Petőfi Népe, 1981. február (36. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-13 / 37. szám

1981. február 13. • PETŐFI NÉPE • S HARMINCKÉT ÚJÍTÁS UTÁN: ____________________ K iváló Feltaláló kitüntetés ^ Találóan írta Rohrbacher Béláról egyik kollégám, hogy bárhol — szakmai körökben — szóba kerül a magyar filmszínházak korszerű­sítésének a témája, azonnal összekapcsolják azt az ő nevével. Hogy­ne, amikor 1947 óta aktívan és sokoldalúan nemcsak jelen van a mo­ziszakmában, de mindenkor aktívan kezdeményező volt, örökké, ki­fogyhatatlan energiával az újra, a jobbra törekedett. A nevét első­sorban ez tette ismertté, tekintélyessé. Nemrégiben az újságok hírül adták, hogy a művelődési miniszter a SZOT főtitkárának és a Talál­mányi Hivatal elnökének javaslatára odaítélte neki a Kiváló Felta­láló kitüntetés arany fokozatát. A kiváló műszaki—technikai szakember jelenleg a Hajdú-Bi- har megyei Moziüzemi Vállalat műszaki v osztályvezetője. Ott folytatja azt a sokirányú és nél­külözhetetlen tevékenységet, ame­lyet több mint három évtizeddel ezelőtt valódi szűkebb hazájában, Bács-Kiskunban kezdett el. Ezért is figyeltünk fel az újabb kitün­tetéséről szóló híradásokra; hi­szen Rohrbacher Béla rendkívül sokat tett megyénk mozihálóza­tának korszerűsítéséért. A szé- lesvásznúsítás, a keskenyfilm- vetítési korszerűsítés, az automa­tizálás egyaránt olyan terület volt, ahol figyelmet költő ered­ményeket ért el. Jól emlékszünk még azokra az évekre, amikor egyre-másra jöttek — egyénileg és csoportosan — tapasztalatcse­rére Kecskemétre, az ország min­den részéből, sőt külföldről is . nemegyszer. Kiemelkedő szakmai tudása, az új iránti szenvedélye, kezdemé­nyező készsége egyaránt elősegí­tette, hogy a tekintélye egyre nö­vekedett az országban. Ma már harminckét elfogadott újítását tartják nyilván; mindegyik előre­vitte valamilyen formában a mo­ziszakmát, ugyanakkor sok-sok anyagi megtakarítást jelentett va­lamennyi. S ami szintén nem le­becsülendő: nagyban megkönnyí­tették ezek az újítások, célszerű változtatások a műszaki emberek dolgát. Elég csak ezzel kapcso­latban arra utalni, hogy az auto­matizált kép- és hangleadás elter­jesztése következtében jóval könnyebb lett a mozigépészek dolga. Ma már Magyarországon több mint hatszáz filmszínház működik az ő találmánya alapján gyártott „R” típusú automaták­kal. Miközben lelkes munkája kö­vetkeztében az egész hazai film- forgalmazás megújult műszakilag, s miközben sokszor szinte a föld­ből nőttek ki — tervezése és irá­nyítása mellett — az új mozik, nem maradt el az elismerés sem. Kitüntetéseit nehezen lehetne fel­sorolni. Megkapta a Kiváló Újító érem valamennyi fokozatát, míg azután ezekhez társult a már említett Kiváló Feltaláló kitünte­tés is; méghozzá annak legmaga­sabb, arany fokozata. A számára nagy esemény be­következése után érthetően ismé­telten, az eddigieknél is jobban ráirányult a figyelem. A lapok a legnagyobb elismeréssel írtak ed­digi életéről, nagyszerű munká­járól. A Szocialista Művészetért, az Újítók Lapja, a Hajdú-Bihari Napló méltatta több mint három évtizedes alkotótevékenységét. Ez is arra késztetett bennünket, hogy ismételten ráirányítsuk a figyel­met arra a soha neim fáradó kez­deményezőre, újítóra és feltaláló­ra, aki mintegy negyedszázadon át munkálkodott Bács-Kiskun szellemi felemelkedésén, a maga sajátos eszközeivel. Újabb meg­tisztelő kitüntetése alkalmából bi­zonyára sok régi munkatársa gra­tulál neki legalább gondolatban — megérdemelten. Varga Mihály A vendéglátás régi emlékei Történeti múzeumot állí­tanak fel Pécsett, s az in­tézményben helyt kapnak majd a kisipar, a kiskeres­kedelem és a vendéglátás régi emlékei is. A Janus Pannonius Múzeum hely- történeti osztálya össze­gyűjtötte a hajdani műhe­lyek, boltok, vendéglők egy­kori — ma már valóban muzeális tárgynak számító — berendezési tárgyait. A baranyai Bóly községben például egy százesztendős szatócsbolt eredeti berende­zését vásárolták meg, bele­értve a csengős pénztárt és a Franc- kávé reklámtáblá­ját. Hasonló módon tettek szert egy suszteráj — régi cipészműhely — berendezé­sére. A trafik hajdani áru­cikkei között megtalálható a tűzköves öngyújtó, a régi cigarettatöltő és a bőr szi­vartárca. Megvásároltak egy régi cukrászműhelyt is, amelynek legérdekesebb darabja egy múlt századi vas ostyasütő. A pécsi ven­déglőktől és szállodáktól ér­dekes bútorokat és eszkö­zöket kapott a múzeum, s így lehetővé válik a hajda­ni vendéglátás körülmé­nyeinek felidézése is. A századforduló rekonstruált boltjában és vendéglőjében pontosan azt láthatják majd a múzeumlátogatók, ami dédanyáink, dédapáink mindennapi élete volt. Az Operaház balettegyüttese • Próbál a balett- együttes. A Magyar Állami Operaház ba- ibttegyüttese százhúsz táncosával hosszú művészi múltra tekinthet Vissza. Seregi László koreográfust, • z.. in tézmény igazgatójáto rövid­del elutazása előtt sikerült szóra ‘bírnom:- "Decemberben ugyanis Nvugat-Németországba indult, ahol felkeresi azokat a színháza­kat, ahol a közeljövőben a már új, általa megkomponált Bar- tók-koreográfiával mutatkoznak be a külföldi közönség előtt. A balettegyüttes rangos hazai elismeréséről nem kell különö­sebben szólni. Évtizedek óta vi­lághírű repertoárdarabokat és sa­játos, nemzeti hagyományokat-kö- vető és igénylő koreográfiát tán­colnak. A Hattyúk tavától a Dió- törőn, a Spartacuson, a Rosszul őrzött lányon, A világ teremtésén és még sorolhatnám tovább, hány modern előadáson keresztül gaz­dagítják hazai táncművészetünk értékeit. . Seregi Lászlót kérdezem: — Mióta is igazgatója a társu­latnak? ­— 1977-ben választottak meg az igazgatói posztra. A leghaszno­sabb, ami végett én a földre szü­lettem, hogy néhány olyan táncot koreografáltam — korábban, mi­előtt igazgató lettem —, ami né­mileg meghatározója lett az együttes repertoárjának és nem­zetközi elismertetésének. Legelső koreográfiámat a kezdettől, majd­nem az utolsókig még Lőrincz Györgv igazgató idejében alkot­tam. Kiválóan, VR^stt^, az együt­test. közel húsz esztendőn át. El­évülhetetlen érdeme, hogy a vi­lág táncművészetének repertoár­darabjai közül a legértékesebbe­ket meg tudta szerezni számunk­ra. Példáur"Qejárt, aki kétségte­lenül a XX. század egyik legna­gyobb koreográfus forradalmár­ja. s aki egészen új ajtókat nyi­tott a balettművészet terén. De beszélhetünk itt Balanchine, a neoklasszikus stílusú amerikai balettszimfonizmus megteremtő- 1 iének műsoráról' is. — Mennyiben kívánta az együt­tes műsorpolitikáját módosítani? — Egyrészt követem elődöm Déldáját, s megpróbálom bővíteni a repertoárt. Nem sikerült Alvin Ailey, a modern balett egyik leg­tehetségesebb mai amerikai kép­viselőjének a néger floklórral át­hatott iművét a River-t színre vinni. Ugyanúgy igazgatói köte­lességemnek érzem, hogy friss vérkeringést vigyek a műhely­munkába. Gondolja csak el, közel 120 művész munkája, sőt minden­napi gondja-baja „nehezedik” a vállamra. Ugyanakkor adminiszt­rátor is vagyok egy kicsit. Végül is azonban koreográfus, méghozzá elég lassan alkotó koreográfus vagyok. Szükségem lenne néha „holt időre”, amikor látszólag fü- työrészve, séta közben fogannak meg művészi gondolatok bennem. Tehát amikor esetleg lusta és passzív állapotban látnak környe­zetemben, talán akkor vagyok legtermékenyebb alkotói periódu­somban. De ennek az aranyélet­nek vége. Ma imár az igazgatói székből sietek a próbaterembe. Most például a két új Bartók- baletten, A csodálatos mandari­non és A fából faragott királyfin dolgozom. Beszélgetésünk után máris megyek be a terembe, s A fából faragott fináléját fogom be­állítani. A premier március 24-én este, Bartók Béla születésnapján lesz az Érkel Színház közönsége előtt. , A bemutató után számos or­szágban, többek között a Prágai tavaszon, az NSZK-ban, a milá­nói Scalában és Párizsban is be­mutatjuk az új Bartók-koreográ- fiákat. Ezeket a vendégszereplé­seket megyek előkészíteni az ér­dekelt színházakba. Bodor Éva ÚTTÖRŐÉLET Petőfi-kutatók Kecskeméten Értékes, hasznos munkába fog­tak az elmúlt hetek során a kecs­keméti Petőfi iskola nyolcadiko­sai : Petőfi-emlékeket, dokumen­tumokat kutatnak, gyűjtenek al­bumba csapatuk számára. Tevékenységük összekapcsoló­dik iskolájuk centenáriumának ünnepségével, és természetesen a mozgalom harmincötödik szü­letésnapjával is. Hatan fogtak munkához: Far­kas Ági, Aipli Erika, Szűcs Emese a kecskeméti vonatkozású em­lékeket keresi, Molnár Erika, Lovass Marianne és Makovinszky Csilla a kiskunfélegyházi, kiskő­rösi és dunavecsei dokumentumok nyomába eredt. — Örömmel fogtunk munkához, — mondja Farkas Ági, hátuk ne­vében, — hiszen magunk is sok új ismerettel leszünk gazdagab­bak. Először a tanultakat rend­szereztük, majd lefényképezzük a Kecskeméten található tárgyi emlékeket, köztük a szobrot az Űjkollégium előtt, és a három emléktáblát. Magunk is csodál­koztunk, hogy kettőt — a Luther palota bejárata felett és a városi tanács bejáratának közelében — szinte mindenki ismer. A harma­dikat, a Megyei Művelődési Köz­pont mögötti épület oldalán, alig néhányan. Pedig, ezen a helyen alakította Petőfi Sándor a Lear király című darabban a bolond szerepét, a köztudattal ellentét­ben megérdemelt sikerrel... Megkerestük a Katona József Gimnázium tanárát, dr. Orosz Lászlót is. Tőle tudtuk meg, hogy Petőfi Sándor kétszer Kecskemé­ten hosszabb időt töltött. Elő­ször mint az evangélikus iskola tanulója. Ennek az emlékét őrzi a tábla. Egy kicsit sajnos magas­ra került, ezért ezt sem sokan ve­szik észre. Egy régi könyvben megtaláltuk a hajdani földszin­tes evangélikus iskola képét. Azt is tudjuk, hogy a Petro vies- csa­lád azért küldte a gyermek Pe­tőfit éppen Kecskemétre, mert a jelenlegi OTP-székház helyén állt Hruz Mihály háza, itt lakott in­nen járhatott a valóban csak né­hány lépéssel távolabbi iskolába a költő. Petőfi második kecskeméti tar­tózkodását, annak körülményeit Aipli Erika dolgozta fel. — Máspdízben 1844 elején, mint vándocgzíiysz Király Sándor társulatával érkezett a költő Kecs­kemétre. Néhány hónapot töltött itt Az esemény érdekessége, hogy itt találkozott a Pápáról ismert Jókaival, aki Kecskeméten volt a Jogakadémia 'hallgatója. Orosz Lászlótól tudjuk, hogy Petőfi Kecskemétre érkezve nyom­ban felkereste barátját a jelenle­gi Ókollégium épületében. Amíg Petőfi Sándor Kecskeméten volt, sokat voltak együtt. Találkozása­ik színhelyét is megkerestük. A ház már nincs meg, de a Piarista Gimnázium mellett levő lakóház falán megtaláltuk a Jókai-emlék- táblát... — Még egy Kecskeméttel kap­csolatos érdekessége van a Jókai TfilKTSiin E HELYEN ÁLLOTT VÁROSUNK ELSŐ SZÍNHÁZÉPÜLETE * KIRÁLY SÁNDOR SZÍNHÁZA * amely 1833-tól 1868-ig r A VÁNDOR TÁRSULATOK OTTHONA VOLT f ITT ÁLMODOZOTT PETŐFI SÁNDOR 1842-3 TELEK MIST VÁKDORSZIYESZ ŐRÓK DICSŐSÉGRŐL. ITT LÉPETT FEL 1843-4BEK HÁROM IZBES & MIST MŰKEDVELŐ JÓKAI MÓR KATONA JÓZSEF BÁNK BÁNJA || 1847óta társzóé került szikbe p E SZÍNHÁZÉPÜLETBEN. *f EMLÉKEZETÜL A KATONA JÓZSEF KÓR 9 A kevéssé ismert Petőfi-em- léktábla Kecskeméten, a Megyei Művelődési Központ mögötti épület faián. Mórral való találkozásnak, — folytatja Szűcs Emese. Ebben az időben Jókai megírta első drámá­ját: A zsidó fiú — címmel. A kor szokása szerint idegen kézírással kellett beküldeni a meghirdetett pályázatra. Jókai művét Petőfi másolta le, így maradt meg a mű a költő kézírásával. Egyébként Petőfi színészévei­vel Fekete Sándor irodalom-tör­ténész foglalkozott. Borostyán, a vándorszínész címmel írt művét a mi színházunk mutatta be, 1973-ban, a költő születésének 150. évfordulójának tiszteletére. — Most eddig jutottak. Mit ter­veztek még? — A könyvtárban megtudtuk, hogy Kiss István kecskeméti ta- már is foglalkozott Petőfi-kuta- tással, sőt, könyvbe foglalta ered­ményeit Most a tanár úrhoz ké­szülünk. Igaz, a könyvét elolvas­tuk, mégis szeretnénk, ha fogad­na bennünket' Az evangélikus egyháznál őr­zik a hajdani iskola osztályzó­könyvét benne Petrovics Sándor nevéveL Erről fényképet szeret­nénk csinálni. Javában dolgoznak akik a me­gye többi városában, községében keresik a ^ltő^lábnyomát^. Bár eredetileg csak a kecskeméti 'tar­tózkodás dokumentumait és csak­is a Petőfi-emlékeket akartuk felkutatni, rájöttünk, hogy ez le­hetetlen. Nem lehet egyedül csak róla írni, hiszen emberek között élt tevékenykedett. És hamis len­ne a kép akkor is, ha csak a hí­rős várossal való találkozásait rögzítenénk. így kiléptünk a ke­retből, és szólunk azokról is, akik vele kapcsolatban voltak, termé­szetesen Jókai Mórról is ... Tudjuk, a mi munkánk a neves irodalomtörténészekhez képest olyan kevés... de nagy örömün­ket leljük benne, szívesen vállal­tuk ezt a feladatot — foglalta össze Farkas Ági az elhangzotta­kat Selmeci Katalin REJTVÉNYFEJTŐKNEK Az elmúlt héten 'közölt bűvös négy­szög helyes megfejtése: 120. Sokan küldtek be jó, és néhányan rossz ösz- szeget. A sorsolás a következőknek kedvezett, részükre könyvjutalmat küldtünk: Pintér Julianna, Fülöpháza; Pék Zoltán. Solt; Birkás József (kis­dobos !) Kiskunhalas; Mondok Zoltán Tiszakécske-Tisza bőg; Cseri Ilona, Kunszállás; Müller Zita, Felsőszent- Iván; Pálfy Klára, Baja; Werai Anikó, Vaskút; Mogyorósi Béla, Bácsalmás; Kulcsár Attila, Dunavecse. NÉPI DEMOKRÁCIÁNK SZÜLETÉSE (X.) A szocialista világrendszer kialakulása Az alakuló népi demokráciák egyik fontos feladata volt, hogy rendezzék egymás közötti és a Szovjetunióhoz fűződő viszonyu­kat. A rendezést évszázados el­lentétek, a polgári nacionalizmus, a nemzetiségi viszály és a határ­vidék nehezítették. Magyarország .és Csehszlovákia között 1945—46- ban a szlovákiai magyar kisebb­ség emberi és állampolgári jo­gainak korlátozása, s az új se­beket osztó kitelepítések okozták a feszültséget. Magyarország és Románia között az erdélyi ma­gyarság helyzete, s az Erdélyre vonatkozó igények miatt kelet­keztek nézeteltérések. Lengyelor­szág és Csehszlovákia között szin­tén területi konfliktusok lassí­tották a jószomszédság kialaku­lását. A Balkánon a macedón te­rületek hovatartozandósága ma­radt lezáratlan. A határkérdéseket az érintet­tek 1945—47. között egymás közöt­ti tárgyalásokon rendezték, illet­ve a békeszerződésben zárták le. A háború utáni években a bal­káni országok találták meg vi­szonylag a leggyorsabban egy­mással a megfelelő hangot. Eb­ben nemcsak az játszott közre, hogy itt a társadalmi-politikai változások radikálisabban men­tek végbe, mint másutt Kelet- Éurópában, s politikailag többé- kevésbé hasonló platformra ke­rültek, hanem az is, hogy a kom­munista pártok között is harmo­nikusabb volt a viszony. Dimitrov vetette fel annak a gondolatát, hogy a balkáni or­szágoknak a hagyományos állam­közi kapcsolatokon túl szoros szövetségre kellene lépniök egy­mással, s államszövetségbe kel­lene tömörülniök. Jugoszlávia és Bulgária között már 1944 végén, 1945 elején tárgyalások folytak az intenzívebb együttműködés, és a föderáció kérdéséről. Jaltában azonban a nyugati nagyhatalmak szót emeltek ellene, s így a tár­gyalások abbamaradtak. 1947 nyarán — a kiéleződő nemzetközi helyzetben — ismét felmerült a konföderáció eszméje. Jugoszlá­via és Bulgária elhatározták, hogy a két ország közötti árucsere­forgalmat kibővítik, egyeztetik a gazdasági terveket, s vámuniót vezetnek be. Sőt, felmerült a fö­derációnak más délkelet-európai országokra való kiterjesztése is. A Szovjetunió ugyanakkor úgy vélte, hogy a föderáció megoszt­hatja a kelet-európai országokat, az imperializmus kihasználhatja az ellentéteket, sőt a Szovjetunió ellen fordíthatja őket. A föderá­ció kérdését a hamarosan kirob­banó szovjet—jugoszláv vita vet­te le végleg a napirendről. Érthető módon a Szovjetunió először azokkal az országokkal rendezte kapcsolatait, s lépett szövetségre, amelyekkel együtt küzdött a fasizmus ellen. Cseh­szlovákiával, mégpedig a Benes vezette emigráns kormánnyal már 1943-ban barátsági és együttmű­ködési szerződést kötött, s hason­ló egyezmény aláírására került sor, 1945 áprilisában Lengyelor­szággal és Jugoszláviával. Mind­addig, amíg a békeszerződések el nem készültek, a Szovjetunió a Hitler volt szövetségeseivel po­litikai jellegű államközi egyez­ményt nem kötött. Teljesen más volt a helyzet a nem politikai jellegű megállapo­dásokkal. Amint szövetségesei­nek, úgy volt ellenfeleinek is a felszabadulás első percétől kezd­ve talpraállásukhoz nagyvonalú gazdasági segítséget nyújtott. Bár a Szovjetunióban is komoly ellá­tási problémák voltak, mégis nagymennyiségű gabonát, kuko­ricát, ipari nyersanyagot, szenet, nyersolajat, benzint stb. szállított nyugati szomszédainak. Ugyan­akkor természetesen vásárolt is, elsősorban iparcikkeket. A szov­jet kormány 1947-ig szinte vala­mennyi kelet-európai országgal kötött kereskedelmi és kölcsönös áruszállítási egyezményt. A gazdasági kapcsolatok mel­lett szinte a felszabadulás első pillanatától kezdve rohamosan épültek ki a kulturális együttmű­ködés csatornái. Mindenütt ba­ráti társaságok alakultak azzal a céllal, hogy megismertessék a Szovjetunió népeinek kultúráját, szokásait. Kulturális delegációk, művészegyüttesek váltották egy­mást a fővárosokban. A szovjet kultúra, különösen azokban az országokban, ahol (mint pl. Ma­gyarországon) a háború előtt tiltották terjesztését, a felfedezés erejével hatott. A Szovjetunió és a népi de­mokratikus országok átfogó szö­vetségi rendszerének kiépítésére 1947 őszétől került sor. Azért csak ekkor, mert Bulgária, Magyaror­szág és Románia a békeszerződés értelmében csak 1947 szeptembe­rében nyerték vissza teljes szu­verenitásukat, s mert — Cseh­szlovákiát kivéve — a hat kelet­európai ország politikailag nagy­jából akkor ért hasonló fejlődési szakaszba. A szövetségi rendszer mielőbbi megteremtését a nem­zetközi helyzet is sürgette: a hidegháború körülményei között a szocialista útra lépő népi de­mokratikus országoknak egyeztet­niük kellett külpolitikájukat, s szorosabbra kellett fűzniük együttműködésüket. A kelet-európai szocialista szö­vetségi rendszer két lépcsőben épült ki. Előbb — kétoldalú szer­ződések formájában — azok az államok rendezték államközi kap­csolataikat, amelyek addig még nem tették meg, igy Bulgária, Magyarország és Románia. Majd a már népi demokratikus orszá­gok kötöttek ún. kölcsönös barát­sági és segítségnyújtási egyez­ményeket egymással. 1948—49-re a kölcsönösen megkötött kétolda­lú , szerződések már átfogták az összes európai népi demokráciát, ■ mintegy 35 egyezményt Írtak alá. Ezek kimondták, hogy a szerződő felek közösen lépnek fel a Né­metország vagy más állam részé­ről fenyegető fegyveres agresszió ellen, nem indítanak egymás el­len fegyveres támadást, s minden fontos nemzetközi, így a két or­szágot érintő kérdésekben előze­tesen konzultálnak. Emellett gaz­dasági és kulturális téren szoros együttműködésre törekszenek, s az egymás közötti érintkezésben kölcsönösen tiszteletben tartják egymás függetlenségét, szuvereni­tását, területi sérthetetlenségét, s nem avatkoznak be egymás bel- ügyeibe. A kétoldalú egyezmények, s az átfogó szövetségi rendszer két­ségtelenül stabilizálja a térséget, még akkor is, ha a Tájékoztató Iroda nevezetes határozata után Jugoszlávia kivált a szocialista országok közösségéből, s a töb­biek megszakították vele kap­csolataikat A szövetségi rendszer megteremtette a feltételét annak, hogy a szocialista országok kö­zösen lépjenek fel a nemzetközi politikában, s megvédjék szuve­renitásukat. Vida István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom