Petőfi Népe, 1981. január (36. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-13 / 10. szám

1981. Január 13. • S MUNKÁSMÜVELŐDÉS A tervezés idején Talán nem árt emlékezni a közművelődési törvényre. A feladatok megvalósításának általános szabályai egyebek kö­zött kimondják: „A dolgozók művelődését minden munkahe­lyen társadalmi és közösségi érdeknek kell tekinteni. A vál­lalatok kötelesek gondoskodni a dolgozók művelődéséről, álta­lános műveltségük, munkakultúrájuk, szakmai képzettségük fejlesztéséről.” A szövetkezetekben a vezetők és a vezető testületek fontos feladata a művelődés előmozdítása, az ér­dekképviseleti szervek ösztönzik és támogatják az eszközök célszerű felhasználását. Erről döntött az országgyűlés idestova öt esztendeje. A lé­nyeg az, hogy egész társadalmunk alapvető érdeke az álta­lánosan és szakmailag egyre jobban képzett, tudásának nö­velésére folyamatosan képes, közösségben^ is gondolkodó, szocialista világnézetű emberek formálódása. Az emberi té­nyezők fontosságát éppen a XII. pártkongresszus emelte ki, mint a tartalékaink egyik bő hozamú forrását. Mindennapi tapasztalat, hogy a fejlesztések, a termelékenység nélkülöz*: hetetlen oldala az általános és szakmai kulturáltság: a hiá­nya drága berendezések idő előtti hibáit, kieséseket okozhat. Évek és lehetőségek Az évek múlnak, és az elsza­lasztott lehetőségek is gyarapod­nak. Pedig van végrehajtási uta­sítás, ilyen és olyan irányelv, együttműködési megállapodás, pá­lyázat, bizottság, ösztökélés, út­mutató. És jelenleg itt van a ter­vezés időszaka. Januárban több mint száz na­gyobb vállalatnál, gazdaságnál ké­szítik el Bács-Kiskun megyében a munkahelyi művelődés öt évre szóló középtávú és 1981-es tervét. Sőt, meg is vitatják. Az egyik tá- gabb horizontú, a másik konkré­tabb, aprólékosabb. A hónap vé­géig jóváhagyásra nyújtják be a vállalati művelődési bizottságok az elképzeléseket a gazdasági ve­zetésnek és a szakszervezeti ve­zető testületeknek. A munkát több mint egy évtizede részletes és jól eligazító „Űtmutató” kiadá­sával segíti . a Szakszervezetek Bács-Kiskun megyei Tanácsának kulturális, agitációs és propagan­da osztálya. Ezekben a napokban az SZMT Művelődési Központ, könyvtár, a szakmaközi művelő- dési otthonok dolgozói személye- j^pn js igyekeznek előmozdítani a tervek Kidolgozását. Természetesen semmiféle köz­reműködés sem pótolhatja a hely­zetelemzést, önálló felismeréseket és kezdeményezéseket. De miért is kellene eltekinteni tőlük? Hi­szen ez megerősíti a véleménye­ző, tanácsadó, javaslattevő és koordináló művelődési bizottsá­gok, valamint a szakszervezeti és gazdasági vezetés tevékenysé­gének alkotó rangját. Össze kell egyeztetni a termelési és műve­lődési célokat, s a dolgozók igé­nyeit. Az egyéni igényeket né­hány hosszal természetesen min­dig megelőzik azok a célok, ame­lyeknek a kitűzéséhez érdemben járulhatnak hozzá a politikai, tár­sadalmi szervezetek. Ami a vállalatok termelési és művelődési feladatainak össze­hangolását illeti, abból érdemes, kiindulni, hogy tovább növekszik az általános, szakmai és politi­kai műveltség szerepe a VI. öt­éves tervben a Gazdasági haté­konysággal, a U , szerkezet­váltással és a (._ .ratizmus to­vábbi térhódításával összefüggés­ben. A korszerűsítési folyamatok, szakmaváltások és várható mun­kaerő-átcsoportosítások egyaránt feltételezik az új ismereteket, és a rugalmasan átváltható, úgyne­vezett konvertálható tudást. Vagyis a munka és a művelő­dés szerves egységének, kölcsön­hatásának érvényesítésére kell törekedni az oktatás és közműve­lődés tervezésekor. Közelebb visz A tudományos és műszaki is­meretterjesztés, a felnőttoktatás és könytár sokkféleképpen segít­heti a gazdasági feladatok meg­valósítását. Akár közvetlenül, de áttételesen is. Például azzal, hogy a munkahelyi művelődés fokoza­tosan közelebb visz ahhoz, hogy mind többen éljenek a demokra­tizmus adta lehetőségekkel, fel­készüljenek a műszaki-technikai fejlődéssel való lépéstartásra, a közgazdasági ismeretek, újdon­ságok befogadására. Ezt olykor egészen az alapoknál kell kezdeni. így kap kiemelt je­lentőséget a hiánypótló általános iskolai felnőttoktatás és a hozzá kapcsolódó közművelődési for­mák sora: az előkészítő tanfolya­mok, a mindenki iskolája, az egy üzem — egy iskola elnevezésű mozgalom. A nyolc osztály elvég­zésének külön lehetőségeket ad az a helyzet, amelyben főleg a fiatalok, a gyermekgondozási se­gélyt igénybe vevők és a munkás- szálláson lakók egy része van. A műszaki, gazdasági és mun­kaerő-gazdálkodási szükségsze­rűségek ugyanakkor fölvetik a munkások, közép- és felsőfokú végzettségű szakemberek és a ve­zetők tudásának gyarapítását, s nem utolsósorban az át- és to­vábbképzéseket. Ide tartozik, a politikai ismeretek oktatása is — a Központi Bizottság 1976. októ­ber 26-i, a propagandamunka fejlesztésével összefüggő határo­zata szerint. És szervesen kapcso­lódik mindehhez azoknak a gaz­dasági vezetőknek a tervszerű képzése, akik a szakszervezeti bi­zalmiak partnerei. Marad még egyáltalán valami a szabad időből? Pedig a család­dal való emberi törődés, az ön­művelés, mozgás, testedzés ugyan­úgy a kultúra része, mint a ter­vezett és szervezett nevelés. Van mit tenni azért, hogy a szocia­lista brigádok művelődése men­tes legyen a rossz ízű formalitá­soktól, s közelebb jussanak a kulturális alkalmak választéká­hoz a munkásszállások lakói és a bejáró dolgozók is. Jó alkalom Lehet, hogy többféle kifogás éri a munkahelyi művelődés tervezé­sének gyakorlatát, de másképp aligha alakulhat ki hosszabb tá­von gyümölcsöző együttműködés a tanácsokkal, iskolákkal, műve­lődési otthonokkal, mozikkal, színházzal, a TIT-tel, más válla­latokkal, vagy épp a szakmaközi szakszervezeti intézményekkel. Az SZMT Művelődési Központ­ja például segíti az alapművelt­séget eredményező általános isko­la befejezését a vizsgákra előké­szítő tanfolyamokkal. Szervezi a klubvezetők tanfolyamát, ifjú népművelők baráti körét, a mun­kásfiatalok versmondó stúdióját, érdeklődőket vár a fotó- és díszí­tőművész szakkörbe... A Megyei Moziüzemi Vállalat propaganda­vetítéseket hirdet, elküldi a MO- KÉP és a saját kiadványait oda, ahol igénylik azokat, rendelke­zésre bocsátja a politikai filmklub helyiségét, és vetítésekkel színe­síti a rendezvények programját. A kecskeméti Katona József Színház munkás—«művész talál­kozókat ígér, és irodalmi-műsor- ajánlást állított össze a szocialis­ta brigádoknak és ifjúsági klu­boknak. Szakelőadókról gondos­kodik, újabb nyelvtanfolyamokat, előadássorozatokat indít, vala­mint egyetemi és főiskolai felvé­telekre készít elő a TIT. A „kul­turális munkamegosztásba” ter­mészetes módon kapcsolódik be szolgáltatásaival és módszertani­szakmai segítségével a Megyei Művelődési Központ. Közremű­ködik a munkahelyi klubok élet­re hívásában, évente harminc­negyven órát tartanak a korsze­rű audio-vizuális eszközökkel fel­szerelt felnőttoktatási stúdióban, kiállítási tárlatvezetéseket vállal­nak, műsorokat adnak. A tervezés ideje jó alkalom a lehetőségek átgondolására, a kezdeményezések megalapozására, útnak indítására. Halász Ferenc A későreneszánsz nagy építő wI Nín síere Palladio palazzói Kiállításokon, konferenciákon, em­léküléseken. nagyszabású ünnepsége­ken emlékeznek meg ezekben a na­pokban Olasz ország-szerte a későrene- szánsz nagy építészének, Andrea Pal­ladio (isos—ntO) halálának «00. évfor- dulóláról. Vicenzát nevezik Palladio vá­rosának. Bár Velence, Padova, Verona is őrzi művészetének em­lékeit, Velencében a nemes egy­szerűség ű Redentore (Megváltó) és a leszűrten klasszikus S. Gior­gio Maggiore temploma fűződik Palladio nevéhez. A késő tizen­hatodik század kevés, valóban fontos templomépületei közül va­lók. Vicenzában és környékén Pal- ladiót csaknem kizárólag városi és vidéki házak, palazzók és vil­lák tervezésével bízták meg. De Palladio zsenije megtalálta a for­mát — az antik hagyományokhoz ragaszkodva, tökéletes egyéni könnyedséggel és nagyvonalúsá­gával —, hogy maradandót al­kosson. „A Veneto egyik zugában, az ölelő hegyek között, kicsiny Ró­ma, ötletes díszlet születik egy csoport mérsékelten hatalmas és politikailag csekély súlyú úriem­ber szeszéllyé szétfoszló kultúrá­jából és patríciust hiúságából —. írja Guido Piovene, a neves író. — Hiú urak ők, és Palladio, hogy kielégítse őket, lángelméjét a homlokzatokra és az első eme­letre összpontosítja”. (Korának legharmonikusabb és leghiggadtabb építésze volt. Aki elegáns fegyelmezettségű épüle­teivel stílust teremtett, s hatása messze határokon és századokon át elért. Angliában. Franciaor­szágiban, Eszak-Európában meg­annyi épület, kastély, templom viseli magán Palladio stílusát, al­kotó módszerét. A tömör és az ol­dott ellentéte, a klasszikus római és görög építészet elemei, dór és jón oszlopsorok jellemzik Palla- diö épületeit. Káprázatos látvány a vicenzai Basilica árkádsora, a loggiák nagyarányú félköríves vonalrit­musa — a fiatal Palladio alkotá­sa. Az építész nevét viselő út kezdetén áll az 1550-es éveidben épült Palazzo Chiericati. A palotát körös-körül nyitott oszlopcsarnok övezi, csak az emelet középső ré­szét borítja fal. „Toszkán dór és szabatos jón oszloprend egyete­mes párkányokkal — írja Ni- í colaus Pevsner épitészettörténész j — Sajátosan Patladióra vall az a szabadság, ahogyan a római pa­lotaudvarok építészeti kiképzését a homlokzaton alkalmazta, így a homlokzat nagyrészt nyitott lett, csak az első emelet közepén maradt egy tömör rész, de ezt is minden oldalról levegő járja kö­rül. Palladio vidéki házainál kü­lönös szeretettel alkalmazta az oszloprendszereket, ezek segítsé­gével kötötte össze a négyszögű fő épülettömböket és a messze kinyúló szárnyépületeket.” A Teatro Olimpico — az Olim­piai Színház — bizarr játéknak tűnik. Ez volt Palladio utolsó munkája. Egy antik, színház pon­tos mását kívánta megalkotni, római építészeti elemek — bolt­ívek. kiugró oszlopok, szobrok együttesével. A színpad boltíves nyílásai mögé. „boszorkányos • A Palazzo Chiericati Vicenzában. perspektíváival” messzire nyíló utcákat varázsolt. A mennyezetet festett felbők borítják, a nézőte­ret oszlopsor zárja le. Palladio nemcsak épületeivel, de nagyhatású építészetelméleti művével (Négy könyv az építé­szetről) is iskolát teremtett. A Palladio és tanítványai ál­tal emelt épületek a képzelet és az esztétikai gyönyörűség szabá­lyait követték. S Nyugat-Európá- ban ez a fajta építészet tekinti először együvé tartó zónát egy­mástól függőnek a tájat esiaz épü­letet. A Palladio-féle oszlopsor­nak. loggiának, kevés funkcioná­lis szerepe van — mégis rányom­ta bélyegét a világ építészetére K. M. (34.) — Nem tudom, azgnyémekkel mi van. — Majd később folytatja: — A tabániak éjjel-nappal csi­nálták a sajkákat, hajókat! Ké­szültek a támadásra. Csak azt .Várták, hogy kimozduljunk onnan. j Neki ez most a legnagyobb gondja. Még megtoldja: V — Kikelet óta kinn bolyong­nak, nem mernek a faluban alud­ni. — Eztán majd mernek! — vá­laszol neki is Tokaji. — Többé nem fogják a dömsödieket há­borgatni. Ezt én mondom! — Miről beszélnek? — lép me­gint közéjük a szőke, kék szemű tiszt; ruhája gondozott most is, dísz róla nem hiányzik egy se. — Az ellenség fölött Ítélkeznek Ily hangosan? —• A labancok fölött? — siet Szegedi, hogy megelőzze Tokajit. — Azok a legrosszabbak! — ejti ki halkan Bácsmegyei. — A labanc mind egyforma.. — Azokat kellene legelőbb ki­irtani. " — Meg az osztrákokat. — Azok a legrosszabbak — is­métli megint valamelyik —, ők biztatták fel ellenünk a szerbe­ket is. — Melyik ellenség jó? — Az én kardomnak mind egy­forma ! A tiszt egy ideig némán hall­gatja őket. Mielőtt távozna, még megszólal: — Egyik se jó, az biztos. Egyik ellenség se. A legrosszabb mégis a saját fajtánkból való! Némán néznek utána, mintha úgy éreznék, nem szabad vála­szolniuk a szavaira. Csak a döm- södi sóhajt fel később: — Hej istenem, mikor megyünk haza... Elmenőben mondta, nem kér­dezte. választ se várt. Balogh János hallgat, a fáradt­ságtól leragad a szeme. Gondola­tai azért vissza-visszatérnek a dömsödi szavaihoz. Közben meg­hallja a strázsamester hangját. Fölül, s látja, hogy Bácsmegyei éppen hozzá küldi Pataki Sá­muelt. Vele jön Rác György is. — Aludjunk, mert mindjárt éb­resztenek bennünket — mondja Rác György, miután Pataki strá- zSamesterrel megbeszélik, hogy éjfélkor melyik strázsát kell fel­váltaniuk. — Mondd már, hol jártál me­gint? — kérdezi Balogh. A társa előbb tetteti az alvást, aztán mégis megszólal. Tréfával akarja elütni a dolgot: Aludj, mondom, mert aztán ál­mos leszel, s nem látod 'meg az ellenséget. — Már horkol is, de csak egy percig. Mérgesen a bal keze fejére csap, érzi, hogy csípi a szúnyog. Sokáig sóhajtoznak, suttognák még, mire elalszanak. Hiába próbálkozott Balogh Já­nos, Rác György nenv. árulta el. hol járt, mióta nem találkoztak. Nem volt kedve erről beszélni. Más valami nyugtalanította. Mire az utóvédcsapattal a tá­borhelyhez ért, a frjuban már ki­aludtak a lángok, elporladtak a házikók, csak az üszők feketéllett. Amit így látott, attól is elege lett. Az osztrák katonák raboltak ki engem — gondolta többször is —, miattuk lettem földönfutóvá, azo­kon akartam bosszút állni, mit keresek akkor ebben a seregben, amely éppen a testvéreimet irtja iÍven kegyetlenséggel ? De mit tegyen? Hová mehet most innen? Sokáig töpreng igy, aztán amikor elalszik, álmában a pátriárkánál jár. Az álom és a képzelet csodálatos mesévé szövi azt, amit utazásai során a bécsi, zlmonyi körökben, a temesvári, meg a péterváradi táborban hal­lott. Látta a pátriárkát, maga is ott járt Szlavóniában, ahol Pakrac környéki birtokán a főpap nyug­talanul várja a pravoszláv szer- bek sorsáról hozzá érkező híreket. A küldöttek és követségek azon­ban egyre ritkábban jelentkeztek kedvező hírekkel új hajlékában. A Rákóczi-felkelés kezdetekor éppen Bécsben tartózkodott. Az őt magát és a pravoszláv hivőket ért igazságtalanságok miatt tett panaszt a császárnál. Ám úgy látszott, hogy közbenjárása nem hoz eredményt. Az udvarban nagyon erős volt a jezsuiták, különösen Kollonics érsek befolyása. Ezek minden esz­közt megragadtak, hogy a római katolikus hitre térítsék a szerbe­ket. Kihasználtak minden alkal­mat, amellyel a pátriárka tekin­télyén csorbát ejthettek. Elérték azt is, hogy a császár ne ismerje el neki a pátriárka ci- niet. Sőt, meg is rótta, amiért nemcsak a szerbek, de a romá­nok és görögök főpapjának is vallja magát, s tőlük is beszedi az egyházi adót. Mikor azonban kitört a felke­lés, s a császár látta, hogy a szerb fegyverekre szüksége lehet a lá­zadó magyarok ellen, gyorsan igyekezett kiköszörülni a pátriár­ka tekintélyén esett csorbát. Jól tudta, milyen nagy Carnojevic befolyása a szerb tömegek han­gulatára, mindent elkövetett hát, hogy ezeket általa az udvar szá­mára (megnyerje. Megfogadta, mi­helyt a magyarokat leveri, telje­síteni fogja régebbi ígéreteit, amennyiben a szerb csapatok se­gítenek neki a kurucok élleni harcban... A pátriárka újra reménykedni kezdett. Megígérte hát. hogy a szerb fegyverek az osztrákok ol­dalán fognak harcolni. Az udvar egyre nyugtalanko­dott. A déli részekről nem a legked­vezőbbek a hírek. Némely szerb osztagok, különösen a Maros men­ti seregekből, eleget tettek Rákóczi felhívásának, fellázadtak osztrák parancsnokaik ellen, és átálltak a kurucokhoz. Postafordultával már ment a császári utasítás: a szerbeket mindenáron, ha kell erőszakkal is, a magyarok ellen harcba vetni! Indítanák a pátriárkát is. men­jen hívei közé, de a haditanács habozik. Hátha az elégedetlen fő­pap kiegyezik Rákóczival, és az udvar ellen tüzeli a szerb kato­nákat. A parancsnok nem hajlan­dó kiadni úti levelét. Huzavona. Tanácskozások. Menjen? Ne men­jen. Hova menjen? Nemcsak az udvar türelmetlen G maga Is nyugtalanul várja, hogy hívei közé mehessen. Egyre több olyan értesülést kap, amiből a legrosszabbra kö­vetkeztethet. Félő, hogy nemcsak a lázadó magyarok fognak bor­zalmas öldöklést rendezni a szer- bek között, de mintha ők maguk is megzavarodtak volna, s az el­lenség uszítására nem riadnak vissza a saját fajtájuk irtásától sem. A minap is borzalmas hír érke­zett hozzá. Az Arad melletti erő­dítményben a legénység fellá­zadt, és megtagadta a kapitány parancsát. Ekkor állt a kurucok közé a zentai Obrad Lalic. akit azonban a szerbek egyik győ­zelmes ütközetükben élve elfog­tak. s Szeged főterén kivégezték: hadd lássa az egész város, hogy jár az, aki az ellenséghez pár­tol ... Napról napra siettette hát a hazamenetelt. Végül megjött az engedély, de nem engedték Szent­endrére, sem Varadinba: ahonnan esetleg kapcsolatba léphetne Rá­kóczival, hanem Pakrac mellett adtak neki birtokoLT.Jobbnak lát­ták elszigetelni itt, Szlavóniában. Útközben, a híreket hallva egy­re többször kellett arra gondol­nia. hogy ő volt az. aki a renge­teg népet idevezette. Hiába imád­kozik az istenhez, hogy oszlassa el feje fölül a lelkifurdalás sötét felhőit, a pusztuláséit érzett fe­lelősség egvre gyakrabban kínoz­za álmatlan éjszakáin. Megéri-e valaha is. hogy népe háború és pusztulás nélkül, nyu­godtan. boldogan élhessen? Köz­ben arra gondolt, ha már az oszt­rák nem segít a nagy oroszok errja csak nem hagyja cserben szerb testvéreit. Már hozzá is fo­gott a cárnak küldendő levél ' megfogalmazásához. Hallja, hogy mióta a háborús­kodás kitört, több tekintélyes, gazdag szerb család fölszedte a batyut és meg sem állt az orosz földekig. Menekültek az öldöklés elöl. Az oroszoktól remélhető segít­séget a hozzá érkező követek is egyre gyakrabban emlegették. Mit írjon a cárnak? (Folytatjuk.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom