúgy mint a gátakon, állandó éjjel-nappali szolgálatot teljesítenek. — Négyöt nap óta igen veszélyes a helyzet — fűzi hozzá még a szakember, s a folyó még mindig árad. — A töltés bírni fogja a roppant víznyomást? — Már most többet visel, mint amire méretezték. De az állapota — noha szivárgás, csurgás több helyen is előfordul — jónak mondható. Nem ilyen stabil viszont a nyúlgát. A 20—22 ezer homokzsákot nagyon gyorsan kellett elhelyezni, így az ideiglenes építmény folyamatos erősítésre és magasításra szorul. A Tisza ezen szakaszán a szegedi Alsó-Tiszavölgyi Vízügyi Igazgatóság, a csongrádi és a félegyházi társulat, valamint a földjei révén érdekelt hat közös gazdaságnak számos erőgépe, szállítójárművé és 210 embere próbálja útját állni az árnak. Az ugi hídhoz legközelebb eső területen a csépai Tisza-menti Tsz dolgozói markolják a lapátokat, tapossák gumicsizmáikban a sarat, homokot. Ráduly Sándor is lapáttal a kezében látja él a figyelőszolgálatot a töltés rá kirótt szakaszán. — A feladata? — kérdezem. — Ha buzgárt, szivárgást észlelünk, azonnal értesítjük az irányítókat. A kisebb problémát megoldjuk magunk. — Mi a foglalkozása („civilben”? — Növénytermesztő vagyok. — Több mint 12 őrás az itteni műszak. Mi lesz így az otthoni munkával? — Volna csínálnivaló ott is, de most ez az első, a legfontosabb. Kétszáz méterrel odébb hirtelen szélsebes lapátolásba kezd egy öttagú csoport. Hányják a homokot a nyúlgátra. Az egyik traktor kereke megnyomta a zsákokat, s megindult a víz. Pár perc, egy kis izzadás — a nap is tűz erősen, mintha nyár volna —, s a víz útját elzárták. 'Idébb Szabó László, Bakos László és Gortva Lajos dolgozik megfontoltan, mégis tempósan. — Hajnali ötkor kezdtünk — mondják, miközben a homokzsákokat helyezik egymás mellé —, s este 7-re érünk haza. Még el se tapogatják a gátoldalt, mikor elzúg a fejünk fölött • Szabó László, Bakos László és Gortva Lajos erősíti a töltést. • Ráduly Sándor figyelőszolgálatban. egy repülőgép. Már visszafelé jön, végigjárta az egész veszélyeztetett vonalat. Persze lentről is mindent szemmel tartanak. Simson motorján most érkezik Dobók Mihály, s sietve mondja, hogy hétezer méternél, a kanyarban átfolyás keletkezett. i— Erősítésért jöttem. Átcsoportosítjuk az embereket oda — mutat a jelzett irányba. — Ott sem lesz baj. Remélhetőleg. Mert látva a koronáig elárasztott fákat, a cseppet sem barátságos Tiszát, mely most konokul nyaldossa, puhítja, áztatja a homokzsákokat, igyekezvén utat törni magának, tapasztalva az erőfeszítést, ember és gép küzdelmét a természettel — ekkor érezni igazán a veszélyt. De valami nagyon biztatót még a szakember, Bíró Ferenc sem tud mondám. — Hosszantartó, magas vízre kell számítanunk — közli a kimerítő műszakitól meglehetősen fáradtan a rideg tényeket. — Mindenesetre megkíséreljük megmenteni a gátat. Ez a legtöbb, amit mondhatunk és amit tehetünk. Ez persze nem kevés. Hiszen a mezei leltár 10 millió forint, de a tényleges kár — a leendő termés elvesztése miatt — ennek tízszerese lenne. V. T. • Fák a vízben, emberek a gáton. (Tóth Sándor felvételei) Egy fejlődő országból érkezett idegen véleménye: jó és szép ez a -mi mezőgazdaságunk, de valahogy a tudomány és a gyakorlat eltávolodott egymástól. A szakpublikációk sorát nem hasznosítjuk, a korszerű g növényfajták nagy részét nem termeljük tömegesen. Panaszkodik az intézet jó nevű ,kutatója, évtizedes imun- kájának gyümölcse apró mag formájában ott árválkodik az iróasztalfiók sarkában, mert hosszú *1 'adminisztratív út vezet addig is, hogy egy-egy növény a fajtajelöltek listájára felkerüljön. Ugyanakkor pánikban van a gazdaság, mert paradicsomból például nyugati országokban kedvezőtlenebb. éghajlat alatt nem jelent gondot 60—80 tonnát termelni, nálunk boldogok leimének, ha ennek felét fizetné a föld. Megyei tanácskozás, figyelmeztet a főkertész: ügyeljenek a gazdaságok, mert olyan információik vannak, hogy a faiskolák égy része gyenge minősé pű, szabvány alatti szaporítóanyagot árusít. Nem törődve azzal, hogy b sok munkával. drága pénzen telepített ültetvény majd fabatkát sem ér... Ugyanezen b tanácskozáson hangzott el a vetőmagtermeltető vállalat igazgatójának megjegyzése: a gazdaságok nem hajlandók az alacsonyabb minőségű osztályba Sorolt kukoricát, napraforgót, zöldborsót elvetni. Helyesen teszik a nagyüzemek vezetői, 'ha így. gondolkodnak! Mert hiába a gondos talajelőkészítés, a lelkiismeretesen elvégzett talajerő-utánpótlás, a tökéletesen végrehajtott növényvédelem, ha a nagy és jő termésnek gáncsot vet a gyenge minőségű szaporítóanyag. Évek (hosszú során át saját bőrünkön tapasztaljuk, hogy a magas FAO-számú, hosszú tenyészidejű kukorica csak a legritkább esetben „jön be”. Késik az érés, késik a betakarítás és, Iha nagy kinkeservvel valahogy sikerül begyűjteni a nedves szemeket, akkor méregdrága pénzért > a takarmányt szárítani kell. 'Egyszerű lenne a képlet: rövid és közép tenyészidejű fajtákat vetnének a gazdaságok. Csakhogy a kurrens hibridek beszerzése rendkívül nehéz, s meglehetősen jó „összeköttetést” igényel. Annyit papolunk manapság a minőségről. Mezőgazdaságunkban ia technikai, a technológiai feltételek adottak, még akkor is, ha néha kritikus helyzetet teremt az időjárás vagy alkalmasint már-már krónikussá váló alkatrészhiány. A termőföld a legcsodálatosabb szerkezet a világon — olvastam valahol. Mmit kap tápanyagban, gondoskodásban, azt többszörösen visszafizeti jó termék formájában. De ahhoz, hogy fizessen a föld, jó fajták kellenek. Olyan fajták, amelyek már élnek, .vannak, sajnos egyelőre csak a kutatóintézetek kísérleti parcelláin. Pedig fontos tudni, hogy nemcsak á gépeknek, berendezéseknek, hanem a növényfajtáknak is van „erkölcsi kopásuk”. Akár bekerülnek a köztermesztésbe,, akár nem, még a legkiválóbbak is 8—10 év alatt elavulnak. Különösen szomorú tehát, hogy épp azt az első három—négy évet „bürokratizáljuk” el, amikor a többihez viszonyítva legtöbbet tud a növény. Tény, (hogy a korszerű növényfajták köztermesztésbe vitele nem lehet kampányfeladat. Hosszú, következetes munka eredményeként juthatunk el odáig, hogy a tudomány a lehető leggyorsabban alakuljon át termelőerővé, hasznosuljon mindannyiőnk javára... Sx. P. M. 1
