Petőfi Népe, 1981. január (36. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-29 / 24. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP BACS-KISKVN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XXXVI. évf. 24. szám Ára: 1,40 Ft 1981. január 29. csütörtök Lázár György fogadta Abdel Ghani Abdul Kádert Lázár György, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagja, a Mi­nisztertanács elnöke szerdán hi­vatalában fogadta Abdel Ghani Abdul Kádert, a Jemeni Szocia­lista Párt Politikai Bizottságának tagját, a Központi Bizottság tit­kárát, a Jemeni Népi Demokrati­kus Köztársaság hazánkban tar­tózkodó párt- és állami küldött­ségének vezetőjét. A kölcsönös egyetértés szelle­mében folytatott megbeszélésen áttekintették a két ország baráti kapcsolatait, valamint a fejlődő gazdasági együttműködés helyze­tét és továbbfejlesztésének lehe­tőségeit. A szívélyes légkörű eszmecse­rén jelen volt Garai Róbert kül­ügyminiszter-helyettes és Salem Fares, a JNDK berlini nagykö­vetségének — hazánkban is akk­reditált — ideiglenes ügyvivője. (MTI) Az iparcikkellátás eredményei, gondjai Ülést tartott a megyei tanács végrehajtó bizottsága Tegnap Kecskeméten dr. ülést tartott a megyei tanács A testület elsőként megtárgyal­ta a megyei tanács végrehajtó bi­zottsága szakigazgatási szerve­ként működő egyházügyi titkár munkájáról készített beszámolót. Mint azt az ülésen megállapí­tották, á megye egyházpolitikai helyzete nyugodt, kiegyensúlyo­zott, konfliktusoktól mentes. Az egyházpolitika segíti a vallásos tömegek tevékeny részvételét a szocialista épitőmunkában, hoz­zájárul a párt szövetségi politi­kájának eredményes megvalósítá­sához, a nemzeti egység erősíté­séhez, szilárdítja az állam és a különféle egyházak rendezett vi­szonyát. Az egyházügyi titkár beszámo­lóját a végrehajtó bizottság elfo­gadta. Az ülés további részében Kal­már Pál, a Bács-Kiskun megyei Iparcikk Kereskedelmi Vállalat igazgatója az áruforgalomról, az ellátásról, a hálózatfejlesztésről tájékoztatta a végrehajtó bizott­ságot. Mint az az írásos anyagból ki­derült, a 21 évvel ezelőtt létre­jött vállalat Bács-Kiskun megye öt városában tesz eleget ellátási feladatainak. A vállalat fejlődé­sét jellemzi egyebek között az, hogy míg 1960-ban a forgalom 229 millió forint volt, ez az összeg 1980-ban 17Ő4 millióra növeke­dett. A vállalat Kiskunfélegyházán működő központja 78 üzletet irá­nyít. Az V. ötéves tervben alap­vető üzletpolitikai célkitűzésük volt a forgalom növelése, illetve az igényekhez igazodó ellátás. Az elmúlt tervciklusban áru­forgalmi tervét a vállalat túltel­jesítette. Az egyes szakmák kö­zül a vállalati átlagot meghaladó mértékben fejlődött a villamos- sági cikkek, a sport-, játék-, vala­mint a bútoráruk forgalma. Nem Gajdócsi István elnökletével végrehajtó bizottsága. érte el az átlagos fejlődést a vál­lalat a jármű, az üveg és a pa­pír szakmákban, s áruházaik, üz­leteik forgalma is elmaradt az átlagtól. A tartós fogyasztási cikkek for­galma az <V. ötéves tervidőszak­ban egyik cikkcsoportban sem érte el az öt évvel ezelőtti bázis­hoz viszonyított átlagot. Ennek egyik oka a szűkös árualap, illet­ve a rendszertelen ellátás volt. Megfelelő árualap hiánya miatt a keresletet nem tudták folyama­tosan kielégíteni például háztar­tási gépekből, híradástechnikai cikkekből, járművekből, szilárd tüzelésű tűzhelyekből, gázkészü­lékekből. Az elmúlt öt évben az úgyne­vezett többcsatornás beszerzési lehetőségek minél jobb kihaszná­lására törekedtek, figyelembe vé­ve azt is, hogy a nagy távolságú, felesleges szállításokat elkerüljék. A vidéki székhelyeken működő nagykereskedelmi vállalatokkal kialakított kapcsolatukon túl a BIK a budapesti szak-nagykeres­kedelmi vállalatoktól is folyama­tosan beszerez árucikkeket. A BIK összesen 70 nagykereskedel­mi vállalattal, hét termelőeszköz- kereskedelmi vállalattal és 200 egyéb szállítóval alakított ki kap­csolatot a megfelelő áruellátás érdekében. Az elmúlt középtávú tervidő­szakban persze voltak gondjaik is. Nem tudták növelni beszerzésü­ket például a MOBIL, a RAVILL és az Autóker . Vállalatoktól és korlátozott mértékben szolgálták ki a BIK egységeit a budapesti vegyianyag- és a szerelvényérté­kesítő vállalatok. Az elmúlt években a megyei iparcikk-kereskedelmi vállalat bő­vítette a lakosság áruvásárlásá­hoz kapcsolódó szolgáltatásait. Bevezették a házhoz szállítást, lakberendezési tanácsadást, tar­tós fogyasztási cikkek cseréjét. Tekintettel arra, hogy az áru­forgalom folyamatos növekedése csak a hálózat dinamikus fej­lesztésével együtt valósítható meg, fokozott figyelmet fordítot­tak a hálózat bővítésére, korsze­rűsítésére. Az V. ötéves középtá­vú tervidőszak alatt több mint 90 millió forintot fordítottak fejlesz­tésre. Az elmúlt tervidőszakban nyílt meg egyebek között a Do- mus áruház. Kiskunfélegyházán üveg- és papírboltot, Baján la­kásfelszerelési áruházat, Kalo­csán lakberendezési áruházat, mezőgazdasági szakboltot és okta­tási kabinetet alakítottak ki. Az elmúlt év végén nyílt meg a ka­locsai Duna áruház, s megtörtént a Domus áruház raktárának mű­szaki átadása. Mindemellett a BIK 19 üzletét korszerűsítette, il­letve felújította. A fejlesztési elképzeléseik kö­zött szerepel, hogy Kecskeméten mielőbb befejezzék a Rákóczi úti szaküzleteik felújítását, korsze­rűsítését, illetve bővítését. Kis­kunfélegyházán két szaküzlet megépítését tervezik. Elképzelé­seik szerint az idén Baján a Fer- roglóbus Vállalattal közösen vas­telepet nyitnak, s ezt közületi be­vásárlócentrummá akarják fej­leszteni. Ugyanitt egy Domus lakberendezési áruház építésének megkezdését tervezik. Kiskunha­lason az idén egy üveg-, papír- és járműal'katrész-szaküzletet épí­tenek. Ezen kívül az elképzelések szerint egy háztartási és illatszer- üzlet kialakítását akarják meg­valósítani. Kalocsán a Duna áruház megnyitásával felszaba­dult bolthelyiségek korszerűsíté­sét, átalakítását tervezik. A tájékoztatót a testület elfo­gadta. A megyei tanáds végrehajtó bi­zottságának ülése bejelentésekkel fejeződött be. T. L. Hányszor, de hányszor fel­tesszük a kérdést óvodás vagy kisiskolás gyerekeinknek: „Kis­fiam, mi leszel, ha nagy le­szel?" És cseppet sem lepő­dünk meg azon, hogy kisgye­rekeink — legalább is a több­ségük — gondolkodás nélkül rávágja, hogy „én buszvezető, én űrhajós, én meg katona le­szek”, Kisgyerekeinket szerényen megmosolyogjuk, mert tudjuk, vagy legalábbis sejtjük, hogy elhatározásukat az évek múl­tával megváltoztatják, ha majd megtudják, hogy nem lehet mindenkiből buszvezető, s nem száguldhat mindenki a koz­moszba. Megváltozik a véle­ményük, amikor serdülő kor­ban szélesebbre tárulkozik előttük a világ, és „közli" ve­lük, hogy ezernyi más lehető­séget is kínál számukra. Hogy lehet belőlük megbecsült pe­dagógus, orvos, mérnök, mező­gazdász és sokféle szakmun­kás; mert ki tudná felsorolni, hogy még mennyiféle szakem­berre van szüksége társadal­munknak. S milyen csodálatos dolog, hogy gyermekeinkben, ahó- gyan nőnek, fokozatosan kezd tudatosodni a nagy felismerés; ahhoz, hogy valami legyen be­lőlük, az általános iskola el­végzése után nem lehet abba­hagyni a tanulást. Tovább kell tanulni! Igen ám, de hol, me­lyik középszintű iskolában? E nagy kérdés minden évben fel­vetődik. Mostani nyolcadiko­saink — szülők és pedagógu­sok segítségével — már végle­gesen eldöntötték: melyik ok­tatási intézményben kívánják folytatni tanulmányaikat. A kitöltött jelentkezési lapokat az osztályfőnökök a félévi ér­demjegyekkel kiegészítve kül­dik majd el néhány napon be­lül a középiskolákba, szak­munkásképző intézetekbe. S bizonyságul arra, hogy mennyire rögös volt az út, me­lyen idáig eljutottak, álljon itt egyetlen példa. Kecskemét egyik általános iskolájának egyik nyolcadik osztályában az utolsó pályaválasztási szülői értekezletet tartotta az osztály­főnök. Kiderült egyebek között, hogy a családi tanácsok több­sége továbbtanulási ügyben gimnázium-centrikus; vagyis elsősorban ahhoz ragaszkodik, hogy gyermeke gimnáziumba kerüljön. Hiába, a hagyomány az hagyomány, s a hozzá való ragaszkodás aligha róható fel bárkinek is, legkevésbé a szü­lőknek. A probléma egyáltalán abban van, hogy olykor köze­pes vagy gyenge közepes ta­nulót is gimnáziumba próbál­nak erőltetni. Az említett értekezleten pél- ' dául hosszú ideig győzködte a jót akaró osztályfőnök az egyik apukát, hogy tegyen le a gimnázium gondolatáról, mert csaknem biztos, hogy a csupa jeles meg kitűnő tanuló között úgysem fogja megállni a helyét az egyébként jóindu­latú, szorgalmas gyerek, s ez rosszul esik majd a fiúnak. Tanuljon inkább valami neki- való jó szakmát egy olyan in­tézményben, ahol azért még­sem oly nagyok a követelmé­nyek, s azután elvégezheti majd a dolgozók gimnáziumát, ha annyira akarja. Akadt ab­ban az osztályban olyan gyer­mek és szülő, aki második le­hetőségként is gimnáziumot jelölt meg, méghozzá ugyan­abban a városban! Akadt olyan jelentkezés, melyről a szülőknek fogalmuk sem volt, s helyesbítettek; s olyan is, mely végletezett a legerősebb gimnázium és az egyik leg­gyengébb szakma között. Az osztályfőnök érvelései vé­gül is győzedelmeskedtek.* Mégis, egyetlen nagy tanulság levonandó mindebből: az, hogy a gyerekek képességeiről a jö­vőben méginkább tájékoztat­ni kell a szülőket, mint eddig. Pontosabban: a pályaismerte­tés jól bevált módjait bővíteni kell, a gyermek, a család, ■ a társadalom érdekében. R. M. Beruházásokról, az év elején Mostanában egyre többet beszélünk, írunk a beruházások csökkenéséről, s ha nem is az igényeknek, de a lehetőségeknek a korláto­zott voltáról. Csányi Sándort, a Bács-Kiskun igazgatóját a már lezárult V., és a most induló VI. ötéves tervidőszakról kérdeztük, s arról, milyen változást jelent a beruházások csökkenése a beruházásokból élő beruházási vállalatnak. megyei Beruházási Vállalat — Mit hozott a BACSBER- nek 1980, a tervidőszak utolsó esztendeje? — Szép eredményekkel zártuk az éves és az ötéves tervet is — mondta Csányi Sándor. — Mi két szempont szerint ítéljük meg a tervteljesítést. Egyik az, hogy a vállalt munkát jó minőségben, határidőre elvégezzük, a másik, hogy nyereségesek legyünk. Mint minden cégnek, nekünk is ez a legfontosabb. Az elmúlt időszak­ban valamennyi, a vállalat gaz­dálkodását minősítő mutatónk jó lett. Tavaly, a tervidőszak utolsó évében nagyon sok volt a mun­kánk. A mi lebonyolításunkban 1,7 milliárd forint értékű beruhá­zás valósult meg. Ez a szám ak­kor tűnik igazán nagynak, ha tudjuk, hogy az öt évre a tervünk 7 milliárd forint volt. 1980-ban elkészült 1950 lakás, a 680 ágyas új kórház, több óvoda, iskola, köztük olyanok is, amelyek tan­termi részének átadását előbbre hozták. — Milyen eredményekkel zárták a tervidőszakot? — Összehasonlítottuk a IV. és az V. ötéves terv eredményeit, íme néhány adat: 1971—75. között 4500 lakás, 60 bölcsődei, 275 óvo­dai, 540 diákotthoni hely, 660 kórházi ágy, 86 tanterem, 7 ezer négyzetméter alapterületű keres­kedelmi egység kialakítását vé­geztük el. Az elmúlt öt esztendő­ben már 9 ezer lakás, 520 böl­csődei, 1125 óvodai, 1400 diákott­honi hely, 1140 kórházi ágy, 156 tanterem és 18 ezer négyzetméter alapterületű kereskedelmi egység valósult meg közreműködésünk­kel. A feladatok mennyisége, s így az elvégzett munka is megkétsze­reződött. Jól mutatja ezt az, hogy a három és fél milliárd forint 7 milliárdra, az öt évvel korábbi­nak a duplájára nőtt. — E dinamikus növekedés közepette tapasztalták-e a beruházások visszafogásának hatását? — Igen. A beruházások eddig folyamatosan emelkedő tenden­ciája 1980-ban megállt, nem nőtt tovább. Éppen ezért a VI. ötéves tervben is a feladatok kisebb mértékű csökkenésével kell szá­molni. Ennek ellenére mintegy 6 milliárd forint értékű munka le­bonyolítását tűztük ki célul. Eb­ben szerepel egyebek között 7 ezer lakás is. — Melyek az idei esztendő fontosabb feladatai? — Elkészül 1981-ben a lajos- mizsei szociális otthon, a Pannó­nia Rajzfilmstúdió és a játékház Kecskeméten. Átadják Baján a Petőfi-szigeti hidat és a 15 ezer köbméteres vastalanítót. Befeje­ződik az építése a megyeszékhe­lyen, Kerekegyházán, Kiskunfél­egyházán azoknak az iskoláknak, amelyeknek tantermi szárnyai­ban már tanítanak. Ugyancsak kész lesz Kunszentmiklóson a VÁV 5 ezer négyzetméteres csar­noka és üzemviteli épülete. Folytatódik Kecskeméten a mentőállomás és a gyógypedagó­giai iskola építése, s már alapoz­zák az újabb 280 lakásos garzon­házat is a Petőfi Sándor utcában. Tart az Űjkollégium, a színház és a Katona Gimnázium felújí­tása. A megyeszékhelyen rövidesen kezdenek az építők a városköz­ponti 24 tantermes, Clasp-rend­szerű iskolán, s a megyei kórház műszaki-gazdasági bázisán. Ehhez jön még az Ipoly utcai 3 ezer köbméteres víztorony, az MHSZ- lőtér, s várhatóan még az idén az egészségügyi szakiskola, vala­mint a Dobó körúti 160 lakásos OTP-ház. — Már az ez évi munka is nagyon soknak tűnik. A közép­távú terv mégis éppen egymil- liárddal tartalmaz kevesebbet a legutóbbinál. — A bázisszemlélet — nemcsak itt, másutt is — idejét múlta. Nyilvánvaló, hogy a beruházások nagyságrendjében változás tör­tént. Így a nagy munkák mellett, vagy inkább helyett, a kisebbek­re is kiterjesztjük az érdeklődé­sünket. Vállalunk felújításokat, a kislakás-építéshez szükséges te­rület-előkészítést a kisajátítástól az előközművesítésig. Emellett növeljük árkészítési, szakértői te­vékenységünket, s így próbáljuk ellensúlyozni a beruházások csök­kenéséből származó bevételkiesést. Az elmúlt esztendőkben válla­latunk létszáma — noha fokoza­tosan növeltük — már-már ke­vésnek bizonyult a munkákhoz. Most megáll a növekedés, sőt... A feladatok csökkenése folytán jobb, alaposabb lesz a beruházá­sok előkészítése, ellenőrzése. £s próbálkozunk néhány új módszer­rel is. — Melyekkel? — A beruházási vállalat a le­bonyolítási díj terhére kockáza­tot vállal. Vagyis, ha a létesít­mény nem készül el a szerződés­ben vállalt, rögzített határidőre, akkor az építtetőknek 20 százalék engedményt adunk. Ez nekünk többletmunkát jelent ugyan, s nemcsak a mi közvetlen munka- területünkön, hanem esetleg má­sutt is, de mindenképpen javítja a szerződéses fegyelmet. Ezen kívül a tervezési és kivi­telezési árajánlatok alapos át­vizsgálásával, valamint a műszaki ellenőrzés szigorításával, éssze­rűbb megoldások alkalmazásával jó pár forintot tudunk megtaka­rítani. Ha nem is magunknak, az építtetőnek. Tavaly 50—60 millió forint volt az ilyen jellegű meg­takarítás, ami — ha többfelé osz­lott is — tiszta haszon a megbí­zónak. Esetleg egy új beruházás alapja is lehet — mondta befeje­zésül Csányi Sándor. V. T. VÁGNAfC A MÍEGYÉÖEN Egy hónap az élelmiszer-kereskedelemben • Sertésbontás a Bajai Húskombinátban, amely február 1-től már a kalocsai és a kiskunhalasi járást is ellátja termékeivel. (Méhesi Éva felvétele) Harapniva- lóban igazán bőséges év vé­gével búcsúz­tunk az óesz­tendőtől. Im­már elmúlt egy hónap. Janu­ár utolját ír­juk, amikor kérdéseink­kel arra kere­sünk választ, hogyan ala­kult az élelmi­szer-kereske­delem idei el­ső havi mérle­ge, s mire szá­míthatunk ez­után. — Az alap­ellátást szol­gáló napi ter­mékekből tud­ták-e fedezni a lakosság szüségletét? — kérdezzük Bá­nó József fő­előadót, a me­gyei tanács ke­reskedelmi osz­tályán. — Kenyérrel, liszttel, zsírral, cukorral, tejjel, fűszerekkel és más, napi fogyasztású cikkel — kevés kivétellel — kielégítettük az igényeket. Az évi húskeretünk elegendő a lakosok kiegyensúlyo­zott ellátásához. A megyében az idén 1 millió 400 ezer sertést hiz­lalnak és vágnak le a szövetkeze­ti közös vállalatok és a háztáji gazdálkodók. Ide kívánkozik, hogy az olyan helyi termelők és húsfeldolgozók, mint amilyen a kecskeméti Kos­suth Tsz, az orgoványi szakszö­vetkezet, Kiskunhalason az áfész és a szabadszállási tsz-húsüzem, jelentékenyen hozzájárulnak az üzletek hús-, illetve húskészít­mény-ellátásához. Az a „kevés kivétel", melyet említettem, tudomásom szerint a megyében jelenleg előállított több mint 40-féle húskészítmény közül a kolozsvári és a fehér, sózott sza­lonna. Ezek többnyire hiányoz­nak az üzletekben. Ennek több oka van. A sertések megnyúzását a nagyüzemi vágóhelyeken ren­delet írja elő. Máskülönben a drága sertésbőrt külföldről, valu­táért kellene behozni. Másodsor­ban, a sertéseket húsukért rend­szerint levágják már 90—110 ki­logrammos súlyban, mielőtt még a szalonna megérne. Nem utolsó­sorban pedig az elterjedt tápos ete­tés sárga nyomót hagy a szalon­nán, s ez eleve kizárja a forga­lomba hozatalát. Erről egyébként a vágóhídi egészségügyi szakszol­gálat dönt. A megye hús-: és húskészít­mény-ellátását különben február 1-től új területi felosztás szerint szervezzük, amely jobban megfe­lel a lakosság igényének. A Bajai Húsipari Közös Vállalat ellátási körzetét megnöveljük és kiter­jesztjük a Duna mentén a kalocsai járásra, valamint a kiskunhalasi járás területére. Hasonlóan na­gyobb területen tevékenykedik majd február 1-től a kiskunfél­egyházi ÁHV. A nagyobb szerep- körtől — minthogy így kölcsönö­sen szállítanak egymásnak termé­keikből a helyi kívánalmak sze­rint — a húsáruellátás javulását várjuk. — Mit mond a januárról a BÉK igazgatóhelyettese? — Az alapvető cikkekkel álta­lában nincs gond — feleli Boros Tibor, a Bács-Kiskun megyei Élel­miszer Kereskedelmi Vállalatnál. — Tálcás mokka- és rumos-diós tortát, puncs- és marcipánszele­tet, lúdlábat és citromhengert Budapestről hozunk az édességek kedvelőinek. Kétszázhúsz szállí­tónk között találni a békéscsabai Extra és a budapesti Márka üdí­tőital-gyárat. Ezektől negyvenfé­le üdítőt vásárolunk. Az egylite­res barack üdítő után hamarosan kapni lehet a meggyitalt, amely kunbajai termék, örülnek a vá­sárlók, hogy hosszú szünet után újra árusítunk vajaskiflit, és si­került a fűszerválasztékót bővíte­ni. Ismét kapható a már régóta keresett — hiánycikként elköny­velt — halászlékocka; a háztar­tási keksszel, a fogkrémmel, az jj Ovenáll és a Fluorita szájöblí- tökkel és néhány sajtfélével vi-. szont vissza-visszatérő ellátási, gondjaink vannak. A birs-, az őszibarack-, a szil­va- és a kökénylevet ötliteres üve­gekben kapjuk. A gyártók nyil­ván úgy vélik, hogy tőlünk csak' üzemi konyhák és kórházak vá­sárolnak ... Mit szeretnénk februárban? Ha a tejipari szállítóktól végre kétféle jelöléssel, piros és kék fel­irattal ellátva kapnánk a most még külsőre egy az egyben azo­nos, zsírdús és sovány tejet. Sze­retnénk azt is, hogy ha a tej nem csöpögne a boltban, vagy az ut­cán, míg a vevő hazaér vele. Végül egy kérdés Balta Csabá­hoz, aki a BÉK 1101-es kecskemé­ti, Kossuth téri ABC-jének a ve­zetője : — Hogyan tudtak egy hónap alatt 3 és fél millió forint bevé­telre szert tenni? — Ügy, hogy az Írásos rende­lésre — ha nem feltétlenül mu­száj — nem pazarlóm az időmet. Inkább naponta kimegyek a FÜ- SZÉRT-hez tájékozódni. Nem vá­rom meg, míg a papír (a vissza­igazolás) megfordul. Azelőtt, em­lékszem, ők, a szállítók kerestek bennünket: „Mi kell?" Ma más­képpen csináljuk. Mi megyünk hozzájuk, azzal: „Mi van?” Ez is egy megszívlelésre érde­mes januári észrevétel. K — I.

Next

/
Oldalképek
Tartalom