Petőfi Népe, 1981. február (36. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-26 / 48. szám

1981. február 26. • PETŐFI NÉPE • 5 Közösen KÖZMŰVELŐDÉSI intézmé­nyeink működése meglehetősen változatos összképet mutat. Adó­dik ez egyrészt a helyi lehetősé­gekből, igényekből, másrészt a kulturális élet helyi irányítóinak, intézményvezetőinek rugalmassá­gából vagy rugalmatlanságából, s nem utolsósorban abból, hogy 'mennyire tudják előteremteni a fenntartáshoz és működéshez szükséges anyagi alapokat. Mert a közművelődéshez is pénz kell. Azok a települések vannak sze­rencsés helyzetben, ahol a gaz­dálkodó szervek — ipari üzemek, vállalatok és termelőszövetkeze­tek — felismerve a társadalmi szükségletet, anyagilag is hajlan­dók támogatni az egész település közművelődésének ügyét. A ta­pasztalatok szerint országszerte, így Bács-Kiskun megyében is a legkülönbözőbb formái alakultak ki e támogatásnak. Ilyen például az intézmények közös fenntartása. Ehhez azonban nyomban hozzá kell tenni, hogy e lehetőséget a megyében túlzottan kevés — mindössze öt — helyen használ­ják ki. Három művelődési ház és két klubköhyvtár működik csú- pán ilyen alapon. Pedig ez lenne \ az egyik legjárhatóbb útja az anyagi eszközök előteremtésének, növelésének. A MEGYEI TANÁCS művelő­désügyi osztályának a közművelő­dési intézményhálózat fejlesztési feladatairól készült egyik leg­újabb jelentésében egyebek kö­zött ezt olvashatjuk: „A művelődési otthonok állami támogatása a következő tervidő­szak elején várhatóan nem nö. vekszik... Emellett azonban gya­rapítani kell mindazokat a bevé­teli forrásokat, amelyek elősegít­hetik a közművelődési formák számának a növelését. A közös fenntartás, az integráció szolgál­hatja a pénzeszközök eddiginél koncentráltabb felhasználását, a szükséges technikai eszközök, be­rendezések gazdaságosabb kihasz­nálását (pl. közös oktatási-közmű­velődési eszközparkok). A szak­mai integrációval egyidejűleg, vagy inkább azt megelőzően kell megvalósítani az intézmények gazdálkodási feladatait, összevont ellátását szolgáló szervezetek ki­építését. Ezek típusairól a helyi tanácsi testületeknek kell dönte­niük, a szakmai követelmények­nek megfelelően.” Örvendetes, hogy sok he­lyütt már a célok elérése érdeké­ben tevékenykednek. Csupán pél­daként említjük Jánoshalmát, ahol kísérletképpen egy igazgatás alá vonták a közművelődési és sportintézményeket. Ettől nem­csak a szakmai munka, hanem az anyagi gazdálkodás javulását is várják. A nagyközségben ugyan­akkor a termelőszövetkezetek is juttatnak pénzt közművelődési cé­lokra. Hasonló jót mondhatunk Kiskunmajsáról, ahol — egyedül­álló példa — helytörténeti múzeu­mot hoz létre a Jonathán Terme­lőszövetkezet, s hozzájárul majd az új intézmény fenntartásához is. Jászszentlászlón a „munka és művelődés” jelszó meghirdetésé­vel próbálják növelni a közműve­lődés anyagi alapjait: az ifjúsági klub tagjai közösen termelnek, s a bevételt közösen használják fel klubcélokra. Ehhez igen sok se­gítséget nyújt nekik a helyi ter­melőszövetkezet. Nem soroljuk tovább a köve­tendő példákat. A jövőt illetően mindenképpen biztató jelenség, hogy a gazdálkodó szervek, köz­tük a termelőszövetkezetek, egy­re inkább magukénak érzik az egész település közművelődésének ügyét, s támogatják azt. R. M. ÖTLETES JÁTÉKFIGURÁK # Székely Katalin textiltervező iparművész játékfigurái Igen ked­veltek a gyermekek körében. A kedves, ötletes játékokat szívesen látjuk az üzletekben. A képen: ntolső simítások. (MTI-fotó: Pintér Márta felvétele — KS) Bács-Kiskun megye műemlékéi Bevezető új sorozatunkhoz 6 A pálmonostorai Orczy, uradalom most tsz-köz. pont. (Pásztor Zoltán felvételei) „Műemlékeink történeti múl­tunk pótolhatatlan emlékei, egy­ben az ország épületvagyonának is értékes részei. Hazánkban ma 8691 épületet védünk. Ennek 47 százaléka állami és szövetkezeti, 31 százaléka egyházi, és 22 szá­zaléka személyi tulajdonban van”, olvasható a magyar műemlékvé­delem távlati feladatait összegező, tanulmányigényű tervezetben. Szerzője joggal hivatkozott arra, hogy „társadalmi és történettu­dományi szemléletünknek mind­inkább megfelelően tovább fino­modtak, korszerűbbé váltak a műemléki értékelés szempontjai. Eredményeként teljesebbé és dif­ferenciáltabbá vált a védett épü­letek köre.” Társadalmi érdek tehát a mű­emléki tevékenység társadalmi és szakmai bázisának az erősítése. Mivel csak azt becsüljük, védjük igazán, aminek az értékeit jól is­merjük, nem írhatunk, nem szól­hatunk eleget történelmünk egy- egy szakaszát, jellegzetes törekvé­seit, építészeti vívmányait, elő­deink élet- és munkakörülmé­nyeit őrző házakról, alkotásokról. □ □ n Bács-Kiskunban 228 védett épít­ményt tartanak pillanatnyilag nyilván. Itt található tehát a mű­emléki állomány 2,6 százaléka. A lakosság számához, a megye területéhez viszonyítva kedvezőt­lennek látszik az arány, de a tör­ténelmi, a földrajzi körülmények ismeretében megfelelőnek mond­ható. A török dúlás a Duna—Tisza közét sorvasztotta a legkegyetle- nebbül. Sűrűn átvonuló hadak pusztítottak, gyújtogattak. Tartós építőanyag hiánvában vályogra, tapasztott földre fanyalodtak. A náddal fedett házsorokból nagyo­kat harapott a hol itt, hol ott fel­csapó tűz. A csak a napi szük­ségletre tekintő praktikus érde­kek korlátlan érvényesítése is rit­kította műemlékeinket. A megyénkben késve megszer­vezett tervszerű védekezés, meg­előzés körültekintően menti a menthetőt. Módszerességével, cél- tudatosságával kivívta a szakem­berek elismerését, és ami ennél fontosabb, a lakosság megbecsü­lését. A kalocsaiak a nagyszemi­náriumból kialakított ifjúsági és művelődési központtal büszkél­kednek vendégeik előtt. A megye- székhelyen élők sokkal többre be­csülik városukat a Kodály Inté­zet, a Tudomány és Technika Há­za, a Naiv Múzeum létesítése óta. A bajaiak lakóhelyük gyarapodá­sáról szólván, megemlítik a nagy- szerb-templom felújítását. Hosz- szan sorolhatnám a műemlékvé­delem szorgalmazására, közremű­ködésével létrejött vagy megmen­tett értékeket. Nyilvánvalóvá vált: a múltunk becses emlékeit féltve vigyázó lakosság ügyszeretete, megértő tá­mogatása a legfontosabb hajtóerő. Ezért határoztuk el, hogy soro­zatban mutatjuk be a Bács-Kis­kun megyei műemlékeket, és mű- emlékjellegű épületeket. Remél­hető, hogy a közéleti demokrácia erősödésével mind többen kifejt­hetik nézeteiket a fontosabb he­lyi ügyekben. Kívánatos, hogy mi­nél tájékozottabbak hallassák hangjukat, hozzáértő polgárok foglaljanak állást — például — az egyre szerteágazóbb városfej­lesztési ügyekben. (Hetente két­szer jelentkező sorozatunkkal ar­ra is emlékeztetünk, hogy száz esztendeje hozták létre a Műem­lékek Országos Bizottságát.) Számítunk a diákok és az ér­deklődő felnőttek találékonyságá­ra: ezért minden közleményünk azonos terjedelmű lesz. A kivá­gott cikkek így szép gyűjtemény- nyé kerekedhetnek. Füzetbe ra­gasztva, utólag bekötve hasznos eligazítást adhatnak évtizedek múltán is. Már csak azért is ér­demes megőrizni közleményein­kéi, mert 1982-ben, a műemlékek bemutatása után többfordulós pá­lyázatot hirdetünk, amelynek nyertesei — egyebek között — a cikkek tárolására alkalmas, szép gyűjtőt is kapnak. n □ d Mielőtt holnapi számunkban a soltszentimrei csonka torony fény­képével, történetének felidézésé­vel útnak indítjuk sorozatunkat, célszerű a megyében nyilvántar­tott műemlékek áttekintése. A kalocsai járás vezet 44 szá- montartott építménnyel. Baján 41, Kecskeméten 40 műemléket vé­denek. A három „kiskun” város­ban összesen 30 értékes, valami­lyen szempontból jellegzetes ház, templom szerepel a hivatalos lis­tán. Kiskőrös a legszegényebb 3 műemlékével. A hat városon kívül 53 faluban találtak fokozott figyelemre mél­tó épületet. Néhány nagyobb falu — Csávoly, Ersekcsanád, Mada­ras, Kerekegyháza, Jászszentlászló — nevét hiába keressük az em­lített jegyzéken. Hajós 7, Duna- pataj 6, Szalkszentmárton 5 vé­dett épülettel szerepel. A társadalmi berendezkedésből, a mezőgazdasági jellegből követ­kezően kevés értékes palota, ház maradt ránk Bács-Kiskunban. A műemléki jellegű építmények fele egyházi tulajdonú, vagy eredetű, harmada templom (62), vagy ká­polna (10). Hat plébánia vagy rendház jelzi, hogy tekintélyes épületekkel is kifejezte társadal­mi befolyását az egyház. A kalo­csai érsekség gazdagsága a díszes kanonoki házakban, az általuk emeltetett papneveldéi intézmé­nyek elhelyezésében, a főpap és környezete kényelmét szolgáló n> aralókban is megmutatkozott. Jellemző, hogy a lakosság csu­pán Szalkszentmártonban, Kecs­keméten, valamint az öntudatos kun településeken: Kunszentmik- lóson, Szabadszálláson, Kiskunfél­egyházán, Kiskunhalason áldozott méltó város-, illetve községhá­zára. Hazánk más tájaihoz viszo­nyítva, különösen a műemlék (müemlékjellegű) lakóházak szá­ma kevés, mindössze 61. A leg­poigáriasabb fejlődésű Baját dí­szíti a legtöbb, a megyében nyil­vántartottak egyharmada. Újab­ban a népi építészeti emlékekre, a tájra jellemző tanyák megóvá­sára is kiterjed a figyelem. A műemlékjegyzéken 4 tanya, több gazdasági épület, 5 szélmalom (a jánoshalmi, a halasi, a félegyhá­zi, a felsőszentiváni, a tataházi) is szerepel. Az óvott egykori kastélyok, kú­riák területi megoszlása természe­tesen a korábbi társadalmi tago­zódást tükrözi. A tanyás, kertész­kedő Kiskunságban kevés földes­úr élt, a Duna mentén és a Bács­kában több. A 7 védett kastély­ból 5 Bács-Kiskun déli, délnyu­gati részén található. Számosabb a katonai rendelte­tésű épület (kvártélyház Halason, kecskeméti lovarda, bajai lakta­nya) mint az építészetileg is kitű­nő népiskola. Védettséget kapott Petőfi kis­kőrösi, Móra félegyházi szülőháza és nagy költőnk egy portréja, va­lamint több — főként vallásos jellegű — szobor. □ □ □ Megírtuk már; szakemberek há­romévenként felülvizsgálják a műemlékek, a müemlékjellegű épületek, a városképi értékű léte­sítmények jegyzékét. Az a szán­dékunk velük egyetértve, hogy sorozatunkban időnként még hi­vatalosan nem védett, de meg­győződésünk szerint különös fi­gyelemre méltó alkotásokat is be­mutatunk. Heltai Nándor r BRAVOK Parancsot hajtottak végre?! \ A folytatásban közölt 60 év- Vvel előbbi rémtettek soro­zatban bepillantunk az Izsákon történtek bírósági tárgyalásába. A Budapesti Hírlap 1922. július 4-től meglehetős részletességgel közli az egész országiban nagy port felvert per tartalmát. A bevezető tényállás a követke­ző: Zbona János és társai (Da- nics Mihály, ny. csendőr tiszthe­lyettes, Juhász István, Cs. Tóth Gyula, Tóth Ambrus és Tóth Im­re pótcsendőrök) 1919. november 17-én Pánczél Zoltán, Beck Sán­dor kereskedőket és Schmiedt Ár. pád szabómester izsáki lakosokat kirabolták és Orgoványon fel­akasztották. A zárt tárgyalás kérése után Schmitz ezredes katonai ügyész kijelenti, hogy annak semmi alapja., „Lássa már egyszer az Brávó a magyar nyelv értelmező szó­tára szerint: bérgyilkos, kalandor. )letGko egész világ,, hogy ebben az or­szágban is a konszolidáció útjára léptünk, és nem tussolunk el sem­mit sem.” Zbona kihallgatása: csak pa­rancsot hajtott végre, amelyet Danics Mihály jelenlétében Héj- jas Iván főhadnagytól kapott. „1919 októberében hallottam, hogy az izsáki zsidók a románok­nak pénzt ajánlottak föl, hogy tovább is ott maradjanak. Erről jelentést tettem Héjjas Ivánnak, aki erre azt mondta, hogy végez­zünk velük.” Este 8—10 óráig a Moro-féle vendéglőben voltak és nyolc li. tér bort ittak meg. Nem tudja, hogy melyik zsidó házba men­tek be először (az elnök nem en­gedte zsidózni). „Emlékszem, hogy amikor az egyik házba be­mentünk, ott egy erős ember ne­kem támadt. Használtam a fegy­veremet. Azután odamentünk, ahol ezek el lettek ásva. De nem tudtuk mit csinálunk (!?). Azt tudom, hogy ki lettek végezve és elásva ...” Részletekre, az erdőben történ­tekre, a ruhák sorsára nem akar emlékezni. Danics azt mondja, hogy ő volt a parancsnok. Zbona az ellenke­zőjét állítja. „Mikor Héjjas fő­hadnagy úrnak jelentettem, hogy ezek az izsákiak kiket szeretnek, és hogy őket is nagyon szeretik a románok, akkor kaptam Héjjas főhadnagy úrtól a parancsot.” Tárgyalásvezetö: „A dolog hát­térére nem térünk kft. (Ez fölöt­tébb kényes lett volna!) Mi té­nyeket állapítunk meg. Zbona azt mondja, parancsot kapott Héjjas- tól. Ok nem voltak illetékes ha­tóság arra, hogy ítéletet hozza­nak egyéni akció keretében. Ok parancsot kaptak. — Tovább itt nincs mit fejtegetni.” Danics Mihály kihallgatása: Zbona 1919 novemberében egy román főhadnaggyal beszélgetett, „s mikor megkérdeztem, hogy mi­ről van szó, Zbona azt felelte, hogy néhányan románokkal pak- tálnak. Zbona ezt Héjjas főhad­nagy úrnak jelentette, aki kiadta a parancsot, hogy el kell fogni őket, és Orgoványon végezni kell velük. —. Az értéktárgyak elvitelére is kaptak parancsot? Danics: — Nem! Zbona: — Erre nem kaptunk parancsot. Danics: — Nem emlékszik, hogy mit csinált. „Azt még tudom, hogy felraktuk őket a kocsira, azt nem tudom, hogy hová helyeztük el a tárgyakat, de azoknak is ott kellett lenni a kocsin. Arra em­lékszem, hogy a Tóth-tanyán Zbona egy aranyórát, aranylán­cot, egy jegygyűrűt és pénzt adott nekem.” — Onnan hova kocsikáztak? — Orgoványra, onnan pedig a2 erdőbe. — Na és aztán? — Aztán el lettek földelve. — De az elföldelés előtt? — Arra megint nem emlék­szem. Nem tudom, hogy hogyan, ki földelt és ki akasztott. Egyál­talán nem emlékszem, én annyi­ra ideges ember vagyok. — Honnét vették a köteleket? — Két Tóth adta a tanyáró A szerszámokat is ők adták. A csen­dőrség' azután elvette a tárgya­kat, amelyek nála voltak (már­mint Danicsnál), és betette az izsáki Népbankba. Ongan azután ö kivette, és át akarta adni Fran- oia-Kiss Mihály parancsára Héj­jas Aurélnak. — Ne találjon ki meséket! Héjjas Aurél főhadnagy úrnak maga nem adott át semmit sem. — Parancsot kaptam Héjjas Auréltól, ‘hogy nem kell átadnom, használjam fel a magam céljaira. Juhász István kihallgatása: „Novemberben Zbona, Danics és Cs. Tóth a kocsmában felszólí­tottak, hogy csatlakozzak hozzá­juk, három zsidót le kell tartóz­tatni és ki kell végezni. Italosak voltak." „Bementünk Izsákra Pánczélék lakására és kikísértük őt a ko­csira. Emlékszem, ruhát vittünk el azért, hogy a zsidókat betakar­juk, mert panaszkodtak, hogy hideg van. A kocsin a zsidókat megmotoztuk, az egyiknek zsebé­ben erszényt találtunk, amit el is vettünk. Zbönától háromezer koronát kaptam. Eközben csatla­kozott hozzánk a két Tóth-gyerek és velük a tolvajosi erdőbe men­tünk, és azután (a foglyok) föl lettek akasztva. Az akasztásban részt nem vettem, én csak (!) a gödröt ástam. A gödörbe berak­tuk és elföldeltük őket.” Ügyész: Úgy sajnálták maguk azokat a szegény sértetteket, hogy ne fázzanak, mivel vékony ru­hában voltak, hogy jó pár vég vásznait is földobtak a kocsira, hogy azzal betakarhassák őket. Mennyi pénzt találtak magánál? Juhász: — 3920 koronát. Cs. Tóth Gyula kihallgatása: Parancsot kapott, hogy kincstári lovat fogjon be, és Zbona János­sal és társaival Orgoványra tart­son. Tóthék tanyáján rövid ideig voltak, onnan a kocsmába men­tek. A kocsmából elment Juhász és Izsákra hajtott. Az első házak­nál megálltak. Zbona leszállt, és nemsokára egy embert hozott ki, aki össze volt kötve. Egy másik házból szintén megkötözött em­bert hoztak ki, a harmadik ház­nál lövést hallott. A három em­bert Tóthék tanyájára vitték, ahol a két Tóth-testvér csatlakozott hozzájuk. Ezek szerszámot hoz­tak magukkal. Itt Zbona és tár­sai végeztek a három zsidóval. Nem vett részt a kivégzésben, de a rablott holmikból részesedett. Tóth Ambrus kihallgatása: Zbona és társai éjjel két órakor jöttek értük a tanyára. — Hát maguk mit csináltak? — Megástuk a gödröt. — Mi történt azután? — El lettek temetve. — Melyiknek húzta le a gyű­rűjét? — Egyiknek se. — De hiszen ezt már beismer­te. — Nem úgy van az írva, ahogy én vallottam, de akkor azt sem tudtam ijedtemben, hogy mit beszélek. Beismeri, hogy a rab­lott tárgyakból ő is kapott egyet s mást, amit a padláson elrejtett. Tóth Imre azt vallotta, hogy Beck és Pánczél volt a kocsin. A kocsi félig tele volt ruhával. Pánczél Zoltánná tanú: No­vember 17-én este fél 11 órakor nagy zörgésre és hangos kiabá­lásra ébredtünk fel. A cseléd­lánytól fejszét kértek, amivel az­után kezdték az ajtót hasogatni. Az uram az üzletbe menekült, én pedig a vendégszoba kisajtaján próbáltam egérutat nyerni. Amint kinyitottam az ajtót, egy paraszt­ruhás ember revolvert szegezett nekem, és megfenyegetett, hogy lelő, ha megmozdulok. Így is kiszaladtam az udvarra, és mikor visszafordultam, láttam, hogy négy fegyveres alak megy be a szobába. A jégverem mellett lé­vő hordóba bújtam be, miután átmásztam a kerítésen és Fehér Izidor kereskedő házába mene­kültem. Amikor reggel visszame­részkedtem a lakásba, ott min­den vérrel volt telefecskendezve, a szekrények nyitva, a pénztár üresen. Papírok, borítékok a pad­lón. Eltűnt minden fehérnemű és ruhanemű. Összesen 300—400 ezer korona kárt okozott nekünk. Ügyész: — Tehát alapos mun­kát végezhettek, ha egy óra hosz- szat voltak önöknél. A védő kérdésére elmondja, hogy a holmikból alig került meg valami és azt, hogy valamennyien katonaruhát viseltek. Zbona; — Mennyi értéket szá­mit fel a kárért, mert a büntető törvénykönyv értelmében csak az akkori értéket lehet felszámítani. Gy&rffy tárgyalásvezetö: — Ej­nye, ejnye! Hát maga ennyire tu­dományos?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom