Petőfi Népe, 1981. február (36. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-11 / 35. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1981. február 11. VITATKOZVA, NYÍLT ÉS ŐSZINTE LÉGKÖRBEN Dinamikusan fejlődik Baja város Városunk — eddigi fejlődési eredményei alapján — ma már felsőfokú társközpont. A lakosság létszáma egyenletesen növekszik, vonzáskörzete tágul, s az anyagi-szellemi ja­vak tekintetében egyértelműen gazdagodik. Baja egyben nemzetiségi város: a magyar anyanyelvűek mellett délszlávok és németek is lakják ez is hozzájárul sajátos arculatá­hoz. A városi pártbizottság az elmúlt év vé­gén megtárgyalta és értékelte az V. ötéves terv elért eredményeit, s a következő tervidő­szak várható alakulását. Az eredmények számbavétele — a ténylegesen meglevő gon­dok ellenére is — örömmel tölt el bennünket. Százezres vonzáskörzet Régi és gazdag hagyományok­kal rendelkező városunkban nap­jainkban több mint negyvenezer ember él, szorgosan munkálkod-' va s — ezt nyugodtan állíthat­juk —, többnyire fokozódó jólét­ben, eléggé megelégedve. Ha a több ezer bejáró munkást, s a jelentős számú, naponta ide uta­zó diákságot, valamint a környe­ző vidékről „beruccanó” lakoso­kat ide soroljuk, akkor érthető, hogy napközben legalább ötven- ötvénötezer emberrel számolha­tunk. Ez a közlekedésre, s az egyéb szolgáltatásokra ugyan­csak kihat. Ám ezen is túl, el­mondhatjuk, hogy közlekedési- földrajzi helyzete, kereskedelme, fejlődő ipara stb. folytán Bajá­nak ma már mintegy százezres vonzáskörzete van; legalább eny- nyi ember kerül kapcsolatba vá­rosunkkal. Dinamikusan fejlődő város a miénk; az előrehaladás üteme meghaladja az országos átlagot. Jó érzés látni, tapasztalni, aggó­dó felelősséggel átélni, hogy a történelme során soha ahhoz fog­ható ugrásszerű fejlődés nem következett be, mint a legutóbbi évtizedben. A tárgyilagossághoz tartozik, hogy ennek alapjait az azt megelőző időszakban, a hat­vanas években teremtettük meg. A későbbiek során Budapestre, Szegedre és Pécsre terjedt ki — többek között — a gazdagodó és gyümölcsöző kapcsolatrendsze­rünk. A már említett vonzáskörzetre jellemző, hogy a megyénk ipará­hoz szükséges szakemberképzés — az itteni iskolák jóvoltából — a fél megyére kiterjed; többek között ez is emeli a város rang­ját. Mint ahogyan az is, hogy kereskedelmi központ. S itt meg kell jegyezni, hogy régi, több év­százados hagyományához híven. S ide sorolható — Víziváros lévén — Baja növekvő idegenforgalma is. Valamint az a tény, hogy a ju­goszláv határhoz közel eső, nem­zetiségi település. A Zomborhoz fűződő testvérvárosi kapcsolat, a közeli határátkelőhely, a növek­vő turisztikai forgalom egyaránt kedvezően hat az itteni fejlődés­re. A fejlődés alapja: az ipar Ha valaki ma szentel legalább egy kis időt arra, hogy összefüg­géseiben is átgondolja s megért­se a város fejlődését, viszonylag gyors átalakulását, szemmel lát­ható megváltozását, hamar rájön a „titok nyitjára”. Arra, hogy ez valójában miként volt lehetséges. Hogy a legmerészebb elgondolá­sokat miként lehetett megvalósí­tani. Sietve kell elmondani, hogy elsősorban az ipar fejlődésének kedvező üteme által, a korszerű gazdasági struktúra kialakításá­val. A járáshoz, a környékhez való sokoldalú kötődés a város számára is hasznos volt, másrészt jótékonyan hatott a környező falvak életére. Baja szerteágazó ipara ma már jórészt export-orientáltságú, s ez népgazdasági szempontból nem lebecsülendő tény. Az itteni kül­földre készített áruknak a szere­pe megnőtt. Ez a tendencia külö­nösen az V. ötéves terv második felében erősödött fel nálunk. Az ebből — s természeteden egye­bekből — adódó feladataink vég­rehajtásához jelentősen hozzájá­rul az üzemek sokoldalú és terv­szerű együttműködése. Áttörve az üzemi korlátokat, már több tízmilliós ikooperációk meglétéről számolhatunk be. Az ipari fejlődés dinamikusab- bá tételéhez jó néhány dolog já­rult hozzá. Elsősorban a város- vezetésnek azt az alapvető törek­vését említem meg, miszerint az iparfejlesztés gyakorlatában al­kalmazni kell a szelektivitás el­vét. Mindenkor figyelembe kell venni, alapvető szempontnak kell tartani a földrajzi-gazdasági- anyagi-személyi realitásokat, a helyi sajátosságokat és szükségle­teket. Ez az egyik leglényegesebb feltétele annak, hogy döntéseink reálisak, célszerűek és időtállóak legyenek. Azt nyilván mondanom sem kell, hogy mindezt az alap­vető és adott, népgazdasági érde­kek figyelembe vételével kell vé­gigcsinálni. A másik: a nagyobb méretű beruházások lehetővé té­tele, a megyei vezetés megértő támogatásával. A harmadik, hogy a szükséges szellemi erőket si­került fellelni, egybefogni, és az ügy érdekében kellően mozgósí­tani. Ide tartozónak érzem, hogy tavaly mintegy kétszáz újítást adtak közkézre üzemeink, válla­lataink. A decentralizációs törekvés alapján a jó ütemű fejlődés kö­vetkeztében, iparunknak az aláb­bi szerkezete épült ki: textil-, vas-, fa- és élelmiszeripar. Ezek közül a vasiparra jellemző legin­kább a korszerűség, sokoldalú­ság. A textiliparunk inkább ha­gyományos alapokra épül, míg a bútor-, illetve faipar jócskán kor­szerűsödött. Élelmiszeriparunk is felnőtt korába lépett legdinami­kusabb fejlődésével az évek so­rán. Ez alkalommal lehetetlen felsorolni azokat a munkahelye­ket, amelyek nagyban hozzájá­rulnak a város gazdagodásához, hiszen csupán azoknak a gyárak­nak, illetve gyáregységeknek a száma tizenkettő, amelyek külföl­dön értékesítik termékeiket. Ezért példaként csak néhányat említek meg. A Ganz-ban van termék. amit hazánkban egyedül itt ké­szítenek. A Kismotor- és Gépgyár jelentős exporttevékenységet fejt ki. A „Bácska” és a „Blévisz” termékeit az NSZK-ba és a své­deknek is szállítják. A „Bácshús” termékei iránt szintén megnőtt az érdeklődés. S többek között a hűtő-, szesz- és a sütőipar meg­erősödése érdemli meg a megkü­lönböztetett figyelmet. Persze, gondunk is akad. Ezek közül egyet említek meg: a korszerű sörpalackozó hiánya nem csak a mi gondunk; a fél megyéé leg­alább. Ami pedig a következő ötéves terv főbb célkitűzéseit illeti! a termékszerkezeteket korszerűsí­teni akarjuk, ugyanakkor vissza­szorítjuk a gazdaságtalan ter­melést, és növeljük a gazdaságos — főként tőkés piacokon történő — exportunkat. Közben a mun­kahelyi, belső erőforrások töké­letesebb kihasználására törek­szünk. És minden területen job­ban akarunk igazodni a piaci igé­nyekhez. Sokoldalú várospolitika A fentebb körvonalazott gaz­dasági-gazdálkodási háttér meg­felelő alapot nyújt egyrészt az életszínvonal megtartásához, más­részt az életmód javításához. Ez utóbbihoz járul hozzá nem kis mértékben az infrastruktúra ki- szélesítése, korszerűsítése. Az ilyen jellegű törekvéseink közben — vitákkal tarkítottan — váro­sunk arculata jócskán megválto­zott, és változóban van jelenleg is. S mi úgy alakítjuk a települést az újfajta igényekhez, hogy a történeti hagyományokat, a sajá­tos városképi jelleget megőrizzük. Ez fontos szempont előttünk. Ha már itt tartunk, elmondom, hogy minket bajainkat, nem csak a vezetőket, de a lakosság több­ségét is mélységes öröm tölt el, ha azt látjuk “'"hogy az egykori szeméttelep helyen korszerű tech­nológiával épült lakónegyed van, ha épülnek-szépülnek az óvodák, bölcsődék, ha a vízszolgáltatás megoldódik, ha az üzlethálózat bővül stb. Hogy közben gondjaink is vannak, s lesznek is még jó­idéig? Ez az élet rendje. Rosz- szak az utak, gond a szennyvíz elvezetése, a város külső részei­nek gázellátása stb. Egyes műve­lődési intézmények fölött eljárt az idő. A művelődési központ tel­jes egészében korszerűtlen, a mú­zeum kicsi, a könyvtár lehango­lóan áldatlan körülmények kö­zött működik. Az általános isko­lák néhol ugyancsak rossz álla­potban vannak. Többet kellene tennünk továbbá az ifjúság szó­rakozási lehetőségeinek a javítá­sáért. Várospolitikánkra — ezt jogo­san állíthatjuk — a nyílt és őszin­te légkör a jellemző. Meghall­gatjuk minden fontos kérdésben a lakosság véleményét. Igyek­szünk minden aprónak tűnő do­logra odafigyelni. Létrehoztunk e célból egy városi-járási ellátási bizottságot. A magunk eszközei­vel igyekszünk erősíteni az üze­mek felelősségét annak érdeké­ben, hogy export és egyéb ter­veik mellett a helybeli lakosság érdekeit is jobban szem előtt tartsák. Egyben a térség ellátása is szívügyünk. Ez megfelel a me­gyepolitikai elképzeléseknek, ter­veknek. Hogy konkrétumot is mondjak: a Finomposztónak üz­lete van a városban; a Bácshús már tervezi a helybeli áruházát; a Bácsbútornak mintaboltja van; ezt tervezi a Fékon is stb. A különféle fórumok, vitalehe­tőségek megteremtésére nagy gondot fordítunk. A körzeti párt- szervezetekben eleven élet tanúi lehetünk, ez is nagy segítség vá­rospolitikánk alakításában. A munkahelyek vezetői, s a párttit­károk együttes tanácskozása már hagyományosnak mondható és rendszeres. A pártirányítás jó eszköze, eredményes módja, hogy a pártbizottság vezetői és munka­társai rendszeresen elmennek a munkahelyekre; nem idegen ne­kik egyetlen terület sem. S ahol tudnak, segítenek, biztatnak, s. ha kell, bírálnak is természetesen. A Bajai Hírlap az üzemi újsá­gokkal együtt, jó segítségünkre van. Baja kifejezetten diákváros. Két főiskolán és a hat középis­kolában készülnek a jövő embe­rei az életre. Az általános isko­lásokkal és a szakmunkástanulók­kal együtt, több mint tizenegyezer fiatal tanul az oktatási intézmé­nyek falai között. Az ismétlődő folklórfesztiválok, az ének-zenei együttesek sikerei, az itt élő mű­vészek munkálkodásai egyaránt jó szolgálatot tesznek a városnak. A nagyon mostoha körülmények között működő művelődési köz­pont is figyelmet érdemlő ered­ményeket tud felmutatni. A mű­emlékek védelme, a köztéri szob­rok gyarapítása, a Türr-emlékek gondozása, a Tóth Kálmán- és Nagy István-kultusz ápolása ugyancsak büszkeségeink közé sorolható. Hogy a legutóbbi tervciklus eredményei után mi várható Ba­ján a'VI. ötéves terv során? Erre konkrétan aligha lehetne ma még válaszolni; hiszen ez annyi min­dennek lesz majd a függvénye! Röviden,'sűrítve talán így lehet­ne megfogalmazni: az V. ötéves terv anyagi bázisára, s a létre­jött szellemi tőkére alapozva, mindenképpen kedvezőek a kilá­tásaink. Erre alapozva elmond­hatjuk: a fejlődés íve töretlen lesz majd. Számítunk rá, hogy — mint eddig, az utóbbi esztendők­ben — valamivel dinamikusabb lesz a fejlődés a népgazdaság át­lagánál. És számíthatunk joggal arra is, hogy tudatos törekvésein­ket segíti a város lakossága, és ennek nyomán tovább erősödik majd Baja Víziváros jellege, ki­tűnő adottságai, s az adottságok jobb kihasználása folytán. Papp György az MSZMP Bajai városi Bizottságának első titkára Űj módszerek a nagyüzemekben: fakímélő metszés A Bács-Kis- kun * megyei almáskertek­ben metsző­csapatok in­dulnak a zúz- marás hajna­lokon munká­ba. Sok he­lyütt a kerék­pár kormá­nyán az ele- mózsiás táska mellett zötyög a fűrész, s metszőolló a zsebben. Nem kis munka több száz hek­táros ültet­vényt így, a hagyományos módon előké- szíténi a kora tavaszi rügy- pattanásra. A Hosszú­hegyi Állami Gazdaságban — ahogy több megyei nagy- gazdaságban is — ez a módszer jószerivel már a múlté. Sokan a koronaalakító munkát a kerté­szeti tudományok legjavának, tartják, gondolva, hogy csak így, ezen a módon lehet megszabni karmesterként hogyan, s mennyit, teremjenek a fák. Napjaink ker­tészeti technikája mellett azon­ban, a számos ápolási műveletnek csupán az egyikévé minősült vissza a metszés. Gépek zakatol­nak a csupasz fák között, a ker­tészeti dolgozók pedig nem csat­tognak tenyérfájcíítóan az ollóik­kal. A kézi fűrész sok helyütt nem merevíti már el a kart a tél végi hidegben. Helyettük korsze­rű gépek, eszközök segítik ezt, a termőfelttlet-szabályozó munkát. A Hosszúhegyi Állami Gazda­ság 440 hektár almáskertjének a negyedét már megmetszették. A nagy termőképességű ültetvénye­ken — ahol a sortávolság lehe­tővé teszi — olasz gyártmányú Nobili szedő-metszőkocsikkal dol­goznak. A négy gépen összesen huszonnyolc ember végzi a mun­káját. Az önjáró berendezés na­• Balra: heten dolgoznak a Nobili szedő-metsző kocsin a Hosszúhegyi Állami Gazdaság gyümölcsö­sében. 9 A fenti vképen: a nyesedékzúzó Is az olasz Nő- bili Mezőgazdasági Gépgyár berendezése. (Szabó mmnü Ferenc felvételei) ponta egy hektár metszését teszi lehetővé. Régebben gondot okozott, a tér-, mesztőknek a földre hullott nye- sedék eltávolítása. Ügy nevezett .kitolóvillával hordták el a sorok­ból, majd elégették. Tavasszal hatalmas, tüzek lobogtak a gyü­mölcstáblák szélén. Belátható, hogy az eltávolított tnyagot pó­tolni kell valamilyen — egyre dráguló — műtrágyával. Ha azon­ban. ezt a szerves anyagot sike­rül olyan állapotba hozni, hogy a fák között maradjon, akkor gyakorlatirag nincs szükség a nyesedékí pótlására. A nyesedék­zúzó óránként 4 kilométeres se­bességgel halad a sorok között, ami ág az éles kései közé akad, azt 6 centiméteres átmérőig fel­aprítja. Ezután sekély szántással vagy tárcsával 8—15 centiméter mélyre bedolgozzák a talajba az apró famaradványt, amely 6—8 év múlva a növény által felve­hető állapotúvá alakul át. Mit ér a föld, ha nem terem? „A föld a Magyar Népköztár- Sok az idős, nyugdíjas család, saságban — a tulajdon formájá- mely már képtelen megművelni tói függetlenül — nemzeti a birtokában levő termőföldet, kincs ..." — állapi tóttá meg évek- Közéjük tartozik a lajosmizsei kel ezelőtt a párt programnyilat- Bakó Ferenc is, aki fáradt, meg kozata. Azóta rendelkezések is beteges is, nem tud tehát mit születtek védelmében, illetve kezdeni az Alsólajos 307. számú hasznosításáról. Több helyütt tanyájánál levő félholdnyi szőlő­örömmel tapasztalhattuk, a föld vei. Azt többször felajánlotta a állami, szövetkezeti és egyéb gaz- térségben gazdálkodó Béke Szak­dái maradéktalanul eleget tesz- szövetkezetnek, mely elzárkózik a nek e termelési eszközre vonat- megvétel elől. Olvasónk mi mást kozó köteleze'Hségeknek, gyakorta tehet, fizeti az adót — a meg­értesülünk azonban ezzel ellenté- munkálatién terület után. tes esetekről is, arról, hogy me­gyénk különböző részein parlagon A kis nyugdíjamból 'értelmetle- hevernek jelentős területek. Mint- nül adózni nagy áldozatvállalás, hogy számbavételükre minden év mint ahogy a felkínált földet, a tavaszának elején — idén tehát kincset sorsára hagyni is nagy hi­pár hét múlva — kerül sor, ta- ba... — zárja lapunkhoz küldött ián az alábbiakkal segíthetjük az levelét a panaszos, akinek osztjuk illetékesek munkáját. véleményét! CIKKÜNK NYOMÁN Alapvető gondokkal küszködik a gyógycipőipar Január 2R-i Sajtóposta rova­tunkban a Tiszaalpáron lakó Ko­vács István közérdekű panaszával foglalkoztunk. Nevezetesen, hogy egy pár új ortopéd cipő beszer­zésére vonatkozó igényét szerette volna leadni a megyei társadalom- biztosítási igazgatóságnál, de ezt nem tehette, mert előbb meg kellett tudakolnia a kecskeméti szövetkezeti cipészetben, vállal­ják-e a munkát. Ott kiderült, kö­Az igénylők lehetőségei, jogai E sorainkra dicséretes gyorsa­sággal, a megjelenés napján vá­laszolt a SZOT Társadalombizto­sítási Főigazgatóság Bács-Kiskun megyei Igazgatóságának helyettes vezetője, dr. Lapp Jenő, aki le­velében egyebek között az aláb­biakat írta: Igazgatóságunk az orvos által felírt gyógycipőket szerződés alapján készítteti el a kecskeméti szövetkezeti cipészekkel. Igaz, ne­kik az utóbbi időben oly számot­tevő volt a megrendelésük, hogy a teljesítés nemegyszer hetekig, hónapokig tartott. Sőt, átmeneti­leg — 1980. november 1-e és 1981. január 17-e között — nem is vál­lalkoztak ilyen lábbelik gyártá­sára. Ekkor mi sem vettünk fel igényléseket. Kivételt csak indo­kolt eseték jelenthettek, amikor is a mozgássérült előzőleg megál­lapodott a szövetkezettel, ahol az orvosi rendelvényre feljegyezték a vállalást, mélyét követően igaz­gatóságunknál be lehetett fizetni a vonatkozó térítési díjat. Hogy az ortopéd cipőhöz jutást megkönnyítsük, ennek érdekében többször tárgyaltunk a kiskunfél­egyházi cipőipari szövetkezettel, ahol munkaerő-problémára hivat­kozással nem sikerült megoldást kötnünk. Partnereink mindössze arra vállalkoztak, ha módjukban áll, olykor készítenek ilyen láb­beliket Ts, persze orvosi előírás és a társadalombiztosítási megren­delés alapján. Aligha férhet kétség ahhoz, ezek a lehetőségek szűkösek, fő-1 leg ha tudjuk, nemcsak a szüle­Egyre kevesebb a cipőkészítő Cikkünkre másik levelet is kap­tunk, mégpedig a kecskeméti Ci­pőipari Szövetkezet elnökétől, Szabó Ferenctől. 0 ezeket közölte velünk: Régóta készítünk ortopéd cipő­ket. Tíz évvel ezelőtt csaknem 600, 1975-ben mintegy 1600, ta­valy pedig megközelítőleg 1400 pár ilyen lábbeli került ki a mű­helyünkből. Termelésünk csökke­nése nem az igények mérséklődé­sével magyarázható, sokkal in­kább azzal, hogy kapacitásunk változott meg kedvezőtlenül. Egy­re kevesebb lesz ugyanis a szak­emberünk. A jelenleg dolgozó ci­pészek 60—70 éves emberek, akik bizony már fáradtak. Es utánpót­lásunk nincs. Ez a szakma nem népszerű a fiatalok körében, s lehet az is, a „suszter" kifejezés­hez valamiféle rossz ízű társadal­mi előítélet fűződik. Pedig a 4—5 ezer forintos, vagy még több ha­vi kereset itt is biztosított, persze csakis a kiváló munka és a jó teljesítmény ellenében. A méret utáni cipőkészités ko­moly hozzáértést kíván. Sajnos, az ehhez szükséges tudnivalókat már nem sajátítják el a nagyüze­mi termelés céljára képzett fia­talok, akik a cipőgyártásnak csu­pán egy-egy fázisát ismérik, ez pedig a javításhoz is kevés már. a lábbeli gyártásához pedig elég­telen. Ellentmondásosnak tartom rülbelül féléves határidőre telje-, sítenék megrendelését. A régi, már-már teljesen tönkrement láb­belije miatt hovatovább otthoni helyváltoztatásra is képtelen moz­gássérült olvasónkat roppant el­keserítette az ebbéli szolgáltatás, melynek jobbítását, a kívánal­makhoz reálisabban történő iga­zítását sürgette — sok hasonló helyzetű, társa nevében. tetl, vagy rokkant mozgássérül- • tekröl van itt szó, de az egész­ségügyben, a kereskedelemben, vendéglátásban stb. dolgozókról is. Sokakat érdekelhet hát, hogy másutt szintén lehet készíttetni gyógycipőt, mégpedig Szegeden — a Klauzál tér 7. szám alatt — és Budapesten — a XII. kér. Dózsa György u. 144. szám alatt —, a gyógyászati segédeszközök gyárá­ban, ahol a helyszínen, a méret­vétel alkalmával kell befizetni a térítési díjat. Aki ily módon ren­deli meg cipőjét, a körzeti (keze­lő) orvosától kapott útiköltség­utalványra utólag visszakaphatja a busz, vagy a vonat viteldiját. Fontos tudni, a gyár az elkészült cipőt postán küldi az igénylő lakcímére. Felmerülhet a kérdés, hogy a ház körül, vagy a lakásban is járni alig tudó ember miképpen tqheti meg az előzőekben említett helységekbe és onnan visszafelé vezető utat. Nos,' az árrá rászti-'1 ruló, kérheti az orvostól a mentő­vel való szállítását, mely szolgá­latot természetesen igénybe vehe­ti, ha történetesen a kecskeméti cipészekhez akar eljutni. Ez a • személyes megjelenés egyébként elkerülhetetlen, hiszen a gyógyá­szati célt szolgáló cipő speciális méreteit nagyon pontosan kill meghatároznia a szakembernek, aki mintát vesz a lábról. Végezetül elmondjuk, az igény­lők évenként jogosultak az orto­péd cipőre, s ha ezzel élnek is, a készítés több hónapos tartama sem jelenthet számukra nagyobb kellemetlenséget. szakember a tényt, Hogy a szalagrendszer melle igyekeznek helyezni az új­donsült cipészeket, ugyanakkor senki sem gondoskodik a kifeje­zetten kézi műveletet, ügyességet és nagy szakmai tudást igénylő szakemberek pótlásáról. Mi is, évente befizetjük a százezrekre rúgó kötelező szakmunkásképzési hozzájárulást, de .cserébe szinte semmit sem kapunk. Jó ideje egyetlen tanulót sem tudtunk szer­ződtetni, s ha e téren rövid időn belül nem történik változás, be­látható időn belül meg kell szün­tetnünk a gyógyászati jellegű, s egyáltalán a méret utáni cipők készítését. Alapvető gondunk az, hogy túl­ságosan hosszú időre vállaljuk az ortopéd lábbeli legyártását. Ha az idős szakembereink netán megbetegednek, a Rákóczi úti mé­retes részlegünk szolgálhat még kellemetlenebb meglepetéssel is .. . Tevékenységünk jövője érdekében most, a 24. órában kellene végre tenni valamit az illetékeseknek!. Köszönjük a válaszokat. A tár­sadalombiztosítási igazgatóság tá­jékoztatása megannyi hasznos közlést tartalmaz az igénylők szá­mára. A cipészipari szövetkezet elnökének tárgyilagos, őszinte so­rai pedig akár sürgős segítségké­résnek is minősülhetnek. Összeállította: Veiket Árpád ROSY, A BESZÉLŐ ROBOT A Robotron elektronikai gyár kutatói és a drezdai műszaki egyetem szakemberei érdekes új robotgépet fejlesztettek ki, a „ROSY 4000”-et, amelynek hang­zatos neve három fogalom ősz- szekapcsolásából adódik. Az egyik a Robotron, a másik a szinteti­zátor és a harmadik az „R—4000” komputer. Posy speciális számí­tástechnikai alapon előkészített nyelven „beszél”. Hangját (ítvi- szik telefonra vagy mikrofonra. Alkalmazója Rosyval billentyűzet vagy telefon segítségével tud ér­tekezni. Ez a beszélő rendszer diszpécser- és felvilágosítóköz­pontokban, de több más területen, így például az orvostudományban is felhasználható lesz. A vakok képzésénél is szerepet játszhat Rosy, mint olyan szövegeknek a felovasója, amelyeket nem írnak át varrásba. (BUDAPRESS — ADN)

Next

/
Oldalképek
Tartalom