Petőfi Népe, 1981. február (36. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-10 / 34. szám

1981. február 10./ • PETŐFI NÉPE • 5

T f 1 , 1 r* 1 J 1 AZ INTÉZMÉNYES

Igények, tervek, feladatok

Az elmúlt években az óvodai ellátás, az általános iskolai és a középfokú iskolai továbbtanulás egyre nagyobb arányát érintette a felnövekvő nemzedékeknek. Ma már mondhatni, általános társadalmi igény, hogy minden gyereket felvegyenek az óvodába, hogy elvégezze az általános iskolát, s hogy középfokú intézményben tanuljon tovább. A szó igazi értelmében közüggyé vált az óvodai felvétel, a beiskolázás, a továbbtanulás.

Nagyon is érthető tehát a Bács- Kiskun megyei oktatási intézmények fejlődése, s a következő ötévi törekvések iránti érdeklődés.

Több mint kétezer új óvodai hely

A teljes körű foglalkoztatás mellett szükségszerű követelmény a gyerekek óvodai ellátása. Az általános iskola tantervi célkitűzése pedig egyre inkább feltételezi a gyerekek iskolaelőkészitő ‘ nevelését. Az utóbbi tízévi fejlődés jól tükrözi az e téren bekövetkezett változást. Míg 1970-ben az óvodáskorúaknak csupán 56,

1980-ban már 82 százaléka részesült óvodai ellátásban. Ezt a jelentős fejlődést a nagyarányú társadalmi összefogás segítette elő. Ennek köszönhető, hogy a

IV. és az V. ötéves eredeti terv- előirányzatot csaknem kétszeresen túlteljesítve, több mint 10 ezer új óvodai hellyel gyarapodott a megye.

, Az óvodai ellátottság imént említett fejlődésének köszönhetően a községekben és néhány városban megszűnt a gyermekelhelyezési gond. A teljes körű intézményi ellátottság megvalósításához azonban 1985-ig további 2100 új óvodai hely létesítése szükséges. Az igények alapján ennek mintegy a felét Kecskeméten kell megépíteni. Ily módon elérhető, hogy a tervidőszak végéig a megye valamennyi településén minden 3—6 éves korú gyermek óvodai ellátásban részesüljön.

Az általános iskolai oktatás mind teljesebbé válása, a nyolcadik osztályt elvégzők arányának emelkedése az oktatásügy legfontosabb feladatává tette a

6—14 éves korúak iskoláztatását. A művelődéspolitikai követelmények, s a demográfiai körülmények együttesen a VI. Ötéves terv kiemelt feladatává léptették elő

az általános iskolai nevelés feltételeinek javítását. Ez a folyamatban levő tantervi reformmal egyidejűleg az iskolai oktatás tartalmi megújulását, s az ehhez szükséges tárgyi feltételek megteremtését jelenti/

Kiemelt feladat: a nevelés feltételeinek javítása

Az új tantervek — az esély- egyenlőség megteremtéséhez ■— a differenciált oktatás bővítését, a tanévvesztés csökkentését; s a továbbtanuláshoz szükséges alapok megadását egyszerre követelik meg az iskolák pedagógusaitól. Az eredmények biztatóak, hiszen a tíz évvel ezelőtti 76 százalékkal szemben napjainkban a tanulók 94 százaléka fejezi be a nyolcadik osztályt.

A lehetséges további javítás azonban egyre korszerűbb pedagógiai tevékenységet és iskolai feltételeket igényel. Ezért is tekintjük kiemelt feladatnak az általános iskolai tanteremépítési program gyorsítását.. Bács-Kis- kun megye e tekintetben eddig is szép példáját adta a széles körű összefogásnak. A tanácsi és a társadalmi erők együttes latbave- tésének köszönhető az elmúlt öt évben megépült 301 tanterem, a tanyai iskolák felső tagozatainak körzetesítése, a négy új tanyai kollégium — Bócsán, Kiskunhalason, Lajosmizsén és Tiszakécs- kén — létrehozása, az iskolák világításának korszerűsítése. Mindezekkel jelentősen csökkent a megye településrendszeréből adódó korábbi hátránya, javultak az iskoláztatás feltételei.

Az előrelépés újabb tantermek megépítésével lehetséges; 1985- ig további 299 általános iskolai tanterem létrehozását diktálja a szükség. Többségüket a városokban és néhány nagyközségben kell megvalósítani. Kecskeméten például 77, Kiskunfélegyházán 40, Kiskőrösön 24, Baján 20 tanterem megépítésével számolunk. így válik lehetővé, hogy hatezerrel több általános iskolai tanuló oktatásáról és napközis ellátásáról gondoskodjunk. A beiskolázás, s a tankötelezettségi törvény teljesítésének javítása mellett, cél a váltakozó — délelőtti-délutáni — tanítás csökkentése is. Ez utóbbi teljes megszüntetésére, sajnos,

egyelőre nincs lehetőség. Főleg a napközi otthoni ellátás javítása érdekében különböző szükségmegoldásokat — nem oktatási célra épült helyiségek használatba vétele — is igénybe kell vennünk.

Kecskeméten, Baján és Kiskőrösön jelentős iskolai konyhakapacitás bővítésével számolunk. A három városban együttesen több mint 6 ezer adagos konyhabővítés az előirányzat. Emellett az üzemi, vendéglátóipari, s a szövetkezeti közétkeztetés szabad konyhakapacitásának felméréséről és igénybevételéről sem mondhatunk le a diákétkeztetés javítása céljából.

A szakmai képzés érdekében

örvendetes, hogy a nyolcadik osztályt végző tanulók 90—95 százaléka ma már középfokú továbbtanulásra jelentkezik. Ez új és mind nagyobb feladatok elé állítja a megye gimnáziumait, szakközépiskoláit és szakmunkás- képző intézeteit.

A középfokú oktatási intézmények közül a tervidőszakban főként a szakmai képzést nyújtók feltételeit szükséges javítani. A szakmunkásképző középiskolákban befejeződik a profilváltozás; új iskola épül Kecskeméten az egészségügyi. Kiskunhalason a kereskedelmi szakmunkásképzés céljára, Baján, Kalocsán és Kiskőrösön új tantermek építése révén javulnak a szakmunkásképzés feltételei.

A korszerű igények valameny- nyi szakmunkásképző intézetben megkövetelik a gépi és műszer- ellátottság tervszerű és minőségi javítását. E célból nélkülözhetetlen az iskolákat fenntartó tanácsok, s a szakmunkásképzésben érdekelt üzemek, gazdaságok közötti jól összehangolt, együttes fejlesztési tevékenység.

Az előbbiekben felvázolt iskolafejlesztési célkitűzések összhangban vannak a megye demográfiai és iskolahálózati feltételeivel. A tervek megvalósításával lényegesen javulnak az érdekelt városok és községek iskoláztatási feltételei, csökkennek az ellátásbeli különbségek.

A több mint kétezer új óvodai hely, a 299 általános iskolai, 26 középiskolai tanterem megépítése, az új tornatermek, a meglevő iskolák és óvodák korszerűsítése, bővítése tervszerű és fegyelmezett munkát követel meg minden építőtől és építtetőtől. Hiszen az oktatási intézmények csakis így tudnak megfelelni a velük szemben támasztott, egyre növekvő társadalmi igényeknek.

Megújuló erővel

E munkában az1 iskola, a tanácsok eddig sem maradtak magukra. Meg-megújuló erővel, rendkívül értékes társadalmi segítséget kaptak az üzemektől, szövetkezetektől, a szocialista brigádoktól, társadalmi szervezetektől, s a szülői munkaközösségektől. Erre a támogatásra bízvást számítani lehet a jövőben is, hiszen mindannyiunk érdeke a jövő nemzedékeiről való társadalmi gondoskodás feltételeinek megteremtése. A segítőkész támogatás — bár mindenütt kell és meg is kapják az intézmények — elsősorban ott sürgető, ahol új intézményeket építenek. A dolgos kezek ezeken a helyeken a gyorsabb munkát, szebb és használhatóbb iskola, óvoda átadását jelentik. Azokon a településeken, ahol most vagy a jövőben ilyen feladat előtt állnak, elsősorban saját gyermekeik tanulási feltételeinek javulását segítik elő azok, akik lakótelepük, községük oktatási intézményeinek építésében, korszerűbbé tételében közreműködnek.

Napjainkban például a keceli nevelési központ, a kiskőrösi, bajai és kiskunfélegyházi új általános iskolák birtokbavételét várják örömmel az ott élő gyermekek, szülők.

A helyi tanácsok ezután döntenek a saját VI. ötéves tervjavaslatuk jóváhagyásáról. A tervjavaslatokban a megannyi célkitűzés között jelentős helyet foglalnak el az oktatási intézményi ellátást javító feladatok. A terv- előkészítő- tevékenységben szinte mindenütt megnyilvánult a fontos cél mély megértése. Erre építve, s a tudatos törekvést elősegítve készült el a megyei fejlesztési tervjavaslat. Ennek teljesítésével tovább javul, korszerűsödik Bács-Kiskun megye oktatási ellátási színvonala.

Bodor Jenő

a megyei tanács vb művelődési osztályvezetője

NÉPI DEMOKRÁCIÁNK SZÜLETÉSE (VII.)

Helyreállítás és tőkekisajátítás

A KELET-EURÓPAI országoknak, akár a győztesekhez tartoztak, akár a vesztesek közé számítottak, a háború végén hihetetlenül nagy gazdasági nehézségekkel kellett megküzdeniük. A nácik a legyőzött, megszállt vagy szövetséges országokat gazdaságilag súlyosan kizsákmányolták, mindent kisajtoltak belőlük, amit lehetett. A háború, a felszabadító hadműveletek emberéletben s anyagiakban hatalmas károkat okoztak. A legsúlyosabb háborús veszteségek Jugoszláviában, Lengyelországban és Magyarországon keletkeztek, a pusztulás ezen országokban a lakosság 7, 11 és 22 százalékát, a nemzeti vagyon 20—40 százalékát érintette. Az ipari üzemek ezrei hevertek romokban, megrongálódtak az út- és vasútvonalak, megszakadt a telefon- és táviró-összeköttetés; középületek, lakóházak tízezrei égtek ki, vagy dőltek össze. Az ipari és mezőgazdasági termelés a háború előtti állapotokhoz képest jelentősen visszaesett; az országok közötti, ill. az országokon belüli gazdasági kapcsolatok meglazultak, sőt sok esetben meg is szűntek; élelmiszer- és nyersanyaghiány lépett fel. Jugoszláviában, Bulgáriában, Magyarór- szágon a Németországba történő ellenszolgáltatás nélküli szállítások miatt a pénz romlása már a háború alatt megkezdődött, s a háború után — az ugrásszerűen megnőtt pénz-, ül. tőkeszükséglet következtében — hatalmas lendületet vett. Különösen Magyarországon és Romániában szabadult el az infláció. Magyarország és Románia terheit emellett a jóvátétel fizetése is növelte, amely 1945-ben mindkét ország nemzeti jövedelmének 14—17 százalékát vitte el. (Később ez az arány 5—7 százalékra csökkent.).

A súlyos gazdasági helyzet a társadalmi-gazdasági erők' koncentrálását követelte meg, amely nemcsak az állami beavatkozás kiterjesztésével járt együtt, hanem a nagytőke gazdasági hatalmának fokozatos korlátozásához, majd később teljes felszámolásához is vezetett. A termelőeszközök köztulajdonba vételében terme szetesen nemcsak a gazdasági szükségszerűség játszott közre, hanem á politikai akarat .is, a

munkáspártok azon törekvése, hogy áttörve a magántulajdon korlátáit, a burzsoáziát megfosz- sza politikai uralma gazdasági alapjától, a gyáraktól, üzemektől, bankoktól és kereskedelmi cégektől.

ALBÁNIÁBAN, Csehszlovákiában, Jugoszláviában és Lengyel- országban a tőkekisajátítás első lépése 1944—45-ben az ellenséges — német vagy olasz kézben levő, ill. a kollaboráns vagyonok — kártalanítás nélküli elkobzása, vagy (pl. Csehszlovákiában) állami kezelésbe vétele volt. Ezt követte 1945—46-ban az ipar, s a gazdaság egyéb ágazatainak radikális államosítása. (Bankoknak, biztosító társaságoknak.) Az intézkedések következtében ezekben az országokban az iparban az állami szektor aránya 60—85 százalékra emelkedett.

BULGÁRIÁBAN, Romániában és Magyarországon, a belső politikai erőviszonyok, s nemzetközi státusuk rendezetlensége miatt a felszabadulás utáni első években nem került sor ilyen széles körű és radikális államosításokra. Ezen országokban a tőkekisajátítás lassabban és szakaszosan ment végbe. Romániában az első jelentősebb államosítás 1946 december végén történt a Nemzeti Bank nacionalizálásával. Bulgáriában a Nagy Nemzetgyűlés csak 1947 decemberében fogadta el a magánkézben levő iparvállalatok, bányák és a bankok államosításáról szóló törvényjavaslatot, amely az állami szektor addigi 6 százalékos részesedését nyomban 85 százalékra emelte. A fokozatosság a tőkekisajátítás terén a „legszabályosabban” Magyarországon érvényesült 1946—1947 folyamán.

A tőkés magántulajdon s a kapitalista termelési viszonyok teljes felszámolására az iparban és a kereskedelemben 1947—48-ban a politikai hatalomátvétellel párhuzamosan, vagy azt követően került sor. A szocialista szektor uralomra jutása a negyvenes évek végén megteremtette a szocialista iparosítás feltételeit.

AZ ÁLLAMOSÍTÁSOKAT megelőzően a kelet-európai országok többségében jelentős változások zajlottak le a mezőgazdaságban s a földbirtokviszonyok terén is. A födreformokat az egyes országok

társadalmi és gazdasági struktúrájától, a birtokmegosztástól, az agrárszegénység nagyságától, s a baloldali pártok politikai megfontolásaitól függően, különböző mértékben, ütemben és módszerekkel hajtották végre. A legradikálisabb és legkiterjedtebb volt a földreform Csehszlovákiában, Lengyelországban és Magyarországon. Az első. menetben a német fasiszták, a/háborús bűnösök, volksbundistáík földjeit, bizonyos alacsony határon felül az úri birtokokat és magasabb plafont megállapítva a gazdagparaszti földtulajdont kobozták el. Az átalakulás Lengyelországban még 1944-ben, Magyarországon 1945- ben és Csehszlovákiában három szakaszban 1945 és 1948 között zajlott le.A balkáni országokban — Albániában, Jugoszláviában, Bulgáriában és Romániában a földreformok méreteiket, radikalizmusukat tekintve kisebbek és mérsékeltebbek voltak. E régióban történeti okoknál fogva nem alakult ki a nagybirtok, s a föld zöme már az első világháború után paraszti kézbe jutott.

A, földreformok gazdasági és politikai jelentősége abban állt, hogy végérvényesen felszámolták Kelet-Európábán a nagybirtok- rendszert, s gyökeresen átalakították, demokratizálták a földbirtokviszonyokat. A földbirtokos osztályok, az arisztokrácia és a dzsentri elvesztették anyagi alapjukat, s mint osztályok megszűntek létezni'; a népi baloldal ősi ellenségei kerültek így a történelem süllyesztőjébe. A földreform eredményeként (Bulgáriát • nem számítva, ahol végképp jelentéktelen az agrárreform, a megművelhető terület 2 százalékát érintette) a parasztság társadalmi struktúrájában figyelemre méltó eltolódások következtek be; . a gazdag parasztság — a falusi burzsoázia — súlya, gazdasági ereje csökkent; nagymértékben apadt az agrárszegénység és a szegényparasztság létszáma. Abszolút számát, parasztságon belüli részarányát tekintve viszont megnőtt a kis- és középparasztok száma, sőt megalapozottan mondható, hogy Kelet-Európa-szerte a középparaszt vált a „falu központi figurájává”. Az átrétegeződés politikai hatása kettős volt. A parasztság körében nemcsak a munkáspártok befolyása növekedett, hanem — az előzőeknél nagyobb mértékben — a parasztpártoké. A földreform — pontosabban az általa uralkodóvá vált kisüzemi gazdálkodás — azonban a gazdasági feladatokat, mindenekelőtt a lakosság élelmiszer-ellátásának biztosítását nem oldotta meg. A gazdasági szükség is megkívánta a kollektivizálást, amelyre az első lépések néhány országban, mint pl. Albániában, Bulgáriában és Jugoszláviában már 1948 előtt megtörténtek.

Az újjáépítéshez és helyreáüí- táshoz az infláció megállításához, s az egyéb súlyos gazdasági nehézségek leküzdéséhez tervszerűségre, az anyagi erőforrások, a munkaerő, s a termelési eszközök tudatos elosztására, felhasználására volt szükség. 1947-ben szinte valamennyi kelet-európai országban, elkészültek az újjáépítési tervek. (Csehszlovákiában és Bulgáriában kétéves, Lengyelországon és Magyarországon hároméves, Romániában egyéves, míg Jugoszláviában már ötéves tervet állítottak össze.) E tervek nagyjából hasonló elveken alapultak: a helyreállítás mielőbbi befejezését, a háború előtti termelési szint elérését tűzték ki célul; inkább az iparra, mint a mezőgazdaságra helyezték a hangsúlyt; a beruházásokra szánt összegeket termelési javak előállítására koncentrálták. Csehszlovákiát kivéve nem a termelékenység fokozásával, hanem új munkaerő munkába állításával kívánták az ipari termelés emelkedését biztosítani.

A TERVSZERŰSÉG, a hatékony állami beavatkozás, s a munkásság lelkesedése, szorgalma hamarosan meghozta az eredményét. 1948 végére — Romániát kivéve — a kelet-európai országok ipari termelése elérte a háború előtti szintet. A nemzeti jövedelem azonban már lassabban emelkedett. Az újjáépítési periódusban a kelet-európai gazdaságokban már jelenkeztek azok a tendenciák (a mezőgazdaság háttérbe szorítása, a nehézipar fokozottabb fejlesztése, a könnyűipar lemaradása), amelyek túlhajtása később súlyos torzulásokhoz veze- • tett.

Vida István

• Királyfi? Koldusfi? Két gyerek a palotában! Varga Katalin és Mátray Márta.

A KOLDUS ÉS KIRÁLYFI KECSKEMÉTEN

Gyerekeknek a legjobbat!

• A koldustanya előkelői. Dick, Pókláb Kapitány, Fekete Bess, azaz Flórián Antal, Kovács Zsolt és Monyók Ildikó.

0 Yokel, a paraszt és a Vádlott nő, bíróik előtt. Juhász Tibor, Jablonkay Mária, a trón mellett Lord Hertford (Kovács Zsolt) és St. John (Flórián Antal). (Méhesi Éva felvételei)

Ügy készültek a Koldus és királyfi bemutatójára a kecskeméti színészek, mint az évad egyik legfontosabb előadására. Az egyes szerepekre — tudtommal — az általa légmegfelelőbbnek tartott művészeket választhatta Sándor János rendező, viszonylag elegendő próbaidőt kaptak.

Gyarmathy Ágnes illúziókeltő díszleteket és jelmezeket tervezett. Gondosan készült a zenekar Kerny Kálmán irányításával.

Odafigyeltek az ifjúsági bemutatóra, mint a felnőtt bérleti előadásokra!

Egyik-másik szereplő kimondottan drukkolt a premier előtt.

Jaj, nehogy azt gondolja valaki: — a gyerekeknek így is jó alapon — összecsaptuk az egészet.

Komolyan vesszük Tom és a királyfi történetét.

így igaz! Annyira komolyan vették, hogy Mark Twain Kárpáthy Gyula átdolgozásában némileg elszürkített történetből elillant a játék öröme. Feledték : a gyerekeknek ugyanúgy kell játszani, mint a felnőtteknek, csak másként.

(Kodály úgy mondta: jobban.) Vagyis felszabadultan, intenzívebben, nagyobb hittel, bátran számolva a fiúk, lányok határtalan beleérző képességével, száguldó fantáziájával.

Csak az előadás legjobb pillanataiban éreztem azt, amit jobb ifjúsági koncerteken: nem fér az ember szivébe ennyi gyönyörűség. Csak a legjobb pillanatokban érezték a gyerekek, hogy nem is tudom mit adnának az igazságért. A rutinos „megoldások”, a sablonok szürkeségében, a ritmuszavarokban elhalványultak Kormos István dalszövegeinek, egyik-másik színész játékának üde színei.

Félreértés ne essék: nem a túlzott gesztikulálást, a külsőségek túlhajszolását, a jellemek túlraj- zolását hiányolom: azt a jókedvű, azt a naivul őszinte játékot,, amit Varga Katalintól, a Koldus- fiútól láthattunk. Fenntartás nélkül vállalta Tom korát, érzelemvilágát. Ebben a korban még vi- szolygunk a mindent kimagyarázó közönytől, még rácsodálkozunk a csodálatos életre. Az igazság lovagjaként volt jobb. Derűs lényétől fölfénylett a máskor mesterkélt, hidegszürke udvar. Mátray Márta határozott vonásokkal érzékeltette, hogy más világban él, mint kis barátja. Királyfi- mivoltának kifejezése közben szinte megfeledkezünk arról, hogy 6 is gyerek. így is elfogadható, így is hiteles: felfogás kérdése. Most is tetszett a férfias Kovács Zsolt. Monyók Ildikó, mint Fekete Bess a jól éneklő kevesek közé tartozott. Ez pedig egy zenés játékban nem csekélység. Juhász Tibor is kamatoztatta énekesszínészi tapasztalatait. Flórián Antal a Lopd el, vidd el Dick megformálásával szerzett élvezetes perceket a színházat roska- dásig megtöltő közönségnek.

A zenekar mindent megtett Daróci Bárdos Tamás muzsikájának hatásos tolmácsolásáért. Nem miattuk feszengtünk olykor kínosan a nézőtéren. A musical műfaja valamennyi közreműködőtől gondozott énektudást követelne.

A Koldus és királyfi várhatóan sok ezer gyereket, ifjút vonz a színházba. Ezért örültünk bemutatásának, noha a gügyögés, a selypítés mellőzésével még nem teremtődik igazi ifjúsági előadás. Mondják, ez ritka, mint a fehér holló. Csodálható? Évi egy bemutatón kikísérletezhetetlen, hogy miként is kellene a gyerekeknek — a jövő nézőinek — játszani. A legjobb szándékú alkalmi kirándulás is csak olyan közepes színvonalú előadást eredményezhet, mint a mostani kecskeméti bemutató. Hivatkoztunk már arra: a gyereknek csak a legjobb való.

Heltai Nándor