Petőfi Népe, 1981. február (36. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-01 / 27. szám

2 • PETŐFI NEPE • IBM. február 1. HETI VILÁGHÍR ADÓ AZ ESEMÉNYEK KRÓNIKÁJA: HÉTFŐ: Taifban ülésezik az iszlám országainak csúcskonferenciája. Waldheim, az ENSZ főtitkára is felszólalt ezen — újabb „fi­gyelmeztető sztrájkok” Lengyelországban. KEDD: Teljes üléssel folytatódott a madridi találkozó. — Gromiko Moszkvában Oskar Fischerrel, az NDK külügyminiszterével tár­gyalt. — Reagan elnök köszöntötte a volt túszokat. SZERDA: Ecuadori csapatok behatoltak Peru területére — a „mek- kai nyilatkozattal” véget ért az iszlám csúcskonferencia — Haig tábornok, amerikai külügyminiszter első sajtóértekezlete. CSÜTÖRTÖK: A lengyel kormány nyilatkozata a rend és a nyuga­lom helyreállításáról. — Reagan első sajtóértekezletén hideghá­borús hangokat ütött meg. — Lemondott a spanyol miniszterel­nök. PÉNTEK: Pinkowski lengyel miniszterelnök tárgyalt a szakszerveze­tek képviselőivel. — Schmidt kancellár külpolitikai expozéja a bonni Bundestagban — Dél-afrikai k'ommandóakció Maputöban. SZOMBAT: Harcok Salvadorban, az ország; nyugati részén és a fő­város körűi — Lemondott a norvég miniszterelnök. — Vita! Madridban Calvo Sotelo kijelölt kormányfő egypárti kormány­zási. kísérletéről. — Részleges megegyezés a lengyel kormány és a szakszervezetek tárgyalásain. A hét három kérdése Mit jelent az iszlám csúcskonferencia határozata a „szent háború’ ’ meghirdetéséről ? Semmi esetre sem — háborút... a „dzsihad” amolyan mozgósítást jelent, azaz a mohamedán állam- vallású országok tartoznának mindent megtenni azért, hogy rá­szorítsák Izraelt az 1967-ben el­foglalt arab területek kiürítésére és hogy ezt követően sor kei üljön a palesztin nép önrendelkezési jo­gának törvényesitésére. A „szent háború” fenyegetése már túl sokszor és túlságosan ha­tástalanul hangzott el a múltban, semminthogy a katonai lépéseket akarták volna most is mindenek­előtt kilátásba helyezni. Ugyan­úgy nem adtak hangsúlyt az „olaj­fegyver" bevetésével kapcsolatos lehetőségeiknek sem. E téren is hatástalanoknak bizonyultak már korábban a fenyegetőzések. Es akkor? Mégis jelentős do­log, hogy 38 jelenlevő küldöttség, királyok, köztársasági elnökök, emírek, sejkek, kormányfők együttese a Palesztin Felszabadí- tási Szervezet mellett állott ki. Ezzel elvetették a Camp David-i amerikai politikát, félretolták a .Jordániái megoldást” is, amely szerint a palesztinok Jordánia fennhatósága alá kerülnének, s a végén szoros gazdasági, politikai kapcsolatok alakulnának ki az ilyen Jordánia és — Izrael között. Az iszlám csúcskonferencia el­ítélte Izrael álláspontját a. jeru- zsálemi kérdésben is. Az iszlám országainak vezetői Taifban egy igazi háborúról szin­tén nyilatkozni akartak volna: az iraki—iráni, „nem szent” háború­ról. De Irán nem képviseltette magát, emiatt aztán hivatalosan nem nyílt mód arra, hogy állást foglaljanak, hogy közvetítési ki-' sérletet tegyenek, hogy felszólít­sák a hadviselőket, hagyják abba az ellenségeskedést. De a folyo­sókon annál több szó esett erről. Valószínű, hogy új kísérletek kez­dődnek a két mohamedán állam­vallásé, szomszédország közötti fegyvernyugvás, majd tárgyalások érdekében. Hogyan alakul a salvadori helyzet Reagan elnök beiktatása után? Az új amerikai kormányzat folytatja a segítségnyújtást a salvadori juntának, pénz és fegy­ver és katonai tanácsadó egyre özönlik a közép-amerikai ország­ba. A hivatalos nyilatkozatokból azt olvasni ki, hogy csak növelni fogják a junta fennmaradásához szükséges támogatást. Az Egyesült Államok szerepé­nek megnövekedésére utal az a tény, hogy a Salvadori Forradal­mi Demokratikus Front ismétel­ten kifejezte készségét — az USA-1 val való tárgyalásokra! Az elmúlt hetekben, azaz a Carter-kormányzat utolsó idő-' szakában megindított általános, népi támadás megmutatta, hogy' a junta egymaga képtelen lenne az ország teljes területének el- ' lenőrzésére. A felszabadított öve-;: zetekben a lakosság a haladó erő­ket támogatja. Ami a baloldal által meghirde-, tett általános sztrájkot illeti, ez nem hozta meg a remélt ered­ményt. Kevesebben vettek részt a munkabeszüntetésben, mintj számítottak rá. Persze, nyilván-”'- való, hogy a junta épp akkor csak fokozta kegyetlen elnyo­mását. Az életével játszott min­denki, aki engedelmeskedett a baloldaliak sztrájkfelhívásának. A Forradalmi Demokratikus Front úgy döntött, hogy a for- ■ radalmi fegyveres erők taktikai visszavonulását rendeli el. Ezzel egyidőben azonban Latin-Amerika országaiban a salvadori népi küz­delemmel való együttérzés mind több jelét látni. Ezt a rokonszen- vet igyekszik táplálni a salvadori baloldal küldötteinek körútja több latin-amerikai fővárosban. A diplomáciai és társadalmi-politi­kai akció célja az, hogy erősítsék a nemzetközi kiállást a salvadori nép ügye mellett és az amerikaig beavatkozás ellen. Mit hozott ez a hét a lengyelországi helyzet alakulásában? Lengyelországban egyrészt folytatódtak a kormány és a szak- szervezetek képviselőinek tár­gyalásai, másrészt azonban el-, hangzott az első igen komoly fi­gyelmeztetés a sztrájkhullámot meglovagolni akarók címére. Fir gyelemre méltó a TASZSZ szov­jet hírügynökségnek az a megál­lapítása, hogy Lengyelországban aktivizálódtak az ellenzéki, szo­cialistaellenes erők. A lengyel minisztertanács köz-: leménye utalt arra, hogy a stabi­lizáció bonyolult folyamatát meg­zavarják veszélyes akciók és tendenciák. Középületeket fog­laltak el itt és ott, törvényes munkanapok szervezett bojkott­ét Bécsben tanácskoznak az OPEC-tagállamok pénzügyminiszterei. Az értekezlet egyik témája a fejlődő országoknak nyújtandó segítség növelése. (Telefotó — AP — MTI) • Az olasz kikötőmunkások tiltakozása akadályozta meg egy fegy­verküldemény útnak indítását. Képünkön: páncélozott katonai jár­művek Genova kikötőjében, ahol a küldeményt egy meg nem hatá­rozott dél-amerikai országba induló hajóra kellett volna berakni. (Telefotó — AP — MTI) • Hazatértek az Egyesült Államokba az Iránból szabadon engedett amerikai diplomaták. Képünkön: a több mint 14 hónapot fogságban töltött túszok néhány napos orvosi megfigyelés után egy NSZK-beli amerikai légitámaszpontról indultak haza. • A szaúd-arábiai Taifban rendezték meg az iszlám országok csúcs- konferenciáját. Képünkön: Jasszer Arafat, a Palesztin Felszabadítás! Szervezet vezetője a tanácskozáson. ,#y jára került sor, sztrájkok voltak, így aztán akadozott a gyárak és a bányák munkája. A gazdasági helyzet gyors ütemben romlik. Fokozódnak a nehézségek a la­kosság alapvető szükségleteinek kielégítésében. Csökken az ex­port, korlátozódik az import, rom­lanak az ország fizetési lehető­ségei. Így aztán csökkennek a ta­valy augusztusi megállapodásá­nak megvalósításának anyagi alapjai. Az állam életében káosz és anarchia vegyül, ez pedig ve­szélyezteti Lengyelország és ál­lampolgárai sorsát. Ha tovább tart a sztrájkhullám, a kormány kénytelen lesz meg­hozni azokat á szükséges dönté­seket, amelyek a társadalom jól felfogott érdekeinek megfelelően biztosítják a vállalatok, üzemek normális működését. A Lengyel Népköztársaság kormánya leszö­gezte: alkotmányos kötelezettsé­geiből adódóan köteles biztosíta­ni a rendet, a nyugalmat és a fe­gyelmet, köteles megteremteni a feltételeket az állampolgárok nor­mális életéhez. Ugyanekkor a lengyel kormány- nyilatkozatban leszögezték, hogy tovább kívánják építeni a kap­csolatokat a szakszervezeti moz­galommal, és hogy tovább kell vinni a szocialista megújulás fo­lyamatát. A szakszervezetek képviselői­vel folytatott tárgyalásokon a szabad szombatok kérdésével fog­lalkoztak elsősorban. A megegye­zés szerint minden hónapban há­rom lesz a szabad szombarok száma. Megállapodás történt ar­ról is, hogyan élhetnek a szak- szervezetek a sajtó, rádió, televí­zió nyilvánosságával. Az augusz­tusi megállapodások egyik lénye­ges pontjával kapcsolatban pedig hivatalos bejelentés történt: március 1-ével bevezetik a hús- jegyrendszert, ami a munkabizott­ságok követelései között szere­pelt. Pálfy József Tollhegyen Egy szavazat milyen sok le­het! Egy vokson múlt a nor­vég kormány élete a 150 tagú stortingban, a képviselőház­ban. Egy főnyi többséggel ren­delkezett Nordli miniszterel­nök, s e hét végén úgy látszott, a norvég télben is elolvad ez a többség, a kormányfő ki­sebbségbe szorul. Nem várta meg a bukást, hanem meggyöngült egészségi állapotára hivatkozva ötévi kormányzás után visszalépett. Van vagy három lehetséges ■utóda is. Mindegyikről az a hír járja, hogy szíves-örömest folytatják azt a kormánypoliti­kát, amely a norvég közvéle­mény jelentős részében csak ellenérzésekre talál: a NATO- kötelezettségek túlteljesítésé­nek, az amerikaj hadianyag­raktárak norvégia i telepítése engedélyezésének politikáját. A norvég kormány ritka ki­vétel volt a NATO-tagállamok kormányai közt: Oslóban nem húzódoztak a fegyverkezési kiadások kötelező, évi 3 száza­lékos növelésétől. De most — a decemberi NATO-ülés óta — már többről van szó. S min­den bizonnyal az új Reagari- kormány is többet követel már szövetségeseitől. 3 helyett már 4, sőt 5 százalékot is em­legetnek, mint kötelező „pénz­penzumot” a fegyverkezési feladatok teljesítésében. Nordlinak — úgy tűnik — ez már sok volt. Utódja azon­ban, valószínül eg vállalja, bár­milyen sok. Meglehet azonban, hogy ez a közvéleménynek is sok lesz, a parlamentnek is. A minisz­terelnöki bársonyszék követ­kező gazdájának pedig talán a támogatója lesz kevés. P. J. Konzultációk az új spanyol kormányfő kijelöléséről Lehel Miklós, az MTI tudósí­tója jelenti: MADRID I. János Károly spanyol király szombaton délelőtt a katalán és a baszk kisebbségi pártcsoportok vezetőinek fogadásával, folytatta konzultációit az Adolfo Suárez miniszterelnök csütörtöki megle­petésszerű lemondásával kirob­bant kormányválság megoldásá­ra. Időközben a képviselőház el­nöksége úgy döntött, hogy feb­ruár 10-re, vagy az azt követő napokra — attól függően, hogy a király mikor teszi meg javas­latát az új miniszterelnök sze­mélyére — összehívja a képvise­lőház teljes ülését. Ezen az ülé­sen hallgatják meg a kijelölt mi­niszterelnök programnyilatkoza­tát, és szavaznak beiktatásáról. A királyi konzultációk első nap­jának, amelynek során az ural­kodó a négy legnagyobb parla­menti párt vezetőit fogadta, két érdekes fejleménye volt. 'Az első, hogy a Demokratikus Centrum Unió képviseletében — továbbra is a párt elnökeként — Adolfo Soárez jelent meg a Zarzuela- palotában. Hivatalos magyarázat szerint a volt miniszterelnök a párt elnökségéről még nem mon­dott le, ezt a kormánypárt kong­resszusán szándékozik csak meg­tenni. A másik jelentős fejlemény volt Fili'pe Gonzáleznak, a Spa­nyol Szocialista Munkáspárt fő­titkárának az a közlése, hogy pártja vállalja a válság alterna­tív megoldásának felelősségét, egy, az ő vezetésükkel a kisebb­ségi pártcsoportok, a kommunis­ták és esetleg az eddigi kormány­párt egyes szektorainak támoga­• A spanyol kormánypárt végre­hajtó bizottsága Calvo Sotelót je-.: lölte a kormányfői posztra. tásával alakítandó kormány lét­rehozásával. Ennek megfelelően a szocialisták pénteken egész nap élénk kapcsolatban állottak más politikai erőkkel, közöttük a kom­munista párttal. Megfigyelők mindennek ellenére egyelőre nem' tartják valószínűnek, hogy a ki­rály Felipe Gonzálezt jelölné ki miniszterelnökké. Az SKP Végrehajtó Bizottsága megismételte azt az álláspontját, hogy a válság megoldásához egy széles parlamenti alapokkal Ren­delkező kormány alapítása szük­séges, hangoztatta, hogy ez csak akkor lehet eredményes, ha ab­ban a baloldal képviseletet kap. (MTI) Közvetítési kísérletek Peru és Ecuador viszályában Fernando Belaunde Terry pe­rui államfő szombaton elutasítot­ta Kolumbiának és Venezuelának azt a javaslatát, hogy a két or­szág közvetítsen a Peru és Ecua­dor között szerdán kiújult határ­villongás elsimítása érdekében. A perui elnök arról tájékoztat­ta Luis Herrera Campins vene­zuelai <és Julio Cesar Turbay Ayala kolumbiai államfőt, hogy Perunak feltett szándéka meg­őrizni az érintett területeket és szuverenitást gyakorolni felettük. Manuel Ulloa perui miniszter- elnök pénteken bejelentette, hogy a peiui csapatok az érintett te­rületek nagy részét visszafoglal­ták az ország területére beszi­várgott ecuadori egységektől. A történtek napok elteltével sem világosak: Ecuador, azt ál­lítja. hogy jogosan birtokolja a Paquisha nevű települést, mivel az ecuadori területen fekszik. Pe­ru szerint azonban két ilyen ne­vű település van, amelyek közül az egyik Peruhoz tartozik. Peru állítólag csak akkor észlelte az ecuadori beszivárgást, amikor egy perui katonai helikoptert, rutin­szerű szállítási útvonalán, hirte­len tűz fogadott Paquisha fölött. A riói egyezmény, amelyet Pe­ru ma is elfogad, 1942-ben Peru­nak ítélte a Maranon folyótól .. északira fekvő, mintegy 200 000 négyzetkilométernyi, korábban Ecuadorhoz tartozó területet,; ahol Peru napi 'kőolajtermelésé-tié nek,75 százalékát h,Q?£ák iqlSlfi ^ > szírré. Ami a katonai erőviszonyokat illeti, Peru fölényben van Ecua­dorral szemben. Peru hadseregé­nek létszáma mintegy 100 00 főre - tehető, és 420 harckocsival ren­delkezik, míg Ecuador csapatai- | nak létszáma mintegy 35 000 fő, és' 120 könnyű, illetve közepes harckocsija van. A perui légierő és a haditengerészet egyaránt je­lentős fölényt élvez az ecuadori­val szemben. Egyes hírügynökségi jelentések szerint még szombaton összeültek a riói egyezményt szavatoló négy ország — az Egyesült Államok. Brazília, Argentina és Chile —j képviselői. Peru ezt a négy or- . . szágot hajlandó elfogadni közve­títőként. (MTI) Bizottságokban folytatja munkáját a madridi találkozó Bizottságokban folytatta mun­káját a hét végén a madridi ta­lálkozó. Mint a TASZSZ tudósí­tója madridi sajtókörökből nyert ércesülésekre hivatkozva jelenti, pénteken a katonai enyhülés és a leszerelés problémáit, az infor­mációs együttműködés kérdéseit továbbá a Földközi-tenger térsé­gével kapcsolatos kérdéseket vi­tatták meg a résztvevők. Az európai katonai enyhüléssel és leszereléssel foglalkozó konfe­rencia összehívására tett, lengyel és francia javaslat fontos helyet kap a találkozón folyó tanácsko­zásokon. A szocialista országok küldött­ségei a hétvégi munkaüléseken érveket sorakoztattak fel az in­formációs együttműködés témáit kőiében korábban tett javasla­taik mellett: igen fontosnak tart­ják, hogy az újságírók nagyobb felelősséggel' vegyenek részt az enyhülés és az együttműködés, a népek közötti megértés és ba-n rátság eszméinek terjesztésében. Konferenciakörökben ismeretes- ‘ sé vált, hogy egyes nyugati orszá­gok képviselői a helsinki záró­okmány szellemével és betűjével összeegyeztethetetlen javaslatok mellett álltak ki. Ugyanakkor1 megtagadták a támogatást attól a román javaslattól, amely a fa­sizmus, a neonácizmus és az appartheid propagálásának betil­tását indítványozta, lényegében védelmükbe vették az utóbbi idő­ben feltűnően élénken tevékeny- j kedő náci és neonáci szervezete- ■ kel. Védelmükbe vették és iga­zolni próbálták továbbá a Sza­badság Rádió és a Szabad Európa j felforgató tevékenységét (MTI) LAPZÁRTAKOR ÉRKEZETT * Az Országos Béketanács nyilatkozata Az Országos Béketanács és a Magyar Szolidaritási Bizottság mély I felháborodással értesült az Afrikai Nemzeti Kongresszus (ANC) ma- putói képviselete ellen a dél-afrikai rohamosztag által elkövetett bes­tiális agresszióról. Az ANC megalakulásától napjainkig rendkívül ne­héz körülmények között, súlyos áldozatokat hozott, harcosainak ez- | rei áldozták életüket szabadságukért. A haladó emberiség mindig kegyelettel adózott a haladásért elesett hősöknek, köztük a mostani agresszió során legyilkolt 9 ANC-harcosnak. Az Országos Béketanács és a Magyar Szolidaritási Bizottság, a szói" I cializmust építő magyar társadalom együttérzését kifejezve, teljes szolidaritásáról biztosítja a dél-afrikai nép Igazságos küzdelmét, a nemzetközi Imperializmus által támogatott kegyetlen, fehértelepes uralom ellen. Követeljük a brutális támadások megszüntetését, a bű-‘ nősök felelősségre vonását. (MTI) 1 ■t

Next

/
Oldalképek
Tartalom