Petőfi Népe, 1981. január (36. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-23 / 19. szám

1981. január 23. • PETŐFI NÉPE 0 5 EK SZÁNTÁK Mi újság a Képcsarnok bemutatótermében? Szombattól: a Koldus és királyfi Az igazság diadalára szomjas fiúk és lányok csillapíthatatlan boldogsággal falják immár egy évszázada Samuel Langhorne Cle­mens, írói nevén Mark Twain Koldus és királyfi-ját. „A gyer­mekkönyv Shakespeare-je” pom­pás történetben adott haragot a nép ősi vágyának. A királyfi, az 1'547-től 1553-ig uralkodó VI. Edward csak a re­gényben hallgat a koldusfiúra. Nevéhez fűződnek a Marx által elítélt véres törvények. Kegyetlen szigorral kényszerítette a föld­jüktől, a tulajdonuktól megfosz­tott embereket a bérmunkarend­szerbe. Abba az ipari kapitaliz­musba, amely a The Prince and the Pauper megírásakor élte vi­rágkorát Amerikában. Ennyit a történelmi igazság kedvéért. (Ha Tudor Edward olvasta volna a népszerű író remekét, talán ke­vesebb földönfutót bélyegezték volna meg a megalázó S [szolga] betűvel.) A szombattól a kecskeméti színházban műsoron levő történet még az angol história alaposabb ismerőivel is felejteti a valósá­got. Bűvölten drukkol Tómért, az átmenetileg az udvarba került koldusfiiúért. A Katona József Színházban előnyösen bemutatkozott Varga Katalin, a derék kisfiú megfor­málja alaposan megküzd szere­pével, pedig már játszott gyere­keknek szánt előadásban. — Tavaly végeztem a főiskolán. Még márciusban kiadott osztály- főnököm Székesfehérvárra. Jé- kely Zoltán Mátyás király juhá­sza című mesejátékát adta elő egy alkalmi társulat. Szerencsére hús- vér figurát kaptam, egy néha jó, néha rossz Királykisasszonyt. A Koldus és királyfit felnőtt fejjel olvastam. Tizenhat éves ko­romig kevéssé becsültem a köny­veket. Ügy gondoltam, élni kell az életet. Mindenben benne vol. tam: úsztam, énekelni tanulgat­tam, muzsikáltam, nyelveket ta­nultam. Egy Stefan Zweig-könyv ébresztett rá az irodalom gyönyö­rűségére. — Szavaiból úgy érzem, tet­szik a feladat... — Azért jó a szerep, azért tet­szik, mert királyfinak öltözve is koldusként gondolkodom, nem változik meg egy kölyök vélemé­nye a világról. Ugyanúgy felhá- borodok azokon a dolgokon, amik iszámomra érhetetlenek és meg- magyarázhatatlanok. Kiderül pél­dául, hogy a királyfinak van egy olyan szolgája, akit mindig megvernek, ha a királyfi nem tudja a leckét. A koldusfiú ki­mondja, hogy ez butaság, csúnya­ság. Csak azért lesz átmenetileg királyfi, hogy ne legyen háború. — Másként játszik gyerekek­nek mint felnőtteknek? — Sohasem gondolok arra, hogy kik ülnek a nézőtéren. Azt nehéz megtalálni, hogy miként lehetek én tiz-tizenkét éves, mint Tom. Nem olyan külsődlegessé- gekre gondolok mint zsebre dugott kéz, sajátos mozgás: a másfajta gondolkodásmódra! Az őszinte meglepődések, az őszinte felhábo­rodások! Hogyha védi magát rög­tön a másikra fogja! Nem tudom még, ez az igazság, csak néhány helyen, de van még egy kis időnk. — Mit látnak, hallanak tehát a kecskeméti előadás nézői? — Mindenekelőtt Gyarmathy Ágnes korhű, gyönyörű játékte­rét, kifejező, látványos jelmeze­it. Mátray Márta lesz a királyfi, Hendon lovag pedig Tóth Máté. Az a külön érdekessége ennek az előadásnak, hogy nemcsak mi „kettőződünk”. Sok szereplőnek van megfelelője. A koldustanyán élőknek a királyi udvarban és fordítva. A párokat általában ugyanaz játssza. Lengyel János például a koldusapa és az öreg király. Vadasi Tünde a koldusfiú 0 Tom: Varga Katalin. testvére ék udvarhölgy a palotá­ban. A lord a koldusvezér. Hall­hatják Daróczi Bárdos Tamás érdekes zenéjét. Mi tagadás, szo­katlan ritmusai mindenkinek föladták a leckét, mivel sajnos a főiskolán keveset énekelünk, tán­colunk-., Sándor János nem először ren­dez gyerekelőadást, sokat segít Kemy Kálmán karmesterrel együtt. Azt hiszem-, hogy főként a felsősök .élvezik majd. Nekik szól, de a felnőttek sem csalód­nak. Heltai Nándor Kecskefnét új városközpontjában, a Pető­fi utca 4. szám épület földszinti részében, három és fél éve, 1977. július 17-e óta kí­nálja a kortárs képző- és iparművészek al­kotásait a Képcsarnok Vállalat egyik leg­fiatalabb bemutatóterme.. Kiállításait sokan látogatják, s a megyehatáron kívülről is gyakorta felkeresik e sajátos profilú — a megyében egyetlen — boltot a vásárolni szándékozók. Felkerestük Nusser Elemérnél, a bemutatóterem vezetőjét, s arra kértük, válaszoljon a forgalom­mal, a már „Lefutott” és a tervezett kiállításokkal kapcsolatos néhány kérdésre: — Mi jellemezte az eddigi forgalmat? — A fokozódó érdeklődés, a növekvő értékű vá­sárlás. A bemutatóteremben 1978-ban kétmillió- háromszázötvenezer, 1979-ben hárommillió-har- mincnyolcezer, tavaly pedig már hárommillió- kétszázhuszonegyezer forint értékű műtárgy, kép­ző- és iparművészeti alkotás talált gazdára. A vásárlókon kívül -tavaly is igen sok iskolai csoport, művészeti érdeklődésű ember látogatott ide, hogy gyönyörködjék a festményekben, grafi­kákban, plakettekben, szobrokban, a különböző iparművészeti munkákban, s az úgynevezett kiegé­szítő bútorokban. — Mit mondana el a vásárlók, a kiállításokat látogatók összetételéről? — Erre nehéz pontos választ adni. A közönség a legkülönbözőbb társadalmi rétegekből tevődött össze. Azt tapasztaljuk azonban, hogy a képzőmű­vészet iránt elsősorban az értelmiségiek érdeklőd­nek. Üzemi dolgozók, és mások • is szép számban látogattak és vásároltak a bemutatóteremben. A részletvásárlás lehetősége úgyszólván mindenki 0 Bőd Éva kerámiáinak is sikere volt a bemu­tatóteremben. számára lehetővé teszi a kiválasztott mű megvé­telét — Ki tudják elégíteni az igényeket? — Általában igen. Tudni kell azonban, hogy a zsűrizett alkotásokból csak kis példányszámokat kapunk, s a kínálat ezekből természetesen korlá­tozott. — Sikeresnek tekinti a kiállításokat? — A bemutatóterem már a’ megnyitáskor be­kapcsolódott a Képcsarnok Vállalat kiállítási prog­ramjába. A többi között Czene Béla, Bozsó János, Fontos Sándor, Novák András, Zirkelbach László festőművészek, Bod Éva keramikus, Szilágyi Ildikó ötvös, és mások kiállításait láthatta itt a közön­ség. Ezek mind sikeresek voltak. — Mit vár 1981-től? — Nagy érdeklődésre számítok továbbra is. Er­re az újonnan zsűrizett szép iparművészeti tár­gyak, képzőművészeti alkotások választékossága jo­gosít fel. Az idén folytatódnak a kiállítások. Gá­dor Emil, Barkó Gyula, Doór Ferenc, B. Mikii Fe­renc és Vgocsai Antal felstőművészek alkotásaival találkozhat majd a bemutatóterem közönsége. Rapi Miklós 0 A királyfi: Mátray Márta. Jobbra: mulat a nép. (Méhesi Éva felvételei.) Például: Wajda és Zanussi... Évente átlagosan 30 játékfilm készül Lengyelországban, ami — más országokkal összehasonlítva — nem mondható túl nagy szám­nak, mégis a lengyel filmek iránt nemcsak a nemzetközi érdeklődés nagy, hanem a díjakban mérhető elismerés is. 1978-ban például 55 ország 169 lengyel filmet vásá­rolt meg, a filmrendezők, művé­szek pedig tucatnyi díjat hoztak haza. Így például Andrzej Wajda a nemzetközi Visconti-díj nyer­tese. Krzysztof Zanussi pedig — életművéért — Chicagóban az „Arany Hugó”-díjat érdemelte ki. A játékfilmek. — neves rende- fők/jfók irányításával :— nyolc stúdióban készülnek. A féleví- ziós filmgyártás központja a „Pol- tel" stúdió. E filmek jelenleg az adás száz óráját töltik ki. Ezt az időt a továbbiakban 150 órára kívánják 'felemelni. A tv-filmren- dezők közül Grzegorz Krolikie- wicz, Zbigniew Chimielewski, Ryszard Bér, Jerzy Grúza sok alkotást vitt már sikerre. A lengyel filmek közönségsike­rét bizonyítja az a tény is, hogy a hazai filmek nézőinek száma az elmúlt 5 évben megduplázó­dott. (BUDAPRESS-INTER- PR ESS) ÚTTÖRŐÉLET Épülő táborhelyek (43.) —Nézd már! — rázza meg a fiú. — Láttad már, milyen a fész­kük? — kérdi a cimboráját. — Nem én, soha — mondja az. Allán elmérgesedett pattanás, azt vakarja. Meztelen testükről csö­pög a víz. — Megnézzük? — veszi elő a fűre fektetett vörös huszárdolmá­nyából azt az ezüsttel kivert mar- kolatú, kétélű tőrt, amelyet még Bácsban talált. — Jó, gyere — kap az alkal­mon a cimborája. Ott hagyják a' lovakat, másznak föl a partra, hogy a tőrrel kiássanak egy fész­ket. A fecskék riadtan röpdös- ntk. — Mutasd csak! — kéri el Jan­csitól a tőrt, amikor az fejteni kezdi vele a földet. — Milyen szép tőr! Hol találtad? Jancsi elmeséli, hogy Bácson, a megérkezés utáni második nap délutánján [Miskolci Mihállyal megindultak, hogy bejárják ~ az üszkös vár romjait. — Ahogy átmentünk a hídon, és elhagytuk a külső őrtornyot, megálltunk, mert Miskolci vala­mi nagy kőbe vésett feliratot böngészett. Azt mondta, valame­lyik római főúrnak volt á sírkö­ve. Megfogtuk, s ahogy elmozdí­tottuk, az alatta levő üregben ott volt a tőr. A cimborája vési a fecskefész­ket, ő meg mondja tovább: — A tőr mellett volt még egy kisebb ' csupor is, megörültünk, hogy aranypénz lesz benne, de amikor kiemeltük, láttuk, hogy üres. Nagyon könnyű volt. — És a tőrt neked adta? — kérdezte a cimborája. — Nekem. — Feltört sarkát ta­pogatja, a víz jól kiáztatta a bőr- keményedést. — Szép — mondta a barátja. Ezüstveretes markolatát jobb te­nyerén, a hegyét a balon tartotta, úgy gyönyörködött benne. — Azt mondják, török tőr. — Vigyázz rá, nagyon drága lehet. Jancsi bal szemét behunyja, a jobbot pedig letérdelve a kiszé­lesített lyukhoz nyomja. Megpró­bál belenézni, akkoir hirtelen ösz- szerezzen. Kemény hang szól le hozzájuk: — Hát ti, jómadarak, mit csi­náltok itt? Jancsi fölugrik. A parton há­rom katona áll. Mogorva arccal néznek le rájuk. — Mi... csak ... én ... nem .'., Dadog, hirtelen nem is tudja, mit mondjon! Az emberek a partról elneve- tik magukat. Mintha élveznék a fiúk ijedtségét. Jancsi a lovakat nézi, azokat félti. — Mutasd csak azt a tőrt — szólal meg az előbbi hang. Jancsi megdermed, alig tudja kimondani: — Az az enyém. — Tied? Ugyan! — Még gú­nyosabban nevet. — És hol loptad? Nem mon­danád meg — szól föntről a má­sik is. — Én azt nem loptam — mond­ja Jancsi elszántan. Elhatározza, hogy egykönnyen nem adja oda. Megint a lovak felé néz aztán lassan ereszkedni kezd lefelé. A három ember észreveszi szö­kési szándékukat. Elébük vágtat­nak. Bekerítik őket. A két fiú segélykérőn néz körül. Talán száz lépésnyire tőlük fürdetik a ka­tonák a lovakat. — Próbálj csak kiabálni! — fenyegeti meg az első —, azt ad­ja meg az isten! — Jancsi látja már, ha szépszerével nem adja oda. erőszakkal veszik el tőle a tőrt. — ‘Legalább mindenki megtud­ja, hogy tolvaj vagy — szól a második. — Add ide azt a tőrt! — mond­ja megint az első. — Nem adom! — dugja a háta mögé. Egész testét kiveri a ve­rejték. — Mindenki tudja, hogy ez az enyém volt — mondja az első. — Hol loptad el, te? — kérdi a második. — Nem lopta — szólal meg fé­lénken Jancsi cimborája is. — Nem hallgatsz! — lép fe­nyegetőn közelebb hozzá a har­madik. Jancsi a háta mögött szoron­gatja a tőrt. Nem tudja, hogy menthetné meg. Hiába mondaná el, hol találta, nem hinnék el ne­ki. Nem is érdekli őket. Egysze­rűen ráfogják, hogy tőlük lopta el. Csak jönne valaki. De az is vajon neki hinne-e, a gyereknek, vagy a katonának? Szédítő a hőség. — Ide vele! — nyújtja a kezét az első. Fekete, bozontos szem­öldöke alatt mélyen ül a fenye­getés. Közelebb akar lépni Jan­csihoz, hogy lefogja, és elvegye tőle a tőrt. Hajszálon múlik, hogy az el nem sírja magát. Reményt vesztve, végső kétségbesésében, még egyszer körülnéz. Ekkor megpillantja Miskolci Mihályt. Szőke, magas alakja fönn áll a parton, szelíd kék szemével megnyugtatón néz le rá. Jancsi­nak úgy tűnik, már hosszabb ide­je figyeli őket, és tisztán látja a helyzetet Föllélegzik. Észreveszi ezt a vele szemben álló katona. Visszanéz. Föntről a fiatal tiszt csak annyit mond: —. Menjenek a dolgukra, ke­gyelmetek! — Nem kiabál, nem fenyeget, csak a pisztolyán tart­ja a kezét. A három katona összenéz, dü­hös pillantást vetnek Jancsiékra, aztán eloldalognak. — Nem tudtam tmár, hol vagy ilyen sokáig — ereszkedik le a partról Miskolci —, gondoltam, megnézem, nem történt-e vala­mi baj. — El akarták venni — mondja Jancsi, s elteszi a dolmányába az ezüstveretes szerszámot. — Ha nem jövök, alighanem el is búcsúzhattál volna tőle. — Rám akarták fogni, hogy tő­lük loptam. A lápról egy nagy madár száll föl hangos szárnycsattogással. (Folytatjuk) Pajtások! A mozgalmi élet sok lehetősége, eseménye között bizonyára valamennyien számon tartjátok a táborozást! Az általá- I nos iskolában töltött évek során valamennyien eljutottatok már váltó-, vándor- vagy csapattá­bor.ba. És az ott töltött nyolc-tíz napról, netán két hétről vala* mennyien őriztek néhány emlé­ket. A járások és városok úttörő ve­zetői jól ismerik a ■ kisdobosok és úttörők kívánságát: állandó vál­tótábort szeretnének, a lehetősé­gek szerint hegyek között! Ezekben a hónapokban javában épül a kecskeméti járás úttörő­tábora, Bükkszéken, a kiskunfél­egyházi pajtások tábora Kemen­cén, és a kiskőrösieké a szentend­rei szigeten, Kisorosziban. Hol tartanak a munkálatok, mikor vehetik birtokba a kisdo­bosok és úttörők az annyira áhí­tott nyári lakhelyet — ezt igye­keztünk megtudakolni az illeté­kesektől. Csaknem tízezer kék- és vörös- nyakkendős él a kecskeméti járás huszonhárom úttörőcsapatában. Igényük tehát jogos volt, a járás vezetői kérésüket megértették, tá­mogatták. Két esztendővel ezelőtt megtalálták az alkalmas helyet Bükkszéken, és a társakat is, akikkel ezt a nagy beruházást megvalósítják. ’ Ilyenformán az egri és a kunszentmártoni járás úttörőcsapataival közös lesz a bükkszéki tábor. Ez azt is jelenti, hogy konyhájuk, foglalkoztatójuk előbb hatszáz, majd kilencszáz személyre készül el, fiaházaikat egymástól kissé távolabb építik fel. Jelenleg, túl a földmunkákon — az egész létesítményt egy domboldalon alakítják ki —, áll a mieink tizenegy faháza! Kész a főépület a konyhával, mosdók­kal. A területet is körbekerítet­ték, gyakorlatilag azt remélik te­hát, hogy ha a csatornázást is megoldják, a tanév végeztével in­dulhatnak az első kisdobosok Bükkszékre! A tábornyitás előtt nem szabad elfelejtkezni arról a nagy társa­dalmi összefogásról, ami a tábor életrehívásához szükséges volt. Talán országosan is egyedülálló ugyanis, hogy a kecskeméti járás dolgozói egynapi keresetüket ajánlották fel az építkezéshez! A termelőszövetkezetek fuvarozás­sal, a tiszakécskei költségvetési üzem Szűcs Sándor vezette bri­gádja a közös épület kialakításá­ban segített. Az ágyneműt a kun- szentmiklósiak, a szekrényeket a kerekegyháziak készítették. A füg­gönyök, karnisok, sőt a hirdető- táblák is társadalmi munkával készülnek! Külön említést érde­mel az ülőkék — mintegy száz­húsz darab kell belőle — gyár­tása. Mivel erre sem akartak költeni, a tiszakécskei kólaüzem hasznavehetetlen üres dobozait használták fel, hulladéktextillel vonva be azokat, támla nélküli székké alakítva, A híres bükkszéki fürdő tövé­ben épülő tábor — nagyon remé­lik valamennyien, akik tervezték, építették, részt vállaltak kialakí­tásában — már kaput nyit 1981 A Börzsönyben, Kemencén ké­szül ötezer kiskunfélegyházi kis­dobos és úttörő nyári tábora. Ez is közkívánatra készül, nagy tár­sadalmi összefogással. A Csehszlo­vákiához közeli, festői környezet­ben lévő község területén már készen áll a nyolc faház. A tervek szerint nyolcnaponként érkeznek majd a csoportok, hogy egymást váltva nyaranta csaknem ezren ismerkedhessenek' a Börzsöny szépségeivel. A társadalmi munka értéke Thághaladta már az egymillió fo­rintot. Szívügye ez a város apra­jának, nagyjának. Különösen ki­vették a részüket a munkából a 608-as Ipari Szakmunkásképző Intézet fiataljai, és a Vörös Csil­lag Termelőszövetkezet tagjai. Gond, hogy ebédlőjük legyen. Ezen egyelőre úgy segítenek, hogy a honvédségtől kémek kölcsön egy nagyméretű sátort, ezt hasz­nálják majd étkezések és esők idején. A kapcsolat a község vezetőivel máris nagyon baráti: most kaptak meghívót a Börzsöny-kupa szán­kóversenyre a félegyházi pajtások. Természetesen élnek a lehetőség­gel, útra kelnek, remélve, hogy havas hegyoldal várja őket. 0 A kiskőrösiek hasonló nagy táborépítésbe kezdtek. A szent­endrei szigeten, Kisorosziban ala­kítják ki állandó táborhelyüket. Jelenleg a terület rendezésénél tartanak, és sátortábor kialakítá­sára van lehetőségük. Élnek vele, ismerkednek a környékkel, az építkezés lehető módjaival. Minden reményük megvan ar­ra, hogy a kecskemétiekhez és a kiskunfiélegyháziakhoz hason­lóan néhány év múlva nekik is a kapubejáró feliratának felszegzé- se legyen a gond, kiírhassák: A KISKŐRÖSI ÜTTÖRÖK TÁBO­RA. Selmeci Katalin REJTVÉN YFEJTÜKNEK 18 20 Írjátok be az ábra üres négyzeteibe a 15-től 23-ig terjedő számokat úgy. hogy a számjegyek összege a vízszin­tes és függőleges sorokban, valamint a két átlóban azonos legyen! A már két beirt számjegyet természetesen hagyjátok a helyén! (Segítség: a meg­fejtésként kapott számjegy kétjegyű!) A megfejtéseket — a szokott módon — levelezőlapon kérjük beküldeni szerkesztőségünk címére január SS-lg. (Petőfi Népe Szerkesztősége. Kecske­mét, 6001. Pf. 76.) a levelezőlap cím­oldalára most Is Írjátok rá: Úttörő­re Jtvény. a helyes megfejtést bekül­dők között tíz darab könyvet sorso­lunk ki. postázunk, a lapon feltünte­tett címre.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom