Petőfi Népe, 1981. január (36. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-07 / 5. szám
1981. január 7. • PETŐFI NÉPE • 5 ~SA Kecskemét fiatal értelmisége Tíz év alatt 25 százalékkal nőtt a szellemi foglalkozásúak aránya Kecskeméten, s így Bács-Kiskun minden harmadik értelmiségije itt él, s dolgozik. A fiatal diplomások helyzetéről a KISZ kecskeméti Városi Bizottsága készített rendkívül tanulságos, nagyon őszinte jelentést. A reális kép feltárása érdekében kérdőíves felmérést végeztek, csaknem 130 fiatal szakember véleményét ismerve meg. A köyetkezteté- sek. meglehet, kissé borúlátóak, de: ez van! Mérnökök és huzaltervek A legjelentősebb csoport a műszaki és agrárértelmiség, annak következményeként, hogy Kecskeméten működik a GAMF és a Kertészeti Egyetem Főiskolai Kara. A vállalatok azonban kevéssé tudnak végzettségüknek megfelelő munkát adni számukra. Az üzemmérnökök például a legtöbb gyáriban huzalozási tervek készítésével, műszaki rajzolással töltik az idejüket, noha ez a munka érettségivel, egy-másfél hónapos, tanulás után elvégezhető. Ennek több oka van. Az egyik a kecskeméti ipari hagyományok hiánya. A másik, hogy képzetlen, szakmájukat nem szerető fiatalok is kikerülnek az egyetemekről, főiskolákról. Harmadszor — s ez a legfontosabb — az a tény, hogy hazánkban még nincs olyan módszer, amely a friss diplomásokat saját színvonaluknak megfelelő feladatokkal terhelné meg. A következmény jól ismert. A tehetségesek nem, vagy csak igen nagy energia befektetése árán hívhatják föl magukra a szakma figyelmét, ugyanakkor a tehetségtelenek gond nélkül megélnek. A fiatal műszaki értelmiség bizonyos hányada egy idő múltán — ha vállalatánál erre egyáltalán van lehetőség — eléri szellemi szintjének, képzettségének megfelelő munkát. Ez jó. Az viszont rossz, hogy a bérjegyzék a legtöbb esetben még ekkor sem tűk-' rözi, hogy ki old meg hasznosabb, magasabb szintű feladatokat. Ma már mintha nem lenne kifejezett szakmai karrier. Ha el is ismerik a jó szakembereket, nem azért, mert jó szakemberek. (Ki ne tudna akár tíz táncdalénekest felsorolni, de ki az, aki egyetlen kecskeméti föltaláló nevét tudná?) Az égyetlen előbbre jutási mód a vezetővé válás, de ez nem mindenütt - függ össze a szakmai1 Jydással. Ez — mármint-a Vezetővé válás — nem rossz ut',' de há‘ csak ez az egy van, akkor az aggasztó. Különben is indokolatlan jó szakembereket kinevezni vezetőnek, amikor jó szakemberekként van rájuk szükség — egyébként sem biztos, hogy jó főmérnök, igazgató, főkönyvelő válik belőlük. A felmérések során a fiatalok felvetettek néhány olyan módszert, amivel ugrásszerűen lehetne növelni a szellemi lehetőségek kiaknázását. Elsősorban jó szervezéssel, ennek azonban ma még gátja a bürokratikus irányítás. Igen jó értelmiségi visszhangot kapott a XII. pártkongresszus határozatának a szervezést előtérbe helyező, passzusa. Egyedül az agrárértelmiségiek elégedettek, különösen, ha termelőszövetkezetben dolgoznak. Alkalmazásukat, munkájukat példa nélkül álló merészség, kockázat- vállalás jellemzi, alkothatnak, kibontakozhatnak. Közérzetük tehát jó. Elszigetelt népművelők A közművelődési dolgozók szerepvállalása nincs arányban lehetőségeikkel. Jélentős részük a művelődési házak, könyvtárak köré tömörül, kevés köztük a közvetlen munkásművelődéssel foglalkozók száma. Ök úgy értékelik, hogy alig tudnak felmutatni valamit, s ennek több okát látják. Amint az a jelentést megtárgyaló megyei KISZ-bizottsági ülésen is elhangzott, egy mérnök a saját vállalatánál többnyire mérhetően dolgozik, míg a népművelő munkaterülete az egész város, ráadásul igen nehézen állapítható meg, hogy eredményesen tevé- kenykedik-e. A népművelők más értelmiségi csoportokkal nem tudtak életerős kapcsolatot . kialakítani, emiatt elég elszigetelten dolgoznak, s nem kamatoztathatják egyéni, közösségi képességeiket. Baráti és érdekközösségek A legkisebb értelmiségi cso- . port — ha ugyan egyetlen cso- ' pontról lehet egyáltalán beszélni — a fiatal művészek három— nyolc fős baráti, vagy érdekközössége. Többségük — fogalmaz elég élesen a helyzetfelmérő jelentés — képtelen felismeri azt a tényt, hogy történelemben és társadalomban él. Bár jó néhányan közülük szép alkotásokkal gazdagították a várost, sőt az országot, még csak kevesekben fogalmazódott meg az együttes intellektuális munka igénye. Ugyanakkor vannak, akik az ilyen kezdeményezésekből — harmadrangú tehetséggel — népszerűségi versenyt igyekeznek kovácsolni. Olykor úgy tűnik, a rész az egész szerepét veszi át, de nem tud választ adni a mai társadalom, a modern ember alapvető problémáira. A jelentés szerint azért, mert megfelelő (marxista) kritika hiányában Kecskeméten szinte bárki művésznek hiheti (és hitetheti) magát. Márpedig művészet — a modern művészet sem — nem létezik komoly szellemi erőfeszítés, munkaközösség, teljességre törekvés nélkül, aminek a műből kell kicsengenie. így aztán nem kevés fiatal kecskeméti „művész" tisztázatlan kapcsolatban áll környezetével, a történelmi fejlődéssel, saját magával — aminek hatására művei egy része kiforratlan, elképzelései bizonytalanok.- Tízszeres túljelentkezés Pályakezdéskor a kecskeméti fiatal értelmiség — mint az or- . szagban másutt is — a szellemi rangsorban való előrelépést helyezi a középpontba. Három-négy év múlva azonban megváltozik a szándék. Ekkorra családot alapítanak, kell minden forint, és előtérbe az anyagi javak megszerzése kerül1. Valahol, valamiből meg kell élniük. A lakásgond minden korlátot túlfeszít: a városi KISZ-bizottság lakásakcióira tízszeres a túljelentkezés. Különösen a pedagógusok küzdenek az otthonkeresés nyomasztó gondjával. S emiatt is van az, hogy bár ők alkotják a legnagyobb kecskeméti értelmiségi csoportot, a város szellemi életében csak néhány tucat „nyüzsög": az, aki már túljutott az egzisztenciális gondokon. A pályakezdés után 3—5 évvel a fiatal értelmiségiek lassan-las- san eltűnnek az ifjúsági szövetség szeme elől. Életüket, munkájukat kénytelen-kelletlen, de az egzisztenciájuk megteremtése foglalja el. Hosszú évekre ráadásul, hiszen anyagi -javak tekintetében csak 35—40 éves korukra érik utol a hasonló korú szakmunkások színvonalát. A fiatal értelmiségiekkel kapcsolatos problémakör alapvető megállapítása: nincs összefüggés a szellemi-szakmai előrejutás és az anyagi jólét között. Mi a megoldás? A KISZ kecskeméti Városi Bizottsága szerint az, hogy legyen rang jó szakembernek,lenni és ez a létviszonyokban is tükröződjék . Ballai József Az ulánbátori gyermekkönyvtár A mongol főváros új intézményei sorában. fontos helyet foglal el a gyermekkönyvtár. A jelentős ifjúsági kulturális központ húszezer kötetes könyvállománynyal, három nagy olvasóteremmel, valamint előadások, szakköri foglalkozások, filmvetítések, mesedélutánok megrendezéséhez szükséges helyiségekkel rendelkezik. A könyvtár talán legbarátságosabb terme az óvodásokat várja. A narancsszínű asztalokkal, napsárga székekkel berendezett terem tarka falai mesevilágot varázsolnak a kicsinyek köré. Itt hallgathatják Andersen, a Grimm testvérek, Perrualt, Rodari történeteit, Marsak, Barto,. Mihalkov verseit. Itt olvassák fel nekik Csimid, Szodnomdorzs, Bászánd- zsav, Nadmld, Luvszandendov, Ojdov, Arjaszuren, Korlo szebbnél szebb, ősi mongol hagyományokat felelevenítő meséit. A nagyobbak szakköri foglalkozásokon ismerkedhetnek meg a hazai és a külföldi irodalom remekeivel. Gyakoriak az író— olvasó találkozók is. A befogadás mellett az előadás művészetére is megtanítják a könyvtár ifjú láto- \ ga tóit, ugyanis az ulánbátori gyermekszínház művészei időről .időre felovasó- és szavalóversenyéket rendeznek számukra. A szakkörök közül a legnépszerűbb az ifjú könyvtárosok köre, ahol a gyermekek megtanulják milyen egy könyvtár felépítése, hogyan kell kezelni a katalógust, és hogyan kell az otthoni házi könyvtárat megalapozni és gazdagítani. (BUDAPRESS — MONCAME) Mi leszek, ha nagy leszek? A Megyei Művelődési Központban. 1980-ban is ntegrendezték a kisdobosok és úttörők számára kiírt Mi leszek, ha nagy leszek? — képzőművészeti pályázatot. Mintegy négyszáz pályamű közül a legsikerültebbeket állították ki, díjazták. A rajzok, linómetszetek, kerámiák és terrakotta kisplasztikák ■ közül mutatunk be néhányat. • Antóni Zsolt, Kecel. „Gépszerelő leszek”. • Batka Tamás. Kiskunfélegyháza. „Festőművész leszek". • Jakubek Zoltán, Kecskemét. „Munkás leszek”. • Mészáros Ildikó, Kecskemét. „Anyakönyvvezetö leszek". (Méhesi Éva felvételei.) (29.) Üzen Esterházynak is. két nap múlva legyen kocsisoraival a kiskőrösi pusztán, hogy június 29-én •együtt nyomulhassanak előre. Megállapítja, hogy az ország belső állapota súlyos és ’ rendezetlen. A so.lti táborozás ideje alatt rengeteget dolgozott, mégsem sikerült mindent elintéznie. De következetes marad előbbi elhatározásához: most' legfontosabb a hadviselés. Ennek sikere érdekében kész minden mást feláldozni. — Megtisztogatjuk a Duna— Tisza közét, hogy békében maradjon a lakosság, aztán a seregekkel átmegyünk a Dunántúlra, végre ott is rendet csinálunk, s aztán már nyugodtabban foghatunk belső dolgaink intézéséhez. Vay Ádám, az udvari főkapitány, Török András, a vicekapitány. Darvas Ferenc, a főkomisz- szárius, Lónyai Ferenc, a ruházati főhadbiztos, mgg a többi tótiszt ugyancsak foglalatoskodnakA fejedelmi sátor körül most is sok az ólálkodó. Ügyes-bajos dolgaik intézését várják. Itt láthatjuk szomorú képpel Balogh Jánost is. Szégyelli ugyan, hogy amikor mindenki lázas munkában van. akkor ő itt tétlenkedik, de nem tudja, mitévő legyen. I ia szótlanul áll mellette. Nem azért neműit el, mintha kifogyott vona belőle a panasz, de nem látja a fiatal kapitányt. Bár ne jöttem volna — gondolja többször is. — Nem is akar- \ tam — nyugtatja meg magát —. hiszen, milyen régóta tépelödünk már. Azt sem tudtuk sokáig, hol van. merre keressük az apámat. Nagy poggyászszekerekre rakják a holmit. Lovakat nyergeinek. előőrsöket küldenek ki. vezényszavak. kiabálás, lovak nyerítése ... Rákóczit is magával ragadja a készülődés láza. Csak a küszöbönálló hadműveletekre gondol. Először is az elöljáró hadak: legelöl a könnyű huszárok, aztán a lovas gránátosok, majd a Du- na-Tisza közi gyalogosok. Utánuk a derékhad: élükön az udvari ezerek vörös dragonyosaival, majd a kék gyalogosok. Őket követi a fejedelmi zászló, s vele ötven vörös nadrágos. kék dolmányos kornétás. majd a dobos, szüntelenül verve a taktust. Következnek a testőrök, aítán a fejedelem, vele a fegyverhordozói, majd megint gyalogosok ... Nem győzi hangsúlyozni:' úgy kívánja, hogy ez a menetelés példás rendben történjen. — Mindenben a tervekhez és parancsokhoz tartsuk magunkat — ismétli el többször is. — A legszigorúbban büntetjük az enge- detlenkedőket! Külön figyelmezteti a tiszteket, strázsamestereket, hogy őket. teszi felelőssé a rend betartásáért. Jól tudja, eddig eleget tapasztalta. hogy rajtuk múlik minden. Ezentúl mindén fegyelmezetlen tisztet vagy katonát hadbíróság elé állíttat! A felelősségérzet, a szilárd elhatározás mondatja vele ezeket a szavakat. Egyre inkább érzi felelőssége súlyát: ezrek és ezrek vére folyik el a csatamezőkön. A drága vér nem folyhat hiába. Nem engedheti meg. hogy a hősi harcokban elért győzelmek eredményét a fegyelmezetlenek, a zsákmány után futkosok elprédálják. A gyakorlatokon való személyes részvételével elérte, hogy a katonák nagyobb kedvvel és odaadással foglalatoskodnak. Ragyogó vitézeink vannak — gondolta többször is —. csak mi legyünk méltók hozzájuk. Ügy látszik, minden rendben és készen várja az indulást. Csak éppen Balogh Jánosnak szorul el a szíve, ha rágondol, hogy amíg 6‘ itt távol hadakozik, mennyit szenved otthon a családja. Menne haza. Ment volna mindjárt az este. szökött volna az övéihez, de hova szökjön, mi vár rá, s miért adja föl a reményt, hogy valaha is kihozhatja a családját abból a mérhetetlen nyomorból. Itt az indulás napja. Végül, annyi várakozás után elérkezett az idő. amikor megindulhat az annyiszor megálmodott, az annyira vágyott új honfoglalásra. Eszébe jut Rác György. Reggel megint hiába kereste. Aztán újra átvált a dühe. Amíg ő itt ontja a vérét, addig otthon, a nemesi kúriában a pipázgató földesúr halálra nyomorgatja a családját. Hát ez jár annak, aki a haza szabadságáért az életét is kész föláldozni? Hej. te jóságos isten! — néz föl sóhajtva az egekbe. — Legalább az a hadnagy itt lenne! — sóhajt Jancsi is. ■ Ragyogó napsütés. Tiszta, szeplőtlen az ég. Június vége. Itt van Péter-Pál napja. Az aratás ideje. Kalapálják a sarlókat... Ha van. aki kalapálja. Ez lenne az első aratás őnélküle. Két nagy fia katona. az asszony beteges, ki vágja le a búzáját, s mit tesznek, jaj, a sok éhes gyerekszájba? — Gyerünk, fiam — fordul sóhajtva a gyerekhez. De nem mondja ki még, amit gondolt. A sátor előtt a fejedelem jelenik meg: könnyű, piros szattyáncsizmában. szürke szarvasbőr nadrágban. vékony selyemposztó dolmányban feszit délceg alakja. Széjjeltekint, s az őt három szemmel néző Jancsi gyereken akad meg a tekintete. Ennek már előbb elállt a lélegzete, most meg egyenesen földbe gyökerezik a lába. Mezítláb, rongyosan áll itt szemtől szembe a fejedelemmel’ Várakozás közben nemegyszer gondolt már arra. milyen jó lenne, ha véletlenül megláthatná Rákóczit, hogy aztán -otthon a kanász- cimboráknak eldicsekedhessen vele. De hirtelen megjelenése, rászegezett tekintete annyira meglepi, hogy nem is tudja, hogyan bújjon a föld alá. — Hát ez a legényke? — kérdezi Rákóczi, s felfelé'ívelő, nagy. fekete bajusza alatt mosolyra húzódik a szája.' Jókedvében van. úgy látja, jól előkészítette az indulást. Annak is örül. hogy megérkeztek a rakománnyal Alboér Ábrahámnak, a belgrádi zsidó kereskedőnek az emberei. Ábrahám a kuruc hadsereg fő hadiszállítója. — Az én fiam — rebegi Balogh János a fia helyett. Talán éppen bocsánatot akar kérni (erre később maga sem tudott visszaemlékezni), amiért így várakozik a csinosan öltözött, vörös és kék egyenruhás, aranyzsinóros palotások között, amikor a fejedelem megint megszólal: — És mit keresel itt a táborunkban?’ Csak kérdés cseng a hangjában. semmi felelősségre vonás. De Jancsinak most meg nem eredne a nyelve. (Folytatjuk.)
