Petőfi Népe, 1981. február (36. évfolyam, 27-50. szám)
1981-02-07 / 32. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1981. február 7. JAKABSZÁLLÁSI NÉPFRONT SZAKSZÖVETKEZET Változatlan létszám, kétszer annyi termelés £ppen húsz éve alakult az 1700 tagot számláló jakabszállási Népfront Szakszövetkezet. Az 5204 hektáros gazdaság kedvezőtlen termőhelyi adottságú, hisz az összes terület átlagos aranykorona értéke alig haladja meg a nyolcat. Ez az adottság meghatározza tevékenységüket. Az elmúlt öt évben dinamikusan fejlődtek. Az V. ötéves terv egyik alapvető feladata volt, hogy a rendelkezésre álló földterület minden négyzetméterét maximálisan kihasználják. Ennek érdekében átalakították a vetésszerkezetet, és folytatták a már korábban megkezdett táblásítást. Ehhez azonban nagymérvű meliorációt kell végrehajtani. A talajjavítás vízrendezéséhez szükséges pénz előteremtésén most munkálkodnak a jakabszállásiak ... 9 Ma még manufakturális módszerrel töltik a gyümölcspálinkát az üvegekbe. • Segítség a nagy teljesítményű műanyagfröccsöntö-automata. (Kovács János felvételei) Geiger Endrével, a szakszövetkezet főkönyvelőjével beszélgettünk az V. ötéves terv eredményeiről, tapasztalatairól és a következő esztendőben a gazdaságra váró feladatokról. — Kertészeti termelésük évről évre bővül. Gyümölcsöt adnak már az elmúlt néhány évben telepített fák. A mai közgazdasági viszonyok mellett azt tartják helyesnek, a szakemberek, ha egy-egy áru teljes vertikumban feldolgozásra kerül. Sorra zárják be a szeszfőzdéket, mert nem gazdaságos a termelés. Jakabszálláson viszont nemrégen építettek fel egy nagy teljesítményű^ pálinkafőzőét. —é Háromszázalékos forgalmi- adó-kedvezményt kapott a szakma — mondja a főkönyvelő. — Tehát a pálinka előállításánál kompenzálható valamelyest a megnövekedett energia- és alapanyagár. Amikor tervbe vettük az új főzde felépítését, akkor már számoltunk a várható integráció lehetőségével. Olyan integrációéval, ahol a részt vevő partnerek érdekeltek a végtermék minősegében és árában. Äz ÁGKER- rel kötött szerződés biztat bennünket, hogy a zamatos jakabszállási gyümölcspálinkát hamarosan megismerik majd külföldön is. Célunk az, hogy minden megtermelt javat hasznosítsunk. Ekkora gyümölcsössel rendelkező gazdaság, mint a miénk, nem engedheti meg azt a luxust magának, hogy ne dolgozza fel a kevésbé 'értékes, fa alá hullott termést. Visszatérve a teljes vertikum gondolatához, a begyűjtött gyümölcscefrét mi magunk erjesztjük, főzzük a pálinkát és pa- la&Roiäult is. Taváig közéi nyolcezer. hektoliter pálinkát értéke- smnnfök palackozva.' Vallom, hogy ez a ténykedésünk is hozott néhány fillért a konyhára ... — Kiegészítő beruházásokkal is foglalkoznak. — Az V. ötéves tervben létrehoztunk egy műanyagüzemet. Nemcsak a 2 decls pálinkás üvegek kupakját állítjuk elő, hanem I960 őszétől kezdve a megyében palackozott pezsgős üveget is Jakabszálláson gyártott dugóval zárják le. — Egy jelentésben olvasom, hogy kiváló jövedelmezőségi hányaddal dolgozik a szakszövetkezet fuvarozó részlege. — Való igaz. Az itt folyó munkát kevéssel befolyásolja a szélsőséges időjárás, az innen származó eredmény állandó és biztos forrásként szerepel az év végi mérlegünkben. A gépjárművek számát nem növeltük az elmúlt időszakban, munkaszervezéssel, átcsoportosítással viszont elértük, hogy 12,5 százalékkal nőtt a fuvarkapacitás. Ha lehet, itt álljunk meg egy gondolatra. Munkánkat eddig is úgy szerveztük, hogy a teherautók kihasználtsága közel legyen az ideálishoz. Gondunk van, nem is kicsi a közelmúltban hozott visszfuvarra kötelező rendelettel. Az állam szándéka egyértelmű, világos és helyes. Tegyen meg mindent annak érdekében, hogy 100—200 kilométert az 5—10 tonnás kocsik üresen ne furikázzanak, de ... Meggyőződésem, hogy az már gátja a hatékonyságnak, ha egy-egy őszibarackot, meggyet Budapestre szállító autó két-há- rom napot eltölt azzal, hogy vissz- fuvart szerezzen. Nem beszélve arról, hogy ezekre a kocsikra kampányidőszakban nagy szükség van. Addig nem érheti el igazi célját a rendelet, amíg központilag nem biztosítják az azonnali visszfuvart. A mi esetünkben például lehetőség nyílna a Pest környéki kavicsbányákban megrakatni a kocsit építőanyaggal, szükség is lenne rá a községben, de sajnos, mire a kocsik leadják a portékát, addigra már lejár a munkaidejük a kavicsbányában dolgozóknak. • Geiger Endre: — Célunk, hogy minden megtermelt javat hasznosítsunk. — A tavalyi mérleg körvonalai már kirajzolódnak. Eredményük fölötte lesz a 18 milliónak. Tehát az ágazatok zöme „hozott". És amelyik vitt? — A kukorica. Egymilló forinttal magasabb volt a termelési költségünk, mint amennyi ellenértéket kapunk a tengeriért. Nem szolgálhat mentségünkre az, hogy a veszteség egyik oka: korábbi parlagterületekre is vetettünk kukoricát. — Mi okozza a munkájában legtöbb gondot? — A főkönyvelők a bérgazdálkodást sorolják ide. Ha egy-egy szövetkezet bértömegen belül marad, akkor három százalék preferenciát kap. Ez jó dolog, és hasznos ott. ahol a gazdasági vezetők különösebb fejlesztést nem terveznek. Ahol lépést szeretnének tartani az újjal, korszerű technológiát akarnak bevezetni, ott már nem ilyen egyszerű a helyzet. Egy nagyobb teljesítményű gép felkészültebb munkást igényel. A magasabb képzettségű munkást viszont jobban kell (kellene?) fizetni. Ha egy-egy gazdaság új ágazatokat hoz létre, akkor legtöbbször vállalnia kell a bérnövekményadót, mint ahogy tesszük mi is. — A jövőről is ha lehetne néhány szót. — A VI. ötéves tervben több mint 50 millió forintot fordítunk beruházásra. Rekonstrukcióra vár a régi szeszfőzde. Az V. ötéves tervben a szabályozórendszer nem teremtett megfelelő feltételeket, egy baromfitelep építéséhez. Ezt pótolnunk kell. Újabb 37 hektár telepítésével befejezzük a szőlő rekonstrukcióját. Az őszibarackos termőterületét is növeljük, sőt tervezzük, hogy ezzel párhuzamosan szilvafák is kerülnek majd a jakabi homokra. Terveink megvalósításához a feltételek adottak, hisz az elmúlt öt esztendő alatt változatlan létszám mellett megkétszereztük a termelést, úgy. hogy nem feledkeztünk meg a dolgozókról sem. Felépült az üzemi fogorvosi rendelő, és mindenki, aki igényli, étkezhet az üzemi büfében. Szabó Pál Miklós Nemcsak a cégtábla új • Az elmúlt hetekben vadonatúj cégtáblát erősítettek több tucat iparvállalat kapujára. Nem egyszerűen a régi névtáblákat cserélték ki díszesebbre, de a vállalat neve is megváltozott. A VBKM Akkumulátor gyár cégjelzéséről például törölték a négy betűt. Hasonlóképpen: a Salgótarjáni Tűzhelygyár, a Kecskeméti Fürdőkádgyár, vagy a Bonyhádi Zománcárugyár új névtábláiról lemaradt az eddig márkát és minőséget jelentő, s a világ vagy hatvan országában jegyzett LAMPART felirat. Mi is történt valójában? A válasz egyszerű: e trösztök, nagy- vállalatok gyárai önállóak lettek. Minden előzetes hírverés nélkül — sokszor még az érintett üzemek dolgozói sem tudták előre, legfeljebb sejtették a tervezett szervezeti változásokat. Mert ténylegesen, főleg szervezett intézkedésről van szó, s nem a vállalat megszokott életének, munkájának megbolygatásáról. Az önállósult vállalatok között akad olyan is, például a Csepel Művektől levált Híradástechnikai Gépgyár, vagy az Egyesült Izzóból kivált Gábor Áron Öntöde, amely — jó néhány évtizeddel ezelőtt — már volt önálló vállalat. Olyan üzem is van köztük, például az Ajkai és a Parádi Üveggyár, amely a budapesti központ vidéki ipartelepítési törekvéseinek eredményeként nőtte ki magát korszerű nagyüzemmé. • Miért kell most a trösztöket, nagyvállalatokat szétdarabolni, amikor nem is olyan régen a hazai gazdaság-irányítás ennek éppen ellenkezőjét, a vállalatok összevonását, egybeolvasztását szorgalmazta? Mert azóta egy és más megváltozott. Elsősorban a külpiac kényszerítő hatására már a vállalatok vezetői is belátják: a jövedelmezőbb termelésnek kizárólag a piaci lehetőségeket felismerő és azt ki is használó, szervezettebb munka a biztosítéka. Ennek érdekében a népgazdaság irányítási és szabályozási rendszerét sok tekintetben megváltoztatták az utóbbi években, de az iparvállalatok szervezeti formája és ennek megfelelően érdekeltségi rendszere nem igazodott ehhez a folyamathoz. Tapasztalatok bizonyítják: nem minden tröszti, nagyvállalati szervezet ösztönzött a termelékenyebb, minőségi munkára. Hiszen, ha egy-egy üzem rpsszul dolgozott, netán" ráfrZetés’és' volt]“Ri^8gítette a központ valamelyik jól ‘J menő egysége. Ugyanez volt a helyzet a pénzügyi alapok elosztásával és» a fejlesztésekkel is: előfordult, hogy a fejlesztési keretből éppen az a gyár kapott aránytalanul keveset, amelyik más üzemeket is „eltartott”.Gazdaságpolitikánk mostani és jövőbeni feladatai indokolttá tették a nagyvállalati formák fokozatos leépítését. Ez a munka már tavaly megkezdődött a bor-, a dohány- és a cukoripari üzemek önállósításával, s az idén folytatódik. Az év elejétől önálló vállalatként dolgoznak az édesipari üzemek, neves porcelángyárak, néhány útépítő- és könnyűiparig üzem, valamint a szénbányák. • Az önállóság nagyobb felelősséggel jár. különösen most, amikor nemcsak éves munkaprog-’ ramot, hanem ötéves tervet is, kell készíteniük a vállalatoknak,, ezúttal teljesen önállóan. Az exportlehetőségeket újból felmérik, esetenként új külkereskedelmi partnert keresnek. Sokuknak a tervezésnél figyelembe kell-venniük: termékeik eddig világszerte elismert márkajelzéssel, — pél-: dául Tungsram, Lampart — futottak, ezentúl azonban erre nincs lehetőség, hiszen több önálló vállalat egyidejűleg használhatja ugyanazt a védjegyet. Eközben jó néhány házon belüli gondot is meg kell oldaniuk. A szervezeti változással együtt csökkentik a korábban felduzzasztott nagyvállalati alkalmazotti lét-- számot. Cseppet sem irigylésre- méltó feladat több száz embernek, köztük sok kiváló szakembernek felmondani, új állást keresni, s találni. Néhány vállalatnak gondot jelenthet a korábban felvett ex-t- portfejlesztési hitelek törlesztése. A kecskeméti kádgyár például csaknem fél milliárdot kapott rekonstrukciós beruházásra az egy-:: kori Lampart központtól. Most, hogy önállósultak, kétségesnek ítélik meg a jövőre esedékes tör-i lesztést, szerintük ugyanis ma még ráfizetnek a fürdőkádra. A kiutat gyorsabb gyártmányfejlesztéssel, termékeik formatervezésével, divatosabb színezéssel és kö-„ rültekintőbb piackutatással kíván- 1 ják megtalálni. • A most önállóvá vált iparvállalatok többségének tehát jó néhány jogi és szervezeti nehézséget kell áthidalniuk. Az üzemekben, a műhelyekben, a muri-" képadóknál azonban a megszokott; üfémben dolgoznak.;,mopdhátn^nk úgy is, minden a.régi. . , Sz. L. „Zöld szalag” a Buna Kombinát körül A Halle megyei Buna Vegyipari Kombinát az NDK egyik legismertebb, legnagyobb ipari üzeme. Szinte nincs is olyan ága a népgazdaságnak, amely ne használna fel valamilyen itt gyártott terméket. A vegyipari üzem közelsége általában nem kedvez a környezetnek, bármilyen korszerűek legyenek is berendezései. A kombinát vezetői ennek a ténynek a tudatában határozták el — a környéken lakók véleményének meghallgatása után —, hogy zárt zöldövezetei teremtenek az üzemóriás körül. Tavaly 120 ezer fát és bokrot Hitettek el a kijelölt területen, de a következő években is tovább folytatják a fásítást. így 300 hek-< tár kiterjedésű zárt zöldövezet létrehozása válik lehetővé. Ez ak-_ kora terület, ami a levegő tisztaságának védelme mellett még jelentős erdőgazdasági hasznot is hoz a következő években, évtizedekben. A nagyarányú munkába a kom-f b inát közvetlen közelében levő falvak lakossága is bekapcsolódott, anyagi segítséggel, társadalmi munkavállalással. Tavakat, szöh őkutakat, pihenőhelyeket építettek már eddig, és terveznek a jövőben is a „zöld szalag" egész' hosszában. (BUDAPRESS — PANORAMA) NÉPI DEMOKRÁCIÁNK SZÜLETÉSÉ (V.) mm ■■ A rendszer kiépülése A NÉPI DEMOKRÁCIA sajátos átmeneti politikai rendszer: a hatalom osztályjellegénél és megosztottságánál, a politikai erők összetételénél, valamint az új forradalmi intézményeknél fogva több mint a hagyományos polgári demokráciák, de még nem szocialista jellegű. A politikai hatalom kérdése tisztázatlan, a régi polgári intézmények még megtalálhatók, a burzsoázia képviselői még a küzdőtéren vannak, s eszmei-politikai befolyásuk még számottevő. 1944—45 folyamán a népi demokráciának két alaptípusa alakult ki: A jugoszláv típus, ahol a munkásosztály hatalma kezdettől fogva érvényesült, s a népi demokrácia politikai berendezkedésében sokkal közelebb állt a proletárdiktatúrához. mint a polgári demokráciához, és a klasszikus népi demokrácia, ahol a hatalomban a munkásosztály és parasztság mellett a burzsoázia németellenes liberális része is képviseltette magát, s ahol a politikai rendszerekén, s a hatalom gyakorlatában jobban megmaradnak a polgári demokratikus vonások. Az első típushoz Jugoszlávia mellett Albánia tartozott, a másodikhoz Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, Magyarország, és Románia. 1945 TAVASZÁRA Kelet-Euró- pában mindenütt létrejöttek az új demokratikus államhatalmi szervek; megválasztották vagy összehívták a törvényhozó testületeket és beiktatták a kormányokat; kiépült az új közigazgatás; megalakultak a demokratikus pártok és tömegszervezetek. Csehszlovákiában és Lengyelországban a köz- társasági államformát állították vissza, Jugoszláviában 1945-ben, Albániában, Bulgáriában és Magyarországon 1946-ban, Romániában 1947 őszén számolták fel a királyságot és kiáltották ki a köztársaságot. A kormányok jobbára koalíciós alapon működtek, ösz- szetételük az adott ország belső politikai erőviszonyaitól függően különbözőképpen alakult. A legtöbb miniszteri tárcával a kommunista pártok Albániában, ill. Jugoszláviában rendelkeztek, viszonylag a legkevesebbel Magyarországon és Romániában. A PARLAMENT szerepe szintén országonként változott, a legkisebb hatalma a balkáni országokban volt, a legnagyobb viszont — a polgári hagyományok folytán — Csehszlovákiában. A választójog kiterjesztése, s az új választási rendszer következtében a parlament összetétele mindenütt sokkal demokratikusabb lett, mint a háború előtt, s nagy számban kerültek be oda a dolgozó osztályok képviselői. A népi demokráciára jellemző, hogy eltérően a klasszikus polgári hatalommegosztás elvétől (törvényhozó, végrehajtó és bírói hatalom) a végrehajtó hatalom tartósan a törvényhozás fölé kerekedett. Az államapparátus (a közigazgatás, hadsereg, rendőrség) újjászerveződése országonként szintén eltérő módon történt. Albániában, Jugoszláviában, Lengyelországban és részben Csehszlovákiában a régi polgári államot és erőszakszervezeteket a náci ill. az olasz hadsereg verte szét, s annak romjain a megszálló fasiszta csapatok közigazgatása épült ki. A felszabadulás után ezen országban a régi — háború előtti — államgépezet visszaállításáról szó sérti lehetett, azt egyetlen társadalmi réteg sem akarta. Az új népi demokratikus állam és közigazgatás a partizán ill. az ellenállási mozgalom által már a háború alatt létrehozott helyi népfelszabadító — vagy nemzeti bizottságok hálózatára épült, tehát már a kezdet kezdetén új államapparátus ill. közigazgatás jött létre. Bulgáriában, Magyar- országon és Romániában (és az „önálló” Szlovákiában) a régi államgépezet szinte az utolsó pillanatig fennállott, sőt Romániában és Bulgáriában, ahol a fordulat — a náci Németországgal való szakítás — önerőből, s nagyobb megrázkódtatás nélkül ment végbe, az államapparátus szinte sérthetetlenül átkerült a demokratikus, németellenes erők kezébe. Magyarországon — a fél évig tartó felszabadító harcok során — a horthysta államapparátus teljesen szétesett, de a harcok el- csitultával — kül- és belpolitikai okok következtében — a régi köz- igazgatást szervezték újjá, s később kezdtek hozzá az igazoló bizottságokkal, s B-listázásokkal, személyi összetételének demokratí 7Q 1 á C0h07 JUGOSZLÁVIÁBAN és Albániában az új demokratikus hadsereg magvát a partizánhadsereg alkotta. Lengyelországban, Csehszlovákiában és Magyarországon új hadsereget kellett szervezni., A lengyel és csehszlovák néphadsereg a Szovjetunióban megalakult hadifogoly-hadosztályokra alapozódott. Magyarországon a hadsereg létszáma nem volt jelentős, de az ütőképes hadosztályok már 1946 tavaszán kommunista kézben voltak. Bulgáriában és Ro- mániábari a régi hadsereg részt vett a németellenes fordulat végrehajtásában, s átállt a demokratikus erők oldalára. Ezen országokban a baloldali pártoknak hosszú harcot kellett íolytatniok a hadsereg feletti ellenőrzés megszervezése, a hadsereg átszervezése és megtisztítása érdekében. A rendőrséget szinte valameny- nyl országban teljesen újjászervezték, a régi alakulatokat (Magyarországon pl. a csendőrséget) feloszlatták, s hol egységes államrendőrségeket, hol népi milíciákat állítottak fel. Az állambiztonsági szervek létrehozására és működtetésére a kommunista pártok tették meg az első lépéseket. Így Volt ez pl. Lengyelországban, ahol 1946—47-ben a rendőrségi munkatársaknak 73 százaléka, a belügyi szervek alkalmazottainak 87 százaléka a Lengyel Munkáspárt tagjainak sorából került ki. A népi demokratikus rendszer másik fontos eleme — az állam mellett — a párt és a pártrendszer. Erre a kérdésre még vissza fogunk térni, most elöljáróban annyit: — a forradalmi folyamatban a politikai pártok döntő szerepet játszottak, nemcsak mint a politikai akaratnyilvánítás és véleményformálás eszközei, hanem mint olyan politikai intézmények, amelyek meghatározott társadalmi rétegek érdekeinek képviselői. A pártok ellenőrzésük alá vonták az államot, felosztották egymás között az állami pozíciókat — a hivatalokat —, s a harc azért folyt, hogy az állami pozíciók tartósan mely osztály, vagy párt kezébe kerüljenek. A TÁRSADALMI és tömegszervezetek közül, amelyek a népi demokrácia politikai rendszerének harmadik elemét alkották, a szakszervezetek voltak a legfontosabbak. A második világháború után a szakszervezeti mozgalom Kelet-Európa-szerte fellendült; a taglétszám minden korábbinál magasabbra emelkedett; a régi joboldall keresztényszocialista, vagy félfasiszta korporációs munkás érdekképviseleti szerveket feloszlatták, s számos új szakszervezet alakult; Megszűnt a korábbi megosztott^, ság, s csaknem mindenütt megteremtődött a szakszervezeti egy- , ség, a két munkáspárt közös vezetése alatt. A szakszervezetek széles körű tevékenységet fejtét-e tek ki, nemcsak állami feladatok,; végrehajtására mozgósítottak, hanem ellátták a munkásság érdé-- keinek védelmét, sőt a politikai;- harcokból is kivették részüket. Általában a munkásegységfront hívei voltak, s a munkáspártok^ szilárd támaszainak bizonyultak a hatalomért vívott harcban. AZOKBAN az országokban*, ahol már a háború előtt alkot-- mányban rögzítették a jogviszonyokat, mint pl. Csehszlovákiában, Lengyelországban, ott a régi polgári alkotmányt állították vissza. Ahol felhasználható alkot- many nem volt, ott a népi hatalom új jogrend kialakítására törekedett, amely egyszerre tartalmazott demokratikus és forradalmi elemeket. Albániában és Jugoszláviában már 1946-ban elfövi gadták az új alkotmányt, a többi* kelet-európai országban a népi demokratikus forradalom befejezői szakaszában iktatták törvénybe az új alaptörvényeket, amelyek1 az 1936-os szovjet, ún. sztálini1 alkotmányt alapul véve összegezték és rögzítették a társadalmi- politikai változásokat. Vlda István
