Petőfi Népe, 1981. február (36. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-27 / 49. szám

1981. február 21. • PETŐFI NEPE • 5 VÉLEMÉNYEK, HASZNOS JAVASLATOK A CSALÁDBÓL--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------j M it mond a j^ülő? A_ Hazafias Népfront és a Köz­ponti Népi Ellenőrzési Bizottság országszerte felméri, hogy a gyer­meknevelés céljára fordított pénz- beni és más, tenmészetbeli jutta­tások a családoknál mennyiben könnyítik a gyermeknevelést, s melyek a megoldásra váró prob­lémák.' Baranya, Békés, Csongrád, Borsod és más megyéken kí­vül Bács-Kiskun kijelölt részén — Kecskeméten és a járásban — is hozzáláttak azoknak a tények­nek a feltárásához, amelyek szám­bavétele és a megoldások keresése megegyezik a XII. párikongresz- szusnak a gyermekes családok, esek közül is elsősorban a nagy- családosok helyzetének könnyíté­sét célzó határozatával. A kecskeméti népfrontbizottság, Valamint a városi és járási NEB febt uári, megyeszékhelyi véle­ménykutatása máris számos ta­nulságot összegzett Kecskeméten, ahol nem kevés: 10 ezer 453 álta­lános iskolás gyermek él és tanul. Róluk, velük kapcsolatban mond­ta el észrevételét ed„dig már több mint száz szülő. Mit mutatnak a februári fel­mérések? A széchenyivárosi szülők elis­meréssel szóltak a gyermekorvo­si ellátásról, de helytelenítették, hogy a váróhelyiséget kicsire ter­vezték, és a szellőztetés sincs jól megoldva. Általános vélemény volt, hogy a körzeti orvosi rende­lők egy része nem elég tiszta, kör­nyezetük sivár. A széchenyiváro­si gyermekrendelőben például szí­vesen látnának olyan rajzokat, mesefigurákat, amelyek csökken­tenék a gyermekek félelemérze­tét. Az iskolai és az óvodai étkezte­tésről szólva sokan kérték, hogy adjanak a gyermekeknek több. vi­tamindús főzeléket, gyümölcsöt és friss zöldséget a szénhidrátdús — olykor meg zsíros — tápanyagok ellensúlyozására. A Kuruc téri általános iskolá­ba járó tanulók szülei elégedet­tek az intézményes neveléssel. Nem titkolták viszont, hogy egyes családoknál az állami támogatás különféle formáit — például a csa­ládi pótlékot — nem mindig a gyermekek javára használják fel. A változatos, vitamindús étkez­tetést itt is kérték. Szóvá tették még, hogy az iskolatáskák túlnyo­mó részben nem a célnak meg­felelően készülnek, használatuk nehéz. Az áruk pedig nincs arány­ban a tartóságukkal. Hamar tönk­remennek. Hasonlóképpen lehet­ne jobb a gyermekcipők minősé­ge is. A Jókai Mór Általános Iskolá­ban több gyermekes, és a gyer­mekeiket egyedül nevelő szülők egyaránt részt vettek a népfront és a Népi Ellenőrzési Bizottság ál­tal kezdeményezett eszmecserén. A gyermekgondozási segélyről — a többi között — elmondták, hogy az nagy segítség, mivel a kisgyer­mekkel való foglalkozás mellett az anya tanulhat, képezheti ma­gát. Az viszont hátrányos — és ezért nem a gyes bevezetése okol­ható —, hogy a segély ideje alatt a munkahely és az anyák kapcso­lata sok esetben teljesen megsza­kad. Gondot okoz a szülőknek —; gyermekeik fejlődésére pedig ked­vezőtlen —, hogy a szabadban vé­gezhető mozgásra, sportolásra nincs elég hely. A sportpályákat a mozgásigény kielégítésére — sportági hovatartozás nélkül — a jövőben jobban ki kellene hasz­nálni ! Hasznos és tanulságos volt a szarkási általános iskolában meg­tartott februári találkozó is. A szülők elmondták, hogy szívesen hallgatják a TIT „Szülők iskolá­ja” és a „Matematika szülőknek” című sorozatának előadásait. Is­mereteik gyarapítását a gyermek- nevelésben jól szolgálja, hogy a szülői értekezleteken vissza-visz- szatérnek egy-egy korábbi neve­lési problémára, és a megoldáshoz is közösen igyekeznek eljutni. A szarkási iskolásokat egyéb­ként sokan, sokféleképpen segítik. A Gyümölcs- és Dísznövénykuta­tó Intézet minden é.v augusztusá­ban 200 forinttal járul hozzá egy- egy, ott dolgozó szülő szeptemberi tanszervásárlásához. Az Alföld Szakszövetkezet pedig a két- és háromgyermekes családokat szep­temberben 500 forint segéllyel se­gíti. A szarkási szülőket is kedve­zően érintette a gyermekgondozá­si segély bevezetése, s az, hogy — a hathatós segítség egyik formá­jaként — a gyermeküket egyedül nevelő szülők is kapnak családi pótlékot egy gyerek után. Véle­ményük szerint a jelenlegi csalá- dipótlék-rendszer megfelel a nagy- családosok érdekeinek. A meglevő — és megoldható — gondok egyikét, hogy például Kecskeméten a cipőkínálat nem mindig igazodik az évszakhoz, és egy-egy méretű gyermekcipőt olykor hasztalanul keres a szülő valamelyik boltban, a kereskede­lem és az ipar együttesen bizo­nyára meg tudná oldani. A szülőkkel való találkozások tapasztálatait később a gyakorlat­ban hasznosítják. K — I ■aaWB—imiw t H ■) KB' " __ _ BÁCS-KISKUN MEGYEI MŰEMLÉKEK Csonkatorony Soltszentimrén Közvetlenül a mohácsi vész előtt építették az egyhajós templomot. Az alapítás idejére utalna egyik megmaradt falán kiolvasható 1522-es szám? A legendának lenne igaza, mely szerint Imre herceg élt hajdan a to­ronyban? Amikor a múlt század második felében a nemzeti múlt és a hajdani idők tárgyi emlé­kei felé fordult a figyelem, öregebbnek vél­ték a magányos egyházat. Bár ma sem zár­ható ki teljesen, hogy a tatárjárást követő évtizedekben emelték, mint például a la­punkban néhány hete bemutatott ócsai temp­lomot. (Gótikus elemelj már -akkor élénkí­tették a nyugalmasabb román \ stílust.) Mégis az Archeológiái Értesítő 1901-es év­folyamában olvasható cikk látszik meggyő­zőbbnek. Szerzője, Halaváts Gyula szerint „keleti részében nyolcszög öt oldalából for­mált szentéllyel záródik. Az ily alakú szen­tély a góth-3tílus jellemzője. Tudva pedig azt, hazánkban a góth-stílusban való építke­zés a tatárjárást követő időben kezd megho­nosodni: a szentimrei temolom nem épülhe­tett a XII. században a tatárjárás előtt, mint ezt Blaskovich Sándor úr (a földjén díszlő emléket ismertető birtokos; szerk.) állítja, mert akkor szentélye félkör alakú lenne”. H. N. (Pásztor Zoltán felvétele) Mindenképpen „régmúlt élet magányos hírmondó ja”- (Biczó Piroska), mindenképpen zajos idők tanúja, mindenképpen becses emlékünk. A to­ronyban ma is jól kivehető lőrésekböl következtethetően védelmi célokra is használták a századokkal dacoló, immár csonkatornyos templomot. wmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmMMMmmmmmmm Amidőn imette Panaszkodik tanár ismerősöm, hogy sajnos nagyon laposan fo­galmaznak a mai diákok, a közép- iskolások. Alig akad közöttük, aki átérzi egy-egy vers szépségét, aki örömet talál a nyelvi fordulatok gazdagságában, a kifejezések pon­tosságában, eredetiségében. A ma­gyardolgozatokat javítgatva jött rá, erre. Az utóbbi hetekben, hónapok­ban bizony a televízió különféle műsoraiból is kiderült, hogy so­kan— fiatalok és idősebbek egy­aránt — nagyon gyengén állnak az általános műveltséggel, külö­nösen, ha irodalmi ismeretekről kérdezik őket. Volt olyan ver­senyző, aki nem tudta megmon­dani, ki írta a Szózatot, nem is­mert rá József Attila, Petőfi Sán­dor, Ady Endre olyan verseire, amelyek pedig iskolai tananyag­ként szerepelnek, illik ismerni, sőt tudni azokat. Talán kötelező is, bár ez szigorúan hangzik. De nem enyhíthetjük a szigort, ha egyetlen nemzeti eposzunkról, a Zalán futásáról van szó. Mert azt is a televízió képer­nyőjén láthattuk, hogy az ötöd­éves egyetemi hallgatónő, az eposzból elhangzott klasszikus so­rok alapján nem tudta megmon­dani, mi a vers címe, nem ismer­te fel a Zalán futását. Noha ez a lány öt évvel ezelőtt érettségi­zett, s természetesen korábban általános iskolába járt. Ez még akkor- is szégyen, ha — mint az illető — matematika szakos, ér­deklődése ’tehát nem humán jel­legű. Felróható-e ez a szégyen kizá­rólag neki, a versenyzőnek? Egy­• • • értelműén az ötödéves egyetemis­ta hibáztatható-e ismereteinek ezért a mély szakadékéért? Alig­ha. Kétségtelen, hogy már az is­kolai oktatásban, az általánosban, majd a középiskolában nem ju­tott elegendő idő arra, hogy ala­posabban, részletesebben foglal­kozzanak például a Zalán futá­sával. Ügy elemezzék, hogy az évekre, évtizedekre élmény ma­radjon a tanulónak még akkor is, ha az irodalom nem különöseb­ben érdekli, ha nem abból akar majd megélni. Tudom azt is, miért nem tudtak elmélyültebben fog­lalkozni a klasszikus eposszal: nem volt rá idő. Csak átfutottak rajta, „megemlítették”, letudták a tanterv szerinti anyagot, ezzel is elütöttek egy-két órát. Nyoma tehát csak abban a gyerekben maradt, aki ily rövid idő alatt is képes volt ráérezni a nyelv szép­ségére, a lüktető hexameterekre, vagy aki otthon önszorgalomból — ha nem is végigolvasta — be. lenézett legalább a gyönyörű eposzba. Az általános iskola negyedike­sei Petőfi Sándor A Tisza című költeményét tanulják. Házi fel­adat, hogy a vers első három sza­kaszát kívülről megtanulják, a többit tartalom szerint saját sza­vaikkal kell tanári felszólításra elmondani. Sajnos, ebből a „sa­ját elmondásból" aztán hajme­resztő dolgok derülnek ki: a gye­rekeknek nincs szókincsük ah­hoz, hogy meséljenek. Nem hogy A Tisza című verset, de egy szimplább, egyszerű olvasmányt is saját szavaikra fordítsanak. Ha én készíteném a' tantervet, akkor házi feladatként az egész verset megtaníttatnám A gyerekekkel, hogy legyen, bővüljön a szókin­csük. Mert a két jelenség össze­függ: kitől tanuljanak a gyerekek „szókincset”, ha nem éppen Pető­fitől, az ő verseiből. Saját sza­vakkal ugyanis elmondhatatlan — legalábbis egy kilencéves gye­reknek — a sárga fövenyszőnyeg, amely tartott a mezőnek. Alig elmondhatók a levágott sarjúren- dek, vagy az, hogy „ ... a folyó oly szelíden ballagott le parttalan medrében ...” Ezeket a gyerek csak tanári elmagyarázás, szülői ráébresztés után érti meg. Mert nem tudja mi lehet a parttalan meder, a sarjúrend, a fövenysző­nyeg, s alig tudja elképzelni az erdőt, melynek „,.. az alkony üszköt vet fejére ...” De ha egy­szer valaki elmondja neki, soha nem felejti el. A hatodik osztályban * már Arany János Toldi-jánál tarta­nak, s csupán az első éneket kell kívülről megtanulni. Természete­sen ez is bőven elegendő egy ti- zenkét-tizenhárom éves' gyerek­nek, s a pedagógus bizonyára örül, ha valóban megtanulják, mégin- kább, ha értik is. Értik. Élvezik, mert elmagyarázzák nekik az is­kolában, hogy mit jelent a „fel­ült Lackó a béresek nyakára .. mi volt a vendégoldal, s mit kell érteni a következőkön: „Azt hin­né az ember, élő tilalomfa, ütve általútnál egy csekély halom­ba ...” Persze nem .minden gye­rek érti, élvezi, nem mindenki — még a felnőttek közül sem — fog­ja fel például azt, hogy „A játszi reménység, amidőn imette...” De csak az első éneket kell tudni, a többit elolvassák, s vagy marad belőle valami a gyerekek fejében, vagy nem. Pedig kitől tanuljanak nyelvi szépséget) ha nem Petőfitől, Aranytól, Vörös- martytól, az ő verseikből, s később másokéból: regényekből, novel­lákból, drámákból. Mert, ha az ál­talános iskolában több idő jutna a nyelvre, a magyar irodalomra, akkor a középiskolások nem fogalmaznának laposan, s később nem kényszerülnénk arra, hogy nyakatekert felszólalásokat, ünne­pi beszédeket, szörnyű előadáso­kat hallgassunk. A felnőttek dön­tő többsége borzalmas kínban van, ha a nyilvánosság előtt be­szélnie kell, mert érzi, hogy gyat­ra a szókincse. S ez még a sze­rencsésebb eset. De sokan van­nak, akik szilárd magabiztosság­gal állnak mikrofon elé, s a kö­vetkező percekben, félórákban kerékbe törik az édes anyanyel­vet anélkül, hogy akár egy pilla- natra is ráébrednének vétkeikre. Azzal kellene pedig kezdeniük, hogy emberek, én nem tudok ma­gyarul. Ezzel nem akarom azt monda­ni, hogy csak az szólaljon meg, aki tökéletesen beszéli a nyelvet, mert akkor úgy járnánk, amint Illyés Gyula mondta: ha az em­ber állandóan a nyelvtani szabá­lyokra, a nyelvművelők tanácsai­ra, dörgedelmeire és átkaira fi­gyelne, nem merne megszólalni, nehogy vétsen az anyanyelv el­len. Nem erről van szó. Arról in­kább, hogy ráébresszük, egymást, ráhangoljuk gyerekeinket a nyel­vi szépségekre, az igényességre, választékosságra, fölfedeztessük velük a gyönyörködtető lelemé­nyeket, fordulatokat, képeket, ha­sonlatokat és jelzőket. S ezt leg­hatásosabban a jó irodalommal, Arannyal, Petőfivé!, Jókaival tudjuk az általános iskolákban. Ment a nyelv mindenkinek olyan étele-itala, amely egyaránt szük­séges a sporthoz, • matematikához, műszaki tudományokhoz. úttörőélet így vetélkedtünk.,.! Az elmúlt héten Kecskeméten, a Bányai Júlia Gimnáziumban hatvan úttörő-matematikus mérte össze tudását. Aki ezen a versenyen részt ve­hetett, túljutott a csapat- és a városi-járási vetélkedőn, illetve azon első vagy második helyezést ért el. A megyeszékhely iskoláiból három hetedikes — Bognár Géza, Páli István és Szeberényi Tamás — valamint három nyolcadikos — Lengyel György, Ménesi Tóth Erika és Szerdahe­lyi Andor — vetélkedett. Hátuk közül öten helyezést értek cl! Mit nyúj­tott a verseny, mik a további terveik, merre készülnek az elkövetkező években — erről beszélgettünk velük. A második­nak érkező Szerdahelyi Andor elnézést kért a többiek­től, hogy gyor­san akarja le­bonyolítani a találkozót, mert vidéki lévén, ideje a menetrendhez kötődik. — A verseny nagyon szép él­mény volt számomra — kezdi. — Azt nyújtotta, amit a matemati­kában 'annyira szeretek: új fajta példákon logikai készségünket, gondolkozni tudásunkat mérték le. Hatodikos korom óta, amikor az ének-zenei általánosba kerül­tem, én folyton fizikai és mate­matikai összefüggéseken töröm a fejem. Édesanyám, aki pedagógus, és tanárom Brenyó Mihályné sokat segítettek a felkészülésben . To­vábbtanulás? A Kodály iskolában maradok, mérnöknek készülök. — Szabad időben mit csinálsz? — Modellezek, de szeretem a kertészkedést is. Hangszeres ze­nét is tanulok, harsonázom. Ménesi Tóth Erikát a Petőfi iskola indította a megyei ve­télkedőre. ösz- szel a Katona József Gim­náziumban ta­nul tovább. — Kisdobos­ként szerettem meg a matekot, jó tanáraim voltak, kezdetben Dia- kovszki Katalin, később Sebők Jenő. Volt néhány esztendő, ami­kor a kémiát, majd az idegen nyelveket tanultam szívesen. Ta­valy eredményeim alapján me­hettem a városi versenyre, de nem .értem el helyezést.- Kitűnő tanuló vagyok, ezért ez nyilván bosszan­tott is kicsit. Nekifogtam újból a korábban annyira szeretett mate­matikai összefüggések tanulásá­nak. Édesanyám irányított, adott új és új feladatokat. Alapvetően természettudomá­nyos érdeklődésű vagyok Szabad időmben kémiával, fizikával és matematikával kapcsolatos köny­veket olvasok. Szépirodalmat? Ke­veset ... A vetélkedő számomra nagyon tanulságos volt. Mindenre ponto­san emlékszem, azt is tudom, hol hibáztam, és mi lett volna a he­lyes lépés ... A Molnár Erik iskola „öreg” versenyzője Lengyel György. Amíg bátyja. Zsolt, iskolatársa volt, ne­vük gyakran szerepelt együtt a győztesek között. A matematikát, az orvostudo­mányt, a műszaki ismereteket más nemzet fiai is tudják, de a ma­gyar nyelv csúcsait jelentő iroda­lomban csakis olyan ember ké­pes gyönyörködni, aki itt szüle­tett, itt nőtt fel, itt tanult meg beszélni, írni és olvasni. Csakis az értheti az ilyen sorokat: „Itt benn vagyok a férfikor nyará­ban Az ifjúságnak eltűnt tava­sza ...” Aztán: „Óh lassan szállj és hosszan énekelj / Haldokló hattyúm, szép emlékezet.” Ezek és az ilyen sorok már-már lefor- díthatatlanok idegen nyelvre, mert éppen az veszne el belőlük, ami nekünk a zamatot, átültetés­kor elhaló jelentést, a kifejezések puszta tartalmán túl annak érzel­mi, gondolati és történelmi mély­ségeit is mutatja. Korábban a nyelv csúcsait je­lentő irodalomról szóltunk. De van-e, lehet-e a nyelvnek csúcsa? Lehet. Csakhogy ez a csúcs nem örök, csupán időleges. Mert újabb és újabb csúcsokat mütát meg az édes anyanyelv azoknak, akik te­hetséggel, szorgalommal, tudással és alázattal közelítenek hozzá. S á legnagyobb csúcsokon kívül ki- nek-kinek van „egyéni csúcsa”,- az a szókészlet, amellyel kifejez­heti magát. Arra kellene töreked­ni, hogy' ezek az egyéni csúcsok minél inkább'megközelítsék azo­kat a kimagasló ormokat, ame­lyeket Balassinak, Petőfinek, Aranynak, Adynak, Illyés Gyulá­nak, Nagy Lászlónak' nevezünk. Szokták a nyelvet aranybányá­hoz is hasonlítani. S ki-ki annyi „aranyat” hozhat föl onnan, amennyit képes. Minél mélyebb­re ássa magát a nyelv rétegeibe, annál több kincset talál. Mert a mélység mérhetetlen. Gál Sándor — A testvé­rem? Tavaly a csillebérci ■ or­szágos verse­nyen hetedik lett! Pesten ta­nul, gyakorló­gimnázium­ban, és én utá­na megyek... A verseny? Nekem nagyon tet­szett! És a GAMF-on a számító­gépek ... Azt mondhatom, hogy a kémiát és a fizikát legalább annyira szeretem, mint a mate­kot! Bennünket a Molnár .Erik iskolában Varjú Lajos tanár úr készített fel, Tulajdonképpen olyan sokat vetélkedünk, matekozunk, hogy a másoknál gondot jelentő izgalmat nem ismerjük már ... Naponta egy órát tanulok. Azért ennyit, mert órán figyelek, és nincs többre szükségem. Kémia- szakkörre járok, mert az érde­kel ... és készülök a gimnázium­ba. Kevés a szabad időm. Ha van, olvasok. A kalandos könyveket szeretem, meg a jó krimit... A hetedike­sek között az első helyezett Páli István lett. Melegítőben, sportszatyor­ral érkezett a beszélgetésre, mert cselgáncs- edzésre készült. | — Mi azért szerepelünk jól a versenyeken, mert elsős korunk óta új matekot tanulunk. Szap­panos Benedekné volt a tanító­nőnk, sok mindent tanultunk meg játékos formában tőle! Amikor felső tagozatba kerültünk, Varjú Lajos foglalkozott velünk, szak­körön és órán. A matematika érdekel minden tárgy közül a legjobban, főként az új megoldások, a kombinációs lehetőségek. Azután a kémiát sze­retem, ha most ‘lenne három sza­badnapom, csak kémiával foglal­koznék! Hobbim? Bélyeget gyűjtök. Sze­retek túrázni. Mérnök szeretnék lenni! István jó ba­rátja, osztály­társa Bognár Géza. Barát­ságuk lassan egy évtizedest!) lesz. — Harmadi- dikos korom­ban jöttem rá, hogy a matek milyen érdekes! Gyakran volt háziverseny, és min­dig az elsők között voltam. Barta Júlia volt a tanárom akkor, és biztatott, foglalkozzam ezzel a tárggyal, érdemes. A Bányaiban a verseny számom­ra azért volt jó, mert a feladatok logikus gondolkodást, nem mecha­nikus műveletmegoldást követel­tek. Nagyon tetszett nekem a GAMF, a számítógépek. Mérnök szeretnék lenni. Sza­bad időmiben németet tanulok, bé­lyeget gyűjtök, és csinálom a pontszerző feladatokat. Szeretek olvasni, főként tudományos-fan­tasztikus könyveket, meg Rejtő Jenőt... Szeberényi Tamás a vá­rosi versenyen sikerrel sze­repelt, ezért in­dulhatott a me­gyei vetélkedőn. — Nagyon szeretem a lo­gikai felada­tokat, ezért foglalkozom sokat matematikával. A verseny tanul­ságos volt számomra, de nem mérnök, hanem jogász akarok len­ni, ügyvéd ... Szeretek tanulni, a fizikát, történelmet és a földraj­zot különösen. Szabad időmben sportolok, németet tanulok, ren­dezem a bélyeggyűjteményem. Várom a nyarat is, hogy táboroz­ni mehessek! A Bolyai János Társaság, a Magyar Úttörők Szövetsége és a megyei tanács művelődésügyi osztálya rendezte me­gyei vetélkedőn helyezést ért el a nyol­cadikosok közül: Hársfoi Péter hartai. Szerdahelyi Andor kecskeméti, Ungi Sándor és Tiszttartó Agnes bajai, vala- lamint Lengyei György kecskeméti út­törő — teljesítményüket arany oklevél­lel jutalmazták. Ezüstoklevelet Ménesi Tóth Erika kecskeméti és Benkő Zsolt halasi pajtás kapott. A bajai Pálmai Tamás, a félegyházi Tóth Ildikó és a kalocsai Rimái Hita munkája bronz- oklevelet érdemelt. A hetedikesek sorában Páli István kecskeméti úttörő arany-; Szeghalmi Tamás kalocsai és Bognár Géza kecs­keméti úttörő ezüstoklevelet nyert el. A csávolyi Lukácsovics László bronz­okleveles lett. A döntőre Csillebércen, 19*1. június 24—29. között kerül sor. Selmeci Katalin

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom