Petőfi Népe, 1981. január (36. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-31 / 26. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! p / ) t fTt1 w t i |g| mmm. , Hfe! ÉS ösÉpJ , AZ MSZMP BACS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XXXVI. évf. 26. szám Ára: 1,40 Ft i98i. január 31. szombat Az Elnöki Tanács ülése A Magyar Népköztársaság El­nöki Tanácsa pénteken ülést tar­tott. Az Elnöki Tanács megerősítet­te a Magyar Népköztársaság és a szocialista Etiópia, valamint a Magyar Népköztársaság és a Mozambiki Népi Köztársaság kö­zött megkötött barátsági és együttműködési szerződéseket, amelyeket az elmúlt év őszén Losonczi Pálnak, az Elnöki Ta­nács elnökének az érintett afrikai országokban tett hivatalos, baráti látogatása alkalmával írtak alá. Az Elnöki Tanács a belügymi­niszter és az igazságügy-minisz­ter tájékoztatója alapján megtár­gyalta az állampolgársági é_s a kegyelmi ügyek elmúlt évi inté­zését. Az Elnöki Tanács megálla­pította, hogy a testület döntését előkészítő államigazgatási és igaz­ságszolgáltatási szervek a törve­Növekszik a baromfiipar Az elmúlt öt évben ötödével nőtt a baromfiipar termelése. Ál­talában zavartalan volt a hazai ellátás és fokozódott az export, amelynek bevétele először ha­ladta meg — 1980-ban — a 200 millió dollárt. Bár egy ízben, 1978- ban átmeneti visszaesés követke­zett be, a termelők és a feldol­gozók az időközben javuló érté­kesítési lehetőséget kihasználva biztonságos alapokat teremtettek a következő években tervezett to­vábbi előrelépéshez. Az V. ötéves terv időszakának tapasztalatai azt bizonyítják, hogy nyes rendelkezéseknek megfele­lően végezték munkájukat, az egyéni elbírálás során figyelem­be vették a szocialista humaniz­mus követelményeit is. Az Elnöki Tanács ár. Zsögön Éva egészségügyi minisztériumi államtitkárt — érdemei elisme­résével, más munkakörbe helye­zése miatt — felmentette tiszt­ségéből, ezzel egyidejűleg dr. Medve Lászlót egészségügyi mi­nisztériumi államtitkárrá kine­vezte. Ezután az Elnöki Tanács bírá­kat — köztük legfelsőbb bírósági bírákat — választott meg és mentett fel, végül egyéb folya­matban levő ügyeket tárgyalt. • A Minisztertanács dr. Medve László egészségügyi miniszterhe­lyettest tisztségéből felmentette. (MTI) termelése egyetlen év visszaeséséből, a pia­ci érdeklődés átmeneti lanyhulá­sából nem szabad messzemenő kö­vetkeztetéseket levonni, mivel az élelmiszeriparnak ez az ága- zata egyetlen év alatt akár 10 szá­zalékos termelésnövelésre is ké­pes, és ez a nagyfokú rugalmas­ság lehetővé teszi a kereslethul­lámzáshoz való gyors alkalmazko­dást. Az ipar az exportra való ter­melés fokozására tavaly mintegy 100 millió forintos hozzájárulás­sal további segítséget adott azok­(Folytat ás a 2. oldalon.) MEZŐGAZDASÁGI KÖNYVHÓNAP Ünnepi megnyitó Túrke vén A szövetkezeti várossá alakulá­sának 30. évfordulóját ünneplő nagykun város, Túrkeve Vörös Csillag filmszínházában pénte­ken Szabó István, a Termelőszö­vetkezetek Országos Tanácsának elnöke megnyitotta a téli mező- gazdasági könyvhónap országos eseménysorozatát. Hangsúlyozta: a tudomány és a technika mind nagyobb szerepet kap a mezőgaz­dálkodásban, térhódítását haté­konyan segíti a mezőgazdasági szakkönyvek széles skálája. A legeldugottabb faluban dolgozó szakemberek is hozzájuthatnak a teljes szakirodalomhoz, hiszen a könyvkiadók az ötödik ötéves tervidőszakban nem kevesebb mint 491 művet jelentettek meg, hat és fél millió példányban. A mostani ünnepi könyvhónap is nyújt újdonságokat: hat kiadó gondozásában 43 szakkönyv je­lent meg 400 000 példányban. A legtöbb új szakkönyv a nagyüze­mi és a háztáji kertészkedéssel foglalkozik, ismerteti az új eljá­rásokat, termelési módokat, taná­csokat ad a nagyüzemek és a kis­kerttulajdonosok együttműködé­séhez. Az országos megnyitó alkal­mából Sárkány Pál, a Mezőgaz­dasági Kiadó igazgatója mutat­ta be a megjelent szakemberek­nek a kiállításon látható új köny­veket. Bejelentette, hogy az idei •könyvhónap bővelkedik majd ese­ményekben. Többek között Eger­ben, Szegeden és Bábolnán terü­leti kiállítást rendeznek, az or­szág több településén, a megye- székhelyeken szakíró—olvasó ta­lálkozókat tartanak. (MTI) • Guti Jánosné, Zsíros József, Ge­re Sándor, az UNIVER ÁFÉSZ kecskeméti mezőgazdasági áruhá­zának dolgozói a frissen érkezett szakkőnyveket válogatják ki a háztáji és kistermelők számára. A mezőgazdasági könyvhónap idején ugyanis, az Izsáki úti szaküzletben a legújabb kiadványokat éppúgy megvásárolhatják az oda betérők, mint a többi könyvesboltban (Méhesi Éva felvétele) REKONSTRUKCIÓ AZ ÜZEMEKBEN OPTIMÁLIS LAKÁSSZÁM, SAJÁT KARBANTARTÓK Lakásszövetkezetek Bács-Kiskunban Noha szövetkezeti lakások már 18—19 évvel ezelőtt is voltak, la­kásszövetkezetekről igazából úgy 1970-től kezdve beszélhetünk. Ak­kor kezdődtek meg ugyanis a na­gyobb építkezések. Bács-Kiskun megyében jelenleg 49 lakásépítő, valamint garázsépítő és -fenntar­tó szövetkezet működik, s ilykép- pen hatalmas, mintegy három — három és fél milliárd forintot ki­tevő szövetkezeti épületvagyonnak a gazdája. A megyében több mint 6400 lakásról gondoskodnak a szövet­kezetek. Ebből 3700 a tanácsi ér- tékesítésű, a fennmaradó rész pe­dig saját, szövetkezeti épitésű. A lakásszövetkezeteknek két fontos feladata van: biztosítani az épületek zavartalan működé­sét, és megóvni az állagát, vagy­is elvégezni a kisebb karbantar­tásokat a részleges felújítást, va­lamint az esetleges nagyjavítást. Szerencsére a szövetkezeti tu­lajdonban levő lakásállomány életkora átlagosan nyolc-tíz esz­tendő, s a legöregebbek is 18—19 évvel ezelőtt épültek. Nagyjaví­tásra tehát még nem szorulnak. Kecskeméten egyes leninvárosi, valamint Csilléry-telepi épületek azonban már megértek a felújí­tásra — beleértve ebbé a festé­sen, mázoláson kivül a belső ve­zetékrendszerek : víz, szennyvíz, és központi fűtés javításéi, vala­mint a burkolatcseréket is. A gyakorlat az — s ezt a me­gyeszékhelyen kívül már Baján és Kalocsán is bevezették, Kis­kunfélegyházán pedig keresik a- megoldást —, hogy a lakásszövet­kezetek saját javító-karbantartó brigádot alkalmaznak, amelyben megtalálható az asztalos, az üve­ges, a kőműves, a festő, s a la­katos, valamint víz-, gáz- és köz­pontifűtés-szerelő is. . Ily módon a szövetkezetek min­den kisebb munkát el tudnak végezni maguk, és a havi bér meg az anyagköltség együtt is jóval kevesebb annál, mint amennyiért akár a legolcsóbb szolgáltató-ja­vító szervezet is dolgozik. S még egy előny: ezek a szakemberek rendkívüli hibák: csőtörés, dugu­lás esetén azonnal a helyszínre irányíthatók. Másik, s most már valóban élet­revalónak látszó kezdeményezés volt Kecskeméten még a 70-es évek elején, amikoris megalakult a lakásszövetkezetek karbantartó társulása. Ez a 30—35 fővel dol­gozó kis szervezet a kezdeti bot- ladozások után megtalálta, kiala­kította azt a tevékenységet, amely lehetőségeinek, gépesítettségének megfelel. Ez a homlokzatfelújí­tástól a legtöbb problémát okozó tetőjavításokig terjed, s termé­szetesen a fennmaradó szabad ka­pacitásukból a szövetkezeti házak lakóinak is végeznek munkát — ugyancsak olcsón. Hogy milyen nagy igény van erre a fajta szol­gáltatásra, mutatja az is, hogy a társulás az elmúlt esztendőben 200 ezer forint nyereséget köny­velhetett el. Természetesen a szövetkezetek­nek csak bizonyos lakásszám ese­tén kifizetődő a karbantartó szer­vezet létrehozása. Ez a ma opti­málisnak tartott szám ezer-ezer- ötszáz. Ha ezt még nem is sike­rült mindenütt elérni — kisebb településeken esetleg nem is le­het, mert összesen sincs ennyi la­kás —, a törekvés mindenesetre az, hogy a lakásszövetkezetek nagysága közelítse meg ezt az op­timumot. Ennek eredménye máris mu­tatkozik, mert mig 1976-ban 64 szövetkezet dolgozott Bács-Kiskun megyében, öt esztendővel később számuk az új lakó- és garázsépü­letek csatlakozásával is tizenöt­tel csökkent. Az egyesülésekkel kialakult nagyobb lakásszövetke- kezetek működése gazdaságosabb, s ugyanakkor az egyes házak, tu­lajdonosok önállóságát sem csor­bítja, mert a különféle befizeté­seket házanként differenciáltan állapítják meg, és épületenként külön számlán tartják nyilván. A lakásszövetkezeteknek ily módon is lépést kell tartani a fejlődéssel, s a szervezeti, technikai, műsza­ki téren tapasztalható változások­kal. (Például a szaporodó pnagas- házak léte igényli a liftszerelőket, s ma már csaknem minden épü­leten központi antenna található, ehhez is jó, ha van saját szakem­ber.) Mert a szövetkezetek csak így tudják ellátni feladatukat, így képesek biztosítani az épüle­tek gazdaságos, zavartalan üze­melését. V. T. Készülődés a tavaszra • A MEZŐGÉP solti gyáregységének a múlt évinél jóval magasabb — 160 millió forintos — termelési értéket kell elérni az év végéig. Ebből az Összegből mintegy 60 milliót tesz ki a pótalkatrészek ér­téke, melyek mintegy felét NDK és csehszlo­vák megrendelőknek szállítják. Az Idén to­vább bővítik a gyárt­mányok számát, meg­kezdik NSZK-licenc alapján a RAB—8,4 ásóborona gyártását, melyből a tavaszi mun­kák idejére 100-at, az év hátralevő részében pedig újabb 150-et ad­nak át a megrendelők­nek. (Pásztor Zoltán felvétele) Ülést tartott a megyei szállítási bizottság Pénteken délelőtt a megyei tanács székházéban Tohai Lászlónak, a megyei tanács elnökhelyettesének elnökletével ülést tartott a megyei szállítási bizottság. Lovász Lázár vasútigazgató és Kovács Ferenc, a Volán 9. számú Vállalat igazgatóhelyettese adott tájékoztatót az 1980. évi közúti, vas­úti szállítási teljesítmények alakulásáról, külön értékelve az őszi csúcsforgalmi időszakot. A MÁV Szegedi Igazgatóságá­nak múlt évi áruszállítási terve 10,8 millió tonna volt, amelyből 10,4 millió tonnát teljesítettek. A lemaradást indokolta, hogy a be­ruházások csökkentése miatt ala­csonyabb volt a fuvarigény egész évben, de különösen az első ne­gyedben. Mint a tájékoztatóból kitűnt, a rakodási készség a vál­lalatoknál nem javult, amelynek következménye, hogy a kocsiál­láspénz összege mintegy 8 szá­zalékkal emelkedett. A nehézsé­gek ellenére a fuvaroztatókkal való szoros kapcsolat kialakítá­sával a MÁV elérte, hogy a me­gyében levő vállalatok teljesíteni tudták éves szállítási tervüket mind belföldi, mind export vo­natkozásában. Jelentős szervezési munkával járt, de meggyorsította a szállítást az irány vonatok for­galomba állítása. Ebben az évben a szegedi vas­úti igazgatóságra 10,9 millió tonna áru elszállítása hárul. A teljesí­tés érdekében különösen fontos az előszállítás. Eddig már tizen­hat nagyfuvaroztatóval kötöttek megállapodást, amelyekben az első negyedévre 812 ezer 700 ton­na áru szállítását jelezték. A múlt évben befejeződött a szege­di MÁV Igazgatóság körzeti üzemfőnökségeinek szervezése. A megyében két üzemfőnökség mű­ködik Kecskemét és Kiskunhalas székhellyel. A Volán 9. számú Vállalat tel­jesítménymutatói közül egyedül a szállított áru mennyisége emel­kedett, de jelentősen csökkent az átlagos szállítási távolság. A vál­lalat áruszállítási tervét fél szá­zalékkal kívánja növelni á gép­kocsiállomány 3 százalékos csök­kentése mellett. Ezt úgy akarják elérni, hogy nagyobb teherbírású gépkocsikat, illetve pótkocsikat alkalmaznak. Növelik a lakossá­gi szolgáltatást a képviseleti és tehertaxi-hálózat fejlesztésével. Tárgyalást folytatnak a mezőgaz­dasági nagyüzemekkel, hogy a száz kilométer feletti üresfuvarok csökkenjenek. Az előszállításban 248 ezer 100 tonna követ, kavi­csot, földet fuvaroznak. A szállítási bizottság elnöke el­mondta, hogy az elmúlt évi őszi csúcsforgalomban nem volt fenn­akadás, s a szállító vállalatok si­keresen oldották meg feladatai­kat. Felhívta a figyelmet arra, hogy a szállító és a szállíttató vál­lalatok készüljenek fel az ötna­pos munkahétre való áttérésre, a munkaszüneti napokon történő vagonkirakásra. Ezt a korszerű rakodási formák elterjesztésével oldják meg. Csoltó László, a Központi Szál­lítási Tanács titkára tájékoztatta ezután a szállítási bizottságot a rakodásfejlesztési alap felhaszná­lásával, a korszerű ' fuvarozási módok támogatásával ' kapcsola­tos elképzelésekről. Mint mondta, ez év második negyedétől kezdve ismét pályázhatnak a vállalatok olyan közlekedést, szállítást segí­tő beruházások megvalósítására, amelynek 50 százalékára ez az alap nyújt lehetőséget. Ez olyan létesítmények elkészítéséhez ad segítséget, amelyek hosszú távon oldják meg a szállítás, a közleke­dés feladatait. Tohai László hoz­zászólásában kifejtette: a megye vállalatai élni szeretnének e pá­lyázat adta lehetőségekkel, ezért a szállítók, de főleg a mezőgaz­daság részéről várnak kezdemé­nyezést. A megyei szállítási bizottság el­nöke, valamint a Volán 9. számú Vállalat igazgatója Csoltó László­nak nyugalomba vonulása alkal­mából köszönetét mondott a me­gyét segítő tevékenységéért. G. G. II Egy tavaly ősszel megjelent cikkünkre hivatkoznék leg­előbb. Arra a kérdésre, hogy van-e lehetőség egy megyei, nyugdíjas munkaközvetítő iro­da létrehozására, dr. Tóth Im­re, a Bács-Kiskun megyei Ta­nács munkaügyi osztályának vezetője egyebek között ezt mondta: ......a VI. ötéves ter vidőszakra vonatkozó mun- kaerő-gazdálkodási koncep­ciónkba nemigen illik bele a nyugdíjasok továbbfoglalkoz­tatása. Amit nem szabad úgy értelmezni, hogy most már nincs szükségünk az idősebb, aranykezű szakemberekre, kü­lönösen a speciális szakmák­ban, vagy a szolgáltató ága­zatban. Ellenkezőleg: nagyon is hívjuk, várjuk őket.” Fiókomban őrzök egy leve­let, melynek nyugdíjas korú feladója panaszolja: a kiskun­félegyházi iskola, ahol az el­múlt tanév végéig óraadóként történelmet tanított, 1980 szeptemberétől nem tart igényt a szolgálataira. Meg­oldották a tantárgy oktatását „házon belül”, a státuszban lévő szaktanárok okosabb be­osztásával. A levélíró sérel­mezi, hogy a bértömeg-gazdál­kodás ez esetben az ő egyéb­ként is szerényebb jövedelmé­nek szab korlátokat és helyte­leníti a szemléletet, miszerint az általános takarékoskodást a munkából kiöregedettek tel­jes mellőzésével kell kezdeni. Nehéz az ilyen ügyekben igazságot osztani. Még akkor is, ha a választ dr. Tóth Imre véleményén túl egy 1980 ja­nuárjában életbe lépett, az ésszerű foglalkoztatási normák érvényre juttatását ösztönző kormányrendelettel tudjuk megtámogatni. E szabályozás ugyanis elsősorban az alacsony javadalmazása, főképp fizikai — ezen belül, is kereskedelmi, illetve szolgáltatási — munka­körből nyugállományba ke­rült mestereket kapacitálja, hogy tudniillik vállaljanak ké­sőbb is folyamatosan feladato­kat, kamatoztassák ismeretei­ket, tapasztalatukat, maguk és környezetük javára. Egy évvel ezelőtt az ország­ban 420 ezren éltek a felkínált lehetőséggel: végezték tovább a dolgukat nyugdíjasként a népgazdaság különböző terü­letein. A népszámlálás még nem végleges adatai ugyanak­kor 8200 hatvan év feletti ak­tív keresőt tüntetnek fel Bács- Kiskunban. Ha ehhez hozzá­vesszük a 4250 55—60 éves dolgozó nőt, megkapjuk a me­gye aktiv nyugdíjasainak szá­mát. (Gyanítom, hogy pontat­lan ez a mutató, mert ha az össznépességnek több mint 5 százalékát adjuk, nehezen kép­zelhető el, hogy a dolgos idő­seknek csak alig 5 százaléka található nálunk.) Tevékenységükre — ezt ta­lán fölösleges is hangsúlyozni — nagy szüksége van társa­dalmunknak, újbóli munkába t állásuk fontos közérdek. Szak- ' maszeretetük és -értésük, al­kotó kedvük és erejük, élet­bölcsességük, emberségük majdhogynem pótolhatatlan. Különös gonddal kell tehát ügyelni arra, hogy mindez ne vesszen kárba, s ott haszno­suljon, ahol valóban hiányát szenvedik. Például akad Bács- Kiskun megyében olyan köz­ség, ahol egyáltalán nincs fér­fi-női szabó, vagy cipész, az idestova százezer lakosú Kecs­keméten pedig — bár ez kurió- I zum — hírmondójuk sem ma­radt a paplankészítőknek, -ja- j vitáknak. De megyeszerte nagy az ínség lakatosból, kőműves- ! bői, vasbeton-szerelőből, fű­tőből, egészségügyi szakaikai- \ mazottakból, és nyújthatnánk a listát hosszúra. Csökkenni j látszik viszont a kereslet egyes \ értelmiségi foglalkozásokban j — ide tartoznak a pedagógu- \ sok is —, valamint az úgyne­vezett borravalós szakmák­ban; s általában az improduk­tív szférában. Félreértés ne essék: társa­dalmunk változatlanul meg­különböztetett figyelmet szen­tel hajlott korú tagjaira, és garantálja a munkában meg­fáradt nemzedék szociális biz­tonságát. Tudjuk azonban, hogy az 55. és a 60. életév csak papíron vízválasztó. Nap nap után, lépten nyomon rácáfol­hatunk a téves hiedelmekre: a nyugdíjas korú még nem öreg. Mind több a példa, hogy jó erőben, egészségben jelent­keznek, s várnak további meg­bízatásokat olyanok is, akik hosszú esztendőkön át tanúsí­tott becsületes helytállás után igazán megérdemlik az intéz­ményesített pihenést. Ha kedvük és energiájuk töretlen, a társadalom igenis igényli segítségüket, rutinju­kat, . hozzáértésüket, s meg is teremti számukra az alkalmat a tétlenség száműzésére, s ar­ra, hogy munkájuk révén job­ban, könnyebben boldogulja­nak. De — és ez tal£n a leg­lényegesebb kitétele a rendel­kezések, és minden szinten a munkaerő-gazdálkodási el­képzeléseknek — mindenek- előtt azoknak a fizikai állo­mányban foglalkoztatottaknak, akiknek termelő, vagy szol­gáltató tevékenységére a szú.-» kebb-tágabb közösségnek ége­tő szüksége van. K. F. Ji

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom